Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A franciák forradalmasítanák Európát - mi meg csak nézzük
A francia államfõ közös kormány létrehozását, közös költségvetést, kötvénykibocsátást, illetve politikai uniót javasolt csütörtökön az euróországoknak. Francois Hollande nagy fába vágta a fejszéjét: olyan terveket szeretne megvalósítani két év alatt, amelyekhez Németországnak addig nem fûlik a foga, míg a válsággal sújtott országok problémáit nem rendezték. Magyarországnak tényleg csak akkor érné meg csatlakozni, ha a gazdaságunk az uniós átlag közelében lenne, mint ahogy Orbán Viktor mondja?
Eurózónás kormány, az adórendszerek harmonizációja, közös kötvénykibocsátás, politikai unió – mindezt két év alatt. Francois Hollande francia államfõ komoly eszköztárat villantott mega hatalomra kerülésének egyéves évfordulóján tartott csütörtöki sajtótájékoztatón. A francia elnök álláspontja szerint ezek a lépések szükségesek ahhoz, hogy Európa legyûrje a recessziót, ami már az identitását veszélyezteti.
A francia államfõ szerint "gazdasági kormányt" kellene felállítani az eurózónában, amely minden hónapban ülésezne, és amelyet teljes munkaidõben foglalkoztatott elnök vezetne. Hollande szerint Európa már letudta a pénzügyi válságot, most a recesszióval kell szembenéznie, amely a megszorítások miatt következett be. A francia elnök hangsúlyozta: ha nem lesz változás, akkor Európa eltûnik a világ térképérõl.
Hollande a fentiek mellett 6 milliárd euró uniós forrás azonnal felszabadítását is el szeretné érni, melyet a fiatalok munkanélküliségi helyzetének kezelésére kellene fordítani, emellett pedig arra szólított fel, hogy Európa iparába több befektetés áramoljon, illetve egy koordinált energiapolitika jöjjön létre. A francia államfõ leszögezte, hogy Németországgal együtt szeretne dolgozni a reformok elindításában. "Franciaországnak és Németországnak kötelessége, hogy Európát elõrébb mozdítsa. Ha Európa a jelenlegi állapotában marad, akkor az az európai eszme végét jelenti" – fejtette ki drámai véleményét Hollande.
A közös költségvetésrõl már régóta szó van
A külön euróövezeti költségvetés szükségességét szakértõk már régóta pedzegetik, ezt a javaslatot Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is az asztalra tette. Bizonyos gazdaságélénkítõ beruházásokat, esetleg a munkanélküli segélyek egy részét is innen fizethetnék, illetve az adott euróövezeti tagállamokban a strukturális átalakításokhoz szükséges forrásokat is innen biztosíthatnák. Hollande kijelentéseiben egyelõre nem szerepel az, hogy milyen mélységû lenne a közös gazdasági kormányzás, ugyanakkor az, hogy a politikai uniót is bevonta a célok közé, arra mutathat: igen erõs együttmûködésben gondolkozik.
A németek viszont minden bizonnyal nem feltétlenül haladnának ilyen gyorsan a közös európai úton. Amíg az euróövezeti országok nem rendezik problémáikat, addig Berlin a gondokat nem hozná közös kalap alá.
Angela Merkel és Francois Hollande között dõl el a közös gazdasági kormányzás sorsa?
Fotó: AFP / Bertrand Langlois
Bármennyire is válságban van az eurózóna (nem az euró), a régiónkban több országnak is egyre vonzóbb. A komoly krízisbõl kilábaló Lettország például jövõre csatlakozik az övezethez. Az eddig válságállónak bizonyuló Lengyelország – mely Lettországot példának tartja a kiadáslefaragásban – pedig látványosan elkezdett érdeklõdni a csatlakozás iránt. Magyarországon viszont eurócsatlakozási céldátum nincs, korábban 2020-at emlegetett a kormány. Orbán Viktor miniszterelnök ugyanakkor április végén azt mondta, csak akkor érdemes csatlakozni az övezethez, ha gazdasági fejlettségünk eléri az EU átlagának 90 százalékát. Ez legjobb esetben is 2033-ig tolná ki csatlakozásunkat. Tényleg megéri-e nekünk addig várni, vagy idõközben elhúz a vonat mellettünk?
A magországok kezében a kulcs
Az mindenképpen helyes, ha a politikusok elõremutató javaslatokat tesznek, még akkor is, ha azoknak nincs politikai realitásuk – mondta a hvg.hu-nak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet kutatója. Ezzel Francois Hollande csütörtöki kijelentéseire utalt. A Bruegel kutatója szerint Németország jelenleg egyáltalán nem támogatja Hollande elképzeléseit, mivel attól tart, hogy ha megvalósulna az ilyen mértékû szoros együttmûködés, akkor lazulna a reformok végig vitele és a költségvetési fegyelem is. Amíg az övezet magországai úgy gondolják, hogy a déli államok csakis a nagy nyomás miatt hajlandóak végigvinni a reformokat, addig ebben nem lesz változás – fejtette ki Darvas. Ugyanakkor a kutató szerint Hollande javaslatai nagyon is elõremutatóak, ilyenek nélkül nagyon lassan haladna az európai integráció.
A felvetésre, mely szerint a kelet-közép-európai uniós tagállamoknak miért érhetné meg a csatlakozás, Darvas több fontos pont is említett. Magasabb pénzügyi stabilitás, közvetlen hozzáférés az Európai Központi Bank (EKB) kedvezõ kamatozású hiteleihez – ez olcsó forrást és gyakorlatilag korlátlan likviditást jelent –, a devizaátváltással kapcsolatos tranzakciós költségek megszûnése és a devizakockázat kiküszöbölése mind olyan elemek, melyekkel jól járhatnak az újonnan csatlakozók. Mivel a csatlakozásra váró országok mindegyike az euróövezettel folytatja külkereskedelmének nagy részét, így a saját deviza eltûnésével az exportra is pozitív hatást gyakorolhat az eurótagság. Az árak is egyszerûen összehasonlíthatóvá válnának, ez növelné a versenyt, és azon keresztül a vállalati hatékonyságot. Az árak is csökkennének. Mindezek mellett pedig a csatlakozás kiszámíthatóbb gazdasági környezethez vezet, amely a beruházások emelkedését válthatja ki.
Kockázatok is vannak bõven
A felzárkózó országok számára azonban komoly kockázattal jár a belépés, hívja fel a figyelmet Darvas. Erre keserû példával szolgál például Írország és Spanyolország. Ezekben az országokban gyorsabban nõtt a gazdaság, mint az euróövezet egészében, így egy valuta-felértékelõdés következett be, ami saját deviza hiányában az inflációra gyakorolt nyomást, az EKB alacsony kamatlábai következtében viszont negatív reálkamatok alakultak. Az emberek az alacsony hitel- és betéti kamatok miatt ingatlanvásárlásba fogtak, ugyanakkor nem számoltak azzal, hogy a lufi kipukkadhat. A fentiekre is van viszont ellenpélda Darvas szerint, mivel Szlovákia esete (amely 2009 óta használja az eurót) azt mutatja, hogy az eurózónánál nagyobb növekedést produkáló ország is képes elkerülni a negatív hatásokat. Emellett azon országoknak, melyek növekedési perspektívái nem haladják meg az övezetét, az elõbb felvázolt kockázatokkal nem találkoznak.
Az azonban továbbra is kockázat, hogy a belépõ ország gazdasága nem mozog szinkronban az euróövezet gazdaságaival. Ekkor ugyanis az EKB monetáris politikája nem lesz megfelelõ ezen ország számára. Egy másik kockázat pedig a belépéskori árfolyamra vonatkozik. Portugália például pont egy ingatlanpiaci buborék tetején, túlértékelt saját devizával lépett be az euróövezetbe, és a gazdaság nem tudott a zónához igazodni. Aleglassabb gazdasági növekedés jellemezte1999 és 2007 között – emelte ki Darvas. A belépés ütemezése és idõzítése így kulcsfontossággal bír, csakúgy, mint a csatlakozási árfolyam megválasztása.
A közép-európai államok egy része közelebbrõl is megbarátkozna az euróval
Fotó: AFP / Philippe Huguen
Az euróövezeti tagság ugyanakkor azért kezdte el most jobban érdekelni a közép-európai tagállamok egy részét, mert az elmúlt öt év gazdasági válsága során az azért igazolódott, hogy a sok negatív jóslat ellenére az euróövezet egyben maradt. A szoros integráció miatt az eurótagság elõnyei fontos szerepet játszhatnak a közép-európai országokban.
Emellett a Bruegel kutatója szerint azt is jobban értjük, hogy tagság fenntarthatatlan ingatlanpiaci buborék kialakulásával járhat együtt, és ennek kezelésére, megelõzésére ma már vannak kialakult mechanizmusok, például a Makrogazdasági Egyensúlytalansági Eljárás, az Európai Rendszerkockázati Tanács, vagy a bankunió.
Lengyelországról Darvas azt mondta, hogy mindig is EU-barát politikát folytatott. Nekik az esetleges belépésükben a pozitív elemek dominálnának. Ugyanakkor nagyon fontos a komoly felkészülés. Ám ha a lengyelek tényleg úgy döntenének, hogy csatlakoznak, akkor a magyar álláspontot is át kellene gondolni, bármilyen kormány is legyen akkor hatalmon, fejtette ki a Bruegel kutatója.
Ambíciózus a francia államfõ terve
A francia államfõ bejelentésének idõzítése érdekes tekintve, hogy június végén lesz egy nagy uniós megbeszélés ebben az ügyben, emellett pedig õsszel parlamenti választások is lesznek Németországban. Merkel nem szeretné a választási kampány központi témái közé emelni a politikai integráció kérdését – emelte ki Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) tudományos fõmunkatársa, uniós szakértõ. A közvélemény kutatások szerint népszerûségének mélypontján lévõ François Holland kitörési stratégiája lehet az európai integrációban a francia vezetõ szerep visszaszerzésének kísérlete. Szerinte Franciaország Németországgal együtt tevékenyen részt vett a válság kiújulását megelõzõ intézményrendszer létrehozásában, az elmúlt három évben kialakultak a gazdasági kormányzás elsõ intézményei és jogi keretei. A rendszer azonban több szempontból is féloldalas. Például a fiskális paktumnak, amely a költségvetések kordában tartását hivatott erõsíteni, csak úgy van értelme, ha azt a jövõben egy államok feletti, valódi közös gazdaságpolitikával lehet kiegészíteni. Ez viszont kényes téma, Németország tudatosan kivár. Gálik szerint a németek azonban már csak bizonyos feltételek mentén lennének hajlandóak továbblépni.
A két éves idõtartam, amit Hollande kitûzött, Gálik szerint igen ambiciózus. Ezalatt az idõ alatt alapvetõ szerzõdésmódosítást kellene végrehajtani, az EU költségvetésének kiadási és bevételi oldalát jelentõsen át kellene alakítani, vagy létre kellene hozni a tervekben szereplõ euróövezet országaira korlátozódó közös költségvetést, ami a jelenleginél magasabb összeggel gazdálkodhatna. A tranzakciós adó, melyre már 12 ország áldását adta, erre jó alap lehet – emelte ki az MKI szakértõje. Az euroszkeptikus britek ráadásul "csak erre várnak", ebben az esetben a tárgyalásokon a jelenlegi uniós kompetenciák újraelosztása is felmerülhet. A folyamat megkezdésének csak akkor van értelme, ha az új uniós intézmények legitimációjának kérdését is sikerül egyúttal rendezni. A szerzõdésmódosításnál azt is érdemes figyelembe venni, hogy a lisszaboni szerzõdést is évekbe tellett elfogadni – hangsúlyozta Gálik.
A közép-európai uniós tagállamok számára a fõ mozgatórugó a csatlakozáshoz a nagyobb stabilitás elérése, ráadásul az új gazdasági kormányzati rendszerben az érdekérvényesítõ képességük is nagyobb lehet úgy, ha a "klub" tagjaivá válnak. Lengyelország ráadásul egyértelmûen az unió meghatározó tagállama szeretne lenni, ehhez pedig az euróövezeti tagság elengedhetetlen. Az euró, a mostani válság ellenére, alapvetõen sikertörténet – tette hozzá Gálik Zoltán. Magyarország számára egy valódi transzferunióhoz való csatlakozás vonzó lehet. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy jelenleg 10 olyan ország van, amely nem tagja az övezetnek, de ez a szám az idõ elõre haladtával gyorsan csökkenni fog, a szûkülõ csoportban pedig egyre nehezebb lesz nemzeti érdekeink képviselete.
Link
Eurózónás kormány, az adórendszerek harmonizációja, közös kötvénykibocsátás, politikai unió – mindezt két év alatt. Francois Hollande francia államfõ komoly eszköztárat villantott mega hatalomra kerülésének egyéves évfordulóján tartott csütörtöki sajtótájékoztatón. A francia elnök álláspontja szerint ezek a lépések szükségesek ahhoz, hogy Európa legyûrje a recessziót, ami már az identitását veszélyezteti.
A francia államfõ szerint "gazdasági kormányt" kellene felállítani az eurózónában, amely minden hónapban ülésezne, és amelyet teljes munkaidõben foglalkoztatott elnök vezetne. Hollande szerint Európa már letudta a pénzügyi válságot, most a recesszióval kell szembenéznie, amely a megszorítások miatt következett be. A francia elnök hangsúlyozta: ha nem lesz változás, akkor Európa eltûnik a világ térképérõl.
Hollande a fentiek mellett 6 milliárd euró uniós forrás azonnal felszabadítását is el szeretné érni, melyet a fiatalok munkanélküliségi helyzetének kezelésére kellene fordítani, emellett pedig arra szólított fel, hogy Európa iparába több befektetés áramoljon, illetve egy koordinált energiapolitika jöjjön létre. A francia államfõ leszögezte, hogy Németországgal együtt szeretne dolgozni a reformok elindításában. "Franciaországnak és Németországnak kötelessége, hogy Európát elõrébb mozdítsa. Ha Európa a jelenlegi állapotában marad, akkor az az európai eszme végét jelenti" – fejtette ki drámai véleményét Hollande.
A közös költségvetésrõl már régóta szó van
A külön euróövezeti költségvetés szükségességét szakértõk már régóta pedzegetik, ezt a javaslatot Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is az asztalra tette. Bizonyos gazdaságélénkítõ beruházásokat, esetleg a munkanélküli segélyek egy részét is innen fizethetnék, illetve az adott euróövezeti tagállamokban a strukturális átalakításokhoz szükséges forrásokat is innen biztosíthatnák. Hollande kijelentéseiben egyelõre nem szerepel az, hogy milyen mélységû lenne a közös gazdasági kormányzás, ugyanakkor az, hogy a politikai uniót is bevonta a célok közé, arra mutathat: igen erõs együttmûködésben gondolkozik.
A németek viszont minden bizonnyal nem feltétlenül haladnának ilyen gyorsan a közös európai úton. Amíg az euróövezeti országok nem rendezik problémáikat, addig Berlin a gondokat nem hozná közös kalap alá.
Angela Merkel és Francois Hollande között dõl el a közös gazdasági kormányzás sorsa?
Fotó: AFP / Bertrand Langlois
Bármennyire is válságban van az eurózóna (nem az euró), a régiónkban több országnak is egyre vonzóbb. A komoly krízisbõl kilábaló Lettország például jövõre csatlakozik az övezethez. Az eddig válságállónak bizonyuló Lengyelország – mely Lettországot példának tartja a kiadáslefaragásban – pedig látványosan elkezdett érdeklõdni a csatlakozás iránt. Magyarországon viszont eurócsatlakozási céldátum nincs, korábban 2020-at emlegetett a kormány. Orbán Viktor miniszterelnök ugyanakkor április végén azt mondta, csak akkor érdemes csatlakozni az övezethez, ha gazdasági fejlettségünk eléri az EU átlagának 90 százalékát. Ez legjobb esetben is 2033-ig tolná ki csatlakozásunkat. Tényleg megéri-e nekünk addig várni, vagy idõközben elhúz a vonat mellettünk?
A magországok kezében a kulcs
Az mindenképpen helyes, ha a politikusok elõremutató javaslatokat tesznek, még akkor is, ha azoknak nincs politikai realitásuk – mondta a hvg.hu-nak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet kutatója. Ezzel Francois Hollande csütörtöki kijelentéseire utalt. A Bruegel kutatója szerint Németország jelenleg egyáltalán nem támogatja Hollande elképzeléseit, mivel attól tart, hogy ha megvalósulna az ilyen mértékû szoros együttmûködés, akkor lazulna a reformok végig vitele és a költségvetési fegyelem is. Amíg az övezet magországai úgy gondolják, hogy a déli államok csakis a nagy nyomás miatt hajlandóak végigvinni a reformokat, addig ebben nem lesz változás – fejtette ki Darvas. Ugyanakkor a kutató szerint Hollande javaslatai nagyon is elõremutatóak, ilyenek nélkül nagyon lassan haladna az európai integráció.
A felvetésre, mely szerint a kelet-közép-európai uniós tagállamoknak miért érhetné meg a csatlakozás, Darvas több fontos pont is említett. Magasabb pénzügyi stabilitás, közvetlen hozzáférés az Európai Központi Bank (EKB) kedvezõ kamatozású hiteleihez – ez olcsó forrást és gyakorlatilag korlátlan likviditást jelent –, a devizaátváltással kapcsolatos tranzakciós költségek megszûnése és a devizakockázat kiküszöbölése mind olyan elemek, melyekkel jól járhatnak az újonnan csatlakozók. Mivel a csatlakozásra váró országok mindegyike az euróövezettel folytatja külkereskedelmének nagy részét, így a saját deviza eltûnésével az exportra is pozitív hatást gyakorolhat az eurótagság. Az árak is egyszerûen összehasonlíthatóvá válnának, ez növelné a versenyt, és azon keresztül a vállalati hatékonyságot. Az árak is csökkennének. Mindezek mellett pedig a csatlakozás kiszámíthatóbb gazdasági környezethez vezet, amely a beruházások emelkedését válthatja ki.
Kockázatok is vannak bõven
A felzárkózó országok számára azonban komoly kockázattal jár a belépés, hívja fel a figyelmet Darvas. Erre keserû példával szolgál például Írország és Spanyolország. Ezekben az országokban gyorsabban nõtt a gazdaság, mint az euróövezet egészében, így egy valuta-felértékelõdés következett be, ami saját deviza hiányában az inflációra gyakorolt nyomást, az EKB alacsony kamatlábai következtében viszont negatív reálkamatok alakultak. Az emberek az alacsony hitel- és betéti kamatok miatt ingatlanvásárlásba fogtak, ugyanakkor nem számoltak azzal, hogy a lufi kipukkadhat. A fentiekre is van viszont ellenpélda Darvas szerint, mivel Szlovákia esete (amely 2009 óta használja az eurót) azt mutatja, hogy az eurózónánál nagyobb növekedést produkáló ország is képes elkerülni a negatív hatásokat. Emellett azon országoknak, melyek növekedési perspektívái nem haladják meg az övezetét, az elõbb felvázolt kockázatokkal nem találkoznak.
Az azonban továbbra is kockázat, hogy a belépõ ország gazdasága nem mozog szinkronban az euróövezet gazdaságaival. Ekkor ugyanis az EKB monetáris politikája nem lesz megfelelõ ezen ország számára. Egy másik kockázat pedig a belépéskori árfolyamra vonatkozik. Portugália például pont egy ingatlanpiaci buborék tetején, túlértékelt saját devizával lépett be az euróövezetbe, és a gazdaság nem tudott a zónához igazodni. Aleglassabb gazdasági növekedés jellemezte1999 és 2007 között – emelte ki Darvas. A belépés ütemezése és idõzítése így kulcsfontossággal bír, csakúgy, mint a csatlakozási árfolyam megválasztása.
A közép-európai államok egy része közelebbrõl is megbarátkozna az euróval
Fotó: AFP / Philippe Huguen
Az euróövezeti tagság ugyanakkor azért kezdte el most jobban érdekelni a közép-európai tagállamok egy részét, mert az elmúlt öt év gazdasági válsága során az azért igazolódott, hogy a sok negatív jóslat ellenére az euróövezet egyben maradt. A szoros integráció miatt az eurótagság elõnyei fontos szerepet játszhatnak a közép-európai országokban.
Emellett a Bruegel kutatója szerint azt is jobban értjük, hogy tagság fenntarthatatlan ingatlanpiaci buborék kialakulásával járhat együtt, és ennek kezelésére, megelõzésére ma már vannak kialakult mechanizmusok, például a Makrogazdasági Egyensúlytalansági Eljárás, az Európai Rendszerkockázati Tanács, vagy a bankunió.
Lengyelországról Darvas azt mondta, hogy mindig is EU-barát politikát folytatott. Nekik az esetleges belépésükben a pozitív elemek dominálnának. Ugyanakkor nagyon fontos a komoly felkészülés. Ám ha a lengyelek tényleg úgy döntenének, hogy csatlakoznak, akkor a magyar álláspontot is át kellene gondolni, bármilyen kormány is legyen akkor hatalmon, fejtette ki a Bruegel kutatója.
Ambíciózus a francia államfõ terve
A francia államfõ bejelentésének idõzítése érdekes tekintve, hogy június végén lesz egy nagy uniós megbeszélés ebben az ügyben, emellett pedig õsszel parlamenti választások is lesznek Németországban. Merkel nem szeretné a választási kampány központi témái közé emelni a politikai integráció kérdését – emelte ki Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) tudományos fõmunkatársa, uniós szakértõ. A közvélemény kutatások szerint népszerûségének mélypontján lévõ François Holland kitörési stratégiája lehet az európai integrációban a francia vezetõ szerep visszaszerzésének kísérlete. Szerinte Franciaország Németországgal együtt tevékenyen részt vett a válság kiújulását megelõzõ intézményrendszer létrehozásában, az elmúlt három évben kialakultak a gazdasági kormányzás elsõ intézményei és jogi keretei. A rendszer azonban több szempontból is féloldalas. Például a fiskális paktumnak, amely a költségvetések kordában tartását hivatott erõsíteni, csak úgy van értelme, ha azt a jövõben egy államok feletti, valódi közös gazdaságpolitikával lehet kiegészíteni. Ez viszont kényes téma, Németország tudatosan kivár. Gálik szerint a németek azonban már csak bizonyos feltételek mentén lennének hajlandóak továbblépni.
A két éves idõtartam, amit Hollande kitûzött, Gálik szerint igen ambiciózus. Ezalatt az idõ alatt alapvetõ szerzõdésmódosítást kellene végrehajtani, az EU költségvetésének kiadási és bevételi oldalát jelentõsen át kellene alakítani, vagy létre kellene hozni a tervekben szereplõ euróövezet országaira korlátozódó közös költségvetést, ami a jelenleginél magasabb összeggel gazdálkodhatna. A tranzakciós adó, melyre már 12 ország áldását adta, erre jó alap lehet – emelte ki az MKI szakértõje. Az euroszkeptikus britek ráadásul "csak erre várnak", ebben az esetben a tárgyalásokon a jelenlegi uniós kompetenciák újraelosztása is felmerülhet. A folyamat megkezdésének csak akkor van értelme, ha az új uniós intézmények legitimációjának kérdését is sikerül egyúttal rendezni. A szerzõdésmódosításnál azt is érdemes figyelembe venni, hogy a lisszaboni szerzõdést is évekbe tellett elfogadni – hangsúlyozta Gálik.
A közép-európai uniós tagállamok számára a fõ mozgatórugó a csatlakozáshoz a nagyobb stabilitás elérése, ráadásul az új gazdasági kormányzati rendszerben az érdekérvényesítõ képességük is nagyobb lehet úgy, ha a "klub" tagjaivá válnak. Lengyelország ráadásul egyértelmûen az unió meghatározó tagállama szeretne lenni, ehhez pedig az euróövezeti tagság elengedhetetlen. Az euró, a mostani válság ellenére, alapvetõen sikertörténet – tette hozzá Gálik Zoltán. Magyarország számára egy valódi transzferunióhoz való csatlakozás vonzó lehet. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy jelenleg 10 olyan ország van, amely nem tagja az övezetnek, de ez a szám az idõ elõre haladtával gyorsan csökkenni fog, a szûkülõ csoportban pedig egyre nehezebb lesz nemzeti érdekeink képviselete.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.