Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hírek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

Leégett remények


static.nol.hu/media/picture/81/82/80/000808281-8997-600f.jpg
A Mikroelektronikai Vállalat


Az amerikaiak, az oroszok? A Moszad? Vagy biztosítási csalás? Egy munkatárs figyelmetlensége? Ki vagy mi okozhatta a nyolcvanas évek egyik legnagyobb tûzesetét? Lehetett volna Káposztásmegyer a magyar Szilícium Völgy?

Volt az a kommunista szombat. Idõsebb olvasók még emlékeznek rá, hogy a hetvenes években már a munkahelyek nagyobb részén csak a hét egyik szombatján folyt - félnapos - munka, a másik pedig az úgynevezett szabad szombat volt. A nyolcvanas években mindenütt elterjedt a szombati munkaszünet (csak az iskolákban volt még kéthetente szombati oktatás, ezért is volt a gyerekeknek A és B heti órarendjük).

Szóval a gyár kollektívája félévente vagy még gyakrabban kommunista szombatot tartott, azaz a dolgozók bejöttek a szabad szombaton és önkéntes - na, persze - felajánlásukkal társadalmi munkában - azaz fizetés nélkül - teljesítettek egy plusz munkanapot.

Meg kell jegyeznem, hogy azokon a helyeken, ahol én elõfordultam, olyan nagyon nagy eredményt ez nem hozhatott - bár a jelentések nyilván ellenem szólnának -, mert a KISZ ilyenkor bevetette magát, és különféle módon (zsíros kenyér, üdítõ, zenei aláfestés) próbálta emlékezetessé tenni "a munkahelyi közösség eggyé csiszolásában is nagy szerepet játszó" akciót.

Szóval 1978-ban éppen az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság (az állami vállalat is Rt.-nek hívatta magát, mintha még a régi - rég kisemmizett - tulajdonosoknak lehetett volna beleszólásuk), a mai GE Tungsram népmûvelõje voltam, amikor az egyik ilyen szombaton végre bejuthattam a cég akkori legmodernebb részébe. A második emeleti szupertisztán tartott gyárrészbe különben csak különleges engedéllyel lehetett bemenni, mert megfelelõ hõmérsékletnek és páratartalomnak kellett lenni ott, ahol a betanított munkások elektronmikroszkóp nézõkéjére tapasztva szemüket két kart mozgattak, amely hatalmas áttéttel mûködött: icipici forrasztások százaival integrált áramköröket készítettek.

Mintha tudományos-fantasztikus regénybe léptem volna! Úgy éreztem, most kezd megvalósulni mindaz, amit Botond-Bolics György könyveiben olvastam a jövõrõl gyerekkoromban. Aztán két hónap múlva ott voltam, amikor egy amerikai küldöttség megtekintette a gyárat. A vezetõjük azt mondta: - A termékeik meglepõen jók. Annak fényében pedig hihetetlenek, hogy ilyen körülmények között gyártják õket. Nem is értem, miért mutatták ezt meg nekünk.

Elsõre nem is értettem, mit akar, de amikor kifejtette, hogy lehetetlen ilyen precíziós munkát a második emeleten végezni egy viszonylag nagy kilengésû épületben, ahol a Külsõ-Váci úton járó 10-es villamos vagy harmincéves kocsijainak elhaladásakor - akkor még ráadásul a járda mellett vezettek a sínek, nem középen - remegni kezd minden.

Nem mondom tovább. A kommunista szombatok késõbb szûntek meg, még nyilván az Izzó mûszaki és szellemi bázisán 1983-ban Káposztásmegyeren felépített Mikroelektronikai Vállalatnál is tartottak ilyet.

Ha nem is sokáig. Az amerikai s nyugat-európai kormányok által felállított úgynevezett Cocom-lista - azaz a legújabb technológiai fejlesztések eredményeképpen gyártott, fõleg elektronikai termékek szállítási tilalma a szocialista országokba - elleni egyik legfontosabb próbálkozás három év múlva hamvába hullt. Mégpedig szó szerint.

1986. május 26-án reggel kigyulladt a teljesen új gyár hatalmas gyártócsarnoka, és hiába érkezett hat rohamosztaggal 140 tûzoltó a helyszínre (közülük többen a lángoló vegyszerek mérges gázától rosszul lettek), semmi, de tényleg semmi sem maradt Magyarország akkor egyik legnagyobb értékû és nagy jövõre számító üzemébõl.

Sosem építették újjá, ami csak olaj volt a tûzre: máig kevesen hiszik el a hivatalos verziót, miszerint egyszerû mûszaki hiba okozta a tüzet. Akit érdekel, nézzen utána, és döntse el: az amerikaiaknak vagy a szovjeteknek állt-e érdekükben, vagy biztosítási csalás állt a háttérben. Esetleg a Moszad volt a tettes?

Mindenesetre ma sincs magyar Szilícium Völgy.
http://nol.hu/kul...ek?ref=sso
-> Kameleon - 2013. May 19. 14:28 · 5 hozzaszolas · 1599 megnyitas ·Nyomtatas

Hozzaszolasok


#1 | JoskaPista - 2013. May 19. 14:40:18
"a hét egyik szombatján folyt - félnapos - munka, a másik pedig az úgynevezett szabad szombat" Na az a nem semmi, a kommunizmus idején két szombat is belefért egy hétbe!
#2 | Kameleon - 2013. May 19. 14:40:23
[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=TpG34bTj5Do[/youtube]

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=2omzCKeJeBc[/youtube]


A villanykörte-összeesküvés


A Cosima Dannoritzer által rendezett dokumentumfilm, A villanykörte-összeesküvés mutatja be a fogyasztói társadalom egyik legnagyobb trükkjét.

Ha elromlik egy elektromos berendezésünk, ahelyett,hogy megjavíttatnánk, inkább újat veszünk. Egy alkatrész kicserélése ugyanis kétszer, háromszor annyiba kerül, mint egy teljesen új készülék. Ha így teszünk, mi is áldozatává válunk a tervezett elavulásnak: annak a rejtett mechanizmusnak, amelyre fogyasztói társadalmunk épül.

Az életben a legfontosabb feladatunk, hogy minél többet vásároljunk. Hitelre. Olyan dolgokat, amikre valójában nincs szükségünk. Olyan társadalomban élünk, ahol a növekedés nem az egyén szükségleteinek kielégítését szolgálja, hanem csupán az öncélú növekedést.

A tervezett elavulás az 1920-as években kezdõdik. Ekkortól rövidítik le szándékosan a gyártók az áruk élettartamát szándékosan azért, hogy növeljék a fogyasztói igényeket. A villanykörtének például szándékosan lerövidítették az élettartamát 1000 órára. A tervezõk és mérnökök új célok és értékrend felé fordultak: visszaültek a tervezõasztalhoz, hogy valami sokkal törékenyebbel és silányabbal álljanak elõ.

100 éves égõ és nem szakadó harisnya

A világon legrégebben mûködõ villanykörte a kaliforniai Livermoorban található. A helyiek 1972-ben döbbentek rá, hogy a tûzoltóállomáson égõ villanykörte egészen különleges darab: 1901 órán át világít folyamatosan. Némileg ironikus, hogy az izzót figyelõ webkamerákból azóta már kettõ is elhasználódott. A villanykörtét az Ohio-i Shelby városában gyártották, valamikor 1895 körül.

1924 karácsonyán azonban minden megváltozott. Egy genfi irodában megalapították a történelem elsõ világméretû kartelljét. A cél a villanykörtepiac szabályozása és a világpiac felosztása volt. A kartell a Phoebus nevet kapta. Tagja volt a világ összes villanykörte-gyártó cége, még a gyarmatokon is. A cél olyan szabadalmak kialakítása volt, melyekkel szabályozható a gyártás, és legfõképpen: irányíthatóak a fogyasztók. A gyártók szempontjából annál jobb, minél többször cserél villanykörtét a vásárló: ha az izzók hosszú élettartamúak, az gazdasági veszteséget okoz.

Az izzógyártók kezdetben még izzóik hosszú élettartamára alapozták reklámjaikat. A Thomas Edison által a 19. században létrehozott elsõ izzók élettartama 1500 óra körül mozgott. 1924-re, amikor a Phoebus megalakult, azt találták ki, hogy az izzók élettartamát egységesen 1000 órára kell csökkenteni - olvashatjuk a kartell belsõ dokumentumaiban. Az aláírók közt ott van a Phillips és az Osram is. Azok a tagok, akiknek izzói élettartama magasabb volt az elvártnál, büntetést fizettek.

A következõ években naiv feltalálók egész sora nyújtotta be szabadalmát tartósabb izzók feltalálására. Volt köztük olyan is, amelyik 100 000 órán át mûködött volna. Egyik sem jutott el a megvalósításig.

A tervezett elavulás jelensége egyidõs a tömeggyártás, és a a fogyasztói társadalom megjelenésével. Az 1929-es new yorki tõzsdekrach után is ezzel a jelenséggel próbáltak még véget vetni a válságnak. Bernard London elképzelése szerint minden termék rendelkezett volna egy meghatározott élettartammal, melynek lejárta után a terméket hivatalosan selejtnek nyilvánítják. A vásárlók ezeket egy állami szervezethez adták volna le megsemmisítés céljából... Szerencsére London elképzelése sosem valósult meg.

Az ötlet az '50-es években bukkant fel újra, azonban egy lényeges csavarral megbolondítva. Nem kötelezték a vásárlókat, inkább rávezették õket az újabb termékek megvásárlására, divat lett újabb és újabb termékeket beszerezni (mint manapság évente új telefont venni).

Európában a gyártók arra törekedtek, hogy olyan ruhákat gyártsanak, amiket az ember egy életen át hordhat nélkül, hogy le kellene cserélnie. Amerikában ezzel szemben az volt a cél, hogy a fogyasztók egy bizonyos idõ után egyszerûen megunják a termékeket, és lecseréljék õket.

A mai mérnökök óráin a tervezett elavulás a tananyag szerves részét képezi. Manapság azonban már "a termékek életciklusaként" emlegetik a folyamatot.

1940-ben a Dupont gyár forradalmian új anyagot talált fel: a nájlont. Az ebbõl az anyagból készült harisnya olyan erõs volt, hogy akár autókat is lehetett vontatni vele. A gond éppen az volt velük, hogy tartósak voltak. A nõk imádták, hogy soha nem szakad el, a gyártók viszont pont emiatt nem tudtak eleget eladni belõle. Ezért a mérnököket visszaültették a tervezõasztalhoz: a cél az volt, hogy olyat tervezzenek, amin a szem is könnyebben felszalad.

Ezzel szemben a keleti blokkban egész másfajta gazdaság létezett, a tervezett elavulás fogalma nélkül. Az egész rendszer akadozott és folyamatos nyersanyaghiánnyal küzdött. Ezért a termékeket úgy gyártották, hogy minél tovább jók legyenek, s ne kelljen újat gyártani belõlük. A Régi NDK-ban törvény írta elõ, hogy a régi hûtõknek és mosógépeknek 25 évig mûködniük kell. (Ezért van az, hogy míg a manapság vásárolt divatos porszívó egy-két év után feladja a harcot, nagymamáink Rakétája még ma is mûködik, ráadásul jobban szív, mint mai utódja.)

1989 után azonban az egykori szocialista blokk országai is ugyanolyan lelkes fogyasztókká váltak, mint nyugati társaik... A modern fogyasztót azonban valami megkülönbözteti a korábbi emberektõl: képes az önszervezõdésre. Manapság egyre több zöld szervezet hívja fel a figyelmet a megújuló energiák és az újrahasznosítás fontosságára. A kérdés csak az, csatlakozunk-e hozzájuk.
http://www.partyponty.hu/posts/3150-a...szeeskuves
#3 | Perje - 2013. May 19. 21:11:19
Ha megnézzük, ki kaparintotta meg az Izzót, akkor megvan a válasz.
#4 | 9323 - 2013. May 20. 04:55:26
Nem csak az izzót, hanem szinte az egész világot...
#5 | Gutai Zub - 2013. May 20. 05:56:12
Megújuló energiák?

Az egyedüli legfontosabb megújuló "energia" a termõföld, az agrárium volt az emberiség kezében, használatában, évezredekig.
A fogyasztói világban ezt is megváltoztatták, tönkretették.
A természet ellenes túlgépesítéssel, iparositással, több és több vegyi anyag használatával, katasztrófális eredményeket, magas árakat és egyre silányabb minõséget értek el.
Nem vették, és ma sem veszik figyelembe a természet ránk nézve, egyik legfontosabb törvényét:
Minél jobban elszakad a természetes körülményektõl, minél mesterségesebb körülmények között folyik a mezõgazdasági termelés, és természetesen az állattenyésztés, annál jobban csökken a hozadék, és annál több energiára, pénzre van szükség.
Oda jutottunk, hogy a valamikor természetes és gyümölcsözõ mezõgazdaság csak növekvõ "támogatásokkal" tartható fenn, közben a termõföld zsugorodik, az emberiség létszáma, a munkanélküliség, a fogyasztói szemét, meg nõ.......

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.
Még nem értékelték