Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A legbénább szarkeverõk pont a magyarok volnának?
Olyan történetekkel jönnek elõ politikailag motivált emberek az utóbbi idõben, hogy a Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) teljes operatív parancsnoksága sem bírja értelmezni, mi van már. Haladjunk idõben visszafelé, a legutóbbi nagy leleplezéssel kezdve. Szabó Bálint elmondta, hogyan és kik adták ki az õszödi beszédet.
Az úgy kellett hogy legyen, hogy az Országgyûlés elnöke, a honvédelmi miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal egyik államtitkára találkoztak Budapest belvárosában, és együtt felsétáltak egy Eötvös utcai lakásba.
Ahol éppen elfeledkezett érkezésükrõl a nemzetközi kémhistóriákban jártas Eduardo Rózsa-Flores, mert elõtte simán fogadta azt a dumálgatni felugró Szabót, akit állítólag MSZP-s fantomtagtoborzásból kifolyólag megerõszakoltak. A korábban a magyar titkosszolgálat ügynökeként Carlosszal is együttmûködõ vendéglátót nem zavarta, hogy a gyanús egyén ott van, amikor feljött a három magas rangú politikus. Talán még örült is, hogy a másik szobában addig vigyáz a kutyára.
Amikor a három politikus megjött, hogy tönkretegyék a hivatalban lévõ miniszterelnököt, gyorsan meg is hallgatták együtt a hanganyagot, amit hoztak. Biztos, ami biztos. És a hivatásos kém ezt se bánta, bár tudta, ott a másik szobában lapul a vendég. Inkább megkérte, hogy amíg él, addig hallgasson.
Aztán volt az a történet, hogy Laborc Sándor akkori titkosszolgálati fõnök és Portik Tamás maffiózó 2008-ban találkozgattak, és arról beszélgettek, hogy ellenzéki politikusokra lehetne rákenni valami terhelõt. Errõl pedig hangfelvétel készült, ami ma is megvan egy állami raktárban.
Laborc a magyar kémszolgálat vezetõje volt, a KGB fõiskoláján szerzett diplomát. Ha azért találkozott Portikkal, hogy rávegye, hogy fideszeseket vigyen bordélyházba, akkor ezt tényleg felveszi, iktatja és elrakja?
Aztán amikor leváltják (lemondott, na), akkor a felvételt ott is hagyja a hivatalban? Az egyik beszélgetés végén, amikor Portik már nincs jelen, azt is megbeszéli valakivel, hogy a hangfelvételrõl (CD-rõl) leirat is kellene majd. Normális az a profi kém, aki dokumentálja amikor a tilosban jár?
És közben elõjött az a 2010-es sztori is - a fentire mintegy bizonyítékként - hogy Portik fiának lakásán készült egy felvétel, amin valaki azt mondja, hogy Kósa Lajos korrupt. De aztán ez a valaki elment a rendõrségre, hogy közölje, õt az NBH-sok kényszerítették, hogy ilyeneket mondjon. Milyen titkosszolgálat az, ami fenyeget, aztán hagyja, hogy feljelentsék? Ha az NBH közvetlenül beszállt Kósa lejáratásába, akkor minek kellett hozzá a Portik család bevonása? Nem tudnak egyedül egy kamerát szerezni és kezelni (miközben hangfelvételt étteremben tudnak csinálni saját magukról)? Ha a felvétel 2010-ben készült, amikor Laborc már nem volt kémfõnök, akkor az NBH hogy keveredett bele az egészbe?
Persze a sok bénaság akár utalhat arra is, hogy itthon a kémek ennyire szerencsétlenek. Amolyan csetlõ-botló figurák, akiket francia vígjátékokban szoktak mutatni felemás cipõben.
A haza biztonsága miatt reméli Intézetünk, hogy igazából hülye vicc az összes sztori. Az egy kicsit aggasztó azért, hogy egy politikus sem mondta még azt, hogy ez az összes történet úgy, ahogy van, átverés. Ehelyett inkább aggodalmasan nyilatkoznak, meg bizottságokat alakítanak. Egész komolynak tûnõ emberek veszik egészen komolyan ezeket.
http://444.hu/201...-volnanak/
A másfélmilliós karórák és ajándékok világa - tévét akart magának Portik?
Politikusoknak, rendõröknek és médiaszereplõknek is rendszeresen küldött pénzt és értékes ajándékokat Portik Tamás, aki még egy tévécsatornát is össze akart gründolni - az információkat a Prisztás-gyilkosság kapcsán indult büntetõper tanúi is megerõsítik. A Hetek írása.
Tagadta bûnösségét és politikai áldozatnak minõsítette magát Portik Tamás a Prisztás-gyilkosság kapcsán múlt héten indult büntetõperben. A vádirat szerint Portik 1994 és 2000 között az olajszõkítéssel kapcsolatba hozott Energol Rt. vezérigazgatója volt, a cég tevékenysége révén jelentõs vagyont szerzett, és egyre nagyobb befolyásra tett szert az alvilágban, majd 1996-ban elszámolási vitába keveredett a budapesti éjszakai élet másik meghatározó alakjával, Prisztás Józseffel, és elhatározta, hogy megöleti. Az ügyészség szerint a másodrendû vádlott, F. Ferenc csalta az áldozatot a III. kerületi Ladik utcai tetthelyre 1996. november 1-jén, ott pedig a harmadrendû vádlott, Portik Tamás testõre, H. István pisztollyal fejbe lõtte.
Radnai szerint Portik ölette meg Fenyõt
Radnai László - akit a kecskeméti maffiaperben korábban már elítéltek, ám késõbb, a Portik-ügy kapcsán, vélhetõen vádalku keretében szabadult - a bíróságon többek között arról beszélt, hogy Fenyõ János médiavállalkozó megölésére is Portik adott utasítást. (Információink szerint Radnai mindenki ellen vallott, aki ellen csak tudott azért, hogy kiszabaduljon. Jelen pillanatban luxusautókat értékesítõ ügynökséget vezet a Rózsadombon.)
Zsebpénz újságíróknak
"Durva dolog" - reagált a Heteknek Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója arra, hogy a 444.hu által nyilvánosságra hozott szerzõdések alapján újságírók és politikai elemzõk is rendszeres kifizetéseket kaptak politikai pártok parlamenti frakcióitól.
A szakértõ szerint egy politikai elemzõ esetében ez csak akkor probléma, ha nem vállalja fel a pártkapcsolatot, és független elemzõként próbál szerepelni a médiában. "Újságírók esetében komolyabb etikai problémával állunk szemben, ugyanis õk jelentõs jogi privilégiumban részesülnek a munkájukkal összefüggésben, például bíróság elõtt nem kötelezõ megnevezniük a forrásaikat, vagy akár a valóság kiderítése érdekében bizonyos esetekben a jogszabályokat is megszeghetik. Mindezt azonban azért élvezhetik, hogy a közt szolgálják a tájékoztatással, és ne valamely párt vagy egyéb érdekcsoport érdekeit" - fogalmazott Ligeti Miklós.
A TI jogi igazgatója úgy véli, hogy etikai szempontból nincs sok különbség aközött, ha az alvilág "vesz meg" újságírókat vagy felületeket a médiában, vagy ha pártok teszik ezt. Sõt, az utóbbi esetben, ha a közhatalmat éppen gyakorló, kormányzó pártok fizetnek meg titokban újságírókat, mivel ilyenkor feltehetõen közpénzt használnak fel, a kifizetõ oldaláról felmerülhet a hatalommal való visszaélés gyanúja is. A sajtómunka etikai kérdései azonban Ligeti Miklós szerint sajnálatos módon nem sok embert érdekelnek, és a szakmai standardokat nem igazán kényszeríti ki a médiafogyasztó közönség.
Szerinte ugyanez vonatkozik a pártok mûködésére is: társadalmi méretû összekacsintással elfogadjuk, hogy részben illegális módon finanszírozzák magukat. Ez lehet az oka annak, hogy a frakciószerzõdések témája viszonylag hamar lekerült a napirendrõl, vagyis"megdöglött". "A politikai tevékenység finanszírozása kapcsán a magyar társadalomban nem alakult ki a gondos gazda tulajdonosi szemlélete. Jóval egészségesebb lenne, ha a pártok jelentõsebb mértékben tagdíjakból tartanák el magukat, ennek hiányában - mivel az állami támogatás nem elég a mûködéshez - etikátlan vagy akár korrupt eszközökhöz folyamodnak a mûködésükhöz és mindenekelõtt a nagyon költséges kampányaikhoz szükséges pénzek elõteremtése érdekében.
Amikor az adott párt megszerzi a kormányzati hatalmat, az õt illegális pénzekkel korábban támogató cégek, lobbisták benyújtják a számlát, amit az immár kormányzó párt közpénzekbõl egyenlít ki. Megjegyezte ugyanakkor, hogy szükség lenne a frakciók most nyilvánosságra került szerzõdéseinek részletes feltárására, hiszen a képviselõcsoportok valódi és szükséges teljesítéseket is finanszíroznak, amelyek nélkülözhetetlenek a mûködésükhöz.
A büntetõper eddigi tanúvallomásaiból több érdekesség mellett az is kirajzolódik, hogy Portik Tamás nemcsak arra ügyelt kényesen, hogy a hatóságoknál legyenek lekötelezettjei, hanem újságírókat is igyekezett befolyásolni. Az egyik védett tanú - akit K. Györgyiként lehetett azonosítani, és korábban Kisbandival, az alvilág bankárával csalás miatt már állt bíróság elõtt - például azt mondta: Portik Tamás korrupt rendõrismerõsei intézték el, hogy a Prisztás-gyilkosság után a tanút ne kérdezzék meg. Az egy idõben Portiknak dolgozó nõ azt állította, hogy különféle "baráti" kifizetésekre havi harmincmillió forintot fordított az egykori olajvállalkozó - a pénzt neki kellett borítékolnia és kiosztania.
Portik vendéglõjébe járt volna Gyárfás Tamás, Doszpot Péter és Hofi Géza?
Radnai László vallomásában több ismert újságírót is megnevezett, akik szerinte milliókat vagy milliós nagyságrendû ajándéktárgyakat kaptak Portiktól, hogy kedvezõ színben tüntessék fel, vagy ne írjanak róla rosszat. Szavai szerint Fekete Gy. Attila, a Népszabadság munkatársa hárommillió forintot kapott, Juszt Lászlónak pedig egy Patek Philip órát küldött, amit Radnai adott át. Az érintettek tagadták és szemenszedett hazugságnak nevezték mindezt.
A kenõpénzeket szortírozó K. Györgyi szerint Portik vendéglõjébe, a Mûvészinasba bejárt Chilko Ferenc egykori életvédelmi nyomozó (aki a fizetési listán is szerepelt), Doszpot Péter, Gyárfás Tamás és Hofi Géza is. (Egy Portik ügyeit közelrõl ismerõ forrás lapunknak szintén azt mondta, annak idején az olajvállalkozó Gyárfás Tamással, a Napkelte vezetõjével valóban ismerték egymást.) A tanú állítása szerint továbbá megesett, hogy fõnöke a vendéglõbõl diktálta be a Bors egyik újságírójának, késõbb pedig Kármán Irén újságírónak, hogy mit kell leírnia - így érte el, hogy bujkálása idején róla nem cikkezett a sajtó.
Piti bûnözõkbõl alvilági császárok
Azok az olajmilliárdos maffiózók, akik most az igazságszolgáltatás látókörébe kerültek, valamennyien a nyolcvanas években indultak pitiáner bûnözõként - állítja az alvilági köröket jól ismerõ forrásunk, akinek szavait az alábbiakban szerkesztve közöljük.
Három nagy kasztja volt a feltörekvõ alvilági figuráknak. Az elsõ volt az öregek klubja, idetartozott Radnai László, Mészáros Péter, Drobilics Gábor, Ferencsik Attila ("Brazil"). A nyolcvanas években kasszafúrók, betörõk voltak, és sokkal okosabbak a sima végrehajtóknál, akik egy idõ után kiadták alvállalkozásba a rablásokat. Összetartottak, börtönbarátságból emeltek be maguk mellé tehetséges fiatalokat, amikor már kiöregedtek. Így került Drobilics mellé Portik Tamás.
A második kasztba tartoztak a fiatalok, akik sportolók, sokan bokszolók voltak. Õk is betörésbõl és portaszolgálat ellátásából éltek. Portik is közéjük tartozott. A harmadik csoportba a cigányok és a vidéki aspiránsok tartoztak, de õk az igazán nagy "balhékban" csak érintõlegesen tudtak részt venni.
Portik Tamás már a nyolcvanas években ült rablásért Tökölön. Haverjaival a négyes-hatos villamoson, illetve a belvárosban zsebtolvajlásból indultak, majd nõket futtattak. Portik - alacsony ember lévén - magas talpú cipõket hordott, úgy beszélt az emberekkel, hogy lábujjhegyre állva és visszaereszkedve emelgette magát, hogy magasabbnak tûnjék. Mindenbõl a legdrágábbat és jó sokat vett: a legnagyobb gengszter akart lenni, de pitiáner bosszúi és tartozásai miatt folyamatosan elvesztette a barátait. Hisztérikusan reagált, ha beszóltak neki vagy megalázták, és volt egy listája azokról, akiket figyelni kellett, vagy éppen megrendszabályozni. Rendõri és politikai kapcsolatai révén tudta magát a konkurensek fölé emelni, így az alatt a majdnem tíz év alatt, amíg körözés alatt állt, és csak papíron tartózkodott külföldön, valójában egy kis magyar faluban húzta meg magát és még három gyereke is született.
A rendszerváltással rengeteg új lehetõség nyílt a bûnözõk elõtt. Felbukkantak az oroszok, akik helyismerettel rendelkezõ magyar partnereket kerestek.
A kilencvenes évek közepétõl, az olajozás vége felé kitört az orosz-magyar maffiaháború, melynek az lett az eredménye, hogy "kiikszelték" az oroszok mellõl azokat a magyar bûnözõket, akiknek a segítségével azok Magyarországon boldogulni tudtak. Ilyen voltak Seres, Boros, Cinóber, Prisztás. Hatalmas pénzek halmozódtak fel az olajozásnak köszönhetõen, és nem volt mindegy, hogy ezen osztozkodni kell-e az oroszokkal. Egy ideig volt hallgatólagos megegyezés az olajos szereplõk között, hogy nincsenek gyilkosságok, ám ezt a korlátot sokak szerint Portik törte át Prisztás eltávolításával.
A Portik ügyeiben egykor nyomozó rendõrök egyike a Heteknek megerõsítette, hogy a volt olajvállalkozó jó kapcsolatokat ápolt a sajtó képviselõivel. "Egy idõben az újságírók versenyeztek, hogy ki tud vele interjút készíteni. Annak idején beszéltem az egyikükkel, aki hatalmas szakmai sikerként könyvelte el, hogy összejött a találkozó. Akiket kiválasztott, azokon keresztül igyekezett magát jó színben feltüntetni, amiben nagy segítségére volt elképesztõ manipulatív készsége" - fogalmazott a volt fõnyomozó, aki viszont nem tudott arról, hogy ezekért a "szolgáltatásokért" Portik fizetett volna, bár ezt nem tartja kizártnak. Szerinte az olajvállalkozó azért is igyekezett nyitni a sajtómunkások felé, mert egy tévécsatornát akart létrehozni, "be akart törni a médiába". Ebben az összefüggésben az is érdekes, hogy a Laborc Sándor egykori titkosszolgálati vezetõvel történt találkozója során Portik különféle (média)felületeket ajánlott fel szolgálatai részeként. Az exnyomozó ezzel kapcsolatban ugyanakkor megjegyezte, hogy Portik kiválóan tudta, kinek mit kell mondani: „a másik politikai oldalon is voltak cimborái, ott is manipulált, mindig azt mondta, amit éppen hallani akartak".
"Behízelgõ stílusával mindig megnyerte magának azokat a politikusokat, rendõröket és médiaszereplõket, akikre szüksége volt a zavartalan ténykedéshez. Ezeknek karácsonyra, születésnapra méregdrága, pazar ajándékokat, Patek Philip órákat, olykor pénzt küldött. Így mindig megvolt a megfelelõ füles, hogy mikor kell meghúznia magát, vagy gyorsan elhagyni az országot" - ezt már egy másik, az alvilági érdekcsoportokra rálátó forrásunk mondta, megjegyezve, hogy a "beágyazottság" szintjét mutatja, hogy az olajügyletekre létrehozott Energol egyik igazgatója egy nyugdíjas nemzetbiztonsági tiszt volt. Szerinte Portiknak elsõsorban a szocialista kormányok "klímája" kedvezett. Ezért nem meglepõ, hogy a Portik-Laborc találkozó is elsõsorban arról szólt, hogy bármire hajlandó a politikai védelemért, csak nehogy a Fidesz kerüljön hatalomra. Forrásunk szerint azok a vádak, amelyek miatt Portik most bíróság elõtt áll, hosszú évekkel ezelõtt is igazolhatóak lettek volna, ám a Fidesznek most szolgálja az érdekét, hogy lejárathassák vele a szocialistákat mint "maffiabaloldalt".
http://atv.hu/cik...=hirkereso
III/III-AS SPICLI VOLT GLEMBA, A LABORC-PORTIK-ANKÉTOK RÉSZTVEVÕJE
Kevés szó esett eddig a Laborc-Portik találkozók egyik hivatásos résztvevõjérõl, Glemba Zoltán nyugállományú alezredesrõl. A PestiSrácok.hu információi szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal volt fõigazgatójának, Laborc Sándornak egykor jobbkezeként mûködõ tisztje a rendszerváltás elõtt a BM III/III-as csoportfõnökségen dolgozott, s karrierjét a szintén állambiztonsági területen dolgozó apja alapozta meg.
SZENVEDI ZOLTÁN - PestiSrácok.hu
A Laborc-Portik találkozó megszervezésében és dokumentálásában részt vevõ Glemba Zoltán édesapja, Glemba István titkosszolgálati forrásaink szerint rendõrtisztként szolgálta a kommunista diktatúrát, 1956-ban a BM Karhatalmi Ezredébe, azaz pufajkásnak állva (a Magyarországra érkezõ szovjet hadsereg oldalán) segített leverni a forradalmat. Forrásaink állítják, hogy Glemba István kivette részét a forradalmat követõ megtorlásból is. Ezért számos kitüntetéssel jutalmazták, a Budapesti Rendõr-fõkapitányságon (BRFK) lett középvezetõ, majd a fõváros IX.-ik kerületének rendõrkapitányaként fejezte be pályafutását. A rendõrtiszt "belügyes dinasztiát" alapított, fiai is BM alkalmazottak lettek még a kádári évek alatt, sõt azok is belügyi állományban dolgozó feleségeket választottak maguknak.
A GLEMBA-GYEREKEK IS MARADTAK A BELÜGYES VONALON
Az ifjabb Glemba István a rendszerváltozás után az egyik akkori nemzetbiztonsági szolgálatnál, a Katonai Biztonsági Hivatalnál tûnt fel, mint osztályvezetõ. Korabeli sajtóhírek szerint KBH-s korában kapcsolatban állt az alvilági leszámolások megrendelésével gyanúsított Portik Tamással. A fiatalabb fiú, a most 55 éves Glemba Zoltán a BM tartalékos tisztképzõ iskola elvégzése után a BM BRFK Állambiztonsági Szerv III/III osztály állományába került, mint hivatásos tiszt, tehát belsõ elhárító lett, operatív területen dolgozott az 1980-as években. Lelkes tagja volt a KISZ-nek és feleséget is a KISZ-bõl, valamint az állambiztonsági szolgálattól választott, Sz. Erika gépírónõt. Mivel 1990 januárjában jogutód nélkül felszámolták a BM III/III csoportfõnökséget - valamint csatolt részeit, a fõvárosi és megyei III/III-as osztályokat - Glemba Zoltánnak is megszûnt a szolgálati helye. Sikerült azonban átküzdenie magát rendõri területre, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni, ismerve a családi és egyéb kapcsolódásait. Egyes forrásaink szerint a Pest Megyei Rendõr-fõkapitányságon helyezkedett el az AB osztályon, azaz a rendõrség állambiztonsági osztályán. Más forrásaink szerint viszont a BRFK-n dolgozott. A Laborc-Portik találkozó leiratán azt állítja, hogy életvédelmi területen is megfordult, de ezt rendõrségi forrásaink cáfolják. Parlamenti meghallgatásán pedig azt mondja, hogy "a rendvédelmi szervek több területén dolgoztam". Azt nem tudjuk, hogy a rendõrségtõl miként mentette át magát az immár "jogállami és demokratikus" titkosszolgálathoz, azaz a Nemzetbiztonsági Hivatalba, ahol a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsági meghallgatásán kiderült, hogy a 201-es fõosztályt vezette. "Ez közvetlen a hivatal vezetéséhez volt delegálva, elég szerteágazó tevékenységet folytattunk" - mondta el a bizottság tagjainak.
GLEMBA ZOLTÁN JELENTÉSE VEZETTE NYOMRA A BIZOTTSÁGOT
A Glemba által vezetett fõosztály tevékenységérõl az NBH jogutódja, azaz az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) vezetõje, a bizottság tagja, Göbölös László azt mondja, hogy az egy mûveleti támogató önálló fõosztály volt, amely közvetlen alárendeltségében mûködött az akkori fõigazgatónak, Laborc Sándornak. Az AH vezetõje a bizottsági ülésen tájékoztatta a tagokat, hogy Glemba elszámolásai és jelentései között találták meg a Laborc-Portik találkozó nyomait, s ezen dokumentumok között lelték meg a két találkozót rögzítõ felvételeket is. Ekkor jött rá a bizottság, hogy a korábban meghallgatott Vajtó Lajos nem mondott igazat, amikor egy Laborc-Portik találkozóról beszélt, de késõbb valószínûleg rájöhettek, hogy a három érintett összebeszélhetett, mert a késõbb meghallgatott Glemba és Laborc is csupán egy kapcsolatfelvételrõl számolt be a bizottság tagjainak. Glemba jelentése a Portik Tamással való "speciális érdekviszonyon alapuló kapcsolat létesítésérõl" szólt. A javaslatban Glemba azt írta: " ... a hazai és a hazánk területén mûködõ szervezett bûnözõkkel szemben vezetett vonaldossziéban végzett felderítõ munka hatékonyságának javítása, az informáltsági szintünk további emelése érdekében kutató-felderítõ munka keretében, mûveleti feldolgozásban titkos információgyûjtés (...) céljából javaslom konspirált kapcsolat kialakítását T . P .-vel." A kapcsolatfelvétel a jelentés szerint annyira konspirált volt, hogy még Portik Tamás nevének kezdõbetûit is felcserélték, Ehhez képest, a médiából akkor igencsak ismert Laborcék nyilvános, nagy forgalmú helyeken találkoztak.
ÚJ FOLYAMATOK ÉS TENDENCIÁK
Glemba jelentését úgy folytatja, hogy "Az általa szolgáltatott mélységi, másoktól meg nem ismerhetõ információkat minden esetben más forrás útján ellenõriznünk kell, majd a késõbbiek során, mivel elõadásában tetten érhetõ, hogy saját aspektusának megfelelõen szolgáltatja azokat, amennyiben azonban helytállónak bizonyulnak, akkor nagyban elõsegíthetik a tervszerû, célirányos és folyamatos információgyûjtõ tevékenységünk irányainak meghatározását, a mûveleti területeink aktuális állapotának megismerését, az új folyamatok, tendenciák elõrejelzését." Ezen a ponton nem lehet tudni, hogy milyen tendenciákra gondolt az alezredes, vajon a Laborc-Portik találkozón elhangzott, politikusokra nézve kellemetlen "tendenciákra", vagy a szervezett bûnözés irányaira. Utóbbiról ugyanis vajmi kevés szó esik, elõbbirõl viszont jóval inkább. A jelentés szerint: "E kivételesnek és speciálisnak mondható sajátos érdekviszony alapján kialakítandó együttmûködés elõkészítése során nem merült fel arra vonatkozó információ, amely alapján a mûveleti munkánkat támogató szándékát vissza kellene utasítanunk." Annak fényében, hogy Glemba Zoltán korábban rendõr volt - igaz akkor is az állambiztonsággal foglalkozott -, ráadásul a találkozóról készült felvételek leirataiban Glemba meglepõ jól informáltsággal beszél a bûnözõrõl, nehéz elképzelni, hogy az egykori ügynöknek ne lettek volna komolyabb ismeretei Portikról, és ne tudta volna, hogy neki tulajdonképpen védelemre volt szüksége elsõ sorban.
" (...) a bõrére rengetegen vadásznak. És megpróbált - amikor hazajött -, megpróbált sakkozni, de nem tudta a felét sem úgy lerendezni, hogy abból neki gondja ne legyen. (...) Azért jó lenne tudni, valóban miért, mit csinált ez 10 éven keresztül odakint. Mert olyan hírek jártak, hogy az valami eszméletlen, hogy Amerikában - mikor kint élt -, akkor az egyik képviselõnek a lányával összejött, azzal a képviselõvel, aki az amerikai Szenátusban az olaj ügyekért volt felelõs. Állítólag annak a lányával élt egy ideig együtt.(...) És nézd meg, már a hazajövetele után, ugye. Õ tele volt lóvéval, amikor kiment, akkor is. Õt azért keresték annyira, mert a lóvét le akarták húzni, és nézd meg, már a médiában mennyire, az internet felé beleetette magát, fölvásárolta." - mondta Glemba Laborc Sándornak a Vadrózsa étteremben folytatott beszélgetés emlékezetes jegyzõkönyvének tanúsága szerint, miután Portik Tamás és az õt kísérõ Vajtó Lajos MSZP-közeli üzletember és volt állami cégvezetõ elhagyta az éttermet.
HOSSZÚ TÁVRA TERVEZTEK
Ezért nem hihetõ, hogy Laborcék nem találtak Portikról olyan adatot, amely kizárta volna vele a hosszú távú együttmûködést. A Gyurcsány-adminisztráció titkosszolgálati vezetõi és az alvilág meghatározó alakja közötti, hosszú távra szóló kapcsolatépítés szándékát ugyanis mind a jelentésben, mind a találkozókról készült leiratban számos adat alátámasztja. A Glemba által Laborcnak írt és a parlamenti bizottsági tagok kezére jutott jelentésben például az is szerepel, hogy a kapcsolatot Portikkal egy tiszta telefonon keresztül tartják majd. Valamint a második, a Menza étteremben történt találkozó végén egy újabb találkozó helyszínét beszélték meg. Az sem tiszta, hogy Glemba a bizottság elõtt miért bagatellizálta a Portikkal való találkozót. Ha valakinek, hát egy ex-zsarunak és ügynöknek tudnia kell, kicsoda Portik Tamás és milyen helyet foglal el a hazai alvilágban. Úgy véljük, nem meglepõ, hogy Glemba Zoltán 2009-ben, amikor is Laborc Sándor a fideszes és MDF-es politikusok egyre dagadó lehallgatási botránya, illetve a Mol Zrt, üzleti titkait is érintõ úgynevezett UD Zrt-ügy miatt végül is távozni kényszerült a titkosszolgálat élérõl, maga is elhúzta a csíkot a nyugdíjba. 51 évesen...
http://pestisraco...sztvevoje/
Az úgy kellett hogy legyen, hogy az Országgyûlés elnöke, a honvédelmi miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal egyik államtitkára találkoztak Budapest belvárosában, és együtt felsétáltak egy Eötvös utcai lakásba.
Ahol éppen elfeledkezett érkezésükrõl a nemzetközi kémhistóriákban jártas Eduardo Rózsa-Flores, mert elõtte simán fogadta azt a dumálgatni felugró Szabót, akit állítólag MSZP-s fantomtagtoborzásból kifolyólag megerõszakoltak. A korábban a magyar titkosszolgálat ügynökeként Carlosszal is együttmûködõ vendéglátót nem zavarta, hogy a gyanús egyén ott van, amikor feljött a három magas rangú politikus. Talán még örült is, hogy a másik szobában addig vigyáz a kutyára.
Amikor a három politikus megjött, hogy tönkretegyék a hivatalban lévõ miniszterelnököt, gyorsan meg is hallgatták együtt a hanganyagot, amit hoztak. Biztos, ami biztos. És a hivatásos kém ezt se bánta, bár tudta, ott a másik szobában lapul a vendég. Inkább megkérte, hogy amíg él, addig hallgasson.
Aztán volt az a történet, hogy Laborc Sándor akkori titkosszolgálati fõnök és Portik Tamás maffiózó 2008-ban találkozgattak, és arról beszélgettek, hogy ellenzéki politikusokra lehetne rákenni valami terhelõt. Errõl pedig hangfelvétel készült, ami ma is megvan egy állami raktárban.
Laborc a magyar kémszolgálat vezetõje volt, a KGB fõiskoláján szerzett diplomát. Ha azért találkozott Portikkal, hogy rávegye, hogy fideszeseket vigyen bordélyházba, akkor ezt tényleg felveszi, iktatja és elrakja?
Aztán amikor leváltják (lemondott, na), akkor a felvételt ott is hagyja a hivatalban? Az egyik beszélgetés végén, amikor Portik már nincs jelen, azt is megbeszéli valakivel, hogy a hangfelvételrõl (CD-rõl) leirat is kellene majd. Normális az a profi kém, aki dokumentálja amikor a tilosban jár?
És közben elõjött az a 2010-es sztori is - a fentire mintegy bizonyítékként - hogy Portik fiának lakásán készült egy felvétel, amin valaki azt mondja, hogy Kósa Lajos korrupt. De aztán ez a valaki elment a rendõrségre, hogy közölje, õt az NBH-sok kényszerítették, hogy ilyeneket mondjon. Milyen titkosszolgálat az, ami fenyeget, aztán hagyja, hogy feljelentsék? Ha az NBH közvetlenül beszállt Kósa lejáratásába, akkor minek kellett hozzá a Portik család bevonása? Nem tudnak egyedül egy kamerát szerezni és kezelni (miközben hangfelvételt étteremben tudnak csinálni saját magukról)? Ha a felvétel 2010-ben készült, amikor Laborc már nem volt kémfõnök, akkor az NBH hogy keveredett bele az egészbe?
Persze a sok bénaság akár utalhat arra is, hogy itthon a kémek ennyire szerencsétlenek. Amolyan csetlõ-botló figurák, akiket francia vígjátékokban szoktak mutatni felemás cipõben.
A haza biztonsága miatt reméli Intézetünk, hogy igazából hülye vicc az összes sztori. Az egy kicsit aggasztó azért, hogy egy politikus sem mondta még azt, hogy ez az összes történet úgy, ahogy van, átverés. Ehelyett inkább aggodalmasan nyilatkoznak, meg bizottságokat alakítanak. Egész komolynak tûnõ emberek veszik egészen komolyan ezeket.
http://444.hu/201...-volnanak/
A másfélmilliós karórák és ajándékok világa - tévét akart magának Portik?
Politikusoknak, rendõröknek és médiaszereplõknek is rendszeresen küldött pénzt és értékes ajándékokat Portik Tamás, aki még egy tévécsatornát is össze akart gründolni - az információkat a Prisztás-gyilkosság kapcsán indult büntetõper tanúi is megerõsítik. A Hetek írása.
Tagadta bûnösségét és politikai áldozatnak minõsítette magát Portik Tamás a Prisztás-gyilkosság kapcsán múlt héten indult büntetõperben. A vádirat szerint Portik 1994 és 2000 között az olajszõkítéssel kapcsolatba hozott Energol Rt. vezérigazgatója volt, a cég tevékenysége révén jelentõs vagyont szerzett, és egyre nagyobb befolyásra tett szert az alvilágban, majd 1996-ban elszámolási vitába keveredett a budapesti éjszakai élet másik meghatározó alakjával, Prisztás Józseffel, és elhatározta, hogy megöleti. Az ügyészség szerint a másodrendû vádlott, F. Ferenc csalta az áldozatot a III. kerületi Ladik utcai tetthelyre 1996. november 1-jén, ott pedig a harmadrendû vádlott, Portik Tamás testõre, H. István pisztollyal fejbe lõtte.
Radnai szerint Portik ölette meg Fenyõt
Radnai László - akit a kecskeméti maffiaperben korábban már elítéltek, ám késõbb, a Portik-ügy kapcsán, vélhetõen vádalku keretében szabadult - a bíróságon többek között arról beszélt, hogy Fenyõ János médiavállalkozó megölésére is Portik adott utasítást. (Információink szerint Radnai mindenki ellen vallott, aki ellen csak tudott azért, hogy kiszabaduljon. Jelen pillanatban luxusautókat értékesítõ ügynökséget vezet a Rózsadombon.)
Zsebpénz újságíróknak
"Durva dolog" - reagált a Heteknek Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója arra, hogy a 444.hu által nyilvánosságra hozott szerzõdések alapján újságírók és politikai elemzõk is rendszeres kifizetéseket kaptak politikai pártok parlamenti frakcióitól.
A szakértõ szerint egy politikai elemzõ esetében ez csak akkor probléma, ha nem vállalja fel a pártkapcsolatot, és független elemzõként próbál szerepelni a médiában. "Újságírók esetében komolyabb etikai problémával állunk szemben, ugyanis õk jelentõs jogi privilégiumban részesülnek a munkájukkal összefüggésben, például bíróság elõtt nem kötelezõ megnevezniük a forrásaikat, vagy akár a valóság kiderítése érdekében bizonyos esetekben a jogszabályokat is megszeghetik. Mindezt azonban azért élvezhetik, hogy a közt szolgálják a tájékoztatással, és ne valamely párt vagy egyéb érdekcsoport érdekeit" - fogalmazott Ligeti Miklós.
A TI jogi igazgatója úgy véli, hogy etikai szempontból nincs sok különbség aközött, ha az alvilág "vesz meg" újságírókat vagy felületeket a médiában, vagy ha pártok teszik ezt. Sõt, az utóbbi esetben, ha a közhatalmat éppen gyakorló, kormányzó pártok fizetnek meg titokban újságírókat, mivel ilyenkor feltehetõen közpénzt használnak fel, a kifizetõ oldaláról felmerülhet a hatalommal való visszaélés gyanúja is. A sajtómunka etikai kérdései azonban Ligeti Miklós szerint sajnálatos módon nem sok embert érdekelnek, és a szakmai standardokat nem igazán kényszeríti ki a médiafogyasztó közönség.
Szerinte ugyanez vonatkozik a pártok mûködésére is: társadalmi méretû összekacsintással elfogadjuk, hogy részben illegális módon finanszírozzák magukat. Ez lehet az oka annak, hogy a frakciószerzõdések témája viszonylag hamar lekerült a napirendrõl, vagyis"megdöglött". "A politikai tevékenység finanszírozása kapcsán a magyar társadalomban nem alakult ki a gondos gazda tulajdonosi szemlélete. Jóval egészségesebb lenne, ha a pártok jelentõsebb mértékben tagdíjakból tartanák el magukat, ennek hiányában - mivel az állami támogatás nem elég a mûködéshez - etikátlan vagy akár korrupt eszközökhöz folyamodnak a mûködésükhöz és mindenekelõtt a nagyon költséges kampányaikhoz szükséges pénzek elõteremtése érdekében.
Amikor az adott párt megszerzi a kormányzati hatalmat, az õt illegális pénzekkel korábban támogató cégek, lobbisták benyújtják a számlát, amit az immár kormányzó párt közpénzekbõl egyenlít ki. Megjegyezte ugyanakkor, hogy szükség lenne a frakciók most nyilvánosságra került szerzõdéseinek részletes feltárására, hiszen a képviselõcsoportok valódi és szükséges teljesítéseket is finanszíroznak, amelyek nélkülözhetetlenek a mûködésükhöz.
A büntetõper eddigi tanúvallomásaiból több érdekesség mellett az is kirajzolódik, hogy Portik Tamás nemcsak arra ügyelt kényesen, hogy a hatóságoknál legyenek lekötelezettjei, hanem újságírókat is igyekezett befolyásolni. Az egyik védett tanú - akit K. Györgyiként lehetett azonosítani, és korábban Kisbandival, az alvilág bankárával csalás miatt már állt bíróság elõtt - például azt mondta: Portik Tamás korrupt rendõrismerõsei intézték el, hogy a Prisztás-gyilkosság után a tanút ne kérdezzék meg. Az egy idõben Portiknak dolgozó nõ azt állította, hogy különféle "baráti" kifizetésekre havi harmincmillió forintot fordított az egykori olajvállalkozó - a pénzt neki kellett borítékolnia és kiosztania.
Portik vendéglõjébe járt volna Gyárfás Tamás, Doszpot Péter és Hofi Géza?
Radnai László vallomásában több ismert újságírót is megnevezett, akik szerinte milliókat vagy milliós nagyságrendû ajándéktárgyakat kaptak Portiktól, hogy kedvezõ színben tüntessék fel, vagy ne írjanak róla rosszat. Szavai szerint Fekete Gy. Attila, a Népszabadság munkatársa hárommillió forintot kapott, Juszt Lászlónak pedig egy Patek Philip órát küldött, amit Radnai adott át. Az érintettek tagadták és szemenszedett hazugságnak nevezték mindezt.
A kenõpénzeket szortírozó K. Györgyi szerint Portik vendéglõjébe, a Mûvészinasba bejárt Chilko Ferenc egykori életvédelmi nyomozó (aki a fizetési listán is szerepelt), Doszpot Péter, Gyárfás Tamás és Hofi Géza is. (Egy Portik ügyeit közelrõl ismerõ forrás lapunknak szintén azt mondta, annak idején az olajvállalkozó Gyárfás Tamással, a Napkelte vezetõjével valóban ismerték egymást.) A tanú állítása szerint továbbá megesett, hogy fõnöke a vendéglõbõl diktálta be a Bors egyik újságírójának, késõbb pedig Kármán Irén újságírónak, hogy mit kell leírnia - így érte el, hogy bujkálása idején róla nem cikkezett a sajtó.
Piti bûnözõkbõl alvilági császárok
Azok az olajmilliárdos maffiózók, akik most az igazságszolgáltatás látókörébe kerültek, valamennyien a nyolcvanas években indultak pitiáner bûnözõként - állítja az alvilági köröket jól ismerõ forrásunk, akinek szavait az alábbiakban szerkesztve közöljük.
Három nagy kasztja volt a feltörekvõ alvilági figuráknak. Az elsõ volt az öregek klubja, idetartozott Radnai László, Mészáros Péter, Drobilics Gábor, Ferencsik Attila ("Brazil"). A nyolcvanas években kasszafúrók, betörõk voltak, és sokkal okosabbak a sima végrehajtóknál, akik egy idõ után kiadták alvállalkozásba a rablásokat. Összetartottak, börtönbarátságból emeltek be maguk mellé tehetséges fiatalokat, amikor már kiöregedtek. Így került Drobilics mellé Portik Tamás.
A második kasztba tartoztak a fiatalok, akik sportolók, sokan bokszolók voltak. Õk is betörésbõl és portaszolgálat ellátásából éltek. Portik is közéjük tartozott. A harmadik csoportba a cigányok és a vidéki aspiránsok tartoztak, de õk az igazán nagy "balhékban" csak érintõlegesen tudtak részt venni.
Portik Tamás már a nyolcvanas években ült rablásért Tökölön. Haverjaival a négyes-hatos villamoson, illetve a belvárosban zsebtolvajlásból indultak, majd nõket futtattak. Portik - alacsony ember lévén - magas talpú cipõket hordott, úgy beszélt az emberekkel, hogy lábujjhegyre állva és visszaereszkedve emelgette magát, hogy magasabbnak tûnjék. Mindenbõl a legdrágábbat és jó sokat vett: a legnagyobb gengszter akart lenni, de pitiáner bosszúi és tartozásai miatt folyamatosan elvesztette a barátait. Hisztérikusan reagált, ha beszóltak neki vagy megalázták, és volt egy listája azokról, akiket figyelni kellett, vagy éppen megrendszabályozni. Rendõri és politikai kapcsolatai révén tudta magát a konkurensek fölé emelni, így az alatt a majdnem tíz év alatt, amíg körözés alatt állt, és csak papíron tartózkodott külföldön, valójában egy kis magyar faluban húzta meg magát és még három gyereke is született.
A rendszerváltással rengeteg új lehetõség nyílt a bûnözõk elõtt. Felbukkantak az oroszok, akik helyismerettel rendelkezõ magyar partnereket kerestek.
A kilencvenes évek közepétõl, az olajozás vége felé kitört az orosz-magyar maffiaháború, melynek az lett az eredménye, hogy "kiikszelték" az oroszok mellõl azokat a magyar bûnözõket, akiknek a segítségével azok Magyarországon boldogulni tudtak. Ilyen voltak Seres, Boros, Cinóber, Prisztás. Hatalmas pénzek halmozódtak fel az olajozásnak köszönhetõen, és nem volt mindegy, hogy ezen osztozkodni kell-e az oroszokkal. Egy ideig volt hallgatólagos megegyezés az olajos szereplõk között, hogy nincsenek gyilkosságok, ám ezt a korlátot sokak szerint Portik törte át Prisztás eltávolításával.
A Portik ügyeiben egykor nyomozó rendõrök egyike a Heteknek megerõsítette, hogy a volt olajvállalkozó jó kapcsolatokat ápolt a sajtó képviselõivel. "Egy idõben az újságírók versenyeztek, hogy ki tud vele interjút készíteni. Annak idején beszéltem az egyikükkel, aki hatalmas szakmai sikerként könyvelte el, hogy összejött a találkozó. Akiket kiválasztott, azokon keresztül igyekezett magát jó színben feltüntetni, amiben nagy segítségére volt elképesztõ manipulatív készsége" - fogalmazott a volt fõnyomozó, aki viszont nem tudott arról, hogy ezekért a "szolgáltatásokért" Portik fizetett volna, bár ezt nem tartja kizártnak. Szerinte az olajvállalkozó azért is igyekezett nyitni a sajtómunkások felé, mert egy tévécsatornát akart létrehozni, "be akart törni a médiába". Ebben az összefüggésben az is érdekes, hogy a Laborc Sándor egykori titkosszolgálati vezetõvel történt találkozója során Portik különféle (média)felületeket ajánlott fel szolgálatai részeként. Az exnyomozó ezzel kapcsolatban ugyanakkor megjegyezte, hogy Portik kiválóan tudta, kinek mit kell mondani: „a másik politikai oldalon is voltak cimborái, ott is manipulált, mindig azt mondta, amit éppen hallani akartak".
"Behízelgõ stílusával mindig megnyerte magának azokat a politikusokat, rendõröket és médiaszereplõket, akikre szüksége volt a zavartalan ténykedéshez. Ezeknek karácsonyra, születésnapra méregdrága, pazar ajándékokat, Patek Philip órákat, olykor pénzt küldött. Így mindig megvolt a megfelelõ füles, hogy mikor kell meghúznia magát, vagy gyorsan elhagyni az országot" - ezt már egy másik, az alvilági érdekcsoportokra rálátó forrásunk mondta, megjegyezve, hogy a "beágyazottság" szintjét mutatja, hogy az olajügyletekre létrehozott Energol egyik igazgatója egy nyugdíjas nemzetbiztonsági tiszt volt. Szerinte Portiknak elsõsorban a szocialista kormányok "klímája" kedvezett. Ezért nem meglepõ, hogy a Portik-Laborc találkozó is elsõsorban arról szólt, hogy bármire hajlandó a politikai védelemért, csak nehogy a Fidesz kerüljön hatalomra. Forrásunk szerint azok a vádak, amelyek miatt Portik most bíróság elõtt áll, hosszú évekkel ezelõtt is igazolhatóak lettek volna, ám a Fidesznek most szolgálja az érdekét, hogy lejárathassák vele a szocialistákat mint "maffiabaloldalt".
http://atv.hu/cik...=hirkereso
III/III-AS SPICLI VOLT GLEMBA, A LABORC-PORTIK-ANKÉTOK RÉSZTVEVÕJE
Kevés szó esett eddig a Laborc-Portik találkozók egyik hivatásos résztvevõjérõl, Glemba Zoltán nyugállományú alezredesrõl. A PestiSrácok.hu információi szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal volt fõigazgatójának, Laborc Sándornak egykor jobbkezeként mûködõ tisztje a rendszerváltás elõtt a BM III/III-as csoportfõnökségen dolgozott, s karrierjét a szintén állambiztonsági területen dolgozó apja alapozta meg.
SZENVEDI ZOLTÁN - PestiSrácok.hu
A Laborc-Portik találkozó megszervezésében és dokumentálásában részt vevõ Glemba Zoltán édesapja, Glemba István titkosszolgálati forrásaink szerint rendõrtisztként szolgálta a kommunista diktatúrát, 1956-ban a BM Karhatalmi Ezredébe, azaz pufajkásnak állva (a Magyarországra érkezõ szovjet hadsereg oldalán) segített leverni a forradalmat. Forrásaink állítják, hogy Glemba István kivette részét a forradalmat követõ megtorlásból is. Ezért számos kitüntetéssel jutalmazták, a Budapesti Rendõr-fõkapitányságon (BRFK) lett középvezetõ, majd a fõváros IX.-ik kerületének rendõrkapitányaként fejezte be pályafutását. A rendõrtiszt "belügyes dinasztiát" alapított, fiai is BM alkalmazottak lettek még a kádári évek alatt, sõt azok is belügyi állományban dolgozó feleségeket választottak maguknak.
A GLEMBA-GYEREKEK IS MARADTAK A BELÜGYES VONALON
Az ifjabb Glemba István a rendszerváltozás után az egyik akkori nemzetbiztonsági szolgálatnál, a Katonai Biztonsági Hivatalnál tûnt fel, mint osztályvezetõ. Korabeli sajtóhírek szerint KBH-s korában kapcsolatban állt az alvilági leszámolások megrendelésével gyanúsított Portik Tamással. A fiatalabb fiú, a most 55 éves Glemba Zoltán a BM tartalékos tisztképzõ iskola elvégzése után a BM BRFK Állambiztonsági Szerv III/III osztály állományába került, mint hivatásos tiszt, tehát belsõ elhárító lett, operatív területen dolgozott az 1980-as években. Lelkes tagja volt a KISZ-nek és feleséget is a KISZ-bõl, valamint az állambiztonsági szolgálattól választott, Sz. Erika gépírónõt. Mivel 1990 januárjában jogutód nélkül felszámolták a BM III/III csoportfõnökséget - valamint csatolt részeit, a fõvárosi és megyei III/III-as osztályokat - Glemba Zoltánnak is megszûnt a szolgálati helye. Sikerült azonban átküzdenie magát rendõri területre, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni, ismerve a családi és egyéb kapcsolódásait. Egyes forrásaink szerint a Pest Megyei Rendõr-fõkapitányságon helyezkedett el az AB osztályon, azaz a rendõrség állambiztonsági osztályán. Más forrásaink szerint viszont a BRFK-n dolgozott. A Laborc-Portik találkozó leiratán azt állítja, hogy életvédelmi területen is megfordult, de ezt rendõrségi forrásaink cáfolják. Parlamenti meghallgatásán pedig azt mondja, hogy "a rendvédelmi szervek több területén dolgoztam". Azt nem tudjuk, hogy a rendõrségtõl miként mentette át magát az immár "jogállami és demokratikus" titkosszolgálathoz, azaz a Nemzetbiztonsági Hivatalba, ahol a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottsági meghallgatásán kiderült, hogy a 201-es fõosztályt vezette. "Ez közvetlen a hivatal vezetéséhez volt delegálva, elég szerteágazó tevékenységet folytattunk" - mondta el a bizottság tagjainak.
GLEMBA ZOLTÁN JELENTÉSE VEZETTE NYOMRA A BIZOTTSÁGOT
A Glemba által vezetett fõosztály tevékenységérõl az NBH jogutódja, azaz az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) vezetõje, a bizottság tagja, Göbölös László azt mondja, hogy az egy mûveleti támogató önálló fõosztály volt, amely közvetlen alárendeltségében mûködött az akkori fõigazgatónak, Laborc Sándornak. Az AH vezetõje a bizottsági ülésen tájékoztatta a tagokat, hogy Glemba elszámolásai és jelentései között találták meg a Laborc-Portik találkozó nyomait, s ezen dokumentumok között lelték meg a két találkozót rögzítõ felvételeket is. Ekkor jött rá a bizottság, hogy a korábban meghallgatott Vajtó Lajos nem mondott igazat, amikor egy Laborc-Portik találkozóról beszélt, de késõbb valószínûleg rájöhettek, hogy a három érintett összebeszélhetett, mert a késõbb meghallgatott Glemba és Laborc is csupán egy kapcsolatfelvételrõl számolt be a bizottság tagjainak. Glemba jelentése a Portik Tamással való "speciális érdekviszonyon alapuló kapcsolat létesítésérõl" szólt. A javaslatban Glemba azt írta: " ... a hazai és a hazánk területén mûködõ szervezett bûnözõkkel szemben vezetett vonaldossziéban végzett felderítõ munka hatékonyságának javítása, az informáltsági szintünk további emelése érdekében kutató-felderítõ munka keretében, mûveleti feldolgozásban titkos információgyûjtés (...) céljából javaslom konspirált kapcsolat kialakítását T . P .-vel." A kapcsolatfelvétel a jelentés szerint annyira konspirált volt, hogy még Portik Tamás nevének kezdõbetûit is felcserélték, Ehhez képest, a médiából akkor igencsak ismert Laborcék nyilvános, nagy forgalmú helyeken találkoztak.
ÚJ FOLYAMATOK ÉS TENDENCIÁK
Glemba jelentését úgy folytatja, hogy "Az általa szolgáltatott mélységi, másoktól meg nem ismerhetõ információkat minden esetben más forrás útján ellenõriznünk kell, majd a késõbbiek során, mivel elõadásában tetten érhetõ, hogy saját aspektusának megfelelõen szolgáltatja azokat, amennyiben azonban helytállónak bizonyulnak, akkor nagyban elõsegíthetik a tervszerû, célirányos és folyamatos információgyûjtõ tevékenységünk irányainak meghatározását, a mûveleti területeink aktuális állapotának megismerését, az új folyamatok, tendenciák elõrejelzését." Ezen a ponton nem lehet tudni, hogy milyen tendenciákra gondolt az alezredes, vajon a Laborc-Portik találkozón elhangzott, politikusokra nézve kellemetlen "tendenciákra", vagy a szervezett bûnözés irányaira. Utóbbiról ugyanis vajmi kevés szó esik, elõbbirõl viszont jóval inkább. A jelentés szerint: "E kivételesnek és speciálisnak mondható sajátos érdekviszony alapján kialakítandó együttmûködés elõkészítése során nem merült fel arra vonatkozó információ, amely alapján a mûveleti munkánkat támogató szándékát vissza kellene utasítanunk." Annak fényében, hogy Glemba Zoltán korábban rendõr volt - igaz akkor is az állambiztonsággal foglalkozott -, ráadásul a találkozóról készült felvételek leirataiban Glemba meglepõ jól informáltsággal beszél a bûnözõrõl, nehéz elképzelni, hogy az egykori ügynöknek ne lettek volna komolyabb ismeretei Portikról, és ne tudta volna, hogy neki tulajdonképpen védelemre volt szüksége elsõ sorban.
" (...) a bõrére rengetegen vadásznak. És megpróbált - amikor hazajött -, megpróbált sakkozni, de nem tudta a felét sem úgy lerendezni, hogy abból neki gondja ne legyen. (...) Azért jó lenne tudni, valóban miért, mit csinált ez 10 éven keresztül odakint. Mert olyan hírek jártak, hogy az valami eszméletlen, hogy Amerikában - mikor kint élt -, akkor az egyik képviselõnek a lányával összejött, azzal a képviselõvel, aki az amerikai Szenátusban az olaj ügyekért volt felelõs. Állítólag annak a lányával élt egy ideig együtt.(...) És nézd meg, már a hazajövetele után, ugye. Õ tele volt lóvéval, amikor kiment, akkor is. Õt azért keresték annyira, mert a lóvét le akarták húzni, és nézd meg, már a médiában mennyire, az internet felé beleetette magát, fölvásárolta." - mondta Glemba Laborc Sándornak a Vadrózsa étteremben folytatott beszélgetés emlékezetes jegyzõkönyvének tanúsága szerint, miután Portik Tamás és az õt kísérõ Vajtó Lajos MSZP-közeli üzletember és volt állami cégvezetõ elhagyta az éttermet.
HOSSZÚ TÁVRA TERVEZTEK
Ezért nem hihetõ, hogy Laborcék nem találtak Portikról olyan adatot, amely kizárta volna vele a hosszú távú együttmûködést. A Gyurcsány-adminisztráció titkosszolgálati vezetõi és az alvilág meghatározó alakja közötti, hosszú távra szóló kapcsolatépítés szándékát ugyanis mind a jelentésben, mind a találkozókról készült leiratban számos adat alátámasztja. A Glemba által Laborcnak írt és a parlamenti bizottsági tagok kezére jutott jelentésben például az is szerepel, hogy a kapcsolatot Portikkal egy tiszta telefonon keresztül tartják majd. Valamint a második, a Menza étteremben történt találkozó végén egy újabb találkozó helyszínét beszélték meg. Az sem tiszta, hogy Glemba a bizottság elõtt miért bagatellizálta a Portikkal való találkozót. Ha valakinek, hát egy ex-zsarunak és ügynöknek tudnia kell, kicsoda Portik Tamás és milyen helyet foglal el a hazai alvilágban. Úgy véljük, nem meglepõ, hogy Glemba Zoltán 2009-ben, amikor is Laborc Sándor a fideszes és MDF-es politikusok egyre dagadó lehallgatási botránya, illetve a Mol Zrt, üzleti titkait is érintõ úgynevezett UD Zrt-ügy miatt végül is távozni kényszerült a titkosszolgálat élérõl, maga is elhúzta a csíkot a nyugdíjba. 51 évesen...
http://pestisraco...sztvevoje/
Hozzaszolasok
#1 |
Holdas
- 2013. May 26. 07:54:16
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.