Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kocsis Máté aki sose azt teszi amiért megválasztották!
Szóval vasárnap vagyunk, az éjszakai Kalmár-attak utáni napon. Ahogy a Srácaimat kiengedték - nem volt ellenük semmi, még vizeletet se vettek drogra, bár a zsarukhoz csatlakozott sajtó ilyesmit írt - úgyhogy nagyjából éjjel háromkor már a saját Bevetési Központunkban voltunk, és beszélgettünk a történésekrõl. Volt mirõl. A faliújságon a szombaton megjelent Magyar Nemzet Magazin egészoldalas interjúja, és mi épp most jöttünk ki a Kapitányságról, egy motozós, kocsikirámolós, zavaros tartalmú rendõrtámadás után.
Kicsit nem volt kerek a sztori, gondolom nem kell részleteznem.
Hajnali 4 körülre hazaértem, gondoltam hagyom még Kocsist aludni. Küldtem Neki egy jelentést és lefeküdtem aludni. Olyan 10 körül hívott, hogy mi van, mert már a Salgó Kapitány, meg a Wieszt Kaphelyettes is kereste. Eszerint nem olvasta, amit jelentésként átküldtem Neki.
Mindegy, összefoglaltam Neki szóban, és meghívtam, hogy jöjjön el a Bevetési Központunkba, berendelem az összes Jófiút, nem ártana ilyenkor egy polgármesteri lelkesítõ szózat. Nagy csend, aztán elkezdte sorolni, hogy mennyi különbözõ névnapra hivatalos aznap. Jeleztem Neki, hogy ciki ám, hogy névnapozik, és nem bír félórát szakítani a saját embereinkre, akik mellesleg állandó életveszélyben helyettesítik a nagyjából nem létezõ rendõrséget, és akiket épp most rohantak le azok, akiknek velünk kéne lenniük.
De nem. Mondta, hogy legkorábban este 7.
Kapdbe Máté, de ez van. Fiaimnak kiment az ukáz, este 7-re mindenki jöjjön be. Persze már korábban ott volt a Csapat, merthát senkit nem hagyott nyugodni a sztori. És ha azt mondom, hogy Messiásként várták Kocsist, akkor ezzel még nem mondtam semmit. És Kocsis meg is jött. És elmondta, hogy Neki a szíve csücske a rendõrség is, és gyakorlatilag azzal jött, hogy vajon mivel válthattuk ki a rendõrségi akciót. És az egész beszéd jellege nem volt más, mintha mi lettünk volna a bûnösök és a rendõrök meg csak tették a dolgukat.
Hát, a Srácaim nem épp ezt várták attól az embertõl, akit elmondásom alapján tiszteltek és becsültek. Azokat a csalódott, és szemrehányó nézéseket soha nem fogom elfelejteni.
Aztán Mátéka mondta, hogy Õ most átmegy a Kaps vezetésével beszélni, aztán majd hív. Ott maradtam az embereimmel, próbáltam helyrehozni, amit Kocsis elbarmolt, mentegettem, hogy nehéz a helyzete, merthát rendészeti bizottság elnök, de a Fiúk túl sok kamut hallottak már életükben ahhoz, hogy ezt bevegyék. Mert tök tiszta volt a helyzet: több ponton törvénytelen rendõri akció zajlott el, és annak a sértettjei voltunk, nem a kiváltó okai.
Aztán olyan fél kilenc körül hívott, hogy végzett a Kapson, menjünk le a Vaskapuba. Kínosan feszengett, és gyakorlatilag abba az irányba kérdezgetett, hogy biztos nem volt-e drog nálunk. Erre azért kicsit fölment a pumpa, és mondtam Neki, hogy most jön a rendõrhaverjaitól, úgyhogy mindent tud, nem én rohantam le a rendõröket, hanem Õk minket. Mondtam Neki, hogy Ügyészségi feljelentést fogok tenni a Kalmár ellen, mert több tényezõben törvénytelen volt az akció.
Na erre elkezdte forgatni a fejét, hogy hát azt nem lehet. A miértre megint jött, hogy az Neki kellemetlen lenne. Én meg mondtam, hogy nem Õt rohanták le, hanem minket. És megtiltotta. Lojális ember vagyok, parancsot kaptam attól az egy embertõl, aki parancsot adhatott. Rendben alávetem magam. Aztán még azt is mondta, hogy ha keresni fog a sajtó, akkor ne nyilatkozzak. Jó, ezt is megígértem. Itt azért már láthatta, hogy szakad a cérna, mert másnap ezt SMS-ben meg is erõsítette. Konkrétan Csikász Brigitta akart velem beszélni a HVG.hu-tól, és Kocsis azt írta, hogy nem nyilatkozhatok.
És hirtelen becsörrent a mobilom. Sarkadi volt, hogy menjek azonnal, a Losonczi téren elkapták tûkkel, mindennel a Salgótarjáni úti emberünket a Dílerrel kettesben. Mondtam Kocsisnak, hogy mennem kell. Azt mondta, menjünk együtt, kivisz a kocsiján. Úgyhogy szépen kimentünk várni együtt a rendõröket. Mondtam a fiúknak, hogy ha kiérnek a rendõrök, akkor ne viselkedjenek úgy, mintha velünk lenne a Polgármester, lássa a szemével inkognitóban, mit mûvelnek rendõrék.
Szóval nagyjából fél órával a mi kiérkezésünk után meg is jött a rendõrség. De három kocsival, ami a korábbiakhoz képest erõs eltérés volt. Az egyik kocsi jött oda hozzánk, a másik kettõ meg mögénk kanyarodott és a zsaruk csak kiszálltak, de nem jöttek közelebb. Mondhatni lõtávban voltak. Nálunk soha nem volt semmi fegyver, náluk meg éles pisztolyok. Gondolom attól féltek, hogy visszaütünk az éjszakai Józsefvárosban az elõzõ napi akcióért. Hát persze, egy frászt.
Szóval nagy szöszmötölésekkel átvették a két csókát, és Sarkadival együtt, aki a konkrét akciót irányította, bementek a Kapsra. Mi szépen visszaszálltunk Kocsis autójába és visszamentünk a Vaskapuba. Ott hívott Sarkadi, hogy a Kapsról már ki is engedték mindkét emberünket, merthogy operatív akta van róluk. Magyarul beépített emberek.
Na innentõl aztán kamu az egész sztori. Tök nyilvánvaló, hogy az éppen ügyeletes tiszt nem tudhatja, hogy valakik fedettek-e, vagy nem. Szép is lenne, ha a titkok ennyire köztudottak lennének. Aztán: egy biztonsági embernek lazán elmondani, hogy valakirõl operatív akta van, na ez még súlyosabb. Éshát azt meg tudni kell, hogy aki valóban fedett ügynök, az csak úgy maradhat fedésben, ha ugyanúgy bánnak vele, mintha nem volna az. Magyarul szépen rabosítják, bezárják, aztán másnap elviszik a BRFK-ra, mintha ott folytatnák a nyomozást, és onnan a valódi operatív nyomozók már elengedhetik.
Szóval három olyan fals történés, amibõl egy sem lehet igaz, de mondom: három. Egyszerre, egyidõben. Éshát én ezt elmondtam Kocsisnak, hogy bûzlik a Delikvensek elengedése, tán most csörgesse meg a Kapitányt, és menjünk be együtt szépen hozzá, hogy mit szól ehhez. De Mátéka csak megvonta a vállát, és mondta, hogy Neki most már menni kell, majd holnap.
A holnap az hétfõ volt, mikoris otthon ülve a kávé mellett észleltem, hogy már van is HVG cikk, amiben Mátéka gyakorlatice elhatárolódik a Jófiúktól, és belebegteti, hogy föloszlatja Õket. Na, de errõl már írtam, térjünk vissza az akciók kérdéseihez. Szóval...
Honnan is tudhatták a Kalmárék, hogy épp megfigyelés alatt tartunk egy drogtanyát, és elõbb-utóbb behatolunk? Merthát tudniuk kellett, hisz fölkészültek a megtámadásunkra. Ezt csak valamelyik emberemtõl tudhatták. Éshát ki is mondta elõször, hogy drogtanya van? Sarkadi.
Aztán. Mennyi a valószínûsége, hogy vasárnap este, egy nyolcvanezres városban épp belefut a Losonczi téren a csapatunk épp a Salgótarjánin megtalált drogosba, és az épp a Dílerrel sétálgat együtt? Hát, nem sok. Aztán az ügyeletes tiszt viselkedése. Az operatív aktáról, amirõl lazán mesél Sarkadinak, és el is engedi az embereinket...
Aztán a Mátéka reakciója, sürgõs hazamenetele, holott Õ jött le beszélgetni. A készségessége, hogy kivigyen a kocsijával. Éshát Mátéka Népszabi cikkben való elszólása, amibõl kiderül, hogy fél évvel elõbb ismerte Sarkadit, mint hogy hozzánk betévedt volna.
Van itt min gondolkodni. Mert kezd összeállni a kép. Sarkadit Mátéka küldte. Rám. És akkor innentõl majd folytatom, csak még nekem sem tiszta teljesen a történet. Pedig hát ki kell derítenem, mert az a mérhetetlen mocsok, amit a Fiaimmal, Velünk mûveltek akkor, és azóta is, az feltáratlan nem maradhat. Ha úgy tetszik:
Becsületbeli Ügy.
szabogabor 2013-05-24
Szólj hozzá!
2013.05.24. 11:10 tuholepblog
230. Árnyék 1.
Címkék: rendõrség szabó gábor kocsis máté jófiúk diószegi utca
Én valóban azt gondolom, hogy Kocsis kapcsolatban áll a szervezett alvilággal. És minél többet gondolkodom a Jófiúk Kalmár Fõrabrendõr általi lerohanása környéki eseményekrõl, annál több összefüggés jut eszembe.
Rekonstruálom az eseményeket, aztán tessék követni a gondolatmenetemet, és hibát találni benne. Szóval. Rögzítsük a Kalmár-attak idõpontját: egy szombat este, olyan éjfél körül. Nézzük meg, milyen események voltak még a Városban, vagy épp azon kívül, amik furcsa egybecsengést mutathatnak.
Azon a héten nálunk volt a Magyar Nemzet újságírója. Mélyriportot csinálni a Jófiúkról a hétvégi Magazin számára. Egész oldalast. És én éppúgy tiltakoztam ez ellen, mint a Tények filmriportja ellen. Nem kell celebeket csinálni belõlünk, azt gondoltam és azt is gondolom. De Mátéka nagyon erõltette. Jó, legyen, jöhetett. A cikk, a teljes oldalas ugyanazon a napon jelent meg, mint a Kalmár-attak volt. Hmmm... Ez tán furcsa kicsit.
Aztán. Írtam már korábban egy konkrét eseményt, aminél a rendõrség egyszerûen nem volt hajlandó végezni a dolgát. Amikor a Salgótarjáni úti MÁV romokban a Srácaim észleltek egy drogtanyát. Megfigyelés alatt is tartottuk, és mivel a MÁV Biztonsági Õrei segítséget kértek, így megvolt a jogalapunk a behatolásra. Ez a Kalmár-attak elõtti napon volt, pénteken.
Behatoltunk, három dzsippes, minden kijáratot lezáró komoly akció volt. De furcsa mód csak egy drogos volt benn, épp belõve persze, pedig az elõzõ hét megfigyelési adatai szerint egy tucatnyi ember gyûlt ott össze minden nap. Amit csináltak, az egyszerû volt. Drogot terjesztettek és kábeleket loptak. Egy Könyves Kálmán körüti hajléktalanszállón lakó ember volt a dílerük, onnan járt ki a Diószeghy 20-ba, és vitte az anyagot a Salgótarjáni útra, ott dobta szét a többieknek, akik bementek vele a Városba. A rengeteg kábelt nyilván idõnként elszállították, a megfigyelés hetében nem járt arra teherautó, legalábbis nem észleltük.
És mikor behatoltunk, azt 3 irányból tettük, és három kamera pörgött, hogy egyrészt bizonyítsa, hogy nem alkalmazunk fizikai erõszakot, másrészt a meglepetés erejénél könnyebben kijön a delikvensbõl egy vallomás. És ki is jött. Amit tudok, Tõle tudom.
És találtunk ott mindent. Kiszerelt drogot, fecskendõket, borszeszégõket, kiskanalat. Mondom, mindent.
Bizonyítékok helyben, vallomás kamerán, részletes ráadásul. És hívtuk a rendõrséget. Õk meg mondták, hogy nem tudnak kijönni. Mondtuk, hogy helyszín biztosítva, várunk akármeddig, tudják le a dolgaikat, aztán jöjjenek. És nem. Mondták, hogy egész éjszakára be vannak táblázva. Aha, biztos így volt, ugyebár...
Nem ez volt az elsõ eset, hogy a rendõrség célzottan elszabotálta a dolgát, de ez volt a legkomolyabb. Úgyhogy döntenem kellett. Itt nem maradhatunk, a bizonyítékaink rendõrségi elutasításnál szart se érnek. Úgyhogy a kábeleket otthagytuk, a drogot meg beleszórtuk a csatornába. Aztán eljöttünk.
Nagyjából egy fél kiló drog lehetett ott összesen, többféle, fõleg por. És ez volt péntek éjszaka. És másnap, szombaton pedig rácsapott Kalmár Rabrendõr vezetésével 40 bevetési, teljes útzárral a dzsippjeinkre. És mit is mond Kocsis Máté a nyilatkozataiban? Hogy biztos infójuk volt arról, hogy a kocsinkban drog található.
Na, akkor rakjuk össze.
Korábban nem volt drogfogásunk. Drogosokat, tûkkel találtunk dögivel, de anyagot csak személyi mennyiségben, kereskedelmiben nem. Az illetõket átadtuk a rendõrségnek, vagy ha szokás szerint nem jöttek, akkor hazaküldtük egy figyelmeztetéssel. Meg persze rákerült a megfigyelendõk listájára, és bárhol láttuk a Városban, mellé kanyarodtunk, refi bekapcsol, kamera pörög, és szóltunk Neki, hogy tán induljon el haza.
És mily furcsa. Valaki tudta valakitõl, hogy kereskedelmi mennyiségû anyagot találtunk. Csakhát azt nem tudta, hogy parancsot adtam a megsemmisítésére, és az meg is történt.
Szóval. A rendõr, akivel beszéltünk péntek este, aki nem volt hajlandó autót küldeni, valszeg leadta a drótot valahová. Ahol már készültek, egy nap alatt nem lehet teljes útzáras, egész napos megfigyelõs, sajtóodarendelõs - az is volt ám Kalmárékkal - akciót megszervezni. Szóval vártak ránk. Hogy hibázzak. És azt gondolták, nem fogom megsemmisíteni a drogot, hanem megõrizzük bûnjelként, hátha a másnap esti rendõrségi ügyelet befogadja.
Ez lehetett az a "biztos" füles, amire Mátéka hivatkozik. Az embereim meg csak nézték, és jókat röhögtek, miközben motozták õket, meg átkutatták a kocsikat, hogy milyen zavar van a rendõrök között. Õk biztosra mentek, tuti elvittem magunkkal a drogot, hogy majd elbüszkélkedhessek vele, hogy a Jófiúk mekkora fogást csináltak.
És hát nem volt drog. Se fegyver. Se semmi. Viszont volt egy teljesen zavarodott Kalmár Ezredes a Kapitányság épületében, akit annyira szívattam, hogy fölmenekült az emeletre, hogy ne égjen tovább 40 rendõre elõtt, és aztán kicsukatott a Kapitányság épületébõl. És Mátéka másnap eljátszotta, hogy az egészrõl semmit sem tud. Utólag meg azt mondja, hogy biztos fülese volt. Elõtte. Hopp.
Éshát történt aztán vasárnap, a Kalmár-attak másnapján még két furcsa esemény. De azt már önálló részben, és lehet, megtudjuk majd ki is lehetett valóságosan Sarkadi és mi köze lehetett Kocsishoz...
szabogabor 2013-05-24
Link
Link
Kicsit nem volt kerek a sztori, gondolom nem kell részleteznem.
Hajnali 4 körülre hazaértem, gondoltam hagyom még Kocsist aludni. Küldtem Neki egy jelentést és lefeküdtem aludni. Olyan 10 körül hívott, hogy mi van, mert már a Salgó Kapitány, meg a Wieszt Kaphelyettes is kereste. Eszerint nem olvasta, amit jelentésként átküldtem Neki.
Mindegy, összefoglaltam Neki szóban, és meghívtam, hogy jöjjön el a Bevetési Központunkba, berendelem az összes Jófiút, nem ártana ilyenkor egy polgármesteri lelkesítõ szózat. Nagy csend, aztán elkezdte sorolni, hogy mennyi különbözõ névnapra hivatalos aznap. Jeleztem Neki, hogy ciki ám, hogy névnapozik, és nem bír félórát szakítani a saját embereinkre, akik mellesleg állandó életveszélyben helyettesítik a nagyjából nem létezõ rendõrséget, és akiket épp most rohantak le azok, akiknek velünk kéne lenniük.
De nem. Mondta, hogy legkorábban este 7.
Kapdbe Máté, de ez van. Fiaimnak kiment az ukáz, este 7-re mindenki jöjjön be. Persze már korábban ott volt a Csapat, merthát senkit nem hagyott nyugodni a sztori. És ha azt mondom, hogy Messiásként várták Kocsist, akkor ezzel még nem mondtam semmit. És Kocsis meg is jött. És elmondta, hogy Neki a szíve csücske a rendõrség is, és gyakorlatilag azzal jött, hogy vajon mivel válthattuk ki a rendõrségi akciót. És az egész beszéd jellege nem volt más, mintha mi lettünk volna a bûnösök és a rendõrök meg csak tették a dolgukat.
Hát, a Srácaim nem épp ezt várták attól az embertõl, akit elmondásom alapján tiszteltek és becsültek. Azokat a csalódott, és szemrehányó nézéseket soha nem fogom elfelejteni.
Aztán Mátéka mondta, hogy Õ most átmegy a Kaps vezetésével beszélni, aztán majd hív. Ott maradtam az embereimmel, próbáltam helyrehozni, amit Kocsis elbarmolt, mentegettem, hogy nehéz a helyzete, merthát rendészeti bizottság elnök, de a Fiúk túl sok kamut hallottak már életükben ahhoz, hogy ezt bevegyék. Mert tök tiszta volt a helyzet: több ponton törvénytelen rendõri akció zajlott el, és annak a sértettjei voltunk, nem a kiváltó okai.
Aztán olyan fél kilenc körül hívott, hogy végzett a Kapson, menjünk le a Vaskapuba. Kínosan feszengett, és gyakorlatilag abba az irányba kérdezgetett, hogy biztos nem volt-e drog nálunk. Erre azért kicsit fölment a pumpa, és mondtam Neki, hogy most jön a rendõrhaverjaitól, úgyhogy mindent tud, nem én rohantam le a rendõröket, hanem Õk minket. Mondtam Neki, hogy Ügyészségi feljelentést fogok tenni a Kalmár ellen, mert több tényezõben törvénytelen volt az akció.
Na erre elkezdte forgatni a fejét, hogy hát azt nem lehet. A miértre megint jött, hogy az Neki kellemetlen lenne. Én meg mondtam, hogy nem Õt rohanták le, hanem minket. És megtiltotta. Lojális ember vagyok, parancsot kaptam attól az egy embertõl, aki parancsot adhatott. Rendben alávetem magam. Aztán még azt is mondta, hogy ha keresni fog a sajtó, akkor ne nyilatkozzak. Jó, ezt is megígértem. Itt azért már láthatta, hogy szakad a cérna, mert másnap ezt SMS-ben meg is erõsítette. Konkrétan Csikász Brigitta akart velem beszélni a HVG.hu-tól, és Kocsis azt írta, hogy nem nyilatkozhatok.
És hirtelen becsörrent a mobilom. Sarkadi volt, hogy menjek azonnal, a Losonczi téren elkapták tûkkel, mindennel a Salgótarjáni úti emberünket a Dílerrel kettesben. Mondtam Kocsisnak, hogy mennem kell. Azt mondta, menjünk együtt, kivisz a kocsiján. Úgyhogy szépen kimentünk várni együtt a rendõröket. Mondtam a fiúknak, hogy ha kiérnek a rendõrök, akkor ne viselkedjenek úgy, mintha velünk lenne a Polgármester, lássa a szemével inkognitóban, mit mûvelnek rendõrék.
Szóval nagyjából fél órával a mi kiérkezésünk után meg is jött a rendõrség. De három kocsival, ami a korábbiakhoz képest erõs eltérés volt. Az egyik kocsi jött oda hozzánk, a másik kettõ meg mögénk kanyarodott és a zsaruk csak kiszálltak, de nem jöttek közelebb. Mondhatni lõtávban voltak. Nálunk soha nem volt semmi fegyver, náluk meg éles pisztolyok. Gondolom attól féltek, hogy visszaütünk az éjszakai Józsefvárosban az elõzõ napi akcióért. Hát persze, egy frászt.
Szóval nagy szöszmötölésekkel átvették a két csókát, és Sarkadival együtt, aki a konkrét akciót irányította, bementek a Kapsra. Mi szépen visszaszálltunk Kocsis autójába és visszamentünk a Vaskapuba. Ott hívott Sarkadi, hogy a Kapsról már ki is engedték mindkét emberünket, merthogy operatív akta van róluk. Magyarul beépített emberek.
Na innentõl aztán kamu az egész sztori. Tök nyilvánvaló, hogy az éppen ügyeletes tiszt nem tudhatja, hogy valakik fedettek-e, vagy nem. Szép is lenne, ha a titkok ennyire köztudottak lennének. Aztán: egy biztonsági embernek lazán elmondani, hogy valakirõl operatív akta van, na ez még súlyosabb. Éshát azt meg tudni kell, hogy aki valóban fedett ügynök, az csak úgy maradhat fedésben, ha ugyanúgy bánnak vele, mintha nem volna az. Magyarul szépen rabosítják, bezárják, aztán másnap elviszik a BRFK-ra, mintha ott folytatnák a nyomozást, és onnan a valódi operatív nyomozók már elengedhetik.
Szóval három olyan fals történés, amibõl egy sem lehet igaz, de mondom: három. Egyszerre, egyidõben. Éshát én ezt elmondtam Kocsisnak, hogy bûzlik a Delikvensek elengedése, tán most csörgesse meg a Kapitányt, és menjünk be együtt szépen hozzá, hogy mit szól ehhez. De Mátéka csak megvonta a vállát, és mondta, hogy Neki most már menni kell, majd holnap.
A holnap az hétfõ volt, mikoris otthon ülve a kávé mellett észleltem, hogy már van is HVG cikk, amiben Mátéka gyakorlatice elhatárolódik a Jófiúktól, és belebegteti, hogy föloszlatja Õket. Na, de errõl már írtam, térjünk vissza az akciók kérdéseihez. Szóval...
Honnan is tudhatták a Kalmárék, hogy épp megfigyelés alatt tartunk egy drogtanyát, és elõbb-utóbb behatolunk? Merthát tudniuk kellett, hisz fölkészültek a megtámadásunkra. Ezt csak valamelyik emberemtõl tudhatták. Éshát ki is mondta elõször, hogy drogtanya van? Sarkadi.
Aztán. Mennyi a valószínûsége, hogy vasárnap este, egy nyolcvanezres városban épp belefut a Losonczi téren a csapatunk épp a Salgótarjánin megtalált drogosba, és az épp a Dílerrel sétálgat együtt? Hát, nem sok. Aztán az ügyeletes tiszt viselkedése. Az operatív aktáról, amirõl lazán mesél Sarkadinak, és el is engedi az embereinket...
Aztán a Mátéka reakciója, sürgõs hazamenetele, holott Õ jött le beszélgetni. A készségessége, hogy kivigyen a kocsijával. Éshát Mátéka Népszabi cikkben való elszólása, amibõl kiderül, hogy fél évvel elõbb ismerte Sarkadit, mint hogy hozzánk betévedt volna.
Van itt min gondolkodni. Mert kezd összeállni a kép. Sarkadit Mátéka küldte. Rám. És akkor innentõl majd folytatom, csak még nekem sem tiszta teljesen a történet. Pedig hát ki kell derítenem, mert az a mérhetetlen mocsok, amit a Fiaimmal, Velünk mûveltek akkor, és azóta is, az feltáratlan nem maradhat. Ha úgy tetszik:
Becsületbeli Ügy.
szabogabor 2013-05-24
Szólj hozzá!
2013.05.24. 11:10 tuholepblog
230. Árnyék 1.
Címkék: rendõrség szabó gábor kocsis máté jófiúk diószegi utca
Én valóban azt gondolom, hogy Kocsis kapcsolatban áll a szervezett alvilággal. És minél többet gondolkodom a Jófiúk Kalmár Fõrabrendõr általi lerohanása környéki eseményekrõl, annál több összefüggés jut eszembe.
Rekonstruálom az eseményeket, aztán tessék követni a gondolatmenetemet, és hibát találni benne. Szóval. Rögzítsük a Kalmár-attak idõpontját: egy szombat este, olyan éjfél körül. Nézzük meg, milyen események voltak még a Városban, vagy épp azon kívül, amik furcsa egybecsengést mutathatnak.
Azon a héten nálunk volt a Magyar Nemzet újságírója. Mélyriportot csinálni a Jófiúkról a hétvégi Magazin számára. Egész oldalast. És én éppúgy tiltakoztam ez ellen, mint a Tények filmriportja ellen. Nem kell celebeket csinálni belõlünk, azt gondoltam és azt is gondolom. De Mátéka nagyon erõltette. Jó, legyen, jöhetett. A cikk, a teljes oldalas ugyanazon a napon jelent meg, mint a Kalmár-attak volt. Hmmm... Ez tán furcsa kicsit.
Aztán. Írtam már korábban egy konkrét eseményt, aminél a rendõrség egyszerûen nem volt hajlandó végezni a dolgát. Amikor a Salgótarjáni úti MÁV romokban a Srácaim észleltek egy drogtanyát. Megfigyelés alatt is tartottuk, és mivel a MÁV Biztonsági Õrei segítséget kértek, így megvolt a jogalapunk a behatolásra. Ez a Kalmár-attak elõtti napon volt, pénteken.
Behatoltunk, három dzsippes, minden kijáratot lezáró komoly akció volt. De furcsa mód csak egy drogos volt benn, épp belõve persze, pedig az elõzõ hét megfigyelési adatai szerint egy tucatnyi ember gyûlt ott össze minden nap. Amit csináltak, az egyszerû volt. Drogot terjesztettek és kábeleket loptak. Egy Könyves Kálmán körüti hajléktalanszállón lakó ember volt a dílerük, onnan járt ki a Diószeghy 20-ba, és vitte az anyagot a Salgótarjáni útra, ott dobta szét a többieknek, akik bementek vele a Városba. A rengeteg kábelt nyilván idõnként elszállították, a megfigyelés hetében nem járt arra teherautó, legalábbis nem észleltük.
És mikor behatoltunk, azt 3 irányból tettük, és három kamera pörgött, hogy egyrészt bizonyítsa, hogy nem alkalmazunk fizikai erõszakot, másrészt a meglepetés erejénél könnyebben kijön a delikvensbõl egy vallomás. És ki is jött. Amit tudok, Tõle tudom.
És találtunk ott mindent. Kiszerelt drogot, fecskendõket, borszeszégõket, kiskanalat. Mondom, mindent.
Bizonyítékok helyben, vallomás kamerán, részletes ráadásul. És hívtuk a rendõrséget. Õk meg mondták, hogy nem tudnak kijönni. Mondtuk, hogy helyszín biztosítva, várunk akármeddig, tudják le a dolgaikat, aztán jöjjenek. És nem. Mondták, hogy egész éjszakára be vannak táblázva. Aha, biztos így volt, ugyebár...
Nem ez volt az elsõ eset, hogy a rendõrség célzottan elszabotálta a dolgát, de ez volt a legkomolyabb. Úgyhogy döntenem kellett. Itt nem maradhatunk, a bizonyítékaink rendõrségi elutasításnál szart se érnek. Úgyhogy a kábeleket otthagytuk, a drogot meg beleszórtuk a csatornába. Aztán eljöttünk.
Nagyjából egy fél kiló drog lehetett ott összesen, többféle, fõleg por. És ez volt péntek éjszaka. És másnap, szombaton pedig rácsapott Kalmár Rabrendõr vezetésével 40 bevetési, teljes útzárral a dzsippjeinkre. És mit is mond Kocsis Máté a nyilatkozataiban? Hogy biztos infójuk volt arról, hogy a kocsinkban drog található.
Na, akkor rakjuk össze.
Korábban nem volt drogfogásunk. Drogosokat, tûkkel találtunk dögivel, de anyagot csak személyi mennyiségben, kereskedelmiben nem. Az illetõket átadtuk a rendõrségnek, vagy ha szokás szerint nem jöttek, akkor hazaküldtük egy figyelmeztetéssel. Meg persze rákerült a megfigyelendõk listájára, és bárhol láttuk a Városban, mellé kanyarodtunk, refi bekapcsol, kamera pörög, és szóltunk Neki, hogy tán induljon el haza.
És mily furcsa. Valaki tudta valakitõl, hogy kereskedelmi mennyiségû anyagot találtunk. Csakhát azt nem tudta, hogy parancsot adtam a megsemmisítésére, és az meg is történt.
Szóval. A rendõr, akivel beszéltünk péntek este, aki nem volt hajlandó autót küldeni, valszeg leadta a drótot valahová. Ahol már készültek, egy nap alatt nem lehet teljes útzáras, egész napos megfigyelõs, sajtóodarendelõs - az is volt ám Kalmárékkal - akciót megszervezni. Szóval vártak ránk. Hogy hibázzak. És azt gondolták, nem fogom megsemmisíteni a drogot, hanem megõrizzük bûnjelként, hátha a másnap esti rendõrségi ügyelet befogadja.
Ez lehetett az a "biztos" füles, amire Mátéka hivatkozik. Az embereim meg csak nézték, és jókat röhögtek, miközben motozták õket, meg átkutatták a kocsikat, hogy milyen zavar van a rendõrök között. Õk biztosra mentek, tuti elvittem magunkkal a drogot, hogy majd elbüszkélkedhessek vele, hogy a Jófiúk mekkora fogást csináltak.
És hát nem volt drog. Se fegyver. Se semmi. Viszont volt egy teljesen zavarodott Kalmár Ezredes a Kapitányság épületében, akit annyira szívattam, hogy fölmenekült az emeletre, hogy ne égjen tovább 40 rendõre elõtt, és aztán kicsukatott a Kapitányság épületébõl. És Mátéka másnap eljátszotta, hogy az egészrõl semmit sem tud. Utólag meg azt mondja, hogy biztos fülese volt. Elõtte. Hopp.
Éshát történt aztán vasárnap, a Kalmár-attak másnapján még két furcsa esemény. De azt már önálló részben, és lehet, megtudjuk majd ki is lehetett valóságosan Sarkadi és mi köze lehetett Kocsishoz...
szabogabor 2013-05-24
Link
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kincses
- 2013. May 25. 18:40:03
#2 |
GERRY
- 2013. May 25. 19:29:49
#3 |
nyilas
- 2013. May 25. 20:27:47
#4 |
9323
- 2013. May 26. 07:49:35
#5 |
talpi
- 2013. May 30. 07:51:58
#6 |
Kore
- 2013. May 30. 08:39:59
#7 |
postaimre
- 2013. May 30. 08:44:13
#8 |
Kore
- 2013. May 30. 10:37:53
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.