Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Azzal vádoltak, hogy Soros György, a magyarok meg a zsidók fizetnek
A magyar és a szlovák kormányfõ egyaránt populista, de Fico csak gazdaságilag akarja irányítása alatt tartani Szlovákiát, míg Orbán társadalmilag is megpróbálja megváltoztatni Magyarországot – mondja Samo Marec, az egyik legismertebb szlovák blogger. Mennyire hasonlít egymásra a magyar és a szlovák politikai élet és miért nem pikkel Szlovákiára is az Unió?
Az egyik posztodat, mely a szlovák történelemkreálásról szólt, nemrég magyarra is lefordították. Miért vetted elõ ezt a témát és hogyan reagáltak a szlovák olvasók?
Sajnos Szlovákiában vissza-visszatérõ jelenség a szlovákok szerepének felnagyítása, sokszor túlmenve a történelmi hitelességen, miközben elnyomnak bármilyen idegen elemet. Az a szöveg, mely az írásom apropója volt, a miniszterelnökünk egyik erõs nacionalista hátterû tanácsadójától ered – érdekes módon egy volt kommunistáról van szó, aki állítólag együttmûködött a kommunista titkosrendõrséggel is –, és aki gyakran Fico beszédeit is írja.
marec2
Samuel Marec
Tehát az egyik ilyen beszéd után, melyben a miniszterelnökünk megint nekiment a kisebbségeknek, úgy éreztem, ideje megírnom azt, ami már egyébként is régóta a fejemben volt. Rendkívül jól fogadták az írást és sokan osztották a véleményemet, aminek nagyon örültem. Persze akadtak páran, akik azzal vádoltak, hogy Soros György, a magyarok meg a zsidók fizetnek, vagy hogy egyszerûen nem vagyok eléggé szlovák. De az ilyesmi elkerülhetetlen.
Milyen sztereotípia él egy átlag szlovák fejében a magyarokról?
A magyarok a negatív sztereotípia szerint agresszívak, terjeszkedni akarnak, azt remélik, hogy a Felvidék egyszer újra magyar lesz. A szlovákokat elnyomó, megkínzó, megkorbácsoló magyar nemesrõl szóló legenda is mélyen él egyesekben. Azt hiszem, ehhez nagyban hozzájárul a két nyelv közötti hatalmas távolság. Hozzá vagyunk szokva, hogy különbözõ mértékben, de valamennyire értünk mindenkit, aki körülöttünk él: a cseheket, a lengyeleket, az ukránokat, az oroszokat, a szerbeket és a horvátokat. A magyarokat viszont nem. Talán emiatt is alakult ki az az érzés, hogy ti idegenek vagytok.
Samo Marec: Ez itt a mi hazánk! (Hogyan népesült be a történelem) (részlet)
(...) Azzal áltatni magunkat, hogy létezik valamiféle kizárólagos, saját szlovák történelem, végtelenül korlátolt, szûk látókörû és felesleges magatartás is egyben. A mai Szlovákia történelmi viszonylatban ugyanis új alakulatnak számít, melynek területén nem létezik kizárólag a szlovák nemzet által alkotott történelem. Ami létezik, az az adott terület lakói által létrehozott szlovák térség történelme. (...) Így például teljesen figyelmen kívül hagyjuk Márai Sándort, aki az Egy polgár vallomásai címû mûvében egyedülálló és értékes képet nyújt Kassáról a 19. és 20. század fordulójáról. Saját családja szempontjából írja le ezt a felsõmagyarországi metropoliszt, melyet magyarok, németek, zsidók és szlovákok osztanak meg egymással. Az õ hétköznapjaikat és szokásaikat ragadja meg. Olyan apróságokról ír, mint a vásárok, iskolák, Szent Erzsébet és a Csermelyi hétvégék. E leírások által ad egységes képet. Ír, valójában azonban dokumentumot forgat egy elveszett világról. Egy világról, mely mára már eltûnt, mert eltûnt az alapvetõ vonása, a sokszínûsége. Ír továbbá arról, milyen volt itt az élet akkoriban. Egy világról ír, melynek õseink részesei és részei voltak, s melyet mi ennek ellenére sem tartunk saját történelmünk szerves tartozékának. Nem büszkélkedünk vele, holott Kassa ezt igenis megtehetné. (Lásd Prágát és Kafkát).
(...) Konstruálunk. Szüntelenül Martina Hingisrõl és Angelina Jolie-ról cikkezünk, miközben azt hisszük, hogy egyéni sikereik dicsfényébõl ránk is hull majd néhány sugárnyaláb, mely nemcsak hogy alátámasztja majd történelmi kiválóságunkat (mellünket veregetve, hogy mi adtuk õket a világnak), de egyáltalán létezésünknek is értelmet ad, megindokolva, alátámasztva azt. Teljesen elfelejtjük közben, hogy olyan világban élünk, amelyben senkinek sem kell létét megindokolnia és melyben a nemzetiségi erõfitogtatás 150 évvel ezelõtt tetõzött. (...) A történelem kiürítése és foltozgatása elõtt tudatosítsuk, hogy a helyes megoldás az alábbiak kimondása: Õseinkkel egyetemben e területen megannyi más lakos élt és tevékenykedett. Mindegyik hátra hagyott valamit és ezek összessége alkotja történelmünket. Ha kimondjuk és el is fogadjuk mindezt, talán meglátjuk a dolog összefüggését és szépségét is.
A cikk eredetileg a SME-ben jelent meg április 12-én, a magyar fordítást a Körkép.sk közölte április 23-án.
Mit gondolsz, hogyan nézhet ez ki fordítva?
Csak tippelni tudok, milyen negatív kép élhet a magyarokban rólunk. Valószínûleg olyasmi, hogy a szlovák egy tanulatlan, kultúra és történelem nélküli paraszt, aki irigyli Magyarország nagyságát.
Egész jó. Viszont ha cigányok kerülnek a képbe, szlovák és magyar szélsõségesek rögtön félreteszik az ellentéteiket. Mekkora problémát jelent Szlovákiában a rasszizmus?
Igen, ha cigányokról meg zsidókról van szó, a szélsõségesek mindkét oldalon jól együtt tudnak mûködni, hiszen közös bennük a gyûlölködés. Bár nem olyan látványosan, mint Magyarországon, de a rasszizmus növekedése valódi probléma Szlovákiában, különösen a cigányellenességé. És nem csak a szélsõségesek, a szélesebb lakosság körében is. Bár voltak tüntetések és felvonulások, de nem került sor olyan erõszakos eseményekre, mint Magyarországon. A szélsõjobb pedig mostanság úgymond civilizáltabb próbál lenni – kiérzed a cigányellenességet és az antiszemitizmust a szavaik mögül, de ezek nincsenek nyíltan kimondva. Ehelyett arról beszélnek, hogy harcolni kell a közrendért meg azok ellen, akik „antiszociálisak″. Ez elfogadhatóvá és vonzóvá teszi õket a közvélemény elõtt.
Úgy tûnik, Ján Slota végre végleg kihullott a szlovák politikai életbõl. Mekkora volt az õ valódi befolyása?
Hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kikerült a parlamentbõl, talán kevésbé szimbolikus ahhoz képest, hogy Slotát nemrég letartóztatták ittas vezetésért. Nem gondolom, hogy bármilyen súlyos büntetést kapna. De maga a tény, hogy lekapcsolták, mutatja azt, mennyit veszített a befolyásából. Hiszen nem is olyan régen õ egy rendkívül erõs figura volt, különösen a saját szülõvidékén. Túl késõn történt meg, de legalább megtörtént. Ján Slota, aki a nacionalizmus legprimitívabb fajtáját képviselte, valóban eltûnni látszik a politikából.
Samuel Marec (1982) szlovák blogger a pozsonyi Jandl reklámügynökség szövegírójaként dolgozik. 2008 óta blogol a vezetõ szlovák napilap, a SME weboldalán, valamint számos más portálon politikai és társadalmi témákban. Bár politikai meggyõzõdése nyíltan ki van mondva írásaiban és ellenzéki politikusok is többször idézték már blogposztjait, magát inkább társadalmi kérdésekkel foglalkozó, nem pedig politikai bloggernek tartja. Irodalomról és sportról is ír, most fejezi be elsõ regényét.
Amikor Orbán Viktor kormányra került és különösen, mikor Fico is visszatért a hatalomba, sokan arra számítottak, hogy növekedni fog a két nemzet közötti feszültség. Ehelyett azt látjuk, hogy együtt néznek focimeccset és mosolyogva, a legnagyobb egyetértésben fotózkodnak, miközben a korábbi viszony jelentõsen enyhült.
A tavalyi választásokon Fico földindulásszerû gyõzelmet aratott és 1989 óta elõször egyetlen párt alakíthatott kormányt. Néhány évvel ezelõtt, amikor jelentõs feszültség volt a két nemzet között, Fico közösen kormányzott a nacionalistákkal és Vladimir Meciar pártjával, mely szerencsére azóta eltûnt. Ficonak akkor arra volt szüksége, hogy elhappolja a nacionalista szavazókat és ezért hagyta növekedni a feszültséget. Miután sikerrel járt – a nacionalisták kiestek a parlametbõl –, már nem szorul rá, hogy viszályt provokáljon, így most barátságos a viszonya Orbánnal. De általánosságban egyetértek azzal a gondolattal, hogy a két politikusnak szüksége van egymásra. A bal-jobb megosztottság ellenére mindkettejüknek van egy kis autoritárius stichje. Szerencsére Ficónak egy kicsit kevesebb.
A magyar kormány hívei gyakran hangoztatják, hogy az Európai Unió és Magyarország nyugati kritikusai olyasmiket is a szemünkre vetnek, amiket korábban ugyanõk elnéztek Ficónak és Szlovákiának. Mennyire igaz, hogy Fico korábbi és mostani kormányának nem voltak súlyos konfliktusai az Unióval?
Fico odafigyel a külföldi megítélésére és végsõ soron Európa-párti. Leegyszerûsítve: Robert Fico és Orbán Viktor egyaránt populisták, de miközben Fico fõ célja gazdaságilag az irányítása alatt tartani az országot – a pártja is leginkább egy gazdasági projekt –, addig Orbán megpróbálja azt társadalmilag is megváltoztatni. Megkísérli újradefiniálni, hogy mit jelentsen Magyarország a saját polgárainak. Úgy tûnik, egy egész filozófia van mögötte. Hogy eközben Orbán konfliktusba keveredik az Unióval, természetes. Robert Fico sohasem ment el idáig és soha nem is volt szándéka. Kerülte az ilyen konfliktusokat.
Pontosan mit jelent az, hogy Fico gazdaságilag az irányítása alatt akarja tartani az országot?
A Smerrõl sokan azt gondolják, valószínûleg helyesen, hogy egy gazdasági projekt. Robert Ficóban, a gazdag szlovák üzletemberben találták meg egyesek – nevezhetjük õket akár oligarcháknak is – az emberüket, aki egypárti kormányában most eldöntheti, hová áramoljanak a nagy pénzek. A nevek jól ismertek. Saját kormányának miniszterei között is akad pár igen tehetõs figura, mint Róbert Kaliòák belügyminiszter vagy a pénzügyminiszter, Ján Poèiatek. Más miniszterekrõl és képviselõkrõl pedig azt tartják, a párt jótevõi helyezték õket pozícióikba. És persze megszámlálhatatlan hír szólt arról, hogy bizonyos cégek nyerik el a megbízásokat. Így helytállónak látszik az az elmélet, hogy a Smer valójában egy vállalkozás, melyet azért indítottak, hogy a részvényeseknek és azok gazdasági érdekeltségeinek jövedelmezzen.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Robert Ficónak és pártjának ennek ellenére sikerült valahogy fenntartaniuk a harcias lakosságbarát és nagytõke-ellenes imidzsüket.
Épp rá akartam térni a magyar és a szlovák politikai élet hasonlóságaira, mert ezek szerint akad bõven. Például arra, hogy az államfõ mindkét országban köznevetség tárgyává vált. Igaz, a mienk azóta belebukott egy plágiumügybe.
Szeretném azt mondani, hogy a politikai élet azonos a két országban, de nem az. Nem tudom például elképzelni, hogy a mi köztársasági elnökünk plágiumvádak miatt lemondjon. Õ ennél rosszabb dolgokat is tett és még mindig a helyén van, élvezve a nemzet többségének és a kormánypártnak a támogatását. Bár találni hasonlóságokat, az az érzésem, ugyanoda jutottunk el, de különbözõ utakon járva. Abból, amit tudok, Orbán hatalomra kerülésének más háttere volt, mint a második Fico-kormány megválasztásának.
Ez így van, de mind Orbán, mind Fico gyõzelméhez nagyban hozzájárultak az elõzõ kormányok korrupciós ügyei. Hogyan változtatta meg a Gorilla-botrány a szlovák politikát? Most, hogy már eltelt egy kis idõ, mennyire látszik tisztán, hogy mirõl is szólt, kik voltak benne és kik nem?
A Gorillának elképesztõen nagy hatása volt a választásokra és a politika tájképére, ám ez mégis inkább egy szomorú történet.
Mirõl szólt a Gorilla-botrány?
A Gorila és Gorila 1 fedõnevû, állítólagos titkosszolgálati dokumentumokból az derül ki, hogy az elmúlt tíz évben kormányzó – különbözõ pártállású – politikusok mind Szlovákia egyik legbefolyásosabb cégbirodalmának, a Pentának a befolyása alatt álltak. A dossziék olyan lehallgatások leiratait tartalmazzák, amelyeket állítólag a titkosszolgálat, a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) végzett 2005 és 2009 között egy pozsonyi „konspirációs lakásban”, a Vazovova utcában. Ezen a helyszínen találkozgattak a Penta emberei a legkülönbözõbb kormánypárti és ellenzéki politikusokkal.
A botrányról itt írtunk.
Elõször is, Tom Nicholsonnak, egy Szlovákiában élõ kanadai újságírónak kellett felderítenie. Rengetegen tudtak a dokumentumok létezésérõl, de senki nem mert tenni semmit. Ugyanakkor továbbra is él az a gyanú, hogy az iratokat azért hozták nyilvánosságra, hogy zavart keltsenek és egy bizonyos pártot segítsenek.
Másodszor, számomra a Gorilla-botrány kimenetele is lehangoló. A botrány kirobbanását Szlovákia posztkommunista korszakának legnagyobb tüntetései kísérték, de azokat hamar huligánok zavarták meg. A tüntetések vezetõi pedig képtelennek bizonyultak arra, hogy realisztikus követelésekkel álljanak elõ és tárgyaljanak. Így a tüntetések pár hét alatt elhaltak, ami még nagyobb kiábrándultságot hozott. Azt, hogy korrupció van, mindannyian tudtuk, de annak a dokumentumokból kiderülõ mértéke rengeteg embert sokkolt és felháborított. Ugyanakkor a demonstrációk elfajzottak és nem vezettek sehová, így most még nagyobb az apátia.
Harmadszor, a Gorilla-botrány szilánkjaira zúzta a szlovák jobboldalt és a választási katasztrófájukhoz vezetett, valamint direkt következménye lett, hogy a Smer egyedüli alakíthatott kormányt. Annak ellenére, hogy a dokumentumok szerint mindkét oldalról voltak érintett politikusok. Ráadásul a leiratok szerint Robert Fico személyesen járt és kólázott is az egyik konspirációs lakásban, ám valahogy mégis sikerült meggyõznie a választóit, hogy ez a jobboldal botránya. Fico majd' két évvel a dokumentumok kiszivárogtatása után még mindig nem hajlandó nyíltan válaszolni a kérdésre, hogy megfordult-e abban a lakásban. Az egyetlen elõremutató fejlemény, hogy a „kólázni, kólát inni″ kifejezés gyökeret vert a nyelvünkben és a kultúránkban.
És mi a helyzet az elõzõ rendszer titkosszolgálatával és az azzal együttmûködõ személyekkel?
Az iratok nagy részét nyilvánosságra hozzák, de túl sok van, ami elkallódott. A nagyobb nevek közül többrõl is tudható, hogy a titkosrendõrségnek dolgoztak, és rendkívül szomorú, hogy ennek ellenére továbbra is nagy befolyással rendelkeznek. A legjobb példa Juraj ©iroký, a kommunista titkosszolgálat volt ügynöke, aki elképesztõ karriert futott be. Hatalmas gazdasági birodalommal rendelkezik és Fico pártja, a Smer pénzügyi támogatójaként tartják számon. Évekig a Szlovák Jégkorong Szövetséget vezette elnökként – a jéghoki fontos, komoly sport Szlovákiában –, és számtalan botrányos üzlet kapcsán felmerült a neve. Mindezt annak ellenére, hogy jól dokumentált tény, hogy még a saját anyját is feljelentette a titkosrendõrségnél, amiért az tartotta a kapcsolatot a külföldön élõ nagybátyjával. Egy normális országban ezek után soha többé nem mehetne ki az utcára.
Egy másik jó példa Drahoslav Machala, aki a miniszterelnöknek ír beszédeket. Õ az, akit már korábban említettem. Miközben a titkosszolgálati múlt jó eséllyel megakadályozza, hogy valaki a politikai életben érvényesülhessen, az üzleti életre ez nem igaz, sõt. Úgy tûnik, az ilyen személyeknek még elõnyt is jelentenek a múltból örökölt kapcsolataik.
Miért nem képes a szlovák jobboldali ellenzék magára találni és Fico komoly ellenfelévé válni?
Az elsõ problémájuk a megosztottság. Korábban hagyományosan három vagy négy párt állt szemben Ficóval és Meciarral. Most szinte nem is telik egy úgy egy hónap, hogy ne jelentenék be egy új párt, egy új platform vagy egy új kezdeményezés megalakulását. Olyan, mintha az ellenzéki oldalon mindenki egy saját pártra vágyna, ez pedig csak tovább növeli a zûrzavart. Ráadásul minden erõfeszítésük az együttmûködésre kirakatszerûnek és mûködésképtelennek tûnik. Több mint egy év alatt alig tudtak elõállni bármivel is, amiben valóban hinni tudnál.
Erre se mondanám, hogy ismeretlen jelenség...
Ráadásul továbbra is óriási mértékû a kiábrándultság a szavazóik körében. 2010-ben Fico veresége igazi meglepetés volt, és csupán azért kerülhetett rá sor, mert rengeteg embernek felfordult a gyomra attól, ahogyan Slotával és Meciarral vezették ezt az országot. Összefogtak, hogy legyõzzék õt, és talán még azok is elmentek szavazni, akik normális esetben nem szoktak. Mégis, miközben nagy remények kísérték az új kormány megalakulását, az rengeteg belharc és alig másfél év után már fel is bomlott. Az emberek kiábrándultak, sõt megundorodtak, hiszen úgy érezhették, hogy a reményeik szertefoszlanak. A felhatalmazást, melyet azért adtak a koalíciónak, hogy az civilizált módon kormányozza Szlovákiát, azok egyszerûen eltékozolták. Ez az érzés pedig máig él, sajnos.
Harmadrészt azután, hogy a jobboldal annyi éven keresztül volt kormányon és megreformálta Szlovákiát, talán természetes módon, de elfáradtak, kimerültek. Nem szabad elfelejteni, hogy Vladimir Meciar uralma alatt Szlovákiára egy fekete lyukként volt szokás tekinteni, és a jobboldali pártok voltak azok, akik bevezették azokat a reformokat, melyeknek köszönhetõen az OECD, a NATO, az EU, a schengeni övezet és az eurózóna tagjai lettünk. Vagyis mindig elõ tudtak állni egy vízióval, hogy mi az a következõ cél, amit el kell érnünk. De most, hogy minden lehetséges szervezetnek a tagjai lettünk, nehezen tudnak egy még újabb víziót adni nekünk. Mindezek miatt az ellenzék továbbra is szét van forgácsolódva, Fico pedig totálisan uralja az országot.
Link
Az egyik posztodat, mely a szlovák történelemkreálásról szólt, nemrég magyarra is lefordították. Miért vetted elõ ezt a témát és hogyan reagáltak a szlovák olvasók?
Sajnos Szlovákiában vissza-visszatérõ jelenség a szlovákok szerepének felnagyítása, sokszor túlmenve a történelmi hitelességen, miközben elnyomnak bármilyen idegen elemet. Az a szöveg, mely az írásom apropója volt, a miniszterelnökünk egyik erõs nacionalista hátterû tanácsadójától ered – érdekes módon egy volt kommunistáról van szó, aki állítólag együttmûködött a kommunista titkosrendõrséggel is –, és aki gyakran Fico beszédeit is írja.
marec2
Samuel Marec
Tehát az egyik ilyen beszéd után, melyben a miniszterelnökünk megint nekiment a kisebbségeknek, úgy éreztem, ideje megírnom azt, ami már egyébként is régóta a fejemben volt. Rendkívül jól fogadták az írást és sokan osztották a véleményemet, aminek nagyon örültem. Persze akadtak páran, akik azzal vádoltak, hogy Soros György, a magyarok meg a zsidók fizetnek, vagy hogy egyszerûen nem vagyok eléggé szlovák. De az ilyesmi elkerülhetetlen.
Milyen sztereotípia él egy átlag szlovák fejében a magyarokról?
A magyarok a negatív sztereotípia szerint agresszívak, terjeszkedni akarnak, azt remélik, hogy a Felvidék egyszer újra magyar lesz. A szlovákokat elnyomó, megkínzó, megkorbácsoló magyar nemesrõl szóló legenda is mélyen él egyesekben. Azt hiszem, ehhez nagyban hozzájárul a két nyelv közötti hatalmas távolság. Hozzá vagyunk szokva, hogy különbözõ mértékben, de valamennyire értünk mindenkit, aki körülöttünk él: a cseheket, a lengyeleket, az ukránokat, az oroszokat, a szerbeket és a horvátokat. A magyarokat viszont nem. Talán emiatt is alakult ki az az érzés, hogy ti idegenek vagytok.
Samo Marec: Ez itt a mi hazánk! (Hogyan népesült be a történelem) (részlet)
(...) Azzal áltatni magunkat, hogy létezik valamiféle kizárólagos, saját szlovák történelem, végtelenül korlátolt, szûk látókörû és felesleges magatartás is egyben. A mai Szlovákia történelmi viszonylatban ugyanis új alakulatnak számít, melynek területén nem létezik kizárólag a szlovák nemzet által alkotott történelem. Ami létezik, az az adott terület lakói által létrehozott szlovák térség történelme. (...) Így például teljesen figyelmen kívül hagyjuk Márai Sándort, aki az Egy polgár vallomásai címû mûvében egyedülálló és értékes képet nyújt Kassáról a 19. és 20. század fordulójáról. Saját családja szempontjából írja le ezt a felsõmagyarországi metropoliszt, melyet magyarok, németek, zsidók és szlovákok osztanak meg egymással. Az õ hétköznapjaikat és szokásaikat ragadja meg. Olyan apróságokról ír, mint a vásárok, iskolák, Szent Erzsébet és a Csermelyi hétvégék. E leírások által ad egységes képet. Ír, valójában azonban dokumentumot forgat egy elveszett világról. Egy világról, mely mára már eltûnt, mert eltûnt az alapvetõ vonása, a sokszínûsége. Ír továbbá arról, milyen volt itt az élet akkoriban. Egy világról ír, melynek õseink részesei és részei voltak, s melyet mi ennek ellenére sem tartunk saját történelmünk szerves tartozékának. Nem büszkélkedünk vele, holott Kassa ezt igenis megtehetné. (Lásd Prágát és Kafkát).
(...) Konstruálunk. Szüntelenül Martina Hingisrõl és Angelina Jolie-ról cikkezünk, miközben azt hisszük, hogy egyéni sikereik dicsfényébõl ránk is hull majd néhány sugárnyaláb, mely nemcsak hogy alátámasztja majd történelmi kiválóságunkat (mellünket veregetve, hogy mi adtuk õket a világnak), de egyáltalán létezésünknek is értelmet ad, megindokolva, alátámasztva azt. Teljesen elfelejtjük közben, hogy olyan világban élünk, amelyben senkinek sem kell létét megindokolnia és melyben a nemzetiségi erõfitogtatás 150 évvel ezelõtt tetõzött. (...) A történelem kiürítése és foltozgatása elõtt tudatosítsuk, hogy a helyes megoldás az alábbiak kimondása: Õseinkkel egyetemben e területen megannyi más lakos élt és tevékenykedett. Mindegyik hátra hagyott valamit és ezek összessége alkotja történelmünket. Ha kimondjuk és el is fogadjuk mindezt, talán meglátjuk a dolog összefüggését és szépségét is.
A cikk eredetileg a SME-ben jelent meg április 12-én, a magyar fordítást a Körkép.sk közölte április 23-án.
Mit gondolsz, hogyan nézhet ez ki fordítva?
Csak tippelni tudok, milyen negatív kép élhet a magyarokban rólunk. Valószínûleg olyasmi, hogy a szlovák egy tanulatlan, kultúra és történelem nélküli paraszt, aki irigyli Magyarország nagyságát.
Egész jó. Viszont ha cigányok kerülnek a képbe, szlovák és magyar szélsõségesek rögtön félreteszik az ellentéteiket. Mekkora problémát jelent Szlovákiában a rasszizmus?
Igen, ha cigányokról meg zsidókról van szó, a szélsõségesek mindkét oldalon jól együtt tudnak mûködni, hiszen közös bennük a gyûlölködés. Bár nem olyan látványosan, mint Magyarországon, de a rasszizmus növekedése valódi probléma Szlovákiában, különösen a cigányellenességé. És nem csak a szélsõségesek, a szélesebb lakosság körében is. Bár voltak tüntetések és felvonulások, de nem került sor olyan erõszakos eseményekre, mint Magyarországon. A szélsõjobb pedig mostanság úgymond civilizáltabb próbál lenni – kiérzed a cigányellenességet és az antiszemitizmust a szavaik mögül, de ezek nincsenek nyíltan kimondva. Ehelyett arról beszélnek, hogy harcolni kell a közrendért meg azok ellen, akik „antiszociálisak″. Ez elfogadhatóvá és vonzóvá teszi õket a közvélemény elõtt.
Úgy tûnik, Ján Slota végre végleg kihullott a szlovák politikai életbõl. Mekkora volt az õ valódi befolyása?
Hogy a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kikerült a parlamentbõl, talán kevésbé szimbolikus ahhoz képest, hogy Slotát nemrég letartóztatták ittas vezetésért. Nem gondolom, hogy bármilyen súlyos büntetést kapna. De maga a tény, hogy lekapcsolták, mutatja azt, mennyit veszített a befolyásából. Hiszen nem is olyan régen õ egy rendkívül erõs figura volt, különösen a saját szülõvidékén. Túl késõn történt meg, de legalább megtörtént. Ján Slota, aki a nacionalizmus legprimitívabb fajtáját képviselte, valóban eltûnni látszik a politikából.
Samuel Marec (1982) szlovák blogger a pozsonyi Jandl reklámügynökség szövegírójaként dolgozik. 2008 óta blogol a vezetõ szlovák napilap, a SME weboldalán, valamint számos más portálon politikai és társadalmi témákban. Bár politikai meggyõzõdése nyíltan ki van mondva írásaiban és ellenzéki politikusok is többször idézték már blogposztjait, magát inkább társadalmi kérdésekkel foglalkozó, nem pedig politikai bloggernek tartja. Irodalomról és sportról is ír, most fejezi be elsõ regényét.
Amikor Orbán Viktor kormányra került és különösen, mikor Fico is visszatért a hatalomba, sokan arra számítottak, hogy növekedni fog a két nemzet közötti feszültség. Ehelyett azt látjuk, hogy együtt néznek focimeccset és mosolyogva, a legnagyobb egyetértésben fotózkodnak, miközben a korábbi viszony jelentõsen enyhült.
A tavalyi választásokon Fico földindulásszerû gyõzelmet aratott és 1989 óta elõször egyetlen párt alakíthatott kormányt. Néhány évvel ezelõtt, amikor jelentõs feszültség volt a két nemzet között, Fico közösen kormányzott a nacionalistákkal és Vladimir Meciar pártjával, mely szerencsére azóta eltûnt. Ficonak akkor arra volt szüksége, hogy elhappolja a nacionalista szavazókat és ezért hagyta növekedni a feszültséget. Miután sikerrel járt – a nacionalisták kiestek a parlametbõl –, már nem szorul rá, hogy viszályt provokáljon, így most barátságos a viszonya Orbánnal. De általánosságban egyetértek azzal a gondolattal, hogy a két politikusnak szüksége van egymásra. A bal-jobb megosztottság ellenére mindkettejüknek van egy kis autoritárius stichje. Szerencsére Ficónak egy kicsit kevesebb.
A magyar kormány hívei gyakran hangoztatják, hogy az Európai Unió és Magyarország nyugati kritikusai olyasmiket is a szemünkre vetnek, amiket korábban ugyanõk elnéztek Ficónak és Szlovákiának. Mennyire igaz, hogy Fico korábbi és mostani kormányának nem voltak súlyos konfliktusai az Unióval?
Fico odafigyel a külföldi megítélésére és végsõ soron Európa-párti. Leegyszerûsítve: Robert Fico és Orbán Viktor egyaránt populisták, de miközben Fico fõ célja gazdaságilag az irányítása alatt tartani az országot – a pártja is leginkább egy gazdasági projekt –, addig Orbán megpróbálja azt társadalmilag is megváltoztatni. Megkísérli újradefiniálni, hogy mit jelentsen Magyarország a saját polgárainak. Úgy tûnik, egy egész filozófia van mögötte. Hogy eközben Orbán konfliktusba keveredik az Unióval, természetes. Robert Fico sohasem ment el idáig és soha nem is volt szándéka. Kerülte az ilyen konfliktusokat.
Pontosan mit jelent az, hogy Fico gazdaságilag az irányítása alatt akarja tartani az országot?
A Smerrõl sokan azt gondolják, valószínûleg helyesen, hogy egy gazdasági projekt. Robert Ficóban, a gazdag szlovák üzletemberben találták meg egyesek – nevezhetjük õket akár oligarcháknak is – az emberüket, aki egypárti kormányában most eldöntheti, hová áramoljanak a nagy pénzek. A nevek jól ismertek. Saját kormányának miniszterei között is akad pár igen tehetõs figura, mint Róbert Kaliòák belügyminiszter vagy a pénzügyminiszter, Ján Poèiatek. Más miniszterekrõl és képviselõkrõl pedig azt tartják, a párt jótevõi helyezték õket pozícióikba. És persze megszámlálhatatlan hír szólt arról, hogy bizonyos cégek nyerik el a megbízásokat. Így helytállónak látszik az az elmélet, hogy a Smer valójában egy vállalkozás, melyet azért indítottak, hogy a részvényeseknek és azok gazdasági érdekeltségeinek jövedelmezzen.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Robert Ficónak és pártjának ennek ellenére sikerült valahogy fenntartaniuk a harcias lakosságbarát és nagytõke-ellenes imidzsüket.
Épp rá akartam térni a magyar és a szlovák politikai élet hasonlóságaira, mert ezek szerint akad bõven. Például arra, hogy az államfõ mindkét országban köznevetség tárgyává vált. Igaz, a mienk azóta belebukott egy plágiumügybe.
Szeretném azt mondani, hogy a politikai élet azonos a két országban, de nem az. Nem tudom például elképzelni, hogy a mi köztársasági elnökünk plágiumvádak miatt lemondjon. Õ ennél rosszabb dolgokat is tett és még mindig a helyén van, élvezve a nemzet többségének és a kormánypártnak a támogatását. Bár találni hasonlóságokat, az az érzésem, ugyanoda jutottunk el, de különbözõ utakon járva. Abból, amit tudok, Orbán hatalomra kerülésének más háttere volt, mint a második Fico-kormány megválasztásának.
Ez így van, de mind Orbán, mind Fico gyõzelméhez nagyban hozzájárultak az elõzõ kormányok korrupciós ügyei. Hogyan változtatta meg a Gorilla-botrány a szlovák politikát? Most, hogy már eltelt egy kis idõ, mennyire látszik tisztán, hogy mirõl is szólt, kik voltak benne és kik nem?
A Gorillának elképesztõen nagy hatása volt a választásokra és a politika tájképére, ám ez mégis inkább egy szomorú történet.
Mirõl szólt a Gorilla-botrány?
A Gorila és Gorila 1 fedõnevû, állítólagos titkosszolgálati dokumentumokból az derül ki, hogy az elmúlt tíz évben kormányzó – különbözõ pártállású – politikusok mind Szlovákia egyik legbefolyásosabb cégbirodalmának, a Pentának a befolyása alatt álltak. A dossziék olyan lehallgatások leiratait tartalmazzák, amelyeket állítólag a titkosszolgálat, a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) végzett 2005 és 2009 között egy pozsonyi „konspirációs lakásban”, a Vazovova utcában. Ezen a helyszínen találkozgattak a Penta emberei a legkülönbözõbb kormánypárti és ellenzéki politikusokkal.
A botrányról itt írtunk.
Elõször is, Tom Nicholsonnak, egy Szlovákiában élõ kanadai újságírónak kellett felderítenie. Rengetegen tudtak a dokumentumok létezésérõl, de senki nem mert tenni semmit. Ugyanakkor továbbra is él az a gyanú, hogy az iratokat azért hozták nyilvánosságra, hogy zavart keltsenek és egy bizonyos pártot segítsenek.
Másodszor, számomra a Gorilla-botrány kimenetele is lehangoló. A botrány kirobbanását Szlovákia posztkommunista korszakának legnagyobb tüntetései kísérték, de azokat hamar huligánok zavarták meg. A tüntetések vezetõi pedig képtelennek bizonyultak arra, hogy realisztikus követelésekkel álljanak elõ és tárgyaljanak. Így a tüntetések pár hét alatt elhaltak, ami még nagyobb kiábrándultságot hozott. Azt, hogy korrupció van, mindannyian tudtuk, de annak a dokumentumokból kiderülõ mértéke rengeteg embert sokkolt és felháborított. Ugyanakkor a demonstrációk elfajzottak és nem vezettek sehová, így most még nagyobb az apátia.
Harmadszor, a Gorilla-botrány szilánkjaira zúzta a szlovák jobboldalt és a választási katasztrófájukhoz vezetett, valamint direkt következménye lett, hogy a Smer egyedüli alakíthatott kormányt. Annak ellenére, hogy a dokumentumok szerint mindkét oldalról voltak érintett politikusok. Ráadásul a leiratok szerint Robert Fico személyesen járt és kólázott is az egyik konspirációs lakásban, ám valahogy mégis sikerült meggyõznie a választóit, hogy ez a jobboldal botránya. Fico majd' két évvel a dokumentumok kiszivárogtatása után még mindig nem hajlandó nyíltan válaszolni a kérdésre, hogy megfordult-e abban a lakásban. Az egyetlen elõremutató fejlemény, hogy a „kólázni, kólát inni″ kifejezés gyökeret vert a nyelvünkben és a kultúránkban.
És mi a helyzet az elõzõ rendszer titkosszolgálatával és az azzal együttmûködõ személyekkel?
Az iratok nagy részét nyilvánosságra hozzák, de túl sok van, ami elkallódott. A nagyobb nevek közül többrõl is tudható, hogy a titkosrendõrségnek dolgoztak, és rendkívül szomorú, hogy ennek ellenére továbbra is nagy befolyással rendelkeznek. A legjobb példa Juraj ©iroký, a kommunista titkosszolgálat volt ügynöke, aki elképesztõ karriert futott be. Hatalmas gazdasági birodalommal rendelkezik és Fico pártja, a Smer pénzügyi támogatójaként tartják számon. Évekig a Szlovák Jégkorong Szövetséget vezette elnökként – a jéghoki fontos, komoly sport Szlovákiában –, és számtalan botrányos üzlet kapcsán felmerült a neve. Mindezt annak ellenére, hogy jól dokumentált tény, hogy még a saját anyját is feljelentette a titkosrendõrségnél, amiért az tartotta a kapcsolatot a külföldön élõ nagybátyjával. Egy normális országban ezek után soha többé nem mehetne ki az utcára.
Egy másik jó példa Drahoslav Machala, aki a miniszterelnöknek ír beszédeket. Õ az, akit már korábban említettem. Miközben a titkosszolgálati múlt jó eséllyel megakadályozza, hogy valaki a politikai életben érvényesülhessen, az üzleti életre ez nem igaz, sõt. Úgy tûnik, az ilyen személyeknek még elõnyt is jelentenek a múltból örökölt kapcsolataik.
Miért nem képes a szlovák jobboldali ellenzék magára találni és Fico komoly ellenfelévé válni?
Az elsõ problémájuk a megosztottság. Korábban hagyományosan három vagy négy párt állt szemben Ficóval és Meciarral. Most szinte nem is telik egy úgy egy hónap, hogy ne jelentenék be egy új párt, egy új platform vagy egy új kezdeményezés megalakulását. Olyan, mintha az ellenzéki oldalon mindenki egy saját pártra vágyna, ez pedig csak tovább növeli a zûrzavart. Ráadásul minden erõfeszítésük az együttmûködésre kirakatszerûnek és mûködésképtelennek tûnik. Több mint egy év alatt alig tudtak elõállni bármivel is, amiben valóban hinni tudnál.
Erre se mondanám, hogy ismeretlen jelenség...
Ráadásul továbbra is óriási mértékû a kiábrándultság a szavazóik körében. 2010-ben Fico veresége igazi meglepetés volt, és csupán azért kerülhetett rá sor, mert rengeteg embernek felfordult a gyomra attól, ahogyan Slotával és Meciarral vezették ezt az országot. Összefogtak, hogy legyõzzék õt, és talán még azok is elmentek szavazni, akik normális esetben nem szoktak. Mégis, miközben nagy remények kísérték az új kormány megalakulását, az rengeteg belharc és alig másfél év után már fel is bomlott. Az emberek kiábrándultak, sõt megundorodtak, hiszen úgy érezhették, hogy a reményeik szertefoszlanak. A felhatalmazást, melyet azért adtak a koalíciónak, hogy az civilizált módon kormányozza Szlovákiát, azok egyszerûen eltékozolták. Ez az érzés pedig máig él, sajnos.
Harmadrészt azután, hogy a jobboldal annyi éven keresztül volt kormányon és megreformálta Szlovákiát, talán természetes módon, de elfáradtak, kimerültek. Nem szabad elfelejteni, hogy Vladimir Meciar uralma alatt Szlovákiára egy fekete lyukként volt szokás tekinteni, és a jobboldali pártok voltak azok, akik bevezették azokat a reformokat, melyeknek köszönhetõen az OECD, a NATO, az EU, a schengeni övezet és az eurózóna tagjai lettünk. Vagyis mindig elõ tudtak állni egy vízióval, hogy mi az a következõ cél, amit el kell érnünk. De most, hogy minden lehetséges szervezetnek a tagjai lettünk, nehezen tudnak egy még újabb víziót adni nekünk. Mindezek miatt az ellenzék továbbra is szét van forgácsolódva, Fico pedig totálisan uralja az országot.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.