Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

'További jó rettegést!' Kísérõnek nézték Vonát moszkvai látogatásán?


Thürmer is ott volt, mint háttérember? Akkor az MNA -nak is ott kellett lenni. Lassan alakul ez a "politikai szövetség".
Az atv.hu megkereste a Moszkvába látogató Vona Gábor orosz tárgyalópartnereit, akik közül Ivan Gracsev „agyonhallgatta” a Jobbik elnökének látogatását, Leonyid Kalasnyikov pedig úgy fogalmazott, hogy Vona csak „elkísérte” beosztottját, Kovács Bélát a találkozókra, melyek egy orosz forrásunk szerint valószínûleg csak „kirakategyeztetések” voltak. Vona megkeresésünkre ismét úgy vélekedett, hogy „komoly, vezetõ politikusok fogadták”, ugyanakkor egy neve mellõzését kérõ jobbikos szerint a találkozó az orosz kommunista vezetõvel „nem volt szerencsés”.

Komolyan kezeli a Jobbik Vona Gábor moszkvai látogatását. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Jobbik-elnök saját állítása szerint „vezetõ orosz politikusokkal”, az orosz parlament több tagjával, és az energiapolitikáért felelõs bizottságok vezetõivel tárgyalt Moszkvában. Az errõl szóló hírt Vona Facebook-oldalán is megosztotta. Miután az atv.hu kiderítette, hogy egyik fõ tárgyalópartnere az orosz parlament külügyi bizottságának kommunista alelnöke, Leonyid Ivanovics Kalasnyikov, az orosz Kommunista Párt nemzetközi- és gazdasági kapcsolatokért felelõs titkára volt, a Jobbik elnöke nyílt levélben válaszolt, mely kiemelt hír volt a párt hivatalos portálján is. Az atv.hu megkereste a Jobbikot és az oroszokat is.

Nem tartja-e aggályosnak az öndefiníciója szerint antikommunista párt, hogy elnöke a szovjet kommunista párt jogutódjának számító orosz kommunista párt egyik prominensével egyeztetett - kérdeztük a Jobbikot. Vona Gábor pártelnök válaszolt, reakcióját változtatások nélkül közöljük: „Maximálisan megértjük, hogy az ATV-t, amely a Hit Gyülekezete és a hazai cionista lobbi szócsöve, rettenetesen zavarja és komoly félelmekkel tölti el, hogy a Jobbik karanténba zárása sem itthon, sem a nagyvilágban nem sikerül. Bizonyára komoly lelki problémákat okoz az Önök finanszírozóinak és munkatársainak is, hogy napi szintû, hihetetlen energiákat megmozgató munkavégzésük ellenére engem, a Jobbik elnökét Oroszországban komoly, vezetõ politikusok fogadtak, valamint hogy a leghíresebb egyetemen tarthattam elõadást”.

Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a fentiek miatt a moszkvai látogatást igyekeznek mindenféle módon jelentéktelennek feltüntetni vagy éppen diszkreditálni. Jelzem Önöknek, amit persze nagyon jól tudnak, hogy a külügyi bizottságokat a világ minden részén különféle pártok tagjai alkotják. Amikor tehát a külügyi bizottság alelnökével találkoztam, akkor vele nem pártja egyik vezetõjeként, hanem a bizottság alelnökeként tárgyaltam, vagyis õ nem a pártját, hanem a bizottságot és ezen keresztül az orosz országgyûlést képviselte. A tárgyalásunk alatt semmiféle pártkérdés nem került szóba, hanem Magyarország és Oroszország külpolitikai és energetikai kapcsolatairól beszéltünk.

Köszönöm, hogy külpolitikai munkámat nyomon követik. Az elkövetkezendõ napokban egy újabb külföldi meghívásnak kell eleget tennem, így a héten nem tudok rendelkezésükre állni nagyszerû kérdéseiket illetõen, de természetesen errõl is be fogok számolni. Nem fognak örülni.

További jó rettegést!”

Vona Gábor Lenin mauzóleumánál a Vörös téren (fotó: Facebook)


Ezzel párhuzamosan „Moszkvát” is megkerestük: Ivan Gracsev, az orosz parlament energiapolitikai bizottságának elnöke, valamint Leonyid Kalasnyikov is megszólalt a Vona-látogatással kapcsolatban. Gracsev egy szót sem szólt Vonáról, Kalasnyikov pedig úgy tudta, Vona csak kísérõ.

Gracsev „Kovács Béla látogatásáról”

Az atv.hu megkeresésére, Ivan Gracsev Dmitrijevics, az orosz parlament energiapolitikai bizottságának elnöke közölte: a Jobbikkal Kovács Bélán keresztül érintkezett, akivel együtt dolgozik az EU-Oroszország interparlamentáris bizottságában. Válaszában különös módon a Jobbik elnökérõl egy szót sem ejtett, holott kérdéseinket elsõsorban Vona Gábor látogatásával, annak céljával kapcsolatban tettük föl.

Vona (b), Gracsev (k) és Kovács (j). Gracsev csak Kovács Bélát említette válaszában. (forrás: Facebook)


Gracsev kifejtette, feladatuk, hogy energetikai problémákra keressenek és dolgozzanak ki közös megoldásokat, melyeket késõbb benyújthatnak a nemzeti parlamenteknek. Hozzátette: az együttmûködést „nem politizálják át” és „nem avatkoznak bele más országok belügyeibe”.

Kommunista Párt: „Vona Gábor elkísérte Kovács Bélát”

Felhívtuk az orosz kommunista pártot is, ahonnan Gracsev válaszánál konkrétabb reakció érkezett. Mind a párt, mind Leonyid Kalasnyikov azt állítják, hogy az orosz parlament külügyi bizottságának kommunista alelnöke hivatalosan Kovács Bélával találkozott, Vona Gábor pedig „elkísérte” a Jobbik európai parlamenti képviselõjét.

„Leonyid Kalasnyikov Kovács Béla európai parlamenti képviselõ úrral vett részt hivatalos találkozón, akit a találkozóra elkísért Vona Gábor úr” – közölte megkeresésünkre az orosz kommunista párt (KPRF). (Леонид Калашников официально встречался с депутатом Европарламета г-ном Б.Ковачем, который пришел на встречу в сопровождении г-на Г.Вона - a szerk.)

Hozzátették, hogy Kalasnyikov a „fent megnevezett személyeket” az orosz parlament külügyi bizottságának elnökhelyetteseként fogadta, és nem a KPRF képviselõjeként.

„Tudjuk, hogy mit képvisel a Jobbik. Éppen ezért a KPRF-nek ezzel a párttal nincsen és nem is lehet semmilyen kapcsolata” – fogalmazott megkeresésünkre válaszolva a Kommunista Párt.

Kalasnyikov (b) és Gennagyij Zjuganov (k), az orosz kommunista párt elnöke egy sajtótájékoztatón.


Kalasnyikov

Kalasnyikov Leonyid Ivanovics, az orosz Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökségi tagja, a kommunista párt nemzetközi- és gazdasági kapcsolatokért felelõs titkára. Még a szovjet idõkben, 1985-ben lépett be a Kommunista Pártba. Az elmúlt öt év során Gennagyij Andrejevics Zjuganov, a Kommunista Párt elnökének tanácsadója, 2006 óta a „Munkás újság” fõszerkesztõje. 2008 novemberében került be a Kommunista Párt Központi Bizottságába, 2013 februárjában ismét megválasztották.


Egy jobbikos háttérarc: „a dolog nem volt szerencsés…”

Az ügy kirobbanását követõen jobbikos politikusokat is megpróbáltunk rávenni arra, hogy kommentálják Vona és a kommunista vezetõ moszkvai tárgyalásait, különös tekintettel arra, hogy a Jobbik – saját meghatározása szerint – hangsúlyosan antikommunista párt. „Errõl Vona Gábort kéne megkérdezni, én nem voltam ott ezen a tárgyaláson” – közölte parlamenti tudósítónkkal Staudt Gábor, a Jobbik Etikai és Fegyelmi Bizottságának elnöke. „Nem tudom, nem tájékozódtam ebben az ügyben vannak illetékesek a pártban, meg lehet õket kérdezni” – tette hozzá, majd elviharzott, így sosem tudjuk meg teljes bizonyossággal, kik az illetékesek.

Abból kiindulva, hogy Gyöngyösi Márton – amellett, hogy az Országgyûlés Külügyi Bizottságának egyik alelnöke – a Jobbik külügyminiszter-jelöltje, úgy gondoltuk, õ illetékes lehet, így hozzá fordultunk. Az ellenzéki külpolitikus azonban nem kívánt nyilatkozni.

Nem lettünk okosabbak Z. Kárpát Dánieltõl sem. „Nincsen errõl információm és nem is kívánom kommentálni” – mondta azt atv.hu-nak a Jobbik frakcióvezetõ-helyettese. „Akkor szoktam a saját szakterületemen belül valamit kommentálni, ha utánaolvastam és felkészült vagyok” – mondta.

Szintén nem kívánt nyilatkozni Mirkóczki Ádám, a párt szóvivõje, ahogy Zagyva György Gyula sem. Bár parlamenti tudósítónkat õ szólította meg a folyosón, hogy segíthet-e, miután utóbbi igennel válaszolt, és feltette kérdéseit, Zagyva teljes némaságba burkolózott, közben két kezét a magasba emelve csuklóját rázta és bólogatott.

Egyvalakit sikerült érdemben megszólaltatnunk, a Jobbik egyik, neve elhallgatását kérõ háttéremberét. Szerinte az inkriminált moszkvai találkozót Kovács Béla jobbikos európai parlamenti képviselõ szervezte, akinek az az álláspontja, hogy „mindenkivel tárgyalni kell”, a találkozóra pedig azért került sor, mert az Orosz Kommunista Párt nacionalista, így megvan a közös nevezõ. „A dolog nem volt szerencsés” – kommentálta forrásunk az ügyet.


Orosz szakértõ: Vona útja jobbikos kampány, kirakattalálkozó

Egy orosz forrásunk még hétfõn úgy értékelt: az orosz parlament szerepébõl ítélve sokkal inkább jobbikos kampányról lehetett szó Moszkvában, mint fajsúlyos egyeztetésekrõl. A neve mellõzését kérõ orosz szakértõ hangsúlyozta: Vona Gábor moszkvai látogatásának a 2014-es parlamenti választásokhoz és a kampányhoz lehet köze, a 2009-es moszkvai látogatásához hasonlóan. Forrásunk szerint a Jobbik elnökének moszkvai egyeztetései kimerültek a parlamenti tárgyalásokban, amely – utalt az Állami Dumára – a jelenlegi orosz politikában „súlytalan politikai kirakat”. „Tárgyalásainak a témája az energetika és a gazdaság kapcsolatok voltak. Mirõl lehetne még egyeztetni egy ilyen találkozón? Egyébként ez természetes reakciója lehet bármely orosz politikusnak, aki már hallott Magyarországról és tudja, hogy hol található, de nem kompetens az orosz, közép-európai külpolitikában. Éppen ezért nincsen semmi különös Vona egyeztetéseiben. Az a szerencse, hogy Magyarország még ad témát az ilyen jellegû tárgyalásokra Moszkvában” – közölte.


Vona Gábor a Lomonoszov Egyetem szociológia tanszékén is tartott egy elõadást, a szélsõséges nézetekkel vádolt Alekszander Dugin meghívására. Az elõadásban Vona Amerikát Európa torzszülöttjének, az EU-t pedig Európa árulójának nevezte. Errõl korábbi írásunkban bõvebben is beszámoltunk, melyet ide kattintva olvashat el!

atv.hu / M.L., Sz. P.
Link

Hozzaszolasok


#1 | Liliohm - 2013. May 30. 08:53:16
Az ATV.hu (hu ??) az õ elfogulatlan orosz forrásával meg a neve elhallgatásának mellõzését kérõ szakértõ ugyanolyan fajsúlyosak mint maga a látogatás.
#2 | Kedvesi - 2013. May 30. 09:08:20
MNA? De melyik MNA? Mert már abból is kettõ van, és nem tudni melyikbe van több zsidó?!
#3 | Kameleon - 2013. May 30. 13:32:23
A Lomonoszov Egyetemen tartott elõadásom szövege

Kívánom, hogy Oroszország és az oroszok, valamint Magyarország és az én nemzetem, a magyarok, mi legyünk fáklyák ezen az úton, amelyek elsõként mutatnak fényt a világnak.

Tisztelt jelenlévõk, kedves barátaim!

Elõször is engedjék meg, hogy megköszönjem a meghívást, hogy itt lehetek ezen a világhírû egyetemen.

Köszönöm Alekszander Dugin professzor úrnak, hogy lehetõvé tette a számomra gondolataim elmondását önöknek.

Higgyék el, minden túlzás nélkül állíthatom, ez egy nagyon fontos pillanat a számomra.

A felkérésben az szerepelt, hogy Oroszország és Európa kapcsolatáról tartsak egy elõadást. De amikor Oroszország és Európa kapcsolatát vizsgáljuk, nem kerülhetjük meg az Egyesült Államok meghatározását sem.

Európa, Oroszország és Amerika ugyanis egymáshoz való viszonyában érthetõ meg igazán.

Ha nagyon röviden, nagyon leegyszerûsítve, de mégis lényegre törve akarnám meghatározni õket, akkor azt kell, hogy mondjam: amíg az Egyesült Államok Európa torzszülöttje, amíg az Európai Unió Európa elárulója, addig ma Oroszország az, amely õrzi Európát, õrzi az európai gondolatot.

Számos problémával, számos ellentmondással, de mégis Oroszország ma sokkal inkább Európa, mint az annak nevezett Unió. Sajnos nem az eredeti európai gondolat hódította meg a világot, hanem annak egy torz formája, az amerikanizmus, amelyet René Guénon után mondhatnánk úgyis, mint a mennyiség - vagyis a tömeg és a pénz - uralma.

Az elsõ kérdés: miért árulta el a modern Európa saját magát? A történet ott kezdõdik, hogy Európa a középkor végeztével elveszítette saját szerves fejlõdésének útját, és az újkortól kezdve meghasonlott saját magával. Az újkori Európa maga volt az antitradíció, az alapvetõ értékek megkérdõjelezése, amelynek szinte néhány évtized után össze kellett volna omlania.

Ezt csak úgy tudta elkerülni, hogy a világ más részeinek kifosztásába, értékeinek kiszivattyúzásába kezdett. Az elsõ ilyen terület éppen Amerika volt, amit be is népesített az ottani õslakosok kiirtásával, majd afrikai rabszolgákkal felépítette a maga országát.

A sors furcsa fintora, hogy Amerika, Európa nagy zsákmánya, elszakadt az öreg kontinenstõl, saját lábára állt, és átvette Európa szerepét a XX. századtól. Most már õ fosztja ki az egész világot.

Tehát amit ki kell emelni: ahogy az újkori Európa kapitalista modellje mûködésképtelen volt, és csak a gyarmatosítással tudta fenntartani magát, úgy a jelenkori amerikai kapitalista modell is mûködésképtelen, az is csak globális kizsákmányolással képes mûködni. A második kérdés: miért torz gyermek az USA? A folyamat idõben nagyjából egybeesik Európa újkori útvesztésével.

Nem véletlenül ekkor történtek az úgynevezett nagy felfedezések. Európának zsákmányra volt szüksége, hogy össze ne omoljon. Az amerikai társadalom alapjait a XVI. századtól Nyugat-Európa kivetettjei fektették le: kalandorok, a csírázó vadkapitalizmus nyomorultjai, gyökért vesztett és menekülõ roncstársadalmi csoportok, valamint az õket kísérõ, szintén kitaszított vallási fanatikusok.

Ez a meghasonlott társadalmi koktél hozta létre az Egyesült Államokat, és ez a genezis nagyon jól látszik ma is az ottani világ szövetén: a kulturális színvonalán, a gazdasági élet dominanciáján, a társadalom dekadenciáján, a politikai elit új-protestáns gyökerû missziótudatán.

Egy tradíciók nélküli világhatalom, amelynek nincs múltja, ebbõl fakadóan nem lehet egészséges jövõképe sem. Érdekes feladat volna megvizsgálni, hogy nem hordoz-e az USA, a tékozló fiú magában egy tudattalan bosszúvágyat Európa, a hálátlan apa felé?

Nagyon sokan azt gondolják, hogy az Egyesült Államok és Európa szövetségesei, partnerei egymásnak, de a helyzet az, hogy Európa csupán szolga ebben a kapcsolatban. Azt teszi, amit Amerika mond.

A két kontinens között valójában egy rejtett, láthatatlan háború folyik, amely küzdelemben Európa áll vesztésre. Európa mára az USA egy kontinensnyi méretû tagállamává lett, és nem véletlen, hogy egyre többször merül fel a szabadkereskedelmi megállapodás kérdése kettejük között. Vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre, az elhúzódó uniós gazdasági válság mögött ott van Amerika is.

Amerika ugyanis szintén válságban van. A dollár megroppanása óriási nehézségeket okozna, ezért számukra nagyon fontos, hogy Európa, az euró ne tudjon megerõsödni.

Amerikának nem érdeke egy erõs Európa. Európa pedig vergõdik, mint egy partra vetett hal, nem képes semmit tenni. Kifelé sem Amerika gazdasági nyomásával, sem Ázsia hatékonyságával nem versenyképes, befelé pedig nem képes megoldani a problémáit: a népességfogyást, a bevándorlást, az értékvesztettséget, a munkanélküliséget, a nemzeti érdekek egymás közötti ellenséges, rendezetlen viszonyát.

A következõ kérdés: mi lesz akkor az Unió jövõje? Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az EU mûködésképtelen. A közkeletû vélekedés szerint ezt csak az integráció elmélyítése oldhatja meg.

Vagyis Európában szintén létre kell hozni az Egyesült Államokat, ahol a tagállamok függetlensége és szabadsága szinte teljesen megszûnne, de legalább vezethetõvé válna a közösség. Véleményem szerint ez nem más, mint az alapvetõ tévedés végletekig fokozása.

Ahelyett, hogy új utat keresne Európa, ehelyett a régi rosszat folytatja. Ennek pedig csak csúfos vége lehet. Elképzelhetõnek tartom, hogy ez szintén Amerika érdeke, hiszen számára így egy meggyengült Európa bekebelezése, az itteni piacok birtokbavétele egy nagy lehetõség lenne. Vagyis a történelem fordított irányban, de megismételné önmagát.

Az újkorban a beteg Európa hódította meg Amerikát, hogy kizsákmányolva enyhítse a problémáit, most majd a beteg USA hódítja meg Európát, hogy saját válságát megoldja. Az egyre többet emlegetett szabadkereskedelmi megállapodás valójában ennek a folyamatnak a szép szavakba, gazdasági kifejezésekbe bújtatása.

Az Unió jövõje véleményem szerint tehát nem az amerikai modell másolása, és a teljes önfeladás, hanem egy saját út. Az a közösség, amely feladja a saját tradícióit, az menthetetlenül elbukik.

Nincs olyan út, nincs olyan jövõ, amely pótolni képes a múltunk megtagadását és az azzal való szembefordulást. Európa õsi gyökerei a keresztény erkölcsre, a görög filozófiára és a római jogra nyúlnak vissza. Ezek a mi közös értékeink, amelyeket ki-ki a maga nemzeti karaktere által tett magáévá.

Az olasz hozzátette a maga vitalitását, a francia a maga esztétikáját, az angol a maga puritanizmusát, a német a maga szorgalmát, az orosz a maga messianizmusát. A középkorban úgy voltunk egyek, hogy közben a másságunk értéket képviselt.

A különbségek tehát nem elvesznek Európából, hanem hozzáadnak Európához. Aki tehát Európában gondolkodik, annak egyrészt meg kell õriznie az antik görög és római, valamint a középkori keresztény hagyományokat, meg kell õriznie a nemzeti karakterek önálló értékeit és sajátosságait, és ezt kell a korszak kihívásaihoz igazítania.

Egy olyan Európát, egy olyan közösséget kell építeni, ahol mindenki hozzáteheti a közös egészhez azt, amiben jó, mindenki betöltheti a maga feladatát, mindenki megkapja a lehetõséget az életre, és nem arról szól, hogy a nagyobbak megeszik a kisebbeket, mint a mostani EU.

És itt jön az elõadásom negyedik kérdése: mi a szerepe Oroszországnak Európa jövõjében? Oroszország, ahogy azt említettem, Európának nem ellenfele, mint azt nyugaton sokan szeretik láttatni, hanem az egyik utolsó lehetõsége. Nem arra van szükség, hogy Oroszországot felvegyük az Európai Unióba, mert az csak tetézné a bajt.

Sem az EU-nak, sem Oroszországnak nem lenne jó. Amire szükség van, hogy Oroszország, amely a saját hagyományaiból, és ezzel együtt a valódi Európából sokkal többet megõrzött, képes legyen ellensúlyozni az amerikanizálódást.

Mind kulturális-szellemi, mind gazdasági, mind politikai szinten. Ez persze nem azt jelenti, hogy Oroszországnak ugyanazt kell tennie Európával, mint az Egyesült Államoknak. Nem az a feladat, hogy kizsákmányolja, meghódítsa, leigázza, hanem az, hogy megtalálja azon szövetségeseket Európában, akik szintén ellene vannak az amerikai globális világuralomnak, és velük együtt sikerüljön felépíteni egy új Európát.

Közép-Európa és Kelet-Európa szempontjából, ahová az én hazám, Magyarország is tartozik, mindezek a kérdések létfontosságúak. Számunkra ugyanis az Európai Unió nem csupán egy tévút választását jelentette a többi európai országgal, hanem még ezen a beteg közösségen belül is nekünk jutott a legrosszabb, a gyarmat szerepe.

Abban az illúzióban ringatták a magyar és a többi poszt-kommunista társadalmat, hogy Brüsszel majd elhozza a szabadságot és a jólétet.

A szabadság nagyjából azt jelenti, hogy mindent szabad, amit Amerika és a globális háttérhatalom nem tilt, a jólét meg egyenesen hazugság volt. Lassan 10 év csatlakoztunk, és ennyi év távlatából kijelenthetõ, hogy átvertek bennünket, hogy Magyarország csak azért kellett, hogy a piacainkat elvegyék, hogy tönkretegyék a gyárainkat, az üzemeinket, a gazdaságunkat, és a boltok polcaira feltegyék a saját termékeiket. Magyarország, amelynek kitûnõ mezõgazdasági, élelmiszeripari adottságai vannak, manapság holland sajtot, dán sertéshúst, spanyol zöldséget és német szalámit eszik.

Nem beszélve arról, hogy miközben az árak nyugat-európaiak lettek, ebben tényleg felzárkóztunk, addig az emberek fizetése ugyanannál a cégnél töredéke a nyugati munkásokénak.

Ha nagyon drámaian akarnám megfogalmazni a helyzetet, akkor azt kell mondanom, hogy egy szétesõben lévõ, beteg közösségnek lettünk a rabszolgái. Egy süllyedõ hajón gályarabok.

Ezért Magyarország számára nem mindegy, hogy mivé lesz Európa, milyen kapcsolata lesz Oroszországgal és többi nagyhatalommal.

Az én meglátásom szerint ebben a térségben a jövõben Németország mellé, amely jelenleg egyeduralkodó, fel fog értékelõdni a két eurázsiai nagyhatalom, Oroszország és Törökország szerepe. Úgy vélem, hogy Közép- és Kelet-Európa jövõjét Németország, Oroszország és Törökország fogja meghatározni.

Nagyon fontos ezért, hogy ezek között az országok között, valamint ezen országok és a kelet-közép-európai nemzetek között megfelelõ, partneri kapcsolatok alakuljanak ki.

Ebben pedig az eurázsianizmus gondolata nagyon komoly szerepet játszhat az euroatlantizmussal szemben. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy belátható idõn belül Magyarországnak döntenie kell majd, hogy az Európai Unióval tart, a formálódó Eurázsiai Uniót választja, vagy megkísérel a kettõ között egyensúlyozva független maradni. Mindhárom mellett és ellen is szólnak érvek.

Ezeket kell majd Magyarországnak mérlegelni, és a legjobb döntést hoznia. Amiben én már most is biztos vagyok, hogy az elsõ út kizárható.

Az euroatlantizmusnak vége, legalábbis a számunkra, és csak idõ kérdése, hogy ez a politika is elismerje. Akár független utat, akár egy eurázsiai együttmûködést is választ majd Magyarország, az biztos, hogy a gazdasági, energetikai, politikai és kulturális kapcsolatait újra kell gondolnia és meg kell erõsítenie Oroszországgal. Ennek a gondolatnak jelenleg Magyarországon az általam vezetett - egyes felmérések szerint a második legnépszerûbb - párt, a Jobbik a legkövetkezetesebb képviselõje. Végül még egy dologról szeretnék beszélni.

Ahogy azt eddig is világossá tettem, én hiszek az eurázsiai együttmûködésben, hiszek abban, hogy ezt azon egyetemes, tradicionális értékekre kell alapozni, amelyek összekötik a hagyományos Európát és a hagyományos Ázsiát. Hiszem azt is, hogy ehhez meg kell találni a megfelelõ társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedést, és hogy ez nagyon fontos.

De nem hiszem azt, hogy a berendezkedés kitalálása önmagában elõre visz. Szerintem nem a rendszerek hozzák létre a kultúrákat, hanem a kultúrák alkotják meg a maguk rendszereit. Vagyis nem a forma teremti meg a tartalmat, hanem a tartalom hozza létre a maga formáját.

Ez pedig azt jelenti, hogy nekünk, akik egy új, emberibbi, igazabb, tradicionálisabb és harmonikusabb világrendet szeretnénk építeni a jelenleginél, elsõsorban azon kell munkálkodnunk, hogy a magunk életében ennek az alapjait megvessük, hogy a társadalmat felemeljük, az embereket kiszabadítsuk a globális kapitalizmus mátrixából, hogy a földi világunkat újra megnyissuk a transzcendens értékek felé. Ha ezt elértük, ha ebbe az irányba elindultunk, ha a tartalmat kialakítottuk, a forma szinte magától fogja adni magát.

Az egyetemes emberi hagyományt megélõ, ennek a centrumából felépített közösség a legrosszabb rendszereket is emberivé képes tenni, de egy értékvesztett, modernista és dekadens társadalom még a legjobban kitalált rendszert is mocskossá és állativá zülleszti.

Kívánom, hogy Oroszország és az oroszok, valamint Magyarország és az én nemzetem, a magyarok, mi legyünk fáklyák ezen az úton, amelyek elsõként mutatnak fényt a világnak.

http://mandiner.hu/cikk/20130530_vona...om_szovege
#4 | ebredezo - 2013. May 31. 06:42:33
Kedvesi én 3-ra emlékszem de biztos rosszul gondolom...
#5 | apacuka11 - 2013. May 31. 06:51:48
"Kísérõnek nézték Vonát moszkvai látogatásán?"
Na hallod, talán odaült egy fél vodka mellé...?
Még jó hogy meg nem itták a kisérõt a vodkával...!:D

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték