Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Valódi hõs a valóságos életbõl
Melyek az alapvetõ dolgok, melyekre szükségünk van a túléléshez? Élelmiszer és vÃz! Egyszerûnek hangzik, de a valóság más képet fest, mert vannak emberek, akik küzdenek és könyörögnek egy pár csepp vÃzért és egy kis ételért. Ráadásul néha meg sem kapják!

Ez az, amit Narayanan Krishnan felismert, és valósággal sokkolta, amikor egy öregembert látott szó szerint a saját hulladékát enni az élelem hiánya miatt. Szakmája szakács, és Svájcban a szállodaiparban folytatta jövedelmezõ karrierjét, amikor meglátogatta családját Madurai-ban, és tanúja volt ennek az életét megváltoztató jelenetnek.
Narayanan Krishnan-t elsõ kézbõl származó tapasztalatairól kérdeztük, és hogy az eset után mi változott meg a számára.
Eredetileg milyen karrierrõl álmodtál?
Egy ötcsillagos szállodában dolgoztam, nyertem jónéhány dÃjat és kaptam elismerést a munkámért. A szállodaiparba tartoztam, és mindenre készen álltam, hogy karriert csináljak ebben az iparágban. Kaptam egy jó ajánlatot az egyik legnagyobb svájci intézménytõl, és megragadtam a lehetõséget.
Mi késztetett arra, hogy ilyen drasztikusan megváltoztasd a terveidet?
2002-ben, mielõtt visszaindultam volna Svájcba, elmentem Madurai-ba, hogy meglátogassam a családomat. Egy templomba készültem, amikor megláttam ezt az embert a hÃd alatt, aki a saját hulladékát ette! Nem tudtam kiverni ezt a képet a fejembõl. Ételeket szolgálok fel másoknak, miközben emberek az éhezés miatt a saját hulladékukat eszik? Úgy döntöttem, hogy az életemet annak szentelem, hogy a hátrányos helyzetûekkel foglalkozzak, és mindent megteszek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy megfelelõen tápláltak. Otthagytam a munkám, és hazatértem. A családom mellettem állt és végig támogatott a döntésemben.
http://www.youtub..._3BEwpv0dM
Valóban bátor döntés volt! Úgy érzed, hogy elérted a célod azzal, hogy gondoskodsz a hátrányos helyzetû emberekrõl?
Igen, de egy hosszú úton haladok. 2003-ban alapÃtottam egy szervezetet, az Akshaya-t. Ez egy nonprofit szervezet, ami kizárólag azzal a céllal alakult, hogy ingyenes étkezést nyújtson a szegényeknek. Örömmel mondhatom, hogy napi rendszerességgel 400 embernek biztosÃtunk élelmet.

Mondanál valamit arról, hogyan telik egy napod?
Hiszek egy fegyelmezett napirendben, Ãgy reggel 4-kor kezdem el a napot. Egy nekünk adományozott kisteherautóval utazunk, és megkeressük a hajléktalanokat és a szegényeket, akik a hidak alatt vagy a templomok környékén élnek. Az élelem egyszerû vegetáriánus ételekbõl áll, melyeket magam készÃtek el és csomagolok. Szükség esetén a saját kezemmel is etetem õket, ez számomra leÃrhatatlan örömet jelent! Nálam van egy fésû, olló és borotva, Ãgy ha szükséges hajat vágok és megborotválom õket.
Sajnos sok hajléktalan ember a saját nevét is elfelejtette, nem képesek koldulni, vagy köszönetet mondani. Sokszor durván vagy ellenségesen viselkednek, de ez a körülményeknek köszönhetõ. Az ellenségeskedés nem rettent el egyáltalán, épp ellenkezõleg arra ösztönöz, hogy még többet segÃtsek nekik.

Köszönet a ránk szánt idõért... van bármi, amit magunk is megtehetünk ezekért az emberekért?
Kérek mindenkit, hogy terjessze az üzenetemet, ahogy lehetõsége van rá a barátok, rokonok vagy családtagok között. Ha lát valaki egy hajléktalan embert az utcán, szánjon rá egy kis idõt, adjon neki egy csésze teát, vagy egy csomag kekszet. Legalább akkor sikerül csillapÃtani az éhségüket egy kicsit.
http://ujvilagtud...aegJdLt-Ak

Ez az, amit Narayanan Krishnan felismert, és valósággal sokkolta, amikor egy öregembert látott szó szerint a saját hulladékát enni az élelem hiánya miatt. Szakmája szakács, és Svájcban a szállodaiparban folytatta jövedelmezõ karrierjét, amikor meglátogatta családját Madurai-ban, és tanúja volt ennek az életét megváltoztató jelenetnek.
Narayanan Krishnan-t elsõ kézbõl származó tapasztalatairól kérdeztük, és hogy az eset után mi változott meg a számára.
Eredetileg milyen karrierrõl álmodtál?
Egy ötcsillagos szállodában dolgoztam, nyertem jónéhány dÃjat és kaptam elismerést a munkámért. A szállodaiparba tartoztam, és mindenre készen álltam, hogy karriert csináljak ebben az iparágban. Kaptam egy jó ajánlatot az egyik legnagyobb svájci intézménytõl, és megragadtam a lehetõséget.
Mi késztetett arra, hogy ilyen drasztikusan megváltoztasd a terveidet?
2002-ben, mielõtt visszaindultam volna Svájcba, elmentem Madurai-ba, hogy meglátogassam a családomat. Egy templomba készültem, amikor megláttam ezt az embert a hÃd alatt, aki a saját hulladékát ette! Nem tudtam kiverni ezt a képet a fejembõl. Ételeket szolgálok fel másoknak, miközben emberek az éhezés miatt a saját hulladékukat eszik? Úgy döntöttem, hogy az életemet annak szentelem, hogy a hátrányos helyzetûekkel foglalkozzak, és mindent megteszek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy megfelelõen tápláltak. Otthagytam a munkám, és hazatértem. A családom mellettem állt és végig támogatott a döntésemben.
http://www.youtub..._3BEwpv0dM
Valóban bátor döntés volt! Úgy érzed, hogy elérted a célod azzal, hogy gondoskodsz a hátrányos helyzetû emberekrõl?
Igen, de egy hosszú úton haladok. 2003-ban alapÃtottam egy szervezetet, az Akshaya-t. Ez egy nonprofit szervezet, ami kizárólag azzal a céllal alakult, hogy ingyenes étkezést nyújtson a szegényeknek. Örömmel mondhatom, hogy napi rendszerességgel 400 embernek biztosÃtunk élelmet.

Mondanál valamit arról, hogyan telik egy napod?
Hiszek egy fegyelmezett napirendben, Ãgy reggel 4-kor kezdem el a napot. Egy nekünk adományozott kisteherautóval utazunk, és megkeressük a hajléktalanokat és a szegényeket, akik a hidak alatt vagy a templomok környékén élnek. Az élelem egyszerû vegetáriánus ételekbõl áll, melyeket magam készÃtek el és csomagolok. Szükség esetén a saját kezemmel is etetem õket, ez számomra leÃrhatatlan örömet jelent! Nálam van egy fésû, olló és borotva, Ãgy ha szükséges hajat vágok és megborotválom õket.
Sajnos sok hajléktalan ember a saját nevét is elfelejtette, nem képesek koldulni, vagy köszönetet mondani. Sokszor durván vagy ellenségesen viselkednek, de ez a körülményeknek köszönhetõ. Az ellenségeskedés nem rettent el egyáltalán, épp ellenkezõleg arra ösztönöz, hogy még többet segÃtsek nekik.

Köszönet a ránk szánt idõért... van bármi, amit magunk is megtehetünk ezekért az emberekért?
Kérek mindenkit, hogy terjessze az üzenetemet, ahogy lehetõsége van rá a barátok, rokonok vagy családtagok között. Ha lát valaki egy hajléktalan embert az utcán, szánjon rá egy kis idõt, adjon neki egy csésze teát, vagy egy csomag kekszet. Legalább akkor sikerül csillapÃtani az éhségüket egy kicsit.
http://ujvilagtud...aegJdLt-Ak
Hozzaszolasok
#1 |
Kameleon
- 2013. May 30. 20:04:58
#2 |
lucuska
- 2013. May 31. 21:02:23
#3 |
amido
- 2013. June 02. 03:26:01
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték