Erre mit mondjak? Agyonlõni bírót, ügyészt és mindenkit aki a bûnt elkövette? Hány ilyen eset van? Minek a bíróságra menni? Antraxot az egész rohadt bandának?
Ötvenkilenc bírósági tárgyaláson jelent meg, huszonkilencszer ült a vádlottak padján, háromszor rabosították, egyszer elmeorvosi vizsgálat alá vetették a 76 éves balatonszabadi Csepregi Gyulát. „Nagy vadak” útjában állt...

– Hét éve kezdõdött a harc ellenem, négy évig tartottak a különbözõ perek: tilalmi idõben vadásztam, kukoricagórét loptam, sikkasztottam, ilyenekkel vádoltak; háromszor váltottak le a földtulajdonosi közösség élérõl, kizártak, fegyelmit adtak, pénzbírsággal sújtottak, azt is elérték, hogy egyszer elmeorvosi vizsgálat alá vessenek – összegzi Csepregi Gyula a véget ért persorozatot. – Az én vádjaim voltak persze a súlyosabbak és megalapozottabbak: a terepjárós urak vadászterületet loptak, közgyûlési jegyzõkönyveket, dokumentumokat, aláírásokat hamisítottak. Persze, hogy az útjukban voltam...

A cikk a hirdetés után folytatódik


De kik a terepjárós urak, aki összeesküdtek a balatonszabadi nyugdíjas ellen? – 2007-ben új haszonbérleti szerzõdéseket kellett kötni a vadászterületekre – eleveníti föl Csepregi Gyula. – Ezer hektárnyi területre szereztem ezt meg, megalakítva a Balatonszabadi-Sió-völgye Vadászegyesületet. Néhány személyt ekkortájt tettek ki egy közeli vadásztársaságból, nekik megtetszhettek a legjobb földjeink és õk is alakítottak egy másik egyesületet majdnem ugyanezzel a névvel. Elõbb a titkárunkat, majd az elnökünket is „megnyerték” maguknak. Ekkoriban még azt mondtam, nem állok az útjukba, legyen mindenki egy egyesületben, még arra is rábeszéltek, hogy legyek vadászmester. Ám ezek az urak elkezdték járni a területet a terepjáróikkal, néha iszonyatos pusztítást végeztek, egy alkalommal tizenkét õzbak fejét tették terítékre. Dán bérkilövõk helyett a saját nevüket írták a papírokra, de én nem voltam hajlandó így lekönyvelni. A vadászati hatóság arra az évre 16 õzbakra adott kilövési engedélyt, ám 33 került terítékre. Nem néztem szótlanul, hogy a dánok bírálatlanul vigyék ki a trófeákat az országból. Így kezdõdött...

Kizárták ekkor Csepregit a vadásztársaságból fegyelmikkel, pénzbírsággal. – Rám fogták, hogy tilalmi idõben vadkacsát lõttem – állítja a nyugdíjas. – A bírónõ nem értett hozzá, azt bizonygatták, hogy távcsöves puskával vadásztam vadkacsára. A bíróság (ez volt az elsõ per) végül visszaállította a tagságomat. Megvádoltak, hogy az általam épített kukoricatárolót elloptam, az arra felvett pénzt meg elsikkasztottam. A bíróság egy év próbára bocsátott, hiába voltak meg a számláim. A lényeg azonban most jön: a vadászegyesület alakuló közgyûlésén készült jegyzõkönyvön az én aláírásom is szerepelt, holott ilyen dokumentumot nem írtam alá. Elsõ fokon még felfüggesztett börtönt kaptam hamis tanúzásért, a fellebbezés nyomán azonban a Szekszárdi Törvényszék már azt állapította meg: nem tudták igazolni hogy volt közgyûlés, vagyis a társaság valójában nem is létezik. Valótlan dokumentumokkal (közgyûlési jegyzõkönyv, alapszabály) szereztek vadászterületet, mondta ki a bírói testület. Az ellenem hozott elsõ fokú ítéletet pedig megsemmisítette. No ez az én valódi gyõzelmem, de nem is az enyém, hanem az igazságé!

A fõügyésznõ is megkönnyezte, amikor Szókratészt idézte a 76 éves facsemete-telepítõ A fõügyésznõ is megkönnyezte, amikor Szókratészt idézte a 76 éves facsemete-telepítõ


E „fõ” perrel párhuzamosan persze folyt több bírósági eljárás is a felek között. – Amikor megtudtam, miket csinálnak az urak, földtulajdonosi közös képviselõként fölmondtam a velük kötött haszonbérleti szerzõdéseket – folytatja Csepregi Gyula. – Erre leváltottak a közös képviselõségrõl, háromszor is. Csakhogy én azt állítottam: arra jogosulatlanok szerepelnek a jegyzõkönyvön, vagyis hamis dokumentumokkal van alátámasztva a földtulajdonosi közgyûlés. Az a bíróság, amelyik elõször elutasította a keresetemet, fellebbezésünk nyomán lefolytatta az eljárást és azt a döntést hozta: jogsértõ volt a közgyûlés összehívása.

A másodfok azonban jogosnak ítélte, mire tizenhat földtulajdonos megtámadta e döntést és végül mégis csak az lett a verdikt: nem volt jogosultságuk a jegyzõkönyvben szereplõknek földtulajdonosi közgyûlést tartani. Ebben az eljárásban történt, hogy amikor a földtulajdonosok dokumentumait kérte az uraktól a bíróság, azt felelték, ami persze jegyzõkönyvbe is került: egyikük kutyái megették a papírokat. Jó étkû kutyák, 1600 hektárnyi föld papírjairól volt szó...

Rágalmazással vádolták éppen Csepregi Gyulát, amikor az elmeorvosi vizsgálatra sor került. – Minden tárgyalási napon kérték: mivel szerintük nem vagyok ura a cselekedeteimnek, közveszélyes vagyok és szellemileg leépült, küldjenek elmeorvosi vizsgálatra. A bíróság végül ezt el is fogadta. Veszprémben a vizsgálat felénél azt kérdezte a doktornõ: Gyula bácsi, ki küldte magát ide? Azt feleltem neki: most éppen négy vád van ellenem folyamatban, némely „nagyuraknak” útjában állok, s mert kitartok az igaz szó mellett, gyámság alá akarnak helyezni, mert ha sikerül, nincs ellenfelük...Ez után jött volna a hatvanadik tárgyalási napom a bíróságon négy év alatt, de visszavonták a feljelentést.

Az utolsó szó jogán, avagy nyugalmat szeretne már végre

Szókratész védõbeszédébõl idézett Csepregi Gyula a Szekszárdi Törvényszéken, amikor az utolsó szó jogán beszélhetett. – Készültem. Felidéztem, hogy két és félezer éve Szókratész az életével fizetett az igazságáért. Azt kérdeztem: nekem is bûnhõdnöm kell most csak azért, mert az igaz szó mellett állok ki? Elmondtam, hogy feleségemmel békés nyugdíjas éveket képzeltünk el, e helyett folyamatos megaláztatásnak, fenyegetéseknek vagyunk kitéve. Azt kértem: adják vissza az emberi méltóságomat, állítsák meg az ellenem folyó hajtóvadászatot! A fõügyésznõ arcán is legördült egy könnycsepp.

Helycsere lesz most a vádlottak padján? – kérdem a szabadi nyugdíjastól, mire azt feleli: – Adják vissza az ellopott vadászterületet, egyezzünk meg, nekem elég ennyi is. Nem akarok én 76 éves létemre tovább pereskedni, végre nyugalmat szeretnék. Volt úgy, hogy délelõtt Szekszárdon, délután Siófokon kellett megjelennem a bíróság elõtt. Hogyan bírtam? Voltak igaz barátaim és hát velem volt az igazság.
Csepregi Gyula most már valóban csak a hobbijának szeretne élni: összespórolt pénzén senkinek sem kellõ szõlõbirtokokat vásárol Balatonszabadiban, Siójuton és facsemetékkel telepíti be, így üzenve az utókornak. Már túl van a huszonötezredik facsemete-telepítésén.
Link