Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Többször a tudomásunkra hozták: bizonyos "nagy emberek" már jóváhagyták a beszerzést
Á, ez csak a szokásos oligarcha-virtus...
A trafikpályázat és az egyes jogszabályok is magukban hordozzák a korrupció lehetõségét − nyilatkozta lapunknak Nagy Zoltán, aki sokáig a Gazdasági Versenyhivatal vezetõje volt, majd egy ideig a MÁV compliance-vezetõjeként igyekezett megakadályozni a közpénzek kifolyását.
A Napi Gazdaság pénteki számának cikke
− Egyesek szerint a trafikpályázat a korrupciótól sem volt mentes. Ön mit gondol errõl?
− Amikor egy olyan rendszert, amelyben bárki bármit viszonylag szabadon forgalmazhat, átalakítanak olyanná, amelyben kevesebben juthatnak a forgalmazás lehetõségéhez, akkor olyan elemet építenek be, amelynek alapján − szakkifejezéssel élve − érdemes lesz járadékvadász módjára viselkedni. A járadékvadász azt akarja, hogy a zárttá tett forgalmazási kör szereplõje legyen és abból nagy hasznot hozzon ki. Ebbe tehát bele van építve a korrupció lehetõsége, ezért nem szabad ilyen rendszert csinálni. Minden szabályozás kialakításánál szem elõtt kellene tartani a tisztességes verseny kritériumait.
− Napjainkban Magyarországon lehet olyan területet találni, ahol nincs jelen a korrupció?
Kapcsolódó cikkek
Budapest: 690 centiméter alatt a Duna
Megkezdõdött az apadás Bátánál
Orbán: nekünk áll a zászló
Nagyot fordult a világ - Mit lép az MNB?
Ez vár a forintra és Magyarországra a guru szerint - exkluzív interjú!
Sztrájk készül a MÁV-nál
− Minden ország minden napjában benne van a korrupció, ez nem olyan jelenség, amit nulla százalékra lehetne csökkenteni, inkább az a kérdés, hogy mennyire közelít a minimális szinthez. A nagyvállalatok mûködése is magában hordozza a korrupció veszélyét, például a különbözõ beszerzéseknél.
Felhívás keringõre?
− Nemzetközi összehasonlításban Magyarország mennyire fertõzött?
− Ezt nagyon nehéz megítélni. Olyan felmérések alapján, mint például a svájci versenyképességi rangsor vagy a Transparency International kutatásai, az a kép rajzolódik ki számomra, hogy az alsó harmadban vagyunk és az utóbbi idõben egyre lejjebb szorulunk.
− A nyugati világtól sem idegen a korrupció.
− Így van, látjuk is a nagy botrányokat. Az a kérdés, hogy egy adott gazdasági vagy politikai korrupciónak van-e következménye és az milyen. Ha van, az jó jel, hiszen azt mutatja, hogy a társadalom nem tolerálja a korrupt magatartást.
− Mitõl függhet egy ország fertõzöttségének mértéke?
− Nagyon sokfajta tényezõtõl. Azt viszont nem hiszem − még akkor sem, ha másképp alakult a történelmünk −, hogy a magyar kultúrában jobban benne van a korrupció tudomásulvétele, mint például az osztrákban, a franciában, a németben vagy éppen az angolszászokéban. A jogszabályrendszer kialakításával nagyon sokat lehet tenni a korrupció szûkítéséért. De rossz irányba is mutathat egy törvény. Vannak olyan jogszabályok, amelyek egyenesen felhívnak a korrupcióra vagy megadják a lehetõségét.
− Például melyek ezek a törvények?
− Az egyik ilyen a különadóról szóló, amely az egy szakmán belüli vállalatokat szétválasztja fizetõkre, illetve mentesültekre. Ha ez lehetséges, akkor azok a cégek, amelyek potenciálisan mentesülhetnek, lobbiznak, "beleszólnak" a szabályozás alakításába. Nekik nagyon sokat megér, hogy megvásárolják a döntéshozók jóindulatát. Más adók önmaguk nyitják ki a korrupció lehetõségét. Elég a társasági adó és a látványsportok összekapcsolását említenem: ha nem állítom is, hogy felhívás keringõre, de benne van a rendszerben a korrupció lehetõsége, illetve magában hordozza, hogy érdemes élni vele. A korrupciónak nagyon sokféle finom módozata van, és nem egyszerûsíthetõ le arra, amikor valaki egy marék pénzt odaad valakinek.
Kormányzati elszántság nélkül nem megy
− A lobbit és a korrupciót lehet együtt emlegetni?
− A befolyásolásnak vannak legitim és illegitim módozatai. A lobbizás az a módszer, aminek során a szereplõk betartják a fair play szabályait, miközben nyomást gyakorolnak, hogy úgy alakuljanak a folyamatok, ahogyan szeretnék. A lobbi és a korrupció széle nagyon közel van egymáshoz, esetenként akár össze is érhet, de a józanul gondolkodók tudják, hol a határ.
− A jogalkotás eszközével miért nem sikerül visszaszorítani a jelenséget?
− Ehhez nagyon erõs elszántság kellene a kormány részérõl. A kormányzat a jogszabályalkotás keretei között nyíltan preferálhat üzleti érdekköröket. Ez önmagában nem baj, miért ne hirdethetné meg, hogy a kisállattenyésztõket vagy a kerékpárjavítókat preferálja? Tegye meg, de akkor ne akarjon elrejteni mögéjük a nyilvánosság elõtt vállalhatatlan jövedelemtranszfereket. A kormányoknak, illetve a kormányzó pártoknak a zászlajukra kell tûzni, hogy a korrupció lehetõségét minimalizálják, és ez minden egyes döntésnél fontos szempont kell legyen.
− A jól megalkotott jogszabályok mellett milyen lehetõségek vannak még arra, hogy minél alacsonyabb szintû legyen a korrupció?
− Szerintem a vállalatvezetõk, közszereplõk, politikusok, köztisztviselõk példamutatása is sokat segíthet ebben. Nekik is demonstrálniuk kell, hogy nem befolyásolhatók, nem akarnak tisztességtelen, megkérdõjelezhetõ aktusok részesei lenni.
Mintaszerû tõzsdei cégek
− A vállalatvezetõk e téren mennyire viselkednek elegánsan?
− Vannak olyan cégvezetõk, akik nyilvánosan is elkötelezik magukat az etikus viselkedés mellett, de akadnak társaságok, amelyek például a közadatoknak csak egy részét teszik ki a honlapjukra és olyan intézmények is, amelyek elzárkóznak a közadatok kiadása elõl. Ezek vezetõi úgy gondolhatják, hogy bár közadat-szolgáltatási kötelezettségük lenne, de úgy ítélik meg, hogy nekik ez most így kényelmesebb, ne zaklassák õket ilyenekkel. Ez rossz minta.
− Ilyen szempontból, illetve a korrupció mélysége terén van különbség az állami és a magánszféra között?
− Amikor egy állami vállalatról van szó, akkor az adófizetõk pénzérõl beszélünk, ebbõl fakadóan több okuk van arra, hogy átlátható módon mûködjenek, mint a magáncégeknek. Utóbbi körben is elítélendõ a korrupció, de itt a tulajdonosok − ha van egy kis eszük − maguk is mindent megtesznek azért, hogy visszaszorítsák. A magánvállalkozások közül a tõzsdei cégek a legfegyelmezettebbek, nekik ugyanis számos bejelentési kötelezettségük van. Ezeket a rendszereket a magáncégeknél sokkal szigorúbban és jobban kidolgozták, mint a köz- vagy önkormányzati tulajdonban lévõ társaságoknál. Ha utóbbiak az átláthatóság terén eljutnának a tõzsdei vállalatok szintjére, nagyot lépnénk elõre.
Közbeszerzések a MÁV-nál
− Ön a Gazdasági Versenyhivatal elnökeként, illetve a MÁV Zrt. egykori compliance-vezetõjeként mind az állami, mind pedig a magánvállalkozások széles körére ráláthatott, akár korrupciógyanús ügyekkel is találkozhatott.
− Az autópálya-kartellek kapcsán mintha lett volna erre utaló jel is...
− A MÁV-nál kifejezetten az volt a dolga az ön által vezetett osztálynak, hogy feltárják és megakadályozzák a gyanús történeteket. Volt mit?
− Igen, volt mit. A MÁV magán hordozta a régi szocialista vállalat rossz jegyeit, vagyis hogy alig-alig átlátható, a viszonyok nem egyértelmûek, a döntéshozó, a végrehajtó és az ellenõrzõ rendszerek szétesettek. Azt is megfigyelhettük, hogy miközben a MÁV nagyon sok pénzt költ el, nagyon sok a rés, a lyuk, ahol az kifolyik.
− A pályázatok során folyt el a sok pénz?
− Igen, a közbeszerzéseknél több esetben az volt a benyomásunk, a pályázatokat nem úgy írták ki, hogy az a lehetõ legélesebb versenyt teremtse meg az indulók között. Márpedig ha a pályázati követelményeknek eleve egy vagy két cég felel meg, az önmagában is gyanúra ad okot. Megbocsátható hiba, ha a háttérben a kényelmesség, a rutin, az oda nem figyelés áll, de ha bejáratott, nem legális üzleti kapcsolatok miatt alakultak úgy a pályázatok, ahogy, az már sokkal nagyobb gond.
− Melyik fordult elõ gyakrabban?
− Nehéz megmondani, de azt hiszem, hogy a teljes skálát kihasználták a MÁV-nál. Tehát adódtak kényelmességbõl adódó helyzetek, és voltak olyanok is, amikor azt tapasztaltuk, hogy a beszerzést meg kell akadályozni, mert mögötte egészen biztosan piszkos pénz van.
− Sikerült?
− Nem hiszem, hogy az ott eltöltött másfél évem alatt minden gyanús helyzetet sikerült megakadályozni, de szerencsére e nagyon rövid idõ alatt is több száz millió forintot sikerült megmenteni azoknak az eseteknek a feltárásával, amikor egyértelmû volt, hogy ahogy tervezték, úgy biztosan nem szabad lebonyolítani a pályázatot.
− Ennek során valaki érdekét megsértették, hiszen ez az összeg nem került hozzá.
− Így van, erre a pénzre valaki vagy valakik számítottak. Voltak olyan benyomásaim, mintha azt gondolták volna rólam, hogy a kolléga zsebébõl akarom kivenni a pénzt, holott nem ez volt a szándékom. Csak azt akartuk megakadályozni, hogy valaki betegye oda a pénzt.
− Gondolom, õk nem örültek a maguk ténykedésének.
− Igen, voltak, akik fölháborodtak és például hozzá nem értéssel vádoltak bennünket. Többször azt is a tudomásunkra hozták, hogy bizonyos "felsõbb hatóságok" vagy "nagy emberek" már jóváhagyták az adott beszerzést. Tehát mindenféle leszerelõ technikával elõjöttek.
− Ezeknek is szerepe lehetett abban, hogy rövid idõ után megszüntették a MÁV-nál a compliance-osztályt?
− Nekem ezt nem mondta senki, de bizonyára nem tévedek nagyot, ha azt mondom: mindennek döntõ szerepe volt az osztály megszüntetésében, pedig éppen kezdett hatásosan mûködni. Különbözõ formákban hajtott hasznot az államvasutaknak, hiszen nemcsak kiirt pályázatokról volt szó, hanem például több ki nem írtat is sikerült leblokkolnunk, mert úgy láttuk, hogy csak a pénz menne el, de semmi haszna nem lett volna belõle a cégnek.
− Akkor ez izgalmas munka lehetett.
− Igen, szerettem és jólesõ érzés volt azért dolgozni, hogy az adófizetõk pénze ne folyjon le átláthatatlan csatornákon.
Papíron létezõ compliance
− Általában éves szinten mennyi pénz szivároghat ki egy-egy cégtõl?
− A nemzetközi felmérések szerint a cégek éves forgalmának körülbelül öt százaléka illegitim pénzmozgással érintett − tehát nem szolgálja a cég javát −, ennek mintegy fele magánzsebbe vándorol. Feltételezhetjük, hogy a magyar cégek se jobbak a nemzetközi átlagnál. Ha ezt a legnagyobb hazai állami társaságokra vetítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy 35-45 milliárd forint van benne a standard mûködésben. De úgy is fogalmazhatunk: ennyi biztosan benne van a rendszerben.
− A compliance Magyarországon miért nem akar jobban meghonosodni?
− Ezek a fajta szervezetek a multik vagy a tõzsdei cégek esetében már nálunk is jelen vannak, az állami vállalatoknál viszont csak nagyon kezdeti állapotban találhatók meg. Ha papíron léteznek is ilyen egységek, igazi funkciójukat nem töltik be. Ahhoz vezetõi elhatározás kellene és a vállalati vezetõ feletti szint elkötelezettségére, vagyis kormányzati és politikai elkötelezettségre is szükség volna.
Életrajz
Nagy Zoltán 1983-ban diplomázott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán (ugyanitt szerzett 1988-ban egyetemi doktori címet). A diploma megszerzése után az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének elõadója, majd csoportvezetõje volt, 1991-ben a Pénzügyminisztérium kabinetfõnöke, valamint a kormány gazdasági kabinetjének irodavezetõje lett. 1992−1994 között a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkáraként dolgozott,1994−1996 között az OTP Garancia Biztosító Rt. elnök-vezérigazgatója volt. 1997-ben került az Állami Számvevõszék igazgatói posztjára, majd 1998-ban a Gazdasági Versenyhivatal elnökévé választották, pozíciójában 2004-ben újabb hat évre megerõsítették. Másfél éven keresztül, tavaly õszig a MÁV Zrt. compliance-egységét vezette.
Link
A trafikpályázat és az egyes jogszabályok is magukban hordozzák a korrupció lehetõségét − nyilatkozta lapunknak Nagy Zoltán, aki sokáig a Gazdasági Versenyhivatal vezetõje volt, majd egy ideig a MÁV compliance-vezetõjeként igyekezett megakadályozni a közpénzek kifolyását.
A Napi Gazdaság pénteki számának cikke
− Egyesek szerint a trafikpályázat a korrupciótól sem volt mentes. Ön mit gondol errõl?
− Amikor egy olyan rendszert, amelyben bárki bármit viszonylag szabadon forgalmazhat, átalakítanak olyanná, amelyben kevesebben juthatnak a forgalmazás lehetõségéhez, akkor olyan elemet építenek be, amelynek alapján − szakkifejezéssel élve − érdemes lesz járadékvadász módjára viselkedni. A járadékvadász azt akarja, hogy a zárttá tett forgalmazási kör szereplõje legyen és abból nagy hasznot hozzon ki. Ebbe tehát bele van építve a korrupció lehetõsége, ezért nem szabad ilyen rendszert csinálni. Minden szabályozás kialakításánál szem elõtt kellene tartani a tisztességes verseny kritériumait.
− Napjainkban Magyarországon lehet olyan területet találni, ahol nincs jelen a korrupció?
Kapcsolódó cikkek
Budapest: 690 centiméter alatt a Duna
Megkezdõdött az apadás Bátánál
Orbán: nekünk áll a zászló
Nagyot fordult a világ - Mit lép az MNB?
Ez vár a forintra és Magyarországra a guru szerint - exkluzív interjú!
Sztrájk készül a MÁV-nál
− Minden ország minden napjában benne van a korrupció, ez nem olyan jelenség, amit nulla százalékra lehetne csökkenteni, inkább az a kérdés, hogy mennyire közelít a minimális szinthez. A nagyvállalatok mûködése is magában hordozza a korrupció veszélyét, például a különbözõ beszerzéseknél.
Felhívás keringõre?
− Nemzetközi összehasonlításban Magyarország mennyire fertõzött?
− Ezt nagyon nehéz megítélni. Olyan felmérések alapján, mint például a svájci versenyképességi rangsor vagy a Transparency International kutatásai, az a kép rajzolódik ki számomra, hogy az alsó harmadban vagyunk és az utóbbi idõben egyre lejjebb szorulunk.
− A nyugati világtól sem idegen a korrupció.
− Így van, látjuk is a nagy botrányokat. Az a kérdés, hogy egy adott gazdasági vagy politikai korrupciónak van-e következménye és az milyen. Ha van, az jó jel, hiszen azt mutatja, hogy a társadalom nem tolerálja a korrupt magatartást.
− Mitõl függhet egy ország fertõzöttségének mértéke?
− Nagyon sokfajta tényezõtõl. Azt viszont nem hiszem − még akkor sem, ha másképp alakult a történelmünk −, hogy a magyar kultúrában jobban benne van a korrupció tudomásulvétele, mint például az osztrákban, a franciában, a németben vagy éppen az angolszászokéban. A jogszabályrendszer kialakításával nagyon sokat lehet tenni a korrupció szûkítéséért. De rossz irányba is mutathat egy törvény. Vannak olyan jogszabályok, amelyek egyenesen felhívnak a korrupcióra vagy megadják a lehetõségét.
− Például melyek ezek a törvények?
− Az egyik ilyen a különadóról szóló, amely az egy szakmán belüli vállalatokat szétválasztja fizetõkre, illetve mentesültekre. Ha ez lehetséges, akkor azok a cégek, amelyek potenciálisan mentesülhetnek, lobbiznak, "beleszólnak" a szabályozás alakításába. Nekik nagyon sokat megér, hogy megvásárolják a döntéshozók jóindulatát. Más adók önmaguk nyitják ki a korrupció lehetõségét. Elég a társasági adó és a látványsportok összekapcsolását említenem: ha nem állítom is, hogy felhívás keringõre, de benne van a rendszerben a korrupció lehetõsége, illetve magában hordozza, hogy érdemes élni vele. A korrupciónak nagyon sokféle finom módozata van, és nem egyszerûsíthetõ le arra, amikor valaki egy marék pénzt odaad valakinek.
Kormányzati elszántság nélkül nem megy
− A lobbit és a korrupciót lehet együtt emlegetni?
− A befolyásolásnak vannak legitim és illegitim módozatai. A lobbizás az a módszer, aminek során a szereplõk betartják a fair play szabályait, miközben nyomást gyakorolnak, hogy úgy alakuljanak a folyamatok, ahogyan szeretnék. A lobbi és a korrupció széle nagyon közel van egymáshoz, esetenként akár össze is érhet, de a józanul gondolkodók tudják, hol a határ.
− A jogalkotás eszközével miért nem sikerül visszaszorítani a jelenséget?
− Ehhez nagyon erõs elszántság kellene a kormány részérõl. A kormányzat a jogszabályalkotás keretei között nyíltan preferálhat üzleti érdekköröket. Ez önmagában nem baj, miért ne hirdethetné meg, hogy a kisállattenyésztõket vagy a kerékpárjavítókat preferálja? Tegye meg, de akkor ne akarjon elrejteni mögéjük a nyilvánosság elõtt vállalhatatlan jövedelemtranszfereket. A kormányoknak, illetve a kormányzó pártoknak a zászlajukra kell tûzni, hogy a korrupció lehetõségét minimalizálják, és ez minden egyes döntésnél fontos szempont kell legyen.
− A jól megalkotott jogszabályok mellett milyen lehetõségek vannak még arra, hogy minél alacsonyabb szintû legyen a korrupció?
− Szerintem a vállalatvezetõk, közszereplõk, politikusok, köztisztviselõk példamutatása is sokat segíthet ebben. Nekik is demonstrálniuk kell, hogy nem befolyásolhatók, nem akarnak tisztességtelen, megkérdõjelezhetõ aktusok részesei lenni.
Mintaszerû tõzsdei cégek
− A vállalatvezetõk e téren mennyire viselkednek elegánsan?
− Vannak olyan cégvezetõk, akik nyilvánosan is elkötelezik magukat az etikus viselkedés mellett, de akadnak társaságok, amelyek például a közadatoknak csak egy részét teszik ki a honlapjukra és olyan intézmények is, amelyek elzárkóznak a közadatok kiadása elõl. Ezek vezetõi úgy gondolhatják, hogy bár közadat-szolgáltatási kötelezettségük lenne, de úgy ítélik meg, hogy nekik ez most így kényelmesebb, ne zaklassák õket ilyenekkel. Ez rossz minta.
− Ilyen szempontból, illetve a korrupció mélysége terén van különbség az állami és a magánszféra között?
− Amikor egy állami vállalatról van szó, akkor az adófizetõk pénzérõl beszélünk, ebbõl fakadóan több okuk van arra, hogy átlátható módon mûködjenek, mint a magáncégeknek. Utóbbi körben is elítélendõ a korrupció, de itt a tulajdonosok − ha van egy kis eszük − maguk is mindent megtesznek azért, hogy visszaszorítsák. A magánvállalkozások közül a tõzsdei cégek a legfegyelmezettebbek, nekik ugyanis számos bejelentési kötelezettségük van. Ezeket a rendszereket a magáncégeknél sokkal szigorúbban és jobban kidolgozták, mint a köz- vagy önkormányzati tulajdonban lévõ társaságoknál. Ha utóbbiak az átláthatóság terén eljutnának a tõzsdei vállalatok szintjére, nagyot lépnénk elõre.
Közbeszerzések a MÁV-nál
− Ön a Gazdasági Versenyhivatal elnökeként, illetve a MÁV Zrt. egykori compliance-vezetõjeként mind az állami, mind pedig a magánvállalkozások széles körére ráláthatott, akár korrupciógyanús ügyekkel is találkozhatott.
− Az autópálya-kartellek kapcsán mintha lett volna erre utaló jel is...
− A MÁV-nál kifejezetten az volt a dolga az ön által vezetett osztálynak, hogy feltárják és megakadályozzák a gyanús történeteket. Volt mit?
− Igen, volt mit. A MÁV magán hordozta a régi szocialista vállalat rossz jegyeit, vagyis hogy alig-alig átlátható, a viszonyok nem egyértelmûek, a döntéshozó, a végrehajtó és az ellenõrzõ rendszerek szétesettek. Azt is megfigyelhettük, hogy miközben a MÁV nagyon sok pénzt költ el, nagyon sok a rés, a lyuk, ahol az kifolyik.
− A pályázatok során folyt el a sok pénz?
− Igen, a közbeszerzéseknél több esetben az volt a benyomásunk, a pályázatokat nem úgy írták ki, hogy az a lehetõ legélesebb versenyt teremtse meg az indulók között. Márpedig ha a pályázati követelményeknek eleve egy vagy két cég felel meg, az önmagában is gyanúra ad okot. Megbocsátható hiba, ha a háttérben a kényelmesség, a rutin, az oda nem figyelés áll, de ha bejáratott, nem legális üzleti kapcsolatok miatt alakultak úgy a pályázatok, ahogy, az már sokkal nagyobb gond.
− Melyik fordult elõ gyakrabban?
− Nehéz megmondani, de azt hiszem, hogy a teljes skálát kihasználták a MÁV-nál. Tehát adódtak kényelmességbõl adódó helyzetek, és voltak olyanok is, amikor azt tapasztaltuk, hogy a beszerzést meg kell akadályozni, mert mögötte egészen biztosan piszkos pénz van.
− Sikerült?
− Nem hiszem, hogy az ott eltöltött másfél évem alatt minden gyanús helyzetet sikerült megakadályozni, de szerencsére e nagyon rövid idõ alatt is több száz millió forintot sikerült megmenteni azoknak az eseteknek a feltárásával, amikor egyértelmû volt, hogy ahogy tervezték, úgy biztosan nem szabad lebonyolítani a pályázatot.
− Ennek során valaki érdekét megsértették, hiszen ez az összeg nem került hozzá.
− Így van, erre a pénzre valaki vagy valakik számítottak. Voltak olyan benyomásaim, mintha azt gondolták volna rólam, hogy a kolléga zsebébõl akarom kivenni a pénzt, holott nem ez volt a szándékom. Csak azt akartuk megakadályozni, hogy valaki betegye oda a pénzt.
− Gondolom, õk nem örültek a maguk ténykedésének.
− Igen, voltak, akik fölháborodtak és például hozzá nem értéssel vádoltak bennünket. Többször azt is a tudomásunkra hozták, hogy bizonyos "felsõbb hatóságok" vagy "nagy emberek" már jóváhagyták az adott beszerzést. Tehát mindenféle leszerelõ technikával elõjöttek.
− Ezeknek is szerepe lehetett abban, hogy rövid idõ után megszüntették a MÁV-nál a compliance-osztályt?
− Nekem ezt nem mondta senki, de bizonyára nem tévedek nagyot, ha azt mondom: mindennek döntõ szerepe volt az osztály megszüntetésében, pedig éppen kezdett hatásosan mûködni. Különbözõ formákban hajtott hasznot az államvasutaknak, hiszen nemcsak kiirt pályázatokról volt szó, hanem például több ki nem írtat is sikerült leblokkolnunk, mert úgy láttuk, hogy csak a pénz menne el, de semmi haszna nem lett volna belõle a cégnek.
− Akkor ez izgalmas munka lehetett.
− Igen, szerettem és jólesõ érzés volt azért dolgozni, hogy az adófizetõk pénze ne folyjon le átláthatatlan csatornákon.
Papíron létezõ compliance
− Általában éves szinten mennyi pénz szivároghat ki egy-egy cégtõl?
− A nemzetközi felmérések szerint a cégek éves forgalmának körülbelül öt százaléka illegitim pénzmozgással érintett − tehát nem szolgálja a cég javát −, ennek mintegy fele magánzsebbe vándorol. Feltételezhetjük, hogy a magyar cégek se jobbak a nemzetközi átlagnál. Ha ezt a legnagyobb hazai állami társaságokra vetítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy 35-45 milliárd forint van benne a standard mûködésben. De úgy is fogalmazhatunk: ennyi biztosan benne van a rendszerben.
− A compliance Magyarországon miért nem akar jobban meghonosodni?
− Ezek a fajta szervezetek a multik vagy a tõzsdei cégek esetében már nálunk is jelen vannak, az állami vállalatoknál viszont csak nagyon kezdeti állapotban találhatók meg. Ha papíron léteznek is ilyen egységek, igazi funkciójukat nem töltik be. Ahhoz vezetõi elhatározás kellene és a vállalati vezetõ feletti szint elkötelezettségére, vagyis kormányzati és politikai elkötelezettségre is szükség volna.
Életrajz
Nagy Zoltán 1983-ban diplomázott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán (ugyanitt szerzett 1988-ban egyetemi doktori címet). A diploma megszerzése után az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének elõadója, majd csoportvezetõje volt, 1991-ben a Pénzügyminisztérium kabinetfõnöke, valamint a kormány gazdasági kabinetjének irodavezetõje lett. 1992−1994 között a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkáraként dolgozott,1994−1996 között az OTP Garancia Biztosító Rt. elnök-vezérigazgatója volt. 1997-ben került az Állami Számvevõszék igazgatói posztjára, majd 1998-ban a Gazdasági Versenyhivatal elnökévé választották, pozíciójában 2004-ben újabb hat évre megerõsítették. Másfél éven keresztül, tavaly õszig a MÁV Zrt. compliance-egységét vezette.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
9323
- 2013. June 14. 14:31:35
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.