Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
A magyar jövõ megtekinthetõ Örményországban
Elõrebocsátom, hogy nagyon szeretem az örmény kultúrát, az egész országot. Nagyszerû embereket ismertem meg ott, és vannak területek, ahol a mi viszonyainkhoz képest jóval progresszívabban képesek gondolkodni. Ilyen például a fogyatékos emberek helyzete. Amirõl itt írni szeretnék az az a számomra meglehetõsen ismerõs regresszív állapot, amit gyerekkorom Magyarországáról, a 80-as évek elejérõl ismerek. Abból a korból, amikor még nem látszott, hogy ez a rendszer hamarosan össze fog dõlni, de már nyoma sem volt valamiféle harcos ellenállásnak, a rendszer konszolidálódott, a lakosság pedig megadta magát.
Az, hogy itthon észvesztõ sebességgel (gyakorlatilag három év alatt) közelítünk ehhez az állapothoz, számomra arról szól, hogy nagyon is élõ mintái, lenyomatai vannak ennek a berendezkedésnek. Egy ilyen világban egész egyszerûen mindenki tudja hol a helye, mindenki ráismer olyan szerepekre, amik kiosztásra kerülnek, és amikbe aztán rendre mindannyian bele is illeszkedünk.
Vanadzor #armenia #vanadzor #travel #urban #mik #jjforum #fotoklub #ikozosseg #instafollow #instagramers
Ülök Vanadzorban (egy hegyvidéki település Örményország északi részén) a helyi szálloda halljában, mert csak ott van internet. Ez a kétszintes épület a település legnagyobb, és majdnem egyetlen szállodája. Nincs az épületben szinte senki, egyedül nézek farkasszemet a mûbõr kanapéról a recepcióval. Fentrõl az egyik helyiségbõl azonban hangos zeneszó, és az ivászat összetéveszthetetlen hangjai szûrõdnek le. Néha ez hangosabb, amikor egy pincér kinyitja az ajtót, rohan le kettesével szedve a lépcsõket, eltûnik az egyébként zárva lévõ bár ajtajában és telepakolva konyakos üvegekkel rohan vissza felfelé ugyanúgy kettesével szedve a lépcsõfokokat. Van huzatja a társaságnak, ezt mutatja az egyre emelkedõ hangerõ, és az, hogy a pincér 5-10 percenként megteszi ezt a kört.
A recepcióstól megtudom, hogy a polgármester mulat a barátaival. Övé a szálloda is. Másnap, amikor nyakamba veszem a várost, egyik szememmel azt kutatva, milyen non-profit vállalkozást lehetne itt alapítani, amiben fogyatékossággal élõ emberek dolgozhatnak, betérünk a település kevés éttermének egyikébe. Nézem az árakat, számolom az asztalokat, kérdezgetem a a helyi kollégákat, hogy mekkora a konkurencia. Keserû mosollyal, adják tudtomra, hogy itt éttermet/kávézót nem fogunk nyitni, az utolsó, aki megpróbálta pár hónapon belül a városból is távozni kényszerült. A hely a polgármester baráti körébe tartozók egyikének tulajdona. Itt nem tûrik a konkurenciát.
A város tulajdonképpen egyetlen hosszú utca, a szerkezete egy halszálkához hasonlít, aminek gerincébõl sok kis párhuzamos utca nyílik és vezet a hegyek lábához, amik ámulatba ejtõen magasodnak a település fölé, körbe mindenfelé. Az az egyetlen fõutca könyéknyi mély kátyúkkal van tele. Kétszer akkorákkal, mint amirõl annak idején mondjuk a Szentendrei út ismert volt. Kikerülni lehetetlen, csak úgy lehet, hogy a másik sávban araszol az ember, és az abban a sávban lévõk, meg a mi sávunkban, vagy éppen a járdán, ahogy kézre esik a kerülés. Egy szlalompálya az egész.
Fixing the road #armenia #vanadzor #urban #travel #ikozosseg #mik #instafollow #instagramers #jjforum #fotoklub
Ehhez képest a polgármestert negyedszerre választották meg nemrég. Minden politikai és gazdasági pozíció az övé és a barátaié. Nincs betölthetõ munkahely a százezres városban, ami ne hozzájuk kötõdne, ezáltal nincs ember a településen, aki ne az õ könyörületességükbõl boldogulna vagy éppen válna földönfutóvá. Kérdezem a helyieket, miért választják meg õt újra és újra. Elmondják, hogy azért mert az ellenzék töketlen idióták gyülekezete, ráadásul hiába nyerne bármelyik is, ezek két nap alatt elvágnák a torkát, hiszen minden egyéb (fõleg gazdasági) hatalom is az övék. Legfeljebb a polgármesterséget veszítheti el, de ha akarja, egy hét alatt taccsra teszi a várost, hogy se víz, se áram mondjuk. Kiderül a kátyúzás felújításáért felelõs cég, akivel szerzõdéses kapcsolata van az önkormányzatnak, a polgármester testvéréé. Svájciak hoztak volna technológiát, miképpen kell betonozni a hegyek között úgy, hogy ne legyen minden évszakváltásnál ez a kátyúrengeteg. De akkor nem lenne mit felújítani minden kora tavasszal, az meg jelentékeny bevételtõl vágná el a testvéri vállalkozást. Marad tehát a folyamatos kátyúzás.
"Namost ezeket a viszonyokat szorozd fel az egész országra. Így élünk mi itt Örményországban" - mondja a helyi jogász végzettségû kolléga.
Andranik Tevanyan, az örmény Political Economy Research Institue igazgatója a következõképpen jellemzi az örmény gazdaságot:
"The domestic challenge is that the structure of our economy has a type of monopoly and oligopoly; and the system is anticompetitive." (forrás)
Az önkormányzattal kiszerzõdött cég mintájára az egész ország gazdasága mára különbözõ helyi potentátok kezében van, akik rendre a politikai elit seggébõl bújnak ki, az õ lekötelezettjeik, vagy fordítva, a politikusok váltak ezeknek a báróknak a lekötelezettjeivé. Legalább nem labancok és a globalizált liberális nagytõke képviselõi mondhatnánk. Örmény bárók ezek. Érdemi külföldi befektetés mára nincs is az országban.
Mondjuk örmény is egyre kevesebb.
Az emberek ugyanis, ahogy az nálunk is szépen elkezdõdött, a lábukkal szavaznak. Csak õk már húsz éve teszik ezt, így mára oda jutottak, hogy abbahagyták a népszámlálást például. Politikailag elég nehéz azzal mit kezdeni, hogy a 15 milliós örménységbõl mára becsült adatok szerint 2,9 millió lakik az országban. Minden választás után százezres nagyságrendben kelnek útra emberek. Jórészt a fiatalok. A gazdaság mára, már ami a lakosság megélhetését illeti, ennek a hatalmas diaszpórának a hazautalásaiból él. Ennek eredménye persze az, hogy az a képlet miszerint a jövedelmekbõl beszedett adóbevételek újraelosztásából mûködtetnek nagy társadalmi rendszereket, egyszerûen nem mûködik. Nincs is olyan Örményországban, hogy TB rendszer mondjuk. Ki lehet fizetni a vakbélmûtét költségét, vagy meg is lehet halni. Magánügy..
Armenia
Nálunk még csak az alkotmányból került ki a társadalombiztosítás, adó formájában gyûjtünk ilyesmire, de bármikor jöhet egy fantasztikus adócsökkentés, egy újabb gyõzelem és megengedjük mi is az embereknek az öngondoskodás jegyében, hogy maguk fizessék a kórházi számláikat.
Milyen az a lelkület, ami 20 éve ezek között a viszonyok között él?
Lehet keresni bejelentett állásban átlagosan 20 000 forintot. Senki nem ebbõl él, hanem a hazautalásokból. Lehet szaftos politikai vicceket mesélni. Mikor elõször hallottam ilyet, olyan dejavu élményem volt, hogy még gyerekkorom vasárnapi húsleveseinek illata is elõjött.
"Az amerikai elnök, az orosz elnök és az örmény elnök megjelennek Isten színe elõtt. Kérdezi az amerikai elnök:
-Mondd Uram, mikor lesz a mi országunk végre igazán, de igazán gazdag?
- 5 év múlva fiam.
- Jujujjujuj, - fakad sírva az amerikai elnök. - Az nem jó, mert nálunk 4 év múlva lesznek a választások.
- És mi, Uram? - Kérdezi az orosz elnök. - Mi mikor leszünk gazdagok?
- Ti 25 év múlva..
- Jujujjujuj, - fakad sírva az orosz elnök. - Az nem jó, mert addigra én már élni sem fogok.
- És mondd csak, Uram? Mi örmények mikor leszünk végre gazdagok?
- Jujjujuj, - fakad sírva az Isten."
Az örmény gazdaság egyébként több alkalommal is képes volt jelentékeny növekedésre. 1995 és 97 között egy sikeres IMF programnak köszönhetõen, az évezred vége és 2007 között pedig a maga erejébõl ért el két számjegyû növekedést. Igaz ez arról az alacsony bázisról történt, amit az õ rendszerváltásuk után megélt mintegy 61%-os GDP csökkenés okozott. Az egészségtelen gazdasági szerkezet miatt azonban a lakosság pusztán az eséseket érzi meg a bõrén, az élet a növekedési fázisban sem lesz jobb, mindössze az egyenlõtlenségek nõnek, a kevés gazdag oligarcha, és a belõlük élõ helyi kiskirályok felszívnak minden érdemi forrást.
A 2008-as válság, egészen a napjainkig azonban ennek a korábbi növekedésnek is betett, az egészségtelen gazdasági struktúra, lehetetlenné tesz mindenféle egyébként szükséges szerkezeti váltást, az ország stagnál.
Érdemes megfigyelni, miként lehet még így is fogva tartani és ebben az állapotban évtizedekig sanyargatni emberek millióit.
Alaphelyzet a megfélemlítés, az állandó függés, a reménytelen kiszolgáltatottság érzése. Nem tilos a kritika. Lehet ellenzéki sajtó is. De az ellenzék vagy még a kormánynál is vérmesebb nacionalista és minden-gyûlölõ, vagy erõtlen intellektuális tanulmány írogatók. Szoktam látni tüntetéseket Jerevánban. 22-en vonulnak zászlókkal hangosbeszélõbe skandálva. Elmennek az operaház környéki éttermek mellett, két rendõr unottan kíséri õket, az emberek meg pár másodperc után visszahajolnak dolmájuk maradékát megenni az étterem teraszán.
Az ellenzékieknek állás nem jut, pár nyugati szervezet tartja el õket.
De a megfélemlítés még kevés. Abban nem lehet hosszú ideig élni, abból elõbb utóbb forradalom lesz. Vakítani kell a parasztot, arra pedig a legjobb módszer a folyamatos ellenségkeresés, amivel egyúttal szorult helyzetünket, nélkülözésünket is magyarázni lehet. Ellenségbõl nincs hiány Örményországban. Ott vannak mindjárt a törökök, akiknek keleti határa alig pár kilométerre van Jerevántól, de az a határ évtizedek óta le van zárva, mivel a törökök nem hajlandóak elismerni a múlt század eleji népirtást, aminek milliónyi örmény esett áldozatul. Az örmény Trianon a török genocídium, ráadásul az õ Erdélyük még az arcukba is van tolva, mert a jelenleg török területen lévõ, örmény nemzeti szimbólum, a bibliai Ararát hegye, a város minden pontjáról kiválóan látható.
The mountain of Ararat
Ezt a kártyát, a nemzeti önsajnálat rendszerén belül minden brosúra, minden emléktábla és minden ünnepi kormányzati beszéd ki is játssza. Ne arról beszéljünk barátaim, hogy kilopjuk a szemeteket is, hanem itt vannak a törökök, akik nem átallottak elragadni nemzeti kincsünket. Ha ez nem lenne elég, (és nem elég) akkor ott vannak mindjárt az azeriek, akiknek baltás gyilkosát az a mi módszereinkhez egyébként igen hasonló dolgot építõ, megátalkodott Orbán miniszterelnök szabadon engedte. Jellemzõ módon a jelenlegi örmény elnök és a sleppje abból a karabahi térségbõl származik, ami az örmény-azeri konfliktus forrása volt a 90-es évek elején. Az örmény elnök tehát Orbánhoz képest nem a rendszerváltó forradalmár, hanem a hõs, karabahi gyõztes szerepében tetszeleg, ami az õ értelmezésükben az elnök hatalmának megkérdõjelezhetetlenségét jelenti. Aki, az õ hatalmát kezdi ki, az a karabahi gyõzelmet kezdi ki.
A folyamatos mozgósítás örmény verziója nem békemenetekben nyomja, elegendõ mintegy (az általam hallott legdurvább becslés szerint) 600.000 katonát a karabahi térségben állomásoztatni és minden héten bemondani a TV-ben, hogy jelen pillanatban az azeri kormány csak a hadsereg fejlesztésére annyit költ egy évben, mint amennyi az örmény költségvetés fõösszege. Eljön a nap, amikor a katonailag kedvezõ hegyi karabahi pozíciók nem lesznek már védhetõek az azeri túlerõvel szemben. Ez egyébként így is van. A megoldás nyilván az azeriekkel (és a törökökkel) való megbékélés lenne, de akkor mivel tartjuk ébren a minket újra és újra megszavazó híveket? Konfliktus nélkül harc sincs. Ha nincs harc akkor építeni kéne valamit. Az meg velünk nem, csak nélkülünk menne. Esetleg úgy velünk, hogy végre egyszer dolgozni is kezdünk (alkamazottként), pedig csak a harácsoláshoz és a rabláshoz értünk.
Armenia
A másik kedvelt eszköz az egyház és az állam csendes házassága. A világ elsõ keresztény állama, Krisztus bástyája az ellenséges iszlám (Törökország, Azerbajdzsán, Irán) tengerében. Hivatalosan az állam és az egyház külön életet él, azonban minden kártya ki van játszva, az egyházi ünnepektõl, az õsi templomok fejlesztésén és ajnározásán át, az erkölcsi nevelésig. A társadalom kapható is ezekre, mind a mozgósítás mind a vallásos erkölcsösség hatása tetten érhetõ a hétköznapi beszédekben. Egy mondaton belül hallom amúgy nyugatiasan öltözõ tapadós farmeres egyetemista lányoktól, hogy az örmény fiúk nagyon konzervatívak, be akarják õket parancsolni az engedelmes háziasszony szerepébe és azt, hogy ezek az 50 kilós lánykák ha tehetnék atomot dobnának Azerbajdzsánra.
- Mindenkire? - kérdem. - Úgy érted kétéves gyerekekre is, meg hozzád hasonló Adidas cipõs diáklányokra?
- Á, Zsolt, te ezt nem érted. Ezek nem emberek...
A többség elmegy. Csak az marad, akinek nincs hová mennie, vagy aki megtalálja ebben a rendszerben a számítását. 2,9 millió a 15 millióból. Az ország egy skanzen, gyönyörû templomokkal, terebélyes Volgákkal kanyarogva a hatalmas hegyek között. A térség Svájca lehetne. Az örmények többsége minimum két, de inkább három nyelven folyékonyan beszél (örmény, orosz, angol). Akik kiköltöznek az USA-ba, Franciaországba, a közel-keletre általában jómódúakká válnak, végeláthatatlanul lehet sorolni a világhírû örmény sakkozót, énekest, modellt, építészt, üzletembert, kereskedõt. Ezeket fejbõl, haptákban sorolják, mint nálunk a Nobel díjasokat. Pont ugyanolyan örmény videók vannak a youtube-on az örmény feltalálókról, mint a mieink szoktak lenni a golyóstolltól az atombombáig. És ott is igaz, hogy egy se otthon érte el ezeket a sikereket. Otthon lehetett volna cipõtisztító a vanadzori polgármester hivatala elõtt.
20 éve ezt nyomják. Gránit szilárdságúra merevedett a rendszer. Senki nem beszél arról, hogy ez meg fog változni. Az emberek változást akarnak pedig. Meg is kapják. Amint elhagyják az országot. És elhagyják...
Link
Hozzaszolasok
#1 |
9323
- 2013. June 16. 12:26:26
#2 |
Perje
- 2013. June 16. 14:24:23
#3 |
monguzking
- 2013. June 16. 17:38:48
#4 |
Trix
- 2013. June 17. 02:23:20
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.