Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nemzetihõs-gyártás szlovák módra
Skultéty-ügy: Politikusok és történészek éltetik tovább a nacionalista mítoszokat
Háry János legelképesztõbb nagyotmondása is eltörpül a valóságban megtörtént morbid cselekedet mögött, amelyet nemrég vittek
A huszár zászlótartó új szlovákiai sírja
Fotó: Radovan Stoklasa Szlovák katonák a román hatóságok tudtával – a magyarországi védelmi vagy kulturális tárcát, de még a helyi magyar közösséget is kikerülve – szállítottak haza néhány csontot és három gombot. Állítólag évekkel ezelõtt már valakik feldúlták a nyugvóhelyet. Mindez nem példa nélküli eset. Idén januárban Athénban, az önálló Szlovákia megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett díszhangversenyen a mûsorvezetõ Bartók Bélát szlovákként tüntette fel, Liszt Ferenc szlovák – és nem pozsonyi – gyökereit emelte ki, Brahms Magyar táncairól pedig azt bizonygatta, hogy azokat cigányzene ihlette. Zuzana Ulicianska, a színszlovák Zsolnáról (Zilina) származó publicista és drámaíró a Sme napilapban megjelent cikkének címével – Nemzeti hõsök gyártása, szlovák módszerrel (Vyroba národnych hrdinov po slovensky) – találóan jellemezte a sötét hátteret.
„Ami Athénban megtörtént, az nem véletlen, mert számos, a történelmi Magyarországon élt kiemelkedõ személyiség nemzetiségi hovatartozásáról, máig sokan és sokat vitatkoznak. Nemcsak kocsmákban, hanem újságok hasábjain és más fórumokon is. Neveik írásáról pedig több évtizedes, elsõsorban Magyarországon megütközést keltõ, indulatos vita dúl a szlovák történészek között” – mutatott rá. 1980-ban ideológiai alapon kiválasztott történészek és nyelvészek bizottsága elrendelte, hogy a történelmi Magyarországon, fõleg a mai Szlovákia területén élt személyiségek – akik származásuk révén kötõdnek ehhez a térséghez – neveit a szlovák helyesírás szabályai szerint kell írni.
Mindmáig a legtöbb szlovák történelemkönyvekben, s más kiadványokban még ma is többek között „Frano Rákócit”, Bercénit, Batánit” írnak II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós és Batthyány Lajos helyett. Aki „Martin Svätojánskyról olvas, az kutakodhat egy ideig, amíg valamelyik könyvtárban rájön, hogy a nagyszombati kalendárium (Calendarium Tyrnaviense) szerkesztõjérõl, a liptói származású Szentiványi Mártonról van szó. Stefan z Vrbového pedig valójában Verbõczy István. Anton Hrnko nemrég azt bizonygatta, hogy az évszázadokkal ezelõtt elmagyarosított, szlovák származású nemesek és más személyiségek neveit nem hagyhatják meg eredetiben.
HIRDETÉS
„Hunyadi János a románoknál Ioan de Hunedoara, a horvátoknál pedig Janko Hunjadi. Nekünk is követnünk kell a példájukat, mert így is igazolhatjuk, hogy történelmünk nem a magyar és a cseh múlt függeléke” – vélte a szerzõ. Dusan Kovác, az egyik legnevesebb szlovák történész viszont azzal érvelt, hogy akik ezt az útmutatást követik, megszegik az alapvetõ szakmai és etikai szabályt, amely szerint mindenkor a hiteles forráshoz kell ragaszkodni.
Három évvel ezelõtt Robert Fico is igyekezett politikai tõkét kovácsolni a hamis mítoszokból. A jó ízlésû szakértõk tiltakozása ellenére kierõszakolta, hogy a pozsonyi barokk várudvaron állítsák fel Szvatopluk szobrát. A kormányfõ ragyogó tekintettel harsogta: – Szent István nem a mi királyunk. Az ószlovákok királya, miként a mienk is Szvatopluk, aki hamarabb volt itt, mint Szent István, a magyarok, vagy Szent Vencel, a csehek patrónusa. Elõzõleg állítólag többen figyelmeztették, hogy a nagymorva fejedelem sosem volt király, ráadásul õ ûzte el Cirill szláv hittérítõt és tanítványait a szláv birodalomból. Ószlovákokról beszélni pedig a IX. század kapcsán egyszerûen képtelenség.
Az érem másik oldalaként nyilvánvalóan számos, ma is dédelgetett magyar nacionalista mítoszt és érzéketlen politikusi megnyilvánulást sorolhatnánk fel. Sajnos, az elmúlt napokból, hetekbõl is. Hosszú és szomorú az ugyancsak felháborító lista. Akadnak empatikus és elõremutató kísérletek is északi szomszédunknál, fõleg a liberális értelmiség körében, de így is késik már egy évtizedet a tényleges megbékélés fontos állomásaként remélt közös magyar–szlovák történelemkönyv megjelentetése is.
A történelmi Magyarországon egészen a XIX. század közepéig számos kiemelkedõ személyiségrõl mondható el, ahogy a tudós Bél Mátyásról is, hogy szlovák volt az anyanyelve, magyar a nemzetisége és a német a kultúrája. Többek között a legendás huszárról is, akit egyébként nemcsak Garay János örökített meg mûvében. Skultéty földije, Ján Martis szlovák publicista is két regényt írt róla, A császár örök katonája, illetve Négy császár szolgálatában címmel. Ha már születésének 275. évfordulójára szülõfalujába akarták szállítani, lett volna összehasonlíthatatlanul kulturáltabb forgatókönyv is, amely szlovák–magyar–román egyezséggel kezdõdhetett volna. S azzal zárulhatna, hogy a június 27-re tervezett újratemetésére Mojtínba magyar és osztrák illetékeseket is meghívnak. Így magasodhatna a derék zászlótartó a közép-európai nemzetek megbékélésének jelképévé.
Link
Háry János legelképesztõbb nagyotmondása is eltörpül a valóságban megtörtént morbid cselekedet mögött, amelyet nemrég vittek
A huszár zászlótartó új szlovákiai sírja
Fotó: Radovan Stoklasa Szlovák katonák a román hatóságok tudtával – a magyarországi védelmi vagy kulturális tárcát, de még a helyi magyar közösséget is kikerülve – szállítottak haza néhány csontot és három gombot. Állítólag évekkel ezelõtt már valakik feldúlták a nyugvóhelyet. Mindez nem példa nélküli eset. Idén januárban Athénban, az önálló Szlovákia megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett díszhangversenyen a mûsorvezetõ Bartók Bélát szlovákként tüntette fel, Liszt Ferenc szlovák – és nem pozsonyi – gyökereit emelte ki, Brahms Magyar táncairól pedig azt bizonygatta, hogy azokat cigányzene ihlette. Zuzana Ulicianska, a színszlovák Zsolnáról (Zilina) származó publicista és drámaíró a Sme napilapban megjelent cikkének címével – Nemzeti hõsök gyártása, szlovák módszerrel (Vyroba národnych hrdinov po slovensky) – találóan jellemezte a sötét hátteret.
„Ami Athénban megtörtént, az nem véletlen, mert számos, a történelmi Magyarországon élt kiemelkedõ személyiség nemzetiségi hovatartozásáról, máig sokan és sokat vitatkoznak. Nemcsak kocsmákban, hanem újságok hasábjain és más fórumokon is. Neveik írásáról pedig több évtizedes, elsõsorban Magyarországon megütközést keltõ, indulatos vita dúl a szlovák történészek között” – mutatott rá. 1980-ban ideológiai alapon kiválasztott történészek és nyelvészek bizottsága elrendelte, hogy a történelmi Magyarországon, fõleg a mai Szlovákia területén élt személyiségek – akik származásuk révén kötõdnek ehhez a térséghez – neveit a szlovák helyesírás szabályai szerint kell írni.
Mindmáig a legtöbb szlovák történelemkönyvekben, s más kiadványokban még ma is többek között „Frano Rákócit”, Bercénit, Batánit” írnak II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós és Batthyány Lajos helyett. Aki „Martin Svätojánskyról olvas, az kutakodhat egy ideig, amíg valamelyik könyvtárban rájön, hogy a nagyszombati kalendárium (Calendarium Tyrnaviense) szerkesztõjérõl, a liptói származású Szentiványi Mártonról van szó. Stefan z Vrbového pedig valójában Verbõczy István. Anton Hrnko nemrég azt bizonygatta, hogy az évszázadokkal ezelõtt elmagyarosított, szlovák származású nemesek és más személyiségek neveit nem hagyhatják meg eredetiben.
HIRDETÉS
„Hunyadi János a románoknál Ioan de Hunedoara, a horvátoknál pedig Janko Hunjadi. Nekünk is követnünk kell a példájukat, mert így is igazolhatjuk, hogy történelmünk nem a magyar és a cseh múlt függeléke” – vélte a szerzõ. Dusan Kovác, az egyik legnevesebb szlovák történész viszont azzal érvelt, hogy akik ezt az útmutatást követik, megszegik az alapvetõ szakmai és etikai szabályt, amely szerint mindenkor a hiteles forráshoz kell ragaszkodni.
Három évvel ezelõtt Robert Fico is igyekezett politikai tõkét kovácsolni a hamis mítoszokból. A jó ízlésû szakértõk tiltakozása ellenére kierõszakolta, hogy a pozsonyi barokk várudvaron állítsák fel Szvatopluk szobrát. A kormányfõ ragyogó tekintettel harsogta: – Szent István nem a mi királyunk. Az ószlovákok királya, miként a mienk is Szvatopluk, aki hamarabb volt itt, mint Szent István, a magyarok, vagy Szent Vencel, a csehek patrónusa. Elõzõleg állítólag többen figyelmeztették, hogy a nagymorva fejedelem sosem volt király, ráadásul õ ûzte el Cirill szláv hittérítõt és tanítványait a szláv birodalomból. Ószlovákokról beszélni pedig a IX. század kapcsán egyszerûen képtelenség.
Az érem másik oldalaként nyilvánvalóan számos, ma is dédelgetett magyar nacionalista mítoszt és érzéketlen politikusi megnyilvánulást sorolhatnánk fel. Sajnos, az elmúlt napokból, hetekbõl is. Hosszú és szomorú az ugyancsak felháborító lista. Akadnak empatikus és elõremutató kísérletek is északi szomszédunknál, fõleg a liberális értelmiség körében, de így is késik már egy évtizedet a tényleges megbékélés fontos állomásaként remélt közös magyar–szlovák történelemkönyv megjelentetése is.
A történelmi Magyarországon egészen a XIX. század közepéig számos kiemelkedõ személyiségrõl mondható el, ahogy a tudós Bél Mátyásról is, hogy szlovák volt az anyanyelve, magyar a nemzetisége és a német a kultúrája. Többek között a legendás huszárról is, akit egyébként nemcsak Garay János örökített meg mûvében. Skultéty földije, Ján Martis szlovák publicista is két regényt írt róla, A császár örök katonája, illetve Négy császár szolgálatában címmel. Ha már születésének 275. évfordulójára szülõfalujába akarták szállítani, lett volna összehasonlíthatatlanul kulturáltabb forgatókönyv is, amely szlovák–magyar–román egyezséggel kezdõdhetett volna. S azzal zárulhatna, hogy a június 27-re tervezett újratemetésére Mojtínba magyar és osztrák illetékeseket is meghívnak. Így magasodhatna a derék zászlótartó a közép-európai nemzetek megbékélésének jelképévé.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.