Posta Imre weboldala

Navigacio

Szakmai oldal:



RSS

Hrek

Cikkek

Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét




Megrendelem!!!

Telefon:
06-30/911-85-63

A könyvrõl írták...

Bejelentkezés

Felhasznalonév

Jelszo



Még nem regisztraltal?
Regisztracio

Elfelejtetted jelszavad?
Uj jelszo kérése

üdvözlet


A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)

.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)

"Elájultam az utcán, senki nem segített, magamnak hívtam mentõt"


Történet egy, a melegtõl rosszul lett fiatalról, történet az emberség hiányáról, történet a mai Magyarországról. A Grafoterápia blog szerzõje osztotta meg az alábbi tanulságos sztorit:

Szóval, egy verõfényes nyári reggelen, azaz ma, elindultam dolgozni. Barbinál aludtam, úgy döntöttem, az lesz a legrövidebb út, ha villamossal a Keletiig, majd onnan busz. Vártam a villamost, felhívtam anyukámat, majd éreztem, valami nem oké. Nagyon nem. A végtagjaimból kezdett távozni a vitalitás, a kép egyre inkább homályosodott. Nem igazán tudtam, mi történik, mert eddigi életem során mindössze egyszer ájultam el, de éreztem, baj van. A túloldalon megláttam egy korlátot és egy fát. Arra még volt idõm, hogy gyorsan végigpörgessem: vágódjak el a betonra hirtelen, vagy próbáljak meg elkúszni a fáig, aztán majd lesz valami. Elindultam, bár nem sok mindenre emlékszem.

Arra ébredtem, hogy ülök a korlátnak támaszkodva, a fa alatt, a táskámat menet közben elhagytam, a buszra és a villamosra várakozók meg mind engem bámulnak. Körbenéztem, bámultam az embereket, õk meg engem. Ha lett volna erõm, kiabálni kezdek, hogy valaki segítsen már és mit néz mindenki, komolyan. De nem jött hang a torkomon, így vártam.

Senki, de SENKI nem jött oda segíteni. Nem azt vártam volna, hogy egy izmos úriember kapjon az ölébe és szaladjon velem üvöltözve a kórházig, mint a filmekben, de legalább a szándék megcsillantása jól esett volna. Így fogtam magam, elkúsztam a táskámig, amit menet közben elhagytam. Kutatni kezdtem, megvannak-e a cuccaim. Szerencsém volt, mert egyrészt menet közben nem csapott el egy kocsi, és nem is raboltak ki. Megkerestem hát a telefonomat és kihívtam saját magamra a mentõket.

Mikor megérkezett a szirénázó kocsi, elsírtam magam tehetetlenségemben. A mentõs srác - aki amúgy jó arc volt - megkérdezte mi a baj. Mondom semmi, csak örülök, hogy itt vannak, mert mindenki bámul, de senki nem jött segíteni. Erre õ: - Ezektõl az emberektõl ne is várja.

Ennyi a történet, most jön a véleménynyilvánítás: ahogy Lukács Laci mondaná - Itt valahogy tényleg, kibaszott nagy baj van.

Én úgy gondolom, hogy az ember egyik alapvetõ ösztönének a segítségnyújtásnak kellene lennie. Itt van egy szerencsétlen, bajban van, bántja valaki, szarul van, segítsünk. És tényleg, itt nem kell hatalmas dolgokra gondolni, csak apróságokra: adok egy korty vizet, hívok segítséget, stb… Semmibe nem kerül és még a munkából sem késünk el miatta.

Közben elmeséltem pár ismerõsömnek, hogy jártam és érkeztek a hasonló sztorik rendesen. Egyik barátnõmet elütötte valaki a zebrán, aki persze otthagyta. Szerencsére nem lett komoly baj, viszont barátném táskája kiborult az ütközés miatt. A földön fekvõ szerencsétlen mellett baltaarccal elmentek az emberek, sõt, az egyik idõs hölgy meg is korholta, amiért a cuccai szétszóródtak a zebrán. Hasonló eset, mikor egy másik ismerõs árokba sodródott a kocsijával. Állt egyedül az autó mellett, az autósok jól megbámulták, de senki nem állt meg segíteni.

Pedig az ilyen helyzetekben néha egy szó is elég, egy kérdés: Segíthetek? Tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni.

Az egyik barátnõm azt mondta nekem: - Tudod, itt Pesten így vannak ezzel az emberek. Sok a drogos, a hajléktalan, az alkoholista. Lehet rád is azt hitték, be vagy lõve, és nem mertek odamenni.

Ezt a "magyarázatot" több okból nem tudom sajnos elfogadni, és itt nem a barátnõmet akarom megbántani, csak ezt az attitûdöt akarom kicsit megpiszkálni: Én is Budapesten élek, már egy éve, szóval kicsit ráérzek már, hogyan mûködik a város. Drogos és alkoholista pedig mindenütt van, vidéken is! Debrecenben érdekes módon én rá tudtam hívni a mentõt a földön fetrengõ részeg hajléktalanra, mert õ is ember.

Az élethez való joga mindenkinek megvan. Mindegy, hogy az illetõ hajléktalan, drogos, alkoholista, jól öltözött üzletember vagy más rassz tagja.

Szerintem az a baj, hogy mindenki el van foglalva és el van telve saját magával. Mindig a nem én problémám, nem velem történik, nem én vagyok rosszul, nekem bele ne kavarjanak a napi rutinomba holmi összeesõk meg balesetezõk történet zajlik.

Felvetõdik a kérdés, vajon hová tart az a társadalom, melynek tagjai ennyire tesznek egymás fejére? A kérdést nyitva hagynám, mert pontos válaszom nincs, csak egy sejtésem: nem a happy ending felé.
http://grafoterap...-emberseg/

Hozzaszolasok


#1 | keepfargo - 2013. June 20. 21:24:59
Elhittük az egyéni boldogulás elég átlátszó meséjét. Nincs életed ? Tégy úgy mint a többiek, vegyél egyet magadnak!
Segitségadás? Minek? Boldoguljon egyénileg!
Ja, meg még egy: hát nekem ki segit(segitett), ha sz..ban vagyok(voltam)?

Egy apró ötlet: ha segitesz valakin, mindig arra gondolj, hogy egyszer majd valaki téged fog (névtelenül) segiteni. Sosem az. akit te segitettél. Tehát mégegyszer: név nélkül, és ismeretlen viszonzóval. Mert biza, igy müködik ez: minden körbemegy, vagy spirálisan terjed/növekszik, s egyszer visszamosolyog rád is.

Ne bántsd a magyart, sõt ha elesett, segitsd fel, mert rajta (most) a Gondviselés sem segit, ha te nem...Légy te a Gondviselés - ennél szebb feladatod nem lehet.
#2 | keepfargo - 2013. June 20. 21:30:59
"Történet egy, a melegtõl rosszul lett fiatalról..."

Azt "a meleg"-et, akitõl rosszul lett, nem azonositotta be senki? (Csak viccelni próbáltam, mert a helyzet elég komoly...ezekkel a mostani melegekkel...)

keep-far-go
#3 | Perje - 2013. June 20. 21:42:06
Lehet, hogy csak a kerülettel volt baj. Nem jellemzõ ez a
közönyös magatartás a magyar emberre.
#4 | postaimre - 2013. June 21. 05:30:19
Közelítsük meg a "közönyt" máshonnan. Közönyös a társadalommal, a "politikával" a sorskérdésekkel ...kapcsolatban? Úgy véli, hogy a "segítség" az utcán elesetteknél kezdõdik? Nos, ez tünetértékû.
Mondok egy saját példát. Most a pszichológus-kollégákkal találkozva - bár minden illúzótól mentesen- de újra szembesültem, hogy fogalmuk sincs "semmirõl". Pedig ezek rendvédelmisek, katonák és nem tudják, hogy harcolunk értük is, de bármely pillanatban, ha paracsot kapnának, vagy az egzisztenciájuk lenne veszélyben a döntésnél, hogy rajtunk segítsenek, vagy a rendszart támogassák, nincs kétségem hogyan döntenének. Mint eddig. Ennek csak tünete, hogy elmész az utcán a másik mellett, mintha önmagad mellett mennél el. Rá kell ébredjenek, hogy a Loreál Párizs "mert megérdemled!" kategória másra vonatkozik.

A közöny, a tudatlanság és a következetes, a következményekkel való szembe nem nézés és persze az azt fenntartó félelem uralkodik azokon, akikrõl szó van. Rendõrök, mikor inkább elfordítják a fejüket, mert tudják, hogy a bûnözõ elõbb ér így is haza, mint õk, ha lejár a szolgálat...és a többi és a többi. Nem véletlen került oktatási anygaba az erkölcs és vallás sem. Nem, mintha ilyen megfontolása lenne, mert sokkal inkább akarnak érzékenyíteni a befogadó, a "menekültekkel2 kapcsolatos szociális érzékenységre, a maradék javaink megosztására, mint egymás segítésére, de akár mág kapóra jöhet ez fordítva is.
#5 | mezesmozes - 2013. June 21. 08:36:29
Imre, az is benne van, hogy érzéketlenekké válunk a minden csapból folyó talmudista "kultúra" hatására, meg az is, hogy már-már szokásos dolog lett nálunk az, ami tegnap még szörnyûnek számított, de az is, hogy az átlag ember már mindenben veszélyt lát és mindentõl fél hiszen tudja, hogy már bármi megtörténhet vele a dzsungelbean ami lett a magyar társadalom. Ez esetben pl sokan azt gondolhatták, hogy egy drogos az illetõ vagy egy skizofrén, aki akár át is haraphatja annak a torkát, aki megpróbálna segíteni rajta. Az átlag emberektõl nem kell várni átlagfeletti cselekvéseket, ma már pedig segíteni az utcán egy ismeretlennek átlagfeletti cselekvésnek számít.
#6 | Geza - 2013. June 21. 14:32:11
Ki van zárva hogy ha egy politikus lekerülne a földre elmennének mellettük az emberek! Szerintem azon versenyeznének hogy melyikük tudja több bordáját eltörni:)

Tényleg szomorú hogy ilyenek vannak egyébként... Amikor baj van az emberek pár százaléka veszi észre magát és kezd cselekedni, a többiek "ledermednek".

Ha valaki felfedezi magán ezt a ledermedés reakciót pont ilyen helyzetekkel tud gyakorolni. Ötödik-tizedik alkalommal már nem lesz gondja.

Izraeli rakétabecsapódás után azért nem árt figyelni és behúzni a féket - csak úgy kedvességbõl szoktak küldeni egy másodikat is azoknak akik odamentek segíteni:(
#7 | TiDo - 2013. June 21. 15:10:35
Tán ezek is olvassák a PIKLUBot?
http://www.hir24.hu/belfold/2013/06/2...o/~~fokusz
#8 | Perje - 2013. June 21. 16:24:54
Én szívesen megnézném, ki írta ezt a cikket. Az arcát és a vonásait is, mert általánosít. Mintha ki lenne neki adva a feladat, hogy lejárassa a magyar embereket. Ez vele megtörtént ha igaz, de nem jellemzõ. Én eddig kétszer esetem el nyilvános helyen. Mindkét alkalommal vérzett az orrom az ütõdéstõl. Mindkét alkalommal többen siettek a segítségemre, még akkor is, ha eleve nem voltam a balesetnél egyedül. De én is segítek mindíg, ha kell hajléktalannak, idõsebb embereknek, egyedül utazó gyerekeknek, elkóborolt kutyáknak.
#9 | Perje - 2013. June 22. 21:03:39
Neki segítenének, de nem hagyja. Túldolgozta magát és rosszul lett az utcán::)
http://www.nzherald.co.nz/world-video..._id=133672

Hozzaszolas küldése


Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.

Értékelés


Csak regisztralt tagok Értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztr?lj.

Még nem értékelték