Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Albániának a múltja az igazi kihívás
Albániában vasárnap rendezik meg parlamenti választást. A kommunizmus bukása óta majd minden voksolás kis híján botrányba, polgárháborúba fulladt. Az ország ugyan rengeteget fejlõdött az eltelt tíz évben, folyamatosan épülnek új utak, hogy minél több turistát idecsábítsanak, s az albánok büszkék arra, hogy az unióhoz kívánnak csatlakozni, de politikusok mentalitása azért még messze nem európai.
Ha a szkipetárok földjén járunk, két dolog rögtön feltûnhet. Egyrészt a bunkerek, amelyekrõl bizton állíthatjuk, hogy Albánia sajátos jellegzetességei, egy nem éppen szép kor abszurd mûremekei. 1967-tõl kezdték építeni õket, a hetvenes években azonban gomba módra szaporodtak ezek az apró, s nem éppen impozáns építmények. Enver Hoxha elnök-pártfõtitkár (a magyar sajtóban Hodzsaként írták, de ez a helyes írásmód) rendelte el a "bunkerizáció" programját, mert attól tartott, hogy hazáját megtámadja Jugoszlávia, a Szovjetunió vagy akár az Egyesült Államok. Nehéz megérteni, miért várták az ország megmentését a bunkerektõl. Miért ezekre, a hadi szempontból teljesen értelmetlen és jelentéktelen betonkupolákra költötték a pénzt, ahelyett hogy utakra fordították volna.
HIRDETÉS
Az ország másik jellegzetességei az utak mellett pompázó benzinkutak. Talán csak Bosznia és Koszovó egyes részein bukkan fel ennyi benzinkút, egymástól néhány száz méternyi távolságban, s a hegyekben sem lehet több a távolság néhány kilométernél. A sok kút oka, hogy mindezeket pénzmosásra használják fel. A nyersanyag az egyik legnépszerûbb csempészáru: feketén hozzák be az országba a nehezen ellenõrizhetõ tengeri úton. Amikor a 2000-es évek végén a kormány próbálta azt a látszatot kelteni, hogy igyekszik fellépni a szervezett bûnözés ellen, több maffiahátterû benzinkutat zártak be. A rendõrség emellett elkobozta az érvényes papírokkal nem rendelkezõ gépkocsikat. Azóta valamivel kevesebb a helyi utakon furikázó Mercedesek aránya. Míg a kilencvenes évek végén minden tízbõl nagyjából hét autó Mercedes volt, ez az mostanra ötre "esett vissza". Sok Fiat és Volkswagen is rója az utakat.
A fejlõdés szembetûnõ, évek alatt sok kilométernyi utat építettek, s Tiranában is leaszfaltozták az utakat, ami még öt-hat éve sem volt jellemzõ. De azt azért túlzás lenne állítani, hogy Tirana száguldana az Európai Unió felé vezetõ úton, inkább csak bizonytalan araszolásról lehet beszélni. A szervezett bûnözés társadalomra és politikára gyakorolt hatása továbbra sem lebecsülendõ.
2005 májusában Fatos Nano akkori miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy hazája már 2014-ben az EU tagjává válhat, ez azonban csak álom marad, mert azóta nem sok elõrelépés történt. 2009-re ugyan lezárult a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációjának folyamata, amelyet az EU elõszobájának is neveznek, s még ugyanebben az évben az ország formálisan kérvényezte a tagságot, a csatlakozási tárgyalások azóta sem kezdõdhettek el. A vasárnapi parlamenti választás ebbõl a szempontból is fontos lehet. Az EU ugyanis Tirana tudtára adta: az unióhoz való további közeledés feltétele a voksolás példás lebonyolítása. Ez eddig nem tartozott az ország erõsségei közé. A kilencvenes évek eleje óta egyetlen olyan választást sem rendeztek, amellyel a nemzetközi megfigyelõk maradéktalanul elégedettek lettek volna. Állítólag a 2009-es választáson is csalások történtek, s a Demokrata Párt elnöke, Sali Berisha a Demokrácia alapszabályait megsértve maradhatott miniszterelnök.
Kis híján polgárháborús helyzet alakult ki. A választáson alulmaradt szocialisták és híveik tüntette az eredmény ellen, s a baloldali párt bojkottálta a parlament munkáját. A megmozdulások csúcspontjaként a Köztársasági Gárda négy tüntetõt ölt meg. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek is figyelmeztették a tiranai kormányt. Az Európai Parlament próbált közvetíteni a felek között Joseph Daul, az Európai Néppárt akkori vezetõje, valamint Martin Schulz, a szociáldemokrata akkori frakcióvezetõje, az EP jelenlegi elnöke részvételével. Közös tárgyalóasztalhoz ültették Berishát és a szocialisták elnökét, Edi Ramát, ám az egyeztetés nem hozott eredményt. Albánia egyetlen kritériumot sem tudott teljesíteni abból a 12-bõl, amelyet az EU elõírt számára a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A tiranai parlament csak nemrégiben, hosszú hónapok után fogadott el három olyan reformot, amelyet az EU már évekkel ezelõtt a tárgyalások megkezdésének feltételeként jelölt meg.
Erõteljes kétségeink lehetnek afelõl, hogy a mostani választás új kezdetet jelent majd az ország történetében. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy marad a megosztottság. Berisha eleve megosztó személyiség, akinek hatékony fegyver van a kezében: a populizmus. Képtelen elfogadni mások véleményét, s a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért sok mindenre képes.
Edi Rama szempontjából sok forog kockán. Ha pártja most sem gyõz, politikai pályája kerülhet veszélybe az elvesztett 2009-es parlamenti választás, valamint a balul elsült 2011-es önkormányzati választás után, amikor Tirana fõpolgármesteri székét is elvesztette.
A mostani választási kampány a korábbiakhoz képest nyugalmasabban telt, nem jellemezték erõszakos cselekmények, senkit sem gyilkoltak meg pártbéli hovatartozása miatt. Könnyen lehetséges azonban, hogy ez csak vihar elõtti csend volt. Már a választási bizottság összetétele komoly csatákra adhat okot, hiszen a voksolás végeredményét bejelentõ héttagú testületben többségben vannak a kormánypárti szakértõk. Albániában a kormánynak mindent szabad. Amikor néhány hete Ilir Meta kis baloldali tömörülése kilépett a koalícióból, s átpártolt az ellenzéki szocialistákhoz, a párt választási bizottságba delegált tagját leváltották, s kormánypártira cserélték. De az is jellemzõ a Berisha módszereire, hogy a közelmúltban felemelte a közalkalmazottak fizetését, s bejelentette, a demokraták gyõzelme esetén a nyugdíjakat is megemelik.
Albániában a hagyományok miatt könnyû megjósolni, hogy az egyes régiókban mely párt jelöltje gyõz. Igazi konkurencia csak Tiranában és a nagyvárosokban van. Ezek dönthetik el a voksolás végkimenetelét, s azt is, melyik irányba folytassa útját az ország.
Link
Ha a szkipetárok földjén járunk, két dolog rögtön feltûnhet. Egyrészt a bunkerek, amelyekrõl bizton állíthatjuk, hogy Albánia sajátos jellegzetességei, egy nem éppen szép kor abszurd mûremekei. 1967-tõl kezdték építeni õket, a hetvenes években azonban gomba módra szaporodtak ezek az apró, s nem éppen impozáns építmények. Enver Hoxha elnök-pártfõtitkár (a magyar sajtóban Hodzsaként írták, de ez a helyes írásmód) rendelte el a "bunkerizáció" programját, mert attól tartott, hogy hazáját megtámadja Jugoszlávia, a Szovjetunió vagy akár az Egyesült Államok. Nehéz megérteni, miért várták az ország megmentését a bunkerektõl. Miért ezekre, a hadi szempontból teljesen értelmetlen és jelentéktelen betonkupolákra költötték a pénzt, ahelyett hogy utakra fordították volna.
HIRDETÉS
Az ország másik jellegzetességei az utak mellett pompázó benzinkutak. Talán csak Bosznia és Koszovó egyes részein bukkan fel ennyi benzinkút, egymástól néhány száz méternyi távolságban, s a hegyekben sem lehet több a távolság néhány kilométernél. A sok kút oka, hogy mindezeket pénzmosásra használják fel. A nyersanyag az egyik legnépszerûbb csempészáru: feketén hozzák be az országba a nehezen ellenõrizhetõ tengeri úton. Amikor a 2000-es évek végén a kormány próbálta azt a látszatot kelteni, hogy igyekszik fellépni a szervezett bûnözés ellen, több maffiahátterû benzinkutat zártak be. A rendõrség emellett elkobozta az érvényes papírokkal nem rendelkezõ gépkocsikat. Azóta valamivel kevesebb a helyi utakon furikázó Mercedesek aránya. Míg a kilencvenes évek végén minden tízbõl nagyjából hét autó Mercedes volt, ez az mostanra ötre "esett vissza". Sok Fiat és Volkswagen is rója az utakat.
A fejlõdés szembetûnõ, évek alatt sok kilométernyi utat építettek, s Tiranában is leaszfaltozták az utakat, ami még öt-hat éve sem volt jellemzõ. De azt azért túlzás lenne állítani, hogy Tirana száguldana az Európai Unió felé vezetõ úton, inkább csak bizonytalan araszolásról lehet beszélni. A szervezett bûnözés társadalomra és politikára gyakorolt hatása továbbra sem lebecsülendõ.
2005 májusában Fatos Nano akkori miniszterelnök reményét fejezte ki, hogy hazája már 2014-ben az EU tagjává válhat, ez azonban csak álom marad, mert azóta nem sok elõrelépés történt. 2009-re ugyan lezárult a stabilizációs és társulási megállapodás ratifikációjának folyamata, amelyet az EU elõszobájának is neveznek, s még ugyanebben az évben az ország formálisan kérvényezte a tagságot, a csatlakozási tárgyalások azóta sem kezdõdhettek el. A vasárnapi parlamenti választás ebbõl a szempontból is fontos lehet. Az EU ugyanis Tirana tudtára adta: az unióhoz való további közeledés feltétele a voksolás példás lebonyolítása. Ez eddig nem tartozott az ország erõsségei közé. A kilencvenes évek eleje óta egyetlen olyan választást sem rendeztek, amellyel a nemzetközi megfigyelõk maradéktalanul elégedettek lettek volna. Állítólag a 2009-es választáson is csalások történtek, s a Demokrata Párt elnöke, Sali Berisha a Demokrácia alapszabályait megsértve maradhatott miniszterelnök.
Kis híján polgárháborús helyzet alakult ki. A választáson alulmaradt szocialisták és híveik tüntette az eredmény ellen, s a baloldali párt bojkottálta a parlament munkáját. A megmozdulások csúcspontjaként a Köztársasági Gárda négy tüntetõt ölt meg. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és a nemzetközi szervezetek is figyelmeztették a tiranai kormányt. Az Európai Parlament próbált közvetíteni a felek között Joseph Daul, az Európai Néppárt akkori vezetõje, valamint Martin Schulz, a szociáldemokrata akkori frakcióvezetõje, az EP jelenlegi elnöke részvételével. Közös tárgyalóasztalhoz ültették Berishát és a szocialisták elnökét, Edi Ramát, ám az egyeztetés nem hozott eredményt. Albánia egyetlen kritériumot sem tudott teljesíteni abból a 12-bõl, amelyet az EU elõírt számára a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A tiranai parlament csak nemrégiben, hosszú hónapok után fogadott el három olyan reformot, amelyet az EU már évekkel ezelõtt a tárgyalások megkezdésének feltételeként jelölt meg.
Erõteljes kétségeink lehetnek afelõl, hogy a mostani választás új kezdetet jelent majd az ország történetében. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy marad a megosztottság. Berisha eleve megosztó személyiség, akinek hatékony fegyver van a kezében: a populizmus. Képtelen elfogadni mások véleményét, s a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért sok mindenre képes.
Edi Rama szempontjából sok forog kockán. Ha pártja most sem gyõz, politikai pályája kerülhet veszélybe az elvesztett 2009-es parlamenti választás, valamint a balul elsült 2011-es önkormányzati választás után, amikor Tirana fõpolgármesteri székét is elvesztette.
A mostani választási kampány a korábbiakhoz képest nyugalmasabban telt, nem jellemezték erõszakos cselekmények, senkit sem gyilkoltak meg pártbéli hovatartozása miatt. Könnyen lehetséges azonban, hogy ez csak vihar elõtti csend volt. Már a választási bizottság összetétele komoly csatákra adhat okot, hiszen a voksolás végeredményét bejelentõ héttagú testületben többségben vannak a kormánypárti szakértõk. Albániában a kormánynak mindent szabad. Amikor néhány hete Ilir Meta kis baloldali tömörülése kilépett a koalícióból, s átpártolt az ellenzéki szocialistákhoz, a párt választási bizottságba delegált tagját leváltották, s kormánypártira cserélték. De az is jellemzõ a Berisha módszereire, hogy a közelmúltban felemelte a közalkalmazottak fizetését, s bejelentette, a demokraták gyõzelme esetén a nyugdíjakat is megemelik.
Albániában a hagyományok miatt könnyû megjósolni, hogy az egyes régiókban mely párt jelöltje gyõz. Igazi konkurencia csak Tiranában és a nagyvárosokban van. Ezek dönthetik el a voksolás végkimenetelét, s azt is, melyik irányba folytassa útját az ország.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Perje
- 2013. June 23. 21:52:42
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.