mezesmozes, Morvairól ne felejtsük el azt se ,hogy 1992-ben Szájerrel együtt írták a jelen rendszer illegitim jogait, amiért meg is dicsérték az usa-ból( az usa, történelmi alkotmányunkat kutatójától),mindezt úgy hogy nem is volt fidesz tag. 94-ben az mszp belügyminiszter jelöltje úgy hogy nem is volt mszp tag. Most meg jobbik álltal az eu parlamentbe delegált, a tengeri-kereskedelmi bizottság tagja(?), mondanom se kell de gaudival -alias Grósz, kinek neve héberül is értelmes szó- nem is tagjai a jobbiknak.
Tele a padlás ilyen már köpönyeg forgatóknak se nevezhetõ biológiailag élõ-lényekkel, mert ennyi fordulatra szerintem csak valami forgóeszköz képes.

Lica és erre Halász a nyelvét jó mlyen bele a közepébe.

Nyílt levél Morvai Krisztinának és Gaudi-Nagy Tamásnak



Kedves Krisztina és Tamás!



Úgy látom, hogy a közéletben tevékenyen résztvevõk (politikusok) – függetlenül attól, hogy vonatkozik-e rájuk a churchilli politikus-meghatározás, vagy nem, vagyis, hogy a tisztességgel milyen viszonyban vannak - vagy látványpolitikusok, vagy háttérpolitikusok.



A politikus nyilvánossággal kapcsolatos viszonya, a politikusi tisztesség (bármely szinonima alkalmazható: pl. becsületesség, etikusság, erkölcsösség, gerincesség), ezek egymásra hatása, és az ezekkel összefüggõ felelõsség alapvetõen határozzák meg egy település, egy ország, egy nemzet, egy földrész és az egész Földkerekség életét.



Engedjétek meg, hogy körüljárjam ezeket a fogalmakat, mielõtt rátérek arra, amiért Benneteket megkereslek.



A magyar nyelv szavai értelmezõek. Így a „tisztesség”, a „közélet” kifejezéseket sem kellene külön értelmezni, ha abszolút értelmezésük nem relativizálódott volna. Mondják ezt úgy is – mintegy önigazolásként -, hogy „korhoz igazított”.



A tisztesség relativizálódása azt jelenti, hogy a köz érdekével ellentétes eszmékkel, döntésekkel kapcsolatos következetesség is tisztességesnek minõsül. Ezzel az õszinteség, nyíltság is relatív értelmezést kap.

Így aztán az a politikus is tisztességesnek mondhatja magát, akinek a tevékenysége ott kezdõdik, ahol az abszolút értelemben vett tisztesség véget ér.



A látványpolitikusok a közéletben megmutatkozó eseményekre reagálnak, olyan stílusban, amit az emberek jelentõs része megért és támogat. Õk megmagyarázzák az események hátterét és a hátrányos következmények megszûntetésére javaslatot tesznek.



Ha a látványpolitikus az események hátrányos következményeinek megszûntetését egy közérdeket képviselõ, kidolgozott rendszer részeként határozza meg, akkor elõsegíti a rendszer megvalósulását és egyben elhárítja a hátrányt okozó esemény megismétlõdését. Ez az abszolút értelemben vett tisztesség.

Ha a látványpolitikus az események hátrányos következményeinek megszûntetéseként a következmény ellentétét határozza meg (kapcsolódó hatásainak figyelembe vétele nélkül), akkor meghagyja a hátrány megismétlõdésének lehetõségét és – ami a nagyobb baj - olyan javaslat-láncot hoz létre, ami izolált elemek véletlenszerû halmazát eredményezi, aminek neve a matematikai logikában: káosz. Ez a relativizált tisztesség.



A látványpolitikus ismertté válik, népszerû lesz azok körében, akik azt hallják tõle, amit hallani akarnak. Ezzel hatalomba kerülése és hatalomban maradása garantált, így ismertsége és népszerûsége növelésére lehetõsége gyakorlatilag korlátlan.



Az a látványpolitikus, aki rendszerszemléletben ad megoldást a következmények hátrányos hatásának megszûntetésére, az élettér egy részére vonatkozó és az ott élõ emberek érdekeivel kötött képviseletet vállal, tehát nem engedi a választók és önmaga közé egy csoport (párt) részérdekeit.

A látványpolitikus így válik vezetõvé.



Az a látványpolitikus, aki az esemény hátrányos hatását az azt eredményezõ esemény ellentétével akarja megszûntetni (kapcsolódó hatásainak figyelembe vétele nélkül), hatalomra jutásával a káoszt erõsíti, védtelen a meg-megújulóan hátrányt jelentõ események kialakulásával szemben, ezért azok ismételt jelentkezésekor az akkori helyzetnek megfelelõ – és az elõzõ hasonló helyzet által kiváltottal nem azonos – megoldást alkalmaz, a káosz-elméletnek megfelelõen. Tevékenységének törvényszerû következetlensége miatt nem vállal egyetemes érdekképviselethez kötött feladatot, szüksége van a káosz-hatást átmenetileg csökkentõ, szabadnak mondott, de értelemszerûen szabados részérdek (pártérdek) képviselethez.

Ez mutat rá az abszolút fogalmak relativizálódásának gyakorlati veszélyére.

A látványpolitikus így válik a diktatúra helytartójává.



A látványpolitikusok a hatalom gyakorlói az önkormányzatokban és a parlamentekben.

Azt, hogy ezt a közérdek felelõsségteljes képviselõiként teszik, vagy egy diktatúra helytartóiként, az dönti el, hogy milyen háttérpolitika követõi. Mondhatom úgy is, hogy abszolút vagy relatív értelemben tisztességesek-e.



A háttérpolitika tehát a hatalom tényleges gyakorlója.

A háttérpolitikusok által meghatározott, vagy közvetített értékrend jelenti a mindennapi élet minõségének alapját, vagyis azt, hogy az élettér adta lehetõségek felhasználása kinek az érdekében történik, az irányítási-vezetési mátrixban az irányító az ember, vagy egy társadalmi csoport (Bibó szavaival: társadalmi osztály). Elõbbi a közszabadságot jelenti, utóbbi a diktatúrát.



Kedves Krisztina és Tamás!



Köszönöm, hogy elolvastátok fenti gondolataimat.

Parlamenti munkátokkal Ti azt bizonyítjátok, hogy a közéletben megmutatkozó eseményekre rendszerszemléletben reagáltok. Mindketten érzitek a Szent Korona Értékrendet, ami eszmeileg, jogilag és az élettér lehetõségeinek emberközpontú rendszereként felülemelkedik a diktatúra még életben lévõ változata, a liberális-kapitalizmus részérdek-személetén, meghatározva a közérdek érvényesülésének lehetõségét.

Gyakorlati munkátokat olyan közegben végzitek Brüsszelben, Strasbourgban és Budapesten, amely rajtatok kívül a most megbukott paradigmát adó háttérhatalom irányítása alatt áll. Ez a tény tevékenységeteknek kimagasló értéket ad.



A diktatúrát megtestesítõ háttérhatalom „kármentõ” utasításait a Bilderberg-csoport nemrég lezajlott ülése fogalmazta meg az elrabolt szellemi és anyagi érték megõrzésére, a pénz- és anyagi tõke integrációjával, és szabad kezet adott a helytartóknak arra, hogy az egymás elleni, koncért folytatott harc gátlástalan legyen – itt nem Vivien Reding személye a fontos, hanem az az üzenet, amit neki tulajdonítanak, „Jancsinak mondom, hogy János is értse” módszerrel.



Saját helytartóit sodorta kilátástalan helyzetbe az önhittség vak gõgjétõl elvakult háttérhatalom, hiszen az általuk gyakorolt gazdasági és katonai terrorizmus az emberiség létét fenyegeti, ezért a vérfürdõ rémképét elõrevetítõ bukásuk békés mederbe terelése az emberiség érdeke.



Radikális paradigmaváltásra van szükség, de békés végrehajtással.



A paradigmaváltás háttérhatalom-váltást jelent.

Fel kell ismernie mindenkinek, hogy az embert a Teremtõ szövetségesének tartotta az alkotmánnyal (alkotása mûködtetésére vonatkozó iránymutatással), amely minden teremtmény szabadságán alapszik, azzal, hogy mindenkit saját életterén kizárólagos hatalomgyakorlási, tulajdonlási és birtoklási joggal ruház fel.

Ezért egyedül a Teremtõ a természetes háttérhatalom, aki istenszülõi feladatának egy részét kegyelmezte ránk a Szent Koronával, hogy ezen keresztül a Lélek Fénye uralja és formálja az anyagot. Az e szerinti élet újjáteremtése a Magyar Küldetés.



Kedves Krisztina és Tamás!



Amikor ezt a levelet elhatároztam megírni, a Tavares-jelentésre, Redingre, a földtörvényre és az EU-tagságunk felmondására vonatkozó népszavazásra akartam a hangsúlyt fektetni.

Nem ezt tettem, mert ezek okairól és a háttérhatalomról kellett szólnom, és arról, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva, de mielõbb tennünk kell, hogy a szenvedhetetlen iga ne változzon az emberiség kivégzõ-szerszámává.



Tudjátok, hogy küldetésem a Szent Korona Értékrend közvetítése.

A miértre adott válasz egyértelmûen az önvédelmet határozza meg.

A mit kérdésre feleletként a Szent Korona Értékrendet kaptuk.

A hogyan kérdésre hagyományainkkal válaszolhatunk.

Szeretettel kérlek Benneteket, hogy mielõbb hozzuk létre azt a találkozót, aminek célját Tamás így fogalmazta meg: „Hazánkért és az emberiség jövõjéért.”


Kelt Szegeden, 2013. Napisten havának 22. napján.

Árpád sarja, Halász József