Állítólag Oroszországból üzemelnek. Õk sokan vannak. Az ország meg nagy. A hideg orosz tél... A franciák, meg a németek is hogy jártak. A bankok is tehetetlenek. Nincs ellenszer. Még.

Mindenkinek van egy haverja, aki kicsit kockafejû, állandóan a számítógépében bogarászik. Nekem is. Programoz. Csetel. Szörfözget. Rejtõzik. Kicsit talán hekkel is. Amúgy etikus hekker. A maga állítása szerint. Az internet demokratikus, azaz mindent lehet - vallja. Filmet letölteni. Fotókat elemelni. Zene? Nem is kérdés. Mire van szükséged? Szerintem ez a - diszkrét eufemizmussal - fájlmegosztásnak nevezett dolog igazából egy világméretû, általános lopás. Majdnem olyan, mint amilyenre a kommunizmus sikeredett. Lopni már loptunk, csak még nem volt világméretû (a loptoptól a laptopig). Szerencsére...

Az internet erõsen vitatható szabadságáról és majdnem az egykori vadnyugat törvénytelenségéhez hasonlítható közegérõl jókat szoktunk vitázni. Nem csupán etikai felfogásban van különbség közöttünk. Õ ismeri mindennek infotechnikai mélységét is, én (az õ tudását) erõsen felhasználóbarát vagyok. Állítólag annyi digitális nyomott hagyok magam mögött, hogy Nagymedvének ki sem kellene jönnie a wigwamjából (máshol tipi), ha meg szeretne találni. Persze rejtõzködjön az, akinek titkolnivalója van.

A minap érkezett hozzá egy tuti ketyere. Látom? Itt rákapcsolja bármelyik mobilt, bemegy annak a szoftverébe, és szolgáltatófüggetlenné teszi vagy elektromos fogkefévé - amit csak szeretnék. A zsebemben pittyen ekkor a mobilom, a bankom jelzi, hogy pénz érkezett a házhoz. Mondom is, hogy most már jó nálam egy sörre.

"De ugye nem szoktál a mobilodról bankolni?" - szegezi nekem a kérdést, és már nyúl az asztali lámpa felé, hogy arcomba irányítsa a fényt.

Elbizonytalanodva hebegem: "Nem."

Nem bírom én már ezt a feszültséget. Állok a szõnyeg szélén, kotorászok a zsebemben, próbálok másra gondolni, de azért lesem a konklúziót.

"Akkor jó" - mondja. Egy ideig csendben bütyköl, engem meg már a kérdés feszeget. Elsuttogom. "Miért?"

Elkerekedett szemekkel néz rám, pedig nem is a laptopjának a prociját kritizáltam. Arcomba vágja a szakmai meggyõzõdését: "Én nem nézegetem a számlám állását, és nem utalok interneten át. Számítógéprõl sem, de okostelefonról meg pláne."

Az asztalára nézek, egy õskövület virít ott, már alig lehet mobilnak nevezni (köldökzsinór köti a konnektorhoz), okosnak meg végképp. "Nincs is okostelefonod" bököm ki mintegy hitetlenkedve. "Nincs, és nem is lesz!" - mondja. "Több azokon a vírus, mint influenza idején egy bölcsödében. Minél régebbi a cucc, annál jobb. Minél kevesebbet tud, annál kevesebbet mond el rólam arra illetékteleneknek. Tudod: lehallgatás, bemérés, kamerán át megfigyelés, telefonszámok átmásolása meg ilyenek."

Már várom, hogy feláll, az ablakhoz megy, a függönyt óvatosan félrehúzza, és végigpásztázza az utcát. Mondjuk hiába tenné, mert a szoba a saját kertjére néz, legfeljebb azt látná, hogy vágni kéne a füvet. De azért kimért mozdulatokkal rágyújt, mélyen leszívja az elsõ füstöt, kicsit nézi a parazsat - hatásvadász, ha nem mondtam volna még. Kiélvezi a nagy pillanatot.

"Azt csinálják manapság, hogy egy sunyi kis vírussal beékelõdnek közéd és a bankod közé. Te benn gyönyörködsz a számokban, vagy sírsz, mert a hitel részlete elvitte a hétvégi bulizást is. Õk meg udvariasan megkérnek, hogy ismételd meg a belépésedet. Mintha a bankod rendszere kérné, amelyik egyébként ilyet soha nem tesz. A bank nem olyan, mint egy nõ, hogy akkor is meggondolhatja magát, ha már bejutottál. Nem. Te gyanútlanul bepötyögöd újra a felhasználónevedet meg jelszódat, õk meg pezsgõt bontanak. Jó, mondjuk nem a te számlád esetében, onnan egyetlen Dom Pérignonra sem futná összesen. Eladják a hozzáférésedet több millióval egyetemben valamelyik érdeklõdõnek. Ha megnyernéd a lottó ötöst, a másik csapat is tapsolhatna, mert az összeget szépen továbbcsatornázzák magukhoz. Te meg nézhetsz, tágra nyílt szemekkel és tátott szájjal, mint Cher a 100. facelifting után. Egyelõre még senki nem tudta megtalálni õket. Állítólag Oroszországból üzemelnek. Õk sokan vannak. Az ország meg nagy. A hideg orosz tél... A franciák meg a németek is hogy jártak. A bankok is tehetetlenek. Nincs ellenszer. Még."

És akkor mit csináljak? - fut át az agyamon, már-már elfogott a rettegés, ki is olvasta a szemembõl.

"Csináld azt, mint én. Szépen beslattyogok a bankba, és átutalok mindent, amit kell. A bankkártyára külön számlám van. A kápémért el kellene jönniük személyesen, de a hosszú út nem éri meg nekik. Tudod, hasitasi nem kér kódot. Jobb ez így mindenkinek" - mosolygott mindent tudóan a gurum.

Mondom, olyan ez, mint a kommunizmus. Az én pénzem az õ pénzük is...
http://mno.hu/nai...ve-1168323