Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Izrael és az elfogyasztott sütemény
Ha, ha, ha....hahahahahahahah!, De ki nevet a végén? Magyarul, jól elcsesztétek!
Ha visszamehetnék húsz évet, nem írnám alá a megállapodást Izrael elismerésérõl, amíg õk nem ismerik el a jogunkat a független palesztin állam megalapítására – mondta Sitkei Leventének, a Magyar Nemzet munkatársának adott interjújában Nabíl Sáát. A korábbi palesztin külügyminiszter, jelenleg a Fatah központi bizottságának tagja szerint Izrael egyszerûen elfogyasztja Ciszjordániát, mint egy süteményt.
– Jerikó kormányzója azt mondta, épp egy sorsdöntõ idõszakban látogattuk meg Palesztinát. Egyetért ezzel?
– Nagyon régóta sorsdöntõ idõszakokat élünk meg, én nem emlékszem olyan idõszakra, amely ne lett volna sorsdöntõ. Amire õ gondolhatott, valószínûleg a békefolyamat végleges, egyértelmû kudarca. Ezt Jasszer Arafat kezdte 1973-ban, abban a reményben, hogy a világ majd mellénk áll a tárgyalások során. Ez végül nem valósult meg, az egyiptomiak saját békeszerzõdést kötöttek Izraellel Camp Davidben. 1982-ben nagy háború volt Libanonban, akkor az izraeliek azt hitték, hogy végleg végeznek velünk, de a Reagan-terv véget vetett a háborúnak. 1991-ben az öbölháború idején Baker külügyminiszter úgy érezte, itt a lehetõség a béketárgyalásokra. Jött a madridi tárgyalássorozat, mi feladtuk Palesztina 78 százalékát azzal, hogy elismertük Izraelt, és azt gondoltuk, hogy létrejöhet a független állam Ciszjordánia és a Gázai övezet területén. Akkor lehetségesnek tûnt. Most már nem. Jelenleg sokkal kilátástalanabb helyzetben vagyunk, mint 1995-ben. Akkor a városok teljesen függetlenek voltak, egyetlen izraeli katona se jött be engedély nélkül. Gáza és Ciszjordánia egy kézben volt, 1998-ban arról tárgyaltunk, hogyan tudnának a palesztinok átjutni az egyik területrõl a másikba. Ma mindez eltûnt. Az izraeliek lassan elfogyasztják Ciszjordániát, mint egy süteményt, több ezer ház épül mindenütt, fõként a Betlehemtõl délre esõ területtõl Rámalláhig terjedõ vidéken. Ez voltaképp Jeruzsálem, Izrael állam egyesített fõvárosának külterülete lett. Az izraeliek teljes mértékben visszautasítják a kétállami megoldás alapjait, õk nem akarnak egy független palesztin államot. Egy olyan autonóm területet akarnak, amely megkapja a nemzetközi segélyeket, s ebbõl fizeti a megszállás számláját. A palesztin költségvetés 60 százaléka az izraeliek védelmét szolgálja. Benjamin Netanjahu még csak nem is tartja Ciszjordániát megszállt területnek, hanem szerinte ez vitatott föld. Amerikai támogatás áll mögötte, de a mostani amerikai kormány túl gyenge ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon rá. John Kerry egy rendkívül kedves ember, de a nagyon kedves emberek nem képesek sikerre vinni béketárgyalásokat. Eisenhower nyomására 1956-ban az izraeliek elhagyták a Sínai-félszigetet. 1973-ban Kissinger nyomására ismét elhagyták a félszigetet. 1991-ben az idõsebb Bush elnök óva intette õket, nehogy visszalõjenek Irakra. Amikor késõbb nem akartak elmenni Madridba, az elnök befagyasztotta a tízmilliárd dolláros segély kifizetését. Ha nincs nemzetközi nyomás Izraelen, akkor nem fog történni semmi, mi pedig egyszerûen túl sokat harcoltunk ahhoz, hogy ismét az erõszak útjára lépjünk. Szerintem John Kerrynek fogalma sincs arról, hogy most mi következhet, miként lehet elõre lépni. Az amerikaiak mindig idejönnek, és le akarnak fizetni minket. Mit mondott most? Lehet, hogy van négymilliárd dollár a farzsebemben, amelyet talán amerikai befektetõk itt költenének el, ha visszatértek a tárgyalóasztalhoz, és elfogadjátok Netanjahu feltételeit.
Az izraeliek teljes mértékben visszautasítják a kétállami megoldás alapjait
Az izraeliek teljes mértékben visszautasítják a kétállami megoldás alapjait
Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet
– Ezek szerint nem bízik a felvetett, négymilliárd dolláros támogatásban?
– Ez nem ígéret és nem segély! Lehetetlenség úgy felépíteni egy gazdaságot, hogy a telepesek elveszik a földet és a vizet. Nézze meg, mi történt Szalám Fajjád miniszterelnökkel! Egy fantasztikus ember, magasan képzett, intelligens. Õ is mondta, hogy így nem lehet, ha nem tudunk banánt exportálni Gázába, és onnan narancsot importálni. A hebroni gyárak nem tudják elszállítani a termékeiket Dzsenínbe, mert számos regula nehezíti és roppant drágává teszi a belsõ kereskedelmet. Négy, egymástól teljesen elkülönülõ palesztin területrõl beszélünk, Gázáról, Jeruzsálemrõl, Észak-Ciszjordániáról és Dél-Ciszjordániáról, a közöttük folyó kereskedelem pedig az izraeliek biztonsági elõírásai miatt minimális. Gazdaságfeljesztés? Ugyan már, ez rabszolgaság! Így fojtanak meg minket, és sikeresek. Amerika egy olyan kongresszussal, amely nem fogadja el a költségvetést vagy az Obama által nagyon támogatott fegyvertartási szabályzat szigorítását, nem fog semmit se tenni Izraellel szemben. Európa tehetne.
– Hogyan lenne képes Európa befolyásolni az eseményeket?
– Amerika nyilván továbbra is a világ legerõsebb hatalma, de a legutóbbi két háborúja, Afganisztán és Irak azt bizonyítja, hogy már nem annyira legyõzhetetlen, mint valaha volt. Ezért sem akart katonákat küldeni Líbiába és Szíriába. Ha a mai világon uralkodni akarsz, akkor nem a fegyverek erejére van csak szükséged, hanem a meggyõzés képességére is. Ez egy nagyon nehéz feladat. Obama jobbnak tûnt elõdjénél, de belpolitikai mozgástere rendkívül csekély, s ez megköti a kezét. Európa elvileg szabadabb lehetne, de ott az uniós konszenzuskeresés miatt nehézkesen születnek a döntések. Közép-Európa hagyományosan a palesztinok szövetségese, de állandó amerikai és izraeli nyomás alatt áll, így pedig nehezen tudnak bármit is tenni. Az ENSZ közgyûlésében a térségbõl egyetlen állam szavazott csak nemmel a palesztin tagság magasabb szintre emelésénél, ez Csehország volt, ahol pedig nagykövetségünk van. Ezek az államok nem ismerték el Palesztinát egyenként, hanem Moszkva utasítását követték. Mikor a Szovjetunió összeomlott, be is zártuk a nagykövetségeket, és én voltam az a külügyminiszter, aki egyenként újranyitotta az összeset. Európa gazdasági válsággal küzd, s úgy alakult, hogy Németország tûnik az EU legfontosabb, legerõsebb tagjának. Nagyon derûlátó vagyok azzal kapcsolatban, amelyet tapasztalok a német–palesztin viszonyban. Most tértem haza onnan, és mondhatom, a németek pontosan megértik a helyzetünket. Kis lépések várhatók, mint például az, hogy a telepekrõl érkezõ termékekre nem adnak vámkedvezményt. Késõbb remélhetõleg jelezni fogják ezeken a termékeken, hogy honnan származnak, épp úgy, ahogy a cigarettákon is megjelölik, hogy károsak az egészségre.
Link
Ha visszamehetnék húsz évet, nem írnám alá a megállapodást Izrael elismerésérõl, amíg õk nem ismerik el a jogunkat a független palesztin állam megalapítására – mondta Sitkei Leventének, a Magyar Nemzet munkatársának adott interjújában Nabíl Sáát. A korábbi palesztin külügyminiszter, jelenleg a Fatah központi bizottságának tagja szerint Izrael egyszerûen elfogyasztja Ciszjordániát, mint egy süteményt.
– Jerikó kormányzója azt mondta, épp egy sorsdöntõ idõszakban látogattuk meg Palesztinát. Egyetért ezzel?
– Nagyon régóta sorsdöntõ idõszakokat élünk meg, én nem emlékszem olyan idõszakra, amely ne lett volna sorsdöntõ. Amire õ gondolhatott, valószínûleg a békefolyamat végleges, egyértelmû kudarca. Ezt Jasszer Arafat kezdte 1973-ban, abban a reményben, hogy a világ majd mellénk áll a tárgyalások során. Ez végül nem valósult meg, az egyiptomiak saját békeszerzõdést kötöttek Izraellel Camp Davidben. 1982-ben nagy háború volt Libanonban, akkor az izraeliek azt hitték, hogy végleg végeznek velünk, de a Reagan-terv véget vetett a háborúnak. 1991-ben az öbölháború idején Baker külügyminiszter úgy érezte, itt a lehetõség a béketárgyalásokra. Jött a madridi tárgyalássorozat, mi feladtuk Palesztina 78 százalékát azzal, hogy elismertük Izraelt, és azt gondoltuk, hogy létrejöhet a független állam Ciszjordánia és a Gázai övezet területén. Akkor lehetségesnek tûnt. Most már nem. Jelenleg sokkal kilátástalanabb helyzetben vagyunk, mint 1995-ben. Akkor a városok teljesen függetlenek voltak, egyetlen izraeli katona se jött be engedély nélkül. Gáza és Ciszjordánia egy kézben volt, 1998-ban arról tárgyaltunk, hogyan tudnának a palesztinok átjutni az egyik területrõl a másikba. Ma mindez eltûnt. Az izraeliek lassan elfogyasztják Ciszjordániát, mint egy süteményt, több ezer ház épül mindenütt, fõként a Betlehemtõl délre esõ területtõl Rámalláhig terjedõ vidéken. Ez voltaképp Jeruzsálem, Izrael állam egyesített fõvárosának külterülete lett. Az izraeliek teljes mértékben visszautasítják a kétállami megoldás alapjait, õk nem akarnak egy független palesztin államot. Egy olyan autonóm területet akarnak, amely megkapja a nemzetközi segélyeket, s ebbõl fizeti a megszállás számláját. A palesztin költségvetés 60 százaléka az izraeliek védelmét szolgálja. Benjamin Netanjahu még csak nem is tartja Ciszjordániát megszállt területnek, hanem szerinte ez vitatott föld. Amerikai támogatás áll mögötte, de a mostani amerikai kormány túl gyenge ahhoz, hogy nyomást gyakoroljon rá. John Kerry egy rendkívül kedves ember, de a nagyon kedves emberek nem képesek sikerre vinni béketárgyalásokat. Eisenhower nyomására 1956-ban az izraeliek elhagyták a Sínai-félszigetet. 1973-ban Kissinger nyomására ismét elhagyták a félszigetet. 1991-ben az idõsebb Bush elnök óva intette õket, nehogy visszalõjenek Irakra. Amikor késõbb nem akartak elmenni Madridba, az elnök befagyasztotta a tízmilliárd dolláros segély kifizetését. Ha nincs nemzetközi nyomás Izraelen, akkor nem fog történni semmi, mi pedig egyszerûen túl sokat harcoltunk ahhoz, hogy ismét az erõszak útjára lépjünk. Szerintem John Kerrynek fogalma sincs arról, hogy most mi következhet, miként lehet elõre lépni. Az amerikaiak mindig idejönnek, és le akarnak fizetni minket. Mit mondott most? Lehet, hogy van négymilliárd dollár a farzsebemben, amelyet talán amerikai befektetõk itt költenének el, ha visszatértek a tárgyalóasztalhoz, és elfogadjátok Netanjahu feltételeit.
Az izraeliek teljes mértékben visszautasítják a kétállami megoldás alapjait
Az izraeliek teljes mértékben visszautasítják a kétállami megoldás alapjait
Fotó: Máté Péter / Magyar Nemzet
– Ezek szerint nem bízik a felvetett, négymilliárd dolláros támogatásban?
– Ez nem ígéret és nem segély! Lehetetlenség úgy felépíteni egy gazdaságot, hogy a telepesek elveszik a földet és a vizet. Nézze meg, mi történt Szalám Fajjád miniszterelnökkel! Egy fantasztikus ember, magasan képzett, intelligens. Õ is mondta, hogy így nem lehet, ha nem tudunk banánt exportálni Gázába, és onnan narancsot importálni. A hebroni gyárak nem tudják elszállítani a termékeiket Dzsenínbe, mert számos regula nehezíti és roppant drágává teszi a belsõ kereskedelmet. Négy, egymástól teljesen elkülönülõ palesztin területrõl beszélünk, Gázáról, Jeruzsálemrõl, Észak-Ciszjordániáról és Dél-Ciszjordániáról, a közöttük folyó kereskedelem pedig az izraeliek biztonsági elõírásai miatt minimális. Gazdaságfeljesztés? Ugyan már, ez rabszolgaság! Így fojtanak meg minket, és sikeresek. Amerika egy olyan kongresszussal, amely nem fogadja el a költségvetést vagy az Obama által nagyon támogatott fegyvertartási szabályzat szigorítását, nem fog semmit se tenni Izraellel szemben. Európa tehetne.
– Hogyan lenne képes Európa befolyásolni az eseményeket?
– Amerika nyilván továbbra is a világ legerõsebb hatalma, de a legutóbbi két háborúja, Afganisztán és Irak azt bizonyítja, hogy már nem annyira legyõzhetetlen, mint valaha volt. Ezért sem akart katonákat küldeni Líbiába és Szíriába. Ha a mai világon uralkodni akarsz, akkor nem a fegyverek erejére van csak szükséged, hanem a meggyõzés képességére is. Ez egy nagyon nehéz feladat. Obama jobbnak tûnt elõdjénél, de belpolitikai mozgástere rendkívül csekély, s ez megköti a kezét. Európa elvileg szabadabb lehetne, de ott az uniós konszenzuskeresés miatt nehézkesen születnek a döntések. Közép-Európa hagyományosan a palesztinok szövetségese, de állandó amerikai és izraeli nyomás alatt áll, így pedig nehezen tudnak bármit is tenni. Az ENSZ közgyûlésében a térségbõl egyetlen állam szavazott csak nemmel a palesztin tagság magasabb szintre emelésénél, ez Csehország volt, ahol pedig nagykövetségünk van. Ezek az államok nem ismerték el Palesztinát egyenként, hanem Moszkva utasítását követték. Mikor a Szovjetunió összeomlott, be is zártuk a nagykövetségeket, és én voltam az a külügyminiszter, aki egyenként újranyitotta az összeset. Európa gazdasági válsággal küzd, s úgy alakult, hogy Németország tûnik az EU legfontosabb, legerõsebb tagjának. Nagyon derûlátó vagyok azzal kapcsolatban, amelyet tapasztalok a német–palesztin viszonyban. Most tértem haza onnan, és mondhatom, a németek pontosan megértik a helyzetünket. Kis lépések várhatók, mint például az, hogy a telepekrõl érkezõ termékekre nem adnak vámkedvezményt. Késõbb remélhetõleg jelezni fogják ezeken a termékeken, hogy honnan származnak, épp úgy, ahogy a cigarettákon is megjelölik, hogy károsak az egészségre.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
No Shadow Government
- 2013. June 24. 12:00:41
#2 |
rozsola
- 2013. June 24. 12:58:30
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.