Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Az összeesküvés
Kulcs a jelszóhoz: összeesküvés! Nem csupán arról van szó, hogy a kormány Viviane Reding ellen folytatott hecckampánya újabb állomásához érkezett. Az Európai Unió jogi és igazságügyi biztosát eddig is folyamatosan érõ vádaskodás alaptétele, miszerint Reding indokolatlanul, elfogultan, sõt, egyenesen rosszindulattal támadja Magyarországot. Miért is? Mert rendszeresen kifejezte aggodalmát a jogállamiság európai fogalmát, bevett garanciáit és normáit figyelmen kívül hagyó törvények miatt. Ám soha nem tette ezt tárgy- és szakszerûen megfogalmazott dokumentumok fedezete nélkül. Mind az Unió Bizottságának jogi elemzései, mind a Velencei Bizottság vagy éppen a Tavares-jelentés argumentációja rendre igazolta aggályait, és akkor a nemzetközi emberi jogi szervezetek vagy az ENSZ illetékes fõbiztosának állásfoglalásáról nem is beszéltünk.
A Viviane Reding pocskondiázására indított, kivált Navracsics Tibor által retorizált és a kormányhoz „közel álló” sajtóban gátlástalanul felerõsített kirohanásokat azonban mindeddig elsõsorban belföldi használatra szánták. Az uniós bürokráciával szemben vívott „szabadságharchoz” szükség volt valakire, aki az elvont ellenségképet megszemélyesíthette. És az a biztos, aki pozíciójából eredõen leginkább frontvonalába került a bizottság és az Orbán-rezsim konfliktusának, igazán alkalmasnak tûnt a mumus szerepére; az õ következetes jogvédõ fellépésének hitelét akarták a hazai közvélemény elõtt mindenáron lerontani.
De most történt valami az Európai Parlamentben, ami megváltoztatta a dolgok állását, s ez nem más, mint a Tavares-jelentés szakbizottsági tárgyalása, amelyen a jobboldali Néppárt képviselõcsoportja magára hagyta a Fideszt, vagyis nem akadályozta meg a jelentéstervezet átengedését. Ennek egyik legfõbb oka pedig abban keresendõ, hogy a Velencei Bizottság közvetlenül a szavazás elõtt nyilvánosságra került, elvitathatatlan súlyú vizsgálata keményen megtámasztotta Rui Tavares amúgy is lesújtó konklúzióit a magyar jogállam állapotáról. Az európai konzervatívok ezután már nem engedhették meg maguknak, hogy elvtelenül tovább védelmezzék magyar párttársukat. A kormánynak számítania kell arra is, hogy a júliusi EP-plénum úgyszintén elfogadja majd az orbánista alaptörvény kritikáját, jóllehet a Fidesz nyilván megpróbált kiegyezni a jobboldali „családdal”.
Hogy ezúttal nem járt sikerrel, annak markáns bizonyítéka az igazságügyi biztos elleni hadjárat váratlan kiterjesztése az európai terepre: a Bilderberg-összeesküvés agyréme arra vall, hogy Orbánék elvakultan vissza akarnak vágni az õket cserbenhagyó Néppártnak. Reding ugyanis néppárti politikus, és amikor a KDNP korifeusai már egyenesen azt követelik, hogy Brüsszel „kezdeményezzen lépéseket Viviane Reding Magyarországot érintõ kijelentései miatt”, akkor nyilvánvalóan azt hiszik, legalábbis kellemetlenkedhetnek a bizottságnak. Ami persze merõ ostobaság, hiszen Európában senki nem ad hitelt egy magyar kormánypárti újság légbõl kapott, forráshiányos és ordítóan átlátszó „hírének”, viszont mindenki jól tudja, hogy az összeesküvésre alapozott rágalmak akkor jelennek meg egy populista politika eszköztárában, amikor az végképp irracionálissá válik.
A Bilderberg-konferencia persze kapóra jött a vérmes honi jobboldalnak, hiszen a holland Bernát herceg kezdeményezésébõl született, s 1954 óta minden évben megtartott exkluzív klubrendezvény, amely a világ kiemelkedõ közvélemény-formáló személyiségeit hívja eszmecserére, tradicionálisan a nyilvánosság kizárásával zajlik, tehát a kívülállók számára rendre jó alkalmat kínál az akár legeszementebb sejtetések forgalmazására. A magyar kormánypárt médiája és a kereszténydemokrata vezetõk „ötlete” azonban – vagyis, hogy az Unió Bizottságának jogi biztosa és egyben alelnöke a jövõ évi országgyûlési választás „legitimitásának gyengítésére” szövetkezett a Bilderberg-konferencián – túlmegy minden határon. Abszurditásában jól mutatja, milyen eltökélt agresszivitással lép ki a magyar kormány az európai diskurzus kereteibõl. Mert Reding kimért cáfolatával az ügy csak látszólag zárult le – sem az õ személyén keresztül megrágalmazott bizottság, sem a brüsszeli közvélemény nem fog felejteni; ha maradt még Orbánék iránt hajlam a méltányosságra, ezzel a gyalázatos manipulációval azt végképp eljátszották.
Némi belpolitikai haszonra persze számítanak. Aligha meglepõ, hogy miután a Fidesz-kommunikáció jó ideje Bajnai Gordon besározását tekinti elsõdleges céljának, hát mindjárt beleszõtték az obskúrus híresztelésbe: õ majd itthonról segít elterjeszteni, hogy a választókra a fülkékben felszerelt kamerák leselkednek. Bizonyára lesznek elvakult radikálisok, akik elégedetten nyugtázzák a külsõ és belsõ ellenség összefogásának éber leleplezését. De a józan többség döbbenete ezt a mértéktelen maszlagot oda helyezi, ahová való. Egyebek közt például a trafikbotrány mellé, a rezsim valódi természetének mindennél pontosabb jellemzõjeként.
Apropó: Orbán Viktor épp most nyilatkozta, hogy „izgalmas, szép és erõs” választási kampányra számít.
Link
A Viviane Reding pocskondiázására indított, kivált Navracsics Tibor által retorizált és a kormányhoz „közel álló” sajtóban gátlástalanul felerõsített kirohanásokat azonban mindeddig elsõsorban belföldi használatra szánták. Az uniós bürokráciával szemben vívott „szabadságharchoz” szükség volt valakire, aki az elvont ellenségképet megszemélyesíthette. És az a biztos, aki pozíciójából eredõen leginkább frontvonalába került a bizottság és az Orbán-rezsim konfliktusának, igazán alkalmasnak tûnt a mumus szerepére; az õ következetes jogvédõ fellépésének hitelét akarták a hazai közvélemény elõtt mindenáron lerontani.
De most történt valami az Európai Parlamentben, ami megváltoztatta a dolgok állását, s ez nem más, mint a Tavares-jelentés szakbizottsági tárgyalása, amelyen a jobboldali Néppárt képviselõcsoportja magára hagyta a Fideszt, vagyis nem akadályozta meg a jelentéstervezet átengedését. Ennek egyik legfõbb oka pedig abban keresendõ, hogy a Velencei Bizottság közvetlenül a szavazás elõtt nyilvánosságra került, elvitathatatlan súlyú vizsgálata keményen megtámasztotta Rui Tavares amúgy is lesújtó konklúzióit a magyar jogállam állapotáról. Az európai konzervatívok ezután már nem engedhették meg maguknak, hogy elvtelenül tovább védelmezzék magyar párttársukat. A kormánynak számítania kell arra is, hogy a júliusi EP-plénum úgyszintén elfogadja majd az orbánista alaptörvény kritikáját, jóllehet a Fidesz nyilván megpróbált kiegyezni a jobboldali „családdal”.
Hogy ezúttal nem járt sikerrel, annak markáns bizonyítéka az igazságügyi biztos elleni hadjárat váratlan kiterjesztése az európai terepre: a Bilderberg-összeesküvés agyréme arra vall, hogy Orbánék elvakultan vissza akarnak vágni az õket cserbenhagyó Néppártnak. Reding ugyanis néppárti politikus, és amikor a KDNP korifeusai már egyenesen azt követelik, hogy Brüsszel „kezdeményezzen lépéseket Viviane Reding Magyarországot érintõ kijelentései miatt”, akkor nyilvánvalóan azt hiszik, legalábbis kellemetlenkedhetnek a bizottságnak. Ami persze merõ ostobaság, hiszen Európában senki nem ad hitelt egy magyar kormánypárti újság légbõl kapott, forráshiányos és ordítóan átlátszó „hírének”, viszont mindenki jól tudja, hogy az összeesküvésre alapozott rágalmak akkor jelennek meg egy populista politika eszköztárában, amikor az végképp irracionálissá válik.
A Bilderberg-konferencia persze kapóra jött a vérmes honi jobboldalnak, hiszen a holland Bernát herceg kezdeményezésébõl született, s 1954 óta minden évben megtartott exkluzív klubrendezvény, amely a világ kiemelkedõ közvélemény-formáló személyiségeit hívja eszmecserére, tradicionálisan a nyilvánosság kizárásával zajlik, tehát a kívülállók számára rendre jó alkalmat kínál az akár legeszementebb sejtetések forgalmazására. A magyar kormánypárt médiája és a kereszténydemokrata vezetõk „ötlete” azonban – vagyis, hogy az Unió Bizottságának jogi biztosa és egyben alelnöke a jövõ évi országgyûlési választás „legitimitásának gyengítésére” szövetkezett a Bilderberg-konferencián – túlmegy minden határon. Abszurditásában jól mutatja, milyen eltökélt agresszivitással lép ki a magyar kormány az európai diskurzus kereteibõl. Mert Reding kimért cáfolatával az ügy csak látszólag zárult le – sem az õ személyén keresztül megrágalmazott bizottság, sem a brüsszeli közvélemény nem fog felejteni; ha maradt még Orbánék iránt hajlam a méltányosságra, ezzel a gyalázatos manipulációval azt végképp eljátszották.
Némi belpolitikai haszonra persze számítanak. Aligha meglepõ, hogy miután a Fidesz-kommunikáció jó ideje Bajnai Gordon besározását tekinti elsõdleges céljának, hát mindjárt beleszõtték az obskúrus híresztelésbe: õ majd itthonról segít elterjeszteni, hogy a választókra a fülkékben felszerelt kamerák leselkednek. Bizonyára lesznek elvakult radikálisok, akik elégedetten nyugtázzák a külsõ és belsõ ellenség összefogásának éber leleplezését. De a józan többség döbbenete ezt a mértéktelen maszlagot oda helyezi, ahová való. Egyebek közt például a trafikbotrány mellé, a rezsim valódi természetének mindennél pontosabb jellemzõjeként.
Apropó: Orbán Viktor épp most nyilatkozta, hogy „izgalmas, szép és erõs” választási kampányra számít.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
torokgyik
- 2013. June 28. 08:36:34
#2 |
postaimre
- 2013. June 28. 09:14:25
#3 |
keepfargo
- 2013. June 28. 10:23:11
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.