Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Állásfoglalás a nanotechnológia egészségügyi hatásairól
El kell kerülni a túlszabályozást, mivel az rontja az elõny-kockázat viszony javítását, például ha a szabályok a hagyományos technológiák veszélyeit csökkentõ új eljárások bevezetését nehezítik. A túlszabályozás az innováció és a kutatás gátjává válhat, megakadályozza az eredmények új termékekben való megjelenését, amelyek, biztonságos módon használva, az EU társadalmi céljainak megvalósítását szolgálhatják. Költõi kérdés, ugyi, hogy mik ezek a célok...
Mesterségesen elõállított nanoanyagok egészségügyi hatásai: megfontolások az elõnyök és mérlegeléséhez
Elõszó a Joint Research Center Fõigazgatójától és az EASAC elnökétõl
Ez a jelentés a JRC (Közös Kutató Központ) és az EASAC közötti stratégiai partnerségi kapcsolat elsõ eredménye, célja az, hogy független, szakirodalmi referenciákon alapuló, tudományos megközelítésû elemzését adja a nanoanyagoknak az emberi egészségre gyakorolt hatásairól. Jelentésünket az európai és nemzeti döntéshozóknak és a polgároknak szántuk. A nanoanyagok potenciálisan nagy szerepet játszhatnak az európai innovációban, gazdasági növekedésben és a versenyképesség növelésében. Annak érdekében, hogy az új technológiából tõkét kovácsoljunk, és learathassuk az ígért elõnyöket, a sikerhez megfelelõ európai uniós kereteket kell biztosítani. E tekintetben az egyik fõ kérdés a nanoananyagokkal kapcsolatos biztonsági kérdések harmonizált megítélése, ami a döntéshozók és a tudósok közötti párbeszéd erõsítését igényli.
A JRC és az EASAC együttes kezdeményezése hozzájárul a közös európai célok eléréséhez, és támogatja a nanotechnológiai innovációkhoz szükséges integrált erõfeszítéseket, valamint a nanoanyagok jövõjével kapcsolatos nyilvános vitát. E kezdeményezés, valamint a két intézmény tevékenységei között már létezõ szinergiák tapasztalataira építve, az együttmûködést még strukturáltabb módon fogjuk tovább építeni. Együttmûködésünk a legfõbb európai prioritásokhoz fûzõdõ tudományos témákat célozza meg, és szorosabbra zárja a tagországok nemzeti tudományos akadémiái és az európai politikai döntéshozatal közötti kapcsolatot.
D. Ristori – B. Heap
Vezetõi összefoglaló
A nanotechnológia a nanométeres méretû, legtöbbször mesterségesen elõállított anyagok és rendszerek tervezését, minõsítését, elõállítását és alkalmazásait öleli fel. A nanoanyagok más anyagoktól viszonylag nagy fajlagos felületük miatt különböznek, így esetükben különösen fontossá válnak a felületi tulajdonságok.
A nanotechnológiai beruházások világszerte erõsen növekedõ ütemet mutatnak mind a magán, mind az állami szektorban. Az Európai Unióban különösen sokat várnak a nanotechnológia stratégiai hozzájárulásától a gazdasági növekedés, valamint a társadalmi elõnyök és az egyéni jólét terén. Ugyanakkor a nanoanyagok biztonságos használatával kapcsolatban sok a tudományos bizonytalanság és ellentmondás, a nanoanyagok humán egészségügyi kockázataival kapcsolatban csak korlátozott mennyiségû, tudományosan megalapozott tény létezik.
Fontos, hogy idejekorán történjék az erre vonatkozó eljárásmód kialakítása, ami figyelembe veszi a fenti tényezõket. Ha a biztonsággal kapcsolatban kétségek merülnek fel, az egyaránt vezethet a nyilvános viták elmérgesedéséhez és a befektetõk elkedvetlenítéséhez.
A potenciális egészségügyi és környezetvédelmi hatásokat vizsgáló világos szabályozási keretrendszer ezért az európai integrált nanotechnológiai innovációs erõfeszítések elidegeníthetetlen részét kell hogy képezze szélesebb összefüggésben az új technológia kockázatainak és elõnyeinek elemzése és kommunikálása során.
A jelen jelentés célja
Bár számos tanulmány foglalkozott például az égési folyamatok során a környezetbe jutó nanorészecskék hatásaival az emberi egészségre, a közfogyasztásba kerülõ ill. egyéb termékekben használt nanoanyagok biztonságosságának megítéléséhez jelenleg még nem áll rendelkezésre a tudományos közösség által általánosan elfogadott nézetrendszer. Ezért munkacsoportot állítottunk fel, amely a nanoanyagok emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásait elemezte, különös tekintettel a mesterségesen elõállított nanoanyagokra.
A munkacsoport hatáskörébe tartozott az elõnyök és a potenciális rizikófaktorok jelenlegi legjobb tudásunk szerinti leírása, a biztonságosság megítélésére szolgáló módszerek ismertetése és kritikai értékelése, a jelenleg használt nanoanyagok biztonságával kapcsolatos tudás hézagainak felmérése, valamint a nanoanyagokkal kapcsolatos további kutatás és szabályozási keretrendszer prioritásaira vonatkozó javaslattétel.
A jelentés a fõ elvekre és problémakörökre fókuszál, nem kíván részletes tudományterületi összefoglalót adni. Központjában az emberi egészség áll, bár környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkozik, ha azok közvetlen hatással vannak az egészségre.
A nanoanyagok alkalmazásának elõnyei és biztonságossága
A nanotechnológia kifejezés a nanoanyagok és ipari alkalmazásaik igen széles körét fedi le. Várakozásaink szerint az alkalmazások közül nagyon sok fókuszál az egészség és az életminõség javítására. A nanotechnológia orvosi alkalmazásai az egyik leggyorsabban növekvõ terület, amelynek fejleményei a terápiás és diagnosztikai eljárásoknál, valamint a képalkotó eljárásoknál egyaránt jelentõsek.
Az élelmiszeripari alkalmazások számos célt szolgálhatnak: íz, vagy állag javítása, mikro-tápanyag-összetevõk stabilitásának növelése kapszulázással, hosszabb eltarthatósági idõ elérése, csomagolástechnikai megoldások a baktériumszennyezés kizárására. Egyéb területeken való alkalmazások között említhetõ a környezetvédelmi rehabilitáció, toxikus anyagok detektálása és megsemmisítése, energia-termelés és tárolás, és számos más alkalmazás.
A fogyasztói körbe került nanotermékekrõl számos leltár készült, egyes felmérések szerint már több, mint 1000 ilyen termék létezik, a besorolás azonban a gyártók önbevallásán, nem pedig objektív kritériumokon alapul, ami jelentõsen megnehezíti a koherens és módszeres biztonsági megítélést. A nanoanyagok használatának gyors elterjedése az iparban és a fogyasztási termékekben azonban számos aggályt gerjeszt mind egészségügyi, mind környezetvédelmi szempontból. Általánosan elfogadott, hogy a nanotechnológia számos területe nem jelent új veszélyforrást, így a jelenlegi szabályozási keretek elegendõek. Ám lehetséges, hogy az új típusú mesterséges nanoanyagok alkalmazása a meglévõ szabályozás módosítását, vagy éppen új típusú szabályozás kidolgozását igényli, amely a termék teljes életciklusára kiterjed, a gyártástól a megsemmisítésig.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nanoanyagok biztonsági megítéléséhez használt szabályozási keretrendszer ugyanazokat az elveket és a szektor specifikus követelményeket kell, hogy kövesse, mint más termékek esetén: a kockázat a veszélyeztetettség és a kitettség függvénye. A direkt kitettség az adott alkalmazástól függ, indirekt kitettség a gyártási folyamatban való részvétel, vagy a környezeti befolyás során léphet fel.
Végezetül le kell szögeznünk, hogy a nanobiztonság megítéléséhez szükséges kutatásokhoz tetemes beruházások szükségesek, miközben fel kell gyorsítanunk az érintett termékek és a rájuk vonatkozó szabályozás megfelelõ felülvizsgálatát.
Az ismeretek jelenlegi állása, a tudás-hézagok betöltésének prioritásai
Bár világszerte számos kutatási projekt folyik a potenciális veszélyek és kockázatok megítélése céljából, számos kétely merül fel ezek minõségét és relevanciáját illetõen. Standardizált módszertan és referencia-anyagok hiányában nehéz összehasonlítani a különbözõ kutatók különbözõ nanotermékekre vonatkozó eredményeit.
A nanotermékek biztonságának megítélése a finom porok tüdõ-károsító hatására vonatkozó kutatásokból eredeztethetõ. A nano-részecskék és a tüdõ közötti kölcsönhatás továbbra is az egyik fõ kutatási téma, amely a biológiai folyamatok tisztázására és potenciálisan betegséget kiváltó hatásaira koncentrál. A tüdõt érõ hatások mellett, jelenlegi tudásunkban számos hézag van arra vonatkozólag, hogy a finom porok belélegzése után milyen egészségügyi következmények jelentkeznek más szervekben, különösen a felszívódás, eloszlás, felhalmozódás és biológiai hatások tekintetében, bár azt például már felderítették, hogy egyes nanorészecskék át tudnak lépni az agyvérgáton. A szervezetbe kerülés egyéb útjai, - egyes termékek esetében például a szájon át történõ bevétel, felszívódás a bõrön át, vagy az intravénás bevitel - jóval kevésbé tanulmányozottak.
Általánosságban elmondható, hogy ugyanazok a tulajdonságok, amelyek bizonyos alkalmazások szempontjából kedvezõek, például hogy egyes nanorészecskék képesek biológiai membránokon áthatolni, vagy hogy jelentõs felületi reakciókészséggel rendelkeznek, egyúttal a toxicitás okaként is azonosíthatók. (Ez az úgy nevezett nanotermék paradoxon.) Ez a parodoxon nem csak a nanotermékek ill. a nano-medicina területén jelentkezik, hasonló elv érvényesül a gyógyszereknél is.
A biztonságossági megítélés fõbb problémakörei a következõek:
Dózis
A teszteknek a potenciális veszélyeket a bevitt dózis és az arra adott válaszok közötti viszony alapján kellene azonosítani, ha szükséges, hosszú távú kísérletekkel. Az idáig közölt tanulmányok közül sok csak a bevitel rövid távú hatásait vizsgálta, gyakran nagyon nagy dózisok alkalmazása mellett, ami a ténylegesen valószínû kitettség szempontjából nem releváns. A dózis mértékének megítélésénél a bevitt nanoanyag részletes fiziko-kémiai tulajdonságait is szem elõtt kell tartani, ami a korai kutatások esetében nem volt mindig lehetséges.
Standardizáció
A vizsgálatok során kritikus fontosságú validált, standardizált eljárásokat használni, annak érdekében, hogy (1) különbözõ kutatók eredményeit össze lehessen hasonlítani és hogy (2) az in vitro vizsgálatok és az állatkísérletek eredményeit ésszerû határok között az emberi szervezetre kifejtett hatás elõrejelzésére is lehessen használni. Eddig ez szintén nem mindig volt lehetséges.
Az egyedek eltérõ érzékenysége
Viszonylag kevés eredményünk van az egyedek eltérõ reakciókészségét befolyásoló tényezõket illetõen. (kor, genetikus tényezõk, epigenetikai tényezõk)
Sejtszintû vizsgálatok
Rendkívül hiányosak ismereteink a nanorészecskék és a sejtmembránok közötti kölcsönhatás természetét, a sejtekbe és a sejt-organellumokba való behatolás mechanizmusát és e folyamatok következményeit illetõen.
Szerv- és rendszerszintû vizsgálatok
A jövõbeni kutatások prioritásai közé tartoznak a nem a tüdõn keresztül bekerülõ transzlokálódó és transzferálódó részecskék toxiko-kinetikai vizsgálatai, különös tekintettel a magzati fejlõdésre, a szív- és érrendszerre, az idegrendszerre, a májra, az immunrendszerre és a belsõ elválasztás rendszerére, valamint a szervek közötti kölcsönhatásokra (olyan esetekre is, amikor az egyik szervbe bekerülõ és ott választ kiváltó nanorészecske más szervekben is hatást fejt ki).
Ugyanilyen fontos, hogy a kitettség megítélését illetõen (legyen az szándékos vagy nem-szándékos) további megbízható ismereteket szerezzünk. Kevés tanulmány tárgya a munkahelyi, fogyasztói vagy környezeti kitettség, vagy életszerû helyzetek vizsgálata. A kisebb, vagy alacsonyabb szintû technológiát alkalmazó üzemekben való kitettség mértékérõl, a gyártás utáni fázisról ismereteink nagyon hiányosak. További kutatások szükségesek a munkahelyi belélegzés mértékének és hatásainak felméréséhez. Adott nanotermékek elõírás szerinti alkalmazásán kívüli bejutásának hatásait is ugyanígy tanulmányozni kellene.
Az egyik kulcskérdés a nanorészecskék koncentrációja gyakorlati mérési módszerének megválasztása. Ebbõl a szempontból az összfelület vagy a részecskék száma az össztömegnél fontosabb lehet. Egyetértés szükséges a mérési módszerekben ahhoz, hogy integrált adatgyûjtés és adatbázis építés eredményeképpen referencia-értékeket lehessen definiálni és a részecskék morfológiai és stabilitási jellemzõit megadni.
Szabályozási, engedélyezési és irányítási keretrendszer
A munkacsoport, a más technológiáknál már felmerült kérdéseken túlmenõen, nem tartotta szükségesnek a nanotechnológiával kapcsolatban új etikai kérdések felvetését. A nanoanyagok alkalmazását a csökkenõ nyersanyagforrások és a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi fenntarthatóság figyelembevételével a társadalom számára azok jellegénél fogva hasznosnak ítéli. El kell azonban ismerni, hogy a nanotechnológia alkalmazásával kapcsolatban a közvéleményben fenntartások merültek fel, amelyeket a szenzációhajhász sajtó sokszor felerõsít.
Az Európai Bizottság és az európai nemzeti hatóságok fontos feladata a közvéleményt felmérõ társadalomtudományi kutatások támogatása. Véleményünk szerint a nagyközönség elkötelezettsége nagyobb mértékû, ha nanotechnológia alkalmazhatóságának határaival kapcsolatban közös nevezõre jutunk a kockázatok és az elõnyök mérlegre tételével.
A szabályozási környezet megteremtése jelenlegi tudásunk szerint különösen nagy kihívásokat jelentõ feladat. A nanoanyagoknak már a definíciója sem egyértelmû, tulajdonságaik és viselkedésük eltérõ, minõsítésükre és mennyiségi meghatározásukra nincsenek szabványos és validált eljárások. A szabályozási keretrendszer lehet szektor-specifikus például kozmetikumokra, gyógyszerekre, élelmiszerekre vonatkozó, vagy horizontális jellegû (vegyi anyagokra, munkásokra, fogyasztókra, környezetre vonatkozó szabályok). Utóbbiak EU és nemzeti szinten számos egyedi szabályból állnak, ideértve a vegyi anyagokra vonatkozó REACH rendeletet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékelésérõl, engedélyezésérõl és korlátozásáról, valamint a foglalkoztatás-egészségügyi és biztonsági szabályozást. A termékekre vonatkozó szabályozás is számos kérdést vet fel. Az azonban csak a távolabbi jövõ dönti el, hogy egy nanotechnológián alapuló termék, amely a diagnosztikához szükséges képalkotó elemeket terápiás gyógyszeradagolóval kombináltan alkalmazza, a gyógyszerekre vagy az orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabályozás hatálya alá fog-e esni.
A szabályozási rendszer reformja elõtt különösen fontos, hogy a kulcsszereplõk önkéntesen egyezségre jussanak a viselkedési kódexekrõl vagy más kötelezettségvállalásokról. 2008 során az Európai Bizottság ajánlást fogadott el a nanotudományok és nanotechnológiák felelõs kutatásával kapcsolatos magatartási kódexrõl. Ennek megvalósítását folyamatosan monitorozni kell, és szükség szerint módosítani kell. Üdvözlendõ a gyártók kezdeményezésén alapuló, a legjobb gyakorlatot figyelembe vevõ kockázatkezelési rendszerek, valamint a nanoanyagok tulajdonságait és felhasználását regisztráló adatbázisok fejlesztése.
Ajánlásaink a mesterséges nanoanyagok elõnyeinek és kockázatainak jobb megértését szolgáló intézkedéseket illetõen
A mesterséges nanoanyagok elõnyeinek és kockázatainak jobb mérlegelése érdekében az Európai Unió olyan koherens nanotechnológiai stratégiát igényel, amely kellõ rugalmassággal rendelkezik a jövõbeli fejleményekre adandó válaszokhoz. E stratégiának multidiszciplinárisnak és az összes érintett szektorra kiterjedõnek kell lennie, ami az adatgyûjtés, új infrastruktúrák és új képzési kezdeményezések terén támaszt új követelményeket az akadémiai szektorral, az iparral, a döntéshozókkal és a társadalom egyéb szereplõivel szemben.
A nanoanyagok biztonsági kockázat-megítélésen alapuló megközelítésének az elõvigyázatossági elvbõl kell kiindulnia, és tovább kell finomítani a stratégiát, mihelyst elegendõ adat áll rendelkezésre a veszélyek jobb megértéséhez, a kitettség megítéléséhez, valamint a gyártásban részt vevõ munkások, a technológiákat és termékeket alkalmazók és a környezet védelméhez szükséges módszerekrõl. A folyamatnak lényegében a REACH rendelet esetében alkalmazott eljáráshoz kell hasonlítania. A fõ kihívás az, hogy a megítélést olyan idõszakban kell megvalósítani, amikor az ipari alkalmazások és termékek száma rohamosan növekszik, valamint hogy a megítélésnek nem egyedül a kockázaton, hanem a kockázat és az elõnyök együttes értékelésén kell alapulnia. Ha azt akarjuk, hogy kiteljesedjék a nanotechnológia fejlõdési potenciálja, kulcsfontosságú, hogy a kutatással és a szabályozással foglalkozó közösség fókuszáltan és költség-hatékonyan alkalmazza az elõvigyázatossági elvet. A kockázat megítélése és kezelése intelligens, az egyes esetek egyedi kezelésén alapuló, és a potenciális kitettségre vonatkozó szcenáriókat is figyelembe vevõ megfontolásokat igényel. Az új ismereteknek biztonságosabb nanoanyagok gyártásához kell vezetniük.
Az Európai Közösség számára külön is kiemelünk néhány sarkalatos pontot:
A biztonsággal kapcsolatos kutatás elidegeníthetetlen része a nanoanyagokkal kapcsolatos innovációs folyamatnak , aminek már a fejlesztési folyamat során meg kell történnie (a termék a tervezésénél fogva legyen biztonságos).
A kutatásra vonatkozó terveknek és a kutatás-menedzsmentnek, valamint a termékek engedélyeztetési eljárásának kellõen rugalmasnak kell lennie a jövõbeli fejleményekhez való adaptációhoz.
El kell kerülni a túlszabályozást, mivel az rontja az elõny-kockázat viszony javítását, például ha a szabályok a hagyományos technológiák veszélyeit csökkentõ új eljárások bevezetését nehezítik. A túlszabályozás az innováció és a kutatás gátjává válhat, megakadályozza az eredmények új termékekben való megjelenését, amelyek, biztonságos módon használva, az EU társadalmi céljainak megvalósítását szolgálhatják.
A jelentés fõbb megállapításai és ajánlásai az alábbi területek számára javasolnak prioritásokat:
A kutatás és a kutatási eredmények alkalmazása
A biztonsági megítélési szempontoknak az új anyagok fejlesztésére irányuló projektekbe való integrálására több gondot kell fordítani. A gyógyszeripart állíthatjuk modellként, ahol a veszélyeket és a kockázatokat már a kutatás korai fázisában mérlegelik. A nanotudományok különbözõ területei (nano-medicina, nano-gyártástechnológia, nano-biztonság stb.) közötti kapcsolatok még nem eléggé alakultak ki, az egyes területek közötti párbeszédet, valamint az általános alapismereteket erõsíteni kell.
Az Európai Unió és a tagállamok támogatási stratégiáját össze kell hangolni, azonosítani kell a stratégiai kutatási területeket és a legfontosabb módszertani fejlesztéseket. Új biztonságtechnikai kutatóközpontok felállításánál fontos a duplikációk elkerülése. Az utóbbi három-négy évtizedben feldolgozott nanoanyagok mint például a különbözõ fémoxidok hosszabb távú alkalmazása nyomán valószínûsíthetjük, hogy a közeljövõben bonyolultabb nanoanyagok is széles körûen elterjednek, ami nagyszámú felhasználó huzamos kitettségét hozza magával. Az ezen anyagok mérésére és monitorizálására szolgáló eljárások jelenleg különösen bonyolultak, vagy egyáltalán nem hajthatók végre. A kockázatok megítélésénél nem elegendõ a rövid távú akut hatások vizsgálata, hanem a hosszú távú kumulatív krónikus hatásokra is figyelemmel kell lenni.
A szó szoros értelmében létfontosságú, hogy támogassuk a biztonságossági kérdésekre irányuló alapkutatást, hogy hiányos ismereteinket kiegészítsük, és hogy annak eredményeit minél hatékonyabban használjuk. A meglévõ tudásunkban rejlõ értéket új lehetõségek (pl. metaanalízis, modellezés stb.) segítségével kell kiteljesíteni.
A tudomány és a szabályozási eljárások közelítése
Az Európai Bizottság az európai tudományos közösséggel karöltve tegyen erõfeszítéseket egy közös terminológia hatékony definiálása és bevezetése érdekében, azonosítsa a biztonsági megítéléshez szükséges adatgyûjtés iránti közös igényeket, különös tekintettel a különbözõ kutatócsoportokban született eltérõ anyagokra vonatkozó eredmények összehasonlíthatóságára.
Az Európai Bizottság és az európai ügynökségek folytassák a szabályozási környezet felülvizsgálatát, és tényeken alapuló érvekkel támogassák az Európai Parlamentet, hogy hol és hogyan szükséges a nanotechnológiával kapcsolatos joganyagok megváltoztatása. A kozmetikai termékekre vonatkozó rendelet szövege bevezette a nanoanyag fogalmát, ezt precedensnek tekinthetjük más termékkörökre vonatkozó hasonló szabályozásnál is.
Természetesen minden definíciónak és szabványosításra vonatkozó erõfeszítésnek tudományos alapokon kell nyugodnia, egyértelmûnek, és jogalkotásban alkalmazhatónak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a haladást szolgálja és sikeresen bevezethetõ legyen.
Közösségi elkötelezõdés
Hasonlóképpen fontos, hogy az Európai Bizottság és az európai tudományos közösség hozzon olyan intézkedéseket, hogy a nanoanyagokról elérhetõ és pontos információ álljon rendelkezésre annak hangsúlyozásával, hogy ezek biztonságáról ugyanolyan szempontok és elvek szerint döntenek, mint más termékekérõl. A kommunikációs tevékenységnek a lehetõ legegyszerûbb nyelvezettel, kiegyensúlyozottan kell bemutatnia az új tudományos eredmények hasznosításának potenciális társadalmi elõnyeit és a fogyasztók védelmét szolgáló arányos, szektor-függõ intézkedéseket.
Nanotechnológiai oktatás
A képzést szolgáló oktatási modulokat az EU kutatási programjaiba is be lehetne építeni. Széleskörû igény van az új anyagok biztonságosságának megítélésében jártas szakemberek iránt (toxikológusok, anyagtudományi szakértõk, gyártástechnológusok). A nanotechnológiai oktatást mind a normál egyetemi szintû mesterképzésbe, mind a doktori képzésbe be kellene vezetni, erre a legjobb példát a Marie-Curie program nanotechnológiai biztonsági szakértõ-képzõ PhD projektje mutatja.
Végezetül ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy csak korlátozott mennyiségû tudományos tény áll rendelkezésre arról, hogy a nanoanyagok az emberi egészségre kockázatot jelentenek. Ezért javasoljuk, hogy a biztonsági kockázatok értékelése ezen anyagok esetében is ugyanolyan elvek és eljárások során történjék, amilyeneket más új anyagok esetében is alkalmaznak, figyelembe véve azonban a nano-méret miatt jelentkezõ új jelenségeket és tulajdonságokat.
A hatósági engedélyeztetést és a fogyasztói elfogadást is beleértve a sikeres innovációnak a tervezett biztonságosság elvén kell nyugodnia.
http://www.origo....airol.html Ezen link alján vannak a letölthetõ dokumentumok. Természetesen csak a kivonatolt magyar nyelvû érhetõ el, a teljes (angol) verzió nem. Vajon mi van a teljesben?
Elõszó a Joint Research Center Fõigazgatójától és az EASAC elnökétõl
Ez a jelentés a JRC (Közös Kutató Központ) és az EASAC közötti stratégiai partnerségi kapcsolat elsõ eredménye, célja az, hogy független, szakirodalmi referenciákon alapuló, tudományos megközelítésû elemzését adja a nanoanyagoknak az emberi egészségre gyakorolt hatásairól. Jelentésünket az európai és nemzeti döntéshozóknak és a polgároknak szántuk. A nanoanyagok potenciálisan nagy szerepet játszhatnak az európai innovációban, gazdasági növekedésben és a versenyképesség növelésében. Annak érdekében, hogy az új technológiából tõkét kovácsoljunk, és learathassuk az ígért elõnyöket, a sikerhez megfelelõ európai uniós kereteket kell biztosítani. E tekintetben az egyik fõ kérdés a nanoananyagokkal kapcsolatos biztonsági kérdések harmonizált megítélése, ami a döntéshozók és a tudósok közötti párbeszéd erõsítését igényli.
A JRC és az EASAC együttes kezdeményezése hozzájárul a közös európai célok eléréséhez, és támogatja a nanotechnológiai innovációkhoz szükséges integrált erõfeszítéseket, valamint a nanoanyagok jövõjével kapcsolatos nyilvános vitát. E kezdeményezés, valamint a két intézmény tevékenységei között már létezõ szinergiák tapasztalataira építve, az együttmûködést még strukturáltabb módon fogjuk tovább építeni. Együttmûködésünk a legfõbb európai prioritásokhoz fûzõdõ tudományos témákat célozza meg, és szorosabbra zárja a tagországok nemzeti tudományos akadémiái és az európai politikai döntéshozatal közötti kapcsolatot.
D. Ristori – B. Heap
Vezetõi összefoglaló
A nanotechnológia a nanométeres méretû, legtöbbször mesterségesen elõállított anyagok és rendszerek tervezését, minõsítését, elõállítását és alkalmazásait öleli fel. A nanoanyagok más anyagoktól viszonylag nagy fajlagos felületük miatt különböznek, így esetükben különösen fontossá válnak a felületi tulajdonságok.
A nanotechnológiai beruházások világszerte erõsen növekedõ ütemet mutatnak mind a magán, mind az állami szektorban. Az Európai Unióban különösen sokat várnak a nanotechnológia stratégiai hozzájárulásától a gazdasági növekedés, valamint a társadalmi elõnyök és az egyéni jólét terén. Ugyanakkor a nanoanyagok biztonságos használatával kapcsolatban sok a tudományos bizonytalanság és ellentmondás, a nanoanyagok humán egészségügyi kockázataival kapcsolatban csak korlátozott mennyiségû, tudományosan megalapozott tény létezik.
Fontos, hogy idejekorán történjék az erre vonatkozó eljárásmód kialakítása, ami figyelembe veszi a fenti tényezõket. Ha a biztonsággal kapcsolatban kétségek merülnek fel, az egyaránt vezethet a nyilvános viták elmérgesedéséhez és a befektetõk elkedvetlenítéséhez.
A potenciális egészségügyi és környezetvédelmi hatásokat vizsgáló világos szabályozási keretrendszer ezért az európai integrált nanotechnológiai innovációs erõfeszítések elidegeníthetetlen részét kell hogy képezze szélesebb összefüggésben az új technológia kockázatainak és elõnyeinek elemzése és kommunikálása során.
A jelen jelentés célja
Bár számos tanulmány foglalkozott például az égési folyamatok során a környezetbe jutó nanorészecskék hatásaival az emberi egészségre, a közfogyasztásba kerülõ ill. egyéb termékekben használt nanoanyagok biztonságosságának megítéléséhez jelenleg még nem áll rendelkezésre a tudományos közösség által általánosan elfogadott nézetrendszer. Ezért munkacsoportot állítottunk fel, amely a nanoanyagok emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásait elemezte, különös tekintettel a mesterségesen elõállított nanoanyagokra.
A munkacsoport hatáskörébe tartozott az elõnyök és a potenciális rizikófaktorok jelenlegi legjobb tudásunk szerinti leírása, a biztonságosság megítélésére szolgáló módszerek ismertetése és kritikai értékelése, a jelenleg használt nanoanyagok biztonságával kapcsolatos tudás hézagainak felmérése, valamint a nanoanyagokkal kapcsolatos további kutatás és szabályozási keretrendszer prioritásaira vonatkozó javaslattétel.
A jelentés a fõ elvekre és problémakörökre fókuszál, nem kíván részletes tudományterületi összefoglalót adni. Központjában az emberi egészség áll, bár környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkozik, ha azok közvetlen hatással vannak az egészségre.
A nanoanyagok alkalmazásának elõnyei és biztonságossága
A nanotechnológia kifejezés a nanoanyagok és ipari alkalmazásaik igen széles körét fedi le. Várakozásaink szerint az alkalmazások közül nagyon sok fókuszál az egészség és az életminõség javítására. A nanotechnológia orvosi alkalmazásai az egyik leggyorsabban növekvõ terület, amelynek fejleményei a terápiás és diagnosztikai eljárásoknál, valamint a képalkotó eljárásoknál egyaránt jelentõsek.
Az élelmiszeripari alkalmazások számos célt szolgálhatnak: íz, vagy állag javítása, mikro-tápanyag-összetevõk stabilitásának növelése kapszulázással, hosszabb eltarthatósági idõ elérése, csomagolástechnikai megoldások a baktériumszennyezés kizárására. Egyéb területeken való alkalmazások között említhetõ a környezetvédelmi rehabilitáció, toxikus anyagok detektálása és megsemmisítése, energia-termelés és tárolás, és számos más alkalmazás.
A fogyasztói körbe került nanotermékekrõl számos leltár készült, egyes felmérések szerint már több, mint 1000 ilyen termék létezik, a besorolás azonban a gyártók önbevallásán, nem pedig objektív kritériumokon alapul, ami jelentõsen megnehezíti a koherens és módszeres biztonsági megítélést. A nanoanyagok használatának gyors elterjedése az iparban és a fogyasztási termékekben azonban számos aggályt gerjeszt mind egészségügyi, mind környezetvédelmi szempontból. Általánosan elfogadott, hogy a nanotechnológia számos területe nem jelent új veszélyforrást, így a jelenlegi szabályozási keretek elegendõek. Ám lehetséges, hogy az új típusú mesterséges nanoanyagok alkalmazása a meglévõ szabályozás módosítását, vagy éppen új típusú szabályozás kidolgozását igényli, amely a termék teljes életciklusára kiterjed, a gyártástól a megsemmisítésig.
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a nanoanyagok biztonsági megítéléséhez használt szabályozási keretrendszer ugyanazokat az elveket és a szektor specifikus követelményeket kell, hogy kövesse, mint más termékek esetén: a kockázat a veszélyeztetettség és a kitettség függvénye. A direkt kitettség az adott alkalmazástól függ, indirekt kitettség a gyártási folyamatban való részvétel, vagy a környezeti befolyás során léphet fel.
Végezetül le kell szögeznünk, hogy a nanobiztonság megítéléséhez szükséges kutatásokhoz tetemes beruházások szükségesek, miközben fel kell gyorsítanunk az érintett termékek és a rájuk vonatkozó szabályozás megfelelõ felülvizsgálatát.
Az ismeretek jelenlegi állása, a tudás-hézagok betöltésének prioritásai
Bár világszerte számos kutatási projekt folyik a potenciális veszélyek és kockázatok megítélése céljából, számos kétely merül fel ezek minõségét és relevanciáját illetõen. Standardizált módszertan és referencia-anyagok hiányában nehéz összehasonlítani a különbözõ kutatók különbözõ nanotermékekre vonatkozó eredményeit.
A nanotermékek biztonságának megítélése a finom porok tüdõ-károsító hatására vonatkozó kutatásokból eredeztethetõ. A nano-részecskék és a tüdõ közötti kölcsönhatás továbbra is az egyik fõ kutatási téma, amely a biológiai folyamatok tisztázására és potenciálisan betegséget kiváltó hatásaira koncentrál. A tüdõt érõ hatások mellett, jelenlegi tudásunkban számos hézag van arra vonatkozólag, hogy a finom porok belélegzése után milyen egészségügyi következmények jelentkeznek más szervekben, különösen a felszívódás, eloszlás, felhalmozódás és biológiai hatások tekintetében, bár azt például már felderítették, hogy egyes nanorészecskék át tudnak lépni az agyvérgáton. A szervezetbe kerülés egyéb útjai, - egyes termékek esetében például a szájon át történõ bevétel, felszívódás a bõrön át, vagy az intravénás bevitel - jóval kevésbé tanulmányozottak.
Általánosságban elmondható, hogy ugyanazok a tulajdonságok, amelyek bizonyos alkalmazások szempontjából kedvezõek, például hogy egyes nanorészecskék képesek biológiai membránokon áthatolni, vagy hogy jelentõs felületi reakciókészséggel rendelkeznek, egyúttal a toxicitás okaként is azonosíthatók. (Ez az úgy nevezett nanotermék paradoxon.) Ez a parodoxon nem csak a nanotermékek ill. a nano-medicina területén jelentkezik, hasonló elv érvényesül a gyógyszereknél is.
A biztonságossági megítélés fõbb problémakörei a következõek:
Dózis
A teszteknek a potenciális veszélyeket a bevitt dózis és az arra adott válaszok közötti viszony alapján kellene azonosítani, ha szükséges, hosszú távú kísérletekkel. Az idáig közölt tanulmányok közül sok csak a bevitel rövid távú hatásait vizsgálta, gyakran nagyon nagy dózisok alkalmazása mellett, ami a ténylegesen valószínû kitettség szempontjából nem releváns. A dózis mértékének megítélésénél a bevitt nanoanyag részletes fiziko-kémiai tulajdonságait is szem elõtt kell tartani, ami a korai kutatások esetében nem volt mindig lehetséges.
Standardizáció
A vizsgálatok során kritikus fontosságú validált, standardizált eljárásokat használni, annak érdekében, hogy (1) különbözõ kutatók eredményeit össze lehessen hasonlítani és hogy (2) az in vitro vizsgálatok és az állatkísérletek eredményeit ésszerû határok között az emberi szervezetre kifejtett hatás elõrejelzésére is lehessen használni. Eddig ez szintén nem mindig volt lehetséges.
Az egyedek eltérõ érzékenysége
Viszonylag kevés eredményünk van az egyedek eltérõ reakciókészségét befolyásoló tényezõket illetõen. (kor, genetikus tényezõk, epigenetikai tényezõk)
Sejtszintû vizsgálatok
Rendkívül hiányosak ismereteink a nanorészecskék és a sejtmembránok közötti kölcsönhatás természetét, a sejtekbe és a sejt-organellumokba való behatolás mechanizmusát és e folyamatok következményeit illetõen.
Szerv- és rendszerszintû vizsgálatok
A jövõbeni kutatások prioritásai közé tartoznak a nem a tüdõn keresztül bekerülõ transzlokálódó és transzferálódó részecskék toxiko-kinetikai vizsgálatai, különös tekintettel a magzati fejlõdésre, a szív- és érrendszerre, az idegrendszerre, a májra, az immunrendszerre és a belsõ elválasztás rendszerére, valamint a szervek közötti kölcsönhatásokra (olyan esetekre is, amikor az egyik szervbe bekerülõ és ott választ kiváltó nanorészecske más szervekben is hatást fejt ki).
Ugyanilyen fontos, hogy a kitettség megítélését illetõen (legyen az szándékos vagy nem-szándékos) további megbízható ismereteket szerezzünk. Kevés tanulmány tárgya a munkahelyi, fogyasztói vagy környezeti kitettség, vagy életszerû helyzetek vizsgálata. A kisebb, vagy alacsonyabb szintû technológiát alkalmazó üzemekben való kitettség mértékérõl, a gyártás utáni fázisról ismereteink nagyon hiányosak. További kutatások szükségesek a munkahelyi belélegzés mértékének és hatásainak felméréséhez. Adott nanotermékek elõírás szerinti alkalmazásán kívüli bejutásának hatásait is ugyanígy tanulmányozni kellene.
Az egyik kulcskérdés a nanorészecskék koncentrációja gyakorlati mérési módszerének megválasztása. Ebbõl a szempontból az összfelület vagy a részecskék száma az össztömegnél fontosabb lehet. Egyetértés szükséges a mérési módszerekben ahhoz, hogy integrált adatgyûjtés és adatbázis építés eredményeképpen referencia-értékeket lehessen definiálni és a részecskék morfológiai és stabilitási jellemzõit megadni.
Szabályozási, engedélyezési és irányítási keretrendszer
A munkacsoport, a más technológiáknál már felmerült kérdéseken túlmenõen, nem tartotta szükségesnek a nanotechnológiával kapcsolatban új etikai kérdések felvetését. A nanoanyagok alkalmazását a csökkenõ nyersanyagforrások és a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi fenntarthatóság figyelembevételével a társadalom számára azok jellegénél fogva hasznosnak ítéli. El kell azonban ismerni, hogy a nanotechnológia alkalmazásával kapcsolatban a közvéleményben fenntartások merültek fel, amelyeket a szenzációhajhász sajtó sokszor felerõsít.
Az Európai Bizottság és az európai nemzeti hatóságok fontos feladata a közvéleményt felmérõ társadalomtudományi kutatások támogatása. Véleményünk szerint a nagyközönség elkötelezettsége nagyobb mértékû, ha nanotechnológia alkalmazhatóságának határaival kapcsolatban közös nevezõre jutunk a kockázatok és az elõnyök mérlegre tételével.
A szabályozási környezet megteremtése jelenlegi tudásunk szerint különösen nagy kihívásokat jelentõ feladat. A nanoanyagoknak már a definíciója sem egyértelmû, tulajdonságaik és viselkedésük eltérõ, minõsítésükre és mennyiségi meghatározásukra nincsenek szabványos és validált eljárások. A szabályozási keretrendszer lehet szektor-specifikus például kozmetikumokra, gyógyszerekre, élelmiszerekre vonatkozó, vagy horizontális jellegû (vegyi anyagokra, munkásokra, fogyasztókra, környezetre vonatkozó szabályok). Utóbbiak EU és nemzeti szinten számos egyedi szabályból állnak, ideértve a vegyi anyagokra vonatkozó REACH rendeletet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékelésérõl, engedélyezésérõl és korlátozásáról, valamint a foglalkoztatás-egészségügyi és biztonsági szabályozást. A termékekre vonatkozó szabályozás is számos kérdést vet fel. Az azonban csak a távolabbi jövõ dönti el, hogy egy nanotechnológián alapuló termék, amely a diagnosztikához szükséges képalkotó elemeket terápiás gyógyszeradagolóval kombináltan alkalmazza, a gyógyszerekre vagy az orvostechnikai eszközökre vonatkozó szabályozás hatálya alá fog-e esni.
A szabályozási rendszer reformja elõtt különösen fontos, hogy a kulcsszereplõk önkéntesen egyezségre jussanak a viselkedési kódexekrõl vagy más kötelezettségvállalásokról. 2008 során az Európai Bizottság ajánlást fogadott el a nanotudományok és nanotechnológiák felelõs kutatásával kapcsolatos magatartási kódexrõl. Ennek megvalósítását folyamatosan monitorozni kell, és szükség szerint módosítani kell. Üdvözlendõ a gyártók kezdeményezésén alapuló, a legjobb gyakorlatot figyelembe vevõ kockázatkezelési rendszerek, valamint a nanoanyagok tulajdonságait és felhasználását regisztráló adatbázisok fejlesztése.
Ajánlásaink a mesterséges nanoanyagok elõnyeinek és kockázatainak jobb megértését szolgáló intézkedéseket illetõen
A mesterséges nanoanyagok elõnyeinek és kockázatainak jobb mérlegelése érdekében az Európai Unió olyan koherens nanotechnológiai stratégiát igényel, amely kellõ rugalmassággal rendelkezik a jövõbeli fejleményekre adandó válaszokhoz. E stratégiának multidiszciplinárisnak és az összes érintett szektorra kiterjedõnek kell lennie, ami az adatgyûjtés, új infrastruktúrák és új képzési kezdeményezések terén támaszt új követelményeket az akadémiai szektorral, az iparral, a döntéshozókkal és a társadalom egyéb szereplõivel szemben.
A nanoanyagok biztonsági kockázat-megítélésen alapuló megközelítésének az elõvigyázatossági elvbõl kell kiindulnia, és tovább kell finomítani a stratégiát, mihelyst elegendõ adat áll rendelkezésre a veszélyek jobb megértéséhez, a kitettség megítéléséhez, valamint a gyártásban részt vevõ munkások, a technológiákat és termékeket alkalmazók és a környezet védelméhez szükséges módszerekrõl. A folyamatnak lényegében a REACH rendelet esetében alkalmazott eljáráshoz kell hasonlítania. A fõ kihívás az, hogy a megítélést olyan idõszakban kell megvalósítani, amikor az ipari alkalmazások és termékek száma rohamosan növekszik, valamint hogy a megítélésnek nem egyedül a kockázaton, hanem a kockázat és az elõnyök együttes értékelésén kell alapulnia. Ha azt akarjuk, hogy kiteljesedjék a nanotechnológia fejlõdési potenciálja, kulcsfontosságú, hogy a kutatással és a szabályozással foglalkozó közösség fókuszáltan és költség-hatékonyan alkalmazza az elõvigyázatossági elvet. A kockázat megítélése és kezelése intelligens, az egyes esetek egyedi kezelésén alapuló, és a potenciális kitettségre vonatkozó szcenáriókat is figyelembe vevõ megfontolásokat igényel. Az új ismereteknek biztonságosabb nanoanyagok gyártásához kell vezetniük.
Az Európai Közösség számára külön is kiemelünk néhány sarkalatos pontot:
A biztonsággal kapcsolatos kutatás elidegeníthetetlen része a nanoanyagokkal kapcsolatos innovációs folyamatnak , aminek már a fejlesztési folyamat során meg kell történnie (a termék a tervezésénél fogva legyen biztonságos).
A kutatásra vonatkozó terveknek és a kutatás-menedzsmentnek, valamint a termékek engedélyeztetési eljárásának kellõen rugalmasnak kell lennie a jövõbeli fejleményekhez való adaptációhoz.
El kell kerülni a túlszabályozást, mivel az rontja az elõny-kockázat viszony javítását, például ha a szabályok a hagyományos technológiák veszélyeit csökkentõ új eljárások bevezetését nehezítik. A túlszabályozás az innováció és a kutatás gátjává válhat, megakadályozza az eredmények új termékekben való megjelenését, amelyek, biztonságos módon használva, az EU társadalmi céljainak megvalósítását szolgálhatják.
A jelentés fõbb megállapításai és ajánlásai az alábbi területek számára javasolnak prioritásokat:
A kutatás és a kutatási eredmények alkalmazása
A biztonsági megítélési szempontoknak az új anyagok fejlesztésére irányuló projektekbe való integrálására több gondot kell fordítani. A gyógyszeripart állíthatjuk modellként, ahol a veszélyeket és a kockázatokat már a kutatás korai fázisában mérlegelik. A nanotudományok különbözõ területei (nano-medicina, nano-gyártástechnológia, nano-biztonság stb.) közötti kapcsolatok még nem eléggé alakultak ki, az egyes területek közötti párbeszédet, valamint az általános alapismereteket erõsíteni kell.
Az Európai Unió és a tagállamok támogatási stratégiáját össze kell hangolni, azonosítani kell a stratégiai kutatási területeket és a legfontosabb módszertani fejlesztéseket. Új biztonságtechnikai kutatóközpontok felállításánál fontos a duplikációk elkerülése. Az utóbbi három-négy évtizedben feldolgozott nanoanyagok mint például a különbözõ fémoxidok hosszabb távú alkalmazása nyomán valószínûsíthetjük, hogy a közeljövõben bonyolultabb nanoanyagok is széles körûen elterjednek, ami nagyszámú felhasználó huzamos kitettségét hozza magával. Az ezen anyagok mérésére és monitorizálására szolgáló eljárások jelenleg különösen bonyolultak, vagy egyáltalán nem hajthatók végre. A kockázatok megítélésénél nem elegendõ a rövid távú akut hatások vizsgálata, hanem a hosszú távú kumulatív krónikus hatásokra is figyelemmel kell lenni.
A szó szoros értelmében létfontosságú, hogy támogassuk a biztonságossági kérdésekre irányuló alapkutatást, hogy hiányos ismereteinket kiegészítsük, és hogy annak eredményeit minél hatékonyabban használjuk. A meglévõ tudásunkban rejlõ értéket új lehetõségek (pl. metaanalízis, modellezés stb.) segítségével kell kiteljesíteni.
A tudomány és a szabályozási eljárások közelítése
Az Európai Bizottság az európai tudományos közösséggel karöltve tegyen erõfeszítéseket egy közös terminológia hatékony definiálása és bevezetése érdekében, azonosítsa a biztonsági megítéléshez szükséges adatgyûjtés iránti közös igényeket, különös tekintettel a különbözõ kutatócsoportokban született eltérõ anyagokra vonatkozó eredmények összehasonlíthatóságára.
Az Európai Bizottság és az európai ügynökségek folytassák a szabályozási környezet felülvizsgálatát, és tényeken alapuló érvekkel támogassák az Európai Parlamentet, hogy hol és hogyan szükséges a nanotechnológiával kapcsolatos joganyagok megváltoztatása. A kozmetikai termékekre vonatkozó rendelet szövege bevezette a nanoanyag fogalmát, ezt precedensnek tekinthetjük más termékkörökre vonatkozó hasonló szabályozásnál is.
Természetesen minden definíciónak és szabványosításra vonatkozó erõfeszítésnek tudományos alapokon kell nyugodnia, egyértelmûnek, és jogalkotásban alkalmazhatónak kell lennie, ha azt akarjuk, hogy a haladást szolgálja és sikeresen bevezethetõ legyen.
Közösségi elkötelezõdés
Hasonlóképpen fontos, hogy az Európai Bizottság és az európai tudományos közösség hozzon olyan intézkedéseket, hogy a nanoanyagokról elérhetõ és pontos információ álljon rendelkezésre annak hangsúlyozásával, hogy ezek biztonságáról ugyanolyan szempontok és elvek szerint döntenek, mint más termékekérõl. A kommunikációs tevékenységnek a lehetõ legegyszerûbb nyelvezettel, kiegyensúlyozottan kell bemutatnia az új tudományos eredmények hasznosításának potenciális társadalmi elõnyeit és a fogyasztók védelmét szolgáló arányos, szektor-függõ intézkedéseket.
Nanotechnológiai oktatás
A képzést szolgáló oktatási modulokat az EU kutatási programjaiba is be lehetne építeni. Széleskörû igény van az új anyagok biztonságosságának megítélésében jártas szakemberek iránt (toxikológusok, anyagtudományi szakértõk, gyártástechnológusok). A nanotechnológiai oktatást mind a normál egyetemi szintû mesterképzésbe, mind a doktori képzésbe be kellene vezetni, erre a legjobb példát a Marie-Curie program nanotechnológiai biztonsági szakértõ-képzõ PhD projektje mutatja.
Végezetül ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy csak korlátozott mennyiségû tudományos tény áll rendelkezésre arról, hogy a nanoanyagok az emberi egészségre kockázatot jelentenek. Ezért javasoljuk, hogy a biztonsági kockázatok értékelése ezen anyagok esetében is ugyanolyan elvek és eljárások során történjék, amilyeneket más új anyagok esetében is alkalmaznak, figyelembe véve azonban a nano-méret miatt jelentkezõ új jelenségeket és tulajdonságokat.
A hatósági engedélyeztetést és a fogyasztói elfogadást is beleértve a sikeres innovációnak a tervezett biztonságosság elvén kell nyugodnia.
http://www.origo....airol.html Ezen link alján vannak a letölthetõ dokumentumok. Természetesen csak a kivonatolt magyar nyelvû érhetõ el, a teljes (angol) verzió nem. Vajon mi van a teljesben?
Hozzaszolasok
#1 |
csizmilaci
- 2013. June 29. 21:58:20
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.