Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Megfejtették a titokzatos Voynich-kódex jelentését?
Egy rejtélyes 15. századi kézirat, aminek nyelvezete mindeddig megfejthetetlennek bizonyult, sokakat arra a következtetésre sarkallt, hogy a gyönyörû könyv csupán egy átverés, egy új tanulmány azonban kódolt üzenetre gyanakszik.
A szóban forgó Voynich-kézirat 1912. óta tartja lázban, vagy inkább kételyek között a kutatókat, amikor is egy könyvkereskedõ, Wilfred Voynich rábukkant egy olasz apátságban. A gazdagon illusztrált könyvben az ismeretlen nyelvû szöveg mellett meztelen nimfák, azonosíthatatlan növények és csillagászati diagramok találhatók.
Bár a szövegben a szavak hosszai és kombinációi a valódi nyelvekhez hasonló sémát mutatnak, több tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy a könyv nem más, mint egy 15. századi csalás, amivel a reneszánsz könyvgyûjtõket akarták átverni, illetve jó pénzt kihúzni a zsebükbõl, a szavak pedig semmilyen jelentéssel nem bírnak. Az egyik ilyen tanulmány szerint egy 16. században már jól ismert technikával bárki elõállíthatta ezt a karakterhalmazt, sõt egy másik tanulmány a statisztikai tulajdonságai alapján is zagyvaléknak minõsítette a papírra vetett szavakat.
33608_voynich-kezirat-1.jpg
Van logika benne
Most Marcelo Montemurro, a brit Manchester Egyetem kutatója munkatársaival egy másik statisztikai technikával elemezte a szöveget, ami a legjelentõsebb kifejezéseket emeli ki, melynek eredményei szerint a Voynich-kézirat valójában egy titkos üzenetet tartalmaz. Montemurro módszere a szavak sémái helyett jóval általánosabb sémákat keresett a szavak gyakorisága és csoportosulása alapján, melyek jelentésre utalhatnak. "Ezeknek a dolgoknak a vizsgálata új fényben tünteti fel a tartalmat" - mondta Montemurro.
A technika egy formulát használ, ami az entrópiát, az eloszlásbeli egyenetlenséget keresi a kifejezésekben. Egy adott kifejezés esetében a kutatók meghatározzák az entrópiát mind az eredeti szövegben, mind egy összekevert változatában. A két entrópia közötti különbség megszorozva a szavak gyakoriságával megmutatja, mennyi információt hordoz a szöveg. A módszer szerint azok a szavak, melyek különösen fontosak, gyakrabban jelennek meg, miközben különbséget tesz az alacsony információ tartalmú szavak, mint az "és", valamint a magas információ tartalmúak között.
33608_voynich-kezirat-2.jpg
Egy valódi nyelvrõl lehet szó
Az entrópiás technika több híres szövegben is bizonyított, például a Fajok eredetében, melybõl a leginformatívabb szavak a formula szerint a "fajok", "változatosság", "hibridek", valamint a "nemek" voltak. A Moby Dickben az egyik legfontosabb szó a formula szerint a "bálna" volt. A Voynich-kéziraton végig futtatva több magas entrópiájú szó került kiemelésre, melyek meghatározónak tûntek a kézirat különbözõ fejezeteiben. A csapat további elemzéseket is végzett, melynek eredményeként megállapították, hogy a gyógyászati és növényi illusztrációknál található magas entrópiájú kifejezések nagyobb valószínûséggel kötõdnek egymáshoz, mint a csillagászati és biológiai témájú illusztrációknál található kifejezésekhez. "Elemzésünk az elsõ, ami ténylegesen a nyelvészeti szerkezetük alapján köti össze ezeket a fejezeteket" - tette hozzá Montemurro.
A technika megmérte a kapcsolódó szavak csoportosításának optimális módját, ami az információs értékre utal. A regényekben ez az érték elég magas, míg az egyszerû felsorolásokban jóval kisebb. Montemurro és munkatársai a Voynich-kéziratot olyan mûvekkel vetették össze, mint a Fajok eredete (angol nyelven), A Shiji: A történetíró feljegyzései (kínai nyelven), Szent Ágoston vallomásai (latinul), továbbá egy Fortran programozási nyelven íródott számítógépes kóddal, valamint az élesztõ DNS-ének részleteivel. Az emberi nyelveken írott mûvek esetében 500-700 szó esett ebbe, a formula által meghatározott tartományba, míg a Fortran esetében az érték 300 körül mozgott, az élesztõ DNS-énél pedig csupán 10 volt. Meglepetésre a Voynich-kézirat 800 körüli eredménnyel büszkélkedhet. "Azt akartuk látni, hogy az elemzésbõl kikerülõ szerkezet konzisztens-e, vagy sem egy valódi nyelvvel" - mondta Montemurro. "Ha olyasvalamit találunk volna, mint az élesztõ, az erõs kétségeket támasztott volna a Voynich kézirat természetével szemben, a kapott érték alapján azonban nem mondhatjuk, hogy nem nyelvrõl lenne szó".
A csalás mellett kardoskodókat azonban ezzel sem sikerült meggyõzni. Gordon Rugg, a brit Keele Egyetem számítógép tudósa, aki 2004-ben már felvetett egy egyszerû módszert a teljes kézirat megalkotására minden nyelvészeti alapot nélkülözõ karakterhalmazból, úgy véli, az a tény, hogy a kéziratban egyetlen javítás, vagy arra utaló nyom sincs, eleve gyanússá teszi a könyvet. "Amennyiben a Voynich kézirat egy valódi nyelven íródott, akkor az alkotója vagy egyáltalán nem törõdött a hibákkal, vagy 200 oldalt hiba nélkül írt le" - magyarázta. "Ez elég valószínûtlen".
33608_voynich-kezirat-3.jpg
Titokzatos kód az 1400-as évekbõl
A Voynich-kézirat ismeretlen eredetû betûkkel és nyelven írt könyv, amelynek tartalmát mind a mai napig nem sikerült megfejteni. Nevét egykori tulajdonosáról, Wilfrid Michael Voynich amerikai könyvkereskedõrõl kapta, akihez 1912-ben került. A korábbi becslések szerint 1450 és 1520 között íródhatott. 2009-es radiokarbon kormeghatározás szerint a 15. század elején írták. Jelenleg a Yale Egyetemen, a Beinecke Könyvtárban található. 2005-ben jelent meg az elsõ fakszimile (eredetihez hû, változatlan) utánnyomása.
A mû 234 darab 15 cm széles és 23 cm magas velumlapból áll, amelybõl negyvenkét lap hiányzik az oldalszámozás szerint. Valószínûsíthetõ, hogy már 1912-ben, Voynichhoz kerülésekor sem volt teljes. A szöveghez és az ábrák körvonalazásához lúdtollat használtak. A rajzok színesek és gyakran elnagyoltak. Úgy vélik, hogy a képek a szöveg megírása után kerültek a mûbe, míg mások szerint elõbb, mivel számos helyen a szöveg körülfolyja, illetve címkézi a képeket.
Dokumentált története alatt sokszor foglalkoztak vele amatõr és hivatásos kódfejtõk, többek között a brit és az amerikai haditengerészettõl, de senkinek nem sikerült még csak részben sem megfejtenie. Mindezek a kudarcok a történelmi titkosírástan híres rejtélyévé tették a kéziratot, de támogatták azt az elméletet is, amely szerint a szöveg csalás, semmi értelme nincs.
33608_voynich-kezirat-6.jpg
33608_voynich-kezirat-5.jpg
Az ábrák
A kézirat ábrái kevés támpontot nyújtanak a mû pontos tartalmának meghatározásához, de segítségükkel hat különálló fejezetre bonthatjuk. Az utolsó fejezet kivételével, melynek tartalma kizárólag szöveges, majd minden oldal tartalmaz legalább egy ábrát, melyek stílusa igen változatos.
A fejezetek, korabeli nevekkel:
Herbárium: minden egyes oldal egy, néha két növényt tartalmaz, valamint néhány bekezdésnyi szöveget. Az abban a korszakban az európai herbáriumokra jellemzõ stílusban készült. Egyes ábrák a gyógyszerészeti részben (lásd lejjebb) található illusztrációk nagyításai és pontosabb ábrázolásai.
Asztronómia: a kör alakú ábrák, néhányuk égitestek ábráival (napok, holdak és csillagok), sejtetik, hogy a tartalma asztrológiával és asztronómiával kapcsolatos. Sorban egymás után a 12 csillagjeggyel foglalkozó lapokat találunk a fejezetben (Halak, Bika, egy íjpuskás katona mint Nyilas stb.). Minden szimbólum 30 nõalakkal van keretezve, melyek többsége meztelen, és mind egy felcímkézett csillagot tart. A fejezet két utolsó lapja, a Vízöntõ és a Bak (nagyjából január és február) elveszett. A Kos és a Bika négy páros ábrába került 15–15 csillaggal. Néhány ábra kihajtható lapokon van.
Biológia: sûrû, folytonos szöveg ábrákkal tarkítva. Az ábrák legtöbbször meztelen nõalakokat ábrázolnak – néhányuk koronát visel –, akik kádakban vagy medencékben fürdenek, ezek bonyolult csõhálózattal vannak összekötve. Néhány csõhálózat alakja tisztán kivehetõen emberi szerveket ábrázol.
Kozmológia: több kör alakú ábra egy ismeretlen természetrõl. Itt vannak kihajtható oldalak is, az egyikük hatoldalas, és valamiféle térképet vagy ábrát tartalmaz: kilenc sziget utakkal összekötve, kastélyokkal és feltehetõleg egy vulkánnal.
Gyógyszerészet: több különálló növényi rész (gyökerek, levelek stb.) felcímkézett rajza. A margók mentén gyógyszerészeti edényekre hasonlító tárgyak rajzai állnak. Néhány szöveges bekezdést is tartalmaz.
Receptek: több rövid bekezdés, virág- vagy csillagszerû jellel jelölve.
33608_voynich-kezirat-7.jpg
33608_voynych.jpg
A szöveg
A szöveg jól láthatóan balról jobbra íródott, meglehetõsen töredezett jobb margóval. A hosszabb részek bekezdésekre vannak tördelve, néha „pontokkal” jelölve a bal margón. Nincs egyértelmû központozás. A vonalvezetés (a sebesség, pontosság, megdöntöttség) finom, úgy tûnik, a szerzõ értette is, amit írt; a kézirat nem kelt olyan benyomást, hogy minden egyes karaktert ki kellett következtetnie írójának, mielõtt papírra vetette volna.
A szöveg több mint 170 000 különálló írásjelbõl áll, általában keskeny közökkel elválasztva. Nagy részük egy vagy két egyszerû tollvonással íródott. Bár még mindig vita tárgyát képezi, mely írásjelek különbözõek és melyek nem, egy 20–30 írásjelbõl álló ábécé alapján felírható szinte az egész szöveg; a kivétel néhány tucat különleges karakter, amelyek egyszer vagy kétszer fordulnak csak elõ.
Szélesebb közök kb. 35 000 változó hosszúságú szóra osztják a szöveget. Úgy néz ki, ezek hangtani vagy helyesírási törvényeket követnek; például egyes karaktereknek szerepelniük kell minden szóban (mint például a magánhangzóknak a magyarban), néhány karakter sosem követ másokat, némelyek duplázódhatnak, mások nem.
Statisztikai elemzések során kiderült, hogy a szöveg szerkezete hasonlít a természetes nyelvekéhez. Például a szógyakoriság Zipf törvényét követi, valamint a szavak entrópiája (kb. 10 bit/szó) hasonlít az angol vagy latin szövegekre. Néhány szó csak egyes részekben vagy csak néhány oldalon fordul elõ, mások az egész kéziratban megtalálhatóak. Az illusztrációk címkékkel vannak ellátva. A gyógynövényekkel foglalkozó részben minden oldal elsõ szava csak az adott oldalon fordul elõ, így feltehetõleg az a növény neve.
33608_voynich_rosettes10_1.jpg
Másfelõl a Voynich-kézirat nyelve egyáltalán nem hasonlít az európai nyelvekre néhány aspektusban. Például nem tartalmaz tízbetûsnél hosszabb szót, valamint kevés az egy- vagy kétbetûs szó benne. A betûk elõfordulása a szavakon belül is különös: néhány karakter csak a szavak elején szerepel, mások csak a végén, megint mások mindig csak középen – ez az elrendezés az arab nyelvben fordul elõ, de a római, görög vagy cirill írásoktól idegen. (Itt meg kell jegyezni, hogy a görög szigmának más az írásmódja, ha szavak végén áll; illetve a szavak elején álló nagybetûk is sokban különbözhetnek a kisbetûs formájuktól.) A tipikus európai nyelveknél több ismétlést tartalmaz a szöveg; vannak részek, ahol ugyanaz a közönséges szó háromszor fordul elõ egymás után. A csak egy betûben különbözõ szavak is feltûnõen nagy gyakorisággal ismétlõdnek.
Csak néhány latin betûkkel íródott szót tartalmaz a kézirat. Az utolsó oldalon négy, eléggé eltorzult latin betûkkel írt sor áll, valamint két szó a szövegben. A betûk a 15. századi európai ábécéket idézik, de a szavak egy nyelvvel sem állnak kapcsolatban. Ezenkívül „csillagászati” ábrák sorozata tartalmazza a hónapok nevét (márciustól decemberig) latin írással, kiejtési segítséggel középkori francia vagy valamelyik ibériai nyelvre. Nem tudjuk, hogy ezek a latinul írt részek az eredeti szöveghez tartoztak-e, vagy késõbb írták hozzá.
33608_z3610587.jpg
Link
A szóban forgó Voynich-kézirat 1912. óta tartja lázban, vagy inkább kételyek között a kutatókat, amikor is egy könyvkereskedõ, Wilfred Voynich rábukkant egy olasz apátságban. A gazdagon illusztrált könyvben az ismeretlen nyelvû szöveg mellett meztelen nimfák, azonosíthatatlan növények és csillagászati diagramok találhatók.
Bár a szövegben a szavak hosszai és kombinációi a valódi nyelvekhez hasonló sémát mutatnak, több tanulmány is arra a következtetésre jutott, hogy a könyv nem más, mint egy 15. századi csalás, amivel a reneszánsz könyvgyûjtõket akarták átverni, illetve jó pénzt kihúzni a zsebükbõl, a szavak pedig semmilyen jelentéssel nem bírnak. Az egyik ilyen tanulmány szerint egy 16. században már jól ismert technikával bárki elõállíthatta ezt a karakterhalmazt, sõt egy másik tanulmány a statisztikai tulajdonságai alapján is zagyvaléknak minõsítette a papírra vetett szavakat.
33608_voynich-kezirat-1.jpg
Van logika benne
Most Marcelo Montemurro, a brit Manchester Egyetem kutatója munkatársaival egy másik statisztikai technikával elemezte a szöveget, ami a legjelentõsebb kifejezéseket emeli ki, melynek eredményei szerint a Voynich-kézirat valójában egy titkos üzenetet tartalmaz. Montemurro módszere a szavak sémái helyett jóval általánosabb sémákat keresett a szavak gyakorisága és csoportosulása alapján, melyek jelentésre utalhatnak. "Ezeknek a dolgoknak a vizsgálata új fényben tünteti fel a tartalmat" - mondta Montemurro.
A technika egy formulát használ, ami az entrópiát, az eloszlásbeli egyenetlenséget keresi a kifejezésekben. Egy adott kifejezés esetében a kutatók meghatározzák az entrópiát mind az eredeti szövegben, mind egy összekevert változatában. A két entrópia közötti különbség megszorozva a szavak gyakoriságával megmutatja, mennyi információt hordoz a szöveg. A módszer szerint azok a szavak, melyek különösen fontosak, gyakrabban jelennek meg, miközben különbséget tesz az alacsony információ tartalmú szavak, mint az "és", valamint a magas információ tartalmúak között.
33608_voynich-kezirat-2.jpg
Egy valódi nyelvrõl lehet szó
Az entrópiás technika több híres szövegben is bizonyított, például a Fajok eredetében, melybõl a leginformatívabb szavak a formula szerint a "fajok", "változatosság", "hibridek", valamint a "nemek" voltak. A Moby Dickben az egyik legfontosabb szó a formula szerint a "bálna" volt. A Voynich-kéziraton végig futtatva több magas entrópiájú szó került kiemelésre, melyek meghatározónak tûntek a kézirat különbözõ fejezeteiben. A csapat további elemzéseket is végzett, melynek eredményeként megállapították, hogy a gyógyászati és növényi illusztrációknál található magas entrópiájú kifejezések nagyobb valószínûséggel kötõdnek egymáshoz, mint a csillagászati és biológiai témájú illusztrációknál található kifejezésekhez. "Elemzésünk az elsõ, ami ténylegesen a nyelvészeti szerkezetük alapján köti össze ezeket a fejezeteket" - tette hozzá Montemurro.
A technika megmérte a kapcsolódó szavak csoportosításának optimális módját, ami az információs értékre utal. A regényekben ez az érték elég magas, míg az egyszerû felsorolásokban jóval kisebb. Montemurro és munkatársai a Voynich-kéziratot olyan mûvekkel vetették össze, mint a Fajok eredete (angol nyelven), A Shiji: A történetíró feljegyzései (kínai nyelven), Szent Ágoston vallomásai (latinul), továbbá egy Fortran programozási nyelven íródott számítógépes kóddal, valamint az élesztõ DNS-ének részleteivel. Az emberi nyelveken írott mûvek esetében 500-700 szó esett ebbe, a formula által meghatározott tartományba, míg a Fortran esetében az érték 300 körül mozgott, az élesztõ DNS-énél pedig csupán 10 volt. Meglepetésre a Voynich-kézirat 800 körüli eredménnyel büszkélkedhet. "Azt akartuk látni, hogy az elemzésbõl kikerülõ szerkezet konzisztens-e, vagy sem egy valódi nyelvvel" - mondta Montemurro. "Ha olyasvalamit találunk volna, mint az élesztõ, az erõs kétségeket támasztott volna a Voynich kézirat természetével szemben, a kapott érték alapján azonban nem mondhatjuk, hogy nem nyelvrõl lenne szó".
A csalás mellett kardoskodókat azonban ezzel sem sikerült meggyõzni. Gordon Rugg, a brit Keele Egyetem számítógép tudósa, aki 2004-ben már felvetett egy egyszerû módszert a teljes kézirat megalkotására minden nyelvészeti alapot nélkülözõ karakterhalmazból, úgy véli, az a tény, hogy a kéziratban egyetlen javítás, vagy arra utaló nyom sincs, eleve gyanússá teszi a könyvet. "Amennyiben a Voynich kézirat egy valódi nyelven íródott, akkor az alkotója vagy egyáltalán nem törõdött a hibákkal, vagy 200 oldalt hiba nélkül írt le" - magyarázta. "Ez elég valószínûtlen".
33608_voynich-kezirat-3.jpg
Titokzatos kód az 1400-as évekbõl
A Voynich-kézirat ismeretlen eredetû betûkkel és nyelven írt könyv, amelynek tartalmát mind a mai napig nem sikerült megfejteni. Nevét egykori tulajdonosáról, Wilfrid Michael Voynich amerikai könyvkereskedõrõl kapta, akihez 1912-ben került. A korábbi becslések szerint 1450 és 1520 között íródhatott. 2009-es radiokarbon kormeghatározás szerint a 15. század elején írták. Jelenleg a Yale Egyetemen, a Beinecke Könyvtárban található. 2005-ben jelent meg az elsõ fakszimile (eredetihez hû, változatlan) utánnyomása.
A mû 234 darab 15 cm széles és 23 cm magas velumlapból áll, amelybõl negyvenkét lap hiányzik az oldalszámozás szerint. Valószínûsíthetõ, hogy már 1912-ben, Voynichhoz kerülésekor sem volt teljes. A szöveghez és az ábrák körvonalazásához lúdtollat használtak. A rajzok színesek és gyakran elnagyoltak. Úgy vélik, hogy a képek a szöveg megírása után kerültek a mûbe, míg mások szerint elõbb, mivel számos helyen a szöveg körülfolyja, illetve címkézi a képeket.
Dokumentált története alatt sokszor foglalkoztak vele amatõr és hivatásos kódfejtõk, többek között a brit és az amerikai haditengerészettõl, de senkinek nem sikerült még csak részben sem megfejtenie. Mindezek a kudarcok a történelmi titkosírástan híres rejtélyévé tették a kéziratot, de támogatták azt az elméletet is, amely szerint a szöveg csalás, semmi értelme nincs.
33608_voynich-kezirat-6.jpg
33608_voynich-kezirat-5.jpg
Az ábrák
A kézirat ábrái kevés támpontot nyújtanak a mû pontos tartalmának meghatározásához, de segítségükkel hat különálló fejezetre bonthatjuk. Az utolsó fejezet kivételével, melynek tartalma kizárólag szöveges, majd minden oldal tartalmaz legalább egy ábrát, melyek stílusa igen változatos.
A fejezetek, korabeli nevekkel:
Herbárium: minden egyes oldal egy, néha két növényt tartalmaz, valamint néhány bekezdésnyi szöveget. Az abban a korszakban az európai herbáriumokra jellemzõ stílusban készült. Egyes ábrák a gyógyszerészeti részben (lásd lejjebb) található illusztrációk nagyításai és pontosabb ábrázolásai.
Asztronómia: a kör alakú ábrák, néhányuk égitestek ábráival (napok, holdak és csillagok), sejtetik, hogy a tartalma asztrológiával és asztronómiával kapcsolatos. Sorban egymás után a 12 csillagjeggyel foglalkozó lapokat találunk a fejezetben (Halak, Bika, egy íjpuskás katona mint Nyilas stb.). Minden szimbólum 30 nõalakkal van keretezve, melyek többsége meztelen, és mind egy felcímkézett csillagot tart. A fejezet két utolsó lapja, a Vízöntõ és a Bak (nagyjából január és február) elveszett. A Kos és a Bika négy páros ábrába került 15–15 csillaggal. Néhány ábra kihajtható lapokon van.
Biológia: sûrû, folytonos szöveg ábrákkal tarkítva. Az ábrák legtöbbször meztelen nõalakokat ábrázolnak – néhányuk koronát visel –, akik kádakban vagy medencékben fürdenek, ezek bonyolult csõhálózattal vannak összekötve. Néhány csõhálózat alakja tisztán kivehetõen emberi szerveket ábrázol.
Kozmológia: több kör alakú ábra egy ismeretlen természetrõl. Itt vannak kihajtható oldalak is, az egyikük hatoldalas, és valamiféle térképet vagy ábrát tartalmaz: kilenc sziget utakkal összekötve, kastélyokkal és feltehetõleg egy vulkánnal.
Gyógyszerészet: több különálló növényi rész (gyökerek, levelek stb.) felcímkézett rajza. A margók mentén gyógyszerészeti edényekre hasonlító tárgyak rajzai állnak. Néhány szöveges bekezdést is tartalmaz.
Receptek: több rövid bekezdés, virág- vagy csillagszerû jellel jelölve.
33608_voynich-kezirat-7.jpg
33608_voynych.jpg
A szöveg
A szöveg jól láthatóan balról jobbra íródott, meglehetõsen töredezett jobb margóval. A hosszabb részek bekezdésekre vannak tördelve, néha „pontokkal” jelölve a bal margón. Nincs egyértelmû központozás. A vonalvezetés (a sebesség, pontosság, megdöntöttség) finom, úgy tûnik, a szerzõ értette is, amit írt; a kézirat nem kelt olyan benyomást, hogy minden egyes karaktert ki kellett következtetnie írójának, mielõtt papírra vetette volna.
A szöveg több mint 170 000 különálló írásjelbõl áll, általában keskeny közökkel elválasztva. Nagy részük egy vagy két egyszerû tollvonással íródott. Bár még mindig vita tárgyát képezi, mely írásjelek különbözõek és melyek nem, egy 20–30 írásjelbõl álló ábécé alapján felírható szinte az egész szöveg; a kivétel néhány tucat különleges karakter, amelyek egyszer vagy kétszer fordulnak csak elõ.
Szélesebb közök kb. 35 000 változó hosszúságú szóra osztják a szöveget. Úgy néz ki, ezek hangtani vagy helyesírási törvényeket követnek; például egyes karaktereknek szerepelniük kell minden szóban (mint például a magánhangzóknak a magyarban), néhány karakter sosem követ másokat, némelyek duplázódhatnak, mások nem.
Statisztikai elemzések során kiderült, hogy a szöveg szerkezete hasonlít a természetes nyelvekéhez. Például a szógyakoriság Zipf törvényét követi, valamint a szavak entrópiája (kb. 10 bit/szó) hasonlít az angol vagy latin szövegekre. Néhány szó csak egyes részekben vagy csak néhány oldalon fordul elõ, mások az egész kéziratban megtalálhatóak. Az illusztrációk címkékkel vannak ellátva. A gyógynövényekkel foglalkozó részben minden oldal elsõ szava csak az adott oldalon fordul elõ, így feltehetõleg az a növény neve.
33608_voynich_rosettes10_1.jpg
Másfelõl a Voynich-kézirat nyelve egyáltalán nem hasonlít az európai nyelvekre néhány aspektusban. Például nem tartalmaz tízbetûsnél hosszabb szót, valamint kevés az egy- vagy kétbetûs szó benne. A betûk elõfordulása a szavakon belül is különös: néhány karakter csak a szavak elején szerepel, mások csak a végén, megint mások mindig csak középen – ez az elrendezés az arab nyelvben fordul elõ, de a római, görög vagy cirill írásoktól idegen. (Itt meg kell jegyezni, hogy a görög szigmának más az írásmódja, ha szavak végén áll; illetve a szavak elején álló nagybetûk is sokban különbözhetnek a kisbetûs formájuktól.) A tipikus európai nyelveknél több ismétlést tartalmaz a szöveg; vannak részek, ahol ugyanaz a közönséges szó háromszor fordul elõ egymás után. A csak egy betûben különbözõ szavak is feltûnõen nagy gyakorisággal ismétlõdnek.
Csak néhány latin betûkkel íródott szót tartalmaz a kézirat. Az utolsó oldalon négy, eléggé eltorzult latin betûkkel írt sor áll, valamint két szó a szövegben. A betûk a 15. századi európai ábécéket idézik, de a szavak egy nyelvvel sem állnak kapcsolatban. Ezenkívül „csillagászati” ábrák sorozata tartalmazza a hónapok nevét (márciustól decemberig) latin írással, kiejtési segítséggel középkori francia vagy valamelyik ibériai nyelvre. Nem tudjuk, hogy ezek a latinul írt részek az eredeti szöveghez tartoztak-e, vagy késõbb írták hozzá.
33608_z3610587.jpg
Link
Hozzaszolasok
#1 |
jodlijogi
- 2013. June 30. 20:18:41
#2 |
Maguskacska
- 2013. July 01. 17:27:47
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.