Honnan jĂśn ez a sok bunkĂł?

SĂśtĂŠt jĂśvĂľt vetĂ­t elĂŠnk az immĂĄr tĂśbb generĂĄciĂłt is mĂŠrgezĂľ belsĂľ fĂŠkek ĂŠs Ăśnkontroll nĂŠlkĂźli lĂŠtmĂłd.
SzĂłval azĂŠrt kapjuk az Ă­vet rendesen. Unom mĂĄsok panaszkodĂĄsĂĄt, s unom a sajĂĄt panaszaimat is. Unom a sztorikat, amelyeknek degenerĂĄltak a fĂľszereplĂľi, s lĂŠtĂźk egyetlen ĂŠrtelme, hogy a mellĂŠkszereplĂľk ĂŠletĂŠt tĂşlsĂłzzĂĄk. Mindezzel egyĂźtt is elkeserĂ­tĂľ, hogy az ember a legvĂĄratlanabb idĂľben ĂŠs helyen fut bele magasabbnak tĂťnĂľ, de mĂŠgis alacsonyabb szintĂť ĂŠletformĂĄkba.

A legkeményebb helyzet, amikor olyan egyénektõl jön a vonal alatti viselkedés, az önkontroll szinte teljes hiánya, akik elsõ ránézésre hasznos tagjainak tûnnek a társadalomnak. Ezerszer megírtam, s ezzel nem is vagyok egyedül: sötét jövõt vetít elénk az immár több generációt is mérgezõ belsõ fékek és önkontroll nélküli létmód. És nem a ruha teszi. Az erõszakos viselkedés normává válására már évekkel korábban figyelmeztettek, ahogy kemény inflációnak indult a tolerancia és segítõkészség is mint alapértékek.

Mivel szinte semmilyen valĂłdi visszajelzĂŠst nem kapnak az internet vilĂĄgĂĄban szocializĂĄlĂłdott tĂśmegek, s igaz a kĂśzhely is, ami szerint a tiszteletet, a megĂŠrtĂŠst, a szolidaritĂĄst nem ismerik mĂŠg csak hĂ­rbĂľl sem, Ă­gy kĂłdolva vannak a kritikus helyzetek. TahĂłnak lenni nem ĂŠletkori sajĂĄtossĂĄg. Viszont ahogy ĂŠn is elnĂŠzem, a jĂśvĂľ remĂŠnysĂŠgei hamarabb posztolnĂĄnak fotĂłkat egy baleset helyszĂ­nrĂľl, minthogy mentĂľt hĂ­vnĂĄnak. Noha ez pont nem az ĂŠn ĂĄllĂ­tĂĄsom, kellĂľen sok faarcot lĂĄtok a vĂĄrosban jĂĄrva ahhoz, hogy ezzel maximĂĄlisan egyetĂŠrtsek.

Csak a kĂśzelmĂşltbĂłl szemezgetve. Csemegepultban a pultos nem akarja megkezdeni a friss sajtot, mert szerinte el kell adni a hatszor ĂĄtcsomagolt 8-10 dekĂĄs mĂłcsingot is. MiutĂĄn mĂŠgis nagy kegyesen megteszi vita kĂ­sĂŠretĂŠben, azĂŠrt odaszĂłl a nĂŠninek, hogy „remĂŠlem, nem tĂ­z deka kell”. A pĂŠnztĂĄros fennhangon utasĂ­tja a vevĂľt, hogy most neki van elĂŠg fĂŠmpĂŠnze, Ă­gy az nem kell neki. VevĂľ elnĂŠzĂŠst kĂŠrve zavartan teljesĂ­ti a „kĂŠrĂŠst”. NĂľ villamos elĂŠ lĂŠp, erre a villamosvezetĂľ visszautazik az idĂľben, s ahogy gyanĂ­tom az ĂľskĂśzĂśssĂŠg idejĂŠn mĂ­g dĂ­vott, megĂźti a nĂľt. Zavaros Ăźgy, rĂĄadĂĄsul sajnĂĄlom a kirĂşgott fickĂłt is, mindenesetre nĂľt nem pofozunk – ĂŠs lenne egy javaslatom a tagnak, hogy kit pofozgasson. MĂĄsik, most olvasom: a biztonsĂĄgi Ăľr „itt nem lehet olvasni” rigmussal megy neki a vevĂľnek a szupermarketben. És nem ĂĄllt le. Biztos irigykedett.

Kedves kollĂŠganĂľm mesĂŠli: szintĂŠn bevĂĄsĂĄrlĂĄskor odalĂŠp hozzĂĄjuk egy Ăľr azzal a szĂśveggel, hogy videofelvĂŠtel van arrĂłl, hogy Ăľ ĂŠs a barĂĄtnĂľje „szabĂĄlytalankodtak”. Persze kiderĂźlt, hogy se szabĂĄlytalansĂĄg, se videofelvĂŠtel nincsen. És a tagnak mĂŠg megvan az ĂĄllĂĄsa.

Nem szakad le az ĂŠg, hogy bĂĄrhovĂĄ is megy az ember, ezek a kiskirĂĄlyok mindenhol ott vannak, aktivitĂĄsukkal mĂŠrgezve mĂĄsok mindennapjait. AprĂłkat bĂśknek csupĂĄn, de mindez lassan ĂślĂľ mĂŠregkĂŠnt hat. A beszĂłlĂĄs, a nem is titkolt ĂśsszesĂşgĂĄs, a szemmel verĂŠs teljesen termĂŠszetes, hiszen csak nagyon kevesen mondjĂĄk azt – inkĂĄbb elfordulnak, megadva magukat a kĂ­nos helyzetnek –, hogy most kellene befejezni. Persze, ez nem minden esetben van Ă­gy, ĂŠs olyankor szokott megtĂśrtĂŠnni a baj.

Pedig ha kellĂľen sokan jelzik, hogy bunkĂł a pincĂŠr, ha kap elĂŠg visszajelzĂŠst a kisfĂľnĂśk arrĂłl, hogy Micike stĂ­lusa a pĂŠnztĂĄrban minĂľsĂ­thetetlen, ha az Ăźzletben minden potenciĂĄlis vevĂľ szĂŠpen elmagyarĂĄznĂĄ az fintorgĂł eladĂłnak, hogy szoktak kĂśszĂśnni a vevĂľnek... tĂşl sok a „ha”. Mivel az esetek kilencvenkilenc szĂĄzalĂŠkĂĄban az ember elszĂŠgyelli magĂĄt ĂŠs mĂŠg Ăľ kĂŠr elnĂŠzĂŠst, picit nĂŠzegeti a kĂśldĂśkĂŠt, hazahĂşz, majd legkĂśzelebb visszamegy odatartani a mĂĄsik orcĂĄjĂĄt is, minden marad, ahogy van. TĂşlsĂĄgosan is mĂŠlyen van a problĂŠma. Mindenki – aki beszĂŠl ĂŠs aki hallgat is – kĂ­nlĂłdik.

Mi van itt? Kinek is kellene itt szĂŠgyellnie magĂĄt?

ForrĂĄs: MNO