Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Katonai puccs jöhet Egyiptomban?
Erre tessék figyelmezni! Szuez-Zeusz- Judapest... Megbuktathatja a hadsereg Murszi egyiptomi elnököt, ha ma öt óráig nem egyezik meg a lemondását követelõ tüntetõkkel. A katonaság két napja lényegében az ellenzék mellé állt, de Murszi támogatói is fegyverkeznek. Az ellenzékiek között kevés a közös pont, csak Murszi megbuktatásában és a szekularizációban értenek egyet.
Visszautasította Mohamed Murszi egyiptomi elnök a hadsereg ultimátumát, amelyet ma öt órai határidõvel intézett a kormány felé Abdel Fattah al-Sziszi tábornok, a hadsereg fõparancsnoka. A tábornok a kormány és a Murszi lemondását követelõ ellenzék megegyezésére adott 48 órás ultimátumot, aminek a lejártával megkezdenék a hadsereg "a jövõre vonatkozó saját menetrendjének megvalósítását". Eközben a tüntetõ civilek azzal fenyegetõznek, hogy országszerte polgári engedetlenségbe kezdenek, ha ma öt órakor még mindig Murszi lesz Egyiptom elnöke. A hadsereg vasárnapi bejelentését a tüntetõk úgy értelmezték, hogy Murszi gyakorlatilag megbukott, kedd hajnalban azonban az elnök hivatalosan is visszautasította a tábornokok követeléseit, mondván, „a megoldásnak az alkotmány keretein belül kell lennie. A katonai puccsok korszaka lejárt."
Mubarak embereit vádolja Murszi
Az Arab Tavasz és Hoszni Mubárak diktátor bukása utáni elsõ szabad választásokon megválasztott Mohamed Murszi, az Iszlám Testvériség vezetõje gyõzelme után pár év alatt Egyiptom szinte teljesen kormányozhatatlanná vált, a múlt héten hat miniszter is lemondott, ez váltotta ki a hadsereg ultimátumát. Az Al Jazeera értesülése szerint ma kora délután további hét miniszter nem jelent meg a kabinetülésen, akik közül páran hivatalosan is bejelentették a lemondásukat. A napok óta milliós tüntetéseket szervezõ ellenzéki Tamarod („Lázadó”) mozgalom biztos Murszi bukásában, kérdéses azonban, milyen rendszer következhet a sokak által már „második Arab Tavaszként” emlegetett átalakulás után.
Fotó: MTI / EPA
„Ilyen mérges légkörben hogy tudna akár a legjobb vezetõ bármit elérni? Egyetlen év alatt legalább 4900 sztrájkot, és 22 milliós nagyságrendû tüntetést szerveztek. A leváltott rezsim egykori kegyeltjei összeesküdtek az állam megdöntésére” – magyarázta a helyzetet Murszi, aki szerint a tiltakozásokkal a 2011-ben megbuktatott, jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését töltõ Hoszni Mubárak emberei próbálnak visszatérni a hatalomba.
Valójában a tüntetõk hasonló problémák miatt mentek az utcára, mint amilyenek 2011-ben is robbanáshoz vezettek: megválasztása óta a kormány nem tudott mit kezdeni az olyan súlyos problémákkal, mint a (fõként a fiatalokat sújtó) munkanélküliség, az infláció vagy a rossz közbiztonság. „Murszi ugyanolyan, mint Hoszni Mubarak. A nyomdokaiban jár” – fogalmazott az Al-Ahram hírportálnak nyilatkozó egyik tüntetõ. Egy másik tiltakozó szerint Murszi „ahelyett, hogy választ adna az emberek életét megkeserítõ problémákra, arról beszél, hogy Egyiptom halad elõre, és jobban teljesít”, ezzel megszegte a „szerzõdést”, amit a megválasztásakor kötött a néppel, ezért a tüntetõk a lemondását, ügyvivõ kormány kijelölését és elõrehozott választások kiírását követelik.
Milliók írták alá Murszi lemondását
A hadsereg ultimátumát közvetlenül hat kormánytag, Hisam Zázu turisztikai, Atef Helmi távközlési, Hatem Bagato közjogi, Abdel Kawi Kalifa vízügyi és Kaled Abdel-Ál környezetvédelmi miniszter lemondása váltotta ki, amely a hadsereg szerint a nemzetbiztonságára veszélyes helyzetet teremtett, amit csak a tüntetõk követelésének teljesítése oldhat fel. A kormányzat és a hadsereg mellett a média is kezd kicsúszni Murszi irányítása alól, pedig az utóbbi évben a kormány több kísérletet is tett a média korlátozására, ilyen volt Basszem Jusszef ellenzéki újságíró letartóztatása, akit egy Murszit kritizáló mondata miatt tartóztattak le. A csatát azonban elveszteni látszik a kormány, az elnököt ma szabadon kritizálják különféle lapokban és tévémûsorokban.
Az elmúlt hetekben milliós tüntetéseket tartó Tamarod mozgalom csupán pár hónapja létezik, mégis rövidesen az egyiptomi közélet egyik legmeghatározóbb szereplõjévé vált. A mozgalom április 28-án egy aláírásgyûjtéssel indult, kiáltványukban Murszi lemondását és az elõrehozott választások kiírását követelték. A csoport tagjai szerint június végére 22 millió aláírást gyûjtöttek össze a 70 milliós ország területén, igaz, Murszi támogatói megkérdõjelezték az aláírásgyûjtés hitelességét. "Hogy bizhatnánk ebben a petícióban?"– kérdezte az Associated Press-tõl Ahmed Szeif Iszlam Hasszan al-Banna, a jelenlegi kormány mögött álló Iszlám Testvériség tagja. "Ki tudja garantálni, hogy az aláírók nem kaptak pénzt az aláírásukért?”
Visszatér a nasszerizmus?
Az alulról szervezõdõ, vezetõk és konkrétan megfogalmazott követelések nélküli mozgalomhoz azóta csatlakoztak a legnagyobb ellenzéki pártok, köztük a Nemzeti Megmentési Front és a liberális Kefaja-csoport. A kezdeményezéshez radikálisabb csoportok is csatlakoztak, mint a baloldali, anarchista elemeket is magába foglaló Április Hatodika Ifjúsági Mozgalom, de a politikai paletta másik széle is képviseltette magát a csoport tüntetésein Nabil Naem, az Egyiptomi Iszlám Dzsihád egyik volt vezetõjének személyében. Az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség szerint a hétvégén, országszerte mintegy 17 millióan követelték Murszi lemondását, csak Kairóban több mint 4 millióan tüntettek. Bár sokan túlzónak tartják ezeket a becsléseket, óvatosabb becslések szerint is milliós nagyságrendben vettek részt a csoport tüntetésein.
Fotó: AFP / Louai Beshara
A sokféle résztvevõ miatt nehéz megállapítani, milyen jelleget öltenek a „lázadók” megmozdulásai. Nyugati elemzõk szerint az átlagos tüntetõ – hasonlóan az isztanbuli Gezi parki tüntetõkhöz – fiatal, hiszen õket érinti a leginkább a munkanélküliség, emellett inkább szekuláris és az átlagnál képzettebb. A tüntetéseken gyakran elõkerülõ elem, hogy Murszi és az Iszlám Testvériség a radikális iszlamizmus és a saria-törvénykezés felé vezeti az országot. Bár a tüntetéseket támogató ellenzéki pártok szabad választásokat és demokratikus reformokat hirdetnek, egyesek szerint a tüntetések valódi kimenetele valamiféle pánarab, szekuláris diktatúra lehet. „Az iszlamizmus elleni kirohanások helyett a Tahir-téren hallható, az ottani zászlókon, transzparenseken olvasható jelszavak a pánarab nacionalizmus, szocializmus és xenofóbia szlogenjeit visszhangozták, amelyekkel a karizmatikus Gemal Abdel Nasszer is megrengette az arab világot egy évszázaddal ezelõtt. A Muszlim Testvériség (…) egy új arab nacionalista felkeléssel, a nasszerista éra visszatérésével nézhet szembe” – fogalmazott a Debka.com elemzõje.
Tahir tér visszatér
A helyzet sokak szerint kísértetiesen hasonlít a 2011-es Arab Tavaszt elindító eseményekre: akkor szintén utcai harcokba torkolló tömegtüntetésekkel kezdõdött a kormány megbuktatása, amely miniszterek „dezertálásával” folytatódott, végül a hadsereg beavatkozásával vált teljessé. A hétvégén a Murszi lemondását követelõ tüntetõk többször összecsaptak a rendõrökkel, a harcokban az egészségügyi miniszter szerint 16-an meghaltak és közel 800-an sérültek meg, ezt követte a miniszterek lemondása és a hadsereg ultimátuma. A párhuzamot a tiltakozók is felismerték, a 2011-es eseményekhez hasonlóan most is a kairói Tahir teret választották a mozgalom egyik központjának, ahol most is felállították sátraikat, és a rendõrség utasítása ellenére napokig a téren maradtak. Újdonság viszont, hogy idén a kormány is az utcára hívta a híveit, akik az ellenzéki Tamarod mintájára meghirdették a Tagarrod (pártatlanság) nevû mozgalmat. Murszi támogatói szerint a mozgalom júniusban 11 millió aláírást gyûjtött össze az elnök támogatására.
Bár a hadsereg elvileg mind a kormányt, mind a tüntetõket együttmûködésre szólította fel, az ellenzék egyértelmûen egy mellettük való állásfoglalásként értelmezte a hadsereg ultimátumát. Maga a hadsereg is tett gesztusokat a tüntetõk felé, pár órával az ultimátum bejelentése után hatalmas egyiptomi zászlókat hordozó katonai helikopterek repültek el a Tahir tér felett, mire a tüntetõk azt skandálták: „A hadsereg a néppel van!” Egy esetleges hatalomváltás során döntõ lehet a hadsereg és az egyre radikálisabb tüntetõk viszonya, hiszen a „lázadók” már nemcsak a békés ellenállást alkalmazzák, a hétvégén több helyen is megtámadták és felgyújtották a Muszlim Testvériség irodáit. Válaszul a Testvériség szintén fegyverkezni kezdett, a hétvégén a párt szóvivõje fegyveres „önvédelmi egységek” felállítását jelentette be, akik megvédenék a párt tagjait a „lázadó egységek” ellen.
Link
Visszautasította Mohamed Murszi egyiptomi elnök a hadsereg ultimátumát, amelyet ma öt órai határidõvel intézett a kormány felé Abdel Fattah al-Sziszi tábornok, a hadsereg fõparancsnoka. A tábornok a kormány és a Murszi lemondását követelõ ellenzék megegyezésére adott 48 órás ultimátumot, aminek a lejártával megkezdenék a hadsereg "a jövõre vonatkozó saját menetrendjének megvalósítását". Eközben a tüntetõ civilek azzal fenyegetõznek, hogy országszerte polgári engedetlenségbe kezdenek, ha ma öt órakor még mindig Murszi lesz Egyiptom elnöke. A hadsereg vasárnapi bejelentését a tüntetõk úgy értelmezték, hogy Murszi gyakorlatilag megbukott, kedd hajnalban azonban az elnök hivatalosan is visszautasította a tábornokok követeléseit, mondván, „a megoldásnak az alkotmány keretein belül kell lennie. A katonai puccsok korszaka lejárt."
Mubarak embereit vádolja Murszi
Az Arab Tavasz és Hoszni Mubárak diktátor bukása utáni elsõ szabad választásokon megválasztott Mohamed Murszi, az Iszlám Testvériség vezetõje gyõzelme után pár év alatt Egyiptom szinte teljesen kormányozhatatlanná vált, a múlt héten hat miniszter is lemondott, ez váltotta ki a hadsereg ultimátumát. Az Al Jazeera értesülése szerint ma kora délután további hét miniszter nem jelent meg a kabinetülésen, akik közül páran hivatalosan is bejelentették a lemondásukat. A napok óta milliós tüntetéseket szervezõ ellenzéki Tamarod („Lázadó”) mozgalom biztos Murszi bukásában, kérdéses azonban, milyen rendszer következhet a sokak által már „második Arab Tavaszként” emlegetett átalakulás után.
Fotó: MTI / EPA
„Ilyen mérges légkörben hogy tudna akár a legjobb vezetõ bármit elérni? Egyetlen év alatt legalább 4900 sztrájkot, és 22 milliós nagyságrendû tüntetést szerveztek. A leváltott rezsim egykori kegyeltjei összeesküdtek az állam megdöntésére” – magyarázta a helyzetet Murszi, aki szerint a tiltakozásokkal a 2011-ben megbuktatott, jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését töltõ Hoszni Mubárak emberei próbálnak visszatérni a hatalomba.
Valójában a tüntetõk hasonló problémák miatt mentek az utcára, mint amilyenek 2011-ben is robbanáshoz vezettek: megválasztása óta a kormány nem tudott mit kezdeni az olyan súlyos problémákkal, mint a (fõként a fiatalokat sújtó) munkanélküliség, az infláció vagy a rossz közbiztonság. „Murszi ugyanolyan, mint Hoszni Mubarak. A nyomdokaiban jár” – fogalmazott az Al-Ahram hírportálnak nyilatkozó egyik tüntetõ. Egy másik tiltakozó szerint Murszi „ahelyett, hogy választ adna az emberek életét megkeserítõ problémákra, arról beszél, hogy Egyiptom halad elõre, és jobban teljesít”, ezzel megszegte a „szerzõdést”, amit a megválasztásakor kötött a néppel, ezért a tüntetõk a lemondását, ügyvivõ kormány kijelölését és elõrehozott választások kiírását követelik.
Milliók írták alá Murszi lemondását
A hadsereg ultimátumát közvetlenül hat kormánytag, Hisam Zázu turisztikai, Atef Helmi távközlési, Hatem Bagato közjogi, Abdel Kawi Kalifa vízügyi és Kaled Abdel-Ál környezetvédelmi miniszter lemondása váltotta ki, amely a hadsereg szerint a nemzetbiztonságára veszélyes helyzetet teremtett, amit csak a tüntetõk követelésének teljesítése oldhat fel. A kormányzat és a hadsereg mellett a média is kezd kicsúszni Murszi irányítása alól, pedig az utóbbi évben a kormány több kísérletet is tett a média korlátozására, ilyen volt Basszem Jusszef ellenzéki újságíró letartóztatása, akit egy Murszit kritizáló mondata miatt tartóztattak le. A csatát azonban elveszteni látszik a kormány, az elnököt ma szabadon kritizálják különféle lapokban és tévémûsorokban.
Az elmúlt hetekben milliós tüntetéseket tartó Tamarod mozgalom csupán pár hónapja létezik, mégis rövidesen az egyiptomi közélet egyik legmeghatározóbb szereplõjévé vált. A mozgalom április 28-án egy aláírásgyûjtéssel indult, kiáltványukban Murszi lemondását és az elõrehozott választások kiírását követelték. A csoport tagjai szerint június végére 22 millió aláírást gyûjtöttek össze a 70 milliós ország területén, igaz, Murszi támogatói megkérdõjelezték az aláírásgyûjtés hitelességét. "Hogy bizhatnánk ebben a petícióban?"– kérdezte az Associated Press-tõl Ahmed Szeif Iszlam Hasszan al-Banna, a jelenlegi kormány mögött álló Iszlám Testvériség tagja. "Ki tudja garantálni, hogy az aláírók nem kaptak pénzt az aláírásukért?”
Visszatér a nasszerizmus?
Az alulról szervezõdõ, vezetõk és konkrétan megfogalmazott követelések nélküli mozgalomhoz azóta csatlakoztak a legnagyobb ellenzéki pártok, köztük a Nemzeti Megmentési Front és a liberális Kefaja-csoport. A kezdeményezéshez radikálisabb csoportok is csatlakoztak, mint a baloldali, anarchista elemeket is magába foglaló Április Hatodika Ifjúsági Mozgalom, de a politikai paletta másik széle is képviseltette magát a csoport tüntetésein Nabil Naem, az Egyiptomi Iszlám Dzsihád egyik volt vezetõjének személyében. Az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség szerint a hétvégén, országszerte mintegy 17 millióan követelték Murszi lemondását, csak Kairóban több mint 4 millióan tüntettek. Bár sokan túlzónak tartják ezeket a becsléseket, óvatosabb becslések szerint is milliós nagyságrendben vettek részt a csoport tüntetésein.
Fotó: AFP / Louai Beshara
A sokféle résztvevõ miatt nehéz megállapítani, milyen jelleget öltenek a „lázadók” megmozdulásai. Nyugati elemzõk szerint az átlagos tüntetõ – hasonlóan az isztanbuli Gezi parki tüntetõkhöz – fiatal, hiszen õket érinti a leginkább a munkanélküliség, emellett inkább szekuláris és az átlagnál képzettebb. A tüntetéseken gyakran elõkerülõ elem, hogy Murszi és az Iszlám Testvériség a radikális iszlamizmus és a saria-törvénykezés felé vezeti az országot. Bár a tüntetéseket támogató ellenzéki pártok szabad választásokat és demokratikus reformokat hirdetnek, egyesek szerint a tüntetések valódi kimenetele valamiféle pánarab, szekuláris diktatúra lehet. „Az iszlamizmus elleni kirohanások helyett a Tahir-téren hallható, az ottani zászlókon, transzparenseken olvasható jelszavak a pánarab nacionalizmus, szocializmus és xenofóbia szlogenjeit visszhangozták, amelyekkel a karizmatikus Gemal Abdel Nasszer is megrengette az arab világot egy évszázaddal ezelõtt. A Muszlim Testvériség (…) egy új arab nacionalista felkeléssel, a nasszerista éra visszatérésével nézhet szembe” – fogalmazott a Debka.com elemzõje.
Tahir tér visszatér
A helyzet sokak szerint kísértetiesen hasonlít a 2011-es Arab Tavaszt elindító eseményekre: akkor szintén utcai harcokba torkolló tömegtüntetésekkel kezdõdött a kormány megbuktatása, amely miniszterek „dezertálásával” folytatódott, végül a hadsereg beavatkozásával vált teljessé. A hétvégén a Murszi lemondását követelõ tüntetõk többször összecsaptak a rendõrökkel, a harcokban az egészségügyi miniszter szerint 16-an meghaltak és közel 800-an sérültek meg, ezt követte a miniszterek lemondása és a hadsereg ultimátuma. A párhuzamot a tiltakozók is felismerték, a 2011-es eseményekhez hasonlóan most is a kairói Tahir teret választották a mozgalom egyik központjának, ahol most is felállították sátraikat, és a rendõrség utasítása ellenére napokig a téren maradtak. Újdonság viszont, hogy idén a kormány is az utcára hívta a híveit, akik az ellenzéki Tamarod mintájára meghirdették a Tagarrod (pártatlanság) nevû mozgalmat. Murszi támogatói szerint a mozgalom júniusban 11 millió aláírást gyûjtött össze az elnök támogatására.
Bár a hadsereg elvileg mind a kormányt, mind a tüntetõket együttmûködésre szólította fel, az ellenzék egyértelmûen egy mellettük való állásfoglalásként értelmezte a hadsereg ultimátumát. Maga a hadsereg is tett gesztusokat a tüntetõk felé, pár órával az ultimátum bejelentése után hatalmas egyiptomi zászlókat hordozó katonai helikopterek repültek el a Tahir tér felett, mire a tüntetõk azt skandálták: „A hadsereg a néppel van!” Egy esetleges hatalomváltás során döntõ lehet a hadsereg és az egyre radikálisabb tüntetõk viszonya, hiszen a „lázadók” már nemcsak a békés ellenállást alkalmazzák, a hétvégén több helyen is megtámadták és felgyújtották a Muszlim Testvériség irodáit. Válaszul a Testvériség szintén fegyverkezni kezdett, a hétvégén a párt szóvivõje fegyveres „önvédelmi egységek” felállítását jelentette be, akik megvédenék a párt tagjait a „lázadó egységek” ellen.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2013. July 03. 07:15:46
#2 |
kukackac
- 2013. July 03. 07:21:43
#3 |
GP
- 2013. July 03. 08:09:34
#4 |
kaponya jozsef
- 2013. July 03. 10:18:57
#5 |
Perje
- 2013. July 03. 14:07:11
#6 |
No Shadow Government
- 2013. July 03. 15:43:41
#7 |
Kameleon
- 2013. July 04. 11:03:12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.