Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nem sikerült megsemmisíteni a magyarokat
Olyan "mintha"..., de persze a történelmi háttérbe tett jelenkori üzenetre kell figyelni! A németek a kor legerõsebb hadseregével indultak a magyarok kiirtására. Árpád vitézei viszont úgy törték le a bajorok kevélységét, hogy 120 évig felénk sem mertek nézni. Ha van a Mohácsi tragédiának pozitív megfelelõje, az a 907-es pozsonyi csata.
Ha a magyar állam Kárpát-medencébe költözésének dátumaként, de legalábbis záróakkordjaként a 895-896-os évet tekintjük, õseink nem ültek sokáig a babérjaikon. 899-ben már az itáliai király háromszoros túlerõben lévõ seregét verték el saját országában. Ráadásul olyan fölénnyel, hogy a telet is ott töltötték, csak a következõ évben indultak haza. Gyors egymásutánban még öt hadjáratban gyûrték le a nyugatiakat, de hamarosan védekezésre kényszerültek.
A magyarok kiirtassanak
A Svábföld, Frankföld, Szászföld és Bajorország alkotta Keleti Frank Királyság, az akkori Európa egyik legnagyobb hatalma nem nyugodhatott bele Pannónia „elvesztésébe" és nem tûrhette egy erõs állam megszilárdulását közvetlen szomszédságában. A nagy összecsapás ideje 907-ben jött el, amikor is IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király kiadta a parancsot: „elrendeljük... hogy a magyarok kiirtassanak".
Az ellenünk küldött had pontos méreteit nem ismerjük, de a források alapján a történészek egyetértenek abban, hogy a kor egyik legnagyobb és legjobban felszerelt serege indult a Duna mentén kelet felé 907 nyarán. „A hadvezérek a csapatokat három részre tagolják. Luitpold, az osztrák határ parancsnoka az északi parton, Theotmar salzburgi érsek a délin halad, a Dunán pedig hajókon a király rokona Sighard" – írja az azóta elveszett, korabeli forrásokból dolgozó XVI. századi bajor történetíró.
A pozsonyi csata (forrás: oszk)
A király is alig menekült
A magyarok hagyták elõrenyomulni a páncélba öltözött nehézkes hadat a mai Poszony környékéig, majd július elsõ napjaiban - a csatát valamikor július 3-7. közé tehetjük – villámgyorsan megsemmisítették a déli hadoszlopot. Felgyújtották a hajókon érkezõ hadtápot, majd még éjjel átúszattak a folyón és másnap a déli seregtestre is döntõ csapást mértek.
„Mintha fürge lovaikkal akarnák áttörni a harcvonalat, nagy erõvel támadnak, hatalmas nyílfelhõt bocsátanak ki. ...elsöprõ rohammal ott teremnek, ugyanolyan hirtelen eltûnnek, elõször menekülést színlelnek, majd lovaikat megfordítva támadnak, nyilaznak, és dárdát vetnek, jobbról, balról, szembõl vagy éppen hátulról körbe száguldoznak, kifárasztják a mieinket, majd minden oldalról ránk rontanak, a megfáradt bajorokat letiporják, legyilkolják..." – tudósít a krónikás.
Valóban, a csatatérrõl kevés német menekült élve. Odalettek a vezérek és a tartalékcsapatokkal hajón érkezõ Lajos király is hajszál híján tudott csak elmenekülni. A Sváb Évkönyv szerint: „A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és grófok többségét meggyilkolták. A bajorok teljes hadseregét megsemmisítették a magyarok."
A mi szempontunkból viszont ez volt a magyarság legnagyobb, sorsdöntõ gyõzelme az „új hazában". Magyarország itt bizonyította be végérvényesen Kárpát-medencei létjogosultságát. Két nap elég volt ahhoz, hogy Európa egyik nagyhatalmát, a világ akkori legmodernebb hadseregét tönkreverjük. Ezután bõ 120 évig ellenség nem lépett a magyarok földjére.
Árpád nagyfejedelem a Feszty-körképen (forrás: wikipedia)
Árpád halála
A pozsonyi csata kapcsán szoktak megemlékezni Árpád nagyfejedelem haláláról, sokak szerint õ és három fia is a csatatéren esett el. Árpád halálát egyedül Anonymus jelölte meg dátum szerint: „az Úr megtestesülésének 907. esztendejében elköltözött errõl a világról". A két dátum egybeesése pedig találgatásokra ad okot. Az igazság az, hogy semmi nem támasztja alá a nagyfejedelem és fiai hõsi halálát a pozsonyi csatatéren. Sõt, igencsak valószínûtlen, hogy a szinte félistenként tisztelt uralkodó, az államhatalom letéteményesének számító „Turul nemzetség" zöme az életét kockáztatta volna egy csatában.
Meglehet az is, hogy Árpád valóban 907-ben, de még a pozsonyi összecsapás elõtt hunyt el. Ez indokolná a német támadás idõzítését is, akik a nagyfejedelem halála okozta esetleges zûrzavart akarták volna kihasználni. Nem tudjuk, mi történt. Anonymus még arról tudósít, hogy Árpádot „tisztességgel temették el egy folyócska forrása felett, ahonnan az kõmederben folyik Attila király városába. A magyarok megtérése után azon a helyen egy Fehérnek nevezett templomot emeltek Szûz Mária tiszteletére."
Link
Ha a magyar állam Kárpát-medencébe költözésének dátumaként, de legalábbis záróakkordjaként a 895-896-os évet tekintjük, õseink nem ültek sokáig a babérjaikon. 899-ben már az itáliai király háromszoros túlerõben lévõ seregét verték el saját országában. Ráadásul olyan fölénnyel, hogy a telet is ott töltötték, csak a következõ évben indultak haza. Gyors egymásutánban még öt hadjáratban gyûrték le a nyugatiakat, de hamarosan védekezésre kényszerültek.
A magyarok kiirtassanak
A Svábföld, Frankföld, Szászföld és Bajorország alkotta Keleti Frank Királyság, az akkori Európa egyik legnagyobb hatalma nem nyugodhatott bele Pannónia „elvesztésébe" és nem tûrhette egy erõs állam megszilárdulását közvetlen szomszédságában. A nagy összecsapás ideje 907-ben jött el, amikor is IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király kiadta a parancsot: „elrendeljük... hogy a magyarok kiirtassanak".
Az ellenünk küldött had pontos méreteit nem ismerjük, de a források alapján a történészek egyetértenek abban, hogy a kor egyik legnagyobb és legjobban felszerelt serege indult a Duna mentén kelet felé 907 nyarán. „A hadvezérek a csapatokat három részre tagolják. Luitpold, az osztrák határ parancsnoka az északi parton, Theotmar salzburgi érsek a délin halad, a Dunán pedig hajókon a király rokona Sighard" – írja az azóta elveszett, korabeli forrásokból dolgozó XVI. századi bajor történetíró.
A pozsonyi csata (forrás: oszk)
A király is alig menekült
A magyarok hagyták elõrenyomulni a páncélba öltözött nehézkes hadat a mai Poszony környékéig, majd július elsõ napjaiban - a csatát valamikor július 3-7. közé tehetjük – villámgyorsan megsemmisítették a déli hadoszlopot. Felgyújtották a hajókon érkezõ hadtápot, majd még éjjel átúszattak a folyón és másnap a déli seregtestre is döntõ csapást mértek.
„Mintha fürge lovaikkal akarnák áttörni a harcvonalat, nagy erõvel támadnak, hatalmas nyílfelhõt bocsátanak ki. ...elsöprõ rohammal ott teremnek, ugyanolyan hirtelen eltûnnek, elõször menekülést színlelnek, majd lovaikat megfordítva támadnak, nyilaznak, és dárdát vetnek, jobbról, balról, szembõl vagy éppen hátulról körbe száguldoznak, kifárasztják a mieinket, majd minden oldalról ránk rontanak, a megfáradt bajorokat letiporják, legyilkolják..." – tudósít a krónikás.
Valóban, a csatatérrõl kevés német menekült élve. Odalettek a vezérek és a tartalékcsapatokkal hajón érkezõ Lajos király is hajszál híján tudott csak elmenekülni. A Sváb Évkönyv szerint: „A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és grófok többségét meggyilkolták. A bajorok teljes hadseregét megsemmisítették a magyarok."
A mi szempontunkból viszont ez volt a magyarság legnagyobb, sorsdöntõ gyõzelme az „új hazában". Magyarország itt bizonyította be végérvényesen Kárpát-medencei létjogosultságát. Két nap elég volt ahhoz, hogy Európa egyik nagyhatalmát, a világ akkori legmodernebb hadseregét tönkreverjük. Ezután bõ 120 évig ellenség nem lépett a magyarok földjére.
Árpád nagyfejedelem a Feszty-körképen (forrás: wikipedia)
Árpád halála
A pozsonyi csata kapcsán szoktak megemlékezni Árpád nagyfejedelem haláláról, sokak szerint õ és három fia is a csatatéren esett el. Árpád halálát egyedül Anonymus jelölte meg dátum szerint: „az Úr megtestesülésének 907. esztendejében elköltözött errõl a világról". A két dátum egybeesése pedig találgatásokra ad okot. Az igazság az, hogy semmi nem támasztja alá a nagyfejedelem és fiai hõsi halálát a pozsonyi csatatéren. Sõt, igencsak valószínûtlen, hogy a szinte félistenként tisztelt uralkodó, az államhatalom letéteményesének számító „Turul nemzetség" zöme az életét kockáztatta volna egy csatában.
Meglehet az is, hogy Árpád valóban 907-ben, de még a pozsonyi összecsapás elõtt hunyt el. Ez indokolná a német támadás idõzítését is, akik a nagyfejedelem halála okozta esetleges zûrzavart akarták volna kihasználni. Nem tudjuk, mi történt. Anonymus még arról tudósít, hogy Árpádot „tisztességgel temették el egy folyócska forrása felett, ahonnan az kõmederben folyik Attila király városába. A magyarok megtérése után azon a helyen egy Fehérnek nevezett templomot emeltek Szûz Mária tiszteletére."
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 3 / 3: 123
#21 |
9323
- 2013. July 08. 13:51:13
#22 |
gladiator07
- 2013. July 08. 14:15:06
#23 |
rozsola
- 2013. July 08. 16:49:47
#24 |
GERRY
- 2013. July 08. 20:11:59
Oldal: 3 / 3: 123
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.