Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Az olajszõkítés koronatanúi Pallag, Horn, Arnold halott, a többiek meg halotti csendben
Legalább hatezer milliárd forinttal lehetnénk gazdagabbak, ha már 1993-ban sikerül lefülelni az üzemanyag-pancsolókat, az olajszõkítõket. Az esély megvolt rá, hiszen, aki akarta, már akkor is tisztán megláthatta volna a szõke olajat. Egyesek szerint tekintély, akarat, némi állami szigor és néhány tízmillió forint vizsgálati költség kellett volna a sikerhez. Ezek hiányában hiába alakult bizottság, mert az olajon vett pénz olyan emberek zsebébe vándorolhatott, akik azóta is gondtalanul és büntetlenül élik a világukat. Éveken keresztül látszatküzdelem folyt itt életre-olajra.
1993. július 29-én, Antall József idejében, akit akkor Boross Péter helyettesített, volt egy kormányülés. A 2000-ben megjelent Vörös milliárdosok címû könyvemben errõl az ülésrõl, dokumentumok alapján Lentner Csaba akkori MIÉP-es országgyûlési képviselõ a következõket mondta: „1993 nyarán már a magyar kormányzati szervek, egyes minisztériumok is tisztán látták, hogy óriási mértékben folyik az országban az olajszõkítés, és egyre nagyobb mértékben nem fizetik meg az olajat importáló vállalkozók a jövedéki- és az általános forgalmi adót a behozott termékek után. Közben pedig egyre rosszabb az olajszármazékok minõsége. 1993 nyarán a rendõrség, a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, az Ásványolaj Minõségellenõrzõ Intézet és az Ipari Minisztérium munkatársai átfogó ellenõrzést indítottak. Megállapították, hogy száz vizsgált töltõállomásból huszonhatban hibás üzemanyagot értékesítenek. Ez egyértelmûen bizonyította, hogy az országban jelentõs mértékû olajszõkítés folyik. Ezen a július 29-kormányülésen ez volt a téma. Az Ipari Minisztérium illetékes munkatársai felhívták a kormányzat figyelmét arra, hogy a szükséges lépéseket meg kell tenni. Ezt a kormányülést Antall József távollétében Boross Péter belügyminiszter vezette, aki ezt az elõterjesztést okafogyottnak nevezte és jelzõvel illette, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem érdemi és nem tartozik a kormányzat hatáskörébe. Idõközben Antall József miniszterelnök úr visszajött és mégiscsak lehetõség nyílt arra, hogy az Ipari Minisztérium munkatársainak elõterjesztését meghallgassa a kormány. A meghallgatás azzal zárult, hogy a miniszterelnök úr kérte a jelenlévõket, három napon belül üljön össze egy ötfõs tanácskozás az öt legfontosabb minisztérium bevonásával, dolgozzanak ki intézkedési tervet arról, hogy az olajszõkítést, a hibás üzemanyagtermékek forgalmazását hogyan lehetne visszaszorítani. Antall József arra adott utasítást, hogy ebben a bizottságban a minisztereknek kell részt venni. Az öt legfontosabb minisztériumról volt szó, amelyek gazdasági ügyekkel foglalkoznak és illetékesek a gázolaj forgalmazásban és feldolgozásban.
Az Ipari Minisztérium Latorcai János, a Pénzügyminisztérium Szabó Iván, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma Kádár Béla és a Közlekedési Minisztérium Schamsula György miniszter úr vezetésével. Antall József a bizottság élére Boross Péter belügyminisztert nevezte ki, és az az imént felsorolt miniszterek részvételével augusztus 9-én ülésezett elõször. Az ülés eredményeként augusztus 13-án jóváhagytak egy intézkedési tervet, aminek az lett volna a célja, hogy az olajszõkítést visszaszorítsák, illetve az olajat importáló kt.- ket, bt.-ket rászorítsák a jövedéki adó megfizetésére. Ez az operatív intézkedéssorozat, illetve konkrét terv azonban kudarcba fulladt, mert a Pénzügyminisztériumtól nem kapták meg a végrehajtáshoz szükséges pénzt. Így a rendteremtési szándék rövid idõn belül kifulladt. Néhány tízmillió forintból megoldható lett volna a bizottság mûködése. Azonban nem történt semmiféle érdemleges lépés, ami feltûnõen színlelt pipogyaság, hiszen tisztán látszott, amennyiben maradnak a dolgok a megismert valóságukban, úgy a döntéshozók, a miniszteriális szervezetek lehetõséget biztosítanak az üzleti elõnyszerzésre.” A lángra lobbanó olajmezõk története Hornék kormányzása alatt sem fordult jobb irányba. Ráadásul Horn kijelentette, hogy az olajügyekben egy cseppnyi olaj sincs. Aztán jöttek Orbánék, felállt az olajügyeket vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság, Pallag László vezetésével. A bizottság munkáját láthatatlan kezek lehetetlenné tették, a bizottsági elnököt bíróság elé citálták és elítélték. Az egész folyamat alatt egyetlen ember volt végig a parancsnoki hídon, Arnold Mihály tábornok, aki1992-tõl 2003-ig volt a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka. Minden vámos stiklirõl tudnia kellett. Márpedig az olajszõkítés beépített vámosok nélkül eleve kudarcra lett volna ítélve. Az olajszõkítés azonban élt és virágzott. Életének 68. évében, 2013. június 24-én, Horn Gyula után nem sokkal azonban meghalt Arnold Mihály is.
Mindketten sokat tudtak a 1990-es évek legnagyobb maffia tevékenységérõl, az olajszõkítésrõl. Most régebbi írásaimból idézem Arnold Mihályt, akinek volt egy nyilatkozata. Ebben a tábornok szól Draskovics Tibor pénzügyminisztériumi volt államtitkárról (közkeletû becenevén Drazséról), aki késõbb pénzügyminiszter is lett, s aki az egyetem elvégzése után azonnal ebbe a minisztériumba került, csoportvezetõként kezdte „felnõtt” életét. Vajon miért is kezdhetett a ranglétra ilyen magas fokán? Milyen szervezet állhatott mögötte?
Draskovicsot nagyon nehéz utolérni, fogalmazott a tábornok, mindig szóban adta az utasításokat. Arnold, aki akkor kétcsillagos tábornok volt, a filmen elmondta még, hogy a Pénzügyminisztérium ovális szobájába rendelték, itt ülésezett rendszeresen a jövedéki tanács, s itt hangzott el valaki szájából (a rendkívül óvatos tábornok nevet nem említ), hogy Arnold, az akkori országos parancsnok, a félévi ellenõrzési tervét terjessze a jövedéki tanács elé. Körbenézett- mondta-, s látta, hogy az ovális teremben akkor már jórészt azok ültek, akiket õ le akart tartóztatni. A kérést válasz nélkül hagyta, engedélyt kért a távozásra, s lelépett. De csak az ovális terembõl távozott, nem a parancsnoki posztjáról. Pedig, ha így tett volna, s utána kinyitja a száját, újabb bûncselekményeket elõzhetett volna meg, és sok-sok százmilliárd forintot menthetett volna meg nekünk, kifosztottaknak. Ám õ a mundért választotta.
„Németh László, az ORFK gazdasági bûncselekményekkel foglalkozó osztályának vezetõje, egy szolnoki konferencián elmesélte: az olajmaffiák már nemcsak Magyarországot hálózzák be, hanem a szomszédos országok felé is "kinyújtották csápjaikat", vállalkozásaik égisze alatt általában szétszórva, de mégiscsak Budapest-centrikusan mûködnek, nem egyszer magyar érdekeltségû külföldi vállalatokban. Az igazi bûnözõk azonban - mondta Németh - a háttérben maradnak, névtelenek, a szálakat "verbálisan" mozgatják, legális homlokzat mögül. "Alegységeik" is vannak: jól felkészült ügyvédek, õrzõ-védõ harcosok, akik a pénzbehajtást, a gránáthajigálást végzik, és igazi menedzserek, akik a cégeket irányítják, tanácsadóik között pedig - ezt már Arnold Mihály országos vámparancsnok tette hozzá, az említett konferencián - volt rendõrök és pénzügyõrök is találhatók. Az ilyen, szervezett bûnözõk által okozott kár mértékérõl Németh nem szolgált adatokkal, de azt állította, hogy az 1995-rõl, 1996-ra háromszorosára nõtt. A rendõrség, úgymond, önmagában nem tudja földeríteni ezt a hálózatot, de az Olajiparosok Szövetsége például segített a robbantások felderítésében. Ignácz István rendõr dandártábornok meg egyenesen annak a reményének adott hangot a múlt héten egy tévémûsorban, hogy a most folyó akciók nyomán, "dominóelv alapján, talán összeomlik az egész légvár". Ez már akkor is szép álom volt csupán. Szerintem, maga a tábornok sem hitte, amit mondott, csupán mozgott a szája.” (Alvilági múlt, jelen, jövõ (Magyar Világ, 2007. aug.3.))
Nos, ezek a példák mondatják velem, hogy féltem Arnold Mihályt. Õ ugyanis, Nógrád megyei birtokán, több mint egy órás felvételen sorolta az olajügy mocskosságait. Ez a kazetta újságírók között kering. Többek között arról is beszélt a tábornok, hogy a vámosok elfogtak néhány olajgengsztert. Az éppen akkor regnáló pénzügyminiszter, mint felettese, magához rendelte Arnoldot, aki nem kis meglepetésre, a miniszter szobájába lépve ott találta a korábban lefülelt olajosokat. A miniszteri verdikt pedig így szólt: vagy futni hagyja a bûnözõket, vagy mondjon le a posztjáról. Arnold futni hagyta õket. Nem tudom, a lelkiismeretével békében van, tábornok úr?
De maradjunk az Arnold-féle kazettánál, amely egy internetes hírportálnál landolt. Jogászok egyeztettek, fõnökei szabadságra küldték az utómunkálatokat elvégezni tudó szakembert, a riportert nyugati angol nyelvtanulásra serkentik. Így hát a kazettát avatatlan szem, egy hónappal a felvétel elkészülte után sem láthatja. Pedig a nagyközönség számára készült. Miért ez a nagy titkolózás? Állítólag, a kazetta csodájára még miniszterek is jártak. Elõbb tíz, majd harminc, végül ötven millió eurós ajánlatot tettek a hírportál megvásárlására. A kazettáért cserében. Ám az ajánlat eleddig csak ajánlat maradt. A nagyközönség meg csak vár, vár… (Egyetlen olajszõkítõvel sem kötnék életbiztosítást, Magyar Világ, 2007.szept.6.)
Az MSZP tehát, 1994 nyarától tudatosan készült az adócsalásra, s ehhez kiépítette a törvényi hátteret (Pál László ipari miniszter 1994. december 24-i aláírása), létrehozta a végrehajtáshoz szükséges csapatot, és megkezdte ilyen irányú tevékenységét. Az elsõ szakaszban, 1995 januárja és júliusa között az MSZP kötelezte Arnold Mihály tábornokot, a Vám-és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságának (VPOP) vezetõjét, hogy pár tucat cég számára engedélyezze a halasztott vámfizetést, majd, amíg ezek a cégek nem bonyolítják le az üzletet, ne is zaklassa õket. Csak akkor kezdjék meg a vámosok az ellenõrzést, amikor ezek a cégek már fantomizálva lettek, azaz eltûntek a nyilvántartásból is.
Azért, bármekkora volt is a fegyelem, bármilyen magas helyrõl irányították is az akciót (Csintalan nap mint nap, a VPOP illetékes osztályán ücsörögve ellenõrizte a pártparancs végrehajtását), az ügymenet nem volt zökkenõmentes. Az Ozenex Kft. és ügyvezetõje, Földes Gábor például megcsúszott az olajon, õt 530 millió forintos olajügyben, gyanúsítottként hallgatták ki. Az eljárást aztán váratlanul megszüntették, mert nagy hirtelen elõkerült a semmibõl egy jelentés, amely szerint az Ozenex és Földes Gábor a katonai hírszerzés fedõcégeként dolgozik. A másik elhíresült eset az Adu Kft. ügye, amely Boros Tamás, Pintér Ferenc és Rumpf László tulajdona volt. Az Adu Kft. vette meg a szeged-szõregi borpalackozót, ahol „profilváltást” hajtottak végre, és bor helyett olajat pancsoltak. Késõbb, ez a telep a D and T Rt. tulajdona lett, amely cég fõszerepet játszott a Conti Car ügyben. Erre a telepre érkezett az a híres fantomvonat, amelynek 10 millió literes szállítmánya volt, s amelyért sokáig nem jelentkezett senki. A D and T Rt. egy volt vámparancsnokot vetett be. Meszlényi Sándort-, akinek az volt a feladata, hogy a nyikorgó kerekeket zsírozza meg, és bírja rá az akkori vámparancsnokot, hogy az engedélyezze a halasztott vámfizetést. Halasztott vámfizetésnél minden közterhet 60 nap alatt kellett volna megfizetni, ám mire a 60 nap letelt, a cégek „felszívódtak”, a pénz befizetésére nem került sor. Csak nyomatékosítok egy korábban már közzé tett adatot. Arnold Mihály tábornok egyik beszámolója szerint, 1995. január és 1995. június 30-a között, az imént leírtak miatt 100 milliárd forint kár érte a költségvetést. A felelõst még ma is keresik. Azaz, már nem is keresik, hiszen a bûnük, hála a Dávid Ibolya által 2000-ben beterjesztett törvényjavaslatnak, amit aztán a parlament annak rendje és módja szerint elfogadott, elévült. A 100 milliárd és még néhány ezermilliárd csak úgy elszállt a levegõben. Köddé vált. (Gátlástalan vámszedõk, Magyar Világ, 2008. máj. 8.) Hogy milyen kapcsolatban lehetett Draskovics az olajszõkítéssel, s egyáltalán volt-e kapcsolata ezekkel a sötét üzelmekkel, csak találgathatjuk. Az viszont tény, 2007. november 12-én a rendõrség honlapjára, a polisz. hu-ra, a Szilvásy féle szemfényvesztés révén felkerült egy korábban titkosított, az olajügyekkel foglalkozó, kellõen kozmetikázott dokumentum, amely a nyomozók fedõnevû akciójába enged betekintést. Hiába volt azonban az óvatoskodás, a lényeges adatok kisatírozása, eltüntetése a dokumentumból, a látni engedett tények két nevet hoztak a napvilágra, Draskovics Tiborét, és Bártfai Béláét. Azt tudni kell, hogy az akció idején, 1996-ban, Draskovics Tibor volt a Pénzügyminisztérium államtitkára és Bártfai Béla az egyik helyettes államtitkár.
A fedõnevû akció során a nyomozók kiderítették, a dokumentumokból lehet erre következtetni; a két köztisztviselõ szívügyének tekintette, hogy az olajügyekben érintett egyik cégnek ne kelljen sok tízmilliós bírságot kifizetnie. De részletezzük csak egy kicsit, hogy mirõl is szólt a „Hézag”? Az akció 1996-ban a Btk. 225. paragrafusa alapján, hivatali visszaélés miatt indult, mivel- feltehetõen- a Pénzügyminisztérium vezetõi jogsértõ határozatra kötelezték a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságát, a VPOP- t, egy a Q8-as néven elhíresült benzinkút ügyében. A hatóságok gyanították, hogy a két vezetõ, hatalmával visszaélve próbálta rábírni a pénzügyõröket a Q8-as üzemanyag forgalmazó cég 83 milliós bírságának mérséklésére. A hatóságok azonban nem tudtak a dolog végére járni, hiszen vizsgálódásukat, nagy gyorsasággal valaki, még abban évben befejeztette és lezáratta.
Tudni kell, hogy Draskovics és Bártfai, több alkalommal személyesen is beszéltek telefonon a pénzügyõrség döntésre jogosult vezetõivel. Arnold Mihály, a VPOP azóta már nyugdíjba vonult vezetõje nyilatkozta is az Index internetes újságnak, hogy õt Draskovicsnál, a Pénzügyminisztérium ovális termében minden héten beszámoltatták a jövedéki ügyekrõl. Gyakran elõfordult az is, hogy akiket a VPOP le akart tartóztatni, azokkal Arnold Mihály tábornok ezeken a Draskovics által tartott megbeszéléseken szemtõl szembe találkozott, miközben az államtitkár jelentést várt tõle az elkövetkezendõ idõszak akciótervérõl, magyarán arról, hogy kiket terveznek elõállítani. S mindezt az „érintettek” jelenlétében kellett volna a parancsnoknak ismertetni, aki azonban erre nem volt hajlandó, helyette tisztelgett és eltávozott a helyszínrõl. (Gyurcsány a pácban?, Magyar Világ, 2008. febr.21.))
Maradjunk akkor a kisgazda vonalnál, de most már Sándor István jegyzõkönyvébõl idézek: „Gyuri bácsi? El kell mondanom, hogy dr. Balogh Györgyöt, a vágott szemû Gyuri bácsit sikerült egy éjszaka úgy meginvitálnunk több órán keresztül egy vidéki kiskocsmában, hogy remegõ szájjal tárgyaltunk az öreggel. Ugyanis õ azt hitte - akin keresztül megtaláltuk -, hogy mi mindent tudunk róla. Semmit nem tudtunk róla. Rájöttünk arra, személy szerint rájöttem arra, hogy az öreg nagyon meg van ijedve, és elkezdtem blöffölni, és kajálta a blöfföt végig. A végén olyan dolgokat mondott el, hogy magam is elhûltem. Õ maga is zsebre tette, másik is zsebre tette, mindenki zsebre tette ezeket a pénzeket. Sõt, õ lobbizott az Energolnak, nem is az Energolnak, hanem valamelyik kapcsolódó cégnek, a Szegeden megfogott 103 vagon olajához. Mert ott bele lett tenyerelve, 103 vagon olaj el lett fogva, nem vámolták meg. Akkor egy ceglédi jóember volt az ügyvezetõ igazgató, akinek a közbenjárására levelet írt Arnoldnak Gyuri bácsi (Arnold a VPOP akkori parancsnoka, dr. Balogh György pedig az Országgyûlés honvédelmi bizottságának volt az elnöke, kisgazda országgyûlési képviselõ, L. P.), és az Arnold is érezte, hogy most már nagyon sikamlós a talaj, továbbpasszolta, és ebbõl viták lettek. A lényeg az, hogy Arnold sem merte akkor már aláírni ezt a papírt. Gyuri bácsi nagyon jól tudta. Mondom, én még embert úgy megijedve nem láttam, mint az öreget akkor éjszaka. Azt hitte, hogy mindent tudunk, közben semmit nem tudtunk, csak pontokat, és a blöfföt úgy ette az öreg, hogy olyan dolgokat tudtunk meg, csak nem tudtuk bebizonyítani, mert nem lehetett bebizonyítani. (Olajos nagykutyák szabadlábon (Magyar Világ, 2008. jan. 3.))
Beszélnek persze mások is. Ahogy megszólalt például Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyõrség volt országos parancsnoka, megjelent a színen egy volt vámos is. Arról beszélt, hogy 1994 és 2000 között, az akkor még MSZP-s Csintalan Sándor hetente kétszer is tiszteletét tette a VPOP Adó-és Jövedéki Osztályán, és a vámosokkal egyeztetett, hogy mikor, hová érkeznek olajos szerelvények, hol vámolják azokat, s próbálta elérni, hogy mindez olyan helyen történjék, ahol beépített emberük van. Deák László, a jövedéki osztály vezetõje arról panaszkodott akkoriban egy vezetõi értekezleten, hogy mennyire kényelmetlen is neki, hogy Csintalan rendszeresen megjelenik és utasítja a beosztottjait és õt magát is. A pártember a szerelvények vámolási helyeit szerette volna tudni, s annak menetét, miközben az ügymenetet gyorsabbá tételét sürgette, s tudni akarta azt is, hogy a hivatal mely helyszíneken tervez ellenõrzéseket. Horn miniszterelnöksége idején, olvashatták már korábban, Csintalan felügyelte a párt, az MSZP olaját, miközben az MSZP igyekezete arra irányult, hogy az olajos cégekbe, az ETL Rt.-be, az Energol Rt.-be, a Kordaxba saját embereit helyezze el, hogy a keresztapák ne lopják el a teljes bevételt. Hogy a párt jól járjon, 1995-tõl az olajozást elõsegítõ törvények is megszületettek a parlamentben, így nagy haszonnal járthatott ez az üzlet. Mindenkinek megérte. A nemzetgazdaság meg úgysem tud panaszkodni. S közben Hornnak még volt bõr a képén, amikor kijelentette, az olajügyben egy csepp olaj sincs. (Otromba olajosok (Magyar Világ, 2007. okt.18.)) Bár van, aki megtette, aki megszegte az omerta parancsát. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságának (VPOP) egykori parancsnoka. Készült vele egy legalább egy órás videofelvétel, amibõl 3 perc 36 másodperc, több hónapos töprengés után, fel is került az Internetre, az Index hírportál egyik oldalára. Megint õket, a 2007. szeptember 28-i írásukat idézem: akartak ijeszteni a volt vámparancsnokra az olajügyekben tett nyilatkozata miatt. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságának (VPOP) volt vezetõje több telefonhívást is kapott, arra figyelmeztették, veszélyes dolog ilyen nyilatkozatokat tenni. A baráti megjegyzésekbe burkolt fenyegetés mellett azonban többen gratuláltak is neki.
Arnold Mihályt, a VPOP volt parancsnokát már az olajbûnözéssel foglalkozó cikksorozatunk megjelenése elõtt telefonon figyelmeztették, nem lesz jó vége, ha szóba áll a témában az Indexszel. Arnold nem lépett vissza, s mint mondja, örül neki, hogy ez az írás, 17 évvel az olajbûnözés kezdete után végre megjelenhetett. "Hivatalban lévõ miniszter viselt dolgairól nem illik nyilatkozni. Aggódunk érted!"- mondta Arnold Mihálynak egy másik, ismeretlen telefonáló, majd megszakadt a vonal. Arnold Mihály az Indexnek adott interjújában az olajbûnözésrõl beszélt, és Draskovics Tibor, akkori pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkárt dicsérte. "A legjobb közigazgatási államtitkár volt, tudta kezelni az apparátust, és a közigazgatási államtitkárnak az a dolga, hogy dolgoztassa az apparátust. - A kérdés, hogy milyen céllal" - mondta sokat sejtetõen. Arnold szerint Draskovics legtöbbször szóban adta az utasításokat, rendkívül agresszív vezetõ volt.
S ha már az Arnold interjúnál tartunk, megismertetem önöket az interjú megjelenése elõtti eseményekkel. 2007. szeptember 26-án került fel az Indexre, de én már 25-én nagyon vártam, s keresgéltem a hírportálon. Nem találtam sehol. Aztán kutatgattam máshol is. Például az Origó Fórum rovatában, ahol „Arnold kitálal címmel találtam is egy vita összeállítást (topicot), ahol lépésrõl lépésre megmutatták, leírták, hogy miképpen érhetõ el az Arnold Mihállyal készített interjú. Követtem az utasításokat, s egyszer csak megtaláltam, igencsak rejtetten, de Index felirat alatt, a keresett leleplezõ anyagot. Az Origóról tehát eljutottam az Indexig, ott pedig Arnoldig. A biztonság kedvéért azonban ismét visszamentem az eredeti jogtulajdonoshoz, az Indexhez, ám ott a keresett interjúnak továbbra is csak hûlt helyét találtam. Most már elõjött bennem a vadászösztön, vissza az Origóra, ahol a kívánt lépések után, Index felirattal, megint megtaláltam azt, ami nem is volt az Indexen. Ennek a fele sem tréfa, jeleztem az egészet Nógrádi Zsoltnak, aki viszont továbbította a hírt az interjú készítõjének. A szerzõ, mert egymaga nem boldogult, telefonon felhívott, s lépésrõl lépésre, neki is megmutattam az ál-Indexet. Tudniillik, akkor már világos volt elõttem, itt bizonyára egy titkosszolgálati akció nyomaira bukkantam. De lebuktak a fiúk, hiszen az interjú készítõje azonnal értesítette fõnökeit, akik este tíz utánra, blokkolták, tehát láthatatlanná tették Arnold videóját, az Origón keresztül hamisított indexes oldalon. (Csupán az a kérdés, az Origó tudtával történt-e mindez, vagy õket is átjátszották?) Azt, amelyik már szeptember 25-én, reggel 6 óra 21 perckor elérhetõ volt az Origóról (ez egy másik internetes hírportál), s amellyel- vélhetõleg- az volt a cél, hogy az indexes megjelenés elõtt hiteltelenné tegyék a nyilatkozót, tehát Arnold Mihályt. Ezt abból is gondolom, hogy a vitafórumon Arnoldra vonatkozóan a következõket lehetett olvasni, most tehát az Origó „Arnold kitálal” címû topicjából idézek: szerencsétlen. Tudod, mekkora vagyona van Arnoldnak, a bõrgyári beszerzõbõl lett VPOP parancsnoknak? Van pofája még neki szövegelni? Fél Nógrád megye az övé..., csak a háza több milliárdot ér. Csak egy kicsit meg kellene piszkálni Arnold mester áldásos tevékenységét, a vám által elkobzott autók terén is. Konkrétan: kapcsolatait jó pár autókereskedõvel. (…) Csak meg kellene egy csöppet piszkálni Arnold szerepét, az egyes autókereskedésekkel való kapcsolatait illetõen. Nem volt az véletlen, hogy semmi perc alatt elhúzott nyugdíjba. Ez nem feltételezés, közeli hozzátartozóm dolgozott egy ilyen bandánál, ahova Arnold mester járt mutyizni. (…) Én még megkérdezném azt is, hogy mi újság a biofarmjával? Jól jövedelmez vajon? (…) Egyébként tudtad, hogy Arnold Mihályunk a rendszerváltozás elõtti idõkben a VPOP MSZMP pártszervezetének a titkára volt? (…) Ha beszélsz Arnolddal..., kérdezd meg tõle, mennyi tulajdonrésze van a záhonyi kamion terminálban......, meg azt is, hogy mennyit keresett a Vám- és Pénzügyõrség ingatlan panamáin?” Na, szóval, így készítette elõ a láthatatlan erõ a másnapi interjút. Hogy a megjelent hozzászólásokban tényekrõl beszélnek, vagy azok valótlan állítások, nem tudom eldönteni. Az viszont tény, Arnold volt az egyetlen, aki valamit is mert mondani, érdemben, arról a mocskos panamáról, maffiajátékról, amely hatezer milliárd forint kárt okozott nekünk. És ez ügyben még a füle botját sem mozdítja meg senki más.
Hiszen az összjáték, az egykori olajszõkítõk és a politikusok között mind a mai napig létezik. Ma már persze vállalkozóknak hívják az akkori piti bûnözõket, s a kiválasztottak a költségvetési pénzbõl gazdagodnak tovább. Ezt írtam 2007. október 4-én a Magyar Világban. S hogy kellõképpen elgondolkozzunk. Pintár Sándor belügyminiszter az olajügyek koordinálására a napokban kinevezett egy miniszteri biztost, egy nyugalmazott rendõrtábornok személyében. A hírt különösen érdekessé teszi, hogy nem húsz évvel ezelõtt született, amikor is Pintér, a kilencvenes években országos rendõrfõkapitány volt, s amikor szõkített olajtól volt mocskos az ország nagyobbik fele, hanem most, 2013-ban. A miniszteri biztos pedig ugyanabban az idõszakban a Pest megyei rendõrség bûnügyi vezetõje volt. Tehát akkor, forró nyomon, igazán érhettek volna el eredményeket. De kell a porhintés, amibõl hasonlóra sor került már néhányszor az elmúlt évtizedekben. S meg is lett az eredménye. A szálakat mindig sikerült alaposan összekuszálni. úgy, hogy még véletlenül se szülessen semmi eredmény. Ebben bízhatunk most is. Most már Arnold Mihály tábornok nélkül.
Link
1993. július 29-én, Antall József idejében, akit akkor Boross Péter helyettesített, volt egy kormányülés. A 2000-ben megjelent Vörös milliárdosok címû könyvemben errõl az ülésrõl, dokumentumok alapján Lentner Csaba akkori MIÉP-es országgyûlési képviselõ a következõket mondta: „1993 nyarán már a magyar kormányzati szervek, egyes minisztériumok is tisztán látták, hogy óriási mértékben folyik az országban az olajszõkítés, és egyre nagyobb mértékben nem fizetik meg az olajat importáló vállalkozók a jövedéki- és az általános forgalmi adót a behozott termékek után. Közben pedig egyre rosszabb az olajszármazékok minõsége. 1993 nyarán a rendõrség, a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, az Ásványolaj Minõségellenõrzõ Intézet és az Ipari Minisztérium munkatársai átfogó ellenõrzést indítottak. Megállapították, hogy száz vizsgált töltõállomásból huszonhatban hibás üzemanyagot értékesítenek. Ez egyértelmûen bizonyította, hogy az országban jelentõs mértékû olajszõkítés folyik. Ezen a július 29-kormányülésen ez volt a téma. Az Ipari Minisztérium illetékes munkatársai felhívták a kormányzat figyelmét arra, hogy a szükséges lépéseket meg kell tenni. Ezt a kormányülést Antall József távollétében Boross Péter belügyminiszter vezette, aki ezt az elõterjesztést okafogyottnak nevezte és jelzõvel illette, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem érdemi és nem tartozik a kormányzat hatáskörébe. Idõközben Antall József miniszterelnök úr visszajött és mégiscsak lehetõség nyílt arra, hogy az Ipari Minisztérium munkatársainak elõterjesztését meghallgassa a kormány. A meghallgatás azzal zárult, hogy a miniszterelnök úr kérte a jelenlévõket, három napon belül üljön össze egy ötfõs tanácskozás az öt legfontosabb minisztérium bevonásával, dolgozzanak ki intézkedési tervet arról, hogy az olajszõkítést, a hibás üzemanyagtermékek forgalmazását hogyan lehetne visszaszorítani. Antall József arra adott utasítást, hogy ebben a bizottságban a minisztereknek kell részt venni. Az öt legfontosabb minisztériumról volt szó, amelyek gazdasági ügyekkel foglalkoznak és illetékesek a gázolaj forgalmazásban és feldolgozásban.
Az Ipari Minisztérium Latorcai János, a Pénzügyminisztérium Szabó Iván, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma Kádár Béla és a Közlekedési Minisztérium Schamsula György miniszter úr vezetésével. Antall József a bizottság élére Boross Péter belügyminisztert nevezte ki, és az az imént felsorolt miniszterek részvételével augusztus 9-én ülésezett elõször. Az ülés eredményeként augusztus 13-án jóváhagytak egy intézkedési tervet, aminek az lett volna a célja, hogy az olajszõkítést visszaszorítsák, illetve az olajat importáló kt.- ket, bt.-ket rászorítsák a jövedéki adó megfizetésére. Ez az operatív intézkedéssorozat, illetve konkrét terv azonban kudarcba fulladt, mert a Pénzügyminisztériumtól nem kapták meg a végrehajtáshoz szükséges pénzt. Így a rendteremtési szándék rövid idõn belül kifulladt. Néhány tízmillió forintból megoldható lett volna a bizottság mûködése. Azonban nem történt semmiféle érdemleges lépés, ami feltûnõen színlelt pipogyaság, hiszen tisztán látszott, amennyiben maradnak a dolgok a megismert valóságukban, úgy a döntéshozók, a miniszteriális szervezetek lehetõséget biztosítanak az üzleti elõnyszerzésre.” A lángra lobbanó olajmezõk története Hornék kormányzása alatt sem fordult jobb irányba. Ráadásul Horn kijelentette, hogy az olajügyekben egy cseppnyi olaj sincs. Aztán jöttek Orbánék, felállt az olajügyeket vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság, Pallag László vezetésével. A bizottság munkáját láthatatlan kezek lehetetlenné tették, a bizottsági elnököt bíróság elé citálták és elítélték. Az egész folyamat alatt egyetlen ember volt végig a parancsnoki hídon, Arnold Mihály tábornok, aki1992-tõl 2003-ig volt a Vám- és Pénzügyõrség országos parancsnoka. Minden vámos stiklirõl tudnia kellett. Márpedig az olajszõkítés beépített vámosok nélkül eleve kudarcra lett volna ítélve. Az olajszõkítés azonban élt és virágzott. Életének 68. évében, 2013. június 24-én, Horn Gyula után nem sokkal azonban meghalt Arnold Mihály is.
Mindketten sokat tudtak a 1990-es évek legnagyobb maffia tevékenységérõl, az olajszõkítésrõl. Most régebbi írásaimból idézem Arnold Mihályt, akinek volt egy nyilatkozata. Ebben a tábornok szól Draskovics Tibor pénzügyminisztériumi volt államtitkárról (közkeletû becenevén Drazséról), aki késõbb pénzügyminiszter is lett, s aki az egyetem elvégzése után azonnal ebbe a minisztériumba került, csoportvezetõként kezdte „felnõtt” életét. Vajon miért is kezdhetett a ranglétra ilyen magas fokán? Milyen szervezet állhatott mögötte?
Draskovicsot nagyon nehéz utolérni, fogalmazott a tábornok, mindig szóban adta az utasításokat. Arnold, aki akkor kétcsillagos tábornok volt, a filmen elmondta még, hogy a Pénzügyminisztérium ovális szobájába rendelték, itt ülésezett rendszeresen a jövedéki tanács, s itt hangzott el valaki szájából (a rendkívül óvatos tábornok nevet nem említ), hogy Arnold, az akkori országos parancsnok, a félévi ellenõrzési tervét terjessze a jövedéki tanács elé. Körbenézett- mondta-, s látta, hogy az ovális teremben akkor már jórészt azok ültek, akiket õ le akart tartóztatni. A kérést válasz nélkül hagyta, engedélyt kért a távozásra, s lelépett. De csak az ovális terembõl távozott, nem a parancsnoki posztjáról. Pedig, ha így tett volna, s utána kinyitja a száját, újabb bûncselekményeket elõzhetett volna meg, és sok-sok százmilliárd forintot menthetett volna meg nekünk, kifosztottaknak. Ám õ a mundért választotta.
„Németh László, az ORFK gazdasági bûncselekményekkel foglalkozó osztályának vezetõje, egy szolnoki konferencián elmesélte: az olajmaffiák már nemcsak Magyarországot hálózzák be, hanem a szomszédos országok felé is "kinyújtották csápjaikat", vállalkozásaik égisze alatt általában szétszórva, de mégiscsak Budapest-centrikusan mûködnek, nem egyszer magyar érdekeltségû külföldi vállalatokban. Az igazi bûnözõk azonban - mondta Németh - a háttérben maradnak, névtelenek, a szálakat "verbálisan" mozgatják, legális homlokzat mögül. "Alegységeik" is vannak: jól felkészült ügyvédek, õrzõ-védõ harcosok, akik a pénzbehajtást, a gránáthajigálást végzik, és igazi menedzserek, akik a cégeket irányítják, tanácsadóik között pedig - ezt már Arnold Mihály országos vámparancsnok tette hozzá, az említett konferencián - volt rendõrök és pénzügyõrök is találhatók. Az ilyen, szervezett bûnözõk által okozott kár mértékérõl Németh nem szolgált adatokkal, de azt állította, hogy az 1995-rõl, 1996-ra háromszorosára nõtt. A rendõrség, úgymond, önmagában nem tudja földeríteni ezt a hálózatot, de az Olajiparosok Szövetsége például segített a robbantások felderítésében. Ignácz István rendõr dandártábornok meg egyenesen annak a reményének adott hangot a múlt héten egy tévémûsorban, hogy a most folyó akciók nyomán, "dominóelv alapján, talán összeomlik az egész légvár". Ez már akkor is szép álom volt csupán. Szerintem, maga a tábornok sem hitte, amit mondott, csupán mozgott a szája.” (Alvilági múlt, jelen, jövõ (Magyar Világ, 2007. aug.3.))
Nos, ezek a példák mondatják velem, hogy féltem Arnold Mihályt. Õ ugyanis, Nógrád megyei birtokán, több mint egy órás felvételen sorolta az olajügy mocskosságait. Ez a kazetta újságírók között kering. Többek között arról is beszélt a tábornok, hogy a vámosok elfogtak néhány olajgengsztert. Az éppen akkor regnáló pénzügyminiszter, mint felettese, magához rendelte Arnoldot, aki nem kis meglepetésre, a miniszter szobájába lépve ott találta a korábban lefülelt olajosokat. A miniszteri verdikt pedig így szólt: vagy futni hagyja a bûnözõket, vagy mondjon le a posztjáról. Arnold futni hagyta õket. Nem tudom, a lelkiismeretével békében van, tábornok úr?
De maradjunk az Arnold-féle kazettánál, amely egy internetes hírportálnál landolt. Jogászok egyeztettek, fõnökei szabadságra küldték az utómunkálatokat elvégezni tudó szakembert, a riportert nyugati angol nyelvtanulásra serkentik. Így hát a kazettát avatatlan szem, egy hónappal a felvétel elkészülte után sem láthatja. Pedig a nagyközönség számára készült. Miért ez a nagy titkolózás? Állítólag, a kazetta csodájára még miniszterek is jártak. Elõbb tíz, majd harminc, végül ötven millió eurós ajánlatot tettek a hírportál megvásárlására. A kazettáért cserében. Ám az ajánlat eleddig csak ajánlat maradt. A nagyközönség meg csak vár, vár… (Egyetlen olajszõkítõvel sem kötnék életbiztosítást, Magyar Világ, 2007.szept.6.)
Az MSZP tehát, 1994 nyarától tudatosan készült az adócsalásra, s ehhez kiépítette a törvényi hátteret (Pál László ipari miniszter 1994. december 24-i aláírása), létrehozta a végrehajtáshoz szükséges csapatot, és megkezdte ilyen irányú tevékenységét. Az elsõ szakaszban, 1995 januárja és júliusa között az MSZP kötelezte Arnold Mihály tábornokot, a Vám-és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságának (VPOP) vezetõjét, hogy pár tucat cég számára engedélyezze a halasztott vámfizetést, majd, amíg ezek a cégek nem bonyolítják le az üzletet, ne is zaklassa õket. Csak akkor kezdjék meg a vámosok az ellenõrzést, amikor ezek a cégek már fantomizálva lettek, azaz eltûntek a nyilvántartásból is.
Azért, bármekkora volt is a fegyelem, bármilyen magas helyrõl irányították is az akciót (Csintalan nap mint nap, a VPOP illetékes osztályán ücsörögve ellenõrizte a pártparancs végrehajtását), az ügymenet nem volt zökkenõmentes. Az Ozenex Kft. és ügyvezetõje, Földes Gábor például megcsúszott az olajon, õt 530 millió forintos olajügyben, gyanúsítottként hallgatták ki. Az eljárást aztán váratlanul megszüntették, mert nagy hirtelen elõkerült a semmibõl egy jelentés, amely szerint az Ozenex és Földes Gábor a katonai hírszerzés fedõcégeként dolgozik. A másik elhíresült eset az Adu Kft. ügye, amely Boros Tamás, Pintér Ferenc és Rumpf László tulajdona volt. Az Adu Kft. vette meg a szeged-szõregi borpalackozót, ahol „profilváltást” hajtottak végre, és bor helyett olajat pancsoltak. Késõbb, ez a telep a D and T Rt. tulajdona lett, amely cég fõszerepet játszott a Conti Car ügyben. Erre a telepre érkezett az a híres fantomvonat, amelynek 10 millió literes szállítmánya volt, s amelyért sokáig nem jelentkezett senki. A D and T Rt. egy volt vámparancsnokot vetett be. Meszlényi Sándort-, akinek az volt a feladata, hogy a nyikorgó kerekeket zsírozza meg, és bírja rá az akkori vámparancsnokot, hogy az engedélyezze a halasztott vámfizetést. Halasztott vámfizetésnél minden közterhet 60 nap alatt kellett volna megfizetni, ám mire a 60 nap letelt, a cégek „felszívódtak”, a pénz befizetésére nem került sor. Csak nyomatékosítok egy korábban már közzé tett adatot. Arnold Mihály tábornok egyik beszámolója szerint, 1995. január és 1995. június 30-a között, az imént leírtak miatt 100 milliárd forint kár érte a költségvetést. A felelõst még ma is keresik. Azaz, már nem is keresik, hiszen a bûnük, hála a Dávid Ibolya által 2000-ben beterjesztett törvényjavaslatnak, amit aztán a parlament annak rendje és módja szerint elfogadott, elévült. A 100 milliárd és még néhány ezermilliárd csak úgy elszállt a levegõben. Köddé vált. (Gátlástalan vámszedõk, Magyar Világ, 2008. máj. 8.) Hogy milyen kapcsolatban lehetett Draskovics az olajszõkítéssel, s egyáltalán volt-e kapcsolata ezekkel a sötét üzelmekkel, csak találgathatjuk. Az viszont tény, 2007. november 12-én a rendõrség honlapjára, a polisz. hu-ra, a Szilvásy féle szemfényvesztés révén felkerült egy korábban titkosított, az olajügyekkel foglalkozó, kellõen kozmetikázott dokumentum, amely a nyomozók fedõnevû akciójába enged betekintést. Hiába volt azonban az óvatoskodás, a lényeges adatok kisatírozása, eltüntetése a dokumentumból, a látni engedett tények két nevet hoztak a napvilágra, Draskovics Tiborét, és Bártfai Béláét. Azt tudni kell, hogy az akció idején, 1996-ban, Draskovics Tibor volt a Pénzügyminisztérium államtitkára és Bártfai Béla az egyik helyettes államtitkár.
A fedõnevû akció során a nyomozók kiderítették, a dokumentumokból lehet erre következtetni; a két köztisztviselõ szívügyének tekintette, hogy az olajügyekben érintett egyik cégnek ne kelljen sok tízmilliós bírságot kifizetnie. De részletezzük csak egy kicsit, hogy mirõl is szólt a „Hézag”? Az akció 1996-ban a Btk. 225. paragrafusa alapján, hivatali visszaélés miatt indult, mivel- feltehetõen- a Pénzügyminisztérium vezetõi jogsértõ határozatra kötelezték a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságát, a VPOP- t, egy a Q8-as néven elhíresült benzinkút ügyében. A hatóságok gyanították, hogy a két vezetõ, hatalmával visszaélve próbálta rábírni a pénzügyõröket a Q8-as üzemanyag forgalmazó cég 83 milliós bírságának mérséklésére. A hatóságok azonban nem tudtak a dolog végére járni, hiszen vizsgálódásukat, nagy gyorsasággal valaki, még abban évben befejeztette és lezáratta.
Tudni kell, hogy Draskovics és Bártfai, több alkalommal személyesen is beszéltek telefonon a pénzügyõrség döntésre jogosult vezetõivel. Arnold Mihály, a VPOP azóta már nyugdíjba vonult vezetõje nyilatkozta is az Index internetes újságnak, hogy õt Draskovicsnál, a Pénzügyminisztérium ovális termében minden héten beszámoltatták a jövedéki ügyekrõl. Gyakran elõfordult az is, hogy akiket a VPOP le akart tartóztatni, azokkal Arnold Mihály tábornok ezeken a Draskovics által tartott megbeszéléseken szemtõl szembe találkozott, miközben az államtitkár jelentést várt tõle az elkövetkezendõ idõszak akciótervérõl, magyarán arról, hogy kiket terveznek elõállítani. S mindezt az „érintettek” jelenlétében kellett volna a parancsnoknak ismertetni, aki azonban erre nem volt hajlandó, helyette tisztelgett és eltávozott a helyszínrõl. (Gyurcsány a pácban?, Magyar Világ, 2008. febr.21.))
Maradjunk akkor a kisgazda vonalnál, de most már Sándor István jegyzõkönyvébõl idézek: „Gyuri bácsi? El kell mondanom, hogy dr. Balogh Györgyöt, a vágott szemû Gyuri bácsit sikerült egy éjszaka úgy meginvitálnunk több órán keresztül egy vidéki kiskocsmában, hogy remegõ szájjal tárgyaltunk az öreggel. Ugyanis õ azt hitte - akin keresztül megtaláltuk -, hogy mi mindent tudunk róla. Semmit nem tudtunk róla. Rájöttünk arra, személy szerint rájöttem arra, hogy az öreg nagyon meg van ijedve, és elkezdtem blöffölni, és kajálta a blöfföt végig. A végén olyan dolgokat mondott el, hogy magam is elhûltem. Õ maga is zsebre tette, másik is zsebre tette, mindenki zsebre tette ezeket a pénzeket. Sõt, õ lobbizott az Energolnak, nem is az Energolnak, hanem valamelyik kapcsolódó cégnek, a Szegeden megfogott 103 vagon olajához. Mert ott bele lett tenyerelve, 103 vagon olaj el lett fogva, nem vámolták meg. Akkor egy ceglédi jóember volt az ügyvezetõ igazgató, akinek a közbenjárására levelet írt Arnoldnak Gyuri bácsi (Arnold a VPOP akkori parancsnoka, dr. Balogh György pedig az Országgyûlés honvédelmi bizottságának volt az elnöke, kisgazda országgyûlési képviselõ, L. P.), és az Arnold is érezte, hogy most már nagyon sikamlós a talaj, továbbpasszolta, és ebbõl viták lettek. A lényeg az, hogy Arnold sem merte akkor már aláírni ezt a papírt. Gyuri bácsi nagyon jól tudta. Mondom, én még embert úgy megijedve nem láttam, mint az öreget akkor éjszaka. Azt hitte, hogy mindent tudunk, közben semmit nem tudtunk, csak pontokat, és a blöfföt úgy ette az öreg, hogy olyan dolgokat tudtunk meg, csak nem tudtuk bebizonyítani, mert nem lehetett bebizonyítani. (Olajos nagykutyák szabadlábon (Magyar Világ, 2008. jan. 3.))
Beszélnek persze mások is. Ahogy megszólalt például Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyõrség volt országos parancsnoka, megjelent a színen egy volt vámos is. Arról beszélt, hogy 1994 és 2000 között, az akkor még MSZP-s Csintalan Sándor hetente kétszer is tiszteletét tette a VPOP Adó-és Jövedéki Osztályán, és a vámosokkal egyeztetett, hogy mikor, hová érkeznek olajos szerelvények, hol vámolják azokat, s próbálta elérni, hogy mindez olyan helyen történjék, ahol beépített emberük van. Deák László, a jövedéki osztály vezetõje arról panaszkodott akkoriban egy vezetõi értekezleten, hogy mennyire kényelmetlen is neki, hogy Csintalan rendszeresen megjelenik és utasítja a beosztottjait és õt magát is. A pártember a szerelvények vámolási helyeit szerette volna tudni, s annak menetét, miközben az ügymenetet gyorsabbá tételét sürgette, s tudni akarta azt is, hogy a hivatal mely helyszíneken tervez ellenõrzéseket. Horn miniszterelnöksége idején, olvashatták már korábban, Csintalan felügyelte a párt, az MSZP olaját, miközben az MSZP igyekezete arra irányult, hogy az olajos cégekbe, az ETL Rt.-be, az Energol Rt.-be, a Kordaxba saját embereit helyezze el, hogy a keresztapák ne lopják el a teljes bevételt. Hogy a párt jól járjon, 1995-tõl az olajozást elõsegítõ törvények is megszületettek a parlamentben, így nagy haszonnal járthatott ez az üzlet. Mindenkinek megérte. A nemzetgazdaság meg úgysem tud panaszkodni. S közben Hornnak még volt bõr a képén, amikor kijelentette, az olajügyben egy csepp olaj sincs. (Otromba olajosok (Magyar Világ, 2007. okt.18.)) Bár van, aki megtette, aki megszegte az omerta parancsát. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságának (VPOP) egykori parancsnoka. Készült vele egy legalább egy órás videofelvétel, amibõl 3 perc 36 másodperc, több hónapos töprengés után, fel is került az Internetre, az Index hírportál egyik oldalára. Megint õket, a 2007. szeptember 28-i írásukat idézem: akartak ijeszteni a volt vámparancsnokra az olajügyekben tett nyilatkozata miatt. Arnold Mihály, a Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnokságának (VPOP) volt vezetõje több telefonhívást is kapott, arra figyelmeztették, veszélyes dolog ilyen nyilatkozatokat tenni. A baráti megjegyzésekbe burkolt fenyegetés mellett azonban többen gratuláltak is neki.
Arnold Mihályt, a VPOP volt parancsnokát már az olajbûnözéssel foglalkozó cikksorozatunk megjelenése elõtt telefonon figyelmeztették, nem lesz jó vége, ha szóba áll a témában az Indexszel. Arnold nem lépett vissza, s mint mondja, örül neki, hogy ez az írás, 17 évvel az olajbûnözés kezdete után végre megjelenhetett. "Hivatalban lévõ miniszter viselt dolgairól nem illik nyilatkozni. Aggódunk érted!"- mondta Arnold Mihálynak egy másik, ismeretlen telefonáló, majd megszakadt a vonal. Arnold Mihály az Indexnek adott interjújában az olajbûnözésrõl beszélt, és Draskovics Tibor, akkori pénzügyminisztériumi közigazgatási államtitkárt dicsérte. "A legjobb közigazgatási államtitkár volt, tudta kezelni az apparátust, és a közigazgatási államtitkárnak az a dolga, hogy dolgoztassa az apparátust. - A kérdés, hogy milyen céllal" - mondta sokat sejtetõen. Arnold szerint Draskovics legtöbbször szóban adta az utasításokat, rendkívül agresszív vezetõ volt.
S ha már az Arnold interjúnál tartunk, megismertetem önöket az interjú megjelenése elõtti eseményekkel. 2007. szeptember 26-án került fel az Indexre, de én már 25-én nagyon vártam, s keresgéltem a hírportálon. Nem találtam sehol. Aztán kutatgattam máshol is. Például az Origó Fórum rovatában, ahol „Arnold kitálal címmel találtam is egy vita összeállítást (topicot), ahol lépésrõl lépésre megmutatták, leírták, hogy miképpen érhetõ el az Arnold Mihállyal készített interjú. Követtem az utasításokat, s egyszer csak megtaláltam, igencsak rejtetten, de Index felirat alatt, a keresett leleplezõ anyagot. Az Origóról tehát eljutottam az Indexig, ott pedig Arnoldig. A biztonság kedvéért azonban ismét visszamentem az eredeti jogtulajdonoshoz, az Indexhez, ám ott a keresett interjúnak továbbra is csak hûlt helyét találtam. Most már elõjött bennem a vadászösztön, vissza az Origóra, ahol a kívánt lépések után, Index felirattal, megint megtaláltam azt, ami nem is volt az Indexen. Ennek a fele sem tréfa, jeleztem az egészet Nógrádi Zsoltnak, aki viszont továbbította a hírt az interjú készítõjének. A szerzõ, mert egymaga nem boldogult, telefonon felhívott, s lépésrõl lépésre, neki is megmutattam az ál-Indexet. Tudniillik, akkor már világos volt elõttem, itt bizonyára egy titkosszolgálati akció nyomaira bukkantam. De lebuktak a fiúk, hiszen az interjú készítõje azonnal értesítette fõnökeit, akik este tíz utánra, blokkolták, tehát láthatatlanná tették Arnold videóját, az Origón keresztül hamisított indexes oldalon. (Csupán az a kérdés, az Origó tudtával történt-e mindez, vagy õket is átjátszották?) Azt, amelyik már szeptember 25-én, reggel 6 óra 21 perckor elérhetõ volt az Origóról (ez egy másik internetes hírportál), s amellyel- vélhetõleg- az volt a cél, hogy az indexes megjelenés elõtt hiteltelenné tegyék a nyilatkozót, tehát Arnold Mihályt. Ezt abból is gondolom, hogy a vitafórumon Arnoldra vonatkozóan a következõket lehetett olvasni, most tehát az Origó „Arnold kitálal” címû topicjából idézek: szerencsétlen. Tudod, mekkora vagyona van Arnoldnak, a bõrgyári beszerzõbõl lett VPOP parancsnoknak? Van pofája még neki szövegelni? Fél Nógrád megye az övé..., csak a háza több milliárdot ér. Csak egy kicsit meg kellene piszkálni Arnold mester áldásos tevékenységét, a vám által elkobzott autók terén is. Konkrétan: kapcsolatait jó pár autókereskedõvel. (…) Csak meg kellene egy csöppet piszkálni Arnold szerepét, az egyes autókereskedésekkel való kapcsolatait illetõen. Nem volt az véletlen, hogy semmi perc alatt elhúzott nyugdíjba. Ez nem feltételezés, közeli hozzátartozóm dolgozott egy ilyen bandánál, ahova Arnold mester járt mutyizni. (…) Én még megkérdezném azt is, hogy mi újság a biofarmjával? Jól jövedelmez vajon? (…) Egyébként tudtad, hogy Arnold Mihályunk a rendszerváltozás elõtti idõkben a VPOP MSZMP pártszervezetének a titkára volt? (…) Ha beszélsz Arnolddal..., kérdezd meg tõle, mennyi tulajdonrésze van a záhonyi kamion terminálban......, meg azt is, hogy mennyit keresett a Vám- és Pénzügyõrség ingatlan panamáin?” Na, szóval, így készítette elõ a láthatatlan erõ a másnapi interjút. Hogy a megjelent hozzászólásokban tényekrõl beszélnek, vagy azok valótlan állítások, nem tudom eldönteni. Az viszont tény, Arnold volt az egyetlen, aki valamit is mert mondani, érdemben, arról a mocskos panamáról, maffiajátékról, amely hatezer milliárd forint kárt okozott nekünk. És ez ügyben még a füle botját sem mozdítja meg senki más.
Hiszen az összjáték, az egykori olajszõkítõk és a politikusok között mind a mai napig létezik. Ma már persze vállalkozóknak hívják az akkori piti bûnözõket, s a kiválasztottak a költségvetési pénzbõl gazdagodnak tovább. Ezt írtam 2007. október 4-én a Magyar Világban. S hogy kellõképpen elgondolkozzunk. Pintár Sándor belügyminiszter az olajügyek koordinálására a napokban kinevezett egy miniszteri biztost, egy nyugalmazott rendõrtábornok személyében. A hírt különösen érdekessé teszi, hogy nem húsz évvel ezelõtt született, amikor is Pintér, a kilencvenes években országos rendõrfõkapitány volt, s amikor szõkített olajtól volt mocskos az ország nagyobbik fele, hanem most, 2013-ban. A miniszteri biztos pedig ugyanabban az idõszakban a Pest megyei rendõrség bûnügyi vezetõje volt. Tehát akkor, forró nyomon, igazán érhettek volna el eredményeket. De kell a porhintés, amibõl hasonlóra sor került már néhányszor az elmúlt évtizedekben. S meg is lett az eredménye. A szálakat mindig sikerült alaposan összekuszálni. úgy, hogy még véletlenül se szülessen semmi eredmény. Ebben bízhatunk most is. Most már Arnold Mihály tábornok nélkül.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
kolpeny
- 2013. July 08. 13:05:21
#2 |
Varuna
- 2013. July 08. 15:23:17
#3 |
mezesmozes
- 2013. July 08. 16:27:16
#4 |
Perje
- 2013. July 08. 16:36:32
#5 |
Klotild
- 2013. July 09. 05:25:01
#6 |
Klotild
- 2013. July 09. 05:28:47
#7 |
Varuna
- 2013. July 11. 11:22:41
#8 |
mindannyiunknak
- 2013. October 12. 18:37:23
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.