Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Az energiafüggetlenség felé Közép-Európában
Jelenleg két komoly kihívással kell megküzdenie a lengyel energiapolitikának. Egyrészt a szinte kizárólag kõszénre épülõ áramtermelés rendszere vár komoly átalakításra, másrészt pedig az orosz importtól függõ gázellátás diverzifikálása a stratégiai cél. A mostani helyzetben a lengyelek rengeteg kritikát kapnak a környezetszennyezõ megoldások miatt, ám Varsó az utóbbi idõben sokszor egyértelmûvé tette, nem hagyja, hogy az ipara életképességét meghatározó energetikai kérdésekben mások döntsenek. Ehhez pedig ha kell, az Európai Unióval is vállalja a konfliktust. Közben a gázellátás terén Közép-Európában egyedülállóan sok lábon álló rendszer kiépítésén fáradoznak, uniós pénzbõl.
LNG terminállal szabadulnának az orosz befolyástól
Lengyelország jelenleg is a legjobb helyzetben lévõ ország a régióban. Az Eurostat adatai szerint az ország energiaimporttól való függõsség kb. húsz százalék, szemben az 53,8 százalékos EU-s átlaggal. Ez annak köszönhetõ, hogy a földgáz valamelyest kisebb szerepet játszik az energiamixben, ráadásul bizonyos korlátozott hazai készletek is rendelkezésre állnak. A gáz mégis stratégiai kérdés. Bár a kõolaj 90 százaléka származik (majdnem kizárólag orosz) importból, a földgáznak pedig „csupán” 66 százaléka, ez utóbbi esetben idáig nem volt alternatív beszerzési lehetõség (míg az olaj tankerhajókkal a világ más pontjairól pótolható lenne válság esetén).
Kattintson és nézzen szét a lengyel fõvárosban!
A varsói kormány azonban igen ambiciózus elképzelésekkel rendelkezik az akár politikai nyomássá is konvertálható orosz befolyás visszaszorítására. A balti tenger partján, ¦winouj¶cie-ben már megkezdõdött Közép-Európa elsõ LNG (folyékony földgáz) termináljának az építése, ahova tengeri úton érkezhetne a folyósított földgáz. A tervek szerint 2014-re elkészülõ projekt jelentõségét könnyû szemléltetni: a mostani fogyasztási szint mellett a tároló kapacitása képes lenne helyettesíteni az Oroszországból érkezõ import felét. A terminál ötmilliárd köbméteres kapacitással nyit, mely aztán 7,5 milliárd köbméterre lesz bõvíthetõ, az üzemeltetõ lengyel társaság, a PGNiG pedig már 1,5 millárd köbméter éves utánpótlásra szerzõdött Katarral. A várakozások szerint ebben a formában a jelenleg 500 dollár körüli orosz gázár helyett 290-350 dollár között tudnak majd importálni, a verseny pedig a remények szerint az orosz árak visszafogásához is hozzájárulna.
Az Európai Unió ezeket a terveket bizakodva nézi, és pénzügyileg is jelentõs részt vállal a megvalósításban, hiszen Nyugat-Európa szemét régóta szúrja az új tagállamok orosz gáztól való függõsége. A lengyel projekttõl a leginkább függésben lévõ lévõ balti államok helyzetének javulását is várják, de könnyen profitálhatnak a Visegrádi Együttmûködés országai is, köztük hazánk. Ehhez azonban a V4 találkozókon megálmodott vezetékrendszer kiépítésére elengedhetetlen szükség van. A Csehországot és Lengyelországot összekötõ szakasz már elkészült, de a legmerészebb elképzelések szerint olyan vezetékrendszerre lenne szükség, amely Közép-Európán keresztül összeköti az ¦winouj¶cie-i és a horvátországi Omisalj-ban épülõ LNG terminált.
A terveket az Európai Unió anyagilag támogatja, ám az Oroszországgal való konfliktust kerülõ európai nagyhatalmak továbbra is csöndben figyelik az eseményeket. Németország éppen a gyakorlatilag a lengyel vélemény figyelembe vétele nélkül megépített Északi Áramlat vezetéken keresztül kap olcsóbb gázt az oroszoktól (amit aztán saját haszonnal ad el a kiszolgáltatott helyzetben lévõ keleti szomszédnak), amivel ráadásul Lengyelország tranzitországként betöltött jelentõségét is visszaszorította. Éppen ezért a varsói vezetés mostanában kevés megértést mutat az európai aggodalmat kiváltó egyéb energiapolitikai tervei kapcsán, és nem hezitál megvétózni a számára hátrányos kezdeményezéseket.
Az LNG terminál az építés kezdetén, tavaly szeptemberben.
Kép: Mateusz War
Nagy reményekbõl nagy csalódás: a palagáz
A másik fontos energiafüggetlenségi terv már jóval több aggodalmat váltott ki az EU-n belül, az Egyesült Államok azonban annál inkább támogatja a sokat ígérõ új energiaforrás feltárását. Az elmúlt hónapokban Európa-szerte rengetet lehetett hallani a Lengyelország területe alatt megbúvó, a becslések szerint hatalmas palagáz készletekrõl. Sokan már új Norvégiaként emlegették az országot, de legalábbis azt várták, hogy Lengyelországból egy-két évtizeden belül európai energiaexportõr válik. Ennek megfelelõen gyorsan ki is osztották (mint azóta kiderült, nem egy esetben korrupció mellett) a próbafúrások jogait a rengeteg jelentkezõ között. Az Egyesült Államok pedig nem véletlen támogatja továbbra is oly nagyon a lengyel terveket, hiszen négy amerikai cég, az Exxon Mobil, a Chevron, a ConocoPhilips és a Marathon Oil is feltárási jogokat kapott.
Nemrég aztán a Lengyel Geológiai Intézet immár kicsivel több adaton alapuló becslése sokaknak hatalmas csalódást okozott: az eredetileg 5300 milliárd köbméterre becsült készleteknek valószínûleg mindössze a tizede, 35-77 milliárd köbméter a kitermelhetõ palagáz. Természetesen még ez is hosszú évtizedekig elég a teljes lengyel szükséglet kielégítésére, ám a kormány által feltüzelt várakozásokhoz képest elsõ ránézésre rendkívül szerénynek tûnik, amivel újabb öngólt rúgott az utóbbi idõben zuhanó támogatottságú kabinet.
Szakértõk szerint ugyan az elsõ becsléseket mindenki erõsen túlzónak tartotta, és még így is hatalmas üzleti lehetõség rejlik a palagázban, természetesen általános a csalódottság. A licenceket már kiosztották, a továbbiak pedig leginkább attól függnek, hogy mennyire lehet majd gazdaságosan kitermelni a rendelkezésre álló készleteket. A lengyel energiaellátás szempontjából így is stratégiai változást jelenthet az új erõforrás, az országból azonban minden bizonnyal nem lesz fontos energiaexportõr.
A tervek a kezdetektõl erõs európai ellenkezést váltottak ki, hiszen az EU majdnem minden országában betiltották a kutatásokat, mert a legtöbb mérés szerint jelentõs környezetszennyezéssel jár az ún. „fracking-módszer” (ennek lényege, hogy nagy nyomáson homokkal és egy százaléknyi vegyszerrel kevert vizet pumpálnak a palarétegbe, ami kiszorítja onnan a gázt). A lengyel kormány (és a rendkívül megosztott lengyel politikai életben egyedülálló módon az ellenzék is) azonban végig kitartott saját méréseinek eredményei mellett, mely szerint ártalmatlan a módszer. Ebben a kérdésben semmiképpen nem enged a varsói vezetés, ami nem is meglepõ, hiszen a lengyelek körében is népszerûek a tervek. Ám közel sem ez volt a lengyel energiapolitika legnagyobb ellenkezést kiváltó húzása.
Az atomenergia felfuttatása
Lengyelország áramellátása 92 százalékban a hazai kõszénre épülõ szénerõmûveken alapszik. Magyarán az ország önellátó, viszont a leginkább környezetszennyezõ megoldás keretében, amely miatt rengeteg kritika éri. A Lengyel Energiapolitika 2030-ig nevet viselõ kormányzati akcióterv másik fontos pillére így ennek a rendszernek a fokozatos átalakítása. Az azonban nem csak a megújuló energiaforrások felfuttatását jelenti, hanem három atomerõmû építésének a tervét is. Az elképzelés szerint a lengyel energiamixben 20 százalékot tenne majd ki az atomenergia (szemben például Franciaország 75 százalékos függõségével). A fukusimai katasztrófa után megerõsödõ atomenergiával szembeni ellenérzések közepette ennek meglehetõsen kevesen örülnek Európában, fõleg az atomenergiától 2022-ig teljes egészében megszabadulni készülõ szomszédos Németországban. Az USA ezzel szemben ezen a téren is partnernek bizonyul, hiszen az elsõ reaktor építéséhez nagyjából 7 milliárd dollárral járul majd hozzá.
Hiába azonban a rengeteg panasz és a belsõ lakossági ellenállás (az egyik tervezett helyszínen a lakók 94 százaléka szavazott az erõmû megépítése ellen), a kormány keresztül akarja vinni tervét, és az elsõ elõterjesztések már a parlamenten is átmentek. Ráadásul az Európai Parlamentben érkezõ támadások közepette még a kormányerõkkel már-már antagonisztikus ellentétben álló legnagyobb lengyel ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság is kiállt a program mellett. Németországnak különösen nem tetszik a terv, Lengyelországnak viszont elõszeretettel emlékeztet finoman, hogy nekik az Északi Áramlat megépítése nem tetszett.
Varsó azonban nem csak az atomenergia terén nem enged beleszólást energiapolitikájába. A dán elnökség egyik prioritása az EU energiaügyi ütemtervének a keresztülvitele, mely 2050-re 80-95 százalékkal csökkentené az Európai Unió széndioxid-kibocsátását. Könnyen belátható, hogy a széntõl függõ lengyel energiaellátás mellett ez milyen plusz terheket róna a vállalatokra. Marcin Korolec környezetvédelmi miniszter már többször elmondta, hogy országa nem fogja feláldozni a teljes hazai ipar versenyképességét. Bár természetesen dolgoznak a szerkezeti átalakításon (melynek része az atomprogram is), a jelenlegi helyzetben ez sokkal nagyobb teher Lengyelország számára, mint a teljesen más szerkezetû nyugat-európai energiaellátás mellett mûködõ gazdaságok számára. A miniszter pedig tartotta szavát, az elmúlt nyolc hónapban kétszer vétózta meg egyedüli tagállamként a jogilag kötelezõ erejû kötelezettségvállalás bevezetését.
A kormány a palagáz okozta csalódást is könnyen felhasználhatja arra, hogy elfogadtassa a lakossággal a sokak által ellenzett tervet. Igyekeznek is kihasználni a lehetõséget, a hírek szerint ugyanis komoly költségvetéssel információs kampány indul az atomerõmûvek létesítésével járó pozitív hozadékokról, mint például a munkahelyteremtés, valamint az atomenergia biztonságosságáról. Donald Tusk kormánya kijelentette, hogy csak is kipróbált és biztonságos technológiát ajánló pályázatokat fontolnak majd meg.
Kattintson és nézzen szét Lengyelország legszebb helyein!
A szénerõmûvek teljes leszerelése természetesen lehetetlen, ezért a rendkívül elavult infrastruktúra fejlesztésére is szükség van. Szerencsére a Lengyelországban egyre inkább érdekeltté váló kínai nagyvállalatok hajlandónak látszanak magukra vállalni ezt a terhet, így saját energiaellátásukat is kedvezményesen biztosítva.
A megújuló energia
A fentiek mellett természetesen az akcióterv fontos szerepet szán a megújuló energiaforrásoknak, de érthetõen ez stratégiai szempontból egyelõre kevésbé releváns, hiszen csak jóval hosszabb távon térül meg a kormányzat által befektetni szándékozott jelentõs mennyiségû pénz. Jelenleg valamelyest elmarad kötelezettségvállalásaitól Lengyelország ezen a téren, de a cél az, hogy 2020-ra a végsõ energiafelhasználás 15 százaléka legyen megújuló energia. Ez több mint duplája a jelenlegi aránynak. A kormány meglehetõsen részletes tervet és ösztönzõ rendszert dolgozott ki, mely már sokkal inkább elnyerte a nemzetközi közösség tetszését, így uniós forrásokból is komoly anyagi hozzájárulásra számíthatnak.
Az ország földrajzi és éghajlati viszonyainak megfelelõen ezen a téren az elsõdleges szerepet a szélenergia játssza. Bár az elsõ tervek szerint a szélerõmûvek támogatási rendszerén is spórolni kívánt a kormány, végül mégis megamaradtak a komoly kötelezettségvállalások. Így például a megújuló forrásokból termelt energia elõre rögzített áron való megvételét garantálja az állam, és vállalja a szélerõmûvek számára biztosított központi támogatás szintjének fenntartását 15 éven keresztül. Azt, hogy ez a politika sikeres, jól mutatják a Rzeczpospolita napilap által kiderített adatok: jelenleg 54 szélerõmû-építési kérelem vár elbírálásra, összesen körülbelül 680 milliárd zloty (48 ezermilliárd forint) értékû befektetésrõl. A pályázók között a legnagyobb lengyel cégek mellett olyan nemzetközi energetikai óriások vannak, mint a spanyol Iberdrola, a dán Dong, a belga DEME, vagy a portugál EDPR. Rajtuk kívül néhány vállalat egyszerûen az önellátást oldaná meg ilyen módon. Így az IKEA már megvásárolt három szélerõmûvet, mely teljes lengyelországi energiaszükségletének felét fedezi majd.
A minisztériumi terv ezeket a befektetéseket (fõleg a biomassza és a biogáz elõállítása terén) a vidékfejlesztéssel is összekapcsolná, ami fõleg az ország keleti részének felzárkóztatásában segíthetne. Emelett a megújuló energiához kapcsolnák részben az Innovatív Gazdaság Programot is, ami a technológia fejlesztésével foglalkozó, vagy éppen saját használatra zöld energiát termelõ innovatív lengyel vállalkozások beindításához, terjeszkedéséhez nyújt majd segítséget. A programra létrehozott alap 9,7 milliárd euróból gazdálkodik majd, melybõl 8,25 milliárdot az Európai Regionális Fejlesztési Alap biztosít.
Szélerõmûpark a lengyelországi I³awa-ban.
A megújuló energiaforrások szerepének növelésére irányuló program tehát nagyon ambiciózus, de a lengyel energiaellátás jelenlegi szerkezete, és az ipar növekvõ energiaigénye miatt a jelenlegi helyzetben sokkal fontosabb az atomerõmûvek építése és a gázellátás függetlenségét biztosító projektek végrehajtása. Mindehhez szükség van a külföldi befektetésekre és szakértelemre (hiszen például atomerõmû nem mûködik jelenleg Lengyelországban, így hazai szakemberek sincsenek). Az LNG terminál kapcsán az EU-s támogatások és kölcsönök nyújtanak nagy segítséget, míg a nagyobb ellenállást kiváltó palagáz-kitermelési és atomerõmû-építési tervek az Egyesült Államoknak biztosítanak jó lehetõséget arra, hogy saját befolyását növelve szorítsa vissza az orosz érdekeket.
Az energiapiaci liberalizáció, az EU által szorgalmazott közös energiapiac kiépítése a létrehozott verseny által nagyban hozzájárulhatna az árak alacsonyan tartásához. Lengyelország számára azonban természetesen stratégiai vállalatnak minõsülnek az energiaellátásért jelenleg felelõs nemzeti óriásvállalatok, ezért jól megfigyelhetõ, hogyan próbálják biztosítani az összes projektben a részvételüket. Természetesen hosszú távon érdeke a lengyel kormánynak a teljes energiapiaci verseny, de ez – akárcsak a többi európai ország esetében - csak akkor képzelhetõ el, ha saját „nemzeti bajnokaik” már kellõen biztos pozíciókkal rendelkeznek.
Link
LNG terminállal szabadulnának az orosz befolyástól
Lengyelország jelenleg is a legjobb helyzetben lévõ ország a régióban. Az Eurostat adatai szerint az ország energiaimporttól való függõsség kb. húsz százalék, szemben az 53,8 százalékos EU-s átlaggal. Ez annak köszönhetõ, hogy a földgáz valamelyest kisebb szerepet játszik az energiamixben, ráadásul bizonyos korlátozott hazai készletek is rendelkezésre állnak. A gáz mégis stratégiai kérdés. Bár a kõolaj 90 százaléka származik (majdnem kizárólag orosz) importból, a földgáznak pedig „csupán” 66 százaléka, ez utóbbi esetben idáig nem volt alternatív beszerzési lehetõség (míg az olaj tankerhajókkal a világ más pontjairól pótolható lenne válság esetén).
Kattintson és nézzen szét a lengyel fõvárosban!
A varsói kormány azonban igen ambiciózus elképzelésekkel rendelkezik az akár politikai nyomássá is konvertálható orosz befolyás visszaszorítására. A balti tenger partján, ¦winouj¶cie-ben már megkezdõdött Közép-Európa elsõ LNG (folyékony földgáz) termináljának az építése, ahova tengeri úton érkezhetne a folyósított földgáz. A tervek szerint 2014-re elkészülõ projekt jelentõségét könnyû szemléltetni: a mostani fogyasztási szint mellett a tároló kapacitása képes lenne helyettesíteni az Oroszországból érkezõ import felét. A terminál ötmilliárd köbméteres kapacitással nyit, mely aztán 7,5 milliárd köbméterre lesz bõvíthetõ, az üzemeltetõ lengyel társaság, a PGNiG pedig már 1,5 millárd köbméter éves utánpótlásra szerzõdött Katarral. A várakozások szerint ebben a formában a jelenleg 500 dollár körüli orosz gázár helyett 290-350 dollár között tudnak majd importálni, a verseny pedig a remények szerint az orosz árak visszafogásához is hozzájárulna.
Az Európai Unió ezeket a terveket bizakodva nézi, és pénzügyileg is jelentõs részt vállal a megvalósításban, hiszen Nyugat-Európa szemét régóta szúrja az új tagállamok orosz gáztól való függõsége. A lengyel projekttõl a leginkább függésben lévõ lévõ balti államok helyzetének javulását is várják, de könnyen profitálhatnak a Visegrádi Együttmûködés országai is, köztük hazánk. Ehhez azonban a V4 találkozókon megálmodott vezetékrendszer kiépítésére elengedhetetlen szükség van. A Csehországot és Lengyelországot összekötõ szakasz már elkészült, de a legmerészebb elképzelések szerint olyan vezetékrendszerre lenne szükség, amely Közép-Európán keresztül összeköti az ¦winouj¶cie-i és a horvátországi Omisalj-ban épülõ LNG terminált.
A terveket az Európai Unió anyagilag támogatja, ám az Oroszországgal való konfliktust kerülõ európai nagyhatalmak továbbra is csöndben figyelik az eseményeket. Németország éppen a gyakorlatilag a lengyel vélemény figyelembe vétele nélkül megépített Északi Áramlat vezetéken keresztül kap olcsóbb gázt az oroszoktól (amit aztán saját haszonnal ad el a kiszolgáltatott helyzetben lévõ keleti szomszédnak), amivel ráadásul Lengyelország tranzitországként betöltött jelentõségét is visszaszorította. Éppen ezért a varsói vezetés mostanában kevés megértést mutat az európai aggodalmat kiváltó egyéb energiapolitikai tervei kapcsán, és nem hezitál megvétózni a számára hátrányos kezdeményezéseket.
Az LNG terminál az építés kezdetén, tavaly szeptemberben.
Kép: Mateusz War
Nagy reményekbõl nagy csalódás: a palagáz
A másik fontos energiafüggetlenségi terv már jóval több aggodalmat váltott ki az EU-n belül, az Egyesült Államok azonban annál inkább támogatja a sokat ígérõ új energiaforrás feltárását. Az elmúlt hónapokban Európa-szerte rengetet lehetett hallani a Lengyelország területe alatt megbúvó, a becslések szerint hatalmas palagáz készletekrõl. Sokan már új Norvégiaként emlegették az országot, de legalábbis azt várták, hogy Lengyelországból egy-két évtizeden belül európai energiaexportõr válik. Ennek megfelelõen gyorsan ki is osztották (mint azóta kiderült, nem egy esetben korrupció mellett) a próbafúrások jogait a rengeteg jelentkezõ között. Az Egyesült Államok pedig nem véletlen támogatja továbbra is oly nagyon a lengyel terveket, hiszen négy amerikai cég, az Exxon Mobil, a Chevron, a ConocoPhilips és a Marathon Oil is feltárási jogokat kapott.
Nemrég aztán a Lengyel Geológiai Intézet immár kicsivel több adaton alapuló becslése sokaknak hatalmas csalódást okozott: az eredetileg 5300 milliárd köbméterre becsült készleteknek valószínûleg mindössze a tizede, 35-77 milliárd köbméter a kitermelhetõ palagáz. Természetesen még ez is hosszú évtizedekig elég a teljes lengyel szükséglet kielégítésére, ám a kormány által feltüzelt várakozásokhoz képest elsõ ránézésre rendkívül szerénynek tûnik, amivel újabb öngólt rúgott az utóbbi idõben zuhanó támogatottságú kabinet.
Szakértõk szerint ugyan az elsõ becsléseket mindenki erõsen túlzónak tartotta, és még így is hatalmas üzleti lehetõség rejlik a palagázban, természetesen általános a csalódottság. A licenceket már kiosztották, a továbbiak pedig leginkább attól függnek, hogy mennyire lehet majd gazdaságosan kitermelni a rendelkezésre álló készleteket. A lengyel energiaellátás szempontjából így is stratégiai változást jelenthet az új erõforrás, az országból azonban minden bizonnyal nem lesz fontos energiaexportõr.
A tervek a kezdetektõl erõs európai ellenkezést váltottak ki, hiszen az EU majdnem minden országában betiltották a kutatásokat, mert a legtöbb mérés szerint jelentõs környezetszennyezéssel jár az ún. „fracking-módszer” (ennek lényege, hogy nagy nyomáson homokkal és egy százaléknyi vegyszerrel kevert vizet pumpálnak a palarétegbe, ami kiszorítja onnan a gázt). A lengyel kormány (és a rendkívül megosztott lengyel politikai életben egyedülálló módon az ellenzék is) azonban végig kitartott saját méréseinek eredményei mellett, mely szerint ártalmatlan a módszer. Ebben a kérdésben semmiképpen nem enged a varsói vezetés, ami nem is meglepõ, hiszen a lengyelek körében is népszerûek a tervek. Ám közel sem ez volt a lengyel energiapolitika legnagyobb ellenkezést kiváltó húzása.
Az atomenergia felfuttatása
Lengyelország áramellátása 92 százalékban a hazai kõszénre épülõ szénerõmûveken alapszik. Magyarán az ország önellátó, viszont a leginkább környezetszennyezõ megoldás keretében, amely miatt rengeteg kritika éri. A Lengyel Energiapolitika 2030-ig nevet viselõ kormányzati akcióterv másik fontos pillére így ennek a rendszernek a fokozatos átalakítása. Az azonban nem csak a megújuló energiaforrások felfuttatását jelenti, hanem három atomerõmû építésének a tervét is. Az elképzelés szerint a lengyel energiamixben 20 százalékot tenne majd ki az atomenergia (szemben például Franciaország 75 százalékos függõségével). A fukusimai katasztrófa után megerõsödõ atomenergiával szembeni ellenérzések közepette ennek meglehetõsen kevesen örülnek Európában, fõleg az atomenergiától 2022-ig teljes egészében megszabadulni készülõ szomszédos Németországban. Az USA ezzel szemben ezen a téren is partnernek bizonyul, hiszen az elsõ reaktor építéséhez nagyjából 7 milliárd dollárral járul majd hozzá.
Hiába azonban a rengeteg panasz és a belsõ lakossági ellenállás (az egyik tervezett helyszínen a lakók 94 százaléka szavazott az erõmû megépítése ellen), a kormány keresztül akarja vinni tervét, és az elsõ elõterjesztések már a parlamenten is átmentek. Ráadásul az Európai Parlamentben érkezõ támadások közepette még a kormányerõkkel már-már antagonisztikus ellentétben álló legnagyobb lengyel ellenzéki párt, a Jog és Igazságosság is kiállt a program mellett. Németországnak különösen nem tetszik a terv, Lengyelországnak viszont elõszeretettel emlékeztet finoman, hogy nekik az Északi Áramlat megépítése nem tetszett.
Varsó azonban nem csak az atomenergia terén nem enged beleszólást energiapolitikájába. A dán elnökség egyik prioritása az EU energiaügyi ütemtervének a keresztülvitele, mely 2050-re 80-95 százalékkal csökkentené az Európai Unió széndioxid-kibocsátását. Könnyen belátható, hogy a széntõl függõ lengyel energiaellátás mellett ez milyen plusz terheket róna a vállalatokra. Marcin Korolec környezetvédelmi miniszter már többször elmondta, hogy országa nem fogja feláldozni a teljes hazai ipar versenyképességét. Bár természetesen dolgoznak a szerkezeti átalakításon (melynek része az atomprogram is), a jelenlegi helyzetben ez sokkal nagyobb teher Lengyelország számára, mint a teljesen más szerkezetû nyugat-európai energiaellátás mellett mûködõ gazdaságok számára. A miniszter pedig tartotta szavát, az elmúlt nyolc hónapban kétszer vétózta meg egyedüli tagállamként a jogilag kötelezõ erejû kötelezettségvállalás bevezetését.
A kormány a palagáz okozta csalódást is könnyen felhasználhatja arra, hogy elfogadtassa a lakossággal a sokak által ellenzett tervet. Igyekeznek is kihasználni a lehetõséget, a hírek szerint ugyanis komoly költségvetéssel információs kampány indul az atomerõmûvek létesítésével járó pozitív hozadékokról, mint például a munkahelyteremtés, valamint az atomenergia biztonságosságáról. Donald Tusk kormánya kijelentette, hogy csak is kipróbált és biztonságos technológiát ajánló pályázatokat fontolnak majd meg.
Kattintson és nézzen szét Lengyelország legszebb helyein!
A szénerõmûvek teljes leszerelése természetesen lehetetlen, ezért a rendkívül elavult infrastruktúra fejlesztésére is szükség van. Szerencsére a Lengyelországban egyre inkább érdekeltté váló kínai nagyvállalatok hajlandónak látszanak magukra vállalni ezt a terhet, így saját energiaellátásukat is kedvezményesen biztosítva.
A megújuló energia
A fentiek mellett természetesen az akcióterv fontos szerepet szán a megújuló energiaforrásoknak, de érthetõen ez stratégiai szempontból egyelõre kevésbé releváns, hiszen csak jóval hosszabb távon térül meg a kormányzat által befektetni szándékozott jelentõs mennyiségû pénz. Jelenleg valamelyest elmarad kötelezettségvállalásaitól Lengyelország ezen a téren, de a cél az, hogy 2020-ra a végsõ energiafelhasználás 15 százaléka legyen megújuló energia. Ez több mint duplája a jelenlegi aránynak. A kormány meglehetõsen részletes tervet és ösztönzõ rendszert dolgozott ki, mely már sokkal inkább elnyerte a nemzetközi közösség tetszését, így uniós forrásokból is komoly anyagi hozzájárulásra számíthatnak.
Az ország földrajzi és éghajlati viszonyainak megfelelõen ezen a téren az elsõdleges szerepet a szélenergia játssza. Bár az elsõ tervek szerint a szélerõmûvek támogatási rendszerén is spórolni kívánt a kormány, végül mégis megamaradtak a komoly kötelezettségvállalások. Így például a megújuló forrásokból termelt energia elõre rögzített áron való megvételét garantálja az állam, és vállalja a szélerõmûvek számára biztosított központi támogatás szintjének fenntartását 15 éven keresztül. Azt, hogy ez a politika sikeres, jól mutatják a Rzeczpospolita napilap által kiderített adatok: jelenleg 54 szélerõmû-építési kérelem vár elbírálásra, összesen körülbelül 680 milliárd zloty (48 ezermilliárd forint) értékû befektetésrõl. A pályázók között a legnagyobb lengyel cégek mellett olyan nemzetközi energetikai óriások vannak, mint a spanyol Iberdrola, a dán Dong, a belga DEME, vagy a portugál EDPR. Rajtuk kívül néhány vállalat egyszerûen az önellátást oldaná meg ilyen módon. Így az IKEA már megvásárolt három szélerõmûvet, mely teljes lengyelországi energiaszükségletének felét fedezi majd.
A minisztériumi terv ezeket a befektetéseket (fõleg a biomassza és a biogáz elõállítása terén) a vidékfejlesztéssel is összekapcsolná, ami fõleg az ország keleti részének felzárkóztatásában segíthetne. Emelett a megújuló energiához kapcsolnák részben az Innovatív Gazdaság Programot is, ami a technológia fejlesztésével foglalkozó, vagy éppen saját használatra zöld energiát termelõ innovatív lengyel vállalkozások beindításához, terjeszkedéséhez nyújt majd segítséget. A programra létrehozott alap 9,7 milliárd euróból gazdálkodik majd, melybõl 8,25 milliárdot az Európai Regionális Fejlesztési Alap biztosít.
Szélerõmûpark a lengyelországi I³awa-ban.
A megújuló energiaforrások szerepének növelésére irányuló program tehát nagyon ambiciózus, de a lengyel energiaellátás jelenlegi szerkezete, és az ipar növekvõ energiaigénye miatt a jelenlegi helyzetben sokkal fontosabb az atomerõmûvek építése és a gázellátás függetlenségét biztosító projektek végrehajtása. Mindehhez szükség van a külföldi befektetésekre és szakértelemre (hiszen például atomerõmû nem mûködik jelenleg Lengyelországban, így hazai szakemberek sincsenek). Az LNG terminál kapcsán az EU-s támogatások és kölcsönök nyújtanak nagy segítséget, míg a nagyobb ellenállást kiváltó palagáz-kitermelési és atomerõmû-építési tervek az Egyesült Államoknak biztosítanak jó lehetõséget arra, hogy saját befolyását növelve szorítsa vissza az orosz érdekeket.
Az energiapiaci liberalizáció, az EU által szorgalmazott közös energiapiac kiépítése a létrehozott verseny által nagyban hozzájárulhatna az árak alacsonyan tartásához. Lengyelország számára azonban természetesen stratégiai vállalatnak minõsülnek az energiaellátásért jelenleg felelõs nemzeti óriásvállalatok, ezért jól megfigyelhetõ, hogyan próbálják biztosítani az összes projektben a részvételüket. Természetesen hosszú távon érdeke a lengyel kormánynak a teljes energiapiaci verseny, de ez – akárcsak a többi európai ország esetében - csak akkor képzelhetõ el, ha saját „nemzeti bajnokaik” már kellõen biztos pozíciókkal rendelkeznek.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.