Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Tenyleg ugynok lehet....vagy hulye
A MEGOLDÁS AKÁRKITÕL JÖN, AZ MEGOLDÁS!
Doubravszky György 2013. február 12-én pénzügyi kormánybiztosként kinyilatkoztatta a kormány szándékát: „ha elég nagy a dübörgés, ki lehet nyitni a kapukat”. Nem volt más dolgunk, mint elég hangosan dübörögni! Ennek az üzenetnek köszönhetjük, hogy február 16-án annyian voltunk a Kossuth téren. Persze értelemszerûen fel lehetett ezt használni egyéni politikai ambíció érvényesítésére is. Elsõként bele kellett rúgni Doubravszky, kikiáltani nemzetárulóvá és tovább fokozni az ellentéteket, hogy a jövõ évi választásokon sikerrel lehessen indulni a sok megtévesztett ember szavazatával. Ilyen már volt korábban is és látjuk az eredményét. Attól, hogy valaki szidja a kormányt, nem biztos, hogy jó úton jár. Navracsics szerint a devizahitelek a felvételkori árfolyamon való forintosítása jelenti a megoldást. Nem a kormányt szándékozom védeni, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy A MEGOLDÁS AKÁRKITÕL JÖN, AZ MEGOLDÁS. Csak azért, mert nem „én” oldottam meg, hanem valaki más, attól még nem szabad félrevezetni az embereket, mert az bûn a magyarság ellen.
Tudnám sorolni a példát, hogy ki mindenkibe rúgott még bele az önjelölt vezér, például belém, de ez már nem lényeges, mert a lényeg, hogy elindult egy folyamat annak köszönhetõen, hogy elég hangos volt a dübörgés és kénytelenek lesznek kinyitni a kaput. Gondoljunk csak bele, hogy hány embernek jelent ez fellélegzést, és ha kimondja a kormány, hogy törvénytelen volt a devizahitelezés, természetesen maga után vonja a kártérítési kötelezettséget is anélkül, hogy ezt külön ragoznánk. Persze a fõ probléma az még nem oldódik meg, mert kétkamarás parlament nélkül, anélkül, hogy a felsõházban kötött mandátummal rendelkezõ, választóik által visszahívható, egyéni területi képviselõk ellenõrzik a törvényhozás alkudozásait, nem lesz garancia arra, hogy ez a gyalázat nem fog többé megismétlõdni. Meggyõzõdésem, ha tovább akarunk jutni, akkor meg kell tanulnunk elfogadni a kicsit is, mert a nagy eredmények csakis ezt követhetik.
A nemzeti összefogás szükségességét nem írhatják felül olyan ember egyéni érdekei, akiben nincs meg a barátságra való képesség, akinek egyetlen barátja sincs, mint azt az elmúlt idõben láttuk. Persze mindig többet kell akarni, de meg kell tanulni megelégedni a kevesebbel is, amit annak köszönhetünk, hogy többet akartunk.
Akinek nincsenek barátai, az kétség által gyötört ember és hajlamos a „megváltót”, az egységet hirdetõt követni, mivel maga is ezt az utat keresi, különösen az, aki már ráébredt arra, hogy helyzetét a megosztottságnak köszönheti és aki tudatában van annak, hogy csak az egység tesz erõssé és ellenállóvá bennünket. Az ember természeténél fogva hajlamos arra, hogy valakinek szavaiból azt hallja ki, amit hallani akar. Így történhetett az, hogy nem láttuk meg a báránybõrbe bújt farkast. Az ármánynak különös képessége van az álcázásra. Fel kellet volna tûnjön, hogy az az ember, akinek nincs barátja, csak cinkosai, az bizonyára azért van, mert nincs a képesség birtokában, hogy baráttá váljon. A magyar barátság alapja, hogy önmagamat keresem a másik emberben, a barátban, és ez még kölcsönösség és viszonosság kérdése is. Éppen ezért a barátság elsõsorban képesség kérdése. Aki e nemes képességgel nem rendelkezik, az soha nem lehet e nemzet vezére, az csak esetleg egy újabb diktátor lehet vagy konduktor.
Csak a béke tiszta szándékával és példamutatással lehet a nemzet összefogását elérni, mert csak a béke az, ami békét hoz! Minden ellenségkeresés, minden ellentét kiélezése a megosztást konzerválja. Aki még a cinkosaiba is állandóan belerúg, annak az embernek szavait kétséggel kell fogadnunk.
A magyar nemzet összefogásához magyar emberek kellenek, attól, hogy valaki magyarul beszél még nem biztos, hogy magyar ember. A magyar ember sajátja, hogy nem hódol be senkinek, különösen nem önszántából. Nem magyar ember az, aki ilyet vár el magyar embertõl.
Megoldást ígérni a kifosztás ellen szép dolog, az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Az ígéret alapja az ige, ebben senkinek nem adatott meg a tévedés joga, mert a hamis ígéret akkor is csalárd, ha azt jó szándékból tette valaki, mert ezzel elvonja a helyzet felismerésének lehetõségét, és félrevezeti a megtévesztett embereket. Aki arról beszél, hogy feláldozza magát a magyar emberekért, az legyen gyanús, mert az áldozat alapja a szeretet, és a szeretet az nem kérkedik, az nem dicsekszik.
Isten áldásával, László Andrea
Doubravszky György 2013. február 12-én pénzügyi kormánybiztosként kinyilatkoztatta a kormány szándékát: „ha elég nagy a dübörgés, ki lehet nyitni a kapukat”. Nem volt más dolgunk, mint elég hangosan dübörögni! Ennek az üzenetnek köszönhetjük, hogy február 16-án annyian voltunk a Kossuth téren. Persze értelemszerûen fel lehetett ezt használni egyéni politikai ambíció érvényesítésére is. Elsõként bele kellett rúgni Doubravszky, kikiáltani nemzetárulóvá és tovább fokozni az ellentéteket, hogy a jövõ évi választásokon sikerrel lehessen indulni a sok megtévesztett ember szavazatával. Ilyen már volt korábban is és látjuk az eredményét. Attól, hogy valaki szidja a kormányt, nem biztos, hogy jó úton jár. Navracsics szerint a devizahitelek a felvételkori árfolyamon való forintosítása jelenti a megoldást. Nem a kormányt szándékozom védeni, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy A MEGOLDÁS AKÁRKITÕL JÖN, AZ MEGOLDÁS. Csak azért, mert nem „én” oldottam meg, hanem valaki más, attól még nem szabad félrevezetni az embereket, mert az bûn a magyarság ellen.
Tudnám sorolni a példát, hogy ki mindenkibe rúgott még bele az önjelölt vezér, például belém, de ez már nem lényeges, mert a lényeg, hogy elindult egy folyamat annak köszönhetõen, hogy elég hangos volt a dübörgés és kénytelenek lesznek kinyitni a kaput. Gondoljunk csak bele, hogy hány embernek jelent ez fellélegzést, és ha kimondja a kormány, hogy törvénytelen volt a devizahitelezés, természetesen maga után vonja a kártérítési kötelezettséget is anélkül, hogy ezt külön ragoznánk. Persze a fõ probléma az még nem oldódik meg, mert kétkamarás parlament nélkül, anélkül, hogy a felsõházban kötött mandátummal rendelkezõ, választóik által visszahívható, egyéni területi képviselõk ellenõrzik a törvényhozás alkudozásait, nem lesz garancia arra, hogy ez a gyalázat nem fog többé megismétlõdni. Meggyõzõdésem, ha tovább akarunk jutni, akkor meg kell tanulnunk elfogadni a kicsit is, mert a nagy eredmények csakis ezt követhetik.
A nemzeti összefogás szükségességét nem írhatják felül olyan ember egyéni érdekei, akiben nincs meg a barátságra való képesség, akinek egyetlen barátja sincs, mint azt az elmúlt idõben láttuk. Persze mindig többet kell akarni, de meg kell tanulni megelégedni a kevesebbel is, amit annak köszönhetünk, hogy többet akartunk.
Akinek nincsenek barátai, az kétség által gyötört ember és hajlamos a „megváltót”, az egységet hirdetõt követni, mivel maga is ezt az utat keresi, különösen az, aki már ráébredt arra, hogy helyzetét a megosztottságnak köszönheti és aki tudatában van annak, hogy csak az egység tesz erõssé és ellenállóvá bennünket. Az ember természeténél fogva hajlamos arra, hogy valakinek szavaiból azt hallja ki, amit hallani akar. Így történhetett az, hogy nem láttuk meg a báránybõrbe bújt farkast. Az ármánynak különös képessége van az álcázásra. Fel kellet volna tûnjön, hogy az az ember, akinek nincs barátja, csak cinkosai, az bizonyára azért van, mert nincs a képesség birtokában, hogy baráttá váljon. A magyar barátság alapja, hogy önmagamat keresem a másik emberben, a barátban, és ez még kölcsönösség és viszonosság kérdése is. Éppen ezért a barátság elsõsorban képesség kérdése. Aki e nemes képességgel nem rendelkezik, az soha nem lehet e nemzet vezére, az csak esetleg egy újabb diktátor lehet vagy konduktor.
Csak a béke tiszta szándékával és példamutatással lehet a nemzet összefogását elérni, mert csak a béke az, ami békét hoz! Minden ellenségkeresés, minden ellentét kiélezése a megosztást konzerválja. Aki még a cinkosaiba is állandóan belerúg, annak az embernek szavait kétséggel kell fogadnunk.
A magyar nemzet összefogásához magyar emberek kellenek, attól, hogy valaki magyarul beszél még nem biztos, hogy magyar ember. A magyar ember sajátja, hogy nem hódol be senkinek, különösen nem önszántából. Nem magyar ember az, aki ilyet vár el magyar embertõl.
Megoldást ígérni a kifosztás ellen szép dolog, az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Az ígéret alapja az ige, ebben senkinek nem adatott meg a tévedés joga, mert a hamis ígéret akkor is csalárd, ha azt jó szándékból tette valaki, mert ezzel elvonja a helyzet felismerésének lehetõségét, és félrevezeti a megtévesztett embereket. Aki arról beszél, hogy feláldozza magát a magyar emberekért, az legyen gyanús, mert az áldozat alapja a szeretet, és a szeretet az nem kérkedik, az nem dicsekszik.
Isten áldásával, László Andrea
Hozzaszolasok
#1 |
Kore
- 2013. July 21. 11:56:44
#2 |
GERRY
- 2013. July 21. 12:07:42
#3 |
Perje
- 2013. July 21. 14:41:24
#4 |
9323
- 2013. July 21. 15:00:47
#5 |
postaimre
- 2013. July 21. 16:42:44
#6 |
9323
- 2013. July 21. 20:18:20
#7 |
postaimre
- 2013. July 22. 05:50:55
#8 |
GERRY
- 2013. August 02. 18:50:54
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.