Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Magyar tengerészgyalogosok Kínában
Magyar tengerészgyalogosok is építették azokat a bunkereket, hegyek mélyére rejtett járatokat, amelyeket elõször az elsõ világháború alatt avattak fel. A harcok során 56 magyar tengerész maradt életben. A csingtaoi bunkervilág ma is megközelíthetetlen a terep miatt.
Néhány misszionárius megölését ürügyként felhasználva, a német haditengerészet 1897-ben foglalta el Csingtao halászfalut, hogy a területet Berlin minél elõbb az ellenõrzése alá vonhassa. A településen Ce-hszi császárnõ utasításának megfelelõen pár évvel korábban Kína már belekezdett egy katonai támaszpont kiépítésébe, ám a munkálatokkal pénzhiány miatt hamar felhagytak.
A német gyarmatosítási törekvéseknek és II. Vilmos császár utasításának megfelelõen a három mély öböl által közrefogta földnyelven a németek hamar kiépítették haditengerészetük távol-keleti támaszpontját, amelyet vasúttal is összekötöttek a közeli szénbányákkal. 1913-ra Csingtao kereskedelmi forgalma Sanghaj, Hongkong és Kanton kivételével meghaladta az összes többi kínai kikötõ forgalmát. A németek tengeralatti távírókábelt fektettek le Sanghajig és Csifuig. A rádióállomás hatósugara elérte a Yap-szigetén (Palau-szigetek) lévõ, a birodalmi rádiólánc részét képezõ állomást.
Az 1899-1901-es boxerlázadás, majd az elsõ világháború kitörése arra késztette Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát, hogy a 136 ezer hektáros támaszpontot, és idõközben várossá fejlesztett falut három védelmi vonallal, egyenként öt sáncerõddel is megerõsítsék egy esetleg szárazföld felõl indított támadás ellen. A lövegállásokba két-két 10,5 cm-es német, valamint hat-hat régi kínai 12 cm-es löveget helyeztek el. A 12 nyitott lövegállásban 22 darab 3,7 cm-es, szintén 22 darab 9 cm-es és 6 régi kínai 12 cm-es löveget telepítettek. A védelmet további két Rumpler Taube repülõgép, 1 kötött figyelõléggömb és 1 meteorológiai léggömb is segítette.
Az Alfred Meyer-Waldeck kormányzó igazgatta kisvárost a tenger felõl négy, páncélkupolával lefedett üteg, illetve kb. 300 darabból álló tengeri aknazár is védte. A Hui Tschuen Huk ütegnél két 24 cm-es, három 15 cm-es löveget, a Bismarck-dombnál négy 28 cm-es ágyút, a Csingtao dombnál négy idõs, a kínaiaktól zsákmányolt 15 cm-es löveget, Hsiauniwa-nál pedig további négy 21 cm-es löveget és hét 8,8 cm-es ágyút telepítettek a központi hatalmak. Mindegyik egységben további tábori ágyúkat és géppuskafészkeket is elhelyeztek. A 200 fõt befogadni képes mûtárgynak volt saját konyhája, péksége, áramfejlesztõje és több lõszerraktára is. Minden erõd elõtt a németek egy falat és egy árkot is létesítettek erõs drótakadályokkal, hogy pontosan megjelöljék a lõtávolságokat. Ezeket az erõdöket két hegyiüteg is támogatta.
A betonból kiöntött bunkerek többségét az Iltis-, a Moltke- és a Bismarck-domb, valamint a Fushan hegy meredek, Sárkányhát-szurdokában alakították ki a németek, illetve az osztrák-magyar kontingens irányítása mellett a rabszolgamunkára fogott kínaiak. A mûtárgyak helyét robbantásos eljárással mélyítették ki. Az objektumok építésénél természetesen nemcsak vasbetont, hanem a kitermelt sziklák nagy részét is felhasználták.
A Fushan hegy ormaira épült 23 erõdöt alagutakkal is összekapcsolták, ahonnan 5 vészkijáraton keresztül lehetett veszély esetén elmenekülni. A földalatti fõ folyosóra több kisebb-nagyobb méretû terem is rácsatlakozott, amelyekben többnyire lõszert és élelmiszert tároltak. A termek persze nemcsak raktárként funkcionáltak, hanem kantinként, legénységi szálláshelyként, generátorszobaként, illetve a hegyi patakok ivóvizét összegyûjtõ ciszternaként is, hiszen a németek a hegy gyomrában egy földalatti tavat is találtak. Érdekes mód a magas páratartalom miatt Berlin még kezdetleges légkondicionálót is beszereltetett a 90 lépésenként sorakozó, elektromos világítással is ellátott termekbe. Az U alakú központi irányítót 3-3 vasajtóval szigetelték le.
A hegy csúcsain kialakított õrtornyok közül kettõ a Sárga-tengerre, egy pedig a városra tekintett le, amelyek mellett szintén tüzérségi állásokat alakítottak ki. Az elsõ világháború alatt a várost kezdetben a német Luchs, Tiger, Iltis és Jaguar ágyúnaszádok, az S90-es romboló, a Prinz Eitel Friedrich és a Cormoran segédcirkálók, az Emden könnyûcirkáló, valamint az osztrák-magyar Kaiserin Elisabeth cirkáló védte a Mitsuomi Kamio altábornagy vezette japán támadóktól. A hajók fegyverzetének egy részét a németek 1914-ben leszerelték, hogy a parti ütegeiket és a földalatti erõdrendszert erõsíthessék meg velük.
Az osztrák-magyar kontingens fele a Kaiserin Elisabeth cirkálón, a másik fele pedig a szárazföldi védekezésben vett részt. A magyarok a XIII. és a XV. számú ütegeket, illetve az ehhez csatlakozó bunkereket építtették ki és látták el védelmüket. A csapatot 1914. október 31-én japán támadás érte, melynek során a XV. számú üteg állásába becsapódott nehézgránát öt embert megölt, hármat megsebesített. Közöttük volt a hõsi halált halt Ács József, és a megsebesült Domokos Béla. November 7-én azonban a hõsies védekezés ellenére a japán és brit csapatok bevonultak Csingtaoba.
A németek a harcok során 493 embert veszítettek, illetve közel 3600 katonájuk esett hadifogságba. Az életben maradtak, közöttük 56 magyar tengerész és két magyar tiszt, japán hadifogságba került, ahonnét 1920-ban kerültek vissza Európába Vita János tengerész kivételével, aki a fogságban 1916-ban elhalálozott. A japán hadsereg vesztesége 1900 fõ volt. Haditengerészetük elveszítette a Takachiho könnyûcirkálót, a Shirotaye rombolót, egy torpedónaszádot és két kisebb aknakeresõt, mintegy 400 fõ veszteséggel. A brit hadsereg 74 fõt, a haditengerészetük pedig 9 fõt veszített el.
A japán császári flotta 1922-ban adta vissza Csingtaot Kínának, de a Santung vasútvonalat megtartotta. Ennek helyõrsége lett a késõbb hírhedté vált Kwantung hadsereg magja. 1929-ben amikor a kikötõ és a város ismét japán kézre került, Tokió tovább bõvítette az alagútrendszert. A munkálatokat koreai rabszolgákkal végeztették el. Az új földalatti szárnyakat állítólag tüzérségi raktáraknak és a különleges erõk kiképzési bázisaként használták. A magyarok által is megépített járatrendszert legutoljára Mao elnök kulturális forradalom idején használták a kínaiak. Ma az enyészet martalékai.
Link
Néhány misszionárius megölését ürügyként felhasználva, a német haditengerészet 1897-ben foglalta el Csingtao halászfalut, hogy a területet Berlin minél elõbb az ellenõrzése alá vonhassa. A településen Ce-hszi császárnõ utasításának megfelelõen pár évvel korábban Kína már belekezdett egy katonai támaszpont kiépítésébe, ám a munkálatokkal pénzhiány miatt hamar felhagytak.
A német gyarmatosítási törekvéseknek és II. Vilmos császár utasításának megfelelõen a három mély öböl által közrefogta földnyelven a németek hamar kiépítették haditengerészetük távol-keleti támaszpontját, amelyet vasúttal is összekötöttek a közeli szénbányákkal. 1913-ra Csingtao kereskedelmi forgalma Sanghaj, Hongkong és Kanton kivételével meghaladta az összes többi kínai kikötõ forgalmát. A németek tengeralatti távírókábelt fektettek le Sanghajig és Csifuig. A rádióállomás hatósugara elérte a Yap-szigetén (Palau-szigetek) lévõ, a birodalmi rádiólánc részét képezõ állomást.
Az 1899-1901-es boxerlázadás, majd az elsõ világháború kitörése arra késztette Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát, hogy a 136 ezer hektáros támaszpontot, és idõközben várossá fejlesztett falut három védelmi vonallal, egyenként öt sáncerõddel is megerõsítsék egy esetleg szárazföld felõl indított támadás ellen. A lövegállásokba két-két 10,5 cm-es német, valamint hat-hat régi kínai 12 cm-es löveget helyeztek el. A 12 nyitott lövegállásban 22 darab 3,7 cm-es, szintén 22 darab 9 cm-es és 6 régi kínai 12 cm-es löveget telepítettek. A védelmet további két Rumpler Taube repülõgép, 1 kötött figyelõléggömb és 1 meteorológiai léggömb is segítette.
Az Alfred Meyer-Waldeck kormányzó igazgatta kisvárost a tenger felõl négy, páncélkupolával lefedett üteg, illetve kb. 300 darabból álló tengeri aknazár is védte. A Hui Tschuen Huk ütegnél két 24 cm-es, három 15 cm-es löveget, a Bismarck-dombnál négy 28 cm-es ágyút, a Csingtao dombnál négy idõs, a kínaiaktól zsákmányolt 15 cm-es löveget, Hsiauniwa-nál pedig további négy 21 cm-es löveget és hét 8,8 cm-es ágyút telepítettek a központi hatalmak. Mindegyik egységben további tábori ágyúkat és géppuskafészkeket is elhelyeztek. A 200 fõt befogadni képes mûtárgynak volt saját konyhája, péksége, áramfejlesztõje és több lõszerraktára is. Minden erõd elõtt a németek egy falat és egy árkot is létesítettek erõs drótakadályokkal, hogy pontosan megjelöljék a lõtávolságokat. Ezeket az erõdöket két hegyiüteg is támogatta.
A betonból kiöntött bunkerek többségét az Iltis-, a Moltke- és a Bismarck-domb, valamint a Fushan hegy meredek, Sárkányhát-szurdokában alakították ki a németek, illetve az osztrák-magyar kontingens irányítása mellett a rabszolgamunkára fogott kínaiak. A mûtárgyak helyét robbantásos eljárással mélyítették ki. Az objektumok építésénél természetesen nemcsak vasbetont, hanem a kitermelt sziklák nagy részét is felhasználták.
A Fushan hegy ormaira épült 23 erõdöt alagutakkal is összekapcsolták, ahonnan 5 vészkijáraton keresztül lehetett veszély esetén elmenekülni. A földalatti fõ folyosóra több kisebb-nagyobb méretû terem is rácsatlakozott, amelyekben többnyire lõszert és élelmiszert tároltak. A termek persze nemcsak raktárként funkcionáltak, hanem kantinként, legénységi szálláshelyként, generátorszobaként, illetve a hegyi patakok ivóvizét összegyûjtõ ciszternaként is, hiszen a németek a hegy gyomrában egy földalatti tavat is találtak. Érdekes mód a magas páratartalom miatt Berlin még kezdetleges légkondicionálót is beszereltetett a 90 lépésenként sorakozó, elektromos világítással is ellátott termekbe. Az U alakú központi irányítót 3-3 vasajtóval szigetelték le.
A hegy csúcsain kialakított õrtornyok közül kettõ a Sárga-tengerre, egy pedig a városra tekintett le, amelyek mellett szintén tüzérségi állásokat alakítottak ki. Az elsõ világháború alatt a várost kezdetben a német Luchs, Tiger, Iltis és Jaguar ágyúnaszádok, az S90-es romboló, a Prinz Eitel Friedrich és a Cormoran segédcirkálók, az Emden könnyûcirkáló, valamint az osztrák-magyar Kaiserin Elisabeth cirkáló védte a Mitsuomi Kamio altábornagy vezette japán támadóktól. A hajók fegyverzetének egy részét a németek 1914-ben leszerelték, hogy a parti ütegeiket és a földalatti erõdrendszert erõsíthessék meg velük.
Az osztrák-magyar kontingens fele a Kaiserin Elisabeth cirkálón, a másik fele pedig a szárazföldi védekezésben vett részt. A magyarok a XIII. és a XV. számú ütegeket, illetve az ehhez csatlakozó bunkereket építtették ki és látták el védelmüket. A csapatot 1914. október 31-én japán támadás érte, melynek során a XV. számú üteg állásába becsapódott nehézgránát öt embert megölt, hármat megsebesített. Közöttük volt a hõsi halált halt Ács József, és a megsebesült Domokos Béla. November 7-én azonban a hõsies védekezés ellenére a japán és brit csapatok bevonultak Csingtaoba.
A németek a harcok során 493 embert veszítettek, illetve közel 3600 katonájuk esett hadifogságba. Az életben maradtak, közöttük 56 magyar tengerész és két magyar tiszt, japán hadifogságba került, ahonnét 1920-ban kerültek vissza Európába Vita János tengerész kivételével, aki a fogságban 1916-ban elhalálozott. A japán hadsereg vesztesége 1900 fõ volt. Haditengerészetük elveszítette a Takachiho könnyûcirkálót, a Shirotaye rombolót, egy torpedónaszádot és két kisebb aknakeresõt, mintegy 400 fõ veszteséggel. A brit hadsereg 74 fõt, a haditengerészetük pedig 9 fõt veszített el.
A japán császári flotta 1922-ban adta vissza Csingtaot Kínának, de a Santung vasútvonalat megtartotta. Ennek helyõrsége lett a késõbb hírhedté vált Kwantung hadsereg magja. 1929-ben amikor a kikötõ és a város ismét japán kézre került, Tokió tovább bõvítette az alagútrendszert. A munkálatokat koreai rabszolgákkal végeztették el. Az új földalatti szárnyakat állítólag tüzérségi raktáraknak és a különleges erõk kiképzési bázisaként használták. A magyarok által is megépített járatrendszert legutoljára Mao elnök kulturális forradalom idején használták a kínaiak. Ma az enyészet martalékai.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
rozsola
- 2013. July 24. 10:39:14
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.