Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Béketárgyalások: védhetetlen határok közé szorítanák Izraelt
Alaposan felkavarta a kedélyeket a Közel-Keleten John Kerry múlt hétvégi bejelentése, miszerint megállapodás született a 2010-ben megszakadt izraeli-palesztin béketárgyalások folytatásáról. A médiában folynak a találgatások arról, hogy milyen engedményekkel jött létre az egyezség, amelynek részleteirõl semmit sem árult el az amerikai külügyminiszter. Izrael annyit közölt, hogy palesztin foglyokat bocsáthatnak szabadon. A Hetek cikke.
Béketárgyalások: védhetetlen határok közé szorítanák Izraelt
Következõ kedden Washingtonban újrakezdõdhetnek a három éve zátonyra futott palesztin-izraeli béketárgyalások.Szilván Salom energiaügyi miniszter csütörtökön közölte: mindez egyelõre "nem 100 százalék", mivel ahogy az a múltban már elõfordult az utolsó pillanatban is történhetnek váratlan események, amelyek meghiúsíthatják a találkozót.Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök mindössze annyit fûzött csütörtökön a tárgyalások újrakezdésének híréhez, hogy "a tangóhoz két fél kell".
Mahmúd Abbász palesztin elnök szóvivõje mindazonáltal hangsúlyozta, hogy a palesztin küldöttség készen áll, és már csak az Egyesült Államok meghívására vár.
Washingtonban valószínûleg Cipi Livni izraeli igazságügyi miniszter és fõtárgyaló, Jichák Molho, a kormányfõ küldöttje, illetve Száeb Erekát palesztin fõtárgyaló ül majd asztalhoz.
Meglepõ bejelentés
John Kerry mindent bevetett, hogy eredményt tudjon felmutatni a Közel-Keleten: öt hónap alatt már hatodszor látogatott a térségbe, hogy a tárgyalóasztalhoz való visszatérésrõl gyõzködje a palesztin és izraeli feleket. Erõfeszítése látszólag eredménnyel járt, amikor Jordánia fõvárosában bejelentette, hogy egyezség született a béketárgyalások folytatásáról. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb.
Az amerikai külügyminiszter bejelentése sokakat meglepetésként ért, korábban ugyanis egyik fél sem támogatta nyíltan javaslatait a tárgyalások újrakezdésére. Ráadásul senki sem árult el részleteket az egyezségrõl. Néhányan ezért azt a következtetést vonták le, hogy a bejelentés valójában Kerry részérõl a nyomásgyakorlás taktikája: így próbálja kikényszeríteni, hogy a felek felsorakozzanak mögé.
Nem volt meggyõzõ a palesztin fél reakciója: Mahmúd Abbász palesztin elnök két embert hatalmazott fel arra, hogy a témában megszólaljon. Az egyik tanácsadója Nabil Abu Rdeneh volt, aki elmondta, hogy az Izraellel folytatott hivatalos tárgyalások még mindig akadályokba ütköznek. A tanácsadó leszögezte: ahhoz, hogy asztalhoz üljenek, elõfeltétel, hogy Izrael az 1967 elõtti határvonalakat fogadja el a tárgyalás alapjaként, és leállítsa a telepek építését. Abu Rdeneh elmondása szerint Abbász abba egyezett bele, hogy delegációt küld Washingtonba, ahol alacsonyabb szinten elõzetes egyeztetéseket folytatnának az izraeli féllel a béketárgyalások feltételeirõl. Azt is hangsúlyozta, hogy ha nem sikerül megállapodniuk, akkor „minden lehetõség az asztalon lesz”, vagyis a Palesztin Hatóság az ENSZ-hez fordulhat Palesztina teljes jogú tagságának elismeréséért.
Politikai öngyilkosság?
A palesztin csoportok mindenesetre felbolydultak: Abbásznak még saját pártján belül is heves bírálói akadtak. A Palesztin Hatóság hivatalos újságában, az Al-Ayyamban például Hani Habib politikai elemzõ öncsalással vádolta az amerikai külügyminisztert. Szerinte a palesztinok értéktelen szóbeli biztosítékot kaptak csupán Kerrytõl, aki „azzal a különleges tulajdonsággal rendelkezik, hogy nemcsak másokat, hanem elsõsorban magát tudja megtéveszteni”. Politikai öngyilkosságnak nevezte az Izraellel való tárgyalásokat Abbász egyik riválisa a Fatahnál, és a Gázai övezetet uraló Hamasz terrorszervezet is elítélte a Palesztin Hatóságot, mivel szerintük beadta a derekát az amerikai zsarolásnak és Izrael követeléseinek. Mások pedig megvesztegetésrõl beszéltek, utalva arra, hogy az Egyesült Államok 4 milliárd dollárt fektetne be a palesztin magánszektorba, ha a béketárgyalások folytatódnak.
Abbász egyébként egy jordániai újságnak azt nyilatkozta, hogy népszavazásra bocsát minden izraeliekkel kötött egyezséget, és azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy az Egyesült Államok valóban olyan megoldást igyekszik kidolgozni, amely tartalmazza, hogy az 1967-es határvonalak mentén, Kelet-Jeruzsálem fõvárossal alakuljon meg a palesztin állam.
Palesztinokat engednének szabadon
Benjamin Netanjahu izraeli kormányfõ Izrael stratégiai érdekeivel magyarázta a tárgyalások felelevenítését a Palesztin Hatósággal, leginkább a Szíriából és Iránból érkezõ kihívásokra hivatkozva. Netanjahu szintén azt ígérte, hogy a megállapodásokról népszavazást tartanak. A miniszterelnök azonban ellentáborral szembesül saját kormányán belül is, fõleg amiatt, hogy palesztin foglyok szabadon bocsátását helyezte kilátásba. Értesülések szerint 82 palesztint engednének el szakaszosan a tárgyalások folyamán, azzal a feltétellel, hogy a palesztinok nem tesznek egyoldalú lépéseket az ENSZ-ben. A szabaduló rabok állítólag 20-28 éve ülnek börtönben, többségük 40 év feletti, akiknek hamarosan lejár a büntetése. Az egyik hivatalos forrás azt is állította, hogy csak olyan foglyokat engednek el, akik semmilyen fenyegetést nem jelentenek már. Az viszont biztos, hogy mindegyiküket azért ítélték el, mert a kezükhöz vér tapad.
Nem meglepõ, hogy felháborodással fogadták a foglyok elengedésének hírét azok is, akiknek családtagjait olyanok gyilkolták meg, akiket most elengedhetnek. Eilat Osher férjét egy datolyaültetvényen szúrták le 1991-ben. Többekkel együtt Gilad Shalit esetében õ is elfogadhatónak tartotta a fogolycserét, de a mostani helyzetet teljesen másnak tartja: véleménye szerint a semmiért adják el az országot. Az izraeli média pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy évekkel ezelõtt Netanjahu még keményen elítélte, amikor Ehud Olmert kormánya 411 palesztin fogoly elengedését hagyta jóvá a 2007-es annapolisi konferencia elõtt. Akkor azt nyilatkozta, hogy a rabok szabadon engedése a konferencia elõtt nem a béke, hanem a terror felé vezetõ utat jelenti. „Az Olmert-kormány ugyanazt a hibát követi el, mint Ehud Barak Camp Davidben: akkor mindent odaadtak, cserébe pedig terroristákat kaptak” – mondta hat évvel ezelõtt Netanjahu.
"Auschwitzi határok"
Nem kis felzúdulást váltott ki az úgynevezett 1967-es határok szóba kerülése is. Az AP és a The Wall Street Journal egy vezetõ palesztin tisztviselõre hivatkozva azt írta: Kerry biztosította Abbászt, hogy a tárgyalások alapját az 1967-es határok fogják képezni. Ezt nyugati illetékesek tagadták, némelyek viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy 2011-ben Barack Obama egyértelmûvé tette az amerikai kormányzat álláspontját, amikor azt mondta, hogy Izrael és Palesztina határait az 1967-es vonalak mentén kell meghúzni, kölcsönösen elfogadott földcserékkel.
Két befolyásos izraeli politikus – Uzi Landau turisztikai miniszter és Avigdor Lieberman, a külügyi tárca volt vezetõje – „auschwitzi határoknak” nevezte az 1967 elõtti határokat, mert azzal Izrael legkeskenyebb pontja körülbelül 14 és fél kilométeres lenne, a Ben Gurion nemzetközi repülõtér kis hatótávolságú rakétákkal is elérhetõ lenne, a zsidó állam határait pedig nem lehetne védeni. Érvelésük szerint, ha Izrael feladná azokat a területeket, amelyeket 1967-ben önvédelembõl foglalt el, miután négy arab állam támadást indított ellenük, akkor Jeruzsálemet ketté kellene osztani. Ez azzal is jár, hogy a judaizmus legszentebb helyeihez, az Óvárosban található Nyugati Falhoz és a Templomhegyhez való hozzáférésrõl is lemondanak. A Golán-fennsíkról történõ kivonulás pedig azt jelentené, hogy a területet vagy az Iránnal és a Hezbollah síita terrorszervezettel szövetséges Bassár al-Asszad szíriai elnöknek, vagy pedig a szíriai ellenzéknek adnák át, amelynek nagy része az al-Kaidához köthetõ iszlamista csoportokhoz tartozik. A zsidó állam északi részét így szintén nem lehetne megvédeni.
Jiszráel Katz izraeli közlekedési miniszter már az Abbásszal való tárgyalások értelmét is megkérdõjelezte amiatt, hogy az elnök nem élvezi a palesztinok egyöntetû támogatását: legnagyobb riválisa, a Hamasz minden megbékélést ellenez Izraellel. Avigdor Lieberman pedig azt hangsúlyozta, hogy fontos a tárgyalás, de sokkal fontosabb, hogy a tárgyalások a valóságon alapuljanak, ne pedig illúziókon. Véleménye szerint a legjobb eredmény, amit remélhetnek, egy hosszú távú átmeneti megállapodás, amely biztonsági és gazdasági együttmûködésre épül.
Link
Béketárgyalások: védhetetlen határok közé szorítanák Izraelt
Következõ kedden Washingtonban újrakezdõdhetnek a három éve zátonyra futott palesztin-izraeli béketárgyalások.Szilván Salom energiaügyi miniszter csütörtökön közölte: mindez egyelõre "nem 100 százalék", mivel ahogy az a múltban már elõfordult az utolsó pillanatban is történhetnek váratlan események, amelyek meghiúsíthatják a találkozót.Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök mindössze annyit fûzött csütörtökön a tárgyalások újrakezdésének híréhez, hogy "a tangóhoz két fél kell".
Mahmúd Abbász palesztin elnök szóvivõje mindazonáltal hangsúlyozta, hogy a palesztin küldöttség készen áll, és már csak az Egyesült Államok meghívására vár.
Washingtonban valószínûleg Cipi Livni izraeli igazságügyi miniszter és fõtárgyaló, Jichák Molho, a kormányfõ küldöttje, illetve Száeb Erekát palesztin fõtárgyaló ül majd asztalhoz.
Meglepõ bejelentés
John Kerry mindent bevetett, hogy eredményt tudjon felmutatni a Közel-Keleten: öt hónap alatt már hatodszor látogatott a térségbe, hogy a tárgyalóasztalhoz való visszatérésrõl gyõzködje a palesztin és izraeli feleket. Erõfeszítése látszólag eredménnyel járt, amikor Jordánia fõvárosában bejelentette, hogy egyezség született a béketárgyalások folytatásáról. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb.
Az amerikai külügyminiszter bejelentése sokakat meglepetésként ért, korábban ugyanis egyik fél sem támogatta nyíltan javaslatait a tárgyalások újrakezdésére. Ráadásul senki sem árult el részleteket az egyezségrõl. Néhányan ezért azt a következtetést vonták le, hogy a bejelentés valójában Kerry részérõl a nyomásgyakorlás taktikája: így próbálja kikényszeríteni, hogy a felek felsorakozzanak mögé.
Nem volt meggyõzõ a palesztin fél reakciója: Mahmúd Abbász palesztin elnök két embert hatalmazott fel arra, hogy a témában megszólaljon. Az egyik tanácsadója Nabil Abu Rdeneh volt, aki elmondta, hogy az Izraellel folytatott hivatalos tárgyalások még mindig akadályokba ütköznek. A tanácsadó leszögezte: ahhoz, hogy asztalhoz üljenek, elõfeltétel, hogy Izrael az 1967 elõtti határvonalakat fogadja el a tárgyalás alapjaként, és leállítsa a telepek építését. Abu Rdeneh elmondása szerint Abbász abba egyezett bele, hogy delegációt küld Washingtonba, ahol alacsonyabb szinten elõzetes egyeztetéseket folytatnának az izraeli féllel a béketárgyalások feltételeirõl. Azt is hangsúlyozta, hogy ha nem sikerül megállapodniuk, akkor „minden lehetõség az asztalon lesz”, vagyis a Palesztin Hatóság az ENSZ-hez fordulhat Palesztina teljes jogú tagságának elismeréséért.
Politikai öngyilkosság?
A palesztin csoportok mindenesetre felbolydultak: Abbásznak még saját pártján belül is heves bírálói akadtak. A Palesztin Hatóság hivatalos újságában, az Al-Ayyamban például Hani Habib politikai elemzõ öncsalással vádolta az amerikai külügyminisztert. Szerinte a palesztinok értéktelen szóbeli biztosítékot kaptak csupán Kerrytõl, aki „azzal a különleges tulajdonsággal rendelkezik, hogy nemcsak másokat, hanem elsõsorban magát tudja megtéveszteni”. Politikai öngyilkosságnak nevezte az Izraellel való tárgyalásokat Abbász egyik riválisa a Fatahnál, és a Gázai övezetet uraló Hamasz terrorszervezet is elítélte a Palesztin Hatóságot, mivel szerintük beadta a derekát az amerikai zsarolásnak és Izrael követeléseinek. Mások pedig megvesztegetésrõl beszéltek, utalva arra, hogy az Egyesült Államok 4 milliárd dollárt fektetne be a palesztin magánszektorba, ha a béketárgyalások folytatódnak.
Abbász egyébként egy jordániai újságnak azt nyilatkozta, hogy népszavazásra bocsát minden izraeliekkel kötött egyezséget, és azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy az Egyesült Államok valóban olyan megoldást igyekszik kidolgozni, amely tartalmazza, hogy az 1967-es határvonalak mentén, Kelet-Jeruzsálem fõvárossal alakuljon meg a palesztin állam.
Palesztinokat engednének szabadon
Benjamin Netanjahu izraeli kormányfõ Izrael stratégiai érdekeivel magyarázta a tárgyalások felelevenítését a Palesztin Hatósággal, leginkább a Szíriából és Iránból érkezõ kihívásokra hivatkozva. Netanjahu szintén azt ígérte, hogy a megállapodásokról népszavazást tartanak. A miniszterelnök azonban ellentáborral szembesül saját kormányán belül is, fõleg amiatt, hogy palesztin foglyok szabadon bocsátását helyezte kilátásba. Értesülések szerint 82 palesztint engednének el szakaszosan a tárgyalások folyamán, azzal a feltétellel, hogy a palesztinok nem tesznek egyoldalú lépéseket az ENSZ-ben. A szabaduló rabok állítólag 20-28 éve ülnek börtönben, többségük 40 év feletti, akiknek hamarosan lejár a büntetése. Az egyik hivatalos forrás azt is állította, hogy csak olyan foglyokat engednek el, akik semmilyen fenyegetést nem jelentenek már. Az viszont biztos, hogy mindegyiküket azért ítélték el, mert a kezükhöz vér tapad.
Nem meglepõ, hogy felháborodással fogadták a foglyok elengedésének hírét azok is, akiknek családtagjait olyanok gyilkolták meg, akiket most elengedhetnek. Eilat Osher férjét egy datolyaültetvényen szúrták le 1991-ben. Többekkel együtt Gilad Shalit esetében õ is elfogadhatónak tartotta a fogolycserét, de a mostani helyzetet teljesen másnak tartja: véleménye szerint a semmiért adják el az országot. Az izraeli média pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy évekkel ezelõtt Netanjahu még keményen elítélte, amikor Ehud Olmert kormánya 411 palesztin fogoly elengedését hagyta jóvá a 2007-es annapolisi konferencia elõtt. Akkor azt nyilatkozta, hogy a rabok szabadon engedése a konferencia elõtt nem a béke, hanem a terror felé vezetõ utat jelenti. „Az Olmert-kormány ugyanazt a hibát követi el, mint Ehud Barak Camp Davidben: akkor mindent odaadtak, cserébe pedig terroristákat kaptak” – mondta hat évvel ezelõtt Netanjahu.
"Auschwitzi határok"
Nem kis felzúdulást váltott ki az úgynevezett 1967-es határok szóba kerülése is. Az AP és a The Wall Street Journal egy vezetõ palesztin tisztviselõre hivatkozva azt írta: Kerry biztosította Abbászt, hogy a tárgyalások alapját az 1967-es határok fogják képezni. Ezt nyugati illetékesek tagadták, némelyek viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy 2011-ben Barack Obama egyértelmûvé tette az amerikai kormányzat álláspontját, amikor azt mondta, hogy Izrael és Palesztina határait az 1967-es vonalak mentén kell meghúzni, kölcsönösen elfogadott földcserékkel.
Két befolyásos izraeli politikus – Uzi Landau turisztikai miniszter és Avigdor Lieberman, a külügyi tárca volt vezetõje – „auschwitzi határoknak” nevezte az 1967 elõtti határokat, mert azzal Izrael legkeskenyebb pontja körülbelül 14 és fél kilométeres lenne, a Ben Gurion nemzetközi repülõtér kis hatótávolságú rakétákkal is elérhetõ lenne, a zsidó állam határait pedig nem lehetne védeni. Érvelésük szerint, ha Izrael feladná azokat a területeket, amelyeket 1967-ben önvédelembõl foglalt el, miután négy arab állam támadást indított ellenük, akkor Jeruzsálemet ketté kellene osztani. Ez azzal is jár, hogy a judaizmus legszentebb helyeihez, az Óvárosban található Nyugati Falhoz és a Templomhegyhez való hozzáférésrõl is lemondanak. A Golán-fennsíkról történõ kivonulás pedig azt jelentené, hogy a területet vagy az Iránnal és a Hezbollah síita terrorszervezettel szövetséges Bassár al-Asszad szíriai elnöknek, vagy pedig a szíriai ellenzéknek adnák át, amelynek nagy része az al-Kaidához köthetõ iszlamista csoportokhoz tartozik. A zsidó állam északi részét így szintén nem lehetne megvédeni.
Jiszráel Katz izraeli közlekedési miniszter már az Abbásszal való tárgyalások értelmét is megkérdõjelezte amiatt, hogy az elnök nem élvezi a palesztinok egyöntetû támogatását: legnagyobb riválisa, a Hamasz minden megbékélést ellenez Izraellel. Avigdor Lieberman pedig azt hangsúlyozta, hogy fontos a tárgyalás, de sokkal fontosabb, hogy a tárgyalások a valóságon alapuljanak, ne pedig illúziókon. Véleménye szerint a legjobb eredmény, amit remélhetnek, egy hosszú távú átmeneti megállapodás, amely biztonsági és gazdasági együttmûködésre épül.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
No Shadow Government
- 2013. July 26. 14:28:16
#2 |
kincses
- 2013. July 26. 15:27:36
#3 |
Perje
- 2013. July 26. 15:44:52
#4 |
rozsola
- 2013. July 26. 20:22:16
#5 |
Kedvesi
- 2013. July 27. 11:34:11
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.