Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Nácik is voltak a templomosok között?
A templomos lovagrend 14. század elején bekövetkezett erõszakos feloszlatását, vezetõinek máglyahalálát, vagyonuk elkobzását követõ évszázadokban számos nyakatekert fikció született arról, miként mentették át tudásukat és kincseiket, és hogyan gyakorolnak még ma is titkos befolyást a világra.
Annak a templomos közösségnek azonban, amely ma Németországban és Ausztráliában mintegy ezer tagot számlál, semmi köze nincs a középkori lovagrendhez, mégis története egy jelentõs szakasza a Szentföldhöz kötõdik. Napjainkban sorra születnek a leszármazottakkal készÃtett interjúk és július végén jelenik meg az a monográfia, amely a Palesztinában tevékenykedõ újkori templomosok kevesek által ismert sorsát is taglalja.
A Templomos Társaság (Tempelgesellschaft) 1861-ben született egy Ludwigsburghoz közeli településen. AlapÃtói, Christoph Hoffmann és Georg David Hardegg olyan evangélikus alapokon álló közösséget vizionáltak, amelyben magukat és csoportjukat spirituálisan templommá alakÃtva fogadják be Isten igéjét, és a jeruzsálemi Szentély újjáépÃtését elõsegÃtve Krisztus újbóli eljövetelét és a végÃtéletet hozhatják közelebb. Céljaik elérése érdekében földeket vásároltak Palesztinában – példaképül szolgálva az õket jó egy évtizeddel követõ elsõ cionista kivándorlóknak. Az oszmán uralom alatt álló Palesztina 19. század végi, 20. század eleji modernizálódása elsõsorban nekik tulajdonÃtható: terméketlen földeket, mocsarakat vontak modern mezõgazdasági mûvelésbe, létrehozták az elsõ hoteleket, turisztikai szolgáltatásokat, gyógyszertárakat, szappant és cementet gyártottak, és a máig hÃres, Jaffa márkanéven forgalmazott narancsot is õk termelték elõször. A közösség legnagyobb létszáma idején 2200 fõbõl állt, és több hullámban Haifától Jeruzsálemig, a galileai Betlehemtõl (az 1898-ban idelátogató és céljaikat hitelalap létrehozásával is támogató II. Vilmos császár tiszteletére) a Wilhelmának nevezett kolóniáig egy sor telepet hoztak létre, európai tÃpusú, piros sátortetõs házakkal, és német precizitással megtervezett városnegyedekkel.
Eichmann, mint templomos
Alapvetõen békés, istenfélõ életük azonban kétszer is negatÃv fordulatot vett: a palesztinai németek közül 850-et az elsõ világháború után az oszmánokat felváltó britek Egyiptomba internáltak, és a templomosok javait az 1920-as évek elején csak részben szolgáltatták vissza. A második világháború aztán végleg megpecsételte a templomosok szentföldi sorsát. 1941-ben több mint félezer, ellenségnek nyilvánÃtott templomost Ausztráliába deportáltak, több százat pedig zsidókra cseréltek a Harmadik Birodalommal a britek. A háború után szélsõséges zsidó csoportok több templomos ellen is halálos merényletet követtek el, Ãgy a brit hatóságok szinte mindegyiküket evakuálták Palesztinából – az utolsó templomos 1950-ben távozott a Szentföldrõl.
Bár háborús bûnösnek biztosan nem tartható a közösség, a tényekhez hozzátartozik, hogy az 1930-as években a fiatalabb templomos nemzedékbõl sokakat elbûvöltek a hitleri eszmék, beléptek a Hitlerjugendbe, majd a háború kitörésekor megkapták behÃvójukat a Wehrmachtba. Maga Eichmann is azt a legendát terjesztette, hogy egy templomos kolóniában született. A nemsokára a könyvesboltokba kerülõ kötet (Nazis in the Holy Land 1933–1948) szerzõje, Heidemarie Wawrzyn szerint a Palesztinában élõ náci párttagok 75%-a kapcsolatban állt a templomos közösséggel, és a templomosok kb. 42%-a vette ki a részét a náci eszmék terjesztésébõl.
Bár el kellett hagyniuk szülõföldjüket, a templomosok nem tûntek el a történelem süllyesztõjében. Egy túlélõ, az 1939-ben alig 14 éves Kurt Eppinger szavaival élve: "Ausztrália megadta nekünk az esélyt az újrakezdésre."
http://index.hu/t...ok_kozott/
Annak a templomos közösségnek azonban, amely ma Németországban és Ausztráliában mintegy ezer tagot számlál, semmi köze nincs a középkori lovagrendhez, mégis története egy jelentõs szakasza a Szentföldhöz kötõdik. Napjainkban sorra születnek a leszármazottakkal készÃtett interjúk és július végén jelenik meg az a monográfia, amely a Palesztinában tevékenykedõ újkori templomosok kevesek által ismert sorsát is taglalja.
A Templomos Társaság (Tempelgesellschaft) 1861-ben született egy Ludwigsburghoz közeli településen. AlapÃtói, Christoph Hoffmann és Georg David Hardegg olyan evangélikus alapokon álló közösséget vizionáltak, amelyben magukat és csoportjukat spirituálisan templommá alakÃtva fogadják be Isten igéjét, és a jeruzsálemi Szentély újjáépÃtését elõsegÃtve Krisztus újbóli eljövetelét és a végÃtéletet hozhatják közelebb. Céljaik elérése érdekében földeket vásároltak Palesztinában – példaképül szolgálva az õket jó egy évtizeddel követõ elsõ cionista kivándorlóknak. Az oszmán uralom alatt álló Palesztina 19. század végi, 20. század eleji modernizálódása elsõsorban nekik tulajdonÃtható: terméketlen földeket, mocsarakat vontak modern mezõgazdasági mûvelésbe, létrehozták az elsõ hoteleket, turisztikai szolgáltatásokat, gyógyszertárakat, szappant és cementet gyártottak, és a máig hÃres, Jaffa márkanéven forgalmazott narancsot is õk termelték elõször. A közösség legnagyobb létszáma idején 2200 fõbõl állt, és több hullámban Haifától Jeruzsálemig, a galileai Betlehemtõl (az 1898-ban idelátogató és céljaikat hitelalap létrehozásával is támogató II. Vilmos császár tiszteletére) a Wilhelmának nevezett kolóniáig egy sor telepet hoztak létre, európai tÃpusú, piros sátortetõs házakkal, és német precizitással megtervezett városnegyedekkel.
Eichmann, mint templomos
Alapvetõen békés, istenfélõ életük azonban kétszer is negatÃv fordulatot vett: a palesztinai németek közül 850-et az elsõ világháború után az oszmánokat felváltó britek Egyiptomba internáltak, és a templomosok javait az 1920-as évek elején csak részben szolgáltatták vissza. A második világháború aztán végleg megpecsételte a templomosok szentföldi sorsát. 1941-ben több mint félezer, ellenségnek nyilvánÃtott templomost Ausztráliába deportáltak, több százat pedig zsidókra cseréltek a Harmadik Birodalommal a britek. A háború után szélsõséges zsidó csoportok több templomos ellen is halálos merényletet követtek el, Ãgy a brit hatóságok szinte mindegyiküket evakuálták Palesztinából – az utolsó templomos 1950-ben távozott a Szentföldrõl.
Bár háborús bûnösnek biztosan nem tartható a közösség, a tényekhez hozzátartozik, hogy az 1930-as években a fiatalabb templomos nemzedékbõl sokakat elbûvöltek a hitleri eszmék, beléptek a Hitlerjugendbe, majd a háború kitörésekor megkapták behÃvójukat a Wehrmachtba. Maga Eichmann is azt a legendát terjesztette, hogy egy templomos kolóniában született. A nemsokára a könyvesboltokba kerülõ kötet (Nazis in the Holy Land 1933–1948) szerzõje, Heidemarie Wawrzyn szerint a Palesztinában élõ náci párttagok 75%-a kapcsolatban állt a templomos közösséggel, és a templomosok kb. 42%-a vette ki a részét a náci eszmék terjesztésébõl.
Bár el kellett hagyniuk szülõföldjüket, a templomosok nem tûntek el a történelem süllyesztõjében. Egy túlélõ, az 1939-ben alig 14 éves Kurt Eppinger szavaival élve: "Ausztrália megadta nekünk az esélyt az újrakezdésre."
http://index.hu/t...ok_kozott/
Hozzaszolasok
#1 |
kukackac
- 2013. July 30. 10:19:49
#2 |
talpi
- 2013. July 30. 19:48:10
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték