Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Aki magasról tesz a magyar függetlenségre
Aki magasról tesz a magyar függetlenségre
2013. július 30., kedd 10:48
Jürgen Habermas szerint a nemzetállamoknak fel kell adniuk a függetlenségrõl szóló hamis képzeteiket, a politikusoknak nem a bezárkózást, hanem az európai kettõs identitást kéne erõsÃteniük. A Tavares-jelentés mögé tekintünk a német filozófus 2012-es könyve alapján, hogy kiolvassuk, mit tartogat a jövõ az európai demokráciának.
A Tavares-jelentés elfogadása rettentõen megzavarta az uniós ügyekben nem igazán tájékozott magyar közvéleményt. Az egyik oldalon felmentõ seregként tekintenek az Európai Bizottságra és az Európai Parlamentre, a másik oldalnak viszont Barrosóról egybõl Berija jut eszébe.
Saját szuverenitásunkat sértettük meg
A kormány joggal kifogásolta azt a Tavares-jelentésre reagáló politikai deklarációjában, hogy az EP új eljárásokat és új intézményeket kreált. De az már abszolút nem volt jogos, hogy ezen elcsodálkozott, hiszen az egész Európai Unió egy döntésrõl döntésre formálódó jogi-politikai konglomerátum. És ugyanÃgy, lehet panaszkodni, hogy az EU folyamatosan megsérti a szuverenitásunkat, de a „sértés” itt félrevezetõ lehet, hiszen a magyar szuverenitást a mindenkori magyar kormányok nagy egyetértésben morzsolgatták le, és adták át a darabkákat Brüsszelnek. És az unió, mint minden politikai szervezet, már csak olyan, hogy ha egyszer megkapott egy jogkört, arról nehezen mond le.
Ilyen politikai eszközzé vált a magyar kormány ellen az alapszerzõdés is, melyet a magyar pártok – a Fideszt is beleértve – érdemi politikai vita nélkül fogadtak el. Ennek nevezetes 2. cikkelye nagy általánosságban szögezi csak le a tagállamoktól megkövetelt értékeket, de Orbánékkal szemben a „demokrácia” és a „jogállamiság” követelményei lassan a számonkérés jogalapjává váltak. Az alapszerzõdés sablonszövege tehát túlnõtt önmagán, és valódi politikai eszközzé vált.
Persze Európa-szerte késhegyre menõ viták folynak arról, hogy az egymással is versengõ, de mégis egymással összefonódva épÃtkezõ uniós intézmények hatáskörének meddig kéne kiterjednie. Az unió szuverenitásáról és jövõjérõl az egyik markáns álláspontot Jürgen Habermas, a frankfurti iskola élõ klasszikusa és az elsõéves szociológushallgatók rémálma képviseli. Az Atlantisz kiadónál tavaly megjelent Esszé Európa alkotmányáról cÃmû gyûjteményes tanulmány- és interjúkötetében azt boncolgatja, hogyan lehet elérni a döcögõ európai együttmûködést megolajozó egységet, illetve õszinte aggodalommal taglalja, milyen buktatók állhatnak a szolidaritás és az emberi méltóság értékein alapuló Európa-projekt elõtt.
Nagy lett a németek arca
Az persze csak Magyarországról tûnik úgy, hogy az unió legnagyobb problémája mi vagyunk. Nem, a legnagyobb probléma európai szemmel a pénzügyi-gazdasági válság – ennek csak egyik oldalhajtása a populista reakció megerõsödése. Habermas egy szót sem veszteget a brüsszeli pofonfát már 2012-ben is erõsen rázogató magyar kormányra, õt a válság szerkezeti okai izgatják.
A válságtudat 2008 óta mélyen beleivódott az uniós nemzetek tudatába, de Habermas szerint az egész téma pont emiatt vált súlytalanná a közvéleményben. A bombasztikus forgatókönyvek, apokaliptikus vÃziók ugyanis elterelték a figyelmet arról, hogy komolyan kéne vennünk a jelenségeket és a tanulságokat.
A német professzor egy sor olyan válságjelenséget vizsgál, melyek azért nem teljesen ismeretlenek még az egyszeri újságolvasó elõtt sem.
A pénz közös, a döntés nem
Az unió gazdasági szenvedésének fõ okaként emlÃti például azt a tényt, hogy a közös pénzhez nem párosul közös gazdasági irányÃtás. A politikai válság lényegét pedig abban látja, hogy az államok a válság hatására önzéssel reagáltak, és az európai politika ma már nem a közös vÃziók megvalósÃtására, hanem a dekára kimért, a túlélést éppen biztosÃtani képes alkukra korlátozódik.
Habermas a politikai szûklátókörûségnek tudja be azt is, hogy hiába választjuk demokratikusan az Európai Parlament képviselõit, a választási kampányok sosem az unió fontos ügyeirõl, hanem a tagállamok belpolitikai vitáiról szólnak. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy az EU és polgárai között nagy megértésbeli szakadék tátong.
Nagy távlatok helyett kisstÃlû alkuk
Hazai szemmel némiképp szokatlan, hogy Habermas a hagyományosan az európai egység motorjaként számon tartott Németországot ostorozza legkeményebben a nemzeti önzés újraéledésében játszott szerepe miatt. Szerinte ugyanis a német külpolitika az 1989 után kibõvült mozgástér miatt levetkõzte a korábbi – elsõsorban a háború miatti bûntudatból fakadó – szerénységét, és az európai szintû megoldások iránti érzékenységét.
Habermas azzal vádolja Merkelt, hogy a korábbi nagy külpolitikusoktól – például Hans-Dietrich Genschertõl – eltérõen neki már nem az unió távlati érdekei lebegnek szeme elõtt, hanem a Németországnak nyereséget hozó alkuk. De ez a kritika az egész német egység után megizmosodó elitnek kijár, mely egyre kevésbé jeleskedik a „demokratikus tanulásban”, alázat és szerénység helyett inkább mindent azonnal profitra akar váltani. Habermas szerint ez a hozzáállás intézményi szinten is megnyilvánul, Ãgy például a német alkotmánybÃróság lisszaboni szerzõdéssel kapcsolatos kukacoskodó állásfoglalásában.
A kiskorúak Európája
De azért Habermas nem merül el nagyon a nemzeti önostorozásban, mert a többi uniós tagállamot sem tartja sokkal különbnek. Az európai válságspirál kialakulásának fõ okát abban látja, hogy a politikai vezetõk egész Európában elvesztették szemük elõl az értékek horizontját, ehelyett folyton csak nemzeti érdekekre apellálnak. Huszonhét – illetve napjaikban már huszonnyolc – nemzeti érdeket azonban közös értékek nélkül lehetetlen összehangolni, egy kizárólag az érdekütköztetõ-érdekegyeztetõ mechanizmuson alapuló unióban sem stabilitás, sem pedig hosszú távú együttmûködés nem képzelhetõ el.
Habermas felelevenÃti azt a régi vádat is, hogy az európai vezetõk a valódi demokratikus eljárásokat kiüresÃtve „kiskorúsÃtani" akarják a polgárokat. És ebben a kiskorúsÃtásban szerinte készséges partner a média, mely „finom kényszerrel” ösztönzi a politikusokat az érvek nélküli politika felé. Ezt a jelenséget Habermas már 1962-ban is igen alaposan kivesézte A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása cÃmû klasszikus mûvében, melyben igen meggyõzõen mutatta be, hogyan veszti el a polgári nyilvánosság a kritikai erejét, és hogyan fordul „a public relations alakÃtó hatása alatt” inkább a reprezentáció – vagy ahogy akkor azt még nem hÃvták, az „infotainment” – felé. Ez a tendencia ma azt jelenti, hogy Európában a politikai és médiaelit egymás érdekeit kiszolgálva meggátolja, hogy a polgárokat valódi alternatÃvák és valódi érvek vezérelhessék a politikai döntések meghozatalában.
Jól megosztaná a hatalmat
Az európai polgárok kiskorúsÃtása különösen azért fáj Habermasnak, mert ez a tendencia szembemegy a felvilágosodás programjával, amit még a XVIII. század végén Ãgy fogalmazott meg Immanuel Kant: „A felvilágosodás az ember kilábolása a maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele.” Habermas minden mondatán érzõdik, hogy az Európai Unió legbelsõbb céljának a kanti program megvalósÃtását tartja – és ha az európai alapszerzõdést fellapozzuk, akkor egyébként valóban úgy tûnik, hogy az unió eddigi története során máris igen nagy utat tett meg efelé.
Ahhoz azonban, hogy az EU a válság közepette se tévessze szem elõl a Kant által az államok együttmûködésére 1795-ben kidolgozott alapelveket, Habermas szükségesnek tart néhány alapvetõ politikai változást az unió szerkezetében. A filozófus rendkÃvül károsnak tartja azt, hogy az emberek – EP-választás ide vagy oda – még mindig elsõsorban nemzeti szemüvegen keresztül nézik Európát, ezért azt szeretné, ha kialakulna egy olyan markáns európai identitás, melyben az emberek közvetlenebbül lehetnének európai polgárok. Az identitás megkettõzõdését hÃvja Habermas megosztott szuverenitásnak, és megjegyzi: annak fontos intézményi változásokkal is kell járnia. Ezek közül talán a legfontosabb az a követelmény, mely szerint az uniós intézményeknek alacsony legitimációjú „adminisztratÃv” szervekbõl valódi demokratikus elismerésen alapuló „részvételi” szervekké kell válniuk.
Az EP-tõl a világkormányig
Habermas jól érzi, hogy az unió amúgy is gyenge legitimációját komolyan veszélyezteti, ha a polgárok Brüsszelre a „természetes” nemzeti közösségtõl „idegen” entitásként gondolnak. A magyar példán láthatjuk, hogy az EU létezõ és nem létezõ ellentmondásait kihasználva milyen gyorsan fel lehet fújni a politikai kommunikációban egy gyarmatosÃtó gumiszörnyet, ami eltapossa a kirobbanóan sikeresnek mondott nemzeti törekvéseket.
Azonban érdemes belegondolni abba is, hogy a nagyon körültekintõen és nagyon körülményesen megfogalmazott európai identitásprogram nem áll távol az egyik legdinamikusabban fejlõdõ uniós intézmény, az Európai Parlament saját jövõképétõl. Az EP ugyanis nemcsak hogy egyértelmû összeurópai karaktert mutat, de az elmúlt évtizedekben magához vont néhány erõsebb uniós hatalmi jogosÃtványt is. És paradox módon a nemzetek Európáját hirdetõ Orbán Viktor volt az, aki most precedenst teremtett az EP számára egy újabb, uniós szinten igen erõs ellenõrzõ-számonkérõ funkció kiharcolására is.
Persze minden összeurópai-demokratikus törekvése ellenére túlzás lenne azt állÃtani, hogy az EP a habermasi program képviselõjeként lép fel, de azt azért világos, hogy ha Habermas a pozitÃv változás lehetõségét nem a forradalomban, hanem a tárgyalásos-konszenzusos reformban látja – márpedig Ãgy látja –, akkor egy ilyen reform csakis a már létezõ demokratikus európai képviseletbõl indulhat ki.
Habermas nagy gyengesége egyébként pont az, hogy keveset szól a létezõ európai intézményekrõl, a politikai gyökerekrõl, melyek a föderáció csÃráját hordozhatják. A lebegõ, néha üresnek ható idealista elképzelésekben viszont odáig is elmegy, hogy az Európai Uniónak csak az elsõ lépcsõfok szerepét szánja, mert a modellt idõvel kiterjeszthetõnek tartja globális szintre is – mondjuk egy elképzelt kölcsönös érdekeken alapuló világkormányzat gondolata már bõven inkább a sci-fi, mint a politika területe.
Csúnya politikusok, jó polgárok
Habermas persze tisztában van azzal, hogy a konkrét politikai döntések is az általa korholt politikai elit kezében vannak, ezért idealista retorikájának célpontjai is elsõsorban a politikusok. Õket kárhoztatja „defetizmusukból” származó minimalista megoldásaik miatt, és õket buzdÃtja nagyobb merészségre és önzetlenebb összefogásra. Érvei azonban mindaddig nagyon erõtlenül csengnek, amÃg az unióban a tagállami önzést garantálja az, hogy az uniós vezetõk többsége kizárólag az otthoni választóknak tartozik felelõsséggel.
Ezek a választók nem dÃjazzák sem a bátorságot, sem az önzetlen lemondást. És itt jön elõ Habermas idealizmusának másik hátulütõje: miközben rengeteg szó esik a politikai vezetõk hibáiról, Habermas elfeledkezik arról, hogy a politika minõsége nem kis részben az európai polgárok felelõssége is. A filozófus túlságosan is készpénznek veszi azt a hatvanas években megcsontosodott dogmát, hogy a választók alapvetõen okosak és jók, és csakis a csúnya politikával összefonódott szemét médiaelit befolyását követve hozhatnak rossz döntéseket.
Kritikátlanul röpdösnek – elsõsorban az interjúkban – az olyan kifejezések, mint például „megvadult pénzügyi kapitalizmus”, melyeket alapvetõen nagy körültekintéssel és kritikával kéne csak használni – fõleg, ha figyelembe vesszük, Habermas milyen kevés szót veszteget arra, hogy Európában a hitelintézetek mellett a tagállami jogszabályok és tagállami túlköltekezések is vastagon hibáztathatók a válságért.
A kritikátlan kritikával nem csak az a baj, hogy gyakran vezet bogárlászlói szintû megállapÃtásokhoz, hanem az is, hogy a nagy politikai és gazdasági rendszerek ostorozása közben Habermas suttyomban maga változtatja kiskorúvá az embereket, felmentve õket a konkrét politikai döntésekért viselt demokratikus felelõsség alól.
2013. július 30., kedd 10:48
Jürgen Habermas szerint a nemzetállamoknak fel kell adniuk a függetlenségrõl szóló hamis képzeteiket, a politikusoknak nem a bezárkózást, hanem az európai kettõs identitást kéne erõsÃteniük. A Tavares-jelentés mögé tekintünk a német filozófus 2012-es könyve alapján, hogy kiolvassuk, mit tartogat a jövõ az európai demokráciának.
A Tavares-jelentés elfogadása rettentõen megzavarta az uniós ügyekben nem igazán tájékozott magyar közvéleményt. Az egyik oldalon felmentõ seregként tekintenek az Európai Bizottságra és az Európai Parlamentre, a másik oldalnak viszont Barrosóról egybõl Berija jut eszébe.
Saját szuverenitásunkat sértettük meg
A kormány joggal kifogásolta azt a Tavares-jelentésre reagáló politikai deklarációjában, hogy az EP új eljárásokat és új intézményeket kreált. De az már abszolút nem volt jogos, hogy ezen elcsodálkozott, hiszen az egész Európai Unió egy döntésrõl döntésre formálódó jogi-politikai konglomerátum. És ugyanÃgy, lehet panaszkodni, hogy az EU folyamatosan megsérti a szuverenitásunkat, de a „sértés” itt félrevezetõ lehet, hiszen a magyar szuverenitást a mindenkori magyar kormányok nagy egyetértésben morzsolgatták le, és adták át a darabkákat Brüsszelnek. És az unió, mint minden politikai szervezet, már csak olyan, hogy ha egyszer megkapott egy jogkört, arról nehezen mond le.
Ilyen politikai eszközzé vált a magyar kormány ellen az alapszerzõdés is, melyet a magyar pártok – a Fideszt is beleértve – érdemi politikai vita nélkül fogadtak el. Ennek nevezetes 2. cikkelye nagy általánosságban szögezi csak le a tagállamoktól megkövetelt értékeket, de Orbánékkal szemben a „demokrácia” és a „jogállamiság” követelményei lassan a számonkérés jogalapjává váltak. Az alapszerzõdés sablonszövege tehát túlnõtt önmagán, és valódi politikai eszközzé vált.
Persze Európa-szerte késhegyre menõ viták folynak arról, hogy az egymással is versengõ, de mégis egymással összefonódva épÃtkezõ uniós intézmények hatáskörének meddig kéne kiterjednie. Az unió szuverenitásáról és jövõjérõl az egyik markáns álláspontot Jürgen Habermas, a frankfurti iskola élõ klasszikusa és az elsõéves szociológushallgatók rémálma képviseli. Az Atlantisz kiadónál tavaly megjelent Esszé Európa alkotmányáról cÃmû gyûjteményes tanulmány- és interjúkötetében azt boncolgatja, hogyan lehet elérni a döcögõ európai együttmûködést megolajozó egységet, illetve õszinte aggodalommal taglalja, milyen buktatók állhatnak a szolidaritás és az emberi méltóság értékein alapuló Európa-projekt elõtt.
Nagy lett a németek arca
Az persze csak Magyarországról tûnik úgy, hogy az unió legnagyobb problémája mi vagyunk. Nem, a legnagyobb probléma európai szemmel a pénzügyi-gazdasági válság – ennek csak egyik oldalhajtása a populista reakció megerõsödése. Habermas egy szót sem veszteget a brüsszeli pofonfát már 2012-ben is erõsen rázogató magyar kormányra, õt a válság szerkezeti okai izgatják.
A válságtudat 2008 óta mélyen beleivódott az uniós nemzetek tudatába, de Habermas szerint az egész téma pont emiatt vált súlytalanná a közvéleményben. A bombasztikus forgatókönyvek, apokaliptikus vÃziók ugyanis elterelték a figyelmet arról, hogy komolyan kéne vennünk a jelenségeket és a tanulságokat.
A német professzor egy sor olyan válságjelenséget vizsgál, melyek azért nem teljesen ismeretlenek még az egyszeri újságolvasó elõtt sem.
A pénz közös, a döntés nem
Az unió gazdasági szenvedésének fõ okaként emlÃti például azt a tényt, hogy a közös pénzhez nem párosul közös gazdasági irányÃtás. A politikai válság lényegét pedig abban látja, hogy az államok a válság hatására önzéssel reagáltak, és az európai politika ma már nem a közös vÃziók megvalósÃtására, hanem a dekára kimért, a túlélést éppen biztosÃtani képes alkukra korlátozódik.
Habermas a politikai szûklátókörûségnek tudja be azt is, hogy hiába választjuk demokratikusan az Európai Parlament képviselõit, a választási kampányok sosem az unió fontos ügyeirõl, hanem a tagállamok belpolitikai vitáiról szólnak. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy az EU és polgárai között nagy megértésbeli szakadék tátong.
Nagy távlatok helyett kisstÃlû alkuk
Hazai szemmel némiképp szokatlan, hogy Habermas a hagyományosan az európai egység motorjaként számon tartott Németországot ostorozza legkeményebben a nemzeti önzés újraéledésében játszott szerepe miatt. Szerinte ugyanis a német külpolitika az 1989 után kibõvült mozgástér miatt levetkõzte a korábbi – elsõsorban a háború miatti bûntudatból fakadó – szerénységét, és az európai szintû megoldások iránti érzékenységét.
Habermas azzal vádolja Merkelt, hogy a korábbi nagy külpolitikusoktól – például Hans-Dietrich Genschertõl – eltérõen neki már nem az unió távlati érdekei lebegnek szeme elõtt, hanem a Németországnak nyereséget hozó alkuk. De ez a kritika az egész német egység után megizmosodó elitnek kijár, mely egyre kevésbé jeleskedik a „demokratikus tanulásban”, alázat és szerénység helyett inkább mindent azonnal profitra akar váltani. Habermas szerint ez a hozzáállás intézményi szinten is megnyilvánul, Ãgy például a német alkotmánybÃróság lisszaboni szerzõdéssel kapcsolatos kukacoskodó állásfoglalásában.
A kiskorúak Európája
De azért Habermas nem merül el nagyon a nemzeti önostorozásban, mert a többi uniós tagállamot sem tartja sokkal különbnek. Az európai válságspirál kialakulásának fõ okát abban látja, hogy a politikai vezetõk egész Európában elvesztették szemük elõl az értékek horizontját, ehelyett folyton csak nemzeti érdekekre apellálnak. Huszonhét – illetve napjaikban már huszonnyolc – nemzeti érdeket azonban közös értékek nélkül lehetetlen összehangolni, egy kizárólag az érdekütköztetõ-érdekegyeztetõ mechanizmuson alapuló unióban sem stabilitás, sem pedig hosszú távú együttmûködés nem képzelhetõ el.
Habermas felelevenÃti azt a régi vádat is, hogy az európai vezetõk a valódi demokratikus eljárásokat kiüresÃtve „kiskorúsÃtani" akarják a polgárokat. És ebben a kiskorúsÃtásban szerinte készséges partner a média, mely „finom kényszerrel” ösztönzi a politikusokat az érvek nélküli politika felé. Ezt a jelenséget Habermas már 1962-ban is igen alaposan kivesézte A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása cÃmû klasszikus mûvében, melyben igen meggyõzõen mutatta be, hogyan veszti el a polgári nyilvánosság a kritikai erejét, és hogyan fordul „a public relations alakÃtó hatása alatt” inkább a reprezentáció – vagy ahogy akkor azt még nem hÃvták, az „infotainment” – felé. Ez a tendencia ma azt jelenti, hogy Európában a politikai és médiaelit egymás érdekeit kiszolgálva meggátolja, hogy a polgárokat valódi alternatÃvák és valódi érvek vezérelhessék a politikai döntések meghozatalában.
Jól megosztaná a hatalmat
Az európai polgárok kiskorúsÃtása különösen azért fáj Habermasnak, mert ez a tendencia szembemegy a felvilágosodás programjával, amit még a XVIII. század végén Ãgy fogalmazott meg Immanuel Kant: „A felvilágosodás az ember kilábolása a maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele.” Habermas minden mondatán érzõdik, hogy az Európai Unió legbelsõbb céljának a kanti program megvalósÃtását tartja – és ha az európai alapszerzõdést fellapozzuk, akkor egyébként valóban úgy tûnik, hogy az unió eddigi története során máris igen nagy utat tett meg efelé.
Ahhoz azonban, hogy az EU a válság közepette se tévessze szem elõl a Kant által az államok együttmûködésére 1795-ben kidolgozott alapelveket, Habermas szükségesnek tart néhány alapvetõ politikai változást az unió szerkezetében. A filozófus rendkÃvül károsnak tartja azt, hogy az emberek – EP-választás ide vagy oda – még mindig elsõsorban nemzeti szemüvegen keresztül nézik Európát, ezért azt szeretné, ha kialakulna egy olyan markáns európai identitás, melyben az emberek közvetlenebbül lehetnének európai polgárok. Az identitás megkettõzõdését hÃvja Habermas megosztott szuverenitásnak, és megjegyzi: annak fontos intézményi változásokkal is kell járnia. Ezek közül talán a legfontosabb az a követelmény, mely szerint az uniós intézményeknek alacsony legitimációjú „adminisztratÃv” szervekbõl valódi demokratikus elismerésen alapuló „részvételi” szervekké kell válniuk.
Az EP-tõl a világkormányig
Habermas jól érzi, hogy az unió amúgy is gyenge legitimációját komolyan veszélyezteti, ha a polgárok Brüsszelre a „természetes” nemzeti közösségtõl „idegen” entitásként gondolnak. A magyar példán láthatjuk, hogy az EU létezõ és nem létezõ ellentmondásait kihasználva milyen gyorsan fel lehet fújni a politikai kommunikációban egy gyarmatosÃtó gumiszörnyet, ami eltapossa a kirobbanóan sikeresnek mondott nemzeti törekvéseket.
Azonban érdemes belegondolni abba is, hogy a nagyon körültekintõen és nagyon körülményesen megfogalmazott európai identitásprogram nem áll távol az egyik legdinamikusabban fejlõdõ uniós intézmény, az Európai Parlament saját jövõképétõl. Az EP ugyanis nemcsak hogy egyértelmû összeurópai karaktert mutat, de az elmúlt évtizedekben magához vont néhány erõsebb uniós hatalmi jogosÃtványt is. És paradox módon a nemzetek Európáját hirdetõ Orbán Viktor volt az, aki most precedenst teremtett az EP számára egy újabb, uniós szinten igen erõs ellenõrzõ-számonkérõ funkció kiharcolására is.
Persze minden összeurópai-demokratikus törekvése ellenére túlzás lenne azt állÃtani, hogy az EP a habermasi program képviselõjeként lép fel, de azt azért világos, hogy ha Habermas a pozitÃv változás lehetõségét nem a forradalomban, hanem a tárgyalásos-konszenzusos reformban látja – márpedig Ãgy látja –, akkor egy ilyen reform csakis a már létezõ demokratikus európai képviseletbõl indulhat ki.
Habermas nagy gyengesége egyébként pont az, hogy keveset szól a létezõ európai intézményekrõl, a politikai gyökerekrõl, melyek a föderáció csÃráját hordozhatják. A lebegõ, néha üresnek ható idealista elképzelésekben viszont odáig is elmegy, hogy az Európai Uniónak csak az elsõ lépcsõfok szerepét szánja, mert a modellt idõvel kiterjeszthetõnek tartja globális szintre is – mondjuk egy elképzelt kölcsönös érdekeken alapuló világkormányzat gondolata már bõven inkább a sci-fi, mint a politika területe.
Csúnya politikusok, jó polgárok
Habermas persze tisztában van azzal, hogy a konkrét politikai döntések is az általa korholt politikai elit kezében vannak, ezért idealista retorikájának célpontjai is elsõsorban a politikusok. Õket kárhoztatja „defetizmusukból” származó minimalista megoldásaik miatt, és õket buzdÃtja nagyobb merészségre és önzetlenebb összefogásra. Érvei azonban mindaddig nagyon erõtlenül csengnek, amÃg az unióban a tagállami önzést garantálja az, hogy az uniós vezetõk többsége kizárólag az otthoni választóknak tartozik felelõsséggel.
Ezek a választók nem dÃjazzák sem a bátorságot, sem az önzetlen lemondást. És itt jön elõ Habermas idealizmusának másik hátulütõje: miközben rengeteg szó esik a politikai vezetõk hibáiról, Habermas elfeledkezik arról, hogy a politika minõsége nem kis részben az európai polgárok felelõssége is. A filozófus túlságosan is készpénznek veszi azt a hatvanas években megcsontosodott dogmát, hogy a választók alapvetõen okosak és jók, és csakis a csúnya politikával összefonódott szemét médiaelit befolyását követve hozhatnak rossz döntéseket.
Kritikátlanul röpdösnek – elsõsorban az interjúkban – az olyan kifejezések, mint például „megvadult pénzügyi kapitalizmus”, melyeket alapvetõen nagy körültekintéssel és kritikával kéne csak használni – fõleg, ha figyelembe vesszük, Habermas milyen kevés szót veszteget arra, hogy Európában a hitelintézetek mellett a tagállami jogszabályok és tagállami túlköltekezések is vastagon hibáztathatók a válságért.
A kritikátlan kritikával nem csak az a baj, hogy gyakran vezet bogárlászlói szintû megállapÃtásokhoz, hanem az is, hogy a nagy politikai és gazdasági rendszerek ostorozása közben Habermas suttyomban maga változtatja kiskorúvá az embereket, felmentve õket a konkrét politikai döntésekért viselt demokratikus felelõsség alól.
Hozzaszolasok
#1 |
Gutai Zub
- 2013. July 30. 13:24:58
#2 |
rozsola
- 2013. July 30. 18:09:51
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték