Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Milyen pénz tûnik el a bankszektorból?
Folyamatosan és egyre gyorsuló ütemben szívják vissza a pénzüket az anyabankok a magyar bankszektorból, már Orbán Viktor is aggódik emiatt. Ez azonban nem tõkekivonás, csupán az osztrák Müller urak és az olasz Rossi családok spórolt pénze kerül haza.
Meg kell állítani a bankok Közép-Európából történõ, anyabankok irányában zajló tõkekivonását, ezt jelentette be Orbán Viktor május végén. A magyar kormányfõ a visegrádi országokkal közösen tervezett növekedés-serkentõ javaslatcsomag egyik elemeként fogalmazta meg ebbéli szándékát, és valóban érzékeny pontra tapintott.
A jelenséget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is kiemelte a legfrissebb stabilitási és kockázati jelentésében a magyar bankrendszer rizikói között, ez ugyanis erõsen hozzájárul ahhoz, hogy tartósan döcög a hitelezés, ami így nem tudja beindítani a gazdasági növekedést. Néhány kisebb bank pedig már arra az elhatározásra jutott, hogy kivonuljon az országból vagy fiókteleppé alakuljon. (Ez utóbbira a Credit Agricole-t, a Credigent, Hypót és a HSBC-t hozza példaként a felügyelet.)
A tõke nem megy ki, az jön
A miniszterelnök szóhasználata azonban nem pontos, valójában ugyanis nem tõkekiáramlásról van szó, sõt, ha tõkérõl (jegyzett tõkérõl, részvénytõkérõl) beszélünk, akkor az utóbbi években éppen, hogy tõkebevonás történt a magyar bankokba az anyabankok részérõl. A válság kipattanása óta keletkezett veszteségek ellentételezése miatt az osztrák, olasz vagy német anyabankok sok tízmilliárd forinttal emelték az itteni bankok tõkéjét, pótlólagos pénzt kapott az MKB, a CIB, az Erste és a Raiffeisen is, volt, amelyikük többször is.
Ezt a tõkét nagyon nehezen lehet az országból kivinni, fõleg veszteséges években. Ha egy bank nyereséges, akkor a tulajdonosok osztalék formájában kivehetik a profit egy részét (akár az egészet is), de mostanában épp nem ilyen idõket élünk. Tavaly év végén már az egész hazai bankszektor veszteséges volt, az említett bankok mindegyike mínuszban zárt. Ilyenkor legfeljebb a bank eladása vagy bezárása révén kapnák vissza a tõkebefektetésüket a tulajdonosok, de errõl egyelõre a nagyobb piaci szereplõknél biztosan nincs szó (sõt, ha akarnák, sem tudnák ezt most könnyen megtenni).
Osztrák, olasz spórolt pénzek mennek vissza
Akkor milyen pénzkiáramlásról beszél Orbán Viktor és az MNB? Végsõ soron a bécsi Müller urak vagy a római Rossi családok spórolt pénzérõl van szó. Az osztrák, olasz és más anyabankok most a saját betéteseiktõl korábban begyûjtött, majd azokat anyabanki hitelek formájában a magyar leánybankokhoz juttatott kölcsöneiket szedik vissza, vagyis nem tõkét, hanem likviditást, forrást szívnak ki az országból.
Mi micsoda?
A bankok nem a tõkéjükbõl nyújtanak hitelt, az arra való, hogy a biztonságos mûködést megalapozza és a veszteségeiket fedezze. Ha egy banknak nyeresége keletkezik, és azt a részvényesei nem veszik ki, hanem visszaforgatják, akkor az a bank tõkéjét növeli. A veszteség viszont csökkenti a tõkét, egy ponton túl, ilyenkor kényszerülnek tõkeemelésre a tulajdonosok, hogy elkerüljék a bank csõdjét, amely akkor áll elõ, ha a tõke elfogy.
Hitelt más pénzbõl nyújt a bank: az általa gyûjtött bankbetétekbõl, és máshonnan, például az anyabanktól szerzett hitelekbõl. Ez utóbbiak a bankok forrásait növelik, de a tõkéjét nem. A bankokra elõírt tõkemegfelelési mutató a tõke és a hitelállomány hányadosa, ezt kétféleképpen lehet javítani. Vagy több tõkével, vagy úgy, hogy a bank kevesebb hitelt nyújt.
A folyamat a következõ: a válság elõtti hitelboom idõszakában az anyabankok rendszeresen hiteleket nyújtottak a magyar (és más) leánybankoknak, ezeket folyamatosan meg is újították és további hitelekkel fejelték meg, azért, mert az itteni bankok abból vonzó nyereséggel tudtak lakáshiteleket, autóhiteleket vagy vállalati hiteleket adni. Ezeknek a hiteleknek a visszafizetési kockázata a válság elõtti években alacsony volt. A magyar bankszektor jövedelmezõsége nemzetközi mércével magas, az anyabankoknak pedig nem voltak tõkeproblémái - semmi nem gátolta a források idepumpálását.
Most nem ez a helyzet. A válság miatt az európai bankok tõkekövetelményei megemelkedtek, az úgynevezett tõkemegfelelési mutató 8-ról 9 százalékra nõtt, az anyabankok ezért két dolgot tehetnek: vagy tõkét szereznek (új befektetõt, aki beszáll a bankba - ilyen nem nagyon van vagy csak roppant drágán), vagy pedig leépítik a hiteleiket. A hitelek leépítése a válság elõtti folyamat fordítottjaként jelentkezik: amikor a magyar adós visszafizeti például a magyarországi CIB-nek a hitelt, akkor a bank abból nem ad új kölcsönt, hanem törleszti saját adósságát az anyabankja, az olasz Intesa felé.
Ráülnek a forrásokra
A lejárt magyar hitelekbõl tehát szépen fizetgetik vissza a leánybankok a korábbi anyabanki kölcsönöket, és amikor ezeket visszafizették, õk sem kapnak új hitelt. Az anyabankok ugyanis ráülnek ezekre a forrásokra. Elsõsorban azért, hogy javítsák a tõkemegfelelési mutatójukat, vagy azért, mert nekik is vannak még tartozásaik (ha például a válság miatt az olasz vagy az osztrák állam megsegítette õket), és azért is, mert Magyarországnál jobb helyet is találnak a pénznek. Ha megtehetik, kihelyezik inkább máshol, ahol kisebbek a bedõlési kockázatok vagy több profitot lehet zsebre tenni.
Ez az a forráskiáramlás, amely nagyobb méreteket kezd most már ölteni. A jegybank adatai szerint az utóbbi két évben mintegy 3500 milliárd forint távozott így a magyar bankrendszerbõl, és mint Király Júlia alelnök nemrégiben fogalmazott, a kiáramlás egyre gyorsuló ütemét meg kell fogni, és rendezettebbé kell tenni. Ellenkezõ esetben végképp leül a hitelezés és dugába dõlnek a kormány gazdasági növekedést dédelgetõ tervei.
Link
Meg kell állítani a bankok Közép-Európából történõ, anyabankok irányában zajló tõkekivonását, ezt jelentette be Orbán Viktor május végén. A magyar kormányfõ a visegrádi országokkal közösen tervezett növekedés-serkentõ javaslatcsomag egyik elemeként fogalmazta meg ebbéli szándékát, és valóban érzékeny pontra tapintott.
A jelenséget a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) is kiemelte a legfrissebb stabilitási és kockázati jelentésében a magyar bankrendszer rizikói között, ez ugyanis erõsen hozzájárul ahhoz, hogy tartósan döcög a hitelezés, ami így nem tudja beindítani a gazdasági növekedést. Néhány kisebb bank pedig már arra az elhatározásra jutott, hogy kivonuljon az országból vagy fiókteleppé alakuljon. (Ez utóbbira a Credit Agricole-t, a Credigent, Hypót és a HSBC-t hozza példaként a felügyelet.)
A tõke nem megy ki, az jön
A miniszterelnök szóhasználata azonban nem pontos, valójában ugyanis nem tõkekiáramlásról van szó, sõt, ha tõkérõl (jegyzett tõkérõl, részvénytõkérõl) beszélünk, akkor az utóbbi években éppen, hogy tõkebevonás történt a magyar bankokba az anyabankok részérõl. A válság kipattanása óta keletkezett veszteségek ellentételezése miatt az osztrák, olasz vagy német anyabankok sok tízmilliárd forinttal emelték az itteni bankok tõkéjét, pótlólagos pénzt kapott az MKB, a CIB, az Erste és a Raiffeisen is, volt, amelyikük többször is.
Ezt a tõkét nagyon nehezen lehet az országból kivinni, fõleg veszteséges években. Ha egy bank nyereséges, akkor a tulajdonosok osztalék formájában kivehetik a profit egy részét (akár az egészet is), de mostanában épp nem ilyen idõket élünk. Tavaly év végén már az egész hazai bankszektor veszteséges volt, az említett bankok mindegyike mínuszban zárt. Ilyenkor legfeljebb a bank eladása vagy bezárása révén kapnák vissza a tõkebefektetésüket a tulajdonosok, de errõl egyelõre a nagyobb piaci szereplõknél biztosan nincs szó (sõt, ha akarnák, sem tudnák ezt most könnyen megtenni).
Osztrák, olasz spórolt pénzek mennek vissza
Akkor milyen pénzkiáramlásról beszél Orbán Viktor és az MNB? Végsõ soron a bécsi Müller urak vagy a római Rossi családok spórolt pénzérõl van szó. Az osztrák, olasz és más anyabankok most a saját betéteseiktõl korábban begyûjtött, majd azokat anyabanki hitelek formájában a magyar leánybankokhoz juttatott kölcsöneiket szedik vissza, vagyis nem tõkét, hanem likviditást, forrást szívnak ki az országból.
Mi micsoda?
A bankok nem a tõkéjükbõl nyújtanak hitelt, az arra való, hogy a biztonságos mûködést megalapozza és a veszteségeiket fedezze. Ha egy banknak nyeresége keletkezik, és azt a részvényesei nem veszik ki, hanem visszaforgatják, akkor az a bank tõkéjét növeli. A veszteség viszont csökkenti a tõkét, egy ponton túl, ilyenkor kényszerülnek tõkeemelésre a tulajdonosok, hogy elkerüljék a bank csõdjét, amely akkor áll elõ, ha a tõke elfogy.
Hitelt más pénzbõl nyújt a bank: az általa gyûjtött bankbetétekbõl, és máshonnan, például az anyabanktól szerzett hitelekbõl. Ez utóbbiak a bankok forrásait növelik, de a tõkéjét nem. A bankokra elõírt tõkemegfelelési mutató a tõke és a hitelállomány hányadosa, ezt kétféleképpen lehet javítani. Vagy több tõkével, vagy úgy, hogy a bank kevesebb hitelt nyújt.
A folyamat a következõ: a válság elõtti hitelboom idõszakában az anyabankok rendszeresen hiteleket nyújtottak a magyar (és más) leánybankoknak, ezeket folyamatosan meg is újították és további hitelekkel fejelték meg, azért, mert az itteni bankok abból vonzó nyereséggel tudtak lakáshiteleket, autóhiteleket vagy vállalati hiteleket adni. Ezeknek a hiteleknek a visszafizetési kockázata a válság elõtti években alacsony volt. A magyar bankszektor jövedelmezõsége nemzetközi mércével magas, az anyabankoknak pedig nem voltak tõkeproblémái - semmi nem gátolta a források idepumpálását.
Most nem ez a helyzet. A válság miatt az európai bankok tõkekövetelményei megemelkedtek, az úgynevezett tõkemegfelelési mutató 8-ról 9 százalékra nõtt, az anyabankok ezért két dolgot tehetnek: vagy tõkét szereznek (új befektetõt, aki beszáll a bankba - ilyen nem nagyon van vagy csak roppant drágán), vagy pedig leépítik a hiteleiket. A hitelek leépítése a válság elõtti folyamat fordítottjaként jelentkezik: amikor a magyar adós visszafizeti például a magyarországi CIB-nek a hitelt, akkor a bank abból nem ad új kölcsönt, hanem törleszti saját adósságát az anyabankja, az olasz Intesa felé.
Ráülnek a forrásokra
A lejárt magyar hitelekbõl tehát szépen fizetgetik vissza a leánybankok a korábbi anyabanki kölcsönöket, és amikor ezeket visszafizették, õk sem kapnak új hitelt. Az anyabankok ugyanis ráülnek ezekre a forrásokra. Elsõsorban azért, hogy javítsák a tõkemegfelelési mutatójukat, vagy azért, mert nekik is vannak még tartozásaik (ha például a válság miatt az olasz vagy az osztrák állam megsegítette õket), és azért is, mert Magyarországnál jobb helyet is találnak a pénznek. Ha megtehetik, kihelyezik inkább máshol, ahol kisebbek a bedõlési kockázatok vagy több profitot lehet zsebre tenni.
Ez az a forráskiáramlás, amely nagyobb méreteket kezd most már ölteni. A jegybank adatai szerint az utóbbi két évben mintegy 3500 milliárd forint távozott így a magyar bankrendszerbõl, és mint Király Júlia alelnök nemrégiben fogalmazott, a kiáramlás egyre gyorsuló ütemét meg kell fogni, és rendezettebbé kell tenni. Ellenkezõ esetben végképp leül a hitelezés és dugába dõlnek a kormány gazdasági növekedést dédelgetõ tervei.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
fapipa
- 2012. June 06. 08:11:21
#2 |
kukackac
- 2012. June 06. 08:44:54
#3 |
Zea
- 2012. June 06. 09:04:16
#4 |
Zea
- 2012. June 06. 09:13:20
#5 |
Perje
- 2012. June 06. 10:58:02
#6 |
Yuri Boyka
- 2012. June 06. 15:47:40
#7 |
HER
- 2012. June 07. 15:47:43
#8 |
fapipa
- 2012. June 07. 16:42:41
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.