Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Minden 'bajok' kezdete...
Részletet citálok a Rend-Õr-Köz-I-Gazság könyvembõl. A leveleket, amikre az Õrezred akkori vezetõje nem reagált, mejd Gyurcsánynak megküldtem, s végül fegyelmivel ezért rúgtak ki a cégtõl. A könyveben az eredeti elnevezések "fantázianevekre" hallgatnak. Talán ma kis aktuálisak, vagy aktuálisabbak, mint valaha?
"ORBITÁLIS RENDÕRE-FÕKÁPLÁNSÁG
KÖZTÁVOLSÁGTARTÓ ÕR-VÉD EGYLET
HUMÁNSTRATÉGIAI KÜLÖNÍTMÉNY
Szanitéc Deszant
SZABÓDÓ REFERENC r. fõstrázsamester
rendõreségi fõtanácstalan
diktátor
Helyben
Tájékoztatás
Diktátor úr, kérem fogadja ezt az írást annak aminek szánom, tisztán figyelemfelkeltésnek. Azt gondolom, hogy korábbi tapasztalataimra építhetek akkor, amikor próbálok helyzetképet adni arról a fenoménról, ami az Õrlet jelenlegi állapotát tükrözi. Az emberek bizonytalanok és bizalmatlanok, miközben ezt-azt beszélnek. Ez természetes, hisz „csak az életükrõl” van szó. Ez ugye még nem baj, hiszen ki tudja mi lesz a szervezet sorsa. Korrekt viselkedést ebben a közegben-higgye el- már nem sokan várnak el a vezetõktõl. Mértéktartó becslések szerint is legalább 300 fõt érintõ változásoknak nézünk elébe. Többek szerint a változások érinteni fogják a cég integritását is, magyarul, szétdarabolják külön álló egységekre.
Akár 500 fõs létszámleépítés is elképzelhetõ. Mindenki remegve és még bizakodva várta a Jurcsányszki úrral történõ egyeztetõ tárgyalást, aminek a vége lényegében (a hír szerint) ultimátum lett. Már korábban is lehetett hallani, hogy a legfelsõbb kormányzati körökben nincsenek teljesen „elájulva” az Õrlet professzionális szolgáltatásaitól, és attól a pletykától nekem meg végképp elfogyott a bizakodásom, hogy cégünk vezetõségét becenevekkel illetik ezek a körök. Bár lenne nem igaz, d a ”féleszû” és a „konyak” nevek terjengtek futótûzként, és attól tartok, hogy ha már én is meghallottam õket, az egész ház tudhatja. Mindenesetre elgondolkodtató az információ és lehet a hírnek némi valóság alapja. Köztudott, hogy rossz a kommunikáció a vezetés és az állomány között. Ez régi történet és idõvel még nagyobb lett a szakadék. Érzelmi távolságot jelent ez. Felütötte a fejét a totális széthúzás, pártoskodás, egymás megszégyenítése, nélkülözése.
Kegyvesztett emberek hada várja a revansot. A személyvédelem területére mindenképp jellemzõ a szakmai kompetenciák szisztematikus figyelmen kívül hagyása. Számtalanszor a „pitizés” és „nyalás” adta lehetõségek csatornáján érvényesülnek a munkavállalók.
A vezetõi attitûd – ha lehet egyáltalán errõl beszélni- minimum aggályos. Sok hír lengi körül a vezetõk és beosztottjaik maszek ügyeinek kesze-kusza problematikáját. Többek szerint a felsõ vezetõk gyakorlatilag egyetlen motivációja a saját ügyeinek intézése, s mindezt a cég védnöksége, fennhatósága alatt folytatva. Súlyos teher ez, amivel egy ilyen szervezet csak bajosan lavírozhat, mert nem lehet csak házon belül tartani a híreket és mindenképp kihatással van az alkalmazottak morális értékrendjére. „Itt már bárki, bármit megtehet!” –mondja a 15 éve itt dolgozó kolléga. Olyan vezetõ lehet „toppon” aki szemmel is jól látható módon veri szét a csapatát és a cég nimbuszát, televíziós szerepléseivel, nyilatkozataival. Már négy éve Ön is tudta jól, hogy tökéletesen alkalmatlan a vezetésre, de azóta sem történt semmi kézzel fogható ebben az ügyben sem, pedig az illetõ nem csak jellemhibás, hanem személyiségzavaros is. Tipikus „Ágota-szindróma”. Szépen lassan úgy hordják el a vezetõink e homokot a patinás 49 éves cég alól, hogy még észre sem veszik mit cselekszenek. Vagy mégis? De akkor miért? Ki vállalja a felelõsséget ezért?
Olyan hibás vezetõi hozzáállásról teszek említést, amit nemtörõdömségnek titulálnak többen. Szakmai szemmel had legyek kicsit kritikus.
Ez a konfliktuskerülõ és (látszólag) csak a saját személyes érdekeket szem elõtt tartó vezetõinek nem is nevezhetõ munkastílus most talán áldozatokat fog szedni. Százak sorsáról van szó és mindazok hozzátartozóiról, kiknek „rezeg a léc”. Nem mindenki mehet nyugdíjba és nem mindenki tudja olyan lazán kezelni ezt a kérdést, mint ahogy ezt a humán stratégiánk megszokott hozzáállása fogja majd képviselni (kérem tekintsen vissza a dr. Morál úrról írott korábbi összegzõ véleményezésbe; azóta csak romlott a helyzet). Mentálhigiénésen is messze aggályos a kérdés. Nem kizárt, hogy súlyos következmények elé nézünk, aminek a felelõssége valakit, valakiket terhelni fog. Mi lesz ha „bekattan” valaki és számon fogja kérni azt, ahogyan képviselték az õ érdekeit. Nem csodálkoznék rajta. Lesznek néhányan akik ezt a terhet magukra veszik, de tapasztalatom szerint vezetõink erre már teljesen alkalmatlanok. Bár nem kérdezett meg senki, de azért elmondom, hogy emberismeretem szerint Jurcsányszki úr már döntött a cég sorsát illetõen.
Abból amit látott belõlünk, és hallott rólunk, és a tanácsadói sugallnak velünk kapcsolatban nem kétséges, hogy radikális változtatásokat akar eszközölni. Ki nem állhatja a butaságot, de tiszteli az egyéb emberi erényeket. Nem gondolom, hogy az õ személybiztosítói felelõsek azért, hogy ilyen kép alakult ki rólunk, hanem a vezetõség tervszerû disszonáns magatartása. Nincs összetartás, nem beszélnek meg lényeges dolgokat, „fúrják” egymást stb… Ennek az össze-rendezetlenségnek az a következménye, hogy gyakorlatilag nem is lehet Köztávolságtartó Õr-véd Egyletrõl beszélni. A szervezet mint olyan, részeire hullott és saját-; magán-lobby érdekeket szolgál. Biztos vagyok benne, hogy Ön jó néhány, a szervezet mûködését érintõ dologról nem is tud, mert félretájékoztatták, vagy mert nem mutatott kellõ érdeklõdést a szervezet iránt. De ez nem mentesíti a felelõsség vállalása alól.
Gyakorlatilag a (mondhatom minden általam ismert személy által megerõsített véleményem) szervezetnek nem volt vezetõje az elmúlt négy évben. Szakmai szempontból bizton állíthatom, hogy a vezetõi alkalmasság kritériumai 90% -nak nem felel meg az a tevékenység, amelyet a cég jelenlegi vezetése képvisel. Ezért is találom „viccesnek”, hogy a felajánlott egy hónapos türelmi idõ alatt azok az emberek írják a terveket, akik gyakorlatilag a szervezetet ide juttatták. Szemléletváltásra , ehhez pedig az egyéni érdekek félre söprésére, morális megtisztulásra és a szakma színvonalának a kiképzésnek a piedesztálra állítására van szükség.
A becenevek - gondolom - nem véletlenül születtek meg, de a szervezet egészére nézve romboló hatással bírnak. Jó lenne, ha nem az NBH „titkos” jelentéseinek hírétõl, a visszaélések és visszásságok okozta felháborodástól „zengene a ház”, hanem attól, hogy rátermett, megbízható, értelmes vezetõink olyan reformokat eszközölnek a cégnél, ami a szakmaiságot tartja mindenek felett szem elõtt. Én is szeretnék végre olyan helyzetbe kerülni végre, hogy ne nekem kelljen pl. Götcz Inga magiszter asszonnyal diszkussziót folytatni arról, hogy mi a különbség a gépkocsivezetõ és a biztonsági gépkocsivezetõ között, vagy saját vezetõmnek magyarázkodni, hogy miért kap alkalmatlan minõsítést egy harmadosztályvezetõ helyettes-jelölt, bizonyos értelmi képességbeli gyengeség okán (ön pedig valószínûleg úgy írta alá a felvételét, hogy nem tudta, hogy alkalmatlanná nyilvánítottam, de van itt sok más érdekes eset is.). Ez a helyzet mindnyájunknak méltatlan és nonszensz. Megérzésem szerint nincs meg a vezetésben az a diplomáciai érzék, ami biztosíthatná a cég további fennmaradását, és ha sejtésem nem csal, „vezéráldozat”-tal lehet csak enyhíteni az Alkotmányos Király csalódottságát. „Ki mint vet, úgy arat.” Mit is lehetne tenni ebben a helyzetben? Nincs más út, mint elõre menekülni.
Össze kellene szedni azt a még megmaradt, maroknyi józan gondolkodású és nem érdekembert, aki jól átlátja ezt a helyzetet. Vannak ilyenek, de közülük nincsenek sokan pozícióban, mert a szakmaiság háttérbe szorult, az emberi tényezõ pedig sajnos mindenkibõl a legrosszabb oldalát hozta ki. Sajnos egyik érintett osztályvezetõ sem lesz hajlandó belátni, hogy a fejlõdés ideje eljött és túlhalad rajtuk. Kicsinyes, önérvényesítõ nézõpont helyett valóban fel kellene vértezõdni a biztonságpolitikával. Olyan vezetõket állítani a jelenlegiek helyére, akik még nem „fertõzöttek” és a szó szakmai értelmében vezetni képesek. Akik már eljátszották az esélyt, mind nyugdíjasok lehetnének már. Más szemléletmód kell, mert ha valami csoda folytán mégis megmarad a szervezet, újra és újra ide fogunk jutni.
A vezetés, küldetés és szolgálat, nem pedig kiváltság. Alázat másokkal szemben és felelõsség mások iránt. Ez pedig embert próbáló feladat. Éppen ezért olyan ritka a szó nemes értelmében vett vezetõ. Bár már minden bizonnyal késõ ehhez, de ahhoz még nem, hogy mentsük ami menthetõ és végre felelõsséget vállaljunk mindazért amit tettünk és amit megtenni elmulasztottunk. Diktátor úr! Ne legyenek illúziói. Az állomány Önt okolja a kialakult helyzetért, azért, mert egy nyertes háborúban egy nyertes csatát sikerült úgy elveszíteni, mint egy dilettánsnak. Enyhe túlzással, de a világ legjobb cége lehetnénk, aki nem is a „tûzhöz közel” hanem a tûzben van. Akinek a lobby- ereje verhetetlen lenne. Akinek most létszámot kellene emelni, amikor a terror-veszély erõsebb mint valaha. Akit szinte közvetlen kommunikációs szálak fûznek az Alkotmányos Királyhoz..
Dicstelen ez a jelen, de sajnos elõre látható volt, hogy egyszer bekövetkezik a krízis. Sajnos attól tartok, hogy a változások most sem azokat fogják érinteni, akik tettek, vagy szeretnének még tenni az Õrletért. A szentimentalizmusnak itt nincs helye. Elvtelen és kapkodó döntéseket látok, rossz kommunikációval, keserû szájízzel és semmi felelõsségvállalással. „Mosom kezeimet!”
Egy rosszul szervezett és toprongy céget bárki képes elvezetni, de a jövõre tekintve talán nem ezt kellene célul kitûzni. Sajnos nem csodálkoznék azon, hogy az általam most leírtak értetlenségbe ütköznének, bevallom nem is várok mást. Furcsa de megértem, hogyan mûködhet egyáltalán egy ilyen szervezet úgy, hogy a vezetõi - minden ellent mondó tapasztalatuk ellenére- a lélektani tudásukat nem aknázzák ki. Dr.Morál ezrelék, ( aki doktor és fõ humánstratéga) szerint a „pszichológia nem más, mint lila köd”. Igaza van, és mindenki másnak is aki a saját Egoja lila ködében tévelyeg. Szerintem meg nem baj ha tanulunk a saját hibánkból, és ha már erre valaki képtelen, akkor jöhet a szembesítés. Szerintem itt az ideje a „bátorságnak”. A elhanyagoló vezetõi attitûd nem vezet célra. A jó kapitány utolsónak hagyja el a süllyedõ hajót, miután kimenekítette az embereit. A jó kapitány ezt tenné. Ez a hajó túlsúlyos, túlterhelt a vezetõi visszaélésektõl, hibás vezetõi döntésektõl és kellõ döntések fel nem vállalásától. Ezt el kell ismerni, hisz ezt szinte mindenki látja itt. A renomé és a kiszolgáltatott matrózok érdekében ettõl a túlsúlytól kell megszabadulni. Ha ez nem megy, akkor a zátonyra futott hajó el fog süllyedni, és meg is érdemeljük. A hírek szerint nem elégséges az állomány mentális és fizikális felkészültsége sem. Mivel kiképzés gyakorlatilag nincs, ez nem is csoda. Az sem, hogy szinte „szándékos elbutítás” zajlik. Nem a képességekkel van baj, hanem a motivációval és az attitûddel. Ma az érvényesülés útja nem a rátermettség, hanem a rokoni szálak és a „mutyi”. A megtisztulást és a „gatyába rázást” nem alulról kell kezdeni, hanem felülrõl. Valami csoda folytán a jó példa is ragadós, miért nem élünk hát vele? Ne szégyelljük és ne szerénykedjünk, hanem prezentáljuk! A jelenlegi vezetõk erre nem képesek! Ezt Jurcsányszki úr is jól látja, mert az állomány csöppet sincs megelégedve velük, és valamiért az az érzésem, hogy nem tévedhetnek annyian.
Ha jó képet akarunk tükrözni magunkról, akkor már nem elég látszat-intézkedéseket meghozni és kirúgni néhány száz alkalmazottat, miközben a probléma igazi forrásai megmaradnak. Ebbe az elképzelésbe az is belefér, hogy külsõs, vezetõnek alkalmas személyek tölthessenek be pozíciót. Egy ilyen intézkedés-csomag biztosan elgondolkodtatná az Alkotmányos Király urat is egy jól felvezetett és teljes körû tájékoztatással megspékelve ( anomáliák: kinek és milyen szívességeket intéz jó pénzért a cég, mik azok a kényelmi szolgáltatások amelyek megnövelik a létszámot és a költségvetést…) elérhetnénk, hogy talán még volna némi esélye Kovács János objektum õrnek (aki 10M-ós hitelt vett fel, mert biztosnak látszó állása volt) is a cégnél maradni.
Diktátor úr, hadd ne kérjek elnézést mindazért, amit írtam. Hangsúlyozom, ez érzik itt az „alvégen”. Ön amikor dönt, nem csak saját magát képviseli, és ez sajnos nagyon nem így csapódik itt le. Olyan, mintha Ny. Zolit csak tegnap temettük volna el. Higgye el, következményei vannak mindannak, amit valamikor teszünk, vagy nem merünk megtenni. Több áldozata is lehet még a jelenlegi helyzetnek, és ez egyáltalán nem vicc. Ne hagyja, hogy a „szandál” becenevet a „féleszû” váltsa fel. Ez minden itt dolgozóra nézve sértõ! Azt látom, hogy a cég morális válságban van. Azt tapasztalom, hogy a Diktátor úr nem bízhat a vezetõiben, akik ott „vezetik meg” ahol szinte akarják. Itt nincs sem barátja, sem pedig tisztelõje, de sajnos abból amit a „házon kívüliek” véleménye tükröz, szintén ezt a benyomást lehet leszûrni.
Így nem lehet irányítani a szervezetet, még egy ilyen „nonprofit szakkört” sem, ahová sajnos degradálódtunk. Ön lehet, hogy optimista még és nem így látja a helyzetünk, és lehet, hogy túlzóak azok az aggályok ahogy a dolgozók értékelik a helyzetünket. Kívánom, hogy legyen igaza! Ha szerény vérveszteségekkel bár, de megússzuk ezt az „átszervezést” kérem akkor is merengjen el azon, hogy sürgõs és mélyreható változtatásokat kell itt eszközölni. Jelen pillanatban azt gondolom, hogy egyetlen mentõöve a szervezetnek mégis Ön. Ha képes lenne felvállalni súlyos döntéseket, melyek a mostani vezetõi gárdával kapcsolatosak, miközben elismerné azt is, hogy vezetõi gyakorlatában eddig sok hibát követett el a maga részérõl, nos, az Alkotmányos Király úr talán meglepetésében azt fogja mégis mondani, hogy félreismerte Önt, és talán ad még egy esélyt. Lélektanilag ezt a variációt tudom elképzelni, persze tisztában vagyok azzal is, hogy itt sokkal bonyolultabb összefüggések és összefonódások is lehetnek a háttérben, amiért Ön ezt a „huszárvágást” mégsem meri felvállalni. Az sem lehet mentség, hogy a többi rendõre és más vezetõk sem vállalnak fel hasonló döntéseket, hanem kivárnak, és hagyják magukat manipulálni, miközben maguk is manipulálnak másokat. Figyelmébe ajánlom azt a céget még egyszer- aminek a vezetését elvállalta-, és azon emberek széles körét akik becsülettel dolgoztak eddig. Ön felelõsséggel tartozik mindezekért.
Eddigi tapasztalatom szerint, ez a munkám sem tart nagy érdeklõdésre számot, de nem is ezt a célt szolgálja. Szívesen elmondom szóban is a szakmai és esetleg a magánvéleményem, mert ezekrõl a dolgokról beszélni kell. Azt is tisztán látom hogy semelyik vezetõnek nem leszek „kedvence” ezek után, de ez nem hat meg, mert eddig sem voltam az.
Szeretném, ha ezen információk a birtokában lennének, amikor majd képviseli a céget a határidõ lejártakor, mert én tényleg tartok tõle, hogy lesznek akik „besokallnak” (mint ahogy már vannak is jelek) ha a sorsuk rosszabbra fordul, és ezért én is érzek felelõsséget. Sajnos olyan deja vu érzésem van, mintha már korábban is követtem volna el hasonló „esztelenséget”, melyre választ késõbb úgy kaptam, mintha csak saját fantáziavilágom szüleményét vázoltam volna fel Önnek. Kis elégtétel volt akkor is a számomra, hogy végül mégis rájött (egy pillanatra legalább), hogy Ágota esztelensége nem merõ fikció és beosztotti sértettség szülte vélemény, hanem tény. Ehhez ezt nyilván a saját bõrén kellett megtapasztalnia, mint ahogy szemmel láthatóan ennek most is így kell történnie. Nem volt igaza akkor sem, és most sem lesz ha úgy véli, hogy amit itt leírtam, szimplán magánvélemény.
Meghallgatom az embereket, figyelek arra amit mondanak és amit tesznek. Nekem többet mond egy „pilóta” vagy egy „kiber” elejtett mondata, mint a hivatalos vezetõi vélemény.
Pásztor adjutáns legyen tanúm, hogy az elmúlt idõszakban is számolatlanul próbáltam közléseket eszközölni ezekben a kérdésekben. Minderre való tekintettel vállalom a szakmai felelõsséget minden szavamért és tettemért is, amit csak ezek után fogok elkövetni! Úgy gondolom, hogy ezzel még messze nincs elintézve az „ügy”, de mindenben ami racionális és ami nem, továbbra is állok rendelkezésére.
Szakmai tevékenységéhez kívánok nagy bátorságot és bölcsességet!
Tisztelettel, Posta Imre Szakpszichológus
Budapest,2006-06-27
Magyarázatként annyit fûznék még hozzá, hogy Ágota, rémálmaimban az elõzõ fõhumánstratéga volt, akinek a személye a cég teljes állománya körében nem élvezett osztatlan bizalmat. Pszichológiailag is kérdéses volt (vagy még pontosabban: nem is volt kérdéses) a vezetõi alkalmassága. Hihetetlen energiákat volt képes mozgósítani a beosztottak, és általában az állomány utálat mirigyeiben. Róla még késõbb lesz szó. Ny. Zoltán volt a helyettese, majd pedig az új helyettes helyettese. Halálát megelõzõen három héttel szinte könyörgött, hogy menjek be a diktátorhoz, mert már nem bírja azt a lelki terrort, amit Ágota és a jelenlegi fõhumánstratéga mûvelnek. Levittem magammal a diktátori elõtérbe, és kértem Dr. Pásztor adjutánst, hogy intézze el nekünk a generalisszimusszal való találkozást. Zoli, az adjutánsnak jól kipanaszkodta magát, de természetesen a diktátor elvtárs nem ért arra rá, hogy fogadja. Ez karácsony elõtt történt. Szabadságomról visszajõve értesültem arról, hogy kórházba került, és 2004 január derekán meghalt. Most pedig mindenki szabadon azt gondol minderrõl, amit akar.
Götcz Inga külhonmagiszter asszony gépkocsivezetõjét hozzám küldték vizsgálatra. Amikor magiszterré választották, bekerült a Köztávolságtartó Õr-véd Egylet által adjusztált személyek közé. Korábban már jól bevált szolgálati gépjármûvének pilótáját kívánta megtartani, ezért a fiút állományba vettük. Korábban ezt tettük a Cseresznyési volt Alkotmányos Király úr biztonsági embereivel is. Errõl cikkeztek sokat, kritizálva, hogyan lehet „üvegszemû és sánta” gárdistája az Alkotmányos Királynak. Hát így! Nekem már napokkal korábban szóltak, hogy tudom-e, mi a dolgom ezzel kapcsolatosan. Álmatlan éjszakáim voltak azért, mert arra gondoltam, hogy ha a vizsgálaton alkalmatlannak minõsül, akkor ezt a döntésemet föl fogom vállalni és abból nem kis balhé lesz. Az is gondot okozott, hogy megtudtam, a diktátor nem meri felvállalni a felelõsségét annak, hogy a magiszter asszonnyal közölje azt, ameddig nem képezzük ki a gépkocsi vezetõjét biztonsági gépkocsi vezetõvé, addig valaki mással fogjuk helyettesíteni. A gépkocsi vezetõ és a biztonsági gépkocsi vezetõ között rengeteg szituációs gyakorlás, a fegyver használatának és rendõre ismereteknek az elsajátítása a különbség. Ez minimum ég és föld közötti differenciával azonos. Képzeljék el, hogy ma még civilek, holnaptól pedig teljes joggal intézkedõ rendõrék. A gondviselésnek hála, a fiú nagyon magas színvonalon teljesítette a pszichológiai vizsgálat kritériumait, és a humánstratégák is megtették azt a szívességet, hogy a felvételi lapjára gépkocsi vezetõ státuszt biggyesztettek. Az mellékes, hogy információim szerint biztonsági gépkocsivezetõként dolgozott már másnap.
Dr. Morál ezrelék, amikor a céghez álmodtam magam a kiképzõk fõnöke volt. Már akkor is erõsen sántított a jobb szemére, de az nem is fontos abban a beosztásban. Remekül elüldögélt a számítógépe mellett és unalmában ifjú fiú testecskék anatómiai részleteibe ásott bele vizslató tekintetével. Többször is baki volt, amikor kollégák rajta csípték ezen. Már szinte mindenki tud errõl a házban, mert híre legendás. Köpönyegét már akkor is elõszeretettel forgatta, mindig a politikai meteorológiai helyzetnek megfelelõen. Én nem is tudom melyik sportágban volt igazán kiváló, hogy így ura lehetett világbajnok lövésznek, sok danos tusakodóknak. Nem tudok róla, hogy a cégnél valaha is kiképzést tartott volna, ha csak nem a korábbi szolgálati helyén, ahonnan állítólag azért kellett eljönnie, mert fiatal és csinos beosztottjával tornagyakorlatokat végeztetett a saját irodájában. A gyakorlat formája: bokafogás elõre, meztelen picsával. A gyakorlat célja: aranyér vizit szemrevételezés technikájával, polírozott heregolyó tisztaságának felmérése. Állítólag beosztott kollégája rányitott eközben, aztán meg volt nagy hebegés-habogás. Késõbb még ettõl is cifrábbakat álmodtam róla. Majd elmesélem.
Dr. Pásztor információi szerint a diktátor nagyon maga alatt volt az Alkotmányos Király úrtól kapott ultimátum miatt és nem volt új ötlete hogyan szervezze át ezt a nyomorult Köztörv-t, hogy továbbra is megmaradjon szerény játékszere, miközben végre is hajtsa az átszervezést. Ciki a dolog, mert ha minimálisra veszi a létszámot akkor esetleg megszûnhet generalisszimuszi státusza is, ugyanis oda elég lehet egy ezrelék rendfokozatú hozzá nem értõ tutyi-mutyi brancs-tag is. Messze át tudtam érezni ezt a dilemmát, ezért azon igyekeztem, hogy jól kihúzzam a csávából szegényt. Tiszta Õrlet! Mire képes az ember csak azért, hogy elfogadják?
ORBITÁLIS RENDÕRE-FÕKÁPLÁNSÁG
KÖZTÁVOLSÁGTARTÓ ÕR-VÉD EGYLET
HUMÁNSTRATÉGIAI KÜLÖNÍTMÉNY
Szanitéc Osztály
SZABÓ FERENC r.fõstrázsamester
rendõreségi fõtanácstalan
diktátor
Helyben
Tájékoztatás
Diktátor úr, a következõ javaslatokat szeretném a figyelmébe ajánlani megfontolás végett.
Nézõpontom szerint az Õrlet jövõje attól függ, hogy elõ tudunk-e rukkolni egy életképes és minden szakmai kritikát álló koncepcióval. Nem biztos, hogy azon kellene „tengõdnünk”, hogy mennyi embertõl szabaduljon meg a cég, hanem az a kérdés, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága a szervezetnek? Mi is a szervezet küldetése, mi a célja? Biztonságpolitikai és protokoll szakemberek olyan tanulmánnyal állhatnának elõ, ami korrekt módon vázolja fel a szervezet létezésének szükségességét. Az, hogy kellünk-e, az nem lehet kérdés ebben a terrorveszélyes idõszakban. Az, hogy egy szervezet alatt összpontosítva kell-e léteznünk, ez sem lehet vita tárgya. Az, hogy a rendõreség keretein belül kell-e folytatnunk ezt a tevékenységet, az már kérdéses. Szerintem az Alkotmányos Király közvetlen alárendeltsége indokolt, de lehetnek más felvetések is (de egyik sem szabad, hogy politikai hangsúlyú legyen). A szakmai tanulmány összevetéseket kellene tartalmazzon más nemzetek hasonló szervezeteirõl, azok létszámáról és „ütõképességérõl” . Ez indokolná a jelenlegi erõ és eszköz park nem csak megtartását, hanem esetleges bõvítését is. Ez annyit tesz, hogy elsõ megközelítésben nem is lehet kérdés a létszámleépítés, hanem éppen bõvítés szakasza az idõszerû ( mert a nemzetközi helyzet fokozódik, mert sok a csalódott és „gyagyás” ember…) Például, én el tudnék képzelni egy közel 300-as kontingens felszerelését és kiképzését, a közeljövõ veszélyeire való tekintettel. (Ha nem mennek bele, legalább a mostani keretlétszámhoz lehetne ragaszkodni.)
Logikusan végiggondolva természetes, hogy egy szakmailag korrekt indoklású tervet nem szívesen utasítana el az Alkotmányos Király úr, mert vállalnia kellene az ezzel járó, saját és az emberei biztonságát érintõ felelõsséget is. A létszám duzzasztása egy nagyon komoly személyzeti szakmai munkát igényelne, és a kiképzés hihetetlen nagy erõvel kell, hogy részt vegyen ebben a munkában. Ez a már itt lévõ állományt is érintené. Csak az maradhatna, aki tényleg tud valami extrát teljesíteni, nem csak fecseg. Rossz fényt vetnek ránk a bicegõ, túlsúlyos, és nem túl értelmes kollégák. Az alapelv a magas szakmai nívó és a” megfelelõ embert a megfelelõ helyre” – koncepció.
Ebben lényeges szerep jutna a pszichológiának is a kiképzõkkel kart öltve és a parancsnokokkal napi kapcsolatot tartva. Fejlesztés, csapatépítõ tréningek, szakmai elõmenetel- egyfajta kiszámítható karrier-terv és életpálya a dolgozóknak, a szolgáltatást igénybe vevõk felé pedig a kompetencia és korrektség sugárzása. Ez kellene legyen az új „imidzsnek”! Tényekkel kell érvelni. Az ehhez szükséges forrásokat egyik részrõl, a nem a védelmi-biztonsági célokat szolgáló „sallangok” megszüntetésébõl ( Lásd: Kinek milyen extrákat fizetünk; telefonszámlák, gépkocsi használat; töréskárok; és még sok egyéb amirõl most inkább hallgatunk) , illetve civil és más rendõre szervezeteknek nyújtott szolgáltatásokból fedeznénk ( garázs kapacitásának kihasználása, profi kiképzés, pszichológiai szûrés, oktatás, szakértés…lehet ötletbörzézni). Gyakorlatilag sok mindent ki tudnánk gazdálkodni magunk is, tehát nem kellene nagy extra állami invesztíció a cég mûködtetéséhez. No persze takarékoskodnánk is és ehhez a vezetõknek nagy önmérsékletre kellene szert tenni. Korrupciót beszüntetni, és még a látszatától is megszabadulni. Ehhez kapcsolódóan a szükséges személyzeti döntéseket meg kellene hozni. Csökkenteni a végrehajtók és a vezetõk közti szinteket (távolságot). Átszervezni a jelenlegi vezetõi gyakorlatot, és a vezetõi szinteket minimalizálni, a vezetõknek döntési jogkört biztosítani, a felelõsség vállalása mellett. Ez pezsdítené a kommunikációt, megkönnyítené az információ áramlását és felelõsség vállalásra kényszerítené a vezetõket.
A vezetõ nem kiváltságos lenne, mert az elkövetett hibákat számon lehetne kérni rajta. Magától értetõdik, hogy plusz juttatások akkor járnának, ha plusz teljesítés van mögötte. A jelenlegi jutalmazásos és pótlékos rendszer teljes körû felülbírálása. Ne „pofára” menjen, vagy éppen esedékesség szerint. Napi kapcsolata legyen a felsõ szintû vezetõségnek (csúcsvezetõk) az állománnyal. Járjon és éljen köztük is, ne csak az irodájában, vagy a tenisz-placcon, esetleg az uszodában sütkérezzen a glóriájában.
Ittasan ne ellenõrizhesse a beosztottjait egyik vezetõ sem. Lehessen szolgálati jogorvoslattal élni az elöljárókkal szemben is, és ha köztörvényes vagy egyéb bûncselekményt, vagy szabálysértést követnek el, a tiszteknek is felelniük kelljen a tetteikért ( a Szolgálati Szabályzat értelmében és szellemében). A belsõ ellenõrzés, belsõ ellenõrizzen és az ellenõrzések cenzúrázatlan anyaga legyen hozzáférhetõ legalább bizonyos szintek felett, de ne legyen tabu annak tartalma. Az állomány fegyverzete és ruházata legyen modern és a szakmai elvárásoknak megfelelõ… és még folytathatnám tovább is.
Alakítsunk ki egy identitást az itt dolgozóknak. A rendõrék vágyjanak arra, hogy itt dolgozhassanak, és ha már nem dolgozhatnak itt, legalább átmehessenek presztízs-veszteség nélkül a társszervek valamelyikéhez. Ehhez is a kiképzés hatékonyságának és a pszichológiai alkalmassági kritériumok szigorítására, növelésére van szükség
Más rendõre szervekkel való kapcsolatunk legyen korrekt és nem lenézõ. Ez szintén vezetõi diplomáciai kulcskérdés. Alázat de nem megalázkodás. Korrektség! Számítani lehessen ránk és mi is számíthassunk rájuk.
A külföldi társszervezetekkel napi kapcsolat, együttmûködés. Ennek képviseletét, szakmai koordinátorát kinevezni.
Az Alkotmányos Király közvetlen alárendeltségébe tartozás elõnye a közvetlen kapcsolat. Igények felmérése, kielégítése, ugyanakkor szigorúan szakmai elveken történõ mûködtetése. Mi felelünk az õ biztonságáért szakmailag, emberileg pedig õ szavatolja a mi biztonságunkat, bármely kormány is van hatalmon. Csak akkor értheti meg igazán, hogy mi a dolgunk, ha ebben mi segítünk neki. Ehhez viszont nekünk kell elõször tisztáznunk, hogy mi is a feladatunk.
Másik stratégia:
Következõ esetleges túlélõ stratégia az lehet, hogy teljesen ledegradáljuk a jelenlegi szervezet szerepét, funkcióját és az itt dolgozók szakmai és emberi alkalmasságát. Nem vagyunk jók semmire és gyakorlatilag haszontalan fenntartani egy ilyen költséges szervezet. Ugyan a biztonságpolitikai helyzet ennek ellent mond, de ennyi elnyûtt tehetetlen és kiégett ember nem is kell ahhoz, hogy megvédje a kormány testi épségét. A dolog egyszerû. Magunk kellene kérjük a feloszlatásunkat minél elõbb, mert elismerjük, hogy nem vagyunk képesek ellátni a feladatunkat, sõt azt sem tudjuk, hogy mi az, mert már annyira sok minden egyéb rakódott ránk. Ez egy paradoxon.
Nyilván minden kicsit is józanul gondolkodó ember belátja, hogy szükség van egy ilyen szervezetre, ezért nem fog egyetérteni velünk, hanem õ kezd el harcolni a feloszlatásunk és a lehetetlen átszervezésünk ellen. Nem ragozom tovább.
A gondot ott látom, hogy ennek a koncepciónak a felvezetéséhez egy még a hitelét nem vesztett személy kell, akit az Alkotmányos Király úr is elfogad, mert partnerének tekinti.
Profi módon elkészített anyagot kell letenni az asztalára, miközben az a nagyon jó felfogó képességû ember elõ vezeti a koncepciót, a mostani hátrányainak említése mellett az új elõnyeinek méltatása közben.
Hiába jók az elképzelések, ha a megvalósításukhoz szükséges jelenlegi apparátus erre a már elõzõ tájékoztatásban említett okok miatt képtelen. Tehát ezt egy friss gondolkodású, lendületes csapatnak kellene megvalósítani. Nem tudom kik lennének azok az emberek, de én az Alkotmányos Király helyében egy külsõs „civil” bizottsággal tájékozódnék ebben a kérdésben. Ez nem veszélyezteti a koncepciót. Ha mégsem mûködik semmi abból a tervezetbõl ami papíron nagyon jónak tûnik , tisztességesen hangzik, hát kiderülhet legalább a hátsó szándék, hogy mi is mozgatja a szálakat. Ez sem baj, de legalább kiderül!
Diktátor úr! Hangsúlyozom, semmilyen lobby-érdek nem áll a hátam mögött, és bár tudok sok mindenrõl ami miatt így alakultak a dolgok, most arról beszéltem, hogyan lehetne újra kezdeni. Ebben a tervben nem biztos, hogy az Ön személye szerepet kapna, de ez engem személy szerint nem is érdekel. Tisztán szakmailag közelítettem a dologhoz és véleményem szerint csak így van értelme a továbbiakban ezt a céget üzemeltetni. Bár a részretekrõl lehet vitatkozni, a „fõ csapás iránya” nem lehet kétséges.
Szakmai tevékenységéhez kívánok nagy bátorságot és bölcsességet!
Tisztelettel,
Budapest,2006-06-29
Posta Imre
Szakpszichológus
A két levél átadását követõen a már régen eltervezet szabadságomra távoztam. Higgyék el nekem, hogy minden nap minden napszakában minimum sokszor arra gondoltam, hogy vissza fog rendelni Szabódó fõstrázsamesterem és legalább annyi kérdést tesz fel nekem, ameddig bármilyen idegen nyelven el tud számolni. (Noha angol oktatására a cég már sokszor sokat költött, de a kanadai delegáció látogatása óta valahogy mégis ráragadt a „General Yes” becenév. A történelem ismétli önmagát. Ulászló királyunk is csak „dobzsézni” tudott, ami annyit tesz, „jól van”. A mi generalisszimuszunk sem adja alább. Királynak lenni jó!). Vágyaimba kétség is férkõzött, mert korábbi tájékoztatómra sem kaptam tõle semmilyen választ, pedig -ahogy a késõbbiekben azt még látni fogják-, elég nyíltan fogalmaztam már korábban is. A Nagy Bölcs ezúttal is hallgatott, mint a sír. Július végére már én is lehiggadtam kissé, de csak a feleségem a megmondhatója, hányszor és milyen formában emlegettem fel odahaza a leveleimet, melyeket fõstrázsamesterem még csak szóra sem méltatott. Az általa alkalmazott kommunikációs trükkel a rendõrék sokszor élnek, és azt az „agyonhallgatás taktikájának” nevezik. A meg nem történtté tevés sumák és alattomos fajtája, a kellemetlen és nem kívánatos eseményekkel, emlékekkel, dolgokkal való szembesülés elég primitív elhárító mechanizmusa. Ahogy a közmondás tartja: „Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.” Vagy egy másik ide vonatkozó passzus alapján: „A hallgatás: beleegyezés.” A levelekben megemlített jelenségek számomra és mindenki más számára aki a cég alkalmazásában állt ismert volt. Nem állítom, hogy mindenki tudott mindenrõl, mert az képtelenség lenne, de a saját szakterületén történõ furcsa esetekrõl és pletykákról, baráti beszélgetésekbõl az egyéb területeken elõforduló délibábos jelenségekrõl mindenkinek volt fogalma, s ebbõl következtethetett arra, hogyan mûködik a szervezet."
Ezt egy év múlva küldtem Takács Albertnek! De naiv is voltam akkor még.
Tisztelt Miniszter Úr!
Boldogsággal töltött el, hogy a Duna Televízió épületében néhány szót válthattam Önnel, miután a Fõkapitány úrral is alkalmam nyílt eszmét cserélni. Csekély tapasztalataimmal most sem szeretném zavarni, de kénytelen vagyok, mert a közügy, amelyet magamra vállaltam Önre is tartozik. A minisztérium honlapján mindenki számára nyilvánvalóvá tett krédó ma már némi iróniával tölt el. Higgye el nekem, sokkal nagyobb a baj a rendõrségnél, mint azt a laikus sejtené. Nem csak az Õrezred szakmaiságát érinti az összefonódások kérdése, hanem a teljes rendszer menthetetlenül beteg. A rendõrök nélkül nem lehet a rendõrök problémáit megoldani, és ami most van, az inkább emlékeztet a maffia tevékenységére, mint a tisztességes munkavégzésre, miközben nem a közrendõrökre gondolok leginkább. A Köztársasági Õrezred „kirúgott” pszichológusaként megélt események hihetetlen nagy tanulópénzként összegzõdtek a számomra, segítve az összefüggések felismerésében . A cégemnél a fiúkat terrorban tartják, „gyúrják” õket, nehogy õszintén valljanak az ügyészeknek, akiket szintén a tábornoki brancs irányít. Nehéz lesz a szekeret ebbõl a kátyúból kihúzni. Sok mindenrõl van tudomásom, és amikor azt az ajánlatot teszem Önnek, hogy beszéljünk, akkor nem az vezérel, hogy visszaszerezzem a jogtalanul elveszített állásomat, hanem a rend és az igazságosságba vetett naiv hitem.
Ha úgy gondolja Miniszter Úr, hogy meghallgatásra méltatja egyik, „csekély értelmû” tudós társát, kérem, jelezze felém!
Köszönettel és tisztelettel,
Szigetszentmiklós, 2007-06-11
Posta Imre
"ORBITÁLIS RENDÕRE-FÕKÁPLÁNSÁG
KÖZTÁVOLSÁGTARTÓ ÕR-VÉD EGYLET
HUMÁNSTRATÉGIAI KÜLÖNÍTMÉNY
Szanitéc Deszant
SZABÓDÓ REFERENC r. fõstrázsamester
rendõreségi fõtanácstalan
diktátor
Helyben
Tájékoztatás
Diktátor úr, kérem fogadja ezt az írást annak aminek szánom, tisztán figyelemfelkeltésnek. Azt gondolom, hogy korábbi tapasztalataimra építhetek akkor, amikor próbálok helyzetképet adni arról a fenoménról, ami az Õrlet jelenlegi állapotát tükrözi. Az emberek bizonytalanok és bizalmatlanok, miközben ezt-azt beszélnek. Ez természetes, hisz „csak az életükrõl” van szó. Ez ugye még nem baj, hiszen ki tudja mi lesz a szervezet sorsa. Korrekt viselkedést ebben a közegben-higgye el- már nem sokan várnak el a vezetõktõl. Mértéktartó becslések szerint is legalább 300 fõt érintõ változásoknak nézünk elébe. Többek szerint a változások érinteni fogják a cég integritását is, magyarul, szétdarabolják külön álló egységekre.
Akár 500 fõs létszámleépítés is elképzelhetõ. Mindenki remegve és még bizakodva várta a Jurcsányszki úrral történõ egyeztetõ tárgyalást, aminek a vége lényegében (a hír szerint) ultimátum lett. Már korábban is lehetett hallani, hogy a legfelsõbb kormányzati körökben nincsenek teljesen „elájulva” az Õrlet professzionális szolgáltatásaitól, és attól a pletykától nekem meg végképp elfogyott a bizakodásom, hogy cégünk vezetõségét becenevekkel illetik ezek a körök. Bár lenne nem igaz, d a ”féleszû” és a „konyak” nevek terjengtek futótûzként, és attól tartok, hogy ha már én is meghallottam õket, az egész ház tudhatja. Mindenesetre elgondolkodtató az információ és lehet a hírnek némi valóság alapja. Köztudott, hogy rossz a kommunikáció a vezetés és az állomány között. Ez régi történet és idõvel még nagyobb lett a szakadék. Érzelmi távolságot jelent ez. Felütötte a fejét a totális széthúzás, pártoskodás, egymás megszégyenítése, nélkülözése.
Kegyvesztett emberek hada várja a revansot. A személyvédelem területére mindenképp jellemzõ a szakmai kompetenciák szisztematikus figyelmen kívül hagyása. Számtalanszor a „pitizés” és „nyalás” adta lehetõségek csatornáján érvényesülnek a munkavállalók.
A vezetõi attitûd – ha lehet egyáltalán errõl beszélni- minimum aggályos. Sok hír lengi körül a vezetõk és beosztottjaik maszek ügyeinek kesze-kusza problematikáját. Többek szerint a felsõ vezetõk gyakorlatilag egyetlen motivációja a saját ügyeinek intézése, s mindezt a cég védnöksége, fennhatósága alatt folytatva. Súlyos teher ez, amivel egy ilyen szervezet csak bajosan lavírozhat, mert nem lehet csak házon belül tartani a híreket és mindenképp kihatással van az alkalmazottak morális értékrendjére. „Itt már bárki, bármit megtehet!” –mondja a 15 éve itt dolgozó kolléga. Olyan vezetõ lehet „toppon” aki szemmel is jól látható módon veri szét a csapatát és a cég nimbuszát, televíziós szerepléseivel, nyilatkozataival. Már négy éve Ön is tudta jól, hogy tökéletesen alkalmatlan a vezetésre, de azóta sem történt semmi kézzel fogható ebben az ügyben sem, pedig az illetõ nem csak jellemhibás, hanem személyiségzavaros is. Tipikus „Ágota-szindróma”. Szépen lassan úgy hordják el a vezetõink e homokot a patinás 49 éves cég alól, hogy még észre sem veszik mit cselekszenek. Vagy mégis? De akkor miért? Ki vállalja a felelõsséget ezért?
Olyan hibás vezetõi hozzáállásról teszek említést, amit nemtörõdömségnek titulálnak többen. Szakmai szemmel had legyek kicsit kritikus.
Ez a konfliktuskerülõ és (látszólag) csak a saját személyes érdekeket szem elõtt tartó vezetõinek nem is nevezhetõ munkastílus most talán áldozatokat fog szedni. Százak sorsáról van szó és mindazok hozzátartozóiról, kiknek „rezeg a léc”. Nem mindenki mehet nyugdíjba és nem mindenki tudja olyan lazán kezelni ezt a kérdést, mint ahogy ezt a humán stratégiánk megszokott hozzáállása fogja majd képviselni (kérem tekintsen vissza a dr. Morál úrról írott korábbi összegzõ véleményezésbe; azóta csak romlott a helyzet). Mentálhigiénésen is messze aggályos a kérdés. Nem kizárt, hogy súlyos következmények elé nézünk, aminek a felelõssége valakit, valakiket terhelni fog. Mi lesz ha „bekattan” valaki és számon fogja kérni azt, ahogyan képviselték az õ érdekeit. Nem csodálkoznék rajta. Lesznek néhányan akik ezt a terhet magukra veszik, de tapasztalatom szerint vezetõink erre már teljesen alkalmatlanok. Bár nem kérdezett meg senki, de azért elmondom, hogy emberismeretem szerint Jurcsányszki úr már döntött a cég sorsát illetõen.
Abból amit látott belõlünk, és hallott rólunk, és a tanácsadói sugallnak velünk kapcsolatban nem kétséges, hogy radikális változtatásokat akar eszközölni. Ki nem állhatja a butaságot, de tiszteli az egyéb emberi erényeket. Nem gondolom, hogy az õ személybiztosítói felelõsek azért, hogy ilyen kép alakult ki rólunk, hanem a vezetõség tervszerû disszonáns magatartása. Nincs összetartás, nem beszélnek meg lényeges dolgokat, „fúrják” egymást stb… Ennek az össze-rendezetlenségnek az a következménye, hogy gyakorlatilag nem is lehet Köztávolságtartó Õr-véd Egyletrõl beszélni. A szervezet mint olyan, részeire hullott és saját-; magán-lobby érdekeket szolgál. Biztos vagyok benne, hogy Ön jó néhány, a szervezet mûködését érintõ dologról nem is tud, mert félretájékoztatták, vagy mert nem mutatott kellõ érdeklõdést a szervezet iránt. De ez nem mentesíti a felelõsség vállalása alól.
Gyakorlatilag a (mondhatom minden általam ismert személy által megerõsített véleményem) szervezetnek nem volt vezetõje az elmúlt négy évben. Szakmai szempontból bizton állíthatom, hogy a vezetõi alkalmasság kritériumai 90% -nak nem felel meg az a tevékenység, amelyet a cég jelenlegi vezetése képvisel. Ezért is találom „viccesnek”, hogy a felajánlott egy hónapos türelmi idõ alatt azok az emberek írják a terveket, akik gyakorlatilag a szervezetet ide juttatták. Szemléletváltásra , ehhez pedig az egyéni érdekek félre söprésére, morális megtisztulásra és a szakma színvonalának a kiképzésnek a piedesztálra állítására van szükség.
A becenevek - gondolom - nem véletlenül születtek meg, de a szervezet egészére nézve romboló hatással bírnak. Jó lenne, ha nem az NBH „titkos” jelentéseinek hírétõl, a visszaélések és visszásságok okozta felháborodástól „zengene a ház”, hanem attól, hogy rátermett, megbízható, értelmes vezetõink olyan reformokat eszközölnek a cégnél, ami a szakmaiságot tartja mindenek felett szem elõtt. Én is szeretnék végre olyan helyzetbe kerülni végre, hogy ne nekem kelljen pl. Götcz Inga magiszter asszonnyal diszkussziót folytatni arról, hogy mi a különbség a gépkocsivezetõ és a biztonsági gépkocsivezetõ között, vagy saját vezetõmnek magyarázkodni, hogy miért kap alkalmatlan minõsítést egy harmadosztályvezetõ helyettes-jelölt, bizonyos értelmi képességbeli gyengeség okán (ön pedig valószínûleg úgy írta alá a felvételét, hogy nem tudta, hogy alkalmatlanná nyilvánítottam, de van itt sok más érdekes eset is.). Ez a helyzet mindnyájunknak méltatlan és nonszensz. Megérzésem szerint nincs meg a vezetésben az a diplomáciai érzék, ami biztosíthatná a cég további fennmaradását, és ha sejtésem nem csal, „vezéráldozat”-tal lehet csak enyhíteni az Alkotmányos Király csalódottságát. „Ki mint vet, úgy arat.” Mit is lehetne tenni ebben a helyzetben? Nincs más út, mint elõre menekülni.
Össze kellene szedni azt a még megmaradt, maroknyi józan gondolkodású és nem érdekembert, aki jól átlátja ezt a helyzetet. Vannak ilyenek, de közülük nincsenek sokan pozícióban, mert a szakmaiság háttérbe szorult, az emberi tényezõ pedig sajnos mindenkibõl a legrosszabb oldalát hozta ki. Sajnos egyik érintett osztályvezetõ sem lesz hajlandó belátni, hogy a fejlõdés ideje eljött és túlhalad rajtuk. Kicsinyes, önérvényesítõ nézõpont helyett valóban fel kellene vértezõdni a biztonságpolitikával. Olyan vezetõket állítani a jelenlegiek helyére, akik még nem „fertõzöttek” és a szó szakmai értelmében vezetni képesek. Akik már eljátszották az esélyt, mind nyugdíjasok lehetnének már. Más szemléletmód kell, mert ha valami csoda folytán mégis megmarad a szervezet, újra és újra ide fogunk jutni.
A vezetés, küldetés és szolgálat, nem pedig kiváltság. Alázat másokkal szemben és felelõsség mások iránt. Ez pedig embert próbáló feladat. Éppen ezért olyan ritka a szó nemes értelmében vett vezetõ. Bár már minden bizonnyal késõ ehhez, de ahhoz még nem, hogy mentsük ami menthetõ és végre felelõsséget vállaljunk mindazért amit tettünk és amit megtenni elmulasztottunk. Diktátor úr! Ne legyenek illúziói. Az állomány Önt okolja a kialakult helyzetért, azért, mert egy nyertes háborúban egy nyertes csatát sikerült úgy elveszíteni, mint egy dilettánsnak. Enyhe túlzással, de a világ legjobb cége lehetnénk, aki nem is a „tûzhöz közel” hanem a tûzben van. Akinek a lobby- ereje verhetetlen lenne. Akinek most létszámot kellene emelni, amikor a terror-veszély erõsebb mint valaha. Akit szinte közvetlen kommunikációs szálak fûznek az Alkotmányos Királyhoz..
Dicstelen ez a jelen, de sajnos elõre látható volt, hogy egyszer bekövetkezik a krízis. Sajnos attól tartok, hogy a változások most sem azokat fogják érinteni, akik tettek, vagy szeretnének még tenni az Õrletért. A szentimentalizmusnak itt nincs helye. Elvtelen és kapkodó döntéseket látok, rossz kommunikációval, keserû szájízzel és semmi felelõsségvállalással. „Mosom kezeimet!”
Egy rosszul szervezett és toprongy céget bárki képes elvezetni, de a jövõre tekintve talán nem ezt kellene célul kitûzni. Sajnos nem csodálkoznék azon, hogy az általam most leírtak értetlenségbe ütköznének, bevallom nem is várok mást. Furcsa de megértem, hogyan mûködhet egyáltalán egy ilyen szervezet úgy, hogy a vezetõi - minden ellent mondó tapasztalatuk ellenére- a lélektani tudásukat nem aknázzák ki. Dr.Morál ezrelék, ( aki doktor és fõ humánstratéga) szerint a „pszichológia nem más, mint lila köd”. Igaza van, és mindenki másnak is aki a saját Egoja lila ködében tévelyeg. Szerintem meg nem baj ha tanulunk a saját hibánkból, és ha már erre valaki képtelen, akkor jöhet a szembesítés. Szerintem itt az ideje a „bátorságnak”. A elhanyagoló vezetõi attitûd nem vezet célra. A jó kapitány utolsónak hagyja el a süllyedõ hajót, miután kimenekítette az embereit. A jó kapitány ezt tenné. Ez a hajó túlsúlyos, túlterhelt a vezetõi visszaélésektõl, hibás vezetõi döntésektõl és kellõ döntések fel nem vállalásától. Ezt el kell ismerni, hisz ezt szinte mindenki látja itt. A renomé és a kiszolgáltatott matrózok érdekében ettõl a túlsúlytól kell megszabadulni. Ha ez nem megy, akkor a zátonyra futott hajó el fog süllyedni, és meg is érdemeljük. A hírek szerint nem elégséges az állomány mentális és fizikális felkészültsége sem. Mivel kiképzés gyakorlatilag nincs, ez nem is csoda. Az sem, hogy szinte „szándékos elbutítás” zajlik. Nem a képességekkel van baj, hanem a motivációval és az attitûddel. Ma az érvényesülés útja nem a rátermettség, hanem a rokoni szálak és a „mutyi”. A megtisztulást és a „gatyába rázást” nem alulról kell kezdeni, hanem felülrõl. Valami csoda folytán a jó példa is ragadós, miért nem élünk hát vele? Ne szégyelljük és ne szerénykedjünk, hanem prezentáljuk! A jelenlegi vezetõk erre nem képesek! Ezt Jurcsányszki úr is jól látja, mert az állomány csöppet sincs megelégedve velük, és valamiért az az érzésem, hogy nem tévedhetnek annyian.
Ha jó képet akarunk tükrözni magunkról, akkor már nem elég látszat-intézkedéseket meghozni és kirúgni néhány száz alkalmazottat, miközben a probléma igazi forrásai megmaradnak. Ebbe az elképzelésbe az is belefér, hogy külsõs, vezetõnek alkalmas személyek tölthessenek be pozíciót. Egy ilyen intézkedés-csomag biztosan elgondolkodtatná az Alkotmányos Király urat is egy jól felvezetett és teljes körû tájékoztatással megspékelve ( anomáliák: kinek és milyen szívességeket intéz jó pénzért a cég, mik azok a kényelmi szolgáltatások amelyek megnövelik a létszámot és a költségvetést…) elérhetnénk, hogy talán még volna némi esélye Kovács János objektum õrnek (aki 10M-ós hitelt vett fel, mert biztosnak látszó állása volt) is a cégnél maradni.
Diktátor úr, hadd ne kérjek elnézést mindazért, amit írtam. Hangsúlyozom, ez érzik itt az „alvégen”. Ön amikor dönt, nem csak saját magát képviseli, és ez sajnos nagyon nem így csapódik itt le. Olyan, mintha Ny. Zolit csak tegnap temettük volna el. Higgye el, következményei vannak mindannak, amit valamikor teszünk, vagy nem merünk megtenni. Több áldozata is lehet még a jelenlegi helyzetnek, és ez egyáltalán nem vicc. Ne hagyja, hogy a „szandál” becenevet a „féleszû” váltsa fel. Ez minden itt dolgozóra nézve sértõ! Azt látom, hogy a cég morális válságban van. Azt tapasztalom, hogy a Diktátor úr nem bízhat a vezetõiben, akik ott „vezetik meg” ahol szinte akarják. Itt nincs sem barátja, sem pedig tisztelõje, de sajnos abból amit a „házon kívüliek” véleménye tükröz, szintén ezt a benyomást lehet leszûrni.
Így nem lehet irányítani a szervezetet, még egy ilyen „nonprofit szakkört” sem, ahová sajnos degradálódtunk. Ön lehet, hogy optimista még és nem így látja a helyzetünk, és lehet, hogy túlzóak azok az aggályok ahogy a dolgozók értékelik a helyzetünket. Kívánom, hogy legyen igaza! Ha szerény vérveszteségekkel bár, de megússzuk ezt az „átszervezést” kérem akkor is merengjen el azon, hogy sürgõs és mélyreható változtatásokat kell itt eszközölni. Jelen pillanatban azt gondolom, hogy egyetlen mentõöve a szervezetnek mégis Ön. Ha képes lenne felvállalni súlyos döntéseket, melyek a mostani vezetõi gárdával kapcsolatosak, miközben elismerné azt is, hogy vezetõi gyakorlatában eddig sok hibát követett el a maga részérõl, nos, az Alkotmányos Király úr talán meglepetésében azt fogja mégis mondani, hogy félreismerte Önt, és talán ad még egy esélyt. Lélektanilag ezt a variációt tudom elképzelni, persze tisztában vagyok azzal is, hogy itt sokkal bonyolultabb összefüggések és összefonódások is lehetnek a háttérben, amiért Ön ezt a „huszárvágást” mégsem meri felvállalni. Az sem lehet mentség, hogy a többi rendõre és más vezetõk sem vállalnak fel hasonló döntéseket, hanem kivárnak, és hagyják magukat manipulálni, miközben maguk is manipulálnak másokat. Figyelmébe ajánlom azt a céget még egyszer- aminek a vezetését elvállalta-, és azon emberek széles körét akik becsülettel dolgoztak eddig. Ön felelõsséggel tartozik mindezekért.
Eddigi tapasztalatom szerint, ez a munkám sem tart nagy érdeklõdésre számot, de nem is ezt a célt szolgálja. Szívesen elmondom szóban is a szakmai és esetleg a magánvéleményem, mert ezekrõl a dolgokról beszélni kell. Azt is tisztán látom hogy semelyik vezetõnek nem leszek „kedvence” ezek után, de ez nem hat meg, mert eddig sem voltam az.
Szeretném, ha ezen információk a birtokában lennének, amikor majd képviseli a céget a határidõ lejártakor, mert én tényleg tartok tõle, hogy lesznek akik „besokallnak” (mint ahogy már vannak is jelek) ha a sorsuk rosszabbra fordul, és ezért én is érzek felelõsséget. Sajnos olyan deja vu érzésem van, mintha már korábban is követtem volna el hasonló „esztelenséget”, melyre választ késõbb úgy kaptam, mintha csak saját fantáziavilágom szüleményét vázoltam volna fel Önnek. Kis elégtétel volt akkor is a számomra, hogy végül mégis rájött (egy pillanatra legalább), hogy Ágota esztelensége nem merõ fikció és beosztotti sértettség szülte vélemény, hanem tény. Ehhez ezt nyilván a saját bõrén kellett megtapasztalnia, mint ahogy szemmel láthatóan ennek most is így kell történnie. Nem volt igaza akkor sem, és most sem lesz ha úgy véli, hogy amit itt leírtam, szimplán magánvélemény.
Meghallgatom az embereket, figyelek arra amit mondanak és amit tesznek. Nekem többet mond egy „pilóta” vagy egy „kiber” elejtett mondata, mint a hivatalos vezetõi vélemény.
Pásztor adjutáns legyen tanúm, hogy az elmúlt idõszakban is számolatlanul próbáltam közléseket eszközölni ezekben a kérdésekben. Minderre való tekintettel vállalom a szakmai felelõsséget minden szavamért és tettemért is, amit csak ezek után fogok elkövetni! Úgy gondolom, hogy ezzel még messze nincs elintézve az „ügy”, de mindenben ami racionális és ami nem, továbbra is állok rendelkezésére.
Szakmai tevékenységéhez kívánok nagy bátorságot és bölcsességet!
Tisztelettel, Posta Imre Szakpszichológus
Budapest,2006-06-27
Magyarázatként annyit fûznék még hozzá, hogy Ágota, rémálmaimban az elõzõ fõhumánstratéga volt, akinek a személye a cég teljes állománya körében nem élvezett osztatlan bizalmat. Pszichológiailag is kérdéses volt (vagy még pontosabban: nem is volt kérdéses) a vezetõi alkalmassága. Hihetetlen energiákat volt képes mozgósítani a beosztottak, és általában az állomány utálat mirigyeiben. Róla még késõbb lesz szó. Ny. Zoltán volt a helyettese, majd pedig az új helyettes helyettese. Halálát megelõzõen három héttel szinte könyörgött, hogy menjek be a diktátorhoz, mert már nem bírja azt a lelki terrort, amit Ágota és a jelenlegi fõhumánstratéga mûvelnek. Levittem magammal a diktátori elõtérbe, és kértem Dr. Pásztor adjutánst, hogy intézze el nekünk a generalisszimusszal való találkozást. Zoli, az adjutánsnak jól kipanaszkodta magát, de természetesen a diktátor elvtárs nem ért arra rá, hogy fogadja. Ez karácsony elõtt történt. Szabadságomról visszajõve értesültem arról, hogy kórházba került, és 2004 január derekán meghalt. Most pedig mindenki szabadon azt gondol minderrõl, amit akar.
Götcz Inga külhonmagiszter asszony gépkocsivezetõjét hozzám küldték vizsgálatra. Amikor magiszterré választották, bekerült a Köztávolságtartó Õr-véd Egylet által adjusztált személyek közé. Korábban már jól bevált szolgálati gépjármûvének pilótáját kívánta megtartani, ezért a fiút állományba vettük. Korábban ezt tettük a Cseresznyési volt Alkotmányos Király úr biztonsági embereivel is. Errõl cikkeztek sokat, kritizálva, hogyan lehet „üvegszemû és sánta” gárdistája az Alkotmányos Királynak. Hát így! Nekem már napokkal korábban szóltak, hogy tudom-e, mi a dolgom ezzel kapcsolatosan. Álmatlan éjszakáim voltak azért, mert arra gondoltam, hogy ha a vizsgálaton alkalmatlannak minõsül, akkor ezt a döntésemet föl fogom vállalni és abból nem kis balhé lesz. Az is gondot okozott, hogy megtudtam, a diktátor nem meri felvállalni a felelõsségét annak, hogy a magiszter asszonnyal közölje azt, ameddig nem képezzük ki a gépkocsi vezetõjét biztonsági gépkocsi vezetõvé, addig valaki mással fogjuk helyettesíteni. A gépkocsi vezetõ és a biztonsági gépkocsi vezetõ között rengeteg szituációs gyakorlás, a fegyver használatának és rendõre ismereteknek az elsajátítása a különbség. Ez minimum ég és föld közötti differenciával azonos. Képzeljék el, hogy ma még civilek, holnaptól pedig teljes joggal intézkedõ rendõrék. A gondviselésnek hála, a fiú nagyon magas színvonalon teljesítette a pszichológiai vizsgálat kritériumait, és a humánstratégák is megtették azt a szívességet, hogy a felvételi lapjára gépkocsi vezetõ státuszt biggyesztettek. Az mellékes, hogy információim szerint biztonsági gépkocsivezetõként dolgozott már másnap.
Dr. Morál ezrelék, amikor a céghez álmodtam magam a kiképzõk fõnöke volt. Már akkor is erõsen sántított a jobb szemére, de az nem is fontos abban a beosztásban. Remekül elüldögélt a számítógépe mellett és unalmában ifjú fiú testecskék anatómiai részleteibe ásott bele vizslató tekintetével. Többször is baki volt, amikor kollégák rajta csípték ezen. Már szinte mindenki tud errõl a házban, mert híre legendás. Köpönyegét már akkor is elõszeretettel forgatta, mindig a politikai meteorológiai helyzetnek megfelelõen. Én nem is tudom melyik sportágban volt igazán kiváló, hogy így ura lehetett világbajnok lövésznek, sok danos tusakodóknak. Nem tudok róla, hogy a cégnél valaha is kiképzést tartott volna, ha csak nem a korábbi szolgálati helyén, ahonnan állítólag azért kellett eljönnie, mert fiatal és csinos beosztottjával tornagyakorlatokat végeztetett a saját irodájában. A gyakorlat formája: bokafogás elõre, meztelen picsával. A gyakorlat célja: aranyér vizit szemrevételezés technikájával, polírozott heregolyó tisztaságának felmérése. Állítólag beosztott kollégája rányitott eközben, aztán meg volt nagy hebegés-habogás. Késõbb még ettõl is cifrábbakat álmodtam róla. Majd elmesélem.
Dr. Pásztor információi szerint a diktátor nagyon maga alatt volt az Alkotmányos Király úrtól kapott ultimátum miatt és nem volt új ötlete hogyan szervezze át ezt a nyomorult Köztörv-t, hogy továbbra is megmaradjon szerény játékszere, miközben végre is hajtsa az átszervezést. Ciki a dolog, mert ha minimálisra veszi a létszámot akkor esetleg megszûnhet generalisszimuszi státusza is, ugyanis oda elég lehet egy ezrelék rendfokozatú hozzá nem értõ tutyi-mutyi brancs-tag is. Messze át tudtam érezni ezt a dilemmát, ezért azon igyekeztem, hogy jól kihúzzam a csávából szegényt. Tiszta Õrlet! Mire képes az ember csak azért, hogy elfogadják?
ORBITÁLIS RENDÕRE-FÕKÁPLÁNSÁG
KÖZTÁVOLSÁGTARTÓ ÕR-VÉD EGYLET
HUMÁNSTRATÉGIAI KÜLÖNÍTMÉNY
Szanitéc Osztály
SZABÓ FERENC r.fõstrázsamester
rendõreségi fõtanácstalan
diktátor
Helyben
Tájékoztatás
Diktátor úr, a következõ javaslatokat szeretném a figyelmébe ajánlani megfontolás végett.
Nézõpontom szerint az Õrlet jövõje attól függ, hogy elõ tudunk-e rukkolni egy életképes és minden szakmai kritikát álló koncepcióval. Nem biztos, hogy azon kellene „tengõdnünk”, hogy mennyi embertõl szabaduljon meg a cég, hanem az a kérdés, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága a szervezetnek? Mi is a szervezet küldetése, mi a célja? Biztonságpolitikai és protokoll szakemberek olyan tanulmánnyal állhatnának elõ, ami korrekt módon vázolja fel a szervezet létezésének szükségességét. Az, hogy kellünk-e, az nem lehet kérdés ebben a terrorveszélyes idõszakban. Az, hogy egy szervezet alatt összpontosítva kell-e léteznünk, ez sem lehet vita tárgya. Az, hogy a rendõreség keretein belül kell-e folytatnunk ezt a tevékenységet, az már kérdéses. Szerintem az Alkotmányos Király közvetlen alárendeltsége indokolt, de lehetnek más felvetések is (de egyik sem szabad, hogy politikai hangsúlyú legyen). A szakmai tanulmány összevetéseket kellene tartalmazzon más nemzetek hasonló szervezeteirõl, azok létszámáról és „ütõképességérõl” . Ez indokolná a jelenlegi erõ és eszköz park nem csak megtartását, hanem esetleges bõvítését is. Ez annyit tesz, hogy elsõ megközelítésben nem is lehet kérdés a létszámleépítés, hanem éppen bõvítés szakasza az idõszerû ( mert a nemzetközi helyzet fokozódik, mert sok a csalódott és „gyagyás” ember…) Például, én el tudnék képzelni egy közel 300-as kontingens felszerelését és kiképzését, a közeljövõ veszélyeire való tekintettel. (Ha nem mennek bele, legalább a mostani keretlétszámhoz lehetne ragaszkodni.)
Logikusan végiggondolva természetes, hogy egy szakmailag korrekt indoklású tervet nem szívesen utasítana el az Alkotmányos Király úr, mert vállalnia kellene az ezzel járó, saját és az emberei biztonságát érintõ felelõsséget is. A létszám duzzasztása egy nagyon komoly személyzeti szakmai munkát igényelne, és a kiképzés hihetetlen nagy erõvel kell, hogy részt vegyen ebben a munkában. Ez a már itt lévõ állományt is érintené. Csak az maradhatna, aki tényleg tud valami extrát teljesíteni, nem csak fecseg. Rossz fényt vetnek ránk a bicegõ, túlsúlyos, és nem túl értelmes kollégák. Az alapelv a magas szakmai nívó és a” megfelelõ embert a megfelelõ helyre” – koncepció.
Ebben lényeges szerep jutna a pszichológiának is a kiképzõkkel kart öltve és a parancsnokokkal napi kapcsolatot tartva. Fejlesztés, csapatépítõ tréningek, szakmai elõmenetel- egyfajta kiszámítható karrier-terv és életpálya a dolgozóknak, a szolgáltatást igénybe vevõk felé pedig a kompetencia és korrektség sugárzása. Ez kellene legyen az új „imidzsnek”! Tényekkel kell érvelni. Az ehhez szükséges forrásokat egyik részrõl, a nem a védelmi-biztonsági célokat szolgáló „sallangok” megszüntetésébõl ( Lásd: Kinek milyen extrákat fizetünk; telefonszámlák, gépkocsi használat; töréskárok; és még sok egyéb amirõl most inkább hallgatunk) , illetve civil és más rendõre szervezeteknek nyújtott szolgáltatásokból fedeznénk ( garázs kapacitásának kihasználása, profi kiképzés, pszichológiai szûrés, oktatás, szakértés…lehet ötletbörzézni). Gyakorlatilag sok mindent ki tudnánk gazdálkodni magunk is, tehát nem kellene nagy extra állami invesztíció a cég mûködtetéséhez. No persze takarékoskodnánk is és ehhez a vezetõknek nagy önmérsékletre kellene szert tenni. Korrupciót beszüntetni, és még a látszatától is megszabadulni. Ehhez kapcsolódóan a szükséges személyzeti döntéseket meg kellene hozni. Csökkenteni a végrehajtók és a vezetõk közti szinteket (távolságot). Átszervezni a jelenlegi vezetõi gyakorlatot, és a vezetõi szinteket minimalizálni, a vezetõknek döntési jogkört biztosítani, a felelõsség vállalása mellett. Ez pezsdítené a kommunikációt, megkönnyítené az információ áramlását és felelõsség vállalásra kényszerítené a vezetõket.
A vezetõ nem kiváltságos lenne, mert az elkövetett hibákat számon lehetne kérni rajta. Magától értetõdik, hogy plusz juttatások akkor járnának, ha plusz teljesítés van mögötte. A jelenlegi jutalmazásos és pótlékos rendszer teljes körû felülbírálása. Ne „pofára” menjen, vagy éppen esedékesség szerint. Napi kapcsolata legyen a felsõ szintû vezetõségnek (csúcsvezetõk) az állománnyal. Járjon és éljen köztük is, ne csak az irodájában, vagy a tenisz-placcon, esetleg az uszodában sütkérezzen a glóriájában.
Ittasan ne ellenõrizhesse a beosztottjait egyik vezetõ sem. Lehessen szolgálati jogorvoslattal élni az elöljárókkal szemben is, és ha köztörvényes vagy egyéb bûncselekményt, vagy szabálysértést követnek el, a tiszteknek is felelniük kelljen a tetteikért ( a Szolgálati Szabályzat értelmében és szellemében). A belsõ ellenõrzés, belsõ ellenõrizzen és az ellenõrzések cenzúrázatlan anyaga legyen hozzáférhetõ legalább bizonyos szintek felett, de ne legyen tabu annak tartalma. Az állomány fegyverzete és ruházata legyen modern és a szakmai elvárásoknak megfelelõ… és még folytathatnám tovább is.
Alakítsunk ki egy identitást az itt dolgozóknak. A rendõrék vágyjanak arra, hogy itt dolgozhassanak, és ha már nem dolgozhatnak itt, legalább átmehessenek presztízs-veszteség nélkül a társszervek valamelyikéhez. Ehhez is a kiképzés hatékonyságának és a pszichológiai alkalmassági kritériumok szigorítására, növelésére van szükség
Más rendõre szervekkel való kapcsolatunk legyen korrekt és nem lenézõ. Ez szintén vezetõi diplomáciai kulcskérdés. Alázat de nem megalázkodás. Korrektség! Számítani lehessen ránk és mi is számíthassunk rájuk.
A külföldi társszervezetekkel napi kapcsolat, együttmûködés. Ennek képviseletét, szakmai koordinátorát kinevezni.
Az Alkotmányos Király közvetlen alárendeltségébe tartozás elõnye a közvetlen kapcsolat. Igények felmérése, kielégítése, ugyanakkor szigorúan szakmai elveken történõ mûködtetése. Mi felelünk az õ biztonságáért szakmailag, emberileg pedig õ szavatolja a mi biztonságunkat, bármely kormány is van hatalmon. Csak akkor értheti meg igazán, hogy mi a dolgunk, ha ebben mi segítünk neki. Ehhez viszont nekünk kell elõször tisztáznunk, hogy mi is a feladatunk.
Másik stratégia:
Következõ esetleges túlélõ stratégia az lehet, hogy teljesen ledegradáljuk a jelenlegi szervezet szerepét, funkcióját és az itt dolgozók szakmai és emberi alkalmasságát. Nem vagyunk jók semmire és gyakorlatilag haszontalan fenntartani egy ilyen költséges szervezet. Ugyan a biztonságpolitikai helyzet ennek ellent mond, de ennyi elnyûtt tehetetlen és kiégett ember nem is kell ahhoz, hogy megvédje a kormány testi épségét. A dolog egyszerû. Magunk kellene kérjük a feloszlatásunkat minél elõbb, mert elismerjük, hogy nem vagyunk képesek ellátni a feladatunkat, sõt azt sem tudjuk, hogy mi az, mert már annyira sok minden egyéb rakódott ránk. Ez egy paradoxon.
Nyilván minden kicsit is józanul gondolkodó ember belátja, hogy szükség van egy ilyen szervezetre, ezért nem fog egyetérteni velünk, hanem õ kezd el harcolni a feloszlatásunk és a lehetetlen átszervezésünk ellen. Nem ragozom tovább.
A gondot ott látom, hogy ennek a koncepciónak a felvezetéséhez egy még a hitelét nem vesztett személy kell, akit az Alkotmányos Király úr is elfogad, mert partnerének tekinti.
Profi módon elkészített anyagot kell letenni az asztalára, miközben az a nagyon jó felfogó képességû ember elõ vezeti a koncepciót, a mostani hátrányainak említése mellett az új elõnyeinek méltatása közben.
Hiába jók az elképzelések, ha a megvalósításukhoz szükséges jelenlegi apparátus erre a már elõzõ tájékoztatásban említett okok miatt képtelen. Tehát ezt egy friss gondolkodású, lendületes csapatnak kellene megvalósítani. Nem tudom kik lennének azok az emberek, de én az Alkotmányos Király helyében egy külsõs „civil” bizottsággal tájékozódnék ebben a kérdésben. Ez nem veszélyezteti a koncepciót. Ha mégsem mûködik semmi abból a tervezetbõl ami papíron nagyon jónak tûnik , tisztességesen hangzik, hát kiderülhet legalább a hátsó szándék, hogy mi is mozgatja a szálakat. Ez sem baj, de legalább kiderül!
Diktátor úr! Hangsúlyozom, semmilyen lobby-érdek nem áll a hátam mögött, és bár tudok sok mindenrõl ami miatt így alakultak a dolgok, most arról beszéltem, hogyan lehetne újra kezdeni. Ebben a tervben nem biztos, hogy az Ön személye szerepet kapna, de ez engem személy szerint nem is érdekel. Tisztán szakmailag közelítettem a dologhoz és véleményem szerint csak így van értelme a továbbiakban ezt a céget üzemeltetni. Bár a részretekrõl lehet vitatkozni, a „fõ csapás iránya” nem lehet kétséges.
Szakmai tevékenységéhez kívánok nagy bátorságot és bölcsességet!
Tisztelettel,
Budapest,2006-06-29
Posta Imre
Szakpszichológus
A két levél átadását követõen a már régen eltervezet szabadságomra távoztam. Higgyék el nekem, hogy minden nap minden napszakában minimum sokszor arra gondoltam, hogy vissza fog rendelni Szabódó fõstrázsamesterem és legalább annyi kérdést tesz fel nekem, ameddig bármilyen idegen nyelven el tud számolni. (Noha angol oktatására a cég már sokszor sokat költött, de a kanadai delegáció látogatása óta valahogy mégis ráragadt a „General Yes” becenév. A történelem ismétli önmagát. Ulászló királyunk is csak „dobzsézni” tudott, ami annyit tesz, „jól van”. A mi generalisszimuszunk sem adja alább. Királynak lenni jó!). Vágyaimba kétség is férkõzött, mert korábbi tájékoztatómra sem kaptam tõle semmilyen választ, pedig -ahogy a késõbbiekben azt még látni fogják-, elég nyíltan fogalmaztam már korábban is. A Nagy Bölcs ezúttal is hallgatott, mint a sír. Július végére már én is lehiggadtam kissé, de csak a feleségem a megmondhatója, hányszor és milyen formában emlegettem fel odahaza a leveleimet, melyeket fõstrázsamesterem még csak szóra sem méltatott. Az általa alkalmazott kommunikációs trükkel a rendõrék sokszor élnek, és azt az „agyonhallgatás taktikájának” nevezik. A meg nem történtté tevés sumák és alattomos fajtája, a kellemetlen és nem kívánatos eseményekkel, emlékekkel, dolgokkal való szembesülés elég primitív elhárító mechanizmusa. Ahogy a közmondás tartja: „Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.” Vagy egy másik ide vonatkozó passzus alapján: „A hallgatás: beleegyezés.” A levelekben megemlített jelenségek számomra és mindenki más számára aki a cég alkalmazásában állt ismert volt. Nem állítom, hogy mindenki tudott mindenrõl, mert az képtelenség lenne, de a saját szakterületén történõ furcsa esetekrõl és pletykákról, baráti beszélgetésekbõl az egyéb területeken elõforduló délibábos jelenségekrõl mindenkinek volt fogalma, s ebbõl következtethetett arra, hogyan mûködik a szervezet."
Ezt egy év múlva küldtem Takács Albertnek! De naiv is voltam akkor még.
Tisztelt Miniszter Úr!
Boldogsággal töltött el, hogy a Duna Televízió épületében néhány szót válthattam Önnel, miután a Fõkapitány úrral is alkalmam nyílt eszmét cserélni. Csekély tapasztalataimmal most sem szeretném zavarni, de kénytelen vagyok, mert a közügy, amelyet magamra vállaltam Önre is tartozik. A minisztérium honlapján mindenki számára nyilvánvalóvá tett krédó ma már némi iróniával tölt el. Higgye el nekem, sokkal nagyobb a baj a rendõrségnél, mint azt a laikus sejtené. Nem csak az Õrezred szakmaiságát érinti az összefonódások kérdése, hanem a teljes rendszer menthetetlenül beteg. A rendõrök nélkül nem lehet a rendõrök problémáit megoldani, és ami most van, az inkább emlékeztet a maffia tevékenységére, mint a tisztességes munkavégzésre, miközben nem a közrendõrökre gondolok leginkább. A Köztársasági Õrezred „kirúgott” pszichológusaként megélt események hihetetlen nagy tanulópénzként összegzõdtek a számomra, segítve az összefüggések felismerésében . A cégemnél a fiúkat terrorban tartják, „gyúrják” õket, nehogy õszintén valljanak az ügyészeknek, akiket szintén a tábornoki brancs irányít. Nehéz lesz a szekeret ebbõl a kátyúból kihúzni. Sok mindenrõl van tudomásom, és amikor azt az ajánlatot teszem Önnek, hogy beszéljünk, akkor nem az vezérel, hogy visszaszerezzem a jogtalanul elveszített állásomat, hanem a rend és az igazságosságba vetett naiv hitem.
Ha úgy gondolja Miniszter Úr, hogy meghallgatásra méltatja egyik, „csekély értelmû” tudós társát, kérem, jelezze felém!
Köszönettel és tisztelettel,
Szigetszentmiklós, 2007-06-11
Posta Imre
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Kore
- 2013. August 11. 18:07:34
#12 |
csaje
- 2013. August 11. 19:01:38
#13 |
osmagyar
- 2013. August 11. 20:06:07
#14 |
tour
- 2013. August 12. 08:36:15
#15 |
apacuka11
- 2013. August 12. 13:14:59
#16 |
csaje
- 2013. August 12. 14:25:06
#17 |
postaimre
- 2013. August 15. 12:48:20
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.