Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Titkos háború Nagy-Britanniában
Augusztus 10-én lesz a 70. évfordulója annak a találkozónak, amely sorsdöntõ volt a görögök számára. 1943-ban a görög felszabadító mozgalom képviselõi Kairóba érkeztek, hogy az ország háború utáni felépítésérõl tárgyaljanak.
Görögországban akkor óriási volt a baloldali erõk befolyása és a kommunizmus elõtt nyitva állt az út. Nagy-Britannia azonban, aki félt, hogy a vörösök megerõsödnek a Balkánon, II. Konstantin királyt támogatta. A kairói találkozó eredménye a monarchisták és a kommunisták közötti ellentét kialakulása lett, amely polgárháborúvá nõtte ki magát.
A II. világháború elején a nácik elfoglalták Görögországot, ahol azonban ellenállási mozgalom mûködött a Nemzeti Felszabadító Front vezetésével, akiknek soraiban elsõsorban baloldaliak és kommunisták foglaltak helyet. A Front fegyveres ereje a Görög Népi Felszabadító Hadsereg lett, a legnagyobb ellenállási mozgalom Görögországban, amely élvezte a polgárok többségének a bizalmát.
A baloldaliak megerõsödése aggasztani kezdte Nagy-Britanniát, amely attól tartott, hogy a Balkánon elterjednek a kommunista eszmék. Annak érdekében, hogy megakadályozza a mozgalom megerõsödését, London találkozót szervezett Kairóba, ahol összegyûltek Görögország felszabadító mozgalmának képviselõi, a brit kormány valamint a görög király, II. Konstantin, aki még 1941-ben, rögtön a hitleri csapatok betörése után elhagyta Görögországot. A felszabadító mozgalom képviselõi egy népi kormány megalakítása mellett szólaltak fel. Ugyanakkor II. Konstantin nem akart lemondani a hatalomról, ebben pedig aktívan támogatta õt Churchill és Roosevelt.
Egy kemény harc kezdõdött a baloldali erõk és a britek között. 1944 decemberében Athénban tömeges tüntetéseket tartottak a kommunisták támogatására.
Az amerikai katonai támogatásnak köszönhetõen a brit vezetésnek hamar sikerült hatást gyakorolni a görög baloldali erõkre és 1945. január 11-én aláírták a béke-megállapodást. 1946 szeptemberében visszatért Görögországba a király és népszavazást tartottak. Felállítottak egy független megfigyelõ bizottságot a szavazás tisztaságáért, de a bizottság egyik tagja szerint, „ez maga volt a vicc”. Semmilyen szabad választásról nem volt szó. A monarchisták és a partizánok közötti konfliktus polgárháborúba fulladt, amely 1949 õszéig tartott. A döntõ szerepet ebben a háborúban a kommunista Jugoszlávia játszotta. A Szovjetunióval kezdõdõ viták miatt ugyanis Tito 1949-ben lezárta a határait Görögországgal. Így a görög partizánok elestek az alapvetõ segítségtõl és kénytelenek voltak véget vetni a harcnak.
Ezzel a hidegháború kezdetére Nagy-Britannia képes volt, hogy a maga módján rendezze át Európa térképét és megkapja saját bérencét a Balkáni térségben.
Link
Görögországban akkor óriási volt a baloldali erõk befolyása és a kommunizmus elõtt nyitva állt az út. Nagy-Britannia azonban, aki félt, hogy a vörösök megerõsödnek a Balkánon, II. Konstantin királyt támogatta. A kairói találkozó eredménye a monarchisták és a kommunisták közötti ellentét kialakulása lett, amely polgárháborúvá nõtte ki magát.
A II. világháború elején a nácik elfoglalták Görögországot, ahol azonban ellenállási mozgalom mûködött a Nemzeti Felszabadító Front vezetésével, akiknek soraiban elsõsorban baloldaliak és kommunisták foglaltak helyet. A Front fegyveres ereje a Görög Népi Felszabadító Hadsereg lett, a legnagyobb ellenállási mozgalom Görögországban, amely élvezte a polgárok többségének a bizalmát.
A baloldaliak megerõsödése aggasztani kezdte Nagy-Britanniát, amely attól tartott, hogy a Balkánon elterjednek a kommunista eszmék. Annak érdekében, hogy megakadályozza a mozgalom megerõsödését, London találkozót szervezett Kairóba, ahol összegyûltek Görögország felszabadító mozgalmának képviselõi, a brit kormány valamint a görög király, II. Konstantin, aki még 1941-ben, rögtön a hitleri csapatok betörése után elhagyta Görögországot. A felszabadító mozgalom képviselõi egy népi kormány megalakítása mellett szólaltak fel. Ugyanakkor II. Konstantin nem akart lemondani a hatalomról, ebben pedig aktívan támogatta õt Churchill és Roosevelt.
Egy kemény harc kezdõdött a baloldali erõk és a britek között. 1944 decemberében Athénban tömeges tüntetéseket tartottak a kommunisták támogatására.
Az amerikai katonai támogatásnak köszönhetõen a brit vezetésnek hamar sikerült hatást gyakorolni a görög baloldali erõkre és 1945. január 11-én aláírták a béke-megállapodást. 1946 szeptemberében visszatért Görögországba a király és népszavazást tartottak. Felállítottak egy független megfigyelõ bizottságot a szavazás tisztaságáért, de a bizottság egyik tagja szerint, „ez maga volt a vicc”. Semmilyen szabad választásról nem volt szó. A monarchisták és a partizánok közötti konfliktus polgárháborúba fulladt, amely 1949 õszéig tartott. A döntõ szerepet ebben a háborúban a kommunista Jugoszlávia játszotta. A Szovjetunióval kezdõdõ viták miatt ugyanis Tito 1949-ben lezárta a határait Görögországgal. Így a görög partizánok elestek az alapvetõ segítségtõl és kénytelenek voltak véget vetni a harcnak.
Ezzel a hidegháború kezdetére Nagy-Britannia képes volt, hogy a maga módján rendezze át Európa térképét és megkapja saját bérencét a Balkáni térségben.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
keepfargo
- 2013. August 12. 07:05:11
#2 |
9323
- 2013. August 12. 12:44:54
#3 |
apacuka11
- 2013. August 12. 14:15:17
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.