Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kína és Oroszország az együttmûködés útján
Oroszország és Kína körülbelül 4300 kilométer közös határvonallal rendelkezik, ennek ellenére viszonyukat nem mindig jellemezte az együttmûködés. Az elmúlt években - fõleg hónapokban- azonban a két ország minden eddiginél szorosabbra fûzte kapcsolatait, és így együtt lépnek fel azért, hogy jobban érvényre juttassák saját nemzeti érdekeiket a nemzetközi politikai és gazdasági színtéren.
Márciusban, beiktatása után csupán néhány nappal Kína új elnöke, Hszi Csin-ping látogatást tett Vlagyimir Putyin orosz elnöknél, aki ekkor több bilaterális szerzõdést is aláírt Pekinggel. Putyin 2012-es visszatérése óta nem felhõtlen a kapcsolata a Nyugattal, és most az õ imázsának is jót tett, hogy egy ennyire növekvõ gazdaságú országgal köthetett szövetséget.
Az együttmûködés legjelentõsebb színtere az olajkérdés, a globális olajpiac egyik legnagyobb volumenû megállapodását kötötte meg a két ország júniusban. Ennek értelmében az orosz Rosznyeft 270 ezer milliárd dollár értékben szállít Kínának, megkétszerezve az addigi mennyiséget. A politikai indíttatást jelzi, hogy Oroszország nagyon alacsony árat szabott az olajnak. Ezzel beismerte, hogy hajlandó gazdasági érdekeit bizonyos mértékben feladni azért, hogy új politikai partnert találjon magának- és azt hosszú távon meg is tudja tartani. Azzal, hogy ezek után ilyen mennyiséget exportál Kínának, alapvetõen meg tudja változtatni a szállítás eddigi, fõleg európai orientáltságát. Putyin azt nyilatkozta a júniusi megállapodással kapcsolatban, hogy a fejlesztésekben fõleg az energiaiparra és a high-tech technológiákra fognak alapozni, ezzel magyarázható a szállított olajmennyiség.
Az olajmegállapodáson kívül még egy esemény ragadta meg igazán a nemzetközi sajtó figyelmét: Oroszország és Kína közös hadgyakorlata. A két ország 2005 óta rendez ilyen gyakorlatokat, ám a júliusi az eddigi összeset felülmúlta nagyságában. Fõleg azért aggasztotta ez a nagyhatalmakat - leginkább az Egyesült Államokat -, mert hónapok óta feszült volt a viszony az ENSZ-ben. Kína és Oroszország együtt próbálták megakadályozni az Asszad-rezsim elleni intervenciót, valamint a két ország több külpolitikai kérdésben is közösen foglalt állást. Érthetõ tehát, hogy Washingtont aggodalommal töltötte el a történelmi nagyságú hadgyakorlat. Ráadásul még ebben a hónapban is rendeznek egy közös gyakorlatot a terrorizmus ellen - természetesen a legmodernebb harcászati felszerelésekkel.
Mindeközben az egymással való kereskedelmet is próbálja élénkíteni Moszkva és Peking. Egy márciusi találkozón azt a célt tûzték ki, hogy ennek volumene 2015-re 100 ezer milliárdos, 2020-ra pedig 200 ezer milliárdos nagyságrendet fog elérni. Hozzá kell azonban tenni, hogy a próbálkozások ellenére 2013 elsõ felében 1,2 százalékkal csökkent köztük a kereskedelem, visszaesve 43,18 miliárd dollárra. Hogy ezt javítsák, a következõ években fel szeretnék lendíteni a határ menti és a kikötõi kereskedelmet. Ez pedig további közös munkát kíván a szállítási infrastruktúra fejlesztésében.
Az élet egyéb területein is egyre aktívabbá válik az együttmûködés, például a médiában. Július végén két kínai TV csatorna sugárzását indították el Oroszországban. Az államok közötti megállapodások után ez volt az elsõ alkalom, hogy magáncég is beszállt a kapcsolatok építésébe. A médián kívül élénkíteni akarják az együttmûködést még az infrastruktúra-fejlesztésben, a beruházásokban, a kutatásban és a környezetvédelemben.
A legtöbb szakértõ szerint a Kína és Oroszország közötti egyre élénkülõ kapcsolatoknak az Egyesült Államokkal szembeni fellépés a legfõbb oka. Ezt mutatja az is, hogy a két ország közös segítségével tudott eljutni a menekülõ CIA ügynök, Edward Snowden Hong Kongból Moszkvába. Úgy gondolják, az USA indokolatlanul nagy szerepet tölt be a világpolitikában, hiszen annak alapvetõ struktúráját még a hidegháborúra és az azt követõ idõszakra tervezték. Szeretnék õk is a gazdasági és geopolitikai helyzetüknek megfelelõ hatalmat megkapni.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az a nemzetközi fórum, ahol mindkét országnak nagy szerep jut vétójoga révén. Ezért is használják ezt az eszközt arra, hogy egységesen érvényre juttassák külpolitikai koncepciójukat. Alapvetõen mind Oroszország, mind pedig Kína úgy véli, hogy tiszteletben kell tartani az országok szuverenitását. Ezért állnak ki amellett, hogy az országok maguk oldják meg határon belüli konfliktusaikat. Természetesen általában ez is a két ország nemzeti érdekeit szolgálja, hiszen etnikai konfliktusok mindkét államban akadnak, és nekik is érdekük, hogy ezt önmaguk kezelhessék. Kína és Oroszország együttes fellépésének volt következménye az is, hogy a Biztonsági Tanácsban gyakorlatilag lehetetlenné vált egy közös beavatkozás indítása Szíria ellen.
Az egységes fellépés mögött azonban rengeteg konfliktus és érdekütközés van Kína és Oroszország között. Moszkva tart a kínai bevándorlók tömegétõl a távol-keleti országrészen- ami ilyen hosszú határvonalnál valós veszély lehet. A közös hadgyakorlatok ellenére pedig félnek a hatalmas népességû ország katonai erejétõl. Amikor Peking területi követeléssel állt elõ a Dél-Kínai-tengeren, Moszkva egyszerûen visszavonult a vitától ahelyett, hogy kiállt volna új szövetségese mellett. A nyílt állásfoglalással szembe került volna olyan fontos kereskedelmi partnereivel, mint amilyen például Vietnám - ahová újabban katonai tengeralattjárókat szállít. A tartózkodásért cserébe aztán Kína nem állt Oroszország oldalán a Grúziával folytatott vitában.
Kereskedelmi szempontból is inkább riválisok, mint partnerek. Mindkét ország fontos exportcélpontja Közép-Ázsia. Ebben a térségben azonban a kínai exportõrök egyértelmûen jobban teljesítenek. 2012-ben - Üzbegisztánt kivéve - minden ország nagyobb áruforgalmat bonyolított le Kínával, mint Oroszországgal. Sok szakértõ szerint Oroszország vámuniós törekvése is a kínai térnyerést hivatott visszaszorítani. A két ország közötti gazdasági vitákat azért is nehéz megoldani, mert alapvetõen két teljesen különbözõ profillal rendelkeznek: Kína egy feltörekvõ, exportra támaszkodó, globális, míg Oroszország egy változtatásra nem annyira hajlamos, olajra berendezkedett gazdaság.
A szövetség tehát leginkább csak kívülrõl látszik egységesnek, azonban nemzetközi színtéren kétség kívül hatékonyan fel tud lépni közösen Kína és Oroszország. Ahhoz, hogy lazuljon az együttmûködés, a nemzetközi politikai életnek a valós erõviszonyokat kéne tükrözniük és az Egyesült Államoknak is engednie kéne hatalmából. Ha ez megtörténne, az egy egészen új irányt adna az éppen formálódó ázsiai együttmûködési - és biztonsági rendszernek.
http://kitekinto....des_utjan/
Márciusban, beiktatása után csupán néhány nappal Kína új elnöke, Hszi Csin-ping látogatást tett Vlagyimir Putyin orosz elnöknél, aki ekkor több bilaterális szerzõdést is aláírt Pekinggel. Putyin 2012-es visszatérése óta nem felhõtlen a kapcsolata a Nyugattal, és most az õ imázsának is jót tett, hogy egy ennyire növekvõ gazdaságú országgal köthetett szövetséget.
Az együttmûködés legjelentõsebb színtere az olajkérdés, a globális olajpiac egyik legnagyobb volumenû megállapodását kötötte meg a két ország júniusban. Ennek értelmében az orosz Rosznyeft 270 ezer milliárd dollár értékben szállít Kínának, megkétszerezve az addigi mennyiséget. A politikai indíttatást jelzi, hogy Oroszország nagyon alacsony árat szabott az olajnak. Ezzel beismerte, hogy hajlandó gazdasági érdekeit bizonyos mértékben feladni azért, hogy új politikai partnert találjon magának- és azt hosszú távon meg is tudja tartani. Azzal, hogy ezek után ilyen mennyiséget exportál Kínának, alapvetõen meg tudja változtatni a szállítás eddigi, fõleg európai orientáltságát. Putyin azt nyilatkozta a júniusi megállapodással kapcsolatban, hogy a fejlesztésekben fõleg az energiaiparra és a high-tech technológiákra fognak alapozni, ezzel magyarázható a szállított olajmennyiség.
Az olajmegállapodáson kívül még egy esemény ragadta meg igazán a nemzetközi sajtó figyelmét: Oroszország és Kína közös hadgyakorlata. A két ország 2005 óta rendez ilyen gyakorlatokat, ám a júliusi az eddigi összeset felülmúlta nagyságában. Fõleg azért aggasztotta ez a nagyhatalmakat - leginkább az Egyesült Államokat -, mert hónapok óta feszült volt a viszony az ENSZ-ben. Kína és Oroszország együtt próbálták megakadályozni az Asszad-rezsim elleni intervenciót, valamint a két ország több külpolitikai kérdésben is közösen foglalt állást. Érthetõ tehát, hogy Washingtont aggodalommal töltötte el a történelmi nagyságú hadgyakorlat. Ráadásul még ebben a hónapban is rendeznek egy közös gyakorlatot a terrorizmus ellen - természetesen a legmodernebb harcászati felszerelésekkel.
Mindeközben az egymással való kereskedelmet is próbálja élénkíteni Moszkva és Peking. Egy márciusi találkozón azt a célt tûzték ki, hogy ennek volumene 2015-re 100 ezer milliárdos, 2020-ra pedig 200 ezer milliárdos nagyságrendet fog elérni. Hozzá kell azonban tenni, hogy a próbálkozások ellenére 2013 elsõ felében 1,2 százalékkal csökkent köztük a kereskedelem, visszaesve 43,18 miliárd dollárra. Hogy ezt javítsák, a következõ években fel szeretnék lendíteni a határ menti és a kikötõi kereskedelmet. Ez pedig további közös munkát kíván a szállítási infrastruktúra fejlesztésében.
Az élet egyéb területein is egyre aktívabbá válik az együttmûködés, például a médiában. Július végén két kínai TV csatorna sugárzását indították el Oroszországban. Az államok közötti megállapodások után ez volt az elsõ alkalom, hogy magáncég is beszállt a kapcsolatok építésébe. A médián kívül élénkíteni akarják az együttmûködést még az infrastruktúra-fejlesztésben, a beruházásokban, a kutatásban és a környezetvédelemben.
A legtöbb szakértõ szerint a Kína és Oroszország közötti egyre élénkülõ kapcsolatoknak az Egyesült Államokkal szembeni fellépés a legfõbb oka. Ezt mutatja az is, hogy a két ország közös segítségével tudott eljutni a menekülõ CIA ügynök, Edward Snowden Hong Kongból Moszkvába. Úgy gondolják, az USA indokolatlanul nagy szerepet tölt be a világpolitikában, hiszen annak alapvetõ struktúráját még a hidegháborúra és az azt követõ idõszakra tervezték. Szeretnék õk is a gazdasági és geopolitikai helyzetüknek megfelelõ hatalmat megkapni.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az a nemzetközi fórum, ahol mindkét országnak nagy szerep jut vétójoga révén. Ezért is használják ezt az eszközt arra, hogy egységesen érvényre juttassák külpolitikai koncepciójukat. Alapvetõen mind Oroszország, mind pedig Kína úgy véli, hogy tiszteletben kell tartani az országok szuverenitását. Ezért állnak ki amellett, hogy az országok maguk oldják meg határon belüli konfliktusaikat. Természetesen általában ez is a két ország nemzeti érdekeit szolgálja, hiszen etnikai konfliktusok mindkét államban akadnak, és nekik is érdekük, hogy ezt önmaguk kezelhessék. Kína és Oroszország együttes fellépésének volt következménye az is, hogy a Biztonsági Tanácsban gyakorlatilag lehetetlenné vált egy közös beavatkozás indítása Szíria ellen.
Az egységes fellépés mögött azonban rengeteg konfliktus és érdekütközés van Kína és Oroszország között. Moszkva tart a kínai bevándorlók tömegétõl a távol-keleti országrészen- ami ilyen hosszú határvonalnál valós veszély lehet. A közös hadgyakorlatok ellenére pedig félnek a hatalmas népességû ország katonai erejétõl. Amikor Peking területi követeléssel állt elõ a Dél-Kínai-tengeren, Moszkva egyszerûen visszavonult a vitától ahelyett, hogy kiállt volna új szövetségese mellett. A nyílt állásfoglalással szembe került volna olyan fontos kereskedelmi partnereivel, mint amilyen például Vietnám - ahová újabban katonai tengeralattjárókat szállít. A tartózkodásért cserébe aztán Kína nem állt Oroszország oldalán a Grúziával folytatott vitában.
Kereskedelmi szempontból is inkább riválisok, mint partnerek. Mindkét ország fontos exportcélpontja Közép-Ázsia. Ebben a térségben azonban a kínai exportõrök egyértelmûen jobban teljesítenek. 2012-ben - Üzbegisztánt kivéve - minden ország nagyobb áruforgalmat bonyolított le Kínával, mint Oroszországgal. Sok szakértõ szerint Oroszország vámuniós törekvése is a kínai térnyerést hivatott visszaszorítani. A két ország közötti gazdasági vitákat azért is nehéz megoldani, mert alapvetõen két teljesen különbözõ profillal rendelkeznek: Kína egy feltörekvõ, exportra támaszkodó, globális, míg Oroszország egy változtatásra nem annyira hajlamos, olajra berendezkedett gazdaság.
A szövetség tehát leginkább csak kívülrõl látszik egységesnek, azonban nemzetközi színtéren kétség kívül hatékonyan fel tud lépni közösen Kína és Oroszország. Ahhoz, hogy lazuljon az együttmûködés, a nemzetközi politikai életnek a valós erõviszonyokat kéne tükrözniük és az Egyesült Államoknak is engednie kéne hatalmából. Ha ez megtörténne, az egy egészen új irányt adna az éppen formálódó ázsiai együttmûködési - és biztonsági rendszernek.
http://kitekinto....des_utjan/
Hozzaszolasok
#1 |
Kameleon
- 2013. August 14. 15:22:38
#2 |
GERRY
- 2013. August 14. 16:31:27
#3 |
Kameleon
- 2013. August 14. 17:00:20
#4 |
rozsola
- 2013. August 14. 19:31:07
#5 |
Kameleon
- 2013. August 15. 16:05:09
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.