Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Illúzió, hogy a vÃz köztulajdon
Illúzió, hogy a vÃz köztulajdon
2013. augusztus 12., 9:59
Szerzõ: Hama
CÃmkék: közmûvek privatizációja, piacpárti megoldások, szabad piac, vÃz, vÃzmûvek
Nagy visszhangja volt az ózdi vÃzelzárásnak, heves indulatok törtek elõ az emberekbõl, akik vagy a romákat, vagy a szerintük rasszista önkormányzatot hibáztatták. Hát igen, a vÃz kényes téma, fõleg ebben a melegben.
A Nestlé volt vezérigazgatója hatalmas felháborodást keltett azzal, hogy egy 2005-ös dokumentumfilmben azt nyilatkozta: a vÃzhez való szabad hozzáférés jogát meg kell szüntetni, és a vizet árucikké kell nyilvánÃtani. Félek, nem leszek ezzel a kijelentésemmel népszerû, de igaza van.
Félreértés ne essék, nem kÃvánom ezzel több millió ember halálát, pont ellenkezõleg: a vÃzhiányra megoldást nyújthat a vizek privatizálása. Az összes élelmiszernek és nyersanyagnak megvan a piaci értéke, miért pont a vÃz legyen kivétel ez alól?
A Speak Liberty Now libertárius weboldal egyik cikke remekül összefoglalja a vÃz privatizálása mellett szóló érveket. A vÃzhez való szabad hozzáférés joga alapvetõ emberi jog. De meddig terjedhet ez ki? Szabadon bejöhet valaki a házamba, és megihatja a csapból kifolyó vizet? Ha már úgyis itt van, miért is ne egyen egy keveset? Azért, mert ez lopás. Attól, hogy nem férhet hozzá szabadon a vizemhez, nem jelenti azt, hogy ne kapna tõlem, feltéve hogy tud adni valamit cserébe: pénzt, munkát stb.
Természetesen elismerem, hogy minden embernek kellene, hogy legyen hozzáférése vÃzhez, de erre nem megoldás, hogy a vÃz állami monopólium: a legtöbb szocialista ország folytonos étel- és vÃzhiányban szenvedett, mert abban az illúzióban hittek, hogy a vÃz köztulajdon. ArgentÃna példája, ahol a 90-es években az egyik legnagyobb vÃzprivatizáció ment végbe, viszont épp azt mutatja, hogy a magánkézben lévõ vÃzmûvek eljuttatták a vÃzszolgáltatást olyan, szegénység sújtotta területekre is, ahol addig nem volt, és ennek folytán a gyermekhalálozási ráta akár 24 százalékkal is csökkent.
Meddig terjedhet ki a vÃzhez való szabad hozzáférés joga?
Rossz példának tûnhet a bolÃviai vÃzprivatizáció az ezredforduló környékén, amely véres tüntetésekbe torkollott, és végül meghiúsult. Ha valaki azonban jobban utánajár, kiderül, hogy a problémát az állam okozta, mert csak azzal a feltétellel volt hajlandó átadni a vÃzszolgáltatást, ha az azt mûködtetõ cég pénzeli egy gazdaságilag egyáltalán nem kedvezõ gát befejezését. Hogy ezt teljesÃteni tudják, és hogy a vÃzmûvek javÃtson katasztrofális helyzetén – amelybe a rossz állami igazgatás miatt kerültek –, és használható, higiénikus szolgáltatást tudjanak nyújtani, meg kellett emelni a vÃz árát, ami végül tüntetésekhez és a vÃz újbóli államosÃtásához vezetett. A magánszolgáltató mûködése rövid ideje alatt felújÃtotta a vÃzhálózatot, és kiterjesztette azt olyan térségekre is, ahol addig vÃzhiány volt.
A vÃz drágulása azonban nem jellemzõ minden privatizálásra, sõt, azok, aki eddig folyóvÃz nélkül éltek, sokkal többet fizethettek a bolti vÃzért. Ráadásul a világszerte jelenlévõ probléma, a vÃzhiány mégsem akkora mértékû, mint azt állÃtják, a baj általában a rossz kezeléssel és elosztással van. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy most szabadon megengedhetjük a csapokat, hanem azt, hogy magáncégek jobban ki tudnák terjeszteni a vÃzvezetékeket, és ez enyhülést jelentene a jelenleg szárazság sújtotta területeknek.
A társadalom egyelõre nem látja elfogadhatónak a privatizációt, mert minõségcsökkenéstõl és áremelkedéstõl tart. Ez utóbbit Anglia és Wales a Margaret Thatcher alatti vÃzprivatizációkor úgy oldotta meg, hogy létrehozott egy független állami szervezetet, ami meghatározza a vÃz árának maximumát. Ez azonban nem mindig mûködõképes, ráadásul állami kontrollt jelent, mindenestre arra hasznos lehet, hogy az embereket megnyugtassa.
A jelenlegi ózdi vÃzhiányt sem magáncégek okozták, hanem az önkormányzat helytelen igazgatása. Ózdon sok házba nincs bevezetve folyóvÃz, ilyenkor a törvény szerint megfelelõ számú közkutat kell biztosÃtani, a használók pedig átalánydÃjat volnának kötelesek fizetni.
Értem én, hogy a pazarlás több helyen is problémát jelent, de erre sokkal hatékonyabb megoldások léteznek, mint az elzárás. Az önkormányzatnak nem kellett volna még a szomszédba se mennie, hogy találjon egy kreatÃvabb ötletet, hiszen szintén Ózdon vezették be a kártyás villanyórákat az áramlopások miatt. Persze ennek feltétele volna, hogy legyen folyóvÃz a házakban, amibe az önkormányzat egyelõre nem akar befektetni.
Tény, a probléma nem ennyire egyszerû, de ne feledkezzünk meg a felhasználók felelõsségérõl sem. A szolgáltatásnak ára van, meg kell fizetni és nem azért, hogy a cégek a kárunkra gazdagodjanak, hanem hogy a szolgáltatás szÃnvonalát fenn lehessen tartani, és Ãgy mindenki jól járjon.
Ha felelõsen akarunk bánni vÃztartalékainkkal, érdemes a vizet is, ahogy számos más értéket, inkább a piac hatásainak kitett magáncégekre bÃzni, mint az államra, ami kénye-kedve szerint azt tehet vele, amit akar. Ha ugyanis a vÃzhez a kereslet-kÃnálat szerint meghatározott ár van hozzárendelve, akkor kevésbé mernénk pazarolni a vÃzkészletet (bár ez a legkevesebb, mivel véleményem szerint a tudomány elõbb talál megoldást a vÃzhiány kiküszöbölésére, mint hogy az ember felhagy a pazarlással), sõt a szárazság által sújtott térségekben is jobban megoldható lenne a segÃtségnyújtás.
http://kapitalizm...ztulajdon/
2013. augusztus 12., 9:59
Szerzõ: Hama
CÃmkék: közmûvek privatizációja, piacpárti megoldások, szabad piac, vÃz, vÃzmûvek
Nagy visszhangja volt az ózdi vÃzelzárásnak, heves indulatok törtek elõ az emberekbõl, akik vagy a romákat, vagy a szerintük rasszista önkormányzatot hibáztatták. Hát igen, a vÃz kényes téma, fõleg ebben a melegben.
A Nestlé volt vezérigazgatója hatalmas felháborodást keltett azzal, hogy egy 2005-ös dokumentumfilmben azt nyilatkozta: a vÃzhez való szabad hozzáférés jogát meg kell szüntetni, és a vizet árucikké kell nyilvánÃtani. Félek, nem leszek ezzel a kijelentésemmel népszerû, de igaza van.
Félreértés ne essék, nem kÃvánom ezzel több millió ember halálát, pont ellenkezõleg: a vÃzhiányra megoldást nyújthat a vizek privatizálása. Az összes élelmiszernek és nyersanyagnak megvan a piaci értéke, miért pont a vÃz legyen kivétel ez alól?
A Speak Liberty Now libertárius weboldal egyik cikke remekül összefoglalja a vÃz privatizálása mellett szóló érveket. A vÃzhez való szabad hozzáférés joga alapvetõ emberi jog. De meddig terjedhet ez ki? Szabadon bejöhet valaki a házamba, és megihatja a csapból kifolyó vizet? Ha már úgyis itt van, miért is ne egyen egy keveset? Azért, mert ez lopás. Attól, hogy nem férhet hozzá szabadon a vizemhez, nem jelenti azt, hogy ne kapna tõlem, feltéve hogy tud adni valamit cserébe: pénzt, munkát stb.
Természetesen elismerem, hogy minden embernek kellene, hogy legyen hozzáférése vÃzhez, de erre nem megoldás, hogy a vÃz állami monopólium: a legtöbb szocialista ország folytonos étel- és vÃzhiányban szenvedett, mert abban az illúzióban hittek, hogy a vÃz köztulajdon. ArgentÃna példája, ahol a 90-es években az egyik legnagyobb vÃzprivatizáció ment végbe, viszont épp azt mutatja, hogy a magánkézben lévõ vÃzmûvek eljuttatták a vÃzszolgáltatást olyan, szegénység sújtotta területekre is, ahol addig nem volt, és ennek folytán a gyermekhalálozási ráta akár 24 százalékkal is csökkent.
Meddig terjedhet ki a vÃzhez való szabad hozzáférés joga?
Rossz példának tûnhet a bolÃviai vÃzprivatizáció az ezredforduló környékén, amely véres tüntetésekbe torkollott, és végül meghiúsult. Ha valaki azonban jobban utánajár, kiderül, hogy a problémát az állam okozta, mert csak azzal a feltétellel volt hajlandó átadni a vÃzszolgáltatást, ha az azt mûködtetõ cég pénzeli egy gazdaságilag egyáltalán nem kedvezõ gát befejezését. Hogy ezt teljesÃteni tudják, és hogy a vÃzmûvek javÃtson katasztrofális helyzetén – amelybe a rossz állami igazgatás miatt kerültek –, és használható, higiénikus szolgáltatást tudjanak nyújtani, meg kellett emelni a vÃz árát, ami végül tüntetésekhez és a vÃz újbóli államosÃtásához vezetett. A magánszolgáltató mûködése rövid ideje alatt felújÃtotta a vÃzhálózatot, és kiterjesztette azt olyan térségekre is, ahol addig vÃzhiány volt.
A vÃz drágulása azonban nem jellemzõ minden privatizálásra, sõt, azok, aki eddig folyóvÃz nélkül éltek, sokkal többet fizethettek a bolti vÃzért. Ráadásul a világszerte jelenlévõ probléma, a vÃzhiány mégsem akkora mértékû, mint azt állÃtják, a baj általában a rossz kezeléssel és elosztással van. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy most szabadon megengedhetjük a csapokat, hanem azt, hogy magáncégek jobban ki tudnák terjeszteni a vÃzvezetékeket, és ez enyhülést jelentene a jelenleg szárazság sújtotta területeknek.
A társadalom egyelõre nem látja elfogadhatónak a privatizációt, mert minõségcsökkenéstõl és áremelkedéstõl tart. Ez utóbbit Anglia és Wales a Margaret Thatcher alatti vÃzprivatizációkor úgy oldotta meg, hogy létrehozott egy független állami szervezetet, ami meghatározza a vÃz árának maximumát. Ez azonban nem mindig mûködõképes, ráadásul állami kontrollt jelent, mindenestre arra hasznos lehet, hogy az embereket megnyugtassa.
A jelenlegi ózdi vÃzhiányt sem magáncégek okozták, hanem az önkormányzat helytelen igazgatása. Ózdon sok házba nincs bevezetve folyóvÃz, ilyenkor a törvény szerint megfelelõ számú közkutat kell biztosÃtani, a használók pedig átalánydÃjat volnának kötelesek fizetni.
Értem én, hogy a pazarlás több helyen is problémát jelent, de erre sokkal hatékonyabb megoldások léteznek, mint az elzárás. Az önkormányzatnak nem kellett volna még a szomszédba se mennie, hogy találjon egy kreatÃvabb ötletet, hiszen szintén Ózdon vezették be a kártyás villanyórákat az áramlopások miatt. Persze ennek feltétele volna, hogy legyen folyóvÃz a házakban, amibe az önkormányzat egyelõre nem akar befektetni.
Tény, a probléma nem ennyire egyszerû, de ne feledkezzünk meg a felhasználók felelõsségérõl sem. A szolgáltatásnak ára van, meg kell fizetni és nem azért, hogy a cégek a kárunkra gazdagodjanak, hanem hogy a szolgáltatás szÃnvonalát fenn lehessen tartani, és Ãgy mindenki jól járjon.
Ha felelõsen akarunk bánni vÃztartalékainkkal, érdemes a vizet is, ahogy számos más értéket, inkább a piac hatásainak kitett magáncégekre bÃzni, mint az államra, ami kénye-kedve szerint azt tehet vele, amit akar. Ha ugyanis a vÃzhez a kereslet-kÃnálat szerint meghatározott ár van hozzárendelve, akkor kevésbé mernénk pazarolni a vÃzkészletet (bár ez a legkevesebb, mivel véleményem szerint a tudomány elõbb talál megoldást a vÃzhiány kiküszöbölésére, mint hogy az ember felhagy a pazarlással), sõt a szárazság által sújtott térségekben is jobban megoldható lenne a segÃtségnyújtás.
http://kapitalizm...ztulajdon/
Hozzaszolasok
#1 |
Maguskacska
- 2013. August 15. 11:31:17
#2 |
kukackac
- 2013. August 15. 11:41:29
#3 |
Balu
- 2013. August 15. 12:13:30
#4 |
GERRY
- 2013. August 15. 14:45:14
#5 |
Perje
- 2013. August 15. 19:36:59
#6 |
keepfargo
- 2013. August 16. 04:04:13
#7 |
Balu
- 2013. August 16. 05:18:54
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték