Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
ROMAGYILKOSSÁGOK TÁRGYALÁSA : aggályokkal
2013. augusztus 6. napján ítéletet hirdetett a Budapest Környéki Törvényszék K. Árpád és társai ügyében, akiket az ügyészség elõre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bûntettével és más bûncselekményekkel vádolt meg. A nem jogerõs ítélet három vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt.
dr. Pécsi Kálmán
2012. március 30-a, délelõtt 9 óra.
Ülök a Budapest Környéki Törvényszék (korábban Pest Megyei Bíróság) tárgyalótermében. A látott képrõl alkotott benyomásom valóságon túli képet mutat. Velem szemben, Magyarország köztársasági címere alatt egy, a vele azonos nemûekhez vonzódó, nõies mozdulatokkal hadonászó, idõnként súlyos elmebetegségre utaló magatartásformát tanúsító férfi ül, bírói talárban. Mellette négy unott nõ, az egyikük bíró, a további három: ülnök. Arcukról tükrözõdik, hogy a húsvéti bevásárlás körül forognak a gondolataik.
Elõttük bilincsben, fegyveres által õrzött három ártatlan férfi ül. Néma szenvedõi a középkori eljárásnak. Egyikük a kislányára gondol, aki azt követõen született, hogy õt a koholt vádakkal lerohanták Pintér álarcos pribékjei. A másik ártatlant munkája végzése közben, hátulról szúrták fejbe, majd deréktájékon az áldozatnak kikiáltott etnikumhoz tartozó és az igazságszolgáltatás által futni hagyott orvtámadók.
Az azonos nemûekhez vonzódó mozgású, bírói taláros, elmebetegségre utaló magatartásformát tanúsító az eljárására vonatkozó szabályokat semmibe véve kedélyesen nevetgél és összemosolyog az ügyésszel, meg a hallgatóság soraiban kötelezõen minden tárgyaláson jelenlévõ NNI (Nemzeti Nyomozó Iroda) rendõrökkel. Az ügyvédek azonban lehajtott fejjel hallgatnak. Nem kifogásolják az elmebetegség tüneteit mutató eljárását, mert tudják, nekik a következõ ügyfél érdekében is el kell járniuk. Nem haragíthatják magukra azzal, hogy panasszal élnek az eljárása miatt.
Ismétlem, a helyzet valóságon túli. Mindenki tudja, hogy a vádlottak padján helyet foglaló személyek nem a fõbûnösök. Mindenki tudja, hogy a vádiratban összehordott zagyvaságot csakis fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai követhették el. Eközben a színpadnak berendezett bírósági tárgyalóteremben a rendõrmaffia által megírt bohózat forgatókönyvét játsszák.
Két tételt állítok. Az elsõ: a rendõrmaffia, szorosan markában tartva az igazságszolgáltatást, ismét lesújtott ártatlan áldozataira. A másik: a Budapest Környéki Törvényszék elnöke, Kovács András, félrerúgva az Alaptörvény rendelkezéseit, diktatúrát hirdetett és cenzúrát vezetett be.
Az állított két tételt az alábbiakkal bizonyítom:
Kezemben tartom a Fõvárosi Törvényszék (volt Fõvárosi Bíróság) alig néhány hónappal ezelõtt kelt tárgyalási jegyzõkönyvét. Az alperesként perbe fogott rendõrségi vezetõ arról panaszkodott a bírónak, milyen kellemetlen neki a sajtó tevékenysége, mert – ahogy fogalmaz – magam bûnügyi osztályvezetõként napi kapcsolatban állok a Pest Megyei Bírósággal”. A bírósági tárgyalási jegyzõkönyv közokirat, azaz közhitelesen tanúsítja a benne foglalt állításokat. Erre tekintettel nincs okunk kételkedni a bûnügyi osztályvezetõ azon állításában, miszerint rendszeren együtt kávézgat a Pest Megyei Bíróság (jelenlegi Budapesti Környéki Törvényszék) bíróival. A jelenleg hatályos büntetõeljárási törvény legtüzetesebb áttanulmányozása után sem található azonban olyan rendelkezés, ami szabályozná a rendõrség nyomozó hatósága vezetõjének, valamint a bíróság alkalmazottainak rendszeres kapcsolattartását. Sõt, mint az alábbiakban arra többször is hivatkozom majd, garanciális alapelvként szabályozza a bûnüldözés és az igazságszolgáltatás szétválasztását.
A kezemben tartok még egy iratot. Egy 2009. augusztus 21. napján kelt genetikai szakértõi véleményt. Hogy mi benne a furcsa? Tulajdonképpen semmi. Egy átlagos genetikai szakértõi vélemény. Az irat akkor válik érdekessé, amikor mellé helyezem a Nemzeti Nyomozó Iroda Bûnügyi Fõosztályának szakértõi vizsgálatot elrendelõ határozatát. Furcsa módon a szakértõi vizsgálatot elrendelõ határozat és a szakértõi vélemény ugyanazt a keltezést tünteti fel. Mindkettõ 2009. augusztus 21. napján kelt. Kételyünk sem lehet afelõl, hogy a szakvélemény az ugyanaznap kelt kirendelõ határozatra vonatkozik, hiszen a szakvélemény hivatkozási számként a kirendelõ határozaton feltüntetettel azonos ügyszámot jelöl meg. A szakértõk eljárására vonatkozó ún. szakértõi módszertani levélben elõírtak alapulvételével egy hemo-genetikai vizsgálat egy hétnél rövidebb idõtartam alatt nem végezhetõ el. A következtetés alátámasztani látszik az elõzõekben állított elsõ tételt.
A K. Á. és társai ellen, a Budapest Környéki Törvényszéken folyamatban lévõ büntetõ ügyben a 2012. február 3. napján tartott tárgyaláson, mint a hallgatóság tagja vettem részt. Amikor a karzat elsõ sorában a baloldali széksorban kívántam helyet foglalni, hozzám lépett egy, a nevét elhallgató, de önmagát rendõr-tisztnek jelölõ férfi, megkérdezte, milyen minõségben vagyok jelen, majd felszólított, hogy a bírói tanács elnöke rendelkezésének megfelelõen üljek át egy másik széksorba, mert az elsõ sort a rendõrség és az ügyészség képviselõi részére tartják fent.
Közöltem a férfivel, nincs tudomásom olyan jogszabályi rendelkezésrõl, amely meghatározná bírósági tárgyalásokon a hallgatóság tagjainak ülésrendjét. Erre a férfi szólt egy teremõrnek, aki szintén a bírói tanács elnökének rendelkezésére hivatkozva felszólított, hogy üljek át egy másik széksorba. Visszakérdeztem, miért, mi fog történni, ha nem ülök át. Erre a rendõr, a Nemzeti Nyomozó Iroda tisztje, valamint a rendész nem nyilatkozott. A tárgyalás végén felkértem a rendõrt, szíveskedjék eljönni velem a bíróság elnökéhez a történtek tisztázására, vagy legalább közölje a nevét, illetve azt, hogy melyik rendõri szervtõl jött. Természetesen az említett személy egyikre sem volt hajlandó.
A tárgyalás folyamán egyébként valóban a baloldali elsõ sorban az elõbb említett rendõr-tiszt és ügyészek foglaltak helyet. Ezt abból lehetett megállapítani, hogy valamennyi személy birtokában volt a korábbi tárgyalási jegyzõkönyv sokszorosított példánya.
A 2012. február 8. napján tartott tárgyaláson is, mint a hallgatóság tagja vettem részt. Amikor a karzat elsõ sorában, a baloldali széksorban kívántam helyet foglalni, az elõzõ tárgyaláson önmagát rendõrtisztnek jelölõ férfi fizikailag megakadályozott ebben ismételten arra hivatkozva, hogy a tanács elnöke rendelkezésének megfelelõen üljek át egy másik széksorba, mert az elsõ sort a rendõrség és az ügyészség képviselõi részére tartják fent.
Átültem az elsõ sor jobboldali széksorába. Ekkor Miszori bíró szólított fel, hogy üljek át máshova, mert a jobboldali elsõ széksor a sértetti jogi képviselõk részére van fenntartva. Bár a tárgyaláson egyetlen sértetti jogi képviselõ sem jelent meg.
Ekkor átültem a baloldali második sorba, ahonnan egy önmagát rendõrségi tudósítónak jelölõ férfi küldött el arra hivatkozva, hogy az a széksor viszont – szintén a bírói tanács elnökének utasítására - a sajtó képviselõi részére van fenntartva.
Az említett tények azt bizonyítják, hogy Miszori László bíró, valamint a nyomozó és vádhatóság között folyamatos informális kapcsolattartás folyik, ami durván sérti a Be. (a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény) 1. §-ában írt azon rendelkezést, miszerint a büntetõeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül.
A Be. 237. (1) bekezdése csak azt teszi lehetõvé, hogy a tanács elnöke a hallgatóság létszámát határozza meg. Az ülésrend kialakítását nem teszi lehetõvé.
A tárgyalás törvényességével kapcsolatban további aggályok merültek fel:
Feltûnõ volt, hogy az eljáró tanács elnöke a tárgyaláson a vádlottakat csak a keresztnevükön szólította.
Ez a bírói magatartás teljesen idegen a magyar bírói gyakorlattól és megvalósítja a Be. 43. (1) bekezdésének sérelmét, amely azt tartalmazza, hogy a büntetõeljárásban nem Árpi, Pista és Zsolti ül a vádlottak padján, hanem a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés kiszabása után pedig elítélt. Miszori kedélyeskedõ csendõr-pertuja megvalósítja a Be. 60. (1) bekezdésének sérelmét is. Utóbbi arról rendelkezik, miszerint az eljárási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait tiszteletben kell tartani.
Az eljáró tanács elnöke a különbözõ nyilatkozatait olyan halkan tette meg, illetve az iratismertetést és iratolvasást olyan halkan végezte, hogy azt még a hallgatóság részére fenntartott széksorok elsõ sorában sem lehetett hallani. Emiatt feltételezhetõ, hogy a vádlottak sem hallhatták tisztán.
A fenti bírói magatartás sérti a Be. 234. (1) bekezdésének azon rendelkezését, miszerint a bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetõjogi felelõsségének megállapítására bizonyítást vesznek fel, és ugyancsak sérti a Be. 237. (1) bekezdés elsõ mondatának rendelkezését, amely úgy rendelkezik, hogy a bíróság tárgyalása nyilvános.
Az eljáró tanács elnöke az iratismertetésnek jelölt eljárási cselekményt úgy végezte, hogy a korábbi tárgyalási jegyzõkönyvekbõl bizonyos szövegrészeket – saját belátása szerint - szó szerint idézett, bizonyos szövegrészeket pedig emlékezetbõl, szabadon adott elõ, mintha egy irodalmi elõadó esten lenne.
A Be. egyetlen rendelkezése sem ismeri az eljáró bíró belátásától függõ, válogatott iratismertetés eljárási cselekményét. A törvény nem teszi lehetõvé, hogy az eljáró tanács elnöke saját belátása szerint határozza meg, hogy mely szövegrészeket olvas fel szó szerint és mely szövegrészek tartalmát ismerteti.
Miszori bíró hivatkozott eljárása sérti a Be. 287. (5) bekezdését, továbbá a 291. (1) bekezdését, valamint a 301. (1) és (3) bekezdését, amely egyértelmûen úgy rendelkezik, a tanács elnöke az ügyész, a terhelt, illetve a védõ indítványától függõen olvassa fel, ismerteti, avagy összefoglalja a lényegét a kérdéses okirati bizonyítéknak.
A tárgyaláson Miszori bíró hangja és keze végig folyamatosan remegett, ami idült alkoholizmusra, avagy súlyos kóros elmeállapotra utal. Ez felveti a bírói hivatásra való erkölcsi és szellemi alkalmatlanságát.
A bíróság biztonsági õre a tárgyalás elõtt megakadályozta, hogy a tárgyalóterem ajtaja mellé kifüggesztett tárgyalási jegyzéket megtekintsem, és arról jegyzeteket készítsek, ami ugyancsak sérti a Be. 237. (1) bekezdésében nevesített, a tárgyalás nyilvánosságának garanciális alapelvét.
A következõ tárgyaláson Miszori bíró hangja és keze ismételten végig folyamatosan remegett, ami – ahogy korábban arra hivatkoztam - idült alkoholizmusra, avagy súlyos kóros elmeállapotra utal.
Amikor az I. rendû vádlott védõje észrevételezte, hogy a tárgyalási jegyzõkönyvnek a tanúk vallomásait tartalmazó részeiben bizonyos szövegrészek vastagon kiemelésre kerültek, Miszori bíró közölte a védõvel, hogy ez egy megengedett jegyzõkönyv szerkesztési technika, holott sem a Be. 250-254. §-a, sem a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet nem teszi lehetõvé az I. rendû vádlott védõje által sérelmezett jegyzõkönyvi részek eltérõ betûtípussal történõ kiemelését.
A sérelmezett jegyzõkönyv vezetési technika kétségessé teszi a bíróság eljárásának pártatlanságát, mert a bíró belátása szerinti szövegrészek kiemelése azt bizonyítja, a bíró kialakította az ügy eldöntésére vonatkozó elõzetes véleményét, ami felveti Miszori bíróval szemben a Be. 21. (1) bekezdés e./ pontja szerinti – elfogultságra alapított - kizárási okot.
A tárgyaláson az egyik ülnök asztma pipát használt, ami felveti a kiemelt ügyben történõ bíráskodásra való egészségügyi-szellemi alkalmasságát. Egy másik ülnök a tárgyalás közben gyakran elaludt, ami ugyancsak kérdésessé teszi az alkalmasságát. Mindkét jelenség a Be. 240. (1) bekezdése szerinti azon követelményt sérti, miszerint a tárgyaláson a tanács tagjai mindvégig jelen vannak. Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó a Be. 240. (1) bekezdésének törvénybe foglalásakor a tanács tagjainak nem pusztán testi jelenlétét kívánta a törvényes tárgyalás követelményévé tenni. Figyelembe kell venni a Be. 14. (6) bekezdésének második mondatrészét, amely arról rendelkezik, hogy az ítélkezésben a hivatásos bíró és az ülnökök jogai, kötelességei azonosak. Az ítéleti döntés kialakításában az ülnök csak akkor tud közremûködni, ha a tárgyaláson nemcsak testileg, hanem szellemileg is jelen van.
Mivel a tárgyaló teremben nem volt hangosítás, a tanú nyilatkozatait a hallgatóság soraiban nem lehet érteni, ami a Be. 237. (1) bekezdése által szabályozott tárgyalás nyilvánosságának sérelmét valósítja meg.
Miszori bíró a Be. 295. (1) bekezdés alkalmazásával biztosította, hogy a tanút elõször kérdések feltevésével az ügyész hallgassa ki. Miközben az ügyész kihallgatta a tanút, Miszori bíró rendszeresen közbeszólt. Az ügyész által feltett kérdést megmagyarázta a tanúnak Más esetben az ügyész kérdését átfogalmazva tette fel ismételten. További esetekben elmagyarázta a tanúnak, hogy az ügyész kérdésére mit kell válaszolnia. Rendszeresen elõfordult, hogy a tanú válaszát – úgymond szabatosabban átfogalmazva – õ maga diktálta a jegyzõkönyvvezetõnek.
Gyakorlatilag Miszori bíró elõsegítette a tanú ügyészi kihallgatását, ami sérti egyfelõl a Be. 1. §-ában írt azon garanciális alapelvet, miszerint a vád és a védelem egymástól elkülönül, másfelõl a Be. 4. (1) bekezdését, amely arról rendelkezik, hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli.
Miszori törvénysértõ eljárása miatt indokolt lett volna a Budapest Környéki Törvényszék elnökének intézkedése, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 106. (2) bekezdés b./ pontja szerint kezdeményezzen fegyelmi eljárást az elsõ fokú szolgálati bíróság elnökénél. A 2012. február 13. napján kelt iratában Kovács elnök úgy fogalmazott, õ nem látja indokoltnak Miszori bíróval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezését.
A bíró törvénysértõ eljárása miatt az is indokolt lett volna, hogy az ügyben, az Európai Emberi Jogi Bíróság, a Római Egyezmény 6. Cikke, a tisztességes eljárás követelménye megsértése miatt vizsgálódjon. Kovács elnök arra sem volt hajlandó, hogy az ezzel kapcsolatos panaszt továbbítsa az elõbb említett jogvédõ szervezet hivatalának, amivel megsértette a 2004. évi XXIX. törvény 141. (5) bekezdését, valamint az európai emberi jogi egyezmény 34. Cikk második mondatát.
Az elõbbi a szó használatával teszi kötelességévé az elnöknek a panasz továbbítását, utóbbi pedig a tagállam kötelezettségévé teszi a panaszjog gyakorlásának elõsegítését. A kádárista pártállamban nevelkedett Kovács elnöktõl persze nem várható el nemzetközi kötelezettségvállalás ismerete.
A cikket a megjelenés elõtt szerkesztõségünk egy hónapon keresztül, többször megküldte az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda sajtó részlegének észrevételezésre. Végül többszöri telefonálás és a Nemzeti Nyomozó Iroda bemutatkozni nem kívánó tagjának ilyenkor szokásos ködösítését követõen nagy nehezen sikerült kapcsolatot teremteni Csécsei Soma sajtószóvivõ-helyettessel. Utóbbi (a péntek délutáni bevásárlás cekkerei alatt görnyedve) – anélkül, hogy a cikk Nemzeti Nyomozó Irodát érintõ tartalmát ismerte volna – azt nyilatkozta, a vonatkozó jogszabályok értelmében a már bírósági tárgyalási szakba került ügyben a rendõrség nem nyilatkozhat. A tárgyaláson fellépõ rendõrrõl készült felvételt megküldtem a rendõrségi központnak azzal, igazolják vissza, hogy a személy az állományhoz tartozik és közöljék, a rendõr milyen jogcímen intézkedik a bírósági tárgyalás hallgatósága körében. A megkeresésrõl a rendõrség mélyen hallgat. A március 30-i tárgyaláson jelen volt újabb rendõr azonban elismerte, egymást váltva, beosztás szerint ülik végig a bírósági tárgyalásokat. Ennek a beszélgetésnek legalább tíz fültanúja volt.
Ugyancsak több alkalommal megküldtük a cikket a Budapest Környéki Törvényszék elnökének is. Közel három héten keresztül semmilyen válasz nem érkezett. Dr. Kovács András, a hivatkozott bírósági szervezet vezetõje csak azt követõen reagált a megállapításokra, miután az irat közérdekû bejelentésként is megjárta az Országos Bírói Hivatal elnökének irodáját. Az elnök azt a nyilatkozatot tette: nem járul hozzá a cikk változatlan formában történõ közléséhez. Utóbbi nyilatkozatával Kovács elnök kinyilvánította, hogy – legalábbis a Budapesti Környéki Törvényszékre kiterjedõ hatállyal –diktatúrát és a sajtószabadság alkotmányos alapelvét korlátozó cenzúrát vezetett be. Kovács elnök iratát megküldtük észrevételezésre a média-hatóságnak, a Legfelsõbb Bíróság elnökének, valamint a mindenki által ismert, az Országos Bírói Hivatal vezetõjének, Handó Tündének. Lapzártánkig azonban egyikõjük sem kívánta Kovács elnök nyilatkozatát kommentálni.
Ugyancsak megküldtük – a bíróság elnöke útján - Miszori bírónak azt a felhívást, nyilatkozzon arról, hogy a jogi hivatás mûvelõi körében egyöntetû vélemény szerint vonzódik-e az azonos nemû személyekhez? A megkeresésben tájékoztattuk, ha postafordultával nem nyilatkozik, a cáfolat elmaradását közzé tesszük. Felhívásunkra lapzártáig nem érkezett válasz.
E cikk megjelenése után biztosra vehetõ, hogy az igazságszolgáltatási bûnszervezet csúcsa, a Pintér-Polt-Darák mesterhármas bíróság után fog kiáltani. Mielõtt elrohannak a bíróságra meghurcolni a kiadót, a fõszerkesztõt és a szerzõt, ajánlom, elõtte böngésszék át az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) számú határozatában foglalt jogelveket. Tanulságos olvasmány.
(A cikk megjelent 2012. júniusában, amelynek megismétlését a közelmúltban lezárult elsõ fokú bírósági eljárás befejezése miatt láttuk szükségesnek – aktualizálás után – megismételni. Az egy évvel ezelõtt írtakra egyetlen érintett féltõl sem érkezett semmilyen reagálás, hivatalos tájékoztató, észrevétel, panasz, csupán az érintettek közül egyesek telefonon közölték gondolataikat, melyeknek közlése viszont nyomdafestéket nem tûr.)
a szerzõ jogtanácsos, korábban elnöki bíró a
Fõvárosi Bíróságon
( Világ Magyarsága c. hetilap, augusztus 16.)
dr. Pécsi Kálmán
2012. március 30-a, délelõtt 9 óra.
Ülök a Budapest Környéki Törvényszék (korábban Pest Megyei Bíróság) tárgyalótermében. A látott képrõl alkotott benyomásom valóságon túli képet mutat. Velem szemben, Magyarország köztársasági címere alatt egy, a vele azonos nemûekhez vonzódó, nõies mozdulatokkal hadonászó, idõnként súlyos elmebetegségre utaló magatartásformát tanúsító férfi ül, bírói talárban. Mellette négy unott nõ, az egyikük bíró, a további három: ülnök. Arcukról tükrözõdik, hogy a húsvéti bevásárlás körül forognak a gondolataik.
Elõttük bilincsben, fegyveres által õrzött három ártatlan férfi ül. Néma szenvedõi a középkori eljárásnak. Egyikük a kislányára gondol, aki azt követõen született, hogy õt a koholt vádakkal lerohanták Pintér álarcos pribékjei. A másik ártatlant munkája végzése közben, hátulról szúrták fejbe, majd deréktájékon az áldozatnak kikiáltott etnikumhoz tartozó és az igazságszolgáltatás által futni hagyott orvtámadók.
Az azonos nemûekhez vonzódó mozgású, bírói taláros, elmebetegségre utaló magatartásformát tanúsító az eljárására vonatkozó szabályokat semmibe véve kedélyesen nevetgél és összemosolyog az ügyésszel, meg a hallgatóság soraiban kötelezõen minden tárgyaláson jelenlévõ NNI (Nemzeti Nyomozó Iroda) rendõrökkel. Az ügyvédek azonban lehajtott fejjel hallgatnak. Nem kifogásolják az elmebetegség tüneteit mutató eljárását, mert tudják, nekik a következõ ügyfél érdekében is el kell járniuk. Nem haragíthatják magukra azzal, hogy panasszal élnek az eljárása miatt.
Ismétlem, a helyzet valóságon túli. Mindenki tudja, hogy a vádlottak padján helyet foglaló személyek nem a fõbûnösök. Mindenki tudja, hogy a vádiratban összehordott zagyvaságot csakis fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai követhették el. Eközben a színpadnak berendezett bírósági tárgyalóteremben a rendõrmaffia által megírt bohózat forgatókönyvét játsszák.
Két tételt állítok. Az elsõ: a rendõrmaffia, szorosan markában tartva az igazságszolgáltatást, ismét lesújtott ártatlan áldozataira. A másik: a Budapest Környéki Törvényszék elnöke, Kovács András, félrerúgva az Alaptörvény rendelkezéseit, diktatúrát hirdetett és cenzúrát vezetett be.
Az állított két tételt az alábbiakkal bizonyítom:
Kezemben tartom a Fõvárosi Törvényszék (volt Fõvárosi Bíróság) alig néhány hónappal ezelõtt kelt tárgyalási jegyzõkönyvét. Az alperesként perbe fogott rendõrségi vezetõ arról panaszkodott a bírónak, milyen kellemetlen neki a sajtó tevékenysége, mert – ahogy fogalmaz – magam bûnügyi osztályvezetõként napi kapcsolatban állok a Pest Megyei Bírósággal”. A bírósági tárgyalási jegyzõkönyv közokirat, azaz közhitelesen tanúsítja a benne foglalt állításokat. Erre tekintettel nincs okunk kételkedni a bûnügyi osztályvezetõ azon állításában, miszerint rendszeren együtt kávézgat a Pest Megyei Bíróság (jelenlegi Budapesti Környéki Törvényszék) bíróival. A jelenleg hatályos büntetõeljárási törvény legtüzetesebb áttanulmányozása után sem található azonban olyan rendelkezés, ami szabályozná a rendõrség nyomozó hatósága vezetõjének, valamint a bíróság alkalmazottainak rendszeres kapcsolattartását. Sõt, mint az alábbiakban arra többször is hivatkozom majd, garanciális alapelvként szabályozza a bûnüldözés és az igazságszolgáltatás szétválasztását.
A kezemben tartok még egy iratot. Egy 2009. augusztus 21. napján kelt genetikai szakértõi véleményt. Hogy mi benne a furcsa? Tulajdonképpen semmi. Egy átlagos genetikai szakértõi vélemény. Az irat akkor válik érdekessé, amikor mellé helyezem a Nemzeti Nyomozó Iroda Bûnügyi Fõosztályának szakértõi vizsgálatot elrendelõ határozatát. Furcsa módon a szakértõi vizsgálatot elrendelõ határozat és a szakértõi vélemény ugyanazt a keltezést tünteti fel. Mindkettõ 2009. augusztus 21. napján kelt. Kételyünk sem lehet afelõl, hogy a szakvélemény az ugyanaznap kelt kirendelõ határozatra vonatkozik, hiszen a szakvélemény hivatkozási számként a kirendelõ határozaton feltüntetettel azonos ügyszámot jelöl meg. A szakértõk eljárására vonatkozó ún. szakértõi módszertani levélben elõírtak alapulvételével egy hemo-genetikai vizsgálat egy hétnél rövidebb idõtartam alatt nem végezhetõ el. A következtetés alátámasztani látszik az elõzõekben állított elsõ tételt.
A K. Á. és társai ellen, a Budapest Környéki Törvényszéken folyamatban lévõ büntetõ ügyben a 2012. február 3. napján tartott tárgyaláson, mint a hallgatóság tagja vettem részt. Amikor a karzat elsõ sorában a baloldali széksorban kívántam helyet foglalni, hozzám lépett egy, a nevét elhallgató, de önmagát rendõr-tisztnek jelölõ férfi, megkérdezte, milyen minõségben vagyok jelen, majd felszólított, hogy a bírói tanács elnöke rendelkezésének megfelelõen üljek át egy másik széksorba, mert az elsõ sort a rendõrség és az ügyészség képviselõi részére tartják fent.
Közöltem a férfivel, nincs tudomásom olyan jogszabályi rendelkezésrõl, amely meghatározná bírósági tárgyalásokon a hallgatóság tagjainak ülésrendjét. Erre a férfi szólt egy teremõrnek, aki szintén a bírói tanács elnökének rendelkezésére hivatkozva felszólított, hogy üljek át egy másik széksorba. Visszakérdeztem, miért, mi fog történni, ha nem ülök át. Erre a rendõr, a Nemzeti Nyomozó Iroda tisztje, valamint a rendész nem nyilatkozott. A tárgyalás végén felkértem a rendõrt, szíveskedjék eljönni velem a bíróság elnökéhez a történtek tisztázására, vagy legalább közölje a nevét, illetve azt, hogy melyik rendõri szervtõl jött. Természetesen az említett személy egyikre sem volt hajlandó.
A tárgyalás folyamán egyébként valóban a baloldali elsõ sorban az elõbb említett rendõr-tiszt és ügyészek foglaltak helyet. Ezt abból lehetett megállapítani, hogy valamennyi személy birtokában volt a korábbi tárgyalási jegyzõkönyv sokszorosított példánya.
A 2012. február 8. napján tartott tárgyaláson is, mint a hallgatóság tagja vettem részt. Amikor a karzat elsõ sorában, a baloldali széksorban kívántam helyet foglalni, az elõzõ tárgyaláson önmagát rendõrtisztnek jelölõ férfi fizikailag megakadályozott ebben ismételten arra hivatkozva, hogy a tanács elnöke rendelkezésének megfelelõen üljek át egy másik széksorba, mert az elsõ sort a rendõrség és az ügyészség képviselõi részére tartják fent.
Átültem az elsõ sor jobboldali széksorába. Ekkor Miszori bíró szólított fel, hogy üljek át máshova, mert a jobboldali elsõ széksor a sértetti jogi képviselõk részére van fenntartva. Bár a tárgyaláson egyetlen sértetti jogi képviselõ sem jelent meg.
Ekkor átültem a baloldali második sorba, ahonnan egy önmagát rendõrségi tudósítónak jelölõ férfi küldött el arra hivatkozva, hogy az a széksor viszont – szintén a bírói tanács elnökének utasítására - a sajtó képviselõi részére van fenntartva.
Az említett tények azt bizonyítják, hogy Miszori László bíró, valamint a nyomozó és vádhatóság között folyamatos informális kapcsolattartás folyik, ami durván sérti a Be. (a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény) 1. §-ában írt azon rendelkezést, miszerint a büntetõeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül.
A Be. 237. (1) bekezdése csak azt teszi lehetõvé, hogy a tanács elnöke a hallgatóság létszámát határozza meg. Az ülésrend kialakítását nem teszi lehetõvé.
A tárgyalás törvényességével kapcsolatban további aggályok merültek fel:
Feltûnõ volt, hogy az eljáró tanács elnöke a tárgyaláson a vádlottakat csak a keresztnevükön szólította.
Ez a bírói magatartás teljesen idegen a magyar bírói gyakorlattól és megvalósítja a Be. 43. (1) bekezdésének sérelmét, amely azt tartalmazza, hogy a büntetõeljárásban nem Árpi, Pista és Zsolti ül a vádlottak padján, hanem a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés kiszabása után pedig elítélt. Miszori kedélyeskedõ csendõr-pertuja megvalósítja a Be. 60. (1) bekezdésének sérelmét is. Utóbbi arról rendelkezik, miszerint az eljárási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait tiszteletben kell tartani.
Az eljáró tanács elnöke a különbözõ nyilatkozatait olyan halkan tette meg, illetve az iratismertetést és iratolvasást olyan halkan végezte, hogy azt még a hallgatóság részére fenntartott széksorok elsõ sorában sem lehetett hallani. Emiatt feltételezhetõ, hogy a vádlottak sem hallhatták tisztán.
A fenti bírói magatartás sérti a Be. 234. (1) bekezdésének azon rendelkezését, miszerint a bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetõjogi felelõsségének megállapítására bizonyítást vesznek fel, és ugyancsak sérti a Be. 237. (1) bekezdés elsõ mondatának rendelkezését, amely úgy rendelkezik, hogy a bíróság tárgyalása nyilvános.
Az eljáró tanács elnöke az iratismertetésnek jelölt eljárási cselekményt úgy végezte, hogy a korábbi tárgyalási jegyzõkönyvekbõl bizonyos szövegrészeket – saját belátása szerint - szó szerint idézett, bizonyos szövegrészeket pedig emlékezetbõl, szabadon adott elõ, mintha egy irodalmi elõadó esten lenne.
A Be. egyetlen rendelkezése sem ismeri az eljáró bíró belátásától függõ, válogatott iratismertetés eljárási cselekményét. A törvény nem teszi lehetõvé, hogy az eljáró tanács elnöke saját belátása szerint határozza meg, hogy mely szövegrészeket olvas fel szó szerint és mely szövegrészek tartalmát ismerteti.
Miszori bíró hivatkozott eljárása sérti a Be. 287. (5) bekezdését, továbbá a 291. (1) bekezdését, valamint a 301. (1) és (3) bekezdését, amely egyértelmûen úgy rendelkezik, a tanács elnöke az ügyész, a terhelt, illetve a védõ indítványától függõen olvassa fel, ismerteti, avagy összefoglalja a lényegét a kérdéses okirati bizonyítéknak.
A tárgyaláson Miszori bíró hangja és keze végig folyamatosan remegett, ami idült alkoholizmusra, avagy súlyos kóros elmeállapotra utal. Ez felveti a bírói hivatásra való erkölcsi és szellemi alkalmatlanságát.
A bíróság biztonsági õre a tárgyalás elõtt megakadályozta, hogy a tárgyalóterem ajtaja mellé kifüggesztett tárgyalási jegyzéket megtekintsem, és arról jegyzeteket készítsek, ami ugyancsak sérti a Be. 237. (1) bekezdésében nevesített, a tárgyalás nyilvánosságának garanciális alapelvét.
A következõ tárgyaláson Miszori bíró hangja és keze ismételten végig folyamatosan remegett, ami – ahogy korábban arra hivatkoztam - idült alkoholizmusra, avagy súlyos kóros elmeállapotra utal.
Amikor az I. rendû vádlott védõje észrevételezte, hogy a tárgyalási jegyzõkönyvnek a tanúk vallomásait tartalmazó részeiben bizonyos szövegrészek vastagon kiemelésre kerültek, Miszori bíró közölte a védõvel, hogy ez egy megengedett jegyzõkönyv szerkesztési technika, holott sem a Be. 250-254. §-a, sem a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet nem teszi lehetõvé az I. rendû vádlott védõje által sérelmezett jegyzõkönyvi részek eltérõ betûtípussal történõ kiemelését.
A sérelmezett jegyzõkönyv vezetési technika kétségessé teszi a bíróság eljárásának pártatlanságát, mert a bíró belátása szerinti szövegrészek kiemelése azt bizonyítja, a bíró kialakította az ügy eldöntésére vonatkozó elõzetes véleményét, ami felveti Miszori bíróval szemben a Be. 21. (1) bekezdés e./ pontja szerinti – elfogultságra alapított - kizárási okot.
A tárgyaláson az egyik ülnök asztma pipát használt, ami felveti a kiemelt ügyben történõ bíráskodásra való egészségügyi-szellemi alkalmasságát. Egy másik ülnök a tárgyalás közben gyakran elaludt, ami ugyancsak kérdésessé teszi az alkalmasságát. Mindkét jelenség a Be. 240. (1) bekezdése szerinti azon követelményt sérti, miszerint a tárgyaláson a tanács tagjai mindvégig jelen vannak. Nyilvánvaló, hogy a jogalkotó a Be. 240. (1) bekezdésének törvénybe foglalásakor a tanács tagjainak nem pusztán testi jelenlétét kívánta a törvényes tárgyalás követelményévé tenni. Figyelembe kell venni a Be. 14. (6) bekezdésének második mondatrészét, amely arról rendelkezik, hogy az ítélkezésben a hivatásos bíró és az ülnökök jogai, kötelességei azonosak. Az ítéleti döntés kialakításában az ülnök csak akkor tud közremûködni, ha a tárgyaláson nemcsak testileg, hanem szellemileg is jelen van.
Mivel a tárgyaló teremben nem volt hangosítás, a tanú nyilatkozatait a hallgatóság soraiban nem lehet érteni, ami a Be. 237. (1) bekezdése által szabályozott tárgyalás nyilvánosságának sérelmét valósítja meg.
Miszori bíró a Be. 295. (1) bekezdés alkalmazásával biztosította, hogy a tanút elõször kérdések feltevésével az ügyész hallgassa ki. Miközben az ügyész kihallgatta a tanút, Miszori bíró rendszeresen közbeszólt. Az ügyész által feltett kérdést megmagyarázta a tanúnak Más esetben az ügyész kérdését átfogalmazva tette fel ismételten. További esetekben elmagyarázta a tanúnak, hogy az ügyész kérdésére mit kell válaszolnia. Rendszeresen elõfordult, hogy a tanú válaszát – úgymond szabatosabban átfogalmazva – õ maga diktálta a jegyzõkönyvvezetõnek.
Gyakorlatilag Miszori bíró elõsegítette a tanú ügyészi kihallgatását, ami sérti egyfelõl a Be. 1. §-ában írt azon garanciális alapelvet, miszerint a vád és a védelem egymástól elkülönül, másfelõl a Be. 4. (1) bekezdését, amely arról rendelkezik, hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli.
Miszori törvénysértõ eljárása miatt indokolt lett volna a Budapest Környéki Törvényszék elnökének intézkedése, hogy a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 106. (2) bekezdés b./ pontja szerint kezdeményezzen fegyelmi eljárást az elsõ fokú szolgálati bíróság elnökénél. A 2012. február 13. napján kelt iratában Kovács elnök úgy fogalmazott, õ nem látja indokoltnak Miszori bíróval szemben fegyelmi eljárás kezdeményezését.
A bíró törvénysértõ eljárása miatt az is indokolt lett volna, hogy az ügyben, az Európai Emberi Jogi Bíróság, a Római Egyezmény 6. Cikke, a tisztességes eljárás követelménye megsértése miatt vizsgálódjon. Kovács elnök arra sem volt hajlandó, hogy az ezzel kapcsolatos panaszt továbbítsa az elõbb említett jogvédõ szervezet hivatalának, amivel megsértette a 2004. évi XXIX. törvény 141. (5) bekezdését, valamint az európai emberi jogi egyezmény 34. Cikk második mondatát.
Az elõbbi a szó használatával teszi kötelességévé az elnöknek a panasz továbbítását, utóbbi pedig a tagállam kötelezettségévé teszi a panaszjog gyakorlásának elõsegítését. A kádárista pártállamban nevelkedett Kovács elnöktõl persze nem várható el nemzetközi kötelezettségvállalás ismerete.
A cikket a megjelenés elõtt szerkesztõségünk egy hónapon keresztül, többször megküldte az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda sajtó részlegének észrevételezésre. Végül többszöri telefonálás és a Nemzeti Nyomozó Iroda bemutatkozni nem kívánó tagjának ilyenkor szokásos ködösítését követõen nagy nehezen sikerült kapcsolatot teremteni Csécsei Soma sajtószóvivõ-helyettessel. Utóbbi (a péntek délutáni bevásárlás cekkerei alatt görnyedve) – anélkül, hogy a cikk Nemzeti Nyomozó Irodát érintõ tartalmát ismerte volna – azt nyilatkozta, a vonatkozó jogszabályok értelmében a már bírósági tárgyalási szakba került ügyben a rendõrség nem nyilatkozhat. A tárgyaláson fellépõ rendõrrõl készült felvételt megküldtem a rendõrségi központnak azzal, igazolják vissza, hogy a személy az állományhoz tartozik és közöljék, a rendõr milyen jogcímen intézkedik a bírósági tárgyalás hallgatósága körében. A megkeresésrõl a rendõrség mélyen hallgat. A március 30-i tárgyaláson jelen volt újabb rendõr azonban elismerte, egymást váltva, beosztás szerint ülik végig a bírósági tárgyalásokat. Ennek a beszélgetésnek legalább tíz fültanúja volt.
Ugyancsak több alkalommal megküldtük a cikket a Budapest Környéki Törvényszék elnökének is. Közel három héten keresztül semmilyen válasz nem érkezett. Dr. Kovács András, a hivatkozott bírósági szervezet vezetõje csak azt követõen reagált a megállapításokra, miután az irat közérdekû bejelentésként is megjárta az Országos Bírói Hivatal elnökének irodáját. Az elnök azt a nyilatkozatot tette: nem járul hozzá a cikk változatlan formában történõ közléséhez. Utóbbi nyilatkozatával Kovács elnök kinyilvánította, hogy – legalábbis a Budapesti Környéki Törvényszékre kiterjedõ hatállyal –diktatúrát és a sajtószabadság alkotmányos alapelvét korlátozó cenzúrát vezetett be. Kovács elnök iratát megküldtük észrevételezésre a média-hatóságnak, a Legfelsõbb Bíróság elnökének, valamint a mindenki által ismert, az Országos Bírói Hivatal vezetõjének, Handó Tündének. Lapzártánkig azonban egyikõjük sem kívánta Kovács elnök nyilatkozatát kommentálni.
Ugyancsak megküldtük – a bíróság elnöke útján - Miszori bírónak azt a felhívást, nyilatkozzon arról, hogy a jogi hivatás mûvelõi körében egyöntetû vélemény szerint vonzódik-e az azonos nemû személyekhez? A megkeresésben tájékoztattuk, ha postafordultával nem nyilatkozik, a cáfolat elmaradását közzé tesszük. Felhívásunkra lapzártáig nem érkezett válasz.
E cikk megjelenése után biztosra vehetõ, hogy az igazságszolgáltatási bûnszervezet csúcsa, a Pintér-Polt-Darák mesterhármas bíróság után fog kiáltani. Mielõtt elrohannak a bíróságra meghurcolni a kiadót, a fõszerkesztõt és a szerzõt, ajánlom, elõtte böngésszék át az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) számú határozatában foglalt jogelveket. Tanulságos olvasmány.
(A cikk megjelent 2012. júniusában, amelynek megismétlését a közelmúltban lezárult elsõ fokú bírósági eljárás befejezése miatt láttuk szükségesnek – aktualizálás után – megismételni. Az egy évvel ezelõtt írtakra egyetlen érintett féltõl sem érkezett semmilyen reagálás, hivatalos tájékoztató, észrevétel, panasz, csupán az érintettek közül egyesek telefonon közölték gondolataikat, melyeknek közlése viszont nyomdafestéket nem tûr.)
a szerzõ jogtanácsos, korábban elnöki bíró a
Fõvárosi Bíróságon
( Világ Magyarsága c. hetilap, augusztus 16.)
Hozzaszolasok
#1 |
repuloszonyeg
- 2013. August 17. 17:33:26
#2 |
keepfargo
- 2013. August 17. 17:47:36
#3 |
Kore
- 2013. August 17. 20:13:40
#4 |
mormota1968
- 2013. August 18. 02:02:34
#5 |
postaimre
- 2013. August 18. 06:24:26
#6 |
gojabaal
- 2013. August 18. 09:16:56
#7 |
satu
- 2013. August 18. 11:44:30
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.