Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
'Itt nyugodtan lehet élni'
Joszif, most akkor orsz, zsidó, izraeli vagy mi vagy? Ne szokj hozzá nagyon a nyugalomhoz. A "tieid" listája már hosszú és hajtja õket a bosszú. Az én házam az én szamo-váram! Szerintem játsz te is berezovszkÃjosat...de az "interjút" ettõl eltekintve érdemes végigfutni...fõleg a vége miatt. Váratlan szavak: ilyet nagyon ritkán hallunk Magyarországról
Tavaly szeptemberben indult a Magyarországon élõ izraelieket bemutató projektünk. Munkánk során igyekeztünk a legteljesebb képet nyújtani a Magyarországon élõ izraeli közösségrõl. Eddigi interjúinkban megszólaltattunk Budapesten szerencsét próbáló informatikust, a vallásos közösség tagjait, iráni gyökereire büszke egyetemistát és a Hasomer Hacair cionista ifjúsági szervezet izraeli munkatársát is. Utolsó interjúnk során Joszeffel beszélgettünk egy budapesti teázóban, aki 2008-ban érkezett Budapestre Haifáról, ahol a nagyszámú palesztin kisebbség mellett jelentõs oroszajkú közösség is található. Ennek a tagja Joszef, akivel oroszságról, izraeliségrõl beszélgettünk és persze arról milyen is Magyarország.
Mikor érkeztél Budapestre és egyáltalán miért pont erre a városra esett a választásod?
2008 januárjában érkeztem Budapestre, mint egyszeri turista és akkor még nem is sejtettem, hogy nemsokára itt fogok lehorgonyozni, azonban az itt töltött idõ alatt megismerkedtem egy fantasztikus lánnyal, akibe beleszerettem és miatta úgy döntöttem, hogy minél hamarabb visszatérek Magyarországra. Miután véget ért a már amúgy is elhúzódott nyaralás elkezdtem szervezkedni odahaza, megpróbáltam minél több információ beszerezni arról, hogy milyen adminisztratÃv feladatok várnak rám, valamint megpróbáltam munkát is intézni még odakintrõl. Novemberre sikerült mindent lepapÃroznom, találtam munkát, Ãgy november közepén másodszorra landoltam Budapesten, ekkor már nem, mint turista, hanem, mint külföldi munkavállaló.
Kattintson és nézegessen képeket Haifáról!
Milyen nehézségeid voltak, mik voltak az elsõ benyomásaid rólunk, magyarokról?
A legnagyobb problémát a nyelv jelentette. Orosz származású vagyok és eddig többnyire Kelet-Európában töltöttem a vakációimat, ahol hozzá voltam szokva ahhoz, hogy bár nem azonosak a nyelvek, de legalább valamit felismerek belõle, kellemesen cseng, ilyesmi... Ehhez képest a magyar nyelv semmihez sem hasonlÃt, szlávnak nem szláv nyelv, semmi köze sem a némethez, pláne semmilyen sémi nyelvhez, tehát teljesen idegen volt a nyelvi közeg és emiatt én is teljesen idegennek éreztem magam még úgyis, hogy a munkahelyemen a munkanyelv az angol volt.
Az elsõ benyomásom az volt, hogy a magyarok sok mindenben hasonlÃtanak az oroszokhoz, a második pedig az, hogy bár az alapvetõ életvitelük teljesen különbözik az izraeliekétõl, azonban egy-egy gesztusban, egy-egy tulajdonságban még is nagyon hasonlÃt egymásra a két nép, egyrészt a büszkeség, másrészt a keménynyakúság ilyenek. Amúgy nagyon kellemesen csalódtam a magyarokban, otthoni barátaim azzal ijesztgettek, hogy a magyarok idegengyûlölõk, különösen pedig az oroszokat utálják, nem beszélve az antiszemitizmusról. Ehhez képest a legtöbben érdeklõdve kérdeztek a családi hátteremrõl és nagyon kevés alkalommal tapasztaltam rasszizmust, akkor is fõképp részeg alakok voltak azok, akik nem túl szép szavakkal illettek.
Mesélnél kicsit errõl a kettõs identitásról? Mit jelentett neked kint orosznak lenni és mit jelent neked itt az orosz-izraeli lét?
Persze, örömmel! Szüleimmel, akkor hat évesen, a nagy orosz alija idején érkeztünk Izraelbe, végül Haifán telepedhettünk le, ami Izrael egyik legsokszÃnûbb városa, ahol nagyszámú, a volt szovjet tagállamokból érkezett lakosság található. Itt nõttem fel egyfajta kettõs nyomásban: egyik oldalról az iskolában cionista, izraeli oktatásban részesültem, szépen lassan izraeli lettem, a másik oldalról viszont a családom, a barátaim többsége mind oroszajkúak voltak, egymás között oroszul beszélgettünk, figyeltük mi történik Oroszországban, nem vágtunk el minden köteléket az óhazával. Ez persze sokakat zavar, fõleg azokat az Izrael születésekor kivándoroltakat, akik teljesen elfeledték honnan jöttek és alárendelték magukat az új nemzeti identitásnak. Én ezt teljesen megértem, de errõl a körülmények és nem a mi generációnk lustasága vagy direkt elkülönülése tehet, egyszerûen más idõszakban érkeztünk.
Magyarországon elsõsorban izraeli vagyok, ezt nehezen tudom megmagyarázni miért, lehetséges azért, mert itt Európában felvettem egy védekezõ állást a többségi európai, részben keresztény, részben szekuláris kultúrával szemben, hogy meg tudjam õrizni az izraeliségemet. A munkahelyemen viszont több orosz barátom is van, eljárok velük bulizni, néha összeülünk fõzni, beszélgetünk Oroszországról, a politikáról, ilyesmi. Azt tervezem, hogy jövõ nyáron a szüleimmel együtt csinálunk egy nagy Oroszország túrát, végigjárjuk a nekünk fontos helyeket.
Kattintson és nézegessen képeket Oroszországról!
Mit szerettél meg legjobban Magyarországban?
Elsõ és legfontosabb a feleségem, miatta érkeztem ide, miatta szerettem bele az országba is. A legjobban azt szeretem ebben az országban és a magyarokban, hogy egyszerre tartozik mindenhova: az emberek, a gasztronómia, az épÃtészet, a kultúra, egyszerre keleti és nyugati, valami fantasztikus egyveleget alkotva. A magyarok egyszerre tudnak olyan merevek lenni, mint a németek és úgy mulatni, mint a szerbek. Amit pedig a legjobban szeretek ebben az országban, hogy itt nyugodtan lehet élni. Nem kell katonaságtól, terrortámadástól, háborútól, agressziótól rettegni, egyszerûen csak a mindennapi gondokkal kell törõdni, amik viszont nem életveszélyesek, legrosszabb esetben elszegényedek, de nem kell egy értelmetlen háborúban meghalnom.
Link
Tavaly szeptemberben indult a Magyarországon élõ izraelieket bemutató projektünk. Munkánk során igyekeztünk a legteljesebb képet nyújtani a Magyarországon élõ izraeli közösségrõl. Eddigi interjúinkban megszólaltattunk Budapesten szerencsét próbáló informatikust, a vallásos közösség tagjait, iráni gyökereire büszke egyetemistát és a Hasomer Hacair cionista ifjúsági szervezet izraeli munkatársát is. Utolsó interjúnk során Joszeffel beszélgettünk egy budapesti teázóban, aki 2008-ban érkezett Budapestre Haifáról, ahol a nagyszámú palesztin kisebbség mellett jelentõs oroszajkú közösség is található. Ennek a tagja Joszef, akivel oroszságról, izraeliségrõl beszélgettünk és persze arról milyen is Magyarország.
Mikor érkeztél Budapestre és egyáltalán miért pont erre a városra esett a választásod?
2008 januárjában érkeztem Budapestre, mint egyszeri turista és akkor még nem is sejtettem, hogy nemsokára itt fogok lehorgonyozni, azonban az itt töltött idõ alatt megismerkedtem egy fantasztikus lánnyal, akibe beleszerettem és miatta úgy döntöttem, hogy minél hamarabb visszatérek Magyarországra. Miután véget ért a már amúgy is elhúzódott nyaralás elkezdtem szervezkedni odahaza, megpróbáltam minél több információ beszerezni arról, hogy milyen adminisztratÃv feladatok várnak rám, valamint megpróbáltam munkát is intézni még odakintrõl. Novemberre sikerült mindent lepapÃroznom, találtam munkát, Ãgy november közepén másodszorra landoltam Budapesten, ekkor már nem, mint turista, hanem, mint külföldi munkavállaló.
Kattintson és nézegessen képeket Haifáról!
Milyen nehézségeid voltak, mik voltak az elsõ benyomásaid rólunk, magyarokról?
A legnagyobb problémát a nyelv jelentette. Orosz származású vagyok és eddig többnyire Kelet-Európában töltöttem a vakációimat, ahol hozzá voltam szokva ahhoz, hogy bár nem azonosak a nyelvek, de legalább valamit felismerek belõle, kellemesen cseng, ilyesmi... Ehhez képest a magyar nyelv semmihez sem hasonlÃt, szlávnak nem szláv nyelv, semmi köze sem a némethez, pláne semmilyen sémi nyelvhez, tehát teljesen idegen volt a nyelvi közeg és emiatt én is teljesen idegennek éreztem magam még úgyis, hogy a munkahelyemen a munkanyelv az angol volt.
Az elsõ benyomásom az volt, hogy a magyarok sok mindenben hasonlÃtanak az oroszokhoz, a második pedig az, hogy bár az alapvetõ életvitelük teljesen különbözik az izraeliekétõl, azonban egy-egy gesztusban, egy-egy tulajdonságban még is nagyon hasonlÃt egymásra a két nép, egyrészt a büszkeség, másrészt a keménynyakúság ilyenek. Amúgy nagyon kellemesen csalódtam a magyarokban, otthoni barátaim azzal ijesztgettek, hogy a magyarok idegengyûlölõk, különösen pedig az oroszokat utálják, nem beszélve az antiszemitizmusról. Ehhez képest a legtöbben érdeklõdve kérdeztek a családi hátteremrõl és nagyon kevés alkalommal tapasztaltam rasszizmust, akkor is fõképp részeg alakok voltak azok, akik nem túl szép szavakkal illettek.
Mesélnél kicsit errõl a kettõs identitásról? Mit jelentett neked kint orosznak lenni és mit jelent neked itt az orosz-izraeli lét?
Persze, örömmel! Szüleimmel, akkor hat évesen, a nagy orosz alija idején érkeztünk Izraelbe, végül Haifán telepedhettünk le, ami Izrael egyik legsokszÃnûbb városa, ahol nagyszámú, a volt szovjet tagállamokból érkezett lakosság található. Itt nõttem fel egyfajta kettõs nyomásban: egyik oldalról az iskolában cionista, izraeli oktatásban részesültem, szépen lassan izraeli lettem, a másik oldalról viszont a családom, a barátaim többsége mind oroszajkúak voltak, egymás között oroszul beszélgettünk, figyeltük mi történik Oroszországban, nem vágtunk el minden köteléket az óhazával. Ez persze sokakat zavar, fõleg azokat az Izrael születésekor kivándoroltakat, akik teljesen elfeledték honnan jöttek és alárendelték magukat az új nemzeti identitásnak. Én ezt teljesen megértem, de errõl a körülmények és nem a mi generációnk lustasága vagy direkt elkülönülése tehet, egyszerûen más idõszakban érkeztünk.
Magyarországon elsõsorban izraeli vagyok, ezt nehezen tudom megmagyarázni miért, lehetséges azért, mert itt Európában felvettem egy védekezõ állást a többségi európai, részben keresztény, részben szekuláris kultúrával szemben, hogy meg tudjam õrizni az izraeliségemet. A munkahelyemen viszont több orosz barátom is van, eljárok velük bulizni, néha összeülünk fõzni, beszélgetünk Oroszországról, a politikáról, ilyesmi. Azt tervezem, hogy jövõ nyáron a szüleimmel együtt csinálunk egy nagy Oroszország túrát, végigjárjuk a nekünk fontos helyeket.
Kattintson és nézegessen képeket Oroszországról!
Mit szerettél meg legjobban Magyarországban?
Elsõ és legfontosabb a feleségem, miatta érkeztem ide, miatta szerettem bele az országba is. A legjobban azt szeretem ebben az országban és a magyarokban, hogy egyszerre tartozik mindenhova: az emberek, a gasztronómia, az épÃtészet, a kultúra, egyszerre keleti és nyugati, valami fantasztikus egyveleget alkotva. A magyarok egyszerre tudnak olyan merevek lenni, mint a németek és úgy mulatni, mint a szerbek. Amit pedig a legjobban szeretek ebben az országban, hogy itt nyugodtan lehet élni. Nem kell katonaságtól, terrortámadástól, háborútól, agressziótól rettegni, egyszerûen csak a mindennapi gondokkal kell törõdni, amik viszont nem életveszélyesek, legrosszabb esetben elszegényedek, de nem kell egy értelmetlen háborúban meghalnom.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
Gutai Zub
- 2013. August 27. 13:05:40
#2 |
mezesmozes
- 2013. August 27. 13:08:08
#3 |
postaimre
- 2013. August 27. 14:11:20
#4 |
mezesmozes
- 2013. August 27. 14:37:53
#5 |
postaimre
- 2013. August 27. 15:39:11
#6 |
enid
- 2013. August 27. 17:49:07
#7 |
Perje
- 2013. August 27. 20:29:41
#8 |
postaimre
- 2013. August 28. 10:06:00
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték