Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Rendszerromboló
Na ez már majdnem. Kiskõrösön a Vegyivédelmi Ezrednél az elsõ parancsnokom Grünwald volt és Imre.
Újságíró-iskolába nem járt és sohasem dolgozott a hagyományos sajtóban. Politikusokkal sem járt el iszogatni és barátkozni, hogy így szerezzen bennfentes információkat. Nehéz is lenne: még csak nem is Washingtonban lakik, hanem Brazíliában. Mégis Glenn Greenwald az az újságíró, akinek az amerikai kormány adatgyûjtési módszereirõl írott sztorijai május eleje óta uralják a világsajtót.
Neki és Laura Poitrasnak adta át ugyanis Edward Snowden, az egykori amerikai titkosszolgálati alkalmazott azon bizalmas dokumentumokat, amelyek leleplezik a washingtoni adminisztráció megfigyelési gyakorlatát. Ami miatt saját újságíró-kollégái közül is sokan úgy vélik: Greenwaldnak is börtönben lenne a helye.
A hatalmas botrányt kiváltó sztorikat virágos rövidnadrágban, pólóban és papucsban írja egy Rio de Janeiro melletti házban, amit élettársával és tíz kutyájukkal oszt meg. – Néha már úgy érzem, én is a falka tagja vagyok – nyilatkozta a 46 éves, jogász végzettségû Greenwald. Az sem zavarja, hogy nem a washingtoni politikai riporterek tipikus életét éli. A tõle megszokott nyers stílusban õket egyszerûen csak udvaroncoknak nevezi, akik ugyanúgy érdekeltek a királyi udvar fenntartásában, mint az uralkodó.
Szerinte azért is éri ennyi támadás az újságírók részérõl is, mert õ kívülrõl ostromolja azt a rendszert, amelynek bírálói a részei. A kívülállóság soha nem volt ismeretlen Greenwald számára, ám a riói ház és az újságírás félig-meddig a véletlennek köszönhetõ. Floridában nõtt fel, ahol már tinédzserként rájött, hogy homoszexuális. – Ha melegként nõsz fel, nem vagy része a rendszernek, és ez arra kényszerít, hogy elgondolkodj azon, veled van a baj, vagy a rendszerrel? – mondta nemrég a The New York Timesnak (NYT). Politikai ébredése is korán történt: a helyi közéletben aktív nagyapja hatására kétszer is elindult az önkormányzati választásokon, legelõször 17 évesen.
HIRDETÉS
Egyszer sem járt sikerrel, úgyhogy inkább jogi egyetemre ment. Amikor 1992-ben Colorado államban egy népszavazás megsemmisített egy melegek számára egyenjogúságot biztosító törvényt (nem kis ellenszélben), másodévesként elérte, hogy coloradói cégek ne szervezhessenek állásinterjúkat a New York-i egyetem jogi karán – idézi fel az Out magazin két évvel ezelõtti portréja. Még diplomája sem volt, amikor egy neves ügyvédi irodánál kapott állást, ám másfél év múlva otthagyta.
– Nem védeni akartam a gazdagokat, inkább perelni – mondta a BuzzFeed online magazinnak. Mindössze 28 évesen megalapította saját irodáját. Eleinte csip-csup ügyeket kellett vállalnia, de egy idõ után már olyanok is voltak, amelyeket szívesen képviselt: például a kirúgott ápolónõé, aki megsérült munka közben, amikor megakadályozta, hogy egy beteg leessen az ágyról. A szólásszabadság védelmében meglepõ megbízásokat is felvállalt, például a melegek ellen szintén uszító neonácik védelmét. Késõbb úgy nyilatkozott: azt akár ingyen is csinálta volna. Egykori csoporttársai szerint már egyetemistaként is a polgári szabadságjogok érdekelték legjobban.
Greenwald irodája hamarosan háromfõsre növekedett. Kicsik voltak, de hatékonyak: éjjel-nappal dolgoztak, felkészültségükkel mindenkit meg tudtak lepni. Saját nevében is perelt, amikor csak tudott: bíróság elég citálta manhattani fõbérlõjét, mert az nem volt hajlandó fedezetként elfogadni õ és akkori partnere fizetését. A „háziúr” csak házasok esetében volt hajlandó összeadni a két fél fizetését, és azt figyelembe venni. Egy másik fõbérlõt pedig visszaperelt, miután az beperelte. Utóbbinak az volt a kifogása, hogy Greenwald és társa a szerzõdésben kikötött 12 kilósnál nehezebb kutyát tartott.
Az iroda jól ment, Greenwald mégis ráunt. 2002-ben beszállt egy ismerõse tanácsadó cégébe. Az a pornóbizniszben is érdekelt volt, ami miatt most sokat támadják. Többször hangsúlyozta: nem vett részt a filmek gyártásában. – Ha mégis így lett volna, arra is büszke volnék – ütötte el a kérdést a BuzzFeednek adott interjúban. Két év múlva innen is kiszállt, és mivel épp akkor ért véget párkapcsolata, úgy döntött, két hónapra Brazíliába utazik. Azt akarta kitalálni, mihez kezdjen legközelebb. Ám már a második napon találkozott a strandon az akkor 19 éves David Michael Mirandával. Egy hét után költöztek össze, és mivel az Egyesült Államok szövetségi törvényei akkor még nem ismerték el az azonos nemûek házasságát, ezért esélyük sem volt arra, hogy Greenwald hazájában telepedjenek le. (Idén nyáron semmisítette meg az említett törvényt az amerikai legfelsõbb bíróság.)
Rióban kezdtek közös életet: az amerikai ma már tud portugálul, és rendszeres szereplõje a brazil tévéknek. Évente négyszer-ötször cseréli le a rövidnadrágot elegáns öltönyre, amikor Amerikába utazik, és annyi találkozót és tévészereplést sûrít a néhány napba, amennyit csak tud. Az írást már Brazíliában kezdte, az iraki és afganisztáni háborúk, illetve a George W. Bush-éra túlkapásai, a republikánus kormányzat lehallgatási programja késztették arra, hogy blogot indítson. Sokat írt, egyéni hangnemben, kemény véleményeket megfogalmazva, de a jogász tényeken alapuló, egyenes logikájával. Hamarosan széles olvasótábora alakult ki, akik követték 2007-ben, amikor a Salon online magazinra „költözött” írásaival.
Tavaly nyáron ismét váltott, akkortól a The Guardian internetes oldalán írja cikkeit. Utóbbiakat nem kell megmutatnia senkinek, a szerkesztõség teljes hozzáférést biztosít neki a rendszerhez. (A Snowden-ügy anyagai ez alól kivételek.) Csupán néhány évvel az elsõ blogbejegyzése után már számos amerikai magazin a legbefolyásosabb kommentátorok között tartotta számon; négy könyvébõl három felkerült a The New York Times bestsellerlistájára. Elsõ könyvei a Bush-évek kemény kritikáját tartalmazzák, de ugyanilyen kritikus Barack Obamával kapcsolatban is, aki szerinte a személyi szabadságjogok terén „katasztrófát” hozott. Nem hagyja magát sem demokratának, sem republikánusnak bélyegezni.
Az újságíráshoz is úgy áll hozzá, mintha perelne. Feltételezi, hogy beszélgetõpartnere hazudik, és keresztkérdésekkel igyekszik sarokba szorítani, illetve bizonyítékokat keres. Akkor is ez történt, amikor társaival megérkezett Edward Snowdenhez az azóta elhíresült hongkongi hotelszobába. Órákon át kérdezgette, ám végül meggyõzõdött róla, hogy a fiatalember nem hazudik. Írásai és a polgári szabadságjogok melletti kiállása miatt Snowden elsõként Greenwaldot választotta a kiszivárogtatásra, ám õ nem reagált a névtelen e-mailre, amelynek küldõje arra kérte, telepítsen biztonságos kommunikációt biztosító programot a gépére.
A megszólított újságíró azonban ehhez nem értett, és nem is érdekelte, egyszerûen nem válaszolt. Snowden ekkor fordult Laura Poitrashoz, aki egybõl bevonta az általa jól ismert Greenwaldot is, és egy guardianes újságíróval együtt hárman érkeztek idén májusban Hongkongba. A kémregénybe illõ történet innentõl ismert. Greenwald és Poitras pedig már legalább annyira részei a sztorinak, mint írói. A NYT úgy fogalmaz: az újságírók új típusát jelenítik meg. Mindegy, földrajzilag hol vannak épp, vagy hogy kinek dolgoznak. Nincs szükségük már újságra sem, ahol publikálhatnak – amikor a The Guardian lassítani akart a titkos dokumentumok publikálásán, akkor Greenwald megfenyegette õket, hogy létrehoz egy saját weblapot, ott teszi közzé õket.
Akkor is ugyanakkorát „szóltak” volna. Ráadásul sem Greenwald, sem Poitras nem titkolja politikai meggyõzõdését, ami kritikusaik szerint csökkenti hitelességüket. Mások szerint viszont épp hogy növeli, hiszen bármit mondanak, mindenki pontosan tudja, milyen világnézeti háttérrel teszik azt. A NYT szerint sem Greenwald, sem Poitras nem pihent egyetlen napot sem, amióta kitört a Snowden-botrány. Most tervezik, hogy legalább néhány szokásukhoz visszatérnek, Greenwald például a teniszezéshez. – Hajlandó vagyok megöregedni ezért a sztoriért, de meghízni nem – viccelõdött. Egy másik interjúban azt mondta: reméli, néhány hónapon belül sikerül minden, Snowdentõl kapott dokumentumot feldolgozni. „Hamar ráunok saját magamra. Ha egy év múlva is ezen kell dolgoznom, biztos, hogy valami diliházban kötök ki.”
Névjegy
Glenn Greenwald 1967-ben született az amerikai New York államban, de Floridában nõtt fel. A New York-i egyetemen szerzett jogi diplomát. Elõbb egy manhattani ügyvédi irodánál dolgozott, majd megalapította saját irodáját. 2004 óta Brazíliában él élettársával, onnan írja politikai kommentárjait és könyveit, amelyekkel hamar nevet szerzett magának. Edward Snowden õt választotta ki arra, hogy közzétegye az amerikai titkosszolgálatok adatgyûjtési gyakorlatáról megszerzett bizalmas dokumentumokat.
Link
Újságíró-iskolába nem járt és sohasem dolgozott a hagyományos sajtóban. Politikusokkal sem járt el iszogatni és barátkozni, hogy így szerezzen bennfentes információkat. Nehéz is lenne: még csak nem is Washingtonban lakik, hanem Brazíliában. Mégis Glenn Greenwald az az újságíró, akinek az amerikai kormány adatgyûjtési módszereirõl írott sztorijai május eleje óta uralják a világsajtót.
Neki és Laura Poitrasnak adta át ugyanis Edward Snowden, az egykori amerikai titkosszolgálati alkalmazott azon bizalmas dokumentumokat, amelyek leleplezik a washingtoni adminisztráció megfigyelési gyakorlatát. Ami miatt saját újságíró-kollégái közül is sokan úgy vélik: Greenwaldnak is börtönben lenne a helye.
A hatalmas botrányt kiváltó sztorikat virágos rövidnadrágban, pólóban és papucsban írja egy Rio de Janeiro melletti házban, amit élettársával és tíz kutyájukkal oszt meg. – Néha már úgy érzem, én is a falka tagja vagyok – nyilatkozta a 46 éves, jogász végzettségû Greenwald. Az sem zavarja, hogy nem a washingtoni politikai riporterek tipikus életét éli. A tõle megszokott nyers stílusban õket egyszerûen csak udvaroncoknak nevezi, akik ugyanúgy érdekeltek a királyi udvar fenntartásában, mint az uralkodó.
Szerinte azért is éri ennyi támadás az újságírók részérõl is, mert õ kívülrõl ostromolja azt a rendszert, amelynek bírálói a részei. A kívülállóság soha nem volt ismeretlen Greenwald számára, ám a riói ház és az újságírás félig-meddig a véletlennek köszönhetõ. Floridában nõtt fel, ahol már tinédzserként rájött, hogy homoszexuális. – Ha melegként nõsz fel, nem vagy része a rendszernek, és ez arra kényszerít, hogy elgondolkodj azon, veled van a baj, vagy a rendszerrel? – mondta nemrég a The New York Timesnak (NYT). Politikai ébredése is korán történt: a helyi közéletben aktív nagyapja hatására kétszer is elindult az önkormányzati választásokon, legelõször 17 évesen.
HIRDETÉS
Egyszer sem járt sikerrel, úgyhogy inkább jogi egyetemre ment. Amikor 1992-ben Colorado államban egy népszavazás megsemmisített egy melegek számára egyenjogúságot biztosító törvényt (nem kis ellenszélben), másodévesként elérte, hogy coloradói cégek ne szervezhessenek állásinterjúkat a New York-i egyetem jogi karán – idézi fel az Out magazin két évvel ezelõtti portréja. Még diplomája sem volt, amikor egy neves ügyvédi irodánál kapott állást, ám másfél év múlva otthagyta.
– Nem védeni akartam a gazdagokat, inkább perelni – mondta a BuzzFeed online magazinnak. Mindössze 28 évesen megalapította saját irodáját. Eleinte csip-csup ügyeket kellett vállalnia, de egy idõ után már olyanok is voltak, amelyeket szívesen képviselt: például a kirúgott ápolónõé, aki megsérült munka közben, amikor megakadályozta, hogy egy beteg leessen az ágyról. A szólásszabadság védelmében meglepõ megbízásokat is felvállalt, például a melegek ellen szintén uszító neonácik védelmét. Késõbb úgy nyilatkozott: azt akár ingyen is csinálta volna. Egykori csoporttársai szerint már egyetemistaként is a polgári szabadságjogok érdekelték legjobban.
Greenwald irodája hamarosan háromfõsre növekedett. Kicsik voltak, de hatékonyak: éjjel-nappal dolgoztak, felkészültségükkel mindenkit meg tudtak lepni. Saját nevében is perelt, amikor csak tudott: bíróság elég citálta manhattani fõbérlõjét, mert az nem volt hajlandó fedezetként elfogadni õ és akkori partnere fizetését. A „háziúr” csak házasok esetében volt hajlandó összeadni a két fél fizetését, és azt figyelembe venni. Egy másik fõbérlõt pedig visszaperelt, miután az beperelte. Utóbbinak az volt a kifogása, hogy Greenwald és társa a szerzõdésben kikötött 12 kilósnál nehezebb kutyát tartott.
Az iroda jól ment, Greenwald mégis ráunt. 2002-ben beszállt egy ismerõse tanácsadó cégébe. Az a pornóbizniszben is érdekelt volt, ami miatt most sokat támadják. Többször hangsúlyozta: nem vett részt a filmek gyártásában. – Ha mégis így lett volna, arra is büszke volnék – ütötte el a kérdést a BuzzFeednek adott interjúban. Két év múlva innen is kiszállt, és mivel épp akkor ért véget párkapcsolata, úgy döntött, két hónapra Brazíliába utazik. Azt akarta kitalálni, mihez kezdjen legközelebb. Ám már a második napon találkozott a strandon az akkor 19 éves David Michael Mirandával. Egy hét után költöztek össze, és mivel az Egyesült Államok szövetségi törvényei akkor még nem ismerték el az azonos nemûek házasságát, ezért esélyük sem volt arra, hogy Greenwald hazájában telepedjenek le. (Idén nyáron semmisítette meg az említett törvényt az amerikai legfelsõbb bíróság.)
Rióban kezdtek közös életet: az amerikai ma már tud portugálul, és rendszeres szereplõje a brazil tévéknek. Évente négyszer-ötször cseréli le a rövidnadrágot elegáns öltönyre, amikor Amerikába utazik, és annyi találkozót és tévészereplést sûrít a néhány napba, amennyit csak tud. Az írást már Brazíliában kezdte, az iraki és afganisztáni háborúk, illetve a George W. Bush-éra túlkapásai, a republikánus kormányzat lehallgatási programja késztették arra, hogy blogot indítson. Sokat írt, egyéni hangnemben, kemény véleményeket megfogalmazva, de a jogász tényeken alapuló, egyenes logikájával. Hamarosan széles olvasótábora alakult ki, akik követték 2007-ben, amikor a Salon online magazinra „költözött” írásaival.
Tavaly nyáron ismét váltott, akkortól a The Guardian internetes oldalán írja cikkeit. Utóbbiakat nem kell megmutatnia senkinek, a szerkesztõség teljes hozzáférést biztosít neki a rendszerhez. (A Snowden-ügy anyagai ez alól kivételek.) Csupán néhány évvel az elsõ blogbejegyzése után már számos amerikai magazin a legbefolyásosabb kommentátorok között tartotta számon; négy könyvébõl három felkerült a The New York Times bestsellerlistájára. Elsõ könyvei a Bush-évek kemény kritikáját tartalmazzák, de ugyanilyen kritikus Barack Obamával kapcsolatban is, aki szerinte a személyi szabadságjogok terén „katasztrófát” hozott. Nem hagyja magát sem demokratának, sem republikánusnak bélyegezni.
Az újságíráshoz is úgy áll hozzá, mintha perelne. Feltételezi, hogy beszélgetõpartnere hazudik, és keresztkérdésekkel igyekszik sarokba szorítani, illetve bizonyítékokat keres. Akkor is ez történt, amikor társaival megérkezett Edward Snowdenhez az azóta elhíresült hongkongi hotelszobába. Órákon át kérdezgette, ám végül meggyõzõdött róla, hogy a fiatalember nem hazudik. Írásai és a polgári szabadságjogok melletti kiállása miatt Snowden elsõként Greenwaldot választotta a kiszivárogtatásra, ám õ nem reagált a névtelen e-mailre, amelynek küldõje arra kérte, telepítsen biztonságos kommunikációt biztosító programot a gépére.
A megszólított újságíró azonban ehhez nem értett, és nem is érdekelte, egyszerûen nem válaszolt. Snowden ekkor fordult Laura Poitrashoz, aki egybõl bevonta az általa jól ismert Greenwaldot is, és egy guardianes újságíróval együtt hárman érkeztek idén májusban Hongkongba. A kémregénybe illõ történet innentõl ismert. Greenwald és Poitras pedig már legalább annyira részei a sztorinak, mint írói. A NYT úgy fogalmaz: az újságírók új típusát jelenítik meg. Mindegy, földrajzilag hol vannak épp, vagy hogy kinek dolgoznak. Nincs szükségük már újságra sem, ahol publikálhatnak – amikor a The Guardian lassítani akart a titkos dokumentumok publikálásán, akkor Greenwald megfenyegette õket, hogy létrehoz egy saját weblapot, ott teszi közzé õket.
Akkor is ugyanakkorát „szóltak” volna. Ráadásul sem Greenwald, sem Poitras nem titkolja politikai meggyõzõdését, ami kritikusaik szerint csökkenti hitelességüket. Mások szerint viszont épp hogy növeli, hiszen bármit mondanak, mindenki pontosan tudja, milyen világnézeti háttérrel teszik azt. A NYT szerint sem Greenwald, sem Poitras nem pihent egyetlen napot sem, amióta kitört a Snowden-botrány. Most tervezik, hogy legalább néhány szokásukhoz visszatérnek, Greenwald például a teniszezéshez. – Hajlandó vagyok megöregedni ezért a sztoriért, de meghízni nem – viccelõdött. Egy másik interjúban azt mondta: reméli, néhány hónapon belül sikerül minden, Snowdentõl kapott dokumentumot feldolgozni. „Hamar ráunok saját magamra. Ha egy év múlva is ezen kell dolgoznom, biztos, hogy valami diliházban kötök ki.”
Névjegy
Glenn Greenwald 1967-ben született az amerikai New York államban, de Floridában nõtt fel. A New York-i egyetemen szerzett jogi diplomát. Elõbb egy manhattani ügyvédi irodánál dolgozott, majd megalapította saját irodáját. 2004 óta Brazíliában él élettársával, onnan írja politikai kommentárjait és könyveit, amelyekkel hamar nevet szerzett magának. Edward Snowden õt választotta ki arra, hogy közzétegye az amerikai titkosszolgálatok adatgyûjtési gyakorlatáról megszerzett bizalmas dokumentumokat.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
keepfargo
- 2013. August 28. 09:06:09
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.