Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Szomszédos titkosszolgálatok a magyar interneten?
Úgy látom tanultak valamit az elmúlt évekbõl. Még jó, hogy fizetetlen "nyugállományba" vonulok, mire rájönnek és le merik írni, amit évek óta szajkózom. Ja, nem csak a szomszédos orrmányok vannak itt, hanem mindegyik! Ne legyenek kétségeink azzal kapcsolatban, hogy a szomszéd országok titkosszolgálatai rendszeresen figyelik, és aktívan részt is vesznek a hazai internetes fórumokon folyó beszélgetésekben, különösen amikor a téma a határon túli magyarság körül forog.
Nyilvánvaló, hogy a magyar kisebbségeik helyzetét egyértelmûen nemzetbiztonsági kérdésként kezelik ezek az országok. Nem kizárólag nemzetbiztonsági kérdésként, de mindenképpen nemzetbiztonsági kérdésként is.
Hány ukrán, hány csecsen?
Éppen a múlt héten találta mondani egy volt(?) ukrán hírszerzõ, egy bizonyos Szerhij Razumovszkij, hogy Amerika leszakítani készül Kárpátalját Ukrajnáról. Ehhez szerinte csecsen zsoldosok ezreit vonták össze Bécs(!) közelében. Attól eltekintve, hogy biztosan nem lesz egy villámháború mire a támadók eljutnak Kárpátaljáig, a hírek nem tértek ki arra sem, miként fogadták a szenzációs bejelentést a semleges Ausztria politikusai.
Valószínûleg feldobta a napjukat a reggeli sajtószemle.
A kijelentés abszurditásától függetlenül elgondolkodtató, hogy mi lehetett vele az egykori titkosszolga célja, illetve mennyire csak a saját kósza gondolatait osztotta meg a fogékony hallgatósággal. Nehezen feltételezhetõ, hogy északkeleti szomszédunk hírszerzõi valóban ezen a szellemi színvonalon legyenek, hiszen ebben az esetben Ukrajna már tényleg megszûnt volna létezni.
SecuritatEU
Egy kicsit délebbre Gheorghe Funar, egykori kolozsvári polgármester, akinek lehetséges titkosszolgálati besúgói múltjáról már cikkeztek a román lapok, azzal a jóslattal borzolta a kedélyeket, hogy jövõre Magyarország visszaszerzi Erdélyt Romániától. „A mi Gyurink” – ahogy néhány kolozsvári magyar nevezte egykor ironikusan a polgármestert – eme történelmi tettet elsõsorban úgy látja megvalósulni, hogy Magyarország mintegy visszaperli a világháború után elvesztett javait.
Részletekbe nem bocsátkozott a regnálása idején a köztéri kukákat (is) román színekre festetõ politikus, de érdekes módon a nyilatkozatot nem egészen két héttel azután tette, hogy megválasztották a Nagy Románia Párt elnökének.
Emlékeztetõül: ezzel a kisebbségellenes párttal kapcsolatban már az ezredforduló elõtt arról írt a román sajtó, hogy a Securitate egykori embereibõl álló saját titkosszolgálata van. De ne is menjünk ennyire vissza az idõben. A párt színeiben pont az idén lett EP-képviselõ az a Dan Zamfirescu, aki 1980-tól 2002-ig a Securitate, illetve annak utódszervezete kötelékében teljesített szolgálatot. „Büszke vagyok arra, hogy a román kémelhárítás tisztje voltam” – jelentette ki Zamfirescu, amikor nemrégiben errõl kérdezték. Feltehetõleg részét képezi ennek a büszkeségnek a rendszerváltás elõtt, a nagyon kemény diktatúra alatt végzett szolgálata is.
A Szeku élt, él, élni fog
Mondhatnánk, hogy ez már a múlté. Mondhatnánk - ha nem éppen a hónap elején ismerte volna el a Román Hírszerzõ Szolgálat, hogy a csíkszeredai polgármestert követõ és õt mobillal fényképezgetõ illetõ a szolgálat alkalmazottja. Ehhez a beismeréshez persze az is kellett, hogy a polgármester elkapja az illetõt és átadja a rendõrségnek. A szolgálat sietett hozzátenni, hogy emberük szabadidejében tette mindezt.
Hát, ha ez az ember valóban nem talált jobb szabadidõs elfoglaltságot, mint egy kisebbségi polgármester követését és fotózását (vajon ki akarta tenni a Facebookra?), akkor nem csak az ukrán hírszerzõk elmeállapotában kezdhetünk el kételkedni. De azért engedtessék meg, hogy a titkosszolgálatok szavahihetõségét hamarabb vonjuk kétségbe, mint a munkatársaik ép eszét.
Már csak a fenti példák alapján is indokolatlan naivitás lenne azt feltételezni, hogy a titkosszolgálati kapcsolatok nem szövik át a szomszéd országok politikai pártjait. Dehogynem. Egyértelmû, hogy nemcsak átszövik, hanem a politikai irányvonalat és a konkrét döntéseket is erõteljesen befolyásolják.
Provokálok, tehát vagyok
Világosan látható, hogy Szlovákia, Ukrajna és Románia politikáját az erõszakos asszimilációs törekvések jellemzik. Erõszak alatt itt nem elsõsorban a fizikai erõszak értendõ, hanem a hatalom ama nyilvánvaló célja, hogy kisebbségi jogok meg nem adásával, vagy éppen azok elvételével erõltesse a csoportkohézió szétzilálását, melynek végsõ célja a többségi társadalomba történõ asszimiláció, az adott nemzetiségi közösség hosszabb távon történõ teljes megsemmisítése.
Az is valószínûsíthetõ, hogy eme cél érdekében a titkosszolgálatok nem korlátozzák tevékenységüket hazai terepre. Ha elgondolkodunk azon, hogy milyen érdekek mozgathatnak egy szlovák, román vagy ukrán titkosszolgálatot, amikor a magyar kisebbségrõl van szó, akkor egyértelmû hogy minden lehetséges eszközt megragadnak a feszültség szítására.
Persze a politikusok maguktól is örömmel „kijátsszák a magyarkártyát”, ebben azonban készséges partnereik a titkosszolgálatok. Kétségtelen, hogy már csak a saját szervezeti fontosságuk, költségvetésük és privilégiumaik fenntartása és növelése is megköveteli egy állandó ellenségkép táplálását.
Erre az egyik legjobb módszer mindenképpen a provokáció. A meglévõ történelmi sérelmekre, alantas indulatokra és alapvetõ emberi butaságra alapozott taktikák könnyen eredményezik az értelmes közbeszéd ellehetetlenülését, jól szolgálva ezzel egy hosszútávú magyarellenes stratégiát.
A látszat néha csal
Eme tevékenység egyik terepe a sok közül – ugyanakkor nagyon fontos terepe - az internetes nyilvánosság. Biztosak lehetünk abban is, hogy ez nem korlátozódik a passzív megfigyelésre. Bár vannak hazai gyûlölködõink is, nem gondolhatjuk azt, hogy az összes gyûlöletkeltõ, agresszív, ugyanakkor minden realitást nélkülözõ vélemény pusztán „hazai termés”.
Hírfogyasztókként és véleménnyel rendelkezõ polgárokként csupán annyit tehetünk, hogy nem hagyjuk magunkat manipulálni, provokálni általuk. A legszerencsésebb magatartás – mi több: nemzeti érdek - az lenne, ha az interneten megjelenõ deliráló megnyilvánulások mindegyikét, kivétel nélkül, eleve ilyen titkosszolgálati provokációknak tartanánk, és aszerint is viszonyulnánk hozzájuk.
Hagyjuk õket figyelmen kívül, vagy éppen mondjuk nyíltan a (virtuális) szemükbe: ti minden bizonnyal külföldi, magyarellenes érdekeket szolgáltok - és utána hagyjuk õket figyelmen kívül!
Fogadjuk meg egy olyan ember figyelmeztetését, aki a kortársak közül talán a legtöbbet tette a kárpát-medencei magyarság jövõjéért – Böjte Csabáét. A gyermekmentõ szerzetes így fogalmazott államalapításunk minapi évfordulóján: „Ahol gyûlölet, harag, indulat van, ott lehet, hogy igazság is van, de abból nem kérünk. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne.”
Link
Nyilvánvaló, hogy a magyar kisebbségeik helyzetét egyértelmûen nemzetbiztonsági kérdésként kezelik ezek az országok. Nem kizárólag nemzetbiztonsági kérdésként, de mindenképpen nemzetbiztonsági kérdésként is.
Hány ukrán, hány csecsen?
Éppen a múlt héten találta mondani egy volt(?) ukrán hírszerzõ, egy bizonyos Szerhij Razumovszkij, hogy Amerika leszakítani készül Kárpátalját Ukrajnáról. Ehhez szerinte csecsen zsoldosok ezreit vonták össze Bécs(!) közelében. Attól eltekintve, hogy biztosan nem lesz egy villámháború mire a támadók eljutnak Kárpátaljáig, a hírek nem tértek ki arra sem, miként fogadták a szenzációs bejelentést a semleges Ausztria politikusai.
Valószínûleg feldobta a napjukat a reggeli sajtószemle.
A kijelentés abszurditásától függetlenül elgondolkodtató, hogy mi lehetett vele az egykori titkosszolga célja, illetve mennyire csak a saját kósza gondolatait osztotta meg a fogékony hallgatósággal. Nehezen feltételezhetõ, hogy északkeleti szomszédunk hírszerzõi valóban ezen a szellemi színvonalon legyenek, hiszen ebben az esetben Ukrajna már tényleg megszûnt volna létezni.
SecuritatEU
Egy kicsit délebbre Gheorghe Funar, egykori kolozsvári polgármester, akinek lehetséges titkosszolgálati besúgói múltjáról már cikkeztek a román lapok, azzal a jóslattal borzolta a kedélyeket, hogy jövõre Magyarország visszaszerzi Erdélyt Romániától. „A mi Gyurink” – ahogy néhány kolozsvári magyar nevezte egykor ironikusan a polgármestert – eme történelmi tettet elsõsorban úgy látja megvalósulni, hogy Magyarország mintegy visszaperli a világháború után elvesztett javait.
Részletekbe nem bocsátkozott a regnálása idején a köztéri kukákat (is) román színekre festetõ politikus, de érdekes módon a nyilatkozatot nem egészen két héttel azután tette, hogy megválasztották a Nagy Románia Párt elnökének.
Emlékeztetõül: ezzel a kisebbségellenes párttal kapcsolatban már az ezredforduló elõtt arról írt a román sajtó, hogy a Securitate egykori embereibõl álló saját titkosszolgálata van. De ne is menjünk ennyire vissza az idõben. A párt színeiben pont az idén lett EP-képviselõ az a Dan Zamfirescu, aki 1980-tól 2002-ig a Securitate, illetve annak utódszervezete kötelékében teljesített szolgálatot. „Büszke vagyok arra, hogy a román kémelhárítás tisztje voltam” – jelentette ki Zamfirescu, amikor nemrégiben errõl kérdezték. Feltehetõleg részét képezi ennek a büszkeségnek a rendszerváltás elõtt, a nagyon kemény diktatúra alatt végzett szolgálata is.
A Szeku élt, él, élni fog
Mondhatnánk, hogy ez már a múlté. Mondhatnánk - ha nem éppen a hónap elején ismerte volna el a Román Hírszerzõ Szolgálat, hogy a csíkszeredai polgármestert követõ és õt mobillal fényképezgetõ illetõ a szolgálat alkalmazottja. Ehhez a beismeréshez persze az is kellett, hogy a polgármester elkapja az illetõt és átadja a rendõrségnek. A szolgálat sietett hozzátenni, hogy emberük szabadidejében tette mindezt.
Hát, ha ez az ember valóban nem talált jobb szabadidõs elfoglaltságot, mint egy kisebbségi polgármester követését és fotózását (vajon ki akarta tenni a Facebookra?), akkor nem csak az ukrán hírszerzõk elmeállapotában kezdhetünk el kételkedni. De azért engedtessék meg, hogy a titkosszolgálatok szavahihetõségét hamarabb vonjuk kétségbe, mint a munkatársaik ép eszét.
Már csak a fenti példák alapján is indokolatlan naivitás lenne azt feltételezni, hogy a titkosszolgálati kapcsolatok nem szövik át a szomszéd országok politikai pártjait. Dehogynem. Egyértelmû, hogy nemcsak átszövik, hanem a politikai irányvonalat és a konkrét döntéseket is erõteljesen befolyásolják.
Provokálok, tehát vagyok
Világosan látható, hogy Szlovákia, Ukrajna és Románia politikáját az erõszakos asszimilációs törekvések jellemzik. Erõszak alatt itt nem elsõsorban a fizikai erõszak értendõ, hanem a hatalom ama nyilvánvaló célja, hogy kisebbségi jogok meg nem adásával, vagy éppen azok elvételével erõltesse a csoportkohézió szétzilálását, melynek végsõ célja a többségi társadalomba történõ asszimiláció, az adott nemzetiségi közösség hosszabb távon történõ teljes megsemmisítése.
Az is valószínûsíthetõ, hogy eme cél érdekében a titkosszolgálatok nem korlátozzák tevékenységüket hazai terepre. Ha elgondolkodunk azon, hogy milyen érdekek mozgathatnak egy szlovák, román vagy ukrán titkosszolgálatot, amikor a magyar kisebbségrõl van szó, akkor egyértelmû hogy minden lehetséges eszközt megragadnak a feszültség szítására.
Persze a politikusok maguktól is örömmel „kijátsszák a magyarkártyát”, ebben azonban készséges partnereik a titkosszolgálatok. Kétségtelen, hogy már csak a saját szervezeti fontosságuk, költségvetésük és privilégiumaik fenntartása és növelése is megköveteli egy állandó ellenségkép táplálását.
Erre az egyik legjobb módszer mindenképpen a provokáció. A meglévõ történelmi sérelmekre, alantas indulatokra és alapvetõ emberi butaságra alapozott taktikák könnyen eredményezik az értelmes közbeszéd ellehetetlenülését, jól szolgálva ezzel egy hosszútávú magyarellenes stratégiát.
A látszat néha csal
Eme tevékenység egyik terepe a sok közül – ugyanakkor nagyon fontos terepe - az internetes nyilvánosság. Biztosak lehetünk abban is, hogy ez nem korlátozódik a passzív megfigyelésre. Bár vannak hazai gyûlölködõink is, nem gondolhatjuk azt, hogy az összes gyûlöletkeltõ, agresszív, ugyanakkor minden realitást nélkülözõ vélemény pusztán „hazai termés”.
Hírfogyasztókként és véleménnyel rendelkezõ polgárokként csupán annyit tehetünk, hogy nem hagyjuk magunkat manipulálni, provokálni általuk. A legszerencsésebb magatartás – mi több: nemzeti érdek - az lenne, ha az interneten megjelenõ deliráló megnyilvánulások mindegyikét, kivétel nélkül, eleve ilyen titkosszolgálati provokációknak tartanánk, és aszerint is viszonyulnánk hozzájuk.
Hagyjuk õket figyelmen kívül, vagy éppen mondjuk nyíltan a (virtuális) szemükbe: ti minden bizonnyal külföldi, magyarellenes érdekeket szolgáltok - és utána hagyjuk õket figyelmen kívül!
Fogadjuk meg egy olyan ember figyelmeztetését, aki a kortársak közül talán a legtöbbet tette a kárpát-medencei magyarság jövõjéért – Böjte Csabáét. A gyermekmentõ szerzetes így fogalmazott államalapításunk minapi évfordulóján: „Ahol gyûlölet, harag, indulat van, ott lehet, hogy igazság is van, de abból nem kérünk. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne.”
Link
Hozzaszolasok
#1 |
postaimre
- 2013. August 30. 08:41:14
#2 |
mezesmozes
- 2013. August 30. 09:38:28
#3 |
postaimre
- 2013. August 30. 10:04:27
#4 |
mezesmozes
- 2013. August 30. 10:08:54
#5 |
spartakusz
- 2013. August 30. 11:28:21
#6 |
mormota1968
- 2013. August 30. 20:48:14
#7 |
satu
- 2013. August 31. 08:21:09
#8 |
spartakusz
- 2013. August 31. 08:57:14
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.