Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Örökölhetõ-e a rasszizmus?
Boldogkõi Zsolt: Kanai és munkatársai 2011-ben mágneses rezonancián alapuló képalkotás (MRI) módszerével kiderítették, hogy a liberális és a konzervatív gondolkodású emberek agyának szerkezete eltér egymástól. A szerzõk azt találták, hogy a liberálisok agyának úgynevezett anterior cinguláris kérge nagyobb mennyiségû szürkeállománnyal rendelkezik, mint a konzervatívoké, míg ennek fordítottja igaz az amygdala esetében. Önök funkcionálisan is megvizsgálták ezeket és más agyterületeket. Milyen eredményeket kaptak?
Darren Schreiber: A funkcionális MRI-vel végzett vizsgálatainkban azt találtuk, hogy szerencsejáték közben különbségek vannak az eltérõ pártszimpátiával rendelkezõ emberek agyi aktivitásában, különösen két régióban: az amygdalában (félelem központ) és az insulában (kognitív és emocionális központ). Az amygdala a republikánusok, míg az insula a demokraták agyában volt aktívabb. Habár, az agyban aktivitásbeli különbséget mutattunk ki, nem vettünk észre semmilyen különbséget magában a szerencsejátékkal kapcsolatos viselkedésben. A különbözõ politikai nézettel rendelkezõk ugyanolyan kockázatot vállaltak és hasonló módon reagáltak a gyõzelemre és vereségre. Érdekes módon azonban, az elõbb említett agyi aktivitásmintázatban olyan jelentõs különbségek voltak, hogy ez alapján 83%-os pontossággal meg tudtuk jósolni játék közben a résztvevõk pártszimpátiáját.
A résztvevõk:
Boldogkõi Zsolt, biológus, egyetemei tanár,a Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Biológiai Intézetének vezetõje.
Darren Schreiber politikatudományokból doktorált a UCLA-n, jelenleg a University of Exeter és a Közép-Európai Egyetem tanára.
BZS: Hogyan nyilvánul meg ez az élettani különbség a politikai attitûdökben?
DS: Az egyik tanulmányunk az mutatta, hogy azok az emberek, akik hajlandóak voltak fizetni a saját pénzükbõl arra, hogy a társadalom egyenlõbb legyen, aktívabb insulával rendelkeztek. De ennek a munkának még eléggé az elején vagyunk, sokat kell még dolgoznunk, hogy pontosabb képet alkothassunk.
BZS: A formális logika szerint ez az eredmény az kell, jelentse, hogy mivel a liberálisok insulája aktívabb, ezért õk a társadalmi egyenlõséget jobban a szívükön viselik. Az emberi agy egy plasztikus szerkezet, melynek mûködésére, sõt a szerkezetére is hatással vannak a környezeti és szociális tényezõk. A gének vagy a környezet felelhet elsõsorban agyi eltérésekért? Más szavakkal, azért vagyunk konzervatívok vagy liberálisok, mert egy adott szerkezetû aggyal születtünk, vagy a nézeteink alakítják az agyunkat? Tehát az meghatározottság iránya a kérdés: mi az ok és mi az okozat?
DS: Az agykutatás egyértelmûen megmutatta, hogy az agyfunkciókra nem egyetlen ok van hatással. A gének hatását egyéb tényezõk is befolyásolják. Például, a testmagasság átlagosan 60-80%-ban genetikai meghatározottságú, de a táplálkozás, az egészség és egyéb tényezõk is fontos hatással vannak rá. Tehát, nincs egyetlen ok. Az ikertanulmányok megmutatták, hogy a pártszimpátia kevesebb, mint tíz százalékban öröklõdik, ami egyben azt is jelenti, hogy kilencven százalékban nem genetikai eredetû tényezõk befolyásolják ezt az attitûdöt. A politikai ideológia jóval erõteljesebb genetikai komponenssel rendelkezik (40%). A környezet tehát alapvetõ hatással van az agymûködésre, sõt az agy maga is hat saját magára.
BZS: Tudna a környezeti hatásra konkrét példát mondani?
DS: Több, a hadseregben végzett tanulmány is arra az eredményre jutott, hogy az új nyelveket tanuló katonák egyik fõ memóriaközpontja, a hippokampusz megnövekedett. Jelenleg magyarul tanulok. Ez némi fejfájással jár, de azzal vigasztalom magam, hogy a kemény munka megváltoztatja az agyamat. A hippokampuszom méretét tehát nem csupán a génjeim, hanem a magyar nyelv tanulása is befolyásolja.
BZS: A közép-európai Egyetem munkatársainak még nem publikált adatai alapján, a magyarok esetében a politikai ideológia alig rendelkezik genetikai komponenssel. A kutatók nem interpretálták ezt az eredményt, de nyilván nem genetikai különbségrõl van szó, hanem arról, hogy a mai magyar társadalom felfokozott lelkiállapotban van. Valószínûleg egyéb tényezõk fedik el az ideológiát. Például a rossz megélhetési körülmények hatására csökkenhet egy eredendõen liberális gondolkodású ember toleranciája másokkal szemben, s az alapattitûdjei ellenében egy konzervatív párttal szimpatizál, s arra is adja le a szavazatát. Nyilván átlagemberekrõl beszélünk, nem a liberális ideológia teoretikusairól. Felvetõdik ennek kapcsán az a kérdés, hogy a különféle politikai attitûdök koherensen vannak-e jelen a viselkedésünkben, vagy ezek egy emberben szabadon kombinálódhatnak. Lehet valaki például tekintélyelvû a bûnözéssel kapcsolatos ügyekben és párhuzamosan szabad felfogású az oktatásban? Vagy lehet valaki rasszista és egyben a demokrácia elkötelezett híve?
.jpg)
DS: Meggyõzõ bizonyítékaink vannak azt illetõen, hogy az alapvetõ értékeink erõteljesen befolyásolják az fõ politikai értékeinket, amelyek aztán konkrét politikai attitûdökre fordítódnak le. Ezek a hatások, s a lefordítás maga azonban nem abszolút determinisztikus folyamatok, hanem bizonyos fokú rugalmasság jellemzõ rájuk. Mindazonáltal, az Ön által említett párosítások ritkán fordulnak elõ ugyanabban az emberben.
BZS: Az utóbbi években a rasszizmus rendkívüli módon felerõsödött Magyarországon. Amit az is jelez, hogy a hazai szélsõjobboldali pártnak az európai átlaghoz képest nagyon magas a támogatottsága. A most publikált eredményeiknek lehet relevanciája a rasszizmus biológiájának megismerésében?
DS: Korábban sokat foglalkoztam a rasszizmus biológiájának megértésével. A jó hír az, hogy a rasszizmus nem biológiai eredetû. Az emberi agy úgy van felépítve, hogy koalíciókban, „mi” és „õk” alapján gondolkodjunk. Azért van olyan hatalmas agyunk, ami ráadásul a teljes energiaszükségletünk húsz százalékát fogyasztja, mert a szövetségek folyamatosan változnak. A hangyák sok millió tagból álló szuper-kolóniákat alkotnak, de ezeknek a rovaroknak egy apró agy is elegendõ a „mi” és „õk” megkülönböztetésére, mivel ez szaglás alapján egyértelmûen megállapítható. Az ember, a csimpánz, a delfin és az elefánt folyamatosan változó bonyolult szövetségeket alkotnak, ami komplex agytevékenységet igényel. A stegoszaurusz, ami egy négy és fél tonnás dinoszaurusz volt, mindössze nyolcvan grammos aggyal rendelkezett. Ez az állat nyilván rendkívül egyszerû társas életet élhetett.
BZS: Véleményem szerint, az eredetileg Tooby és Cosmid által javasolt elmélet - mely szerint a koalíciókötés nem vérségi, hanem taktikai alapú - nem zárja ki, hogy a rasszizmus genetikai háttérrel rendelkezik. Több tanulmány is kimutatta a genetikai komponens határozott jelenlétét, melynek már gyermekkorban megnyilvánulnak bizonyos elemei, például a játszótereken való elkülönülésben.
DS: A saját és kollégáim kutatásai azt mutatják, hogy amikor egy másfajta szövetség hasznosabbnak tûnik, ez a helyzet gyorsan felülírhatja a törzsi alapú koalíciót. Az agyunk úgy fejlõdött, hogy szövetségekben és ne „törzsi” alapon gondolkodjon. Indiában végzett tanulmányok is azt mutatják, hogy ha az érdekek úgy kívánják, kasztok közötti összefogás jön létre kaszton belüli csoportokkal szemben. Nem egyszerû aggyal és szociális rendszerrel rendelkezõ hangyák vagyunk, hanem sokféle identitással rendelkezõ lények. Ez az identitás kialakulhat a nemek, a kor, a vallás, a végzettség, a sport, a zene, a munka, az egészség és a hobbi alapján. Ráadásul, egyidõben különféle koalíciók tagjai is lehetünk. Tehát a jó hír az, hogy a rasszizmus nem biológiai, a rossz hír pedig, hogy törzsi alapon is képezhetünk koalíciókat.
BZS: Az állatoknál ismert a rokonszelekció jelensége, mely a rokonok segítését jelenti. Ennek az értelme az, hogy a génjeink evolúciós sikerét a rokonok támogatásával is elérhetjük. A rokonok pozícióba segítése (nepotizmus), sõt a gyermekeink szeretete és védelme is a rokonszelekció következménye. Mindenestre, valóban tény, hogy koalíciókat nem-rokoni alapokon is kötünk. Talán az embernél a vérségi alapú törzsi ösztön egy szélesebb körû együttmûködési ösztönné alakult át. De végsõ soron ösztönrõl van szó, tehát, véleményem szerint, biológiai tényezõrõl beszélünk. Hasonló lehet a helyzet egyes állatoknál, amikor más egyedek utódait nevelik fel, akár más fajhoz tartozó kicsinyeket is. Lehetséges, hogy az eredeti „vérség-alapú” ösztön egyszerûen félresiklik. A gének ugyanis nem direkt módon kódolják a viselkedést, hanem közvetve különféle motivációk útján, s így itt hiba is becsúszhat. A különféle fogamzásgátlókkal végzett szex erre egy kitûnõ példa. Evolúciós szempontból semmi értelme a hímivarsejtek ilyetén való pazarlásának, mégis nagy energiákat mozgósítunk a megvalósításra. A szex a régi korok emberénél szoros kapcsolatban állt az utódnemzéssel, ma azonban már szétvált ettõl, örömforrássá változott.
Más. Nem gondolnám, hogy mi magyarok genetikailag rasszistábbak lennénk a többi európai néptõl, sõt, Ön szerint pedig a genetikának egyáltalán nincs szerepe ebben. Mi lehet, akkor az oka a jelenleg felfokozott érzelmeknek?
DS: Valóban, a magyarok nem genetikailag rasszisták. De a magyarok is hajlamosak koalíciókban gondolkodni. Egy érdekes kivételt képeznek a Williams szindrómában szenvedõ páciensek. Ezek a betegek nem képesek koalíciókban gondolkodni, sõt, híján vannak a rasszista sztereotípiáknak is.
BZS: Rendelkeznek viszont nemi alapú sztereotípiával, ami számomra azt jelzi, hogy az elõítéletek genetikai alapúak, továbbá, hogy ezek nem egyetlen agyi központban képzõdnek. A koalíciók között van átjárás?
DS: A különféle vizsgálatok azt mutatják, hogy hajlamosak vagyunk szövetségek képzésére véletlenszerûen kiválasztott emberekkel, illetve emberekkel szemben. A sztereotípiák kialakításával ugyanez a helyzet. Egy híres kísérlet, az úgynevezett Robbers Cave tanulmány, melyet nyári táborozáson résztvevõ gyerekekkel végeztek, is erre szolgáltatott egyértelmû bizonyítékot. Ugyanakkor, ebben a kísérletben arra is fény derült, hogy azok a gyerekek, akik negatív attitûdöket alakítottak ki másokkal szemben, könnyen tudtak együtt dolgozni velük közös problémák megoldásán. Az európai történelem ugyanezt mutatja. Azok a népek, amelyek korábban egymás ellen harcoltak, ma együttmûködnek az EU keretén belül.
BZS: Európa nyugati felén elsõsorban a bevándorlással kapcsolatban erõsödik az idegenellenesség. Úgy tûnik, hogy a korábbi multi-kulturális modell csõdöt mondott. A kultúrák mintha egymásnak feszülnének. Vajon a pénzügyi válság lehet ennek a fõ oka?
DS: Valóban, bizonyos jelenségek, mint például a pénzügyi krízis felerõsítheti a koalíciókban való gondolkodás tendenciáját.
BZS: Egy személy iránt való együttérzésünk függ attól, hogy az illetõ saját vagy idegen csoporthoz tartozik?
DS: Az agy képalkotó technikákkal való vizsgálatai azt mutatják, hogy könnyebben okozunk olyan embernek szenvedést, akirõl úgy véljük, hogy másokhoz tartozik, mint akit hozzánk tartozónak gondolunk. Érdekes módon ezt a morális döntést ugyanaz az agyrégió kontrollálja, mint amelyik képessé tesz bennünket arra, hogy megértsük mások gondolatait, illetve, hogy gondolkodjunk a saját gondolatainkról. A gorilla és a csimpánz bizonyos fokig képes a társak szándékainak megértésére, de ez a sajátság az állatvilágban ritkaságnak számít. Az ember egymást megértõ képessége rendkívül erõs. Az autisták viszont nem rendelkeznek ezzel a képességgel, ezért nem is tudnak beilleszkedni a társadalomba.
BZS: Képesek vagyunk vajon felülemelkedni az alapvetõ késztetéseinken?
DS: Úgy vélem, hogy a politika biológiája azt sugallja, hogy nekünk, embereknek meg van az a választásunk, hogy megváltoztassuk a másokhoz való viszonyulásunkat. Egy közeli barátom, James Fowler a Kapcsolatok Hálójában címû könyvében leírja, hogy az ilyen döntések szétterjednek a szociális hálózatokon keresztül. Ha én elhatározom, hogy többet mosolygok, ez végsõ soron körülbelül tízezer emberre lesz hatással, mivel ez befolyással lesz a barátom barátainak barátaira. Ha ezt adaptáljuk az idegengyûlöletre és a rasszizmusra, akkor a leghatékonyabb dolog, amit tehetek az a mód, ahogyan másokhoz viszonyulok, vagy ahogyan másokról beszélek. Ez segít megváltoztatni átlagosan tízezer ember agyát is, sõt a saját agyamat is.
BZS: Csakhogy erre a tízezer emberre mások is hatással vannak, ezért az én mosolyomat mások gyûlölködése felülírhatja, s mintha ma kevesebb lenne a mosoly, mint a fogcsikorgatás.
Darren Schreiber
Boldogkõi Zsolt
Forrás:
Darren Schreiber: A funkcionális MRI-vel végzett vizsgálatainkban azt találtuk, hogy szerencsejáték közben különbségek vannak az eltérõ pártszimpátiával rendelkezõ emberek agyi aktivitásában, különösen két régióban: az amygdalában (félelem központ) és az insulában (kognitív és emocionális központ). Az amygdala a republikánusok, míg az insula a demokraták agyában volt aktívabb. Habár, az agyban aktivitásbeli különbséget mutattunk ki, nem vettünk észre semmilyen különbséget magában a szerencsejátékkal kapcsolatos viselkedésben. A különbözõ politikai nézettel rendelkezõk ugyanolyan kockázatot vállaltak és hasonló módon reagáltak a gyõzelemre és vereségre. Érdekes módon azonban, az elõbb említett agyi aktivitásmintázatban olyan jelentõs különbségek voltak, hogy ez alapján 83%-os pontossággal meg tudtuk jósolni játék közben a résztvevõk pártszimpátiáját.
A résztvevõk:
Boldogkõi Zsolt, biológus, egyetemei tanár,a Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Biológiai Intézetének vezetõje.
Darren Schreiber politikatudományokból doktorált a UCLA-n, jelenleg a University of Exeter és a Közép-Európai Egyetem tanára.
BZS: Hogyan nyilvánul meg ez az élettani különbség a politikai attitûdökben?
DS: Az egyik tanulmányunk az mutatta, hogy azok az emberek, akik hajlandóak voltak fizetni a saját pénzükbõl arra, hogy a társadalom egyenlõbb legyen, aktívabb insulával rendelkeztek. De ennek a munkának még eléggé az elején vagyunk, sokat kell még dolgoznunk, hogy pontosabb képet alkothassunk.
BZS: A formális logika szerint ez az eredmény az kell, jelentse, hogy mivel a liberálisok insulája aktívabb, ezért õk a társadalmi egyenlõséget jobban a szívükön viselik. Az emberi agy egy plasztikus szerkezet, melynek mûködésére, sõt a szerkezetére is hatással vannak a környezeti és szociális tényezõk. A gének vagy a környezet felelhet elsõsorban agyi eltérésekért? Más szavakkal, azért vagyunk konzervatívok vagy liberálisok, mert egy adott szerkezetû aggyal születtünk, vagy a nézeteink alakítják az agyunkat? Tehát az meghatározottság iránya a kérdés: mi az ok és mi az okozat?
DS: Az agykutatás egyértelmûen megmutatta, hogy az agyfunkciókra nem egyetlen ok van hatással. A gének hatását egyéb tényezõk is befolyásolják. Például, a testmagasság átlagosan 60-80%-ban genetikai meghatározottságú, de a táplálkozás, az egészség és egyéb tényezõk is fontos hatással vannak rá. Tehát, nincs egyetlen ok. Az ikertanulmányok megmutatták, hogy a pártszimpátia kevesebb, mint tíz százalékban öröklõdik, ami egyben azt is jelenti, hogy kilencven százalékban nem genetikai eredetû tényezõk befolyásolják ezt az attitûdöt. A politikai ideológia jóval erõteljesebb genetikai komponenssel rendelkezik (40%). A környezet tehát alapvetõ hatással van az agymûködésre, sõt az agy maga is hat saját magára.
BZS: Tudna a környezeti hatásra konkrét példát mondani?
DS: Több, a hadseregben végzett tanulmány is arra az eredményre jutott, hogy az új nyelveket tanuló katonák egyik fõ memóriaközpontja, a hippokampusz megnövekedett. Jelenleg magyarul tanulok. Ez némi fejfájással jár, de azzal vigasztalom magam, hogy a kemény munka megváltoztatja az agyamat. A hippokampuszom méretét tehát nem csupán a génjeim, hanem a magyar nyelv tanulása is befolyásolja.
BZS: A közép-európai Egyetem munkatársainak még nem publikált adatai alapján, a magyarok esetében a politikai ideológia alig rendelkezik genetikai komponenssel. A kutatók nem interpretálták ezt az eredményt, de nyilván nem genetikai különbségrõl van szó, hanem arról, hogy a mai magyar társadalom felfokozott lelkiállapotban van. Valószínûleg egyéb tényezõk fedik el az ideológiát. Például a rossz megélhetési körülmények hatására csökkenhet egy eredendõen liberális gondolkodású ember toleranciája másokkal szemben, s az alapattitûdjei ellenében egy konzervatív párttal szimpatizál, s arra is adja le a szavazatát. Nyilván átlagemberekrõl beszélünk, nem a liberális ideológia teoretikusairól. Felvetõdik ennek kapcsán az a kérdés, hogy a különféle politikai attitûdök koherensen vannak-e jelen a viselkedésünkben, vagy ezek egy emberben szabadon kombinálódhatnak. Lehet valaki például tekintélyelvû a bûnözéssel kapcsolatos ügyekben és párhuzamosan szabad felfogású az oktatásban? Vagy lehet valaki rasszista és egyben a demokrácia elkötelezett híve?
DS: Meggyõzõ bizonyítékaink vannak azt illetõen, hogy az alapvetõ értékeink erõteljesen befolyásolják az fõ politikai értékeinket, amelyek aztán konkrét politikai attitûdökre fordítódnak le. Ezek a hatások, s a lefordítás maga azonban nem abszolút determinisztikus folyamatok, hanem bizonyos fokú rugalmasság jellemzõ rájuk. Mindazonáltal, az Ön által említett párosítások ritkán fordulnak elõ ugyanabban az emberben.
BZS: Az utóbbi években a rasszizmus rendkívüli módon felerõsödött Magyarországon. Amit az is jelez, hogy a hazai szélsõjobboldali pártnak az európai átlaghoz képest nagyon magas a támogatottsága. A most publikált eredményeiknek lehet relevanciája a rasszizmus biológiájának megismerésében?
DS: Korábban sokat foglalkoztam a rasszizmus biológiájának megértésével. A jó hír az, hogy a rasszizmus nem biológiai eredetû. Az emberi agy úgy van felépítve, hogy koalíciókban, „mi” és „õk” alapján gondolkodjunk. Azért van olyan hatalmas agyunk, ami ráadásul a teljes energiaszükségletünk húsz százalékát fogyasztja, mert a szövetségek folyamatosan változnak. A hangyák sok millió tagból álló szuper-kolóniákat alkotnak, de ezeknek a rovaroknak egy apró agy is elegendõ a „mi” és „õk” megkülönböztetésére, mivel ez szaglás alapján egyértelmûen megállapítható. Az ember, a csimpánz, a delfin és az elefánt folyamatosan változó bonyolult szövetségeket alkotnak, ami komplex agytevékenységet igényel. A stegoszaurusz, ami egy négy és fél tonnás dinoszaurusz volt, mindössze nyolcvan grammos aggyal rendelkezett. Ez az állat nyilván rendkívül egyszerû társas életet élhetett.
BZS: Véleményem szerint, az eredetileg Tooby és Cosmid által javasolt elmélet - mely szerint a koalíciókötés nem vérségi, hanem taktikai alapú - nem zárja ki, hogy a rasszizmus genetikai háttérrel rendelkezik. Több tanulmány is kimutatta a genetikai komponens határozott jelenlétét, melynek már gyermekkorban megnyilvánulnak bizonyos elemei, például a játszótereken való elkülönülésben.
DS: A saját és kollégáim kutatásai azt mutatják, hogy amikor egy másfajta szövetség hasznosabbnak tûnik, ez a helyzet gyorsan felülírhatja a törzsi alapú koalíciót. Az agyunk úgy fejlõdött, hogy szövetségekben és ne „törzsi” alapon gondolkodjon. Indiában végzett tanulmányok is azt mutatják, hogy ha az érdekek úgy kívánják, kasztok közötti összefogás jön létre kaszton belüli csoportokkal szemben. Nem egyszerû aggyal és szociális rendszerrel rendelkezõ hangyák vagyunk, hanem sokféle identitással rendelkezõ lények. Ez az identitás kialakulhat a nemek, a kor, a vallás, a végzettség, a sport, a zene, a munka, az egészség és a hobbi alapján. Ráadásul, egyidõben különféle koalíciók tagjai is lehetünk. Tehát a jó hír az, hogy a rasszizmus nem biológiai, a rossz hír pedig, hogy törzsi alapon is képezhetünk koalíciókat.
BZS: Az állatoknál ismert a rokonszelekció jelensége, mely a rokonok segítését jelenti. Ennek az értelme az, hogy a génjeink evolúciós sikerét a rokonok támogatásával is elérhetjük. A rokonok pozícióba segítése (nepotizmus), sõt a gyermekeink szeretete és védelme is a rokonszelekció következménye. Mindenestre, valóban tény, hogy koalíciókat nem-rokoni alapokon is kötünk. Talán az embernél a vérségi alapú törzsi ösztön egy szélesebb körû együttmûködési ösztönné alakult át. De végsõ soron ösztönrõl van szó, tehát, véleményem szerint, biológiai tényezõrõl beszélünk. Hasonló lehet a helyzet egyes állatoknál, amikor más egyedek utódait nevelik fel, akár más fajhoz tartozó kicsinyeket is. Lehetséges, hogy az eredeti „vérség-alapú” ösztön egyszerûen félresiklik. A gének ugyanis nem direkt módon kódolják a viselkedést, hanem közvetve különféle motivációk útján, s így itt hiba is becsúszhat. A különféle fogamzásgátlókkal végzett szex erre egy kitûnõ példa. Evolúciós szempontból semmi értelme a hímivarsejtek ilyetén való pazarlásának, mégis nagy energiákat mozgósítunk a megvalósításra. A szex a régi korok emberénél szoros kapcsolatban állt az utódnemzéssel, ma azonban már szétvált ettõl, örömforrássá változott.
Más. Nem gondolnám, hogy mi magyarok genetikailag rasszistábbak lennénk a többi európai néptõl, sõt, Ön szerint pedig a genetikának egyáltalán nincs szerepe ebben. Mi lehet, akkor az oka a jelenleg felfokozott érzelmeknek?
DS: Valóban, a magyarok nem genetikailag rasszisták. De a magyarok is hajlamosak koalíciókban gondolkodni. Egy érdekes kivételt képeznek a Williams szindrómában szenvedõ páciensek. Ezek a betegek nem képesek koalíciókban gondolkodni, sõt, híján vannak a rasszista sztereotípiáknak is.
BZS: Rendelkeznek viszont nemi alapú sztereotípiával, ami számomra azt jelzi, hogy az elõítéletek genetikai alapúak, továbbá, hogy ezek nem egyetlen agyi központban képzõdnek. A koalíciók között van átjárás?
DS: A különféle vizsgálatok azt mutatják, hogy hajlamosak vagyunk szövetségek képzésére véletlenszerûen kiválasztott emberekkel, illetve emberekkel szemben. A sztereotípiák kialakításával ugyanez a helyzet. Egy híres kísérlet, az úgynevezett Robbers Cave tanulmány, melyet nyári táborozáson résztvevõ gyerekekkel végeztek, is erre szolgáltatott egyértelmû bizonyítékot. Ugyanakkor, ebben a kísérletben arra is fény derült, hogy azok a gyerekek, akik negatív attitûdöket alakítottak ki másokkal szemben, könnyen tudtak együtt dolgozni velük közös problémák megoldásán. Az európai történelem ugyanezt mutatja. Azok a népek, amelyek korábban egymás ellen harcoltak, ma együttmûködnek az EU keretén belül.
BZS: Európa nyugati felén elsõsorban a bevándorlással kapcsolatban erõsödik az idegenellenesség. Úgy tûnik, hogy a korábbi multi-kulturális modell csõdöt mondott. A kultúrák mintha egymásnak feszülnének. Vajon a pénzügyi válság lehet ennek a fõ oka?
DS: Valóban, bizonyos jelenségek, mint például a pénzügyi krízis felerõsítheti a koalíciókban való gondolkodás tendenciáját.
BZS: Egy személy iránt való együttérzésünk függ attól, hogy az illetõ saját vagy idegen csoporthoz tartozik?
DS: Az agy képalkotó technikákkal való vizsgálatai azt mutatják, hogy könnyebben okozunk olyan embernek szenvedést, akirõl úgy véljük, hogy másokhoz tartozik, mint akit hozzánk tartozónak gondolunk. Érdekes módon ezt a morális döntést ugyanaz az agyrégió kontrollálja, mint amelyik képessé tesz bennünket arra, hogy megértsük mások gondolatait, illetve, hogy gondolkodjunk a saját gondolatainkról. A gorilla és a csimpánz bizonyos fokig képes a társak szándékainak megértésére, de ez a sajátság az állatvilágban ritkaságnak számít. Az ember egymást megértõ képessége rendkívül erõs. Az autisták viszont nem rendelkeznek ezzel a képességgel, ezért nem is tudnak beilleszkedni a társadalomba.
BZS: Képesek vagyunk vajon felülemelkedni az alapvetõ késztetéseinken?
DS: Úgy vélem, hogy a politika biológiája azt sugallja, hogy nekünk, embereknek meg van az a választásunk, hogy megváltoztassuk a másokhoz való viszonyulásunkat. Egy közeli barátom, James Fowler a Kapcsolatok Hálójában címû könyvében leírja, hogy az ilyen döntések szétterjednek a szociális hálózatokon keresztül. Ha én elhatározom, hogy többet mosolygok, ez végsõ soron körülbelül tízezer emberre lesz hatással, mivel ez befolyással lesz a barátom barátainak barátaira. Ha ezt adaptáljuk az idegengyûlöletre és a rasszizmusra, akkor a leghatékonyabb dolog, amit tehetek az a mód, ahogyan másokhoz viszonyulok, vagy ahogyan másokról beszélek. Ez segít megváltoztatni átlagosan tízezer ember agyát is, sõt a saját agyamat is.
BZS: Csakhogy erre a tízezer emberre mások is hatással vannak, ezért az én mosolyomat mások gyûlölködése felülírhatja, s mintha ma kevesebb lenne a mosoly, mint a fogcsikorgatás.
Darren Schreiber
Boldogkõi Zsolt
Forrás:
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Gutai Zub
- 2013. September 01. 13:19:04
#12 |
Perje
- 2013. September 02. 12:05:18
#13 |
No Shadow Government
- 2013. September 02. 13:08:05
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.