Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
(H)idegháború: láncreakciót indíthat a Szíria elleni akció
Minden készen állt augusztus 31-én arra, hogy meginduljon az amerikai légicsapás Szíria ellen, megtorlásul a civilek ellen tömegesen elkövetett vegyifegyver-támadás miatt. Az amerikai külügyminiszter egy nappal korábban egyértelmûvé tette, hogy Bassár el-Asszadot tartják felelõsnek a több mint 1400 áldozattal járó mészárlásért. Ezek után mindenki megdöbbenésére Barack Obama televíziós beszédében bejelentette, hogy a kongresszus felhatalmazását kéri a katonai akcióhoz, ami legalább 10 napos halasztást jelentett. A Szíria-Hezbollah-Irán koalíció Oroszország támogatásával azonnal nekilátott, hogy saját céljaira használja ki a váratlan lehetõséget. A Hetek cikke.
Az amerikai televíziók arra készültek, hogy az elnök bejelenti a támadás azonnali megkezdését, csakúgy, mint a jordániai, török, izraeli és szaúd-arábiai hadseregek, amelyek harckészültségben várták a pillanatot, hogy Obama megnyomja az indítógombot. Ugyanerre készült a szíriai kormányzat is, amely a hivatalos médiát átállította katonai üzemmódra. A damaszkuszi rádió órák óta csak katonai indulókat és hazafias dalokat sugárzott, amikor Obama megjelent a képernyõn.
A halasztásról az elnök az utolsó pillanatban döntött, miután nemzetbiztonsági tanácsadójával hosszú sétát tett a Fehér Ház kertjében. Az élõ televíziós bejelentés elõtt arra sem volt idõ, hogy Obama a legszorosabb szövetségeseit tájékoztassa a fordulatról, így a Közel-Keleten is csak a televízióból értesültek arról, hogy Asszad egyelõre büntetlenül megússza a tömegpusztító fegyver bevetését.
Mi okozta az elnök pálfordulását? A térség egyik legismertebb szakértõje, Fred Hof szerint az amerikai kormányzat azért bizonytalankodik, mert nem világosak a Szíriával (és a szélesebb értelemben vett Közel-Kelettel) kapcsolatos stratégiai célok. „Az elmúlt tíz nap eseményei arra utalnak, hogy az adminisztráció nem számolt egy nagyobb szabású vegyifegyver támadással Szíriában. Emiatt arra sem volt elõzetes terv, hogy mit kellene tenni egy ilyen esetben” – írta Hof az Atlantic Council címû külpolitikai magazinban.
Az elõrelátás hiánya meglepõ, hiszen a szíriai konfliktus több mint két éve tart, amely ez idõ alatt legalább 110 ezer áldozattal és mintegy hétmillió menekülttel járt. Barack Obama kezdettõl fogva „békeelnökként” határozta meg önmagát, és ebben a szerepben a szinte azonnal – valódi tettek nélkül – 2009-ben megkapott Nobel-békedíj csak még jobban megerõsítette. (Nem véletlenül üzenték meg orosz vezetõk, hogy kezdeményezik a kitüntetés visszavonását Obamától, ha támadást indít Szíria ellen.)
Az új helyzetben elõször az sem volt világos, hogy az amerikai képviselõház republikánus frakciói támogatnák-e Obama indítványát a korlátozott légicsapások megindítására. John McCain és Lindsay Graham szenátorok az elnökkel való találkozás után is úgy látták, hogy nincs átgondolt, végigvihetõ stratégia Asszad ellen. A néhány tucat rakéta kilövését elõre bejelentett célpontok ellen nem látták elegendõ haditervnek. Ehhez képest szerdán a szenátus külügyi bizottsága olyan tervezetet támogatott, amelyben a kormányzat 60 napot (pontosabban maximum egyszer meghosszabbítható 30 napot) kapna arra, hogy végrehajtsa a katonai akciót Szíria ellen. Azt azonban kikötötték, hogy a beavatkozás szigorúan csak légicsapásokból állhat, amerikai katonák szárazföldi bevetésére nem kerülhet sor. Lehet, hogy a fordulatot a nagytekintélyû veterán exkülügyminszter, Henry Kissinger felszólalása hozta, aki személyesen érvelt a beavatkozás mellett, mondván, az Egyesült Államok nem engedheti meg a tétlenséget, amikor civilek, köztük gyerekek százai esnek áldozatul a percek alatt ölõ idegmérgeknek. (McCain szenátort ugyanakkor egy szemfüles fotós azon kapta, hogy a bizottsági vita alatt iPhone-ján éppen online pókerezett. A volt elnökjelölt twitterüzenetében igyekezett humorral elütni a kínos szituációt, mondván kár volt beszállnia a játékba, mert úgyis veszített.)
Azt, hogy a vegyifegyver-támadás megtörtént, már szinte senki nem vonja kétségbe (Oroszország sokáig erre sem fogadta el a bemutatott videóbizonyítékot). Az elkövetés tényét az ENSZ-ellenõrök által elemzésre magukkal vitt minták egyértelmûen bizonyították, ám továbbra sem eldöntött, hogy ki, vagy kik voltak az elkövetõk.
Az amerikai álláspont szerint egyértelmûen Bassár el-Asszad a felelõs a civilek meggyilkolásért. Erre utal az, hogy a támadás a kormányerõk által ellenõrzött területrõl indult Damaszkusz közelében, és a felhasznált vegyi anyagok nagy mennyisége is. Ugyanakkor messze nem ez volt az elsõ vegyifegyver támadás a szíriai konfliktusban, bár az eddigi incidensek korlátozottak maradtak. Azt a felkelõk is elismerték, hogy korábban legalább egy alkalommal õk is használtak idegmérgeket a damaszkuszi ostrom során.
A helyzet bizonytalanságát Moszkva tudatosan igyekszik fenntartani, mondván, akár az ENSZ Biztonsági Tanácsában is kész lenne támogatni egy indítványt a katonai büntetõakcióról, ha kétséget kizáróan sikerülne bebizonyítani azt, hogy ki követte el a támadást. Erre azonban kevés az esély, mert az ENSZ-ellenõrök anélkül távoztak Szíriából, hogy a tömeggyilkosság helyszínét felkereshették volna.
Vlagyimir Putyin az AP hírügynökségnek a szentpétervári G20-as csúcstalálkozó elõtt adott interjúban azt állította, hogy bármilyen támadás törvénytelen agressziónak minõsülne a megfelelõ ENSZ-felhatalmazás hiányában. Az orosz elnök láthatóan szeretné elérni, hogy Obama kénytelen legyen közvetlenül vele tárgyalni a csúcstalálkozón, mondván „túl sok megbeszélni való van ahhoz, hogy kihasználtalanul hagyják a kínálkozó lehetõséget”. Obamát azonban köti a Snowden-ügy miatt tett bejelentése, amelyben tiltakozásul lemondta négyszemközti tárgyalást Putyinnal. Az amerikai elnök azt viszont elismerte, hogy korábbi közvetlen tárgyalásai gyakran eredményesek voltak orosz kollégájával, annak ellenére, hogy Putyin néha úgy viselkedett, „mint egy unatkozó nebuló az osztályteremben”. Ezért elképzelhetõ, hogy a humanitárius szempontokra – a szíriai civilek védelmére – hivatkozva Obama mégis leül tárgyalni az orosz államfõvel.
Az orosz vezetés, úgy tûnik, eközben élvezi a nyugati kormányok zavarát és határozatlanságát a szíriai helyzettel kapcsolatban. Nagy-Britanniában a konzervatívok halvány kísérletet tettek arra, hogy újraszavaztassák a parlamentben a beavatozást, de ez a szándék meddõnek bizonyult. Az olasz kormány szavazás nélkül is ellenzi az akciót. Németország ugyan elvben támogatja Asszad megbüntetését, de a közelgõ választások miatt érdemben nem kíván részt venni egy esetleges akcióban. A francia elnök támogatja az Egyesült Államok beavatkozási szándékát, de egyedül természetesen nem akar, és nem is tud semmit tenni.
Putyin ugyanakkor nem zárta ki azt, hogy Oroszország korlátozza kapcsolatait az Aszad-kormánnyal, ha bebizonyosodik, hogy szövetségese – akit Moszkva vétójogával élve eddig minden alkalommal kimentett az ENSZ Biztonsági Tanácsában – tényleg tömegpusztító eszközökhöz folyamodott a konfliktusban. Az orosz elnök óvatosságát jelzi, hogy bejelentette: „a szír kormány fizetési nehézségei miatt” leállítja az SS-300-as légvédelmi rendszer szállítását a damaszkuszi kormány számára. Moszkva diplomáciai csatornákon keresztül felvetette Washington felé, hogy kész garantálni a szíriai vegyifegyver-készletek biztonságos õrzését vagy akár megsemmisítését, abban az esetben, ha az Egyesült Államok lemond a katonai akcióról. Szakértõk szerint a javaslat mögött az is állhat, hogy Moszkva attól fél, kiderülhet: az eddig feltételezettnél is gyilkosabb, orosz gyártmányú tömegpusztító fegyverek vannak a szíriai rezsim birtokában.
Izraelt szintén váratlanul érte az amerikai halasztás, és a jeruzsálemi kormány attól tart, hogy Szíria és a Hezbollah a vákuumot kihasználva idõközben valamilyen provokációt hajt végre a zsidó állam ellen. Benjamin Netanjahu a most kezdõdõ zsidó újév alkalmából mondott üzenetében nyomatékosan figyelemeztetett, hogy senki ne próbálja megzavarni az ünnepek nyugalmát.
A szíriai elnök olyan puskaporos hordóhoz hasonlította a térséget, amelyet a legkisebb szikra is lángba boríthat. Asszad a Le Figarónak adott interjúban figyelmeztette Franciaországot, hogy ellenséggé válik, ha részt vesz a katonai akcióban. A külsõ beavatkozás csak tovább szélesítené a konfliktust – állítja a szír államfõ, aki szerint „mindenki elveszíti az ellenõrzést az események felett, ha a lõporos hordó felrobban. Akkor a Közel-Keleten úrrá lesz a káosz és a szélsõséges erõk befolyása”.
Vannak, akik puszta retorikai fogásnak veszik Asszad szavait, mondván, a szíriai vezetõ valójában hideg racionalitással hozza meg döntéseit. Mások szerint azonban Asszad felmérte: semmi esélye arra, hogy a nemzetközi közösség valaha is elfogadja újra partnernek (szemben az elmúlt évekkel, amikor a nyugati vezetõk sorra fogadták a „reformernek” tartott szíriai vezetõt, sõt a mellékelt, 2009-ben készült fotó tanúsága szerint John Kerry feleségével együtt szívélyesen vacsorázott együtt Damaszkuszban az Asszad házaspárral.)
Feltétel nélkül, bármilyen Szíria-ellenes koalícióban részt venne viszont Törökország. Recep Tayyip Erdogan kormányfõ még Egyiptommal is kész volt helyreállítani a diplomáciai kapcsolatot, amelyet az ankarai vezetés azt követõen függesztett fel, hogy Kairóban megbuktatták a Törökország szövetségesének számító Mohamed Murszi elnököt.
Link
Az amerikai televíziók arra készültek, hogy az elnök bejelenti a támadás azonnali megkezdését, csakúgy, mint a jordániai, török, izraeli és szaúd-arábiai hadseregek, amelyek harckészültségben várták a pillanatot, hogy Obama megnyomja az indítógombot. Ugyanerre készült a szíriai kormányzat is, amely a hivatalos médiát átállította katonai üzemmódra. A damaszkuszi rádió órák óta csak katonai indulókat és hazafias dalokat sugárzott, amikor Obama megjelent a képernyõn.
A halasztásról az elnök az utolsó pillanatban döntött, miután nemzetbiztonsági tanácsadójával hosszú sétát tett a Fehér Ház kertjében. Az élõ televíziós bejelentés elõtt arra sem volt idõ, hogy Obama a legszorosabb szövetségeseit tájékoztassa a fordulatról, így a Közel-Keleten is csak a televízióból értesültek arról, hogy Asszad egyelõre büntetlenül megússza a tömegpusztító fegyver bevetését.
Mi okozta az elnök pálfordulását? A térség egyik legismertebb szakértõje, Fred Hof szerint az amerikai kormányzat azért bizonytalankodik, mert nem világosak a Szíriával (és a szélesebb értelemben vett Közel-Kelettel) kapcsolatos stratégiai célok. „Az elmúlt tíz nap eseményei arra utalnak, hogy az adminisztráció nem számolt egy nagyobb szabású vegyifegyver támadással Szíriában. Emiatt arra sem volt elõzetes terv, hogy mit kellene tenni egy ilyen esetben” – írta Hof az Atlantic Council címû külpolitikai magazinban.
Az elõrelátás hiánya meglepõ, hiszen a szíriai konfliktus több mint két éve tart, amely ez idõ alatt legalább 110 ezer áldozattal és mintegy hétmillió menekülttel járt. Barack Obama kezdettõl fogva „békeelnökként” határozta meg önmagát, és ebben a szerepben a szinte azonnal – valódi tettek nélkül – 2009-ben megkapott Nobel-békedíj csak még jobban megerõsítette. (Nem véletlenül üzenték meg orosz vezetõk, hogy kezdeményezik a kitüntetés visszavonását Obamától, ha támadást indít Szíria ellen.)
Az új helyzetben elõször az sem volt világos, hogy az amerikai képviselõház republikánus frakciói támogatnák-e Obama indítványát a korlátozott légicsapások megindítására. John McCain és Lindsay Graham szenátorok az elnökkel való találkozás után is úgy látták, hogy nincs átgondolt, végigvihetõ stratégia Asszad ellen. A néhány tucat rakéta kilövését elõre bejelentett célpontok ellen nem látták elegendõ haditervnek. Ehhez képest szerdán a szenátus külügyi bizottsága olyan tervezetet támogatott, amelyben a kormányzat 60 napot (pontosabban maximum egyszer meghosszabbítható 30 napot) kapna arra, hogy végrehajtsa a katonai akciót Szíria ellen. Azt azonban kikötötték, hogy a beavatkozás szigorúan csak légicsapásokból állhat, amerikai katonák szárazföldi bevetésére nem kerülhet sor. Lehet, hogy a fordulatot a nagytekintélyû veterán exkülügyminszter, Henry Kissinger felszólalása hozta, aki személyesen érvelt a beavatkozás mellett, mondván, az Egyesült Államok nem engedheti meg a tétlenséget, amikor civilek, köztük gyerekek százai esnek áldozatul a percek alatt ölõ idegmérgeknek. (McCain szenátort ugyanakkor egy szemfüles fotós azon kapta, hogy a bizottsági vita alatt iPhone-ján éppen online pókerezett. A volt elnökjelölt twitterüzenetében igyekezett humorral elütni a kínos szituációt, mondván kár volt beszállnia a játékba, mert úgyis veszített.)
Azt, hogy a vegyifegyver-támadás megtörtént, már szinte senki nem vonja kétségbe (Oroszország sokáig erre sem fogadta el a bemutatott videóbizonyítékot). Az elkövetés tényét az ENSZ-ellenõrök által elemzésre magukkal vitt minták egyértelmûen bizonyították, ám továbbra sem eldöntött, hogy ki, vagy kik voltak az elkövetõk.
Az amerikai álláspont szerint egyértelmûen Bassár el-Asszad a felelõs a civilek meggyilkolásért. Erre utal az, hogy a támadás a kormányerõk által ellenõrzött területrõl indult Damaszkusz közelében, és a felhasznált vegyi anyagok nagy mennyisége is. Ugyanakkor messze nem ez volt az elsõ vegyifegyver támadás a szíriai konfliktusban, bár az eddigi incidensek korlátozottak maradtak. Azt a felkelõk is elismerték, hogy korábban legalább egy alkalommal õk is használtak idegmérgeket a damaszkuszi ostrom során.
A helyzet bizonytalanságát Moszkva tudatosan igyekszik fenntartani, mondván, akár az ENSZ Biztonsági Tanácsában is kész lenne támogatni egy indítványt a katonai büntetõakcióról, ha kétséget kizáróan sikerülne bebizonyítani azt, hogy ki követte el a támadást. Erre azonban kevés az esély, mert az ENSZ-ellenõrök anélkül távoztak Szíriából, hogy a tömeggyilkosság helyszínét felkereshették volna.
Vlagyimir Putyin az AP hírügynökségnek a szentpétervári G20-as csúcstalálkozó elõtt adott interjúban azt állította, hogy bármilyen támadás törvénytelen agressziónak minõsülne a megfelelõ ENSZ-felhatalmazás hiányában. Az orosz elnök láthatóan szeretné elérni, hogy Obama kénytelen legyen közvetlenül vele tárgyalni a csúcstalálkozón, mondván „túl sok megbeszélni való van ahhoz, hogy kihasználtalanul hagyják a kínálkozó lehetõséget”. Obamát azonban köti a Snowden-ügy miatt tett bejelentése, amelyben tiltakozásul lemondta négyszemközti tárgyalást Putyinnal. Az amerikai elnök azt viszont elismerte, hogy korábbi közvetlen tárgyalásai gyakran eredményesek voltak orosz kollégájával, annak ellenére, hogy Putyin néha úgy viselkedett, „mint egy unatkozó nebuló az osztályteremben”. Ezért elképzelhetõ, hogy a humanitárius szempontokra – a szíriai civilek védelmére – hivatkozva Obama mégis leül tárgyalni az orosz államfõvel.
Az orosz vezetés, úgy tûnik, eközben élvezi a nyugati kormányok zavarát és határozatlanságát a szíriai helyzettel kapcsolatban. Nagy-Britanniában a konzervatívok halvány kísérletet tettek arra, hogy újraszavaztassák a parlamentben a beavatozást, de ez a szándék meddõnek bizonyult. Az olasz kormány szavazás nélkül is ellenzi az akciót. Németország ugyan elvben támogatja Asszad megbüntetését, de a közelgõ választások miatt érdemben nem kíván részt venni egy esetleges akcióban. A francia elnök támogatja az Egyesült Államok beavatkozási szándékát, de egyedül természetesen nem akar, és nem is tud semmit tenni.
Putyin ugyanakkor nem zárta ki azt, hogy Oroszország korlátozza kapcsolatait az Aszad-kormánnyal, ha bebizonyosodik, hogy szövetségese – akit Moszkva vétójogával élve eddig minden alkalommal kimentett az ENSZ Biztonsági Tanácsában – tényleg tömegpusztító eszközökhöz folyamodott a konfliktusban. Az orosz elnök óvatosságát jelzi, hogy bejelentette: „a szír kormány fizetési nehézségei miatt” leállítja az SS-300-as légvédelmi rendszer szállítását a damaszkuszi kormány számára. Moszkva diplomáciai csatornákon keresztül felvetette Washington felé, hogy kész garantálni a szíriai vegyifegyver-készletek biztonságos õrzését vagy akár megsemmisítését, abban az esetben, ha az Egyesült Államok lemond a katonai akcióról. Szakértõk szerint a javaslat mögött az is állhat, hogy Moszkva attól fél, kiderülhet: az eddig feltételezettnél is gyilkosabb, orosz gyártmányú tömegpusztító fegyverek vannak a szíriai rezsim birtokában.
Izraelt szintén váratlanul érte az amerikai halasztás, és a jeruzsálemi kormány attól tart, hogy Szíria és a Hezbollah a vákuumot kihasználva idõközben valamilyen provokációt hajt végre a zsidó állam ellen. Benjamin Netanjahu a most kezdõdõ zsidó újév alkalmából mondott üzenetében nyomatékosan figyelemeztetett, hogy senki ne próbálja megzavarni az ünnepek nyugalmát.
A szíriai elnök olyan puskaporos hordóhoz hasonlította a térséget, amelyet a legkisebb szikra is lángba boríthat. Asszad a Le Figarónak adott interjúban figyelmeztette Franciaországot, hogy ellenséggé válik, ha részt vesz a katonai akcióban. A külsõ beavatkozás csak tovább szélesítené a konfliktust – állítja a szír államfõ, aki szerint „mindenki elveszíti az ellenõrzést az események felett, ha a lõporos hordó felrobban. Akkor a Közel-Keleten úrrá lesz a káosz és a szélsõséges erõk befolyása”.
Vannak, akik puszta retorikai fogásnak veszik Asszad szavait, mondván, a szíriai vezetõ valójában hideg racionalitással hozza meg döntéseit. Mások szerint azonban Asszad felmérte: semmi esélye arra, hogy a nemzetközi közösség valaha is elfogadja újra partnernek (szemben az elmúlt évekkel, amikor a nyugati vezetõk sorra fogadták a „reformernek” tartott szíriai vezetõt, sõt a mellékelt, 2009-ben készült fotó tanúsága szerint John Kerry feleségével együtt szívélyesen vacsorázott együtt Damaszkuszban az Asszad házaspárral.)
Feltétel nélkül, bármilyen Szíria-ellenes koalícióban részt venne viszont Törökország. Recep Tayyip Erdogan kormányfõ még Egyiptommal is kész volt helyreállítani a diplomáciai kapcsolatot, amelyet az ankarai vezetés azt követõen függesztett fel, hogy Kairóban megbuktatták a Törökország szövetségesének számító Mohamed Murszi elnököt.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
lalapapa
- 2013. September 08. 12:19:21
#2 |
tour
- 2013. September 08. 17:17:43
#3 |
mindannyiunknak
- 2013. September 08. 18:52:05
#4 |
keepfargo
- 2013. September 09. 06:00:07
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.