Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kevés a vÃz, ezért gázzal háborúznak az olajért
Aha! Összeesküvés-elmélet, mi?
Ahogy távolodik a közvetlen katonai beavatkozás idõpontja, úgy nõ a különbözõ elemzések, magyarázatok és mÃtoszok száma a szÃriai polgárháborúról. A vegyifegyver-provokációtól az olajháborún át az éghajlatváltozásig minden felmerült.
Az amerikai kongresszus hétfõtõl vitázik a Barack Obama elnök által javasolt katonai akcióról – SzÃriában még el sem kezdõdött az igazi háború, máris ott tartunk, hogy úgy érezzük, semmit nem tudunk a valódi történésekrõl és a szereplõk valódi indokairól. Nem kell ahhoz a Leleplezõ magazint olvasgatni, hogy az embert ellepjék a különféle összeesküvés-, háttérhatalom- és katasztrófaelméletek. Itt vannak a legnépszerûbbek.
Most akkor ki gázosÃtott?
A szÃriai konfliktus vezetõ összeeküvés-elmélete az augusztus 21-i gáztámadáshoz kapcsolódik, és egyáltalán nemcsak a konteo-rajongókat foglalkoztatja, hanem a média szemét is szúrják a történet ellentmondásai. Legfõképpen az, hogy például az oroszok szerint is a 1429 ember haláláért felelõs támadás – amelyrõl vasárnap a washingtoni kormány által hitelesnek tartott videofelvételeket mutatott be a CNN – végrehajtása a legkevésbé pont Aszad elnöknek állt érdekében.
000 Nic6233845
Fotó: Daniel Leal-Olivas / AFP
Hiába mutat egyre több technikai jellegû adat arra, hogy ezt a 21 gáztöltetet bizony csak a szÃr kormányerõk lõhették ki, rengeteg kérdés még mindig megválaszolatlan. Miért nyúlt Aszad egy olyan eszközhöz, melyrõl lehetett tudni, hogy az USA nem hagyhatja válasz nélkül? És miért pont akkor, amikor erõi offenzÃvában vannak, stratégiailag fontos gyõzelmeket aratnak? Miért egy olyan eszközt vet be, aminek stratégiai szempontból nincs sok értelme?
Amikor a németek Ypresnél a történelemben elõször vetettek be gázt, azt az antant védelmének szétzilálása érdekében tették, azaz egy jól körülhatárolható céllal. De a Damaszkusz lázadók által ellenõrzött körzetében elszórt ötvenliteres szarintölteteknek zömmel civil áldozatai voltak, a 426 meggyilkolt gyerek nem valószÃnû, hogy veszélyeztette volna a rezsimet, ellenben milliókat fordÃthatnak Aszad ellen.
A francia hÃrszerzési adatok szerint ugyanakkor kizárólag a szÃriai elnök és a rezsim néhány befolyásos tagja adhat parancsot a vegyi fegyverek használatára, és arra is adnak magyarázatot, miért állhatott ez a kormányerõk érdekében. Eszerint a rezsim ebben az idõszakban tartott az ellenzék Damaszkusz elleni komoly támadásától. A francia szolgálatok feltételezése szerint a kormányerõk a támadással biztosÃtani akarták a fõváros ellenõrzéséhez szükséges stratégiai pontokat.
A Bild am Sonntag német lap szerint lehallgatási adatok viszont azt valószÃnûsÃtik, hogy nem Aszad engedélyezte vegyi fegyver bevetését, miután a kormányerõk egyes parancsnokai már hónapok óta kérték a mérges gáz bevetésének engedélyezését az elnöki palotától, de ezt nem kapták meg. Éppen ezért egy önjáró, Aszadtól függetlenül támadást elrendelõ parancsnokról szóló elmélet is egyre inkább tartja magát.
h i r d e t é s
Ugyanakkor egy másik összeesküvés-elmélet is felmerült: a Nyugat, Izrael, Törökország vagy Szaúd-Arábia, netán õk együtt adták a felkelõk kezébe a gáztölteteket és az indÃtóállomásokat, hogy utána erre hivatkozhassanak, Aszad nyakába varrhassák a tömegpusztÃtó fegyverek használatát, és végül szépen bemasÃrozhassanak SzÃriába. A Nyugat nemes szándékainak õszinteségét – a rossz emlékû iraki precedensen kÃvül – az is megkérdõjelezi, hogy az augusztusi gáztámadást a brit hÃrszerzés jelentése szerint már legalább 13 hasonló akció elõzte meg a kormányerõk részérõl, ezek azonban akkor nem jelentettek választóvonalat.
A felkelõk hibáztatását egyébként simán átvette a magyar szélsõjobboldali média, ahol már olyan cikkek is megjelentek, melyek egy fiktÃv hÃrügynökségi forrásra hivatkozva állÃtják: a felkelõk elismerték azt, hogy õk vetették be a szaúdiaktól kapott szarint. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter például júliusban ledorongolta a nyugati vizsgálatokat, és saját „hiteles” nyomozásuk alapján a márciusi aleppói gáztámadást egyértelmûen a felkelõk számlájára Ãrta. Az aleppói precedenst pedig azóta is emlegetik, pedig német és amerikai hÃrszerzési források állÃtják, bizonyÃtékaik vannak arról, hogy a pár tucatnyi halottal járó támadást a kormányerõk hajtották végre.
A mostani gútai akció utóélete is igen furcsa. Aszad hosszas szervezés után beengedte az országba az ENSZ-ellenõröket, de utána orvlövészek nyitottak tüzet a konvojra, majd pedig aknavetõsorozat robbant a közelükben. Utána az ellenõröket biztosÃtó alakulat vezetõje elkezdett célozgatni arra, hogy nem vállalja tovább a felelõsséget az ellenõrök sértetlenségéért. A vizsgálat zavaros körülményei is táptalajul szolgáltak az olyan elméleteknek, melyek azon spekuláltak, hogy kinek állhatott érdekében ráijeszteni a bizottságra? Aszadnak – na, ez túl kézenfekvõ – vagy netán valaki másnak?
Persze a sok agyalás helyett az ilyen elméleteknél leginkább azon érdemes eltûnõdni: a háború már csak olyan, hogy mindig tele van irracionális mozzanatokkal, amikor az ellenség legyõzése miatti megszállottság olyan gombok felé irányÃtja a vezetõk kezét, melyeket nagyon nem kéne megnyomniuk.
Megint és még mindig az olaj!
Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, hogy ha megsûrûsödik a repülõgép-hordozók forgalma a Perzsa-öbölben vagy a Földközi-tengeren, akkor ott tuti, hogy az amerikaiak féltik a maguk olajérdekeltségeit.
000 Was7850610
Fotó: Menahem Kahana / AFP
De hogy változik a világ! Ma már az amerikaiaknak nem kell attól félni, hogy egy dühös sejk elzárja az olajcsapot, és akkor leáll a gazdaság, hiszen az palaolaj miatt nyerésre áll az USA energiafüggetlenségi háborúja. De Európa még mindig a Közel-Kelet szénhidrogén-csecsén csüng, és egyáltalán nem mindegy, milyen forrásból, milyen úton jut el hozzá a gáz meg az olaj.
Itt a szemfüles olvasónak eszébe juthat, hogy SzÃria nem éppen egy olajnagyhatalom. Ez igaz is, ellenben a szomszédos Irakban és a nem is túl távoli Kuvaitban összesen napi 7,6 millió hordónyi olaj és évi 147 milliárd köbméternyi gáz kerül felszÃnre, és ennek kulcsfontosságú, hogy ezt ki és mennyiért tudja a Földközi-tenger kikötõibe szállÃtani
A kiváló War Tard blog abszolút hihetõ elmélete szerint a háttérben valójában egy nagyon kemény Irán-Szaúd Arábia meccs megy, méghozzá a szénhidrogén-szállÃtás feletti ellenõrzés miatt. A kemény gazdasági érdekeken csak ideológiai kaftán a sÃita-szunnita szembenállás, valójában arról van szó, hogy a szaúdiaknak nem nagyon tetszene az, ha Irán kialakÃtana egy olyan sÃita olajtengelyt, ami az öböl-menti Abadántól a sÃita többségû Dél-Irakon át SzÃriáig érne. Ezen a tengelyen lehetne ugyanis kialakÃtani egy olyan nagykapacitású vezetékrendszert, melyen keresztül Irán – ha egyszer feloldják az embargót – könnyen és olcsón elérheti az európai fogyasztókat, erõs konkurenciát támasztva a szaúdi olaj számára. A War Tard szerint Irán különösképp az atomerõmûveinek hirtelen leépÃtése miatt növekvõ német gázimportra bazÃrozhat.
A szaúdiak hasznos csomaggal, M60-as gyalogsági géppuskákkal, Konkursz páncéltörõ rakétákkal a hadsereg T-72-esei ellen, vállról indÃtható rakétákkal kedveskedtek a felkelõknek, de a Közel-Kelet vezetõ szunnita hatalma legnagyobb nemzetközi befolyással rendelkezõ támogatójáról is igyekszik leválasztani Asszadot. Bandar bin Szultan herceg, a szaúdi titkosszolgálat vezetõje ugyanis titokban olajkartellt ajánlott Putyin elnöknek, ha ejti a szÃr kollégáját. Az alku végül nem jött létre, de az látszik, az arab ország minden követ megmozgat annak érdekében, hogy az alavita elit – és a Hezbollahon keresztül õket támogató Irán – kiszoruljon a hatalomból.
Nagyon megváltozott az ég hajlata
Elsõ pillantásra úgy tûnik, hogy SzÃriára nem nagyon alkalmazható az a divatos forgatókönyv, mely a klÃmaváltozást tartja a legfenyegetõbb globális konfliktusforrásnak. Pedig ha elõássuk, mi is vezetett még 2011-ben a SzÃr Tavaszhoz, akkor bizony nagyon prózai okokat fogunk találni: szárazságot, éhezést és elvándorlást. Olyan egymásra épülõ jelenségeket, melyek a Föld számtalan pontján felüthetik a fejüket.
000 Nic6233760
SzÃriai menekültek JordániábanFotó: Mandel Ngan / AFP
William H. Polk, a közel-keleti diplomácia egyik nagy veteránja az Atlanticben megjelent monumentális elemzésében arra hÃvja fel a figyelmet, hogy SzÃriát 2006 és 2011 között példátlan szárazság sújtotta. Öt egymást követõévben is 200 milliméter alá zuhant az éves csapadékmennyiség, ami azt jelentette, hogy az öntözés nélküli területeken lábon elszáradt a gabonafélék 75 százaléka, és takarmány hÃján elpusztult az élõállat-állomány 85 százaléka (egyébként a térségben gazdálkodók sok jóra a jövõben sem számÃthatnak: számÃtások szerint 2050-ig további 29-57 százalékkal csökken a megmûvelhetõ terület).
Ez az éghajlatkatasztrófa az agrárnépesség körében tömeges elvándorláshoz vezetett, földmûvesek és állattartók százezrei hagyták ott lakhelyüket, és vándoroltak jobb megélhetés reményében a városokba. Melyek persze egyre kevésbé voltak képesek ellátni lakosaikat, fõleg, hogy ekkor még SzÃria volt az, amely maga is befogadó országként tartotta el azt az egymillió iraki menekültet, akik az Amnesty becslése szerint 2003 és 2008 között az országba érkeztek. Egy Polk által idézett – amúgy a Wikileaksen megszellõztetett – dokumentum szerint ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO már 2008-ban nemzetközi beavatkozásért könyörgött az amerikai szövetségi segélyszervezetnek, de az USAID-et nem sikerült meggyõznie.
Az agrárválságot a szÃr rezsim is tetézte, amikor 2006-ban, a nagy exportversenyen 1,5 millió tonnára dolgozta fel a gabonakivitelt, hogy azután a következõ évben már csak a fejét vakarhassa a vetõmaghiányra. Kicsiben ez arra emlékeztetett, amikor az 1932-33-as ukrajnai éhÃnség közepette a szovjetek simán exportáltak 1,8 millió tonna búzát, amivel ötmillió embert menthettek volna meg az éhhaláltól.
Egyáltalán nem volt tehát véletlen, hogy a rezsim elleni elsõ zavargások Dél-SzÃria egyik elsivatagosodó mezõgazdasági központjában, Daraa-ban törtek ki. És külön ijesztõ, hogy az éghajlatváltozás miatti, tortaszerûen egymásra rakódó konfliktusrétegek egyáltalán nem tûnnek országspecifikusnak: Jön a vÃzháborúk kora?
Link
Ahogy távolodik a közvetlen katonai beavatkozás idõpontja, úgy nõ a különbözõ elemzések, magyarázatok és mÃtoszok száma a szÃriai polgárháborúról. A vegyifegyver-provokációtól az olajháborún át az éghajlatváltozásig minden felmerült.
Az amerikai kongresszus hétfõtõl vitázik a Barack Obama elnök által javasolt katonai akcióról – SzÃriában még el sem kezdõdött az igazi háború, máris ott tartunk, hogy úgy érezzük, semmit nem tudunk a valódi történésekrõl és a szereplõk valódi indokairól. Nem kell ahhoz a Leleplezõ magazint olvasgatni, hogy az embert ellepjék a különféle összeesküvés-, háttérhatalom- és katasztrófaelméletek. Itt vannak a legnépszerûbbek.
Most akkor ki gázosÃtott?
A szÃriai konfliktus vezetõ összeeküvés-elmélete az augusztus 21-i gáztámadáshoz kapcsolódik, és egyáltalán nemcsak a konteo-rajongókat foglalkoztatja, hanem a média szemét is szúrják a történet ellentmondásai. Legfõképpen az, hogy például az oroszok szerint is a 1429 ember haláláért felelõs támadás – amelyrõl vasárnap a washingtoni kormány által hitelesnek tartott videofelvételeket mutatott be a CNN – végrehajtása a legkevésbé pont Aszad elnöknek állt érdekében.
000 Nic6233845
Fotó: Daniel Leal-Olivas / AFP
Hiába mutat egyre több technikai jellegû adat arra, hogy ezt a 21 gáztöltetet bizony csak a szÃr kormányerõk lõhették ki, rengeteg kérdés még mindig megválaszolatlan. Miért nyúlt Aszad egy olyan eszközhöz, melyrõl lehetett tudni, hogy az USA nem hagyhatja válasz nélkül? És miért pont akkor, amikor erõi offenzÃvában vannak, stratégiailag fontos gyõzelmeket aratnak? Miért egy olyan eszközt vet be, aminek stratégiai szempontból nincs sok értelme?
Amikor a németek Ypresnél a történelemben elõször vetettek be gázt, azt az antant védelmének szétzilálása érdekében tették, azaz egy jól körülhatárolható céllal. De a Damaszkusz lázadók által ellenõrzött körzetében elszórt ötvenliteres szarintölteteknek zömmel civil áldozatai voltak, a 426 meggyilkolt gyerek nem valószÃnû, hogy veszélyeztette volna a rezsimet, ellenben milliókat fordÃthatnak Aszad ellen.
A francia hÃrszerzési adatok szerint ugyanakkor kizárólag a szÃriai elnök és a rezsim néhány befolyásos tagja adhat parancsot a vegyi fegyverek használatára, és arra is adnak magyarázatot, miért állhatott ez a kormányerõk érdekében. Eszerint a rezsim ebben az idõszakban tartott az ellenzék Damaszkusz elleni komoly támadásától. A francia szolgálatok feltételezése szerint a kormányerõk a támadással biztosÃtani akarták a fõváros ellenõrzéséhez szükséges stratégiai pontokat.
A Bild am Sonntag német lap szerint lehallgatási adatok viszont azt valószÃnûsÃtik, hogy nem Aszad engedélyezte vegyi fegyver bevetését, miután a kormányerõk egyes parancsnokai már hónapok óta kérték a mérges gáz bevetésének engedélyezését az elnöki palotától, de ezt nem kapták meg. Éppen ezért egy önjáró, Aszadtól függetlenül támadást elrendelõ parancsnokról szóló elmélet is egyre inkább tartja magát.
h i r d e t é s
Ugyanakkor egy másik összeesküvés-elmélet is felmerült: a Nyugat, Izrael, Törökország vagy Szaúd-Arábia, netán õk együtt adták a felkelõk kezébe a gáztölteteket és az indÃtóállomásokat, hogy utána erre hivatkozhassanak, Aszad nyakába varrhassák a tömegpusztÃtó fegyverek használatát, és végül szépen bemasÃrozhassanak SzÃriába. A Nyugat nemes szándékainak õszinteségét – a rossz emlékû iraki precedensen kÃvül – az is megkérdõjelezi, hogy az augusztusi gáztámadást a brit hÃrszerzés jelentése szerint már legalább 13 hasonló akció elõzte meg a kormányerõk részérõl, ezek azonban akkor nem jelentettek választóvonalat.
A felkelõk hibáztatását egyébként simán átvette a magyar szélsõjobboldali média, ahol már olyan cikkek is megjelentek, melyek egy fiktÃv hÃrügynökségi forrásra hivatkozva állÃtják: a felkelõk elismerték azt, hogy õk vetették be a szaúdiaktól kapott szarint. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter például júliusban ledorongolta a nyugati vizsgálatokat, és saját „hiteles” nyomozásuk alapján a márciusi aleppói gáztámadást egyértelmûen a felkelõk számlájára Ãrta. Az aleppói precedenst pedig azóta is emlegetik, pedig német és amerikai hÃrszerzési források állÃtják, bizonyÃtékaik vannak arról, hogy a pár tucatnyi halottal járó támadást a kormányerõk hajtották végre.
A mostani gútai akció utóélete is igen furcsa. Aszad hosszas szervezés után beengedte az országba az ENSZ-ellenõröket, de utána orvlövészek nyitottak tüzet a konvojra, majd pedig aknavetõsorozat robbant a közelükben. Utána az ellenõröket biztosÃtó alakulat vezetõje elkezdett célozgatni arra, hogy nem vállalja tovább a felelõsséget az ellenõrök sértetlenségéért. A vizsgálat zavaros körülményei is táptalajul szolgáltak az olyan elméleteknek, melyek azon spekuláltak, hogy kinek állhatott érdekében ráijeszteni a bizottságra? Aszadnak – na, ez túl kézenfekvõ – vagy netán valaki másnak?
Persze a sok agyalás helyett az ilyen elméleteknél leginkább azon érdemes eltûnõdni: a háború már csak olyan, hogy mindig tele van irracionális mozzanatokkal, amikor az ellenség legyõzése miatti megszállottság olyan gombok felé irányÃtja a vezetõk kezét, melyeket nagyon nem kéne megnyomniuk.
Megint és még mindig az olaj!
Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, hogy ha megsûrûsödik a repülõgép-hordozók forgalma a Perzsa-öbölben vagy a Földközi-tengeren, akkor ott tuti, hogy az amerikaiak féltik a maguk olajérdekeltségeit.
000 Was7850610
Fotó: Menahem Kahana / AFP
De hogy változik a világ! Ma már az amerikaiaknak nem kell attól félni, hogy egy dühös sejk elzárja az olajcsapot, és akkor leáll a gazdaság, hiszen az palaolaj miatt nyerésre áll az USA energiafüggetlenségi háborúja. De Európa még mindig a Közel-Kelet szénhidrogén-csecsén csüng, és egyáltalán nem mindegy, milyen forrásból, milyen úton jut el hozzá a gáz meg az olaj.
Itt a szemfüles olvasónak eszébe juthat, hogy SzÃria nem éppen egy olajnagyhatalom. Ez igaz is, ellenben a szomszédos Irakban és a nem is túl távoli Kuvaitban összesen napi 7,6 millió hordónyi olaj és évi 147 milliárd köbméternyi gáz kerül felszÃnre, és ennek kulcsfontosságú, hogy ezt ki és mennyiért tudja a Földközi-tenger kikötõibe szállÃtani
A kiváló War Tard blog abszolút hihetõ elmélete szerint a háttérben valójában egy nagyon kemény Irán-Szaúd Arábia meccs megy, méghozzá a szénhidrogén-szállÃtás feletti ellenõrzés miatt. A kemény gazdasági érdekeken csak ideológiai kaftán a sÃita-szunnita szembenállás, valójában arról van szó, hogy a szaúdiaknak nem nagyon tetszene az, ha Irán kialakÃtana egy olyan sÃita olajtengelyt, ami az öböl-menti Abadántól a sÃita többségû Dél-Irakon át SzÃriáig érne. Ezen a tengelyen lehetne ugyanis kialakÃtani egy olyan nagykapacitású vezetékrendszert, melyen keresztül Irán – ha egyszer feloldják az embargót – könnyen és olcsón elérheti az európai fogyasztókat, erõs konkurenciát támasztva a szaúdi olaj számára. A War Tard szerint Irán különösképp az atomerõmûveinek hirtelen leépÃtése miatt növekvõ német gázimportra bazÃrozhat.
A szaúdiak hasznos csomaggal, M60-as gyalogsági géppuskákkal, Konkursz páncéltörõ rakétákkal a hadsereg T-72-esei ellen, vállról indÃtható rakétákkal kedveskedtek a felkelõknek, de a Közel-Kelet vezetõ szunnita hatalma legnagyobb nemzetközi befolyással rendelkezõ támogatójáról is igyekszik leválasztani Asszadot. Bandar bin Szultan herceg, a szaúdi titkosszolgálat vezetõje ugyanis titokban olajkartellt ajánlott Putyin elnöknek, ha ejti a szÃr kollégáját. Az alku végül nem jött létre, de az látszik, az arab ország minden követ megmozgat annak érdekében, hogy az alavita elit – és a Hezbollahon keresztül õket támogató Irán – kiszoruljon a hatalomból.
Nagyon megváltozott az ég hajlata
Elsõ pillantásra úgy tûnik, hogy SzÃriára nem nagyon alkalmazható az a divatos forgatókönyv, mely a klÃmaváltozást tartja a legfenyegetõbb globális konfliktusforrásnak. Pedig ha elõássuk, mi is vezetett még 2011-ben a SzÃr Tavaszhoz, akkor bizony nagyon prózai okokat fogunk találni: szárazságot, éhezést és elvándorlást. Olyan egymásra épülõ jelenségeket, melyek a Föld számtalan pontján felüthetik a fejüket.
000 Nic6233760
SzÃriai menekültek JordániábanFotó: Mandel Ngan / AFP
William H. Polk, a közel-keleti diplomácia egyik nagy veteránja az Atlanticben megjelent monumentális elemzésében arra hÃvja fel a figyelmet, hogy SzÃriát 2006 és 2011 között példátlan szárazság sújtotta. Öt egymást követõévben is 200 milliméter alá zuhant az éves csapadékmennyiség, ami azt jelentette, hogy az öntözés nélküli területeken lábon elszáradt a gabonafélék 75 százaléka, és takarmány hÃján elpusztult az élõállat-állomány 85 százaléka (egyébként a térségben gazdálkodók sok jóra a jövõben sem számÃthatnak: számÃtások szerint 2050-ig további 29-57 százalékkal csökken a megmûvelhetõ terület).
Ez az éghajlatkatasztrófa az agrárnépesség körében tömeges elvándorláshoz vezetett, földmûvesek és állattartók százezrei hagyták ott lakhelyüket, és vándoroltak jobb megélhetés reményében a városokba. Melyek persze egyre kevésbé voltak képesek ellátni lakosaikat, fõleg, hogy ekkor még SzÃria volt az, amely maga is befogadó országként tartotta el azt az egymillió iraki menekültet, akik az Amnesty becslése szerint 2003 és 2008 között az országba érkeztek. Egy Polk által idézett – amúgy a Wikileaksen megszellõztetett – dokumentum szerint ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO már 2008-ban nemzetközi beavatkozásért könyörgött az amerikai szövetségi segélyszervezetnek, de az USAID-et nem sikerült meggyõznie.
Az agrárválságot a szÃr rezsim is tetézte, amikor 2006-ban, a nagy exportversenyen 1,5 millió tonnára dolgozta fel a gabonakivitelt, hogy azután a következõ évben már csak a fejét vakarhassa a vetõmaghiányra. Kicsiben ez arra emlékeztetett, amikor az 1932-33-as ukrajnai éhÃnség közepette a szovjetek simán exportáltak 1,8 millió tonna búzát, amivel ötmillió embert menthettek volna meg az éhhaláltól.
Egyáltalán nem volt tehát véletlen, hogy a rezsim elleni elsõ zavargások Dél-SzÃria egyik elsivatagosodó mezõgazdasági központjában, Daraa-ban törtek ki. És külön ijesztõ, hogy az éghajlatváltozás miatti, tortaszerûen egymásra rakódó konfliktusrétegek egyáltalán nem tûnnek országspecifikusnak: Jön a vÃzháborúk kora?
Link
Hozzaszolasok
#1 |
GP
- 2013. September 09. 08:32:11
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték