Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Moszkva lágy baritonra váltott
Ki üzent, kinek és hogyan? Miért is? Ki a "fõnök"? Lassan csak leesik a tantusz, hogy a maci kilépett a málnásból minden szinten. Vlagyimir Putyin a The New York Times szeptember 12-i számában közvetlenül szólt az amerikaiakhoz. A gesztus maga is érdekes, de a szöveg méginkább: az orosz elnök szíriai katonai beavatkozás elleni, a szövegben kifejtett érvei különböznek a korábbi orosz retorikától.
Putyin átértelmezte és kevésbé konfrontatívan jelenítette meg Oroszországnak a szíriai konfliktussal kapcsolatos álláspontját. Erre több oka is volt. Elõször is, a szíriai vegyifegyver-bevetés óta mindennapossá vált a veszély, hogy az USA valóban katonai csapást mér az Aszad-rezsimre. Másodszor: noha megtehette volna, Barack Obama mégsem döntött egyedül a támadásról, hanem a kongresszushoz fordult. Ezt azért tette, mert a közvélemény-kutatások eredményei szerint az amerikaiak nem akarnak ilyen beavatkozást. Ezt látva, az oroszok a korábbi érdes elutasításról megértõ, „lágy baritonra” váltottak. Putyin már nem áll ki teljes mellszélességgel Aszad rendszere mellett, nem védi legitimitását. De aláhúzza, hogy Szíriában nem a demokráciáért harcolnak „hanem a kormány és ellenzéke küzd egy sokvallású államban.”
Azt, hogy a szíriai felkelõk nem annyira a zsarnokság ellen, mint inkább egy brutális iszlám rezsimért küzdenek, egyre inkább felismerik más államok is. Az orosz érvelést támogatta a brit alsóház szavazása is, amely megakadályozta, hogy az Egyesült Királyság belépjen a háborúskodásba. Pedig az amerikaiak szerint megdönthetetlenek a bizonyítékaik, hogy Aszad vetette be a szaringázt Damaszkusz közelében. Ám az oroszok ezt másképp látják.
Az orosz álláspont puhult és kooperatívabb is lett. Ha ugyanis az amerikaiak valóban elkezdték volna Szíria bombázását, azzal Moszkva is csapdába került volna. Besorolt volna harmadik tagnak az Aszad-rendszer és Irán jelenlegi kettõse mellé. Ez pedig nem mutatna jól. Putyin azt írta cikkében: az Obama-akció nehezítené az Iránnal folyó nukleáris tárgyalásokat, az izraeli-palesztin megbeszéléseket és újabb lökést adnak a terrorizmusnak. A terror márpedig jelen van a térségben, és az iszlámra színezett szélsõségnek Oroszország is célpontja.
Az, hogy Aszad nyilvánosan belement, feladja vegyifegyvereit, most kiutat ígér. Nem ígérkezik könnyûnek a megvalósítás – sokak szerint lehetetlen. (Igaz, az izraeli hírszerzés egész pontos térképet tett közzé a szír biológiai- és vegyifegyver-készletek raktárairól. De lehetséges, hogy már sokat elvittek máshová.) Egyelõre azonban csak a szándékban állapodtak meg. A Lenta.ru orosz internetes portál egy szíriai ellenzéki ernyõszervezet vezetõjét idézte tegnap, aki felszólította Aszadot, adja át a vegyifegyvereket az oroszoknak, õrizzék õk. Arról nincs hír, ezt miként fogadná a Nyugat. Putyin cikkében azt írta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkerülhetetlen, ennek a testületnek kell határozatot hoznia az erõ alkalmazásáról. Nem csak az erõ, de a nemzetközi ellenõrök kiküldése is a BT elõjoga. Az orosz elnök tehát azt közli: nincs fellépés, nincs rendezés nélkülem.
Mennyire elfogadható ez a nemzetközi közösség számára? Amikor a balkáni háborúk rendezésébe bevonták Moszkvát, az sokszor zavart is okozott. A szíriai polgárháború viszont már elviselhetetlen, valódi humanitárius katasztrófává lett. Az Aszad-rezsim nem dõlt meg úgy, ahogy kéthetente megjósolták Nyugaton, egyebek között épp az iráni és orosz támogatás tartotta életben a rezsimet. Látszik az is, hogy a felkelõk gyõzelme beláthatatlan káosszal járna, amit az õket pénzelõ, felfegyverzõ muzulmán államok (Törökország, Szaúd-Arábia vagy Katar) sem kívánhatnak õszintén. Irán már nem ragaszkodik a végsõkig az Aszad-dinasztia támogatásához, de szeretné megõrizni jelenlétét valamilyen módon. Oroszország pedig belátta: jobb, ha a rendezést orosz jelenléttel és részvétellel bonyolítják, mintha nélkülük.
Link
Putyin átértelmezte és kevésbé konfrontatívan jelenítette meg Oroszországnak a szíriai konfliktussal kapcsolatos álláspontját. Erre több oka is volt. Elõször is, a szíriai vegyifegyver-bevetés óta mindennapossá vált a veszély, hogy az USA valóban katonai csapást mér az Aszad-rezsimre. Másodszor: noha megtehette volna, Barack Obama mégsem döntött egyedül a támadásról, hanem a kongresszushoz fordult. Ezt azért tette, mert a közvélemény-kutatások eredményei szerint az amerikaiak nem akarnak ilyen beavatkozást. Ezt látva, az oroszok a korábbi érdes elutasításról megértõ, „lágy baritonra” váltottak. Putyin már nem áll ki teljes mellszélességgel Aszad rendszere mellett, nem védi legitimitását. De aláhúzza, hogy Szíriában nem a demokráciáért harcolnak „hanem a kormány és ellenzéke küzd egy sokvallású államban.”
Azt, hogy a szíriai felkelõk nem annyira a zsarnokság ellen, mint inkább egy brutális iszlám rezsimért küzdenek, egyre inkább felismerik más államok is. Az orosz érvelést támogatta a brit alsóház szavazása is, amely megakadályozta, hogy az Egyesült Királyság belépjen a háborúskodásba. Pedig az amerikaiak szerint megdönthetetlenek a bizonyítékaik, hogy Aszad vetette be a szaringázt Damaszkusz közelében. Ám az oroszok ezt másképp látják.
Az orosz álláspont puhult és kooperatívabb is lett. Ha ugyanis az amerikaiak valóban elkezdték volna Szíria bombázását, azzal Moszkva is csapdába került volna. Besorolt volna harmadik tagnak az Aszad-rendszer és Irán jelenlegi kettõse mellé. Ez pedig nem mutatna jól. Putyin azt írta cikkében: az Obama-akció nehezítené az Iránnal folyó nukleáris tárgyalásokat, az izraeli-palesztin megbeszéléseket és újabb lökést adnak a terrorizmusnak. A terror márpedig jelen van a térségben, és az iszlámra színezett szélsõségnek Oroszország is célpontja.
Az, hogy Aszad nyilvánosan belement, feladja vegyifegyvereit, most kiutat ígér. Nem ígérkezik könnyûnek a megvalósítás – sokak szerint lehetetlen. (Igaz, az izraeli hírszerzés egész pontos térképet tett közzé a szír biológiai- és vegyifegyver-készletek raktárairól. De lehetséges, hogy már sokat elvittek máshová.) Egyelõre azonban csak a szándékban állapodtak meg. A Lenta.ru orosz internetes portál egy szíriai ellenzéki ernyõszervezet vezetõjét idézte tegnap, aki felszólította Aszadot, adja át a vegyifegyvereket az oroszoknak, õrizzék õk. Arról nincs hír, ezt miként fogadná a Nyugat. Putyin cikkében azt írta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa megkerülhetetlen, ennek a testületnek kell határozatot hoznia az erõ alkalmazásáról. Nem csak az erõ, de a nemzetközi ellenõrök kiküldése is a BT elõjoga. Az orosz elnök tehát azt közli: nincs fellépés, nincs rendezés nélkülem.
Mennyire elfogadható ez a nemzetközi közösség számára? Amikor a balkáni háborúk rendezésébe bevonták Moszkvát, az sokszor zavart is okozott. A szíriai polgárháború viszont már elviselhetetlen, valódi humanitárius katasztrófává lett. Az Aszad-rezsim nem dõlt meg úgy, ahogy kéthetente megjósolták Nyugaton, egyebek között épp az iráni és orosz támogatás tartotta életben a rezsimet. Látszik az is, hogy a felkelõk gyõzelme beláthatatlan káosszal járna, amit az õket pénzelõ, felfegyverzõ muzulmán államok (Törökország, Szaúd-Arábia vagy Katar) sem kívánhatnak õszintén. Irán már nem ragaszkodik a végsõkig az Aszad-dinasztia támogatásához, de szeretné megõrizni jelenlétét valamilyen módon. Oroszország pedig belátta: jobb, ha a rendezést orosz jelenléttel és részvétellel bonyolítják, mintha nélkülük.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
mindannyiunknak
- 2013. September 13. 05:20:13
#2 |
Perje
- 2013. September 15. 12:42:37
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.