Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Interjú a beépÃtett huligánnal
Pont jókor! A beépÃtett (de mennyi?) szurkoló, gádista, jóbikos, balikos, balfax, jobbfax és minden szinten és minden "nemzeti" oldalon...és persze a szolgálatok feletti "szolgálat" Ãgy irányÃtja a háborúságot. 1995-ben jelent meg az I.D. (magyar cÃme Személyazonosság) mozifilm, amelyben egy fiatal és törekvõ rendõrnek kell beépülnie egy hÃrhedt huligáncsoportba, hogy leleplezze annak vezéreit. A történet most megjelent könyvben is.
A magyarországi bemutatón vendégként megjelent a könyv szerzõje és fõszereplõje, James Bannon, aki az 1980-as évek végén a Scotland Yard alkalmazottjaként két és fél éven át teljesÃtett szolgálatot beépÃtett rendõrként a legrettegettebb brit huligáncsoportban, a Millwall
Bushwackers nevû alakulatában, feladata pedig az volt, hogy bizonyÃtékokat gyûjtsön a potenciális rendbontók, a huligánbandák vezéralakjai ellen, elõkészÃtve letartóztatásukat és vád alá helyezésükhöz.
A most 49 éves Bannonnak természetesen tökéletesen alkalmazkodnia kellett a szerepéhez, amelybõl egy percre sem eshetett ki, Ãgy két és fél év múltán az átélt testközeli élmények hatására teljesen megváltozott személyiségû emberként került ki az akcióból, és szakÃtott is a rendõri szakmával. Bevallja, nehéz volt utána megszakÃtania a viszonyt azokkal, akik mindennapi bajtársai voltak, és azt sem tagadja: alapvetõen nagyon élvezte a megbÃzást, és azt, hogy legálisan élhette a huligánok adrenalinnal dúsÃtott életét.
- Mi volt a legviccesebb, vagy leggroteszkebb szituáció, amibe a szerepét játszva keveredett?
James Bannon: “Még a beépülésünk elején Chris, a rendõrtársam nagyon feltûnõen viselkedett a Millwall-huligánok törzskocsmájában, és görcsösen igyekezett bizonygatni, hogy õ mi mekkora Millwall-fanatikusok vagyunk. Elkezdték hát tesztelni a vezérszurkolók, kérdéseket tettek fel a csapatról, a klub történetérõl, és hát nem volt túlságosan felkészült. Mondták neki, hogy egy olyan jó fekete csatárra volna szüksége a csapatnak, mint Ian Wright, nem egy olyan lusta fehér disznóra, mint Fashanu, a társam pedig hevesen egyetértett. Természetesen belement a csapdába, Fashanu is fekete játékos volt. Azok nagyon meleg pillanatok voltak.”
- Hogyan végzõdött a küldetés, a terv elérte a célját?
James Bannon: “Nem igazán. Két és fél évig éltem beépÃtett huligánként, aztán váratlanul központilag lefújták a projektet, nem csak engem, az összes többi, a más csapatoknál beépÃtett ügynököket is visszahÃvták.”
- Találkozott már valakivel a régi huligánbandából azóta, hogy a rendõrségi akció véget ért, és aki tudja, ki is maga valójában?
James Bannon: “Egyszer elõfordult, azzal a sráccal összefutottam, aki a könyvben Dave néven szerepel. Nem volt belõle probléma. Igyekeztem nem kötni szoros barátságokat a csoportban, mert folyamatosan észben tartottam, hogy ez munka, nem érdemes igazi baráti kapcsolatokat kialakÃtani, az csak a szerep része. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy akaratom ellenére érzelmileg meglehetõsen közel kerültem hozzájuk. Azt hiszem, ez elkerülhetetlen volt.”
- Honnan jött az ötlet, hogy analfabétának tettesd magad, és hogyan sikerült végig eljátszani?
James Bannon: “Egyszer nagyon közel kerültünk a lebukáshoz, majdnem lelepleztek minket a bandatagok, meg is vádoltak azzal, hogy beépÃtett zsaruk vagyunk. Akkor ugrott be, hogy Ãrástudatlannak tettessem magamat, és ha hitelesen eljátszom, tudtam, hogy eloszlik a kétségük, hiszen hogy lehetnék analfabétaként rendõr? Ez is egyike volt azon mesterségesen kialakÃtott személyiségi jegyeimnek, amelyek hirtelen ötletként jöttek, akárcsak az – amit a napig nem tudom magamnak sem megmagyarázni –, hogy azt találtam ki magamról a szerephez, hogy van egy gyerekem.”
- Nem veszélytelen dolog fedett zsaruként dolgozni, különösen úgy, hogy gyakran tömegverekedésekben kell részt venni. Nem félt, hogy egyszer súlyosan megsérül?
James Bannon: “Ha ezen járt volna az eszem, akkor nem lettem volna alkalmas erre a munkára, Ãgy ezt ki kellett zárnom a tudatomból. Szerencsére valódi fegyverek ezekben az összecsapásokban nagyon ritkán kerültek elõ, kést is csak egyszer láttam valakinél, leginkább csak a testi erõnket és az öklünket használtuk. Ennek ellenére persze többször is borda- és fejsérüléseket szenvedtem. Ha ilyen eszközöket láttam volna a huligánoknál, mint itt látok az asztalon (a könyvbemutatón kellékként szolgáltak olyan tárgyak – lókaparó, villamos kapaszkodóban végzõdõ szögesdrót, motor-vezérmûlánc és annak továbbfejlesztett testvére, a fûrészlánc, szögekkel kivert baseballütõ –, amiket az évek során a magyar rendõrség kobzott el a hazai mérkõzéseken, és amelyek Dr. Lasz György által létrehezott huligán múzeum gyûteményét képezik– a szerk.), akkor biztosan nem vállaltam volna a feladatot.”
- Hogy ne essen ki a szerepébõl, bizonyára többször is részt kellett vennie a rendõrök, vagyis kollégái elleni ütközetekben. Hogy lehetett ezt jó lelkiismerettel megtenni?
James Bannon: “Ez is a munka, a megbÃzás része volt. Természetesen a rendõrségen belül is csak nagyon kevesen tudtak a küldetésünkrõl, tehát nem várhattuk azt, hogy a rendõrök felismernek minket, és kÃméletesen bánnak velünk. Ugyanakkor a rendõrök munkáját is láthattam más szemszögbõl, és bizony sokszor kiábrándÃtott a felesleges agressziójuk, a hatásköri túllépéseik. Ennek is szerepe volt abban, hogy az akció lefújása után nem tudtam a rendõrség kötelékében dolgozni tovább, inkább foglalkozást váltottam.”
- Vannak-e pozitÃv értékei a huligánlétnek, mitõl lehet azt élvezni?
James Bannon: “Ezeknek a csoportoknak a legfõbb értékrendje az, hogy ha a kÃvülállók akár mind ellenségek is, a csapat tagjai egymást bármi áron megvédik. Ez is õsi emberi ösztön, és hatványozottan jut érvényre a bajtársiasság, az önfeláldozás, az egyéni érdekek feladása a közösség szolgálatáért.”
- Jellemzõ volt-e akkoriban az antiszemitizmus vagy a rasszizmus a huligáncsoportokra?
James Bannon: “Az antiszemitizmus szinte egyáltalán nem, legalábbis Angliában ez nem volt kiemelt téma a huligánok között, legfeljebb talán néhány erõsen szélsõjobboldali irányultságú bandában. A rasszizmus talán jobban jelen volt, de az sem volt igazán komoly, ráadásul sok bandában szabályosan nyüzsögtek a feketék, a mi bandánknak, Milwall Bushwackersnek is fekete volt az egyik vezetõje.”
- Mennyire kellett megtanulnia egy másik viselkedési formát, esetleg más beszédmódot, gesztusrendszert ahhoz, hogy hitelesen alakÃthasd a huligánt?
James Bannon: “Nem állt igazán távol tõlem az utcák világa, mert gyerekként én is sok balhéban részt vettem, ennek ellenére nagyban át kellett alakÃtani a szokásaimat, mert rendõrként már másfajta életet éltem. A legfontosabb az volt, hogy bÃrnom kellett az alkoholt, mert a bandatagok keményen piáltak. Szerencsére alkatomnál fogva olyan vagyok, hogy hat-nyolc sör meg sem kottyan nekem, és persze lehet élni apró trükkökkel is, hogy csak elhitessük másokkal, hogy folyamatosan iszunk, miközben csak alig-alig kortyolunk. De az tény, hogy az alkoholfogyasztásom a szerepjátszás közben a többszörösére nõtt, és nem mondom, hogy nem adódott ebbõl problémám a magánéletemben.”
- Jár manapság futballmeccsekre? És kinek szurkol?
James Bannon: “Mi tagadás, a Millwall a kedvenc csapatom. A stadionba már ritkán járok ki, évente legfeljebb három-négy meccsre megyek el. És messze elkerülöm azt a szektort, amelybe annak idején jártunk a bandával...”
Link
A magyarországi bemutatón vendégként megjelent a könyv szerzõje és fõszereplõje, James Bannon, aki az 1980-as évek végén a Scotland Yard alkalmazottjaként két és fél éven át teljesÃtett szolgálatot beépÃtett rendõrként a legrettegettebb brit huligáncsoportban, a Millwall
Bushwackers nevû alakulatában, feladata pedig az volt, hogy bizonyÃtékokat gyûjtsön a potenciális rendbontók, a huligánbandák vezéralakjai ellen, elõkészÃtve letartóztatásukat és vád alá helyezésükhöz.
A most 49 éves Bannonnak természetesen tökéletesen alkalmazkodnia kellett a szerepéhez, amelybõl egy percre sem eshetett ki, Ãgy két és fél év múltán az átélt testközeli élmények hatására teljesen megváltozott személyiségû emberként került ki az akcióból, és szakÃtott is a rendõri szakmával. Bevallja, nehéz volt utána megszakÃtania a viszonyt azokkal, akik mindennapi bajtársai voltak, és azt sem tagadja: alapvetõen nagyon élvezte a megbÃzást, és azt, hogy legálisan élhette a huligánok adrenalinnal dúsÃtott életét.
- Mi volt a legviccesebb, vagy leggroteszkebb szituáció, amibe a szerepét játszva keveredett?
James Bannon: “Még a beépülésünk elején Chris, a rendõrtársam nagyon feltûnõen viselkedett a Millwall-huligánok törzskocsmájában, és görcsösen igyekezett bizonygatni, hogy õ mi mekkora Millwall-fanatikusok vagyunk. Elkezdték hát tesztelni a vezérszurkolók, kérdéseket tettek fel a csapatról, a klub történetérõl, és hát nem volt túlságosan felkészült. Mondták neki, hogy egy olyan jó fekete csatárra volna szüksége a csapatnak, mint Ian Wright, nem egy olyan lusta fehér disznóra, mint Fashanu, a társam pedig hevesen egyetértett. Természetesen belement a csapdába, Fashanu is fekete játékos volt. Azok nagyon meleg pillanatok voltak.”
- Hogyan végzõdött a küldetés, a terv elérte a célját?
James Bannon: “Nem igazán. Két és fél évig éltem beépÃtett huligánként, aztán váratlanul központilag lefújták a projektet, nem csak engem, az összes többi, a más csapatoknál beépÃtett ügynököket is visszahÃvták.”
- Találkozott már valakivel a régi huligánbandából azóta, hogy a rendõrségi akció véget ért, és aki tudja, ki is maga valójában?
James Bannon: “Egyszer elõfordult, azzal a sráccal összefutottam, aki a könyvben Dave néven szerepel. Nem volt belõle probléma. Igyekeztem nem kötni szoros barátságokat a csoportban, mert folyamatosan észben tartottam, hogy ez munka, nem érdemes igazi baráti kapcsolatokat kialakÃtani, az csak a szerep része. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy akaratom ellenére érzelmileg meglehetõsen közel kerültem hozzájuk. Azt hiszem, ez elkerülhetetlen volt.”
- Honnan jött az ötlet, hogy analfabétának tettesd magad, és hogyan sikerült végig eljátszani?
James Bannon: “Egyszer nagyon közel kerültünk a lebukáshoz, majdnem lelepleztek minket a bandatagok, meg is vádoltak azzal, hogy beépÃtett zsaruk vagyunk. Akkor ugrott be, hogy Ãrástudatlannak tettessem magamat, és ha hitelesen eljátszom, tudtam, hogy eloszlik a kétségük, hiszen hogy lehetnék analfabétaként rendõr? Ez is egyike volt azon mesterségesen kialakÃtott személyiségi jegyeimnek, amelyek hirtelen ötletként jöttek, akárcsak az – amit a napig nem tudom magamnak sem megmagyarázni –, hogy azt találtam ki magamról a szerephez, hogy van egy gyerekem.”
- Nem veszélytelen dolog fedett zsaruként dolgozni, különösen úgy, hogy gyakran tömegverekedésekben kell részt venni. Nem félt, hogy egyszer súlyosan megsérül?
James Bannon: “Ha ezen járt volna az eszem, akkor nem lettem volna alkalmas erre a munkára, Ãgy ezt ki kellett zárnom a tudatomból. Szerencsére valódi fegyverek ezekben az összecsapásokban nagyon ritkán kerültek elõ, kést is csak egyszer láttam valakinél, leginkább csak a testi erõnket és az öklünket használtuk. Ennek ellenére persze többször is borda- és fejsérüléseket szenvedtem. Ha ilyen eszközöket láttam volna a huligánoknál, mint itt látok az asztalon (a könyvbemutatón kellékként szolgáltak olyan tárgyak – lókaparó, villamos kapaszkodóban végzõdõ szögesdrót, motor-vezérmûlánc és annak továbbfejlesztett testvére, a fûrészlánc, szögekkel kivert baseballütõ –, amiket az évek során a magyar rendõrség kobzott el a hazai mérkõzéseken, és amelyek Dr. Lasz György által létrehezott huligán múzeum gyûteményét képezik– a szerk.), akkor biztosan nem vállaltam volna a feladatot.”
- Hogy ne essen ki a szerepébõl, bizonyára többször is részt kellett vennie a rendõrök, vagyis kollégái elleni ütközetekben. Hogy lehetett ezt jó lelkiismerettel megtenni?
James Bannon: “Ez is a munka, a megbÃzás része volt. Természetesen a rendõrségen belül is csak nagyon kevesen tudtak a küldetésünkrõl, tehát nem várhattuk azt, hogy a rendõrök felismernek minket, és kÃméletesen bánnak velünk. Ugyanakkor a rendõrök munkáját is láthattam más szemszögbõl, és bizony sokszor kiábrándÃtott a felesleges agressziójuk, a hatásköri túllépéseik. Ennek is szerepe volt abban, hogy az akció lefújása után nem tudtam a rendõrség kötelékében dolgozni tovább, inkább foglalkozást váltottam.”
- Vannak-e pozitÃv értékei a huligánlétnek, mitõl lehet azt élvezni?
James Bannon: “Ezeknek a csoportoknak a legfõbb értékrendje az, hogy ha a kÃvülállók akár mind ellenségek is, a csapat tagjai egymást bármi áron megvédik. Ez is õsi emberi ösztön, és hatványozottan jut érvényre a bajtársiasság, az önfeláldozás, az egyéni érdekek feladása a közösség szolgálatáért.”
- Jellemzõ volt-e akkoriban az antiszemitizmus vagy a rasszizmus a huligáncsoportokra?
James Bannon: “Az antiszemitizmus szinte egyáltalán nem, legalábbis Angliában ez nem volt kiemelt téma a huligánok között, legfeljebb talán néhány erõsen szélsõjobboldali irányultságú bandában. A rasszizmus talán jobban jelen volt, de az sem volt igazán komoly, ráadásul sok bandában szabályosan nyüzsögtek a feketék, a mi bandánknak, Milwall Bushwackersnek is fekete volt az egyik vezetõje.”
- Mennyire kellett megtanulnia egy másik viselkedési formát, esetleg más beszédmódot, gesztusrendszert ahhoz, hogy hitelesen alakÃthasd a huligánt?
James Bannon: “Nem állt igazán távol tõlem az utcák világa, mert gyerekként én is sok balhéban részt vettem, ennek ellenére nagyban át kellett alakÃtani a szokásaimat, mert rendõrként már másfajta életet éltem. A legfontosabb az volt, hogy bÃrnom kellett az alkoholt, mert a bandatagok keményen piáltak. Szerencsére alkatomnál fogva olyan vagyok, hogy hat-nyolc sör meg sem kottyan nekem, és persze lehet élni apró trükkökkel is, hogy csak elhitessük másokkal, hogy folyamatosan iszunk, miközben csak alig-alig kortyolunk. De az tény, hogy az alkoholfogyasztásom a szerepjátszás közben a többszörösére nõtt, és nem mondom, hogy nem adódott ebbõl problémám a magánéletemben.”
- Jár manapság futballmeccsekre? És kinek szurkol?
James Bannon: “Mi tagadás, a Millwall a kedvenc csapatom. A stadionba már ritkán járok ki, évente legfeljebb három-négy meccsre megyek el. És messze elkerülöm azt a szektort, amelybe annak idején jártunk a bandával...”
Link
Hozzaszolasok
#1 |
gabi
- 2013. September 14. 15:23:50
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték