Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Kinek dolgozik az In-kal Security?
Kicsit régi, de talán ma már mást is érteni belõle, mint akkoriban. Bodoky is kiokosodhatott s ugyan a "zsidózás" nem kóhn-struktív de ezt nem nekem kell már hangoztatni. A Társaság a Szabadságjogokért után a Szabadság Kör is megkérdezte az igazságügyminisztert, milyen kapcsolatban áll az In-Kal Security a minisztériummal, a rendõrséggel, vagy a közjogi méltóságok és a magasrangú külföldi vendégek védelmét ellátó köztársasági õrezreddel? Draskovics szerint semmilyenben, ami ebben a formában persze nem igaz, de a konkrét törvénysértések leleplezésének a zsidózás még virágnyelven sem használ.
Múlt szerdán a fideszes politikusokat és fidesz-közeli értelmiségieket tömörítõ Szabadság Kör beperelte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot (IRM), mert Draskovics Tibor tárcavezetõ nem válaszolt kérdéseikre, többek között arra sem, hogy milyen kapcsolatban áll a minisztérium és a rendõrség az In-kal Security-vel. A Szabadság Kör értesülései szerint az õrzõ-védõ cég 2006. szeptember 17-ét, az õszödi beszéd kiszivárgását követõen többször is ellátott olyan feladatot, amelyet jogszerûen nem tehetett volna, például rendezvényeken igazoltatta a résztvevõket.
Ugyanezt a kérdést idén áprilisban már a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) liberális jogvédõ szervezet is feltette Draskovicsnak: hogy lehet az, hogy 2008. március 15-én az In-kal Security biztonsági õrei az állami rendezvények biztosítása során Budapesten, a rendõrség jelenlétében "rendõri intézkedéseknek megfeleltethetõ eljárásokat folytattak le", például igazoltattak, ruházatot vizsgáltak át, továbbá bizonyos tárgyakat vettek el a gyülekezési jogukat gyakorló személyektõl?
Draskovics akkor azt válaszolta a TASZ-nak, hogy az In-Kal más biztonsági cégek alvállalkozójaként, a törvényi és a vállalkozói szerzõdés szerinti felhatalmazása alapján biztosított bizonyos állami rendezvényeket, "rendõri intézkedésnek minõsülõ tevékenységet a cég munkatársai nem fejtettek ki, így sem igazoltatást nem végeztek, sem ruházatátvizsgálásnak minõsülõ tevékenységet nem folytattak".
A Hírszerzõ szombati értesülése szerint az igazságügyminiszter most ugyanezt válaszolta a Szabadság Körnek is, hozzátéve, hogy sem a rendõrség, sem a Köztársasági Õrezred nem áll szerzõdéses kapcsolatban sem ezzel a magáncéggel, sem más magánvállalkozásokkal a kiemelt személyek õrzésére. Azt viszont elismerte Draskovics, hogy rendszeresen megtörténik, hogy egy védett személy olyan rendezvényen vesz részt, melynek biztosítását egy magáncég végzi, "ilyenkor a Köztársasági Õrezred természetesen együttmûködik ezekkel a cégekkel".
A Köztársasági Õrezred és az In-kal Security együttmûködése akkor került reflektorfénybe, mikor a miniszterelnöknek küldött, a testületnél tapasztalt visszásságokat taglaló panaszlevele után két éve fegyelmivel elbocsátották Posta Imrét, az õrezred szakpszichológusát. Posta Imre akkor az õrezred szakmai és morális válságáról: bûncselekmény gyanúját felvetõ visszaélésekrõl, mindent elborító mutyitengerrõl, az In-Kal Securityvel való kényszerû együttmûködésrõl, a kiképzés elhanyagolásáról, a felszerelés elégtelenségérõl és megkérdõjelezhetõ beszerzésekrõl beszélt, az Indexnek is.
Posta munkaügyi perében több kormányõrt is meghallgattak, közülük többen emlegettek egy biztonsági céget, amelynek emberei magas rangú állami vezetõk biztosításakor az úgynevezett nullzónában, vagyis a védett vezetõk közvetlen környezetében is ott lehetnek, és egyikük néven is nevezte az In-kal Securityt, jegyzõkönyve mondott tanúvallomása szerint "tudomásom van arról, hogy a biztosítási feladatokba rendszeresen bevonásra kerül az In-Kal Security olyan szinten, ami már véleményem szerint a szolgálati titok megõrzésének lehetõségét veszélyezteti".
Posta azóta két könyvet is írt a témáról, a Rend-õr-köz-i-gazság (2006) és a Rend-õr-i-gaz-emberek (2008) címû, magánkiadásban megjelent mûveiben - virágnyelven, megváltoztatott nevekkel - rendkívül súlyos jogsértések tucatjaival vádolja a rendõri és igazságügyi szerveket. Ezekbõl némelyeknek kétségtelen a valóságalapja: mi is ismerünk csillivilli magánkonferenciákon civil ruhában rendszeresen maszekoló kormányõröket, ahogyan a 2006. õszi, hivatalosan soha el nem ismert rendõri túlkapások közül is egyre több bizonyosodik be a bíróság elõtt is.
Posta viszont azóta sokkal merészebb következtetésekre jutott: azt állítja, hogy a rendõrség és az igazságszolgáltatás lezüllesztése tudatos politikai stratégia eredménye, melynek célja a rendvédelem rejtett privatizációja, tehát hogy minél több közfeladatra lehessen a korrupció lehetõségét megteremtõ magánszerzõdéseket kötni, miközben a hivatásos végrehajtói állományt a létminimumot alig meghaladó bérekkel és rendszeres megaláztatásokkal fenyíti, és korrupciógyanús másodállások vállalására kényszeríti a rendõri vezetés.
Ezzel a megállapításával egybecsengenek egyfelõl a Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendõrség szakszervezetének fõtitkárának - az ORFK által rágalmazónak minõsített - kijelentései: az Indexnek adott interjújában politikai prostitúcióról, korrupcióról és törvénytelenségekrõl beszélt a szakszervezeti vezetõ. Beszédes adat az is, hogy Draskovics miniszter minapi tájékoztatása szerint csak objektumvédelmi feladatok ellátására több mint kéttucat biztonsági céggel áll kapcsolatban a rendõrség, és erre a célra több mint havi 51 millió forintot költenek.
Posta Imre azonban ma már gyakorlatilag azt állítja, hogy az In-Kal Security - a vállalkozás izraeli gyökerei miatt - több mint egy egyszerû biztonsági cég. Második könyvében külföldi érdekeket szolgáló kvázi-titkosszolgálat képét festi, amely maffiamódszerekkel szivárog be a magyar rendõrségbe. A Tomcat-féle Bombagyár tévének adott interjújában Posta úgy fogalmazott, hogy "olyan szinten van átszövõdve, átitatódva a rendszer a magántõkével, hogy gyakorlatilag nagyon nehéz elkülöníteni, elválasztani azt, hogy hol kezdõdik a rendõr és hol végzõdik az In-Kal-os".
A könyvben megfogalmazott és az interjúban elhangzott állításai miatt a nemzeti radikálisok pajzsra emelték, az In-Kal viszont beperelte Postát, akit a mainstream média már nem, ám a szélsõjobboldali portálok annál gyakrabban szerepeltetnek. Nyilatkozataiban egyre nehezebb elkülöníteni a konkrét, dokumentálható jogsértésekrõl szóló elemeket az olyan, pletykaszinten terjedõ összeesküvés-elméletektõl, mint például hogy "egyes értesüléseim szerint 20-40 ezer fõre tehetõ azoknak a Pannonországi MOSZAT ügynököknek a száma, akik politikusként, orvosként, üzletembernek álcázva, rendõri vezetõként és egyszerû rendõrként, hivatalnokként vannak beépülve az ország vérkeringésébe", satöbbi.
Az kétségtelen, hogy a szocialista kormányzat feltûnõen preferálja az In-Kal Securityt, az állami ünnepeken és a védett vezetõk környékén történõ gyakori felbukkanásukon túl ezt bizonyítja a cég honlapján referenciaként felsorolt számos közintézmény és állami vállalat is. Arra viszont a szóbeszéden túl egyelõre semmi bizonyíték nincsen, hogy 2006. õszén In-Kalosokat vetett volna be a karhatalom, vagy hogy "izraeli kommandósokat" hozattak volna a magyar rendõrség megerõsítésére, és Simon Perez elhíresült kijelentésén ("felvásároljuk Manhattant, Magyarországot, Romániát, Lengyelországot...") kívül az izraeli hódításra vonatkozó konkrét bizonyítékokat Posta Imre második könyvében sem találtunk.
Ugyanakkor nem az In-Kal Security az elsõ olyan magán biztonsági cég, amely elnyerte a politika kegyeit: az Orbán-kormány idején az egykori hírszerzõtiszt Földi László érdekeltségébe tartozott, azóta megszûnt Defend Security, a 2002-es kormányváltás után Pintér Sándor volt belügyminiszter cégei, a Civil Biztonsági Szolgálat és a JNT Security futottak be üstökösszerû karriert, és gyûjtöttek rövid idõ alatt jelentõs ügyfélállományt az állami szférában. Az In-Kal ezektõl csak az "izraeli kötõdésben" különbözik, ám hogy ez a vállalkozás héber eredetû nevén túl pontosan mit is takar, senki nem tudja megmondani.
A rendõrség és az igazságszolgáltatás mûködésének durva anomáliái ürügyén izraeli gyarmatosításról beszélni szerintem hülyeség. Postának - és az In-Kal kapcsán hasonló szellemben megnyilvánulóknak - el kéne dönteniük, hogy zsidózni akarnak, vagy a jogállami mûködés zavarainak: a rendõrségi és ügyészségi jogsértések, korrupciógyanús személyi és szervezeti összefonódások hiteles feltárása a cél?
A konkrét, tettenérhetõ, a bíróság elõtt is bizonyítható törvénytelenségek leleplezésének ugyanis a zsidózás még virágnyelven sem használ. Szerintem.
Link
Múlt szerdán a fideszes politikusokat és fidesz-közeli értelmiségieket tömörítõ Szabadság Kör beperelte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot (IRM), mert Draskovics Tibor tárcavezetõ nem válaszolt kérdéseikre, többek között arra sem, hogy milyen kapcsolatban áll a minisztérium és a rendõrség az In-kal Security-vel. A Szabadság Kör értesülései szerint az õrzõ-védõ cég 2006. szeptember 17-ét, az õszödi beszéd kiszivárgását követõen többször is ellátott olyan feladatot, amelyet jogszerûen nem tehetett volna, például rendezvényeken igazoltatta a résztvevõket.
Ugyanezt a kérdést idén áprilisban már a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) liberális jogvédõ szervezet is feltette Draskovicsnak: hogy lehet az, hogy 2008. március 15-én az In-kal Security biztonsági õrei az állami rendezvények biztosítása során Budapesten, a rendõrség jelenlétében "rendõri intézkedéseknek megfeleltethetõ eljárásokat folytattak le", például igazoltattak, ruházatot vizsgáltak át, továbbá bizonyos tárgyakat vettek el a gyülekezési jogukat gyakorló személyektõl?
Draskovics akkor azt válaszolta a TASZ-nak, hogy az In-Kal más biztonsági cégek alvállalkozójaként, a törvényi és a vállalkozói szerzõdés szerinti felhatalmazása alapján biztosított bizonyos állami rendezvényeket, "rendõri intézkedésnek minõsülõ tevékenységet a cég munkatársai nem fejtettek ki, így sem igazoltatást nem végeztek, sem ruházatátvizsgálásnak minõsülõ tevékenységet nem folytattak".
A Hírszerzõ szombati értesülése szerint az igazságügyminiszter most ugyanezt válaszolta a Szabadság Körnek is, hozzátéve, hogy sem a rendõrség, sem a Köztársasági Õrezred nem áll szerzõdéses kapcsolatban sem ezzel a magáncéggel, sem más magánvállalkozásokkal a kiemelt személyek õrzésére. Azt viszont elismerte Draskovics, hogy rendszeresen megtörténik, hogy egy védett személy olyan rendezvényen vesz részt, melynek biztosítását egy magáncég végzi, "ilyenkor a Köztársasági Õrezred természetesen együttmûködik ezekkel a cégekkel".
A Köztársasági Õrezred és az In-kal Security együttmûködése akkor került reflektorfénybe, mikor a miniszterelnöknek küldött, a testületnél tapasztalt visszásságokat taglaló panaszlevele után két éve fegyelmivel elbocsátották Posta Imrét, az õrezred szakpszichológusát. Posta Imre akkor az õrezred szakmai és morális válságáról: bûncselekmény gyanúját felvetõ visszaélésekrõl, mindent elborító mutyitengerrõl, az In-Kal Securityvel való kényszerû együttmûködésrõl, a kiképzés elhanyagolásáról, a felszerelés elégtelenségérõl és megkérdõjelezhetõ beszerzésekrõl beszélt, az Indexnek is.
Posta munkaügyi perében több kormányõrt is meghallgattak, közülük többen emlegettek egy biztonsági céget, amelynek emberei magas rangú állami vezetõk biztosításakor az úgynevezett nullzónában, vagyis a védett vezetõk közvetlen környezetében is ott lehetnek, és egyikük néven is nevezte az In-kal Securityt, jegyzõkönyve mondott tanúvallomása szerint "tudomásom van arról, hogy a biztosítási feladatokba rendszeresen bevonásra kerül az In-Kal Security olyan szinten, ami már véleményem szerint a szolgálati titok megõrzésének lehetõségét veszélyezteti".
Posta azóta két könyvet is írt a témáról, a Rend-õr-köz-i-gazság (2006) és a Rend-õr-i-gaz-emberek (2008) címû, magánkiadásban megjelent mûveiben - virágnyelven, megváltoztatott nevekkel - rendkívül súlyos jogsértések tucatjaival vádolja a rendõri és igazságügyi szerveket. Ezekbõl némelyeknek kétségtelen a valóságalapja: mi is ismerünk csillivilli magánkonferenciákon civil ruhában rendszeresen maszekoló kormányõröket, ahogyan a 2006. õszi, hivatalosan soha el nem ismert rendõri túlkapások közül is egyre több bizonyosodik be a bíróság elõtt is.
Posta viszont azóta sokkal merészebb következtetésekre jutott: azt állítja, hogy a rendõrség és az igazságszolgáltatás lezüllesztése tudatos politikai stratégia eredménye, melynek célja a rendvédelem rejtett privatizációja, tehát hogy minél több közfeladatra lehessen a korrupció lehetõségét megteremtõ magánszerzõdéseket kötni, miközben a hivatásos végrehajtói állományt a létminimumot alig meghaladó bérekkel és rendszeres megaláztatásokkal fenyíti, és korrupciógyanús másodállások vállalására kényszeríti a rendõri vezetés.
Ezzel a megállapításával egybecsengenek egyfelõl a Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendõrség szakszervezetének fõtitkárának - az ORFK által rágalmazónak minõsített - kijelentései: az Indexnek adott interjújában politikai prostitúcióról, korrupcióról és törvénytelenségekrõl beszélt a szakszervezeti vezetõ. Beszédes adat az is, hogy Draskovics miniszter minapi tájékoztatása szerint csak objektumvédelmi feladatok ellátására több mint kéttucat biztonsági céggel áll kapcsolatban a rendõrség, és erre a célra több mint havi 51 millió forintot költenek.
Posta Imre azonban ma már gyakorlatilag azt állítja, hogy az In-Kal Security - a vállalkozás izraeli gyökerei miatt - több mint egy egyszerû biztonsági cég. Második könyvében külföldi érdekeket szolgáló kvázi-titkosszolgálat képét festi, amely maffiamódszerekkel szivárog be a magyar rendõrségbe. A Tomcat-féle Bombagyár tévének adott interjújában Posta úgy fogalmazott, hogy "olyan szinten van átszövõdve, átitatódva a rendszer a magántõkével, hogy gyakorlatilag nagyon nehéz elkülöníteni, elválasztani azt, hogy hol kezdõdik a rendõr és hol végzõdik az In-Kal-os".
A könyvben megfogalmazott és az interjúban elhangzott állításai miatt a nemzeti radikálisok pajzsra emelték, az In-Kal viszont beperelte Postát, akit a mainstream média már nem, ám a szélsõjobboldali portálok annál gyakrabban szerepeltetnek. Nyilatkozataiban egyre nehezebb elkülöníteni a konkrét, dokumentálható jogsértésekrõl szóló elemeket az olyan, pletykaszinten terjedõ összeesküvés-elméletektõl, mint például hogy "egyes értesüléseim szerint 20-40 ezer fõre tehetõ azoknak a Pannonországi MOSZAT ügynököknek a száma, akik politikusként, orvosként, üzletembernek álcázva, rendõri vezetõként és egyszerû rendõrként, hivatalnokként vannak beépülve az ország vérkeringésébe", satöbbi.
Az kétségtelen, hogy a szocialista kormányzat feltûnõen preferálja az In-Kal Securityt, az állami ünnepeken és a védett vezetõk környékén történõ gyakori felbukkanásukon túl ezt bizonyítja a cég honlapján referenciaként felsorolt számos közintézmény és állami vállalat is. Arra viszont a szóbeszéden túl egyelõre semmi bizonyíték nincsen, hogy 2006. õszén In-Kalosokat vetett volna be a karhatalom, vagy hogy "izraeli kommandósokat" hozattak volna a magyar rendõrség megerõsítésére, és Simon Perez elhíresült kijelentésén ("felvásároljuk Manhattant, Magyarországot, Romániát, Lengyelországot...") kívül az izraeli hódításra vonatkozó konkrét bizonyítékokat Posta Imre második könyvében sem találtunk.
Ugyanakkor nem az In-Kal Security az elsõ olyan magán biztonsági cég, amely elnyerte a politika kegyeit: az Orbán-kormány idején az egykori hírszerzõtiszt Földi László érdekeltségébe tartozott, azóta megszûnt Defend Security, a 2002-es kormányváltás után Pintér Sándor volt belügyminiszter cégei, a Civil Biztonsági Szolgálat és a JNT Security futottak be üstökösszerû karriert, és gyûjtöttek rövid idõ alatt jelentõs ügyfélállományt az állami szférában. Az In-Kal ezektõl csak az "izraeli kötõdésben" különbözik, ám hogy ez a vállalkozás héber eredetû nevén túl pontosan mit is takar, senki nem tudja megmondani.
A rendõrség és az igazságszolgáltatás mûködésének durva anomáliái ürügyén izraeli gyarmatosításról beszélni szerintem hülyeség. Postának - és az In-Kal kapcsán hasonló szellemben megnyilvánulóknak - el kéne dönteniük, hogy zsidózni akarnak, vagy a jogállami mûködés zavarainak: a rendõrségi és ügyészségi jogsértések, korrupciógyanús személyi és szervezeti összefonódások hiteles feltárása a cél?
A konkrét, tettenérhetõ, a bíróság elõtt is bizonyítható törvénytelenségek leleplezésének ugyanis a zsidózás még virágnyelven sem használ. Szerintem.
Link
Hozzaszolasok
#1 |
GERRY
- 2013. September 16. 08:43:51
#2 |
Kedvesi
- 2013. September 16. 14:24:25
#3 |
Kedvesi
- 2013. September 16. 14:26:52
#4 |
Vizilo
- 2013. September 16. 22:21:14
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.