Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Újraértékelik az Árpád-kort a szenzációs bugaci leletek
Újraértékelik az Árpád-kort a szenzációs bugaci leletek
bacsmegye.hu, TP, 2013. szeptember 13. 16:30
Az Árpád-kor eddigi megítélésétõl merõben eltérõ, hihetetlen gazdagságot mutató régészeti leleteket tártak fel a Kecskeméti Múzeum munkatársai a bugaci pusztában, ahol egy hatalmas bazilika mellett a Duna–Tisza-közének egykori régióközpontjára találtak. A korabeli, Kecskemét jelentõségû település központjában egy Szent Péter-ereklyetartóra bukkantak, ami Európai szinten is szenzációnak minõsíthetõ. Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Múzeum igazgatója szerint a leltekbõl kitûnik, hogy Magyarország egy gazdag nagyhatalom volt abban az idõben.
A feltárás elõzménye
Már korábban feltételezték, hogy egy középkori település lehet Bugac környéken, amelynek pontos helye 2002-ig nem volt ismert. 2009-ben egy szerb–magyar turisztikai pályázat eredményeképpen, a megyei önkormányzat támogatásával elindult a feltárási projekt. „Ennek az eredményeként – régészléptékben – nagyon gyorsan a felszínre tudtuk hozni egy hatalmas bazilikának, egy valószínûleg bencés kolostornak a nagy részét” – számolt be az eredményekrõl Rosta Szabolcs.
Az Árpád-kor átértékelése
Írott források csak elvétve szólnak errõl a környékrõl. Egy 1219. évi dokumentum alapján a hatvanas években Györffy György professzor megállapította, hogy ebben a térségben lehetett Péterimonostor vagy Pétermonostor. Most, a harmadik ásatási év végén immár bizonyosan kijelenthetõ, hogy sikerült azonosítani Pétermonostorát.
Azért fontos ez az eredmény, mert a méretek alapján az is kijelenthetõ, hogy ez volt a központja a 12-13. századi Homokhátságnak, legalább akkora jelentõsége volt ennek a településnek, mint ma Kecskemétnek, tehát a Duna–Tisza-közének a regionális központja volt itt.
Az urbanizációnak egy igen elõrehaladott állapotára találtak az Árpád-korból. Egy hatalmas bazilikával, udvarházakkal, kõépületekkel rendelkezõ kisvárost kell elképzelni, amely mintegy két kilométeres hosszúságával a korban nagy településnek számított.
Régészeti szempontból már az szenzáció, hogy olyan minõségû és mennyiségû leletanyagot sikerült kinyerni az egyébként alig száz évig fennállt kolostorból és a környékrõl, amire bátran lehet azt mondani, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem nagyon volt – ebbõl a korszakból legalábbis – ehhez hasonló leletanyag. Olyan szenzációs leletek kerültek a birtokunkba, amelyeknek nemcsak magyarországi párhuzamai nincsenek, de nyugat-európaiak sem biztos, hogy vannak. Az egyik ilyen leletcsoport a dél-franciaországi limoges-i zománcok lelete. A több ezer leletanyag, kegytárgyak, pénzek alapján is kijelenthetõ, hogy a késõi Árpád-kor lehetett Magyarország egyik, ha nem a leggazdagabb idõszaka.
Szent László konszolidációja után 150 évig az ország területére idegen katona nem tette be a lábát, és ebbõl egy történelmi léptékben robbanásszerû fejlõdés következett be, amire az itt feltárt leletek bizonyítékul szolgálnak. Hatványozottan sok arany és aranyozott tárgy és érték került elõ, ahhoz képest, milyen kép él a köztudatban errõl a korról.
A kolostorkomplexum története
A kolostor alapítását nagyon pontosan tudjuk keltezni, így tudjuk, hogy mikor alapították és mikor szûnt meg. Ennek a pontos meghatározását nem csak a régészeti, hanem az egyéb természettudományos módszerek is lehetõvé teszik. Például egy égésrétegbõl ma laboratóriumokban nagyon pontosan meghatározható annak az ideje.
Azt lehet a leltek alapján megállapítani, hogy élt itt egy nagy népesség 1050 és 1130 között, amely magyar keresztény lakosság volt. 1130 és 1150 között épült egy kis kolostor és egy hatalmas bazilika. Utóbbi háromhajós, félköríves szentélyzáródással volt ellátva. Mindezt 1200 körül egy fallal vették körbe, amivel bezárták az elsõ kis udvart, majd 1220-1230 körül egy jelentõs átépítést végeztek, amikor a bazilika elé építettek egy nyugati elõcsarnokot, és valószínûleg ekkor kapott két nagy tornyot a bazilika. A gazdagságot a vörös márvány bõséges használatából, különféle faragványokból lehet felismerni.
Ez az élettér 1241–1242-ben a tatárjárás hatására teljes egészében megszûnt. Elmondható, hogy az itt feltárt gazdagságot ez a térség máig sem tudta újra megteremteni. Vagy elüldözték a népességet, vagy legyilkolták õket. Bibliavereteket, misekönyvvereteket, kódexek elõlapjait találtak a bazilika közepén gödrökben elégetve. A tatárjárás után a környékre betelepülõ kunok megszabadulhattak mindentõl, amit nem tudtak hasznosítani. Az 1300-as években a kunok létrehoztak ugyan egy falut Pétermonostora helyén, de az épületkomplexumot módszeresen lebontották, széthordták építõanyagként.
A leletekrõl
Hasonló leletekbõl egyesével és elszórtan sok található az országban, de a feltárás során az volt az igazán megdöbbentõ, hogy szinte az összes lelettípust megtalálták, ami a tatárjárás kori katalógusban szerepel. Ráadásul változatos, elegáns kivitelben.
Például olyan nagy számban találtak mérlegeket és mérlegsúlyokat, ami alapján vagy királyi pénzváltót feltételezhetünk Pétermonostorán, vagy az átlagemberek is használhattak mérleget, ami rendkívüli gazdagságot mutat. Találtak római zarándokjelvényt az 1200-as évekbõl, amely a Szent Péter-bazilikából származik. Találtak tatárjárás elõtti pénzt, amely bizonyosan nem kereskedelemmel, hanem magánúton került ide a Szentföldrõl.
Találtak továbbá egy Szent Péter-ereklyetartót, amely európai szinten is szenzációsnak nevezhetõ, és ugyancsak a település kiemelt jelentõségére utal. A tatárjárás után ez is tûzre került, maga az ereklye így az enyészeté lett. Ezért igazán nagy jelentõsége magának az ereklyetartónak van, amelyet a Kecskeméti Múzeumban fognak restaurálni.
bacsmegye.hu, TP, 2013. szeptember 13. 16:30
Az Árpád-kor eddigi megítélésétõl merõben eltérõ, hihetetlen gazdagságot mutató régészeti leleteket tártak fel a Kecskeméti Múzeum munkatársai a bugaci pusztában, ahol egy hatalmas bazilika mellett a Duna–Tisza-közének egykori régióközpontjára találtak. A korabeli, Kecskemét jelentõségû település központjában egy Szent Péter-ereklyetartóra bukkantak, ami Európai szinten is szenzációnak minõsíthetõ. Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Múzeum igazgatója szerint a leltekbõl kitûnik, hogy Magyarország egy gazdag nagyhatalom volt abban az idõben.
A feltárás elõzménye
Már korábban feltételezték, hogy egy középkori település lehet Bugac környéken, amelynek pontos helye 2002-ig nem volt ismert. 2009-ben egy szerb–magyar turisztikai pályázat eredményeképpen, a megyei önkormányzat támogatásával elindult a feltárási projekt. „Ennek az eredményeként – régészléptékben – nagyon gyorsan a felszínre tudtuk hozni egy hatalmas bazilikának, egy valószínûleg bencés kolostornak a nagy részét” – számolt be az eredményekrõl Rosta Szabolcs.
Az Árpád-kor átértékelése
Írott források csak elvétve szólnak errõl a környékrõl. Egy 1219. évi dokumentum alapján a hatvanas években Györffy György professzor megállapította, hogy ebben a térségben lehetett Péterimonostor vagy Pétermonostor. Most, a harmadik ásatási év végén immár bizonyosan kijelenthetõ, hogy sikerült azonosítani Pétermonostorát.
Azért fontos ez az eredmény, mert a méretek alapján az is kijelenthetõ, hogy ez volt a központja a 12-13. századi Homokhátságnak, legalább akkora jelentõsége volt ennek a településnek, mint ma Kecskemétnek, tehát a Duna–Tisza-közének a regionális központja volt itt.
Az urbanizációnak egy igen elõrehaladott állapotára találtak az Árpád-korból. Egy hatalmas bazilikával, udvarházakkal, kõépületekkel rendelkezõ kisvárost kell elképzelni, amely mintegy két kilométeres hosszúságával a korban nagy településnek számított.
Régészeti szempontból már az szenzáció, hogy olyan minõségû és mennyiségû leletanyagot sikerült kinyerni az egyébként alig száz évig fennállt kolostorból és a környékrõl, amire bátran lehet azt mondani, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem nagyon volt – ebbõl a korszakból legalábbis – ehhez hasonló leletanyag. Olyan szenzációs leletek kerültek a birtokunkba, amelyeknek nemcsak magyarországi párhuzamai nincsenek, de nyugat-európaiak sem biztos, hogy vannak. Az egyik ilyen leletcsoport a dél-franciaországi limoges-i zománcok lelete. A több ezer leletanyag, kegytárgyak, pénzek alapján is kijelenthetõ, hogy a késõi Árpád-kor lehetett Magyarország egyik, ha nem a leggazdagabb idõszaka.
Szent László konszolidációja után 150 évig az ország területére idegen katona nem tette be a lábát, és ebbõl egy történelmi léptékben robbanásszerû fejlõdés következett be, amire az itt feltárt leletek bizonyítékul szolgálnak. Hatványozottan sok arany és aranyozott tárgy és érték került elõ, ahhoz képest, milyen kép él a köztudatban errõl a korról.
A kolostorkomplexum története
A kolostor alapítását nagyon pontosan tudjuk keltezni, így tudjuk, hogy mikor alapították és mikor szûnt meg. Ennek a pontos meghatározását nem csak a régészeti, hanem az egyéb természettudományos módszerek is lehetõvé teszik. Például egy égésrétegbõl ma laboratóriumokban nagyon pontosan meghatározható annak az ideje.
Azt lehet a leltek alapján megállapítani, hogy élt itt egy nagy népesség 1050 és 1130 között, amely magyar keresztény lakosság volt. 1130 és 1150 között épült egy kis kolostor és egy hatalmas bazilika. Utóbbi háromhajós, félköríves szentélyzáródással volt ellátva. Mindezt 1200 körül egy fallal vették körbe, amivel bezárták az elsõ kis udvart, majd 1220-1230 körül egy jelentõs átépítést végeztek, amikor a bazilika elé építettek egy nyugati elõcsarnokot, és valószínûleg ekkor kapott két nagy tornyot a bazilika. A gazdagságot a vörös márvány bõséges használatából, különféle faragványokból lehet felismerni.
Ez az élettér 1241–1242-ben a tatárjárás hatására teljes egészében megszûnt. Elmondható, hogy az itt feltárt gazdagságot ez a térség máig sem tudta újra megteremteni. Vagy elüldözték a népességet, vagy legyilkolták õket. Bibliavereteket, misekönyvvereteket, kódexek elõlapjait találtak a bazilika közepén gödrökben elégetve. A tatárjárás után a környékre betelepülõ kunok megszabadulhattak mindentõl, amit nem tudtak hasznosítani. Az 1300-as években a kunok létrehoztak ugyan egy falut Pétermonostora helyén, de az épületkomplexumot módszeresen lebontották, széthordták építõanyagként.
A leletekrõl
Hasonló leletekbõl egyesével és elszórtan sok található az országban, de a feltárás során az volt az igazán megdöbbentõ, hogy szinte az összes lelettípust megtalálták, ami a tatárjárás kori katalógusban szerepel. Ráadásul változatos, elegáns kivitelben.
Például olyan nagy számban találtak mérlegeket és mérlegsúlyokat, ami alapján vagy királyi pénzváltót feltételezhetünk Pétermonostorán, vagy az átlagemberek is használhattak mérleget, ami rendkívüli gazdagságot mutat. Találtak római zarándokjelvényt az 1200-as évekbõl, amely a Szent Péter-bazilikából származik. Találtak tatárjárás elõtti pénzt, amely bizonyosan nem kereskedelemmel, hanem magánúton került ide a Szentföldrõl.
Találtak továbbá egy Szent Péter-ereklyetartót, amely európai szinten is szenzációsnak nevezhetõ, és ugyancsak a település kiemelt jelentõségére utal. A tatárjárás után ez is tûzre került, maga az ereklye így az enyészeté lett. Ezért igazán nagy jelentõsége magának az ereklyetartónak van, amelyet a Kecskeméti Múzeumban fognak restaurálni.
Hozzaszolasok
#1 |
Entheo Mitiok
- 2013. September 17. 09:44:03
#2 |
szarmata
- 2013. September 17. 12:59:07
#3 |
kontroll88
- 2013. September 17. 14:12:06
#4 |
Maguskacska
- 2013. September 17. 17:27:35
#5 |
Maguskacska
- 2013. September 17. 17:58:28
#6 |
Maguskacska
- 2013. September 17. 18:07:07
#7 |
Kore
- 2013. September 18. 17:54:40
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.