Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
"Felment a strómanok ára"
A vállalkozói lét árnyékvilágának egyetlen látható eleme sok esetben a stróman. De mivel valós szerepük nem derülhet ki, arról csak keveset tudunk, kik õk valójában. A hvg.hu egy szociológussal közös kísérleti projektje megpróbál embereket és történeteket elõcsalni ebbõl az árnyékvilágból, amely nélkül egyesek szerint a vállalkozói szféra sem tudna fennmaradni.
A vagyonosodási vizsgálatok 2006-os bevezetése, majd egyre szélesebb körûvé válása, az általános áfakulcs világrekordnak számító 27 százalékra emelése, a társas vállalkozások magas költségszintje, valamint a jogbiztonság határait súroló, kiszámíthatatlan kormányzati gazdaságpolitika mára odáig vezetett, hogy a strómanok iránt nagyobb a kereslet a vállalkozói körökben, mint valaha.
Egész iparág épül strómanok és strómancégek közvetítésére, melyekrõl – tekintve, hogy mûködésük a feketegazdaságba integrálódik – nagyon nehéz információt szerezni. Ugyanakkor a strómanok alkalmazása hátterében nem csupán valamilyen jogtalan elõnyszerzés állhat a büntetlenség biztosítása mellett, hanem fõként a biztonságot nyújtó anonimitás megvásárlása. Ezért van az, hogy egyre többször strómant találunk olyan cégek élén is, melyek tevékenysége nem feltétlenül ütközik jogszabályokba, és a tevékenység finanszírozási forrása sem biztos, hogy bûncselekménybõl származik.
A 90-es években a strómanok megjelenése alapvetõen bûncselekményekhez kötõdött, és belépésük döntõen a cég megszûnéséhez kapcsolódott. Ma nagyon sok olyan vállalkozás mûködik, amely rendes, legális tevékenységet folytat, de a valódi tulajdonos nem akar látszani – ennek oka például a magánszemélyekre bevezetett vagyonosodási vizsgálat, és / vagy az a körülmény, hogy ha egy vállalkozó mindent szabályszerûen leadózik, akkor sok esetben nemhogy nyeresége nincs, de még a cég költségeinek a finanszírozására se futja. Ezért még tiszta cégeknél is gyakran megesik, hogy a cég születésétõl kezdve más az aláíró és a bejegyzett tulajdonos, mint aki valójában a vállalkozást ellenõrzi.
Pecsétel, aláír
Fotó: Túry Gergely
Stróman-szerepben nemcsak hajléktalanok vagy alapvetõen külföldi állampolgárságú magánszemélyek tûnnek fel, hanem iskolázott, több nyelven beszélõ menedzserek épp úgy, mint a napi megélhetés miatt erre kényszerülõ nyugdíjasok és munkanélküliek, a háttérben lévõk szegény szomszédjai, rokonai.
Stróman: a "reprezentatív bróker"
Az elnevezést magánszemélyekre és cégekre is használják. A stróman (németül strohmann, angolul strawman) szó szalmabábut, madárijesztõt jelent. Ez képileg nagyon jól leírja a fõ funkciót: úgy próbálja távol tartani a madarakat, hogy elhiteti velük, egy igazi emberrel van dolguk. A stróman is úgy tesz, mintha valóságos és kompetens szereplõje lenne egy adott gazdasági ügyletnek, pedig valójában nem az. A stróman mögött mindig áll egy igazi megbízó, aki helyett – vagy akinek a nevében – a stróman cselekszik.
A stróman tehát egyfajta brókerként közvetít a tényleges szereplõ és a külvilág között. Bár a társadalomtudósok strómanokkal eddig keveset foglalkoztak, az egyéb típusú brókerekrõl szóló szakirodalom jelentõs, mely a közvetítõ csoporttagsága alapján eltérõ bróker-struktúrákat különböztet meg. Azt a típust, amikor a bróker egy személy vagy csoport képviselõjeként a saját csoporttagok és külsõ világ között közvetít, reprezentatív brókereknek nevezzük. (Ilyen szerepet tölt be például bevándorló családoknál a befogadó ország nyelvét már tökéletesen elsajátító gyerek, mivel õ intézi a bonyolult hivatalos ügyeket a helyi nyelvet egyáltalán nem beszélõ szülõk vagy más családtagok számára.) Mivel a stróman is a megbízója érdekeit képviseli a külvilág felé, így ezt a fajta funkcionalitást is a reprezentatív bróker kategóriájába sorolhatjuk.
Stróman? Vagy az ismerõse az?
Ez a cikk megpróbál strukturált értelmezési keretet adni a strómanokról. Fontos lenne azonban ezt a keretet további tartalommal feltölteni, ezért arra kérjük olvasóinkat, ha ismernek strómant vagy akár maguk is strómanok, ne habozzanak írni nekünk az e-mail címre! Bármilyen strómanos történet érdekel minket. Ha elég anyag gyûlik össze, megpróbáljuk folytatni a cikkünket, immár valós életbõl vett példákkal kiegészítve. Természetesen garantálva a teljes anonimitást.
Kamu cégek, kamu teljesítések
A klasszikus esetben strómanra akkor van szükség, amikor a megbízó közvetlen gazdasági szerepvállalása jogszabályok által korlátozott vagy tiltott, ezért kénytelen érdekeit strómanokon keresztül érvényesíteni. A stróman tehát olyan ügyletekben vesz részt, amelyek illegálisak és lebukás esetén az õ feladata elvinni a balhét, jelentõsen csökkentve ezzel a megbízó kockázatát. A jogszabályok, amiket átlépnek, sokfélék lehetnek: az egyszerû összeférhetetlenségi szabályoktól kezdve a súlyos bûncselekményekig (csalás, sikkasztás, csõdbûntett stb.)
Az elsõ és talán leggyakoribb stróman-típus fõ feladata az adócsalás zökkenõmentes lebonyolítása. Itt szó lehet arról, hogy miképp lehet olyan pénzeket felvenni, ami nem látszik, vagy hogyan lehet pénzhez jutni úgy, hogy nincsen tényleges ellenérték. Az elõbbi a legkülönfélébb szolgáltatóktól kezdve a termelõ cégekig bármilyen vállalkozásra jellemzõ lehet. Az utóbbi a klasszikus számlagyártás esete.
A vállalkozás olyan szerzõdést köt egy stróman céggel, amely mögött nincs valós teljesítés, majd a pénz, a "kezelési költségek" levonása után informálisan visszaosztásra kerül. Ez egyszeri vagy nem túl gyakori tranzakcióknál lehet egy ismerõs vagy családtag cége, de akinek nagyban és rendszeresen van szüksége ilyen jellegû számlákra, az profi számlagyárosok szolgáltatását veszi igénybe.
Kézfogás
Fotó: Túry Gergely
Ezekben a cégekben strómanok töltik be a ügyvezetõ posztokat, õk írnak alá számlákat és fiktív szerzõdéseket. A jelenséget jól ismerõk szerint hazánkban hamis számlák kiállítására szakosodott, professzionálisan szervezett "kamu" cégbirodalmak mûködnek. Az általuk kiállított számlaláncok gyakran végzõdnek Ukrajnában vagy Szerbiában, ahová a NAV már nem tud utánuk nyúlni. Nagyjából hasonló logikára épülnek az "adóoptimalizálást" szolgáló offshore céghálózatok is.
Nagy szerepe lehet az ezekhez hasonlóan szervezõdõ cégstruktúráknak az "áfázásban". Mióta 27 százalék lett az általános áfakulcs, egy bennfentes adótanácsadó szerint "idejárnak Európa áfázó csalói. Mindent itt forgatnak meg, egy-egy fuvart van úgy, hogy háromszor megáfáztatnak". Ennek a csalástípusnak az a lényege, hogy az áru nagyon sok közvetítõn keresztül jut el a végfelhasználóig, és valamelyik láncszem elfelejti utána befizetni az áfát, vagy úgy igényelnek vissza áfát, hogy nincs is mögötte valódi áru- / szolgáltatáscsere.
Megfigyelõk szerint a strómanok speciális csoportja a pénzfelvevõ stróman. Egy strómannak ilyenkor nincs más feladata, mint készpénzt felvenni és egy táskában elvinni a megadott helyre. A magyar bûnügyi történet leghíresebb készpénzfelvevõ strómanja valószínûleg "Taxis Gyuszi", akinek a "brókerbotrányban" jutott ez a hálás szerep.
Amikor a stróman viszi el a balhét
Egy másik ügylet, amelyhez gyakran használnak strómanokat, amikor a tulajdonosok meg akarnak szabadulni valamilyen szempontból nemkívánatossá vált cégeiktõl. A vállalkozás, amely jelentõs összegû adó, munkabér vagy hiteltartozást halmozott fel, egy olyan stróman tulajdonába kerül, akitõl a hatóságok nem tudják behajtani a tartozást. Ilyenkor a stróman viszi el a balhét és vállalja az eljáráshoz kapcsolódó vegzálást, NAV-hoz, bíróságra vagy rendõrségre járást. Ezek az esetek általában a vállalkozás felszámolásával végzõdnek, és a károsultak futhatnak a pénzük után. A stróman pedig leüli a büntetést, és vállalja a pénzbírságot, amit jó esetben kifizet helyette a megbízó.
A rendõrség, illetve a bíróság ilyenkor tökéletesen tisztában van azzal, hogy a gyanúsított vagy a vádlott valójában nem a valódi tettes, ami gyakran a fellépésükrõl is süt. Ennek ellenére mindent magukra vállalnak, és titkukat elviszik a sírig. Míg régebben az ilyen ügyekben a cégtemetés úgy végzõdött, hogy eladták a vállalkozásokat egy nem Magyarországon élõ vagy tulajdonnal nem rendelkezõ, esetleg magukat lopott vagy hamis papírokkal azonosító magánszemélyeknek ("Joszip Tot-módszer"), mostanában igazi szociodrámák bontakozhatnak ki egy-egy ilyen ügy felgöngyölítésekor.
Hitelesek, akik nem tudták fizetni a számláikat, nyugdíjasok vagy nagycsaládosok, akiknek nincs elég pénzük a rezsire, elvált szülõk, akik a gyerekük taníttatására tesznek félre, kis havi apanázsért vállalják a cégtemetéssel járó procedúrát és szankciókat. Itt csekély összegekrõl beszélünk, havi egy-kétszázezer forintról. De a megélhetés biztosítása és családtagjaink életesélyének a megadása számukra is mindennél fontosabb.
A szerzõkrõl
Jancsics Dávid korrupciókutató az ELTE-n szerezte szociológusi diplomáját, a City University of New York-on PhD-zett, melynek jelenleg a kutatója. Doktori disszertációját a magyarországi korrupcióról írta. Bogár Zsolt, a hvg.hu "Keni, nem keni" korrupcióellenes sorozatának szerkesztõje, rovatvezetõ.
Mióta 2012-ben bevezették az adóregisztrációs eljárást, amely megszûri a tulajdonosok és a vezetõ tisztségviselõk adózói múltját, a strómanok ára is felment. Ha egy cég 15 milliós tartozást halmoz fel, és azt a tulajdonos nem rendezi, akkor a NAV ma jogosult arra, hogy azoknak az újabb cégeknek az adószámát, ahol a tulajdonosok és az ügyvezetõk feltûnnek, törölje – ellehetetlenítve az érintett cégek mûködését. Mivel a csõdbe vitt cégek ügyvezetõi öt évig nem vállalhatnak újabb vezetõ tisztségviselõi megbízást, ezért kevesebb a rendelkezésre álló stróman – csökkenõ kínálat mellett pedig valamivel nagyobb a díjazás.
Titkos tulajdonosok
Ennél a típusnál a stróman beiktatásának legfontosabb célja, hogy a tényleges megbízó titokban maradhasson.
Alapesetben akkor van szükség ilyen jellegû strómanokra, amikor tiltva vagy korlátozva van egy adott személy vagy cég számára megszerezhetõ tulajdonrész, vagy pályázaton elnyerhetõ föld, trafik és egyéb koncesszió. Pár éve sokat lehetett hallani az úgynevezett "zsebszerzõdésekrõl", amikor a külföldiek termõföldvásárlását megtiltó szabályokat magyar stróman tulajdonosok közbeiktatásával játszották ki. De polgármesterek, parlamenti képviselõk vagy egyéb állami vezetõk, akiknek a hivatali pozíciója összeférhetetlen magánvállalatokban betöltöltött tulajdonosi jogokkal, szintén használhatnak strómanokat, hogy ellenõrzésüket fenntartsák cégük felett.
Multinacionális vállalatok szintén ilyen strómanokon keresztül vásárolnak fejlesztési területet, mivel ha a tõkeerõs multi közvetlenül tárgyalna a helyi önkormányzattal, az jelentõsen felverné a terület árát. Ezzel a típussal találkozunk részvényfelvásárlásoknál is, amikor egy cégben úgy akar egy személy vagy befektetõi csoport tulajdonrészt szerezni, hogy közben ne derüljön ki, hogy pontosan ki is áll a vásárlás hátterében. És már jelentõs vagyonnal rendelkezõ személyek is elõszeretettel élnek vele, hogy vagyonuk valós mértéke ne látszódjék – Magyarországon a nagyon-nagyon gazdag ember sem népszerû.
Egy percre sem szabad látszódni
Stróman vagy éceszgéber: Kulcsár Attila
Fotó: null
Abból, hogy Magyarországon elindultak, majd megszaporodtak a vagyonosodási vizsgálatok, három dolog következett: a vagyonok elindultak külföldre, megnõtt a strómanok iránti igény, valamint szükség lett a NAV (akkor még APEH) apparátusának bõvítésére. (Ez a NAV-nak csak jó, ahogy a 27 százalékos áfa is. Mert így van áfázás, így kell lennie áfacsalás elleni küzdelemnek is, így igazolja magát a NAV tizenvalahány áfaosztálya is.)
Vállalkozói panaszokból leszûrhetõ, ma Magyarországon akkorák a céges terhek, hogy megfizetésük után annyira nem maradna likviditás a cégekben, hogy árnyékvilág nélkül nem tudnának a vállalkozások fennmaradni. Így az, hogy valaki nem akar látszódni, legtöbbször párosul azzal az igénnyel, hogy minél kisebb bevétel/jövedelem/vagyon után szeretne adózni.
Aki el akarja magát titkolni, annak egy percre sem szabad látszódnia. Ezért ott vannak a megfelelõ strómanok a cégek születésétõl a halálukig (vagy az eladásukig) az összes lépésnél. Vannak olyan tõkével jól ellátott, kistigrisként növekvõ cégek, melyeket fiatal, több nyelvtudással rendelkezõ, jó iskolákból jövõ aranyifjak alapítanak és vezetnek. Nagyon jó fizetés, elegáns cégautó, legújabb mobiltelefon – de a tökéletes megjelenés és a hibátlan pedigré ellenére kevesen hiszik el, hogy ténylegesen õk lennének ezeknek a cégeknek a valódi tulajdonosai.
Mit mond a szociológia?
A fent leírt három típus jól mutatja, hogy technikai szempontból miért van szükség strómanokra. A megbízó–stróman kapcsolat azonban nemcsak technikai, hanem valóságos társadalmi viszony is, hús-vér emberek között. Sajnos ennek a jelenségnek a szociológiai hátterérõl keveset tudunk.
Általánosságban elmondható, hogy a megbízó a strómannál nagyobb hatalommal rendelkezik, vagyis alá-fölé rendeltségi viszony van közöttük. A legtöbb stróman kapcsolat tehát klasszikus patrónus-kliens viszonyként is jellemezhetõ, amelyben a kliens lojális megbízójához, mivel anyagilag függ tõle. Bizonyos mértékben azonban a megbízó is függ a strómantól, hiszen az tisztában van a megbízó személyével, tud illegális ügyeirõl és ez fontos zsarolási potenciál a stróman számára. Ezek a kapcsolatok ezért gyakran hosszú távú bonyolult viszonyrendszerek, melyek a bizalom és zsarolás furcsa keverékén alapulnak. Sok esetben van egyéb függõségi viszony is a játékban: családi kapocs, eltartói viszony, évtizedes baráti szál. Egyes esetekben a megbízó tudatosan választ strómant marginális társadalmi csoportokból, mint ahogyan a hajléktalanoknak vagy külföldieknek átadott, majd csõdbe vitt cégekkel kapcsolatban már említettük.
http://hvg.hu/gaz...omanok_ara
A vagyonosodási vizsgálatok 2006-os bevezetése, majd egyre szélesebb körûvé válása, az általános áfakulcs világrekordnak számító 27 százalékra emelése, a társas vállalkozások magas költségszintje, valamint a jogbiztonság határait súroló, kiszámíthatatlan kormányzati gazdaságpolitika mára odáig vezetett, hogy a strómanok iránt nagyobb a kereslet a vállalkozói körökben, mint valaha.
Egész iparág épül strómanok és strómancégek közvetítésére, melyekrõl – tekintve, hogy mûködésük a feketegazdaságba integrálódik – nagyon nehéz információt szerezni. Ugyanakkor a strómanok alkalmazása hátterében nem csupán valamilyen jogtalan elõnyszerzés állhat a büntetlenség biztosítása mellett, hanem fõként a biztonságot nyújtó anonimitás megvásárlása. Ezért van az, hogy egyre többször strómant találunk olyan cégek élén is, melyek tevékenysége nem feltétlenül ütközik jogszabályokba, és a tevékenység finanszírozási forrása sem biztos, hogy bûncselekménybõl származik.
A 90-es években a strómanok megjelenése alapvetõen bûncselekményekhez kötõdött, és belépésük döntõen a cég megszûnéséhez kapcsolódott. Ma nagyon sok olyan vállalkozás mûködik, amely rendes, legális tevékenységet folytat, de a valódi tulajdonos nem akar látszani – ennek oka például a magánszemélyekre bevezetett vagyonosodási vizsgálat, és / vagy az a körülmény, hogy ha egy vállalkozó mindent szabályszerûen leadózik, akkor sok esetben nemhogy nyeresége nincs, de még a cég költségeinek a finanszírozására se futja. Ezért még tiszta cégeknél is gyakran megesik, hogy a cég születésétõl kezdve más az aláíró és a bejegyzett tulajdonos, mint aki valójában a vállalkozást ellenõrzi.
Pecsétel, aláír
Fotó: Túry Gergely
Stróman-szerepben nemcsak hajléktalanok vagy alapvetõen külföldi állampolgárságú magánszemélyek tûnnek fel, hanem iskolázott, több nyelven beszélõ menedzserek épp úgy, mint a napi megélhetés miatt erre kényszerülõ nyugdíjasok és munkanélküliek, a háttérben lévõk szegény szomszédjai, rokonai.
Stróman: a "reprezentatív bróker"
Az elnevezést magánszemélyekre és cégekre is használják. A stróman (németül strohmann, angolul strawman) szó szalmabábut, madárijesztõt jelent. Ez képileg nagyon jól leírja a fõ funkciót: úgy próbálja távol tartani a madarakat, hogy elhiteti velük, egy igazi emberrel van dolguk. A stróman is úgy tesz, mintha valóságos és kompetens szereplõje lenne egy adott gazdasági ügyletnek, pedig valójában nem az. A stróman mögött mindig áll egy igazi megbízó, aki helyett – vagy akinek a nevében – a stróman cselekszik.
A stróman tehát egyfajta brókerként közvetít a tényleges szereplõ és a külvilág között. Bár a társadalomtudósok strómanokkal eddig keveset foglalkoztak, az egyéb típusú brókerekrõl szóló szakirodalom jelentõs, mely a közvetítõ csoporttagsága alapján eltérõ bróker-struktúrákat különböztet meg. Azt a típust, amikor a bróker egy személy vagy csoport képviselõjeként a saját csoporttagok és külsõ világ között közvetít, reprezentatív brókereknek nevezzük. (Ilyen szerepet tölt be például bevándorló családoknál a befogadó ország nyelvét már tökéletesen elsajátító gyerek, mivel õ intézi a bonyolult hivatalos ügyeket a helyi nyelvet egyáltalán nem beszélõ szülõk vagy más családtagok számára.) Mivel a stróman is a megbízója érdekeit képviseli a külvilág felé, így ezt a fajta funkcionalitást is a reprezentatív bróker kategóriájába sorolhatjuk.
Stróman? Vagy az ismerõse az?
Ez a cikk megpróbál strukturált értelmezési keretet adni a strómanokról. Fontos lenne azonban ezt a keretet további tartalommal feltölteni, ezért arra kérjük olvasóinkat, ha ismernek strómant vagy akár maguk is strómanok, ne habozzanak írni nekünk az e-mail címre! Bármilyen strómanos történet érdekel minket. Ha elég anyag gyûlik össze, megpróbáljuk folytatni a cikkünket, immár valós életbõl vett példákkal kiegészítve. Természetesen garantálva a teljes anonimitást.
Kamu cégek, kamu teljesítések
A klasszikus esetben strómanra akkor van szükség, amikor a megbízó közvetlen gazdasági szerepvállalása jogszabályok által korlátozott vagy tiltott, ezért kénytelen érdekeit strómanokon keresztül érvényesíteni. A stróman tehát olyan ügyletekben vesz részt, amelyek illegálisak és lebukás esetén az õ feladata elvinni a balhét, jelentõsen csökkentve ezzel a megbízó kockázatát. A jogszabályok, amiket átlépnek, sokfélék lehetnek: az egyszerû összeférhetetlenségi szabályoktól kezdve a súlyos bûncselekményekig (csalás, sikkasztás, csõdbûntett stb.)
Az elsõ és talán leggyakoribb stróman-típus fõ feladata az adócsalás zökkenõmentes lebonyolítása. Itt szó lehet arról, hogy miképp lehet olyan pénzeket felvenni, ami nem látszik, vagy hogyan lehet pénzhez jutni úgy, hogy nincsen tényleges ellenérték. Az elõbbi a legkülönfélébb szolgáltatóktól kezdve a termelõ cégekig bármilyen vállalkozásra jellemzõ lehet. Az utóbbi a klasszikus számlagyártás esete.
A vállalkozás olyan szerzõdést köt egy stróman céggel, amely mögött nincs valós teljesítés, majd a pénz, a "kezelési költségek" levonása után informálisan visszaosztásra kerül. Ez egyszeri vagy nem túl gyakori tranzakcióknál lehet egy ismerõs vagy családtag cége, de akinek nagyban és rendszeresen van szüksége ilyen jellegû számlákra, az profi számlagyárosok szolgáltatását veszi igénybe.
Kézfogás
Fotó: Túry Gergely
Ezekben a cégekben strómanok töltik be a ügyvezetõ posztokat, õk írnak alá számlákat és fiktív szerzõdéseket. A jelenséget jól ismerõk szerint hazánkban hamis számlák kiállítására szakosodott, professzionálisan szervezett "kamu" cégbirodalmak mûködnek. Az általuk kiállított számlaláncok gyakran végzõdnek Ukrajnában vagy Szerbiában, ahová a NAV már nem tud utánuk nyúlni. Nagyjából hasonló logikára épülnek az "adóoptimalizálást" szolgáló offshore céghálózatok is.
Nagy szerepe lehet az ezekhez hasonlóan szervezõdõ cégstruktúráknak az "áfázásban". Mióta 27 százalék lett az általános áfakulcs, egy bennfentes adótanácsadó szerint "idejárnak Európa áfázó csalói. Mindent itt forgatnak meg, egy-egy fuvart van úgy, hogy háromszor megáfáztatnak". Ennek a csalástípusnak az a lényege, hogy az áru nagyon sok közvetítõn keresztül jut el a végfelhasználóig, és valamelyik láncszem elfelejti utána befizetni az áfát, vagy úgy igényelnek vissza áfát, hogy nincs is mögötte valódi áru- / szolgáltatáscsere.
Megfigyelõk szerint a strómanok speciális csoportja a pénzfelvevõ stróman. Egy strómannak ilyenkor nincs más feladata, mint készpénzt felvenni és egy táskában elvinni a megadott helyre. A magyar bûnügyi történet leghíresebb készpénzfelvevõ strómanja valószínûleg "Taxis Gyuszi", akinek a "brókerbotrányban" jutott ez a hálás szerep.
Amikor a stróman viszi el a balhét
Egy másik ügylet, amelyhez gyakran használnak strómanokat, amikor a tulajdonosok meg akarnak szabadulni valamilyen szempontból nemkívánatossá vált cégeiktõl. A vállalkozás, amely jelentõs összegû adó, munkabér vagy hiteltartozást halmozott fel, egy olyan stróman tulajdonába kerül, akitõl a hatóságok nem tudják behajtani a tartozást. Ilyenkor a stróman viszi el a balhét és vállalja az eljáráshoz kapcsolódó vegzálást, NAV-hoz, bíróságra vagy rendõrségre járást. Ezek az esetek általában a vállalkozás felszámolásával végzõdnek, és a károsultak futhatnak a pénzük után. A stróman pedig leüli a büntetést, és vállalja a pénzbírságot, amit jó esetben kifizet helyette a megbízó.
A rendõrség, illetve a bíróság ilyenkor tökéletesen tisztában van azzal, hogy a gyanúsított vagy a vádlott valójában nem a valódi tettes, ami gyakran a fellépésükrõl is süt. Ennek ellenére mindent magukra vállalnak, és titkukat elviszik a sírig. Míg régebben az ilyen ügyekben a cégtemetés úgy végzõdött, hogy eladták a vállalkozásokat egy nem Magyarországon élõ vagy tulajdonnal nem rendelkezõ, esetleg magukat lopott vagy hamis papírokkal azonosító magánszemélyeknek ("Joszip Tot-módszer"), mostanában igazi szociodrámák bontakozhatnak ki egy-egy ilyen ügy felgöngyölítésekor.
Hitelesek, akik nem tudták fizetni a számláikat, nyugdíjasok vagy nagycsaládosok, akiknek nincs elég pénzük a rezsire, elvált szülõk, akik a gyerekük taníttatására tesznek félre, kis havi apanázsért vállalják a cégtemetéssel járó procedúrát és szankciókat. Itt csekély összegekrõl beszélünk, havi egy-kétszázezer forintról. De a megélhetés biztosítása és családtagjaink életesélyének a megadása számukra is mindennél fontosabb.
A szerzõkrõl
Jancsics Dávid korrupciókutató az ELTE-n szerezte szociológusi diplomáját, a City University of New York-on PhD-zett, melynek jelenleg a kutatója. Doktori disszertációját a magyarországi korrupcióról írta. Bogár Zsolt, a hvg.hu "Keni, nem keni" korrupcióellenes sorozatának szerkesztõje, rovatvezetõ.
Mióta 2012-ben bevezették az adóregisztrációs eljárást, amely megszûri a tulajdonosok és a vezetõ tisztségviselõk adózói múltját, a strómanok ára is felment. Ha egy cég 15 milliós tartozást halmoz fel, és azt a tulajdonos nem rendezi, akkor a NAV ma jogosult arra, hogy azoknak az újabb cégeknek az adószámát, ahol a tulajdonosok és az ügyvezetõk feltûnnek, törölje – ellehetetlenítve az érintett cégek mûködését. Mivel a csõdbe vitt cégek ügyvezetõi öt évig nem vállalhatnak újabb vezetõ tisztségviselõi megbízást, ezért kevesebb a rendelkezésre álló stróman – csökkenõ kínálat mellett pedig valamivel nagyobb a díjazás.
Titkos tulajdonosok
Ennél a típusnál a stróman beiktatásának legfontosabb célja, hogy a tényleges megbízó titokban maradhasson.
Alapesetben akkor van szükség ilyen jellegû strómanokra, amikor tiltva vagy korlátozva van egy adott személy vagy cég számára megszerezhetõ tulajdonrész, vagy pályázaton elnyerhetõ föld, trafik és egyéb koncesszió. Pár éve sokat lehetett hallani az úgynevezett "zsebszerzõdésekrõl", amikor a külföldiek termõföldvásárlását megtiltó szabályokat magyar stróman tulajdonosok közbeiktatásával játszották ki. De polgármesterek, parlamenti képviselõk vagy egyéb állami vezetõk, akiknek a hivatali pozíciója összeférhetetlen magánvállalatokban betöltöltött tulajdonosi jogokkal, szintén használhatnak strómanokat, hogy ellenõrzésüket fenntartsák cégük felett.
Multinacionális vállalatok szintén ilyen strómanokon keresztül vásárolnak fejlesztési területet, mivel ha a tõkeerõs multi közvetlenül tárgyalna a helyi önkormányzattal, az jelentõsen felverné a terület árát. Ezzel a típussal találkozunk részvényfelvásárlásoknál is, amikor egy cégben úgy akar egy személy vagy befektetõi csoport tulajdonrészt szerezni, hogy közben ne derüljön ki, hogy pontosan ki is áll a vásárlás hátterében. És már jelentõs vagyonnal rendelkezõ személyek is elõszeretettel élnek vele, hogy vagyonuk valós mértéke ne látszódjék – Magyarországon a nagyon-nagyon gazdag ember sem népszerû.
Egy percre sem szabad látszódni
Stróman vagy éceszgéber: Kulcsár Attila
Fotó: null
Abból, hogy Magyarországon elindultak, majd megszaporodtak a vagyonosodási vizsgálatok, három dolog következett: a vagyonok elindultak külföldre, megnõtt a strómanok iránti igény, valamint szükség lett a NAV (akkor még APEH) apparátusának bõvítésére. (Ez a NAV-nak csak jó, ahogy a 27 százalékos áfa is. Mert így van áfázás, így kell lennie áfacsalás elleni küzdelemnek is, így igazolja magát a NAV tizenvalahány áfaosztálya is.)
Vállalkozói panaszokból leszûrhetõ, ma Magyarországon akkorák a céges terhek, hogy megfizetésük után annyira nem maradna likviditás a cégekben, hogy árnyékvilág nélkül nem tudnának a vállalkozások fennmaradni. Így az, hogy valaki nem akar látszódni, legtöbbször párosul azzal az igénnyel, hogy minél kisebb bevétel/jövedelem/vagyon után szeretne adózni.
Aki el akarja magát titkolni, annak egy percre sem szabad látszódnia. Ezért ott vannak a megfelelõ strómanok a cégek születésétõl a halálukig (vagy az eladásukig) az összes lépésnél. Vannak olyan tõkével jól ellátott, kistigrisként növekvõ cégek, melyeket fiatal, több nyelvtudással rendelkezõ, jó iskolákból jövõ aranyifjak alapítanak és vezetnek. Nagyon jó fizetés, elegáns cégautó, legújabb mobiltelefon – de a tökéletes megjelenés és a hibátlan pedigré ellenére kevesen hiszik el, hogy ténylegesen õk lennének ezeknek a cégeknek a valódi tulajdonosai.
Mit mond a szociológia?
A fent leírt három típus jól mutatja, hogy technikai szempontból miért van szükség strómanokra. A megbízó–stróman kapcsolat azonban nemcsak technikai, hanem valóságos társadalmi viszony is, hús-vér emberek között. Sajnos ennek a jelenségnek a szociológiai hátterérõl keveset tudunk.
Általánosságban elmondható, hogy a megbízó a strómannál nagyobb hatalommal rendelkezik, vagyis alá-fölé rendeltségi viszony van közöttük. A legtöbb stróman kapcsolat tehát klasszikus patrónus-kliens viszonyként is jellemezhetõ, amelyben a kliens lojális megbízójához, mivel anyagilag függ tõle. Bizonyos mértékben azonban a megbízó is függ a strómantól, hiszen az tisztában van a megbízó személyével, tud illegális ügyeirõl és ez fontos zsarolási potenciál a stróman számára. Ezek a kapcsolatok ezért gyakran hosszú távú bonyolult viszonyrendszerek, melyek a bizalom és zsarolás furcsa keverékén alapulnak. Sok esetben van egyéb függõségi viszony is a játékban: családi kapocs, eltartói viszony, évtizedes baráti szál. Egyes esetekben a megbízó tudatosan választ strómant marginális társadalmi csoportokból, mint ahogyan a hajléktalanoknak vagy külföldieknek átadott, majd csõdbe vitt cégekkel kapcsolatban már említettük.
http://hvg.hu/gaz...omanok_ara
Hozzaszolasok
#1 |
kontroll88
- 2013. September 19. 13:00:16
#2 |
kontroll88
- 2013. September 19. 13:07:00
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.