Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Põsze Lajos: A Jobbik csak egy horda
Ezek gyorsak voltak. Alig hozom a "zagyvás-motyós" moslékot, máris kész a põszés riport. Ajvé! Persze véletlenül van ez és majd írok róla egy összeesküvés-regényt. Zagyva, remélem élvezed! Põsze, Lenhard-Lénárd gyermekének keresztapja (azért az a keresztet megérdõjelezem). Tessék mondani, ez már a valami? Januárban arcul köpte õt volt frakciótársa, pörre ment. Amúgy volt már õ MDF-es, csurkista és torgyánista kisgazda is. Legutóbb 2010-ben, a Jobbik programalkotójaként került a t. Házba, hogy pár hónap után kiüljön függetlennek. Nyálból indulunk, matekozunk, jobbikozunk, vonázunk, csodálkozunk.
Egy lépéssel jutunk el Monica Lewinskytõl Zagyva György Gyuláig, de a veterán programalkotót ezzel sem tudjuk zavarba hozni: balladai homályban marad az elhíresült csula. Hatalmas próbatétel elõtt áll a bíróság.
Tanult Monica Lewinskytõl?
Mit is?
Ugye õ az a nõ, aki a Fehér Ház - mármint a washingtoni Fehér Ház – oválisában örömöt szerzett Bill Clintonnak, majd komódjában archiválta az elnöki DNS-t tartalmazó blúzát.
Igen, ismerem a történetet.
Most januárban - más típusú testnedvvel -, önnel esett meg hasonló attrakció. Konkrétan: a képviselõi irodaházban, a magyar Fehér Házban leköpte egy korábbi frakciótársa, Zagyva György Gyula jobbikos képviselõ. Ön feljelentést tett, s mostanra jutott oda az ügy, hogy az „elkövetõ” mentelmi jogát kiadta az Országgyûlés. Tudja igazolni a köpés tényét?
Megoldható feladat.
Hogyan oldja meg?
Sokféle módja létezik a bizonyításnak. Errõl többet nem akarok mondani. A bíróságon dõl majd el, helyesen kalkuláltam-e. Izgalmasabb kérdés, hogyan kerül ez magánvádas útra. Az ügyészségen tettem feljelentést, közvádas ügyben, mert az, hogy Magyarországon az alkotmányos berendezkedés intézményei és szereplõi biztonságban végezhetik-e a munkájukat, nem magánvádas kérdés. Mintha nõügy vagy elszámolási vita állna a háttérben! Ez színtiszta politikai ügy. Tiltakozom!
Ja, hogy ha a képviselõi irodaházban le lehet köpni egy honatyát…
Igen! Akkor mit lehet még csinálni?! Ezzel nem foglalkozik az ügyészség? Mi legyen? Minden képviselõ védje saját magát? Minden képviselõ vigyen be magával öt embert? Intézzék el párbajban? Magyarázatot követelek!
Elevenítsük fel az esetet. Ön egy dermesztõ januári napon kilépett a liftbõl a másodikon, ott tornyosult ön elõtt Zagyva, és se szó, se beszéd, köpött, pont pacekba. Így történt?
Errõl nem szeretnék semmi pontosabbat mondani, mint amit a beadványom tartalmaz.
Ezt tartalmazza. Legalább annyit áruljon el még, hogy hány lövés sercent, s milyen találati aránnyal.
Nem estünk még túl a bizonyítási procedúrán, vagyis akár rágalmazási pert is indítható ellenem, ha bõvebben nyilatkozom.
Zagyva tagad. Szerinte csupán szóváltás zajlott.
A bíróság dönt.
Zagyva nyála ide vagy oda, Põsze Lajos pártatlanul, sértettség nélkül, szikáran elemez. A Jobbik forgácsolódik, Vona Gábor nem is akkora arc. Van-e nálunk antiszemitizmus? Van hát, de igény az nem volna rá.
Szegény Zagyvának megvan a maga baja. A múlt héten kiderült, hogy botrányai miatt a pártja jövõre nem indítja sem egyéniben, sem listán.
Ez nem büntetés, ugyanis a botrányai nélkül sem kapott volna lehetõséget. A Jobbikból alig kerül majd be képviselõ az új Országgyûlésbe. Egyéniben senki, listán pedig maximum hat-nyolc fõ. A Jobbik ma körülbelül 11-13 százalékon áll a biztos pártválasztók körében. Ehhez vegye hozzá, hogy az új választási rendszer bünteti a kispártokat. Ráadásul a Jobbiknak nincs tartaléka. A finisben, amikor a nagyok tévében, rádióban telekampányolják majd az országot, a roskadozó, porladozó Jobbik nem tud javítani, inkább gyöngül. További probléma, s ezt az idõközi választások szépen mutatják, hogy szétszavaznak a Jobbik szimpatizánsai: egy részük a Fideszre, egy részük a szocikra adja a voksát.
Tán a sértettség beszél önbõl.
Neeem.
Ön a Jobbik listájáról került 2010-ben az Országgyûlésbe, de pár hónap után kizárták, mondván, „végleg eltávolodott a párt irányvonalától”. Ez elég ok a sértõdésre. Sõt egy zagyvai köpõhadmûveletet is indokol.
Legkevésbé sem a sértõdöttség beszél belõlem. Egyszerû matematika, meg kell nézni az idõköziket, mondjuk Szigetszentmiklóst: mostanáig a párt egyik fõhadiszállásának számított, a parlamenti frakció jelentõs része onnan jön, 10-12 százalékot kellett volna hozni, ehhez képest pár hete mindössze öt százalék jött össze!
Miért?
Mert az országnak nem jön be a jobbikos politika.
Melyik része? A cigányozás, zsidózás?
Leginkább azok. A zsidózás sehol nem jön be. Egyrészt mert a kulturált embereknek – márpedig Magyarország jelentõs része mégiscsak Európához tartozik – nem jön be a zsidózás, a magyarok zöme eleve ösztönösen tartózkodik az ilyen viselkedéstõl. A cigányozás ugyan bejön, de csak bizonyos régiókban, az ország talán egyhatodában, például Borsodban, de ott sem ér többet 8-10 százaléknál. Nagyon rosszak a párt kilátásai. De ugye onnan indultunk ki, hogy 6-8 százalékos eredmény éles helyzetben csodálatos eredmény lenne, és az reálisan hét parlamenti hely. Az elnökség meg nyolctagú. Hát még õk sem kerülnek be mindannyian! Hogy jutna hely Zagyvának?
Mi lesz vele, az eszméivel meg az elvbarátaival?
Zagyva Gyula és a mögötte álló radikálisok – nem sokan, de azért vannak – a választás után is ugyanúgy mozgatják majd a háttérbõl a Jobbikot, mint teszik most. Zagyva súlyát eddig sem a képviselõsége adta, hanem az, hogy néhány száz álarcos suhancot ide-oda tud vezényelni. Zagyva mit csinált képviselõként? Semmit. Beszólt pár embernek, és elment két utcai balhéra, hogy országgyûlési képviselõként védje az embereit a rendõröktõl.
Tegyük föl, hogy tényleg csupán hét mandátum jut a pártnak. Az mire lesz elég?
A szétesésre. Egy pártot képtelenség úgy életben tartani, hogy a megyék kétharmadából nincs képviselõje a Parlamentben.
Majd az önkormányzatin szereznek helyi mandátumokat.
Addig nem bírják ki. A tagságban már most óriási a kiábrándultság, a szervezetek zöme feloszlott, megszûnt.
Vona?
Õ már most sem ura a helyzetnek, nincs befolyása arra, mi történik a Jobbikban.
Kinek van?
Meglátásom szerint Szabó Gábor irányít, egy másfajta erõtérben, másfajta csoportra támaszkodva pedig a Novák Elõd, és talán… Talán nincs is más. Vona csak figyeli az eseményeket.
A betyársereges, hatvannégyvármegyés világban azért komoly befolyással bír a párt.
Fordítva. Azok mozgatják a Jobbikot.
Tudta ön, hogy lehetett volna európai értelemben kereszténydemokrata párt a Jobbik, amire bukik a középosztály? Nem Põsze Lajoson múlt. Erõs program, pozitív sajtóvisszhang, csak aztán... Nönönönö!
Ha a Jobbik szétesne, hová csapódna a szélsõjobbos közönség? Párt kell nekik.
Össze-vissza szervezgetik magukat. Amíg a gazdasági helyzet nehéz, amíg rosszul mûködnek a rendvédelmi szervek, addig szabadon virulhatnak az anarchisták, a szélsõségesek. Talán azt hiszi a hatalom, hogy ez ellen nem kell fellépni, majd elmúlik magától. Pedig kezelni kell a társadalom betegségeit.
Mi a túrót keresett maga a Jobbikban?
Azért hívtak, arra kértek föl, hogy egy európai szinten is védhetõ, nívós programot írjak a pártnak.
Nyilván ismerte a Jobbikot, tudta, hogy cigányoznak, zsidóznak olykor.
Én azt nem tudtam.
Hogyhogy?
Nem tudtam.
Úgy vállalt velük közösséget, hogy nem ismerte a csapatot?
Nem. Amikor 2009-ben, az EP-választások elõtt felkértek, nem ismertem õket. Megmondom õszintén, hogy bár én is használok internetet, visszamenõleg biztos, hogy egy vagy két alkalomnál többször még a nevét sem láttam a pártnak.
Úgy lépett be ebbe a politikai vállalkozásba, hogy…
Nem léptem be sehova se, már bocsánat.
Jó, akkor úgy vállalta a programírást és a választási listán való szereplést, hogy…
Nönönö! Ez egy folyamat. Elõször felkérést kaptam, hogy szakmai kabineteket hozzak létre, és kezdjek programot írni. Beleegyeztem. Megjegyzem, a szakmai kabinetek egy részében nem is ült Jobbik-tag.
Úgy írt programot, hogy nem volt tisztában a párt, hogy is mondjam, szellemi alapvetéseivel, irányultságával? Hogy jobbos vagy balos…
Nem. Nem is volt alapvetése a pártnak.
Ott van például a neve.
Mondom, nem volt alapvetésük, én csináltam meg a programot.
Csak állt valami a megrendelésben. Ha már ön nem ismerte õket, bizonyára elárulták, milyen brigádnak kell az a program.
Az volt a kérés, hogy egy középre nyitó párt nívós programját alkossuk meg. Ergo azt érzékeltették, azt sugallták, hogy szabadulni akarnak a múlttól, ezektõl az általuk is szinte elítélendõ jelenségektõl.
Vagy úgy.
S ennek útja-módja, hogy nyissunk középre, olyan programmal, amire rágyûjthetõ a középosztály. A program elkészült, és a magyar médiában nagyon jó visszhangot keltett: azt mondta a magyar média, hogy ez bármelyik nyugat-európai kereszténydemokrata párté lehetne. A programban természetesen elmentünk a falig, kihasználva a válság okozta sokkot. Kihasználtuk és beépítettük.
Konkrétan?
Kritizáltuk az Európai Unió mûködési módszerét, az elítéltek elhelyezését, a hazai ipar, a hazai bankrendszer állapotát – a mostani kormány programjának kilencven százaléka lényegében az általam vezetett programcsoport programját hajtja végre. Jó, kaptunk persze kritikát is, mert semmi sem tökéletes, de a mag jó volt.
Szóval hogyan is pörgött ki ön a Jobbikból?
A választásokon szerzett szép, tizennemtudomhány százalékos eredmény után azzal kellett szembesülnöm, hogy miközben forszíroztam a középre nyitást, fogyott körülöttem a levegõ, egyre inkább ellenségesen néztek rám. Kint akartak maradni szélen, a botrányos megmozdulásokat és jelenségeket akarták támogatni, felnagyítani, direkt nyomták a Gárda dolgot. Két-három hónap alatt világossá vált számomra, hogy ez vállalhatatlan, nem errõl volt szó.
De azért a listás mandátumát megtartotta.
Vállaltam a nehezebb utat, távoztam a frakcióból. Nyilván féltek attól, hogy valaki belelát a kártyájukba, és lebuktatja õket. Féltek, hogy valaki felismeri a küldetésüket, felismeri, ki küldte õket.
Ki küldte õket?
Ez messzire vezetne.
Menjünk messzire.
Korai.
Van sejtése?
Természetesen. Magyarország általános szinten is magasabban áll, mint hogy magától termelje ki a Jobbik képviselte nívót. A Jobbik primitívségének összetettsége, szinte érthetetlenül alacsony színvonala épp abban rejlik, hogy több felületrõl többfajta hatás éri és mozgatja.
Leárulózták, leköpték önt.
Nincs jelentõsége. Ezek az alakok sehol nem lesznek öt év múlva, elsodorja õket a történelem.
Kérdés, ki lesz a helyükön.
Most csupán csoportok vannak, nem akarom megbántani õket, úgynevezett hordák. Formált, tagolt radikális jobboldal nem létezik. A Jobbik is csak egy horda. Még csak nem is jobboldali. Jobboldalinak nevezni a Jobbikot, durván sértõ a normális jobboldalra nézve. Anarchista, szedett-vedett, megfogalmazhatatlan társaság. Sissy gyilkosához szoktam hasonlítani a Jobbikot. Õ volt az, ugye, aki elindult, hogy megöljön egy konkrét valakit, de nem talált rá. Ekkor jött vele szemben Sissy, és mindegy, hogy kit, csak ölni kiáltással megölte. Így halt meg Sissy! Abszolút fatális véletlen, egy elborult elme, egy igazi anarchista cselekedete. Így jellemezhetjük a Jobbikot is:
Ohne Zweck und Ziel, értelem és cél nélküli tettek, mindegy, csak valami történjen, mindegy, csak beszéljenek rólunk, mindegy, csak nehogy öt százalék alá essünk. Nincs ebben semmi jobboldali. Amúgy optimista vagyok.
Európa, ha keservesen is, de kikecmereg a válságból, stabilizálja a társadalmat. Kontinensünk nagy szerencséje, hogy itt található Németország, a világ harmadik gazdasági hatalma – én Kínával egyenrangúnak tekintem. Ráadásul alakul a föderáció az Egyesült Államok és az EU között. Elindult, nevén nevezték, s ha most még botladozik is, három-öt éven belül létrejön a közös piac, ami a világ gazdasági hatalmának kétharmadát adja majd, katonai hatalmának kilenctizedét, egy olyan stabilizáló keretet, amely képes lesz kigyógyítani a szélsõségekbõl az európai országokat.
Maga vagy sokat változott, vagy tényleg nem olvasta el, mi az a Jobbik, mielõtt elfogadta volna a fõideológusi felkérést. Ha ilyeneket mondott volna Vonáéknak, a küszöbig sem jut el. Nem másik pártból, inkább másik bolygóról jön hozzájuk képest.
Nem is akartam elolvasni a Jobbikot. Nem érdekelt az a párt. Nem másnak, nem nekik akartam megfelelni. Azt akartam, hogy a Jobbik feleljen meg az én programomnak. Nem felelt meg. Pech. Talán fel kellett volna mérnem, van-e értelme ilyen programot megcsinálni, számolhattam volna azzal, hogy nem tudom elfogadtatni. Csak hát olyan ritkán adódik lehetõség alkotni, végiggondolni dolgokat, megpróbálni tenni, pláne egy párt nagyságrendû konstrukcióban. Kihívás volt. Annyit tudok mentségemül felhozni, hogy amikor láttam, hogy valamit rosszul mértem fel, azonnal levontam a konzekvenciákat.
Minden kapcsolata megszakadt a jobbikosokkal?
Van ott még néhány ember, aki látja a problémákat – õk keresik a szövetségeseket, szeretik megbeszélni a problémákat.
Kik?
Sokuk látja, hogy rossz az alapirány, és rossz az elõadásmód. Van, aki aggódik, van, aki fél, és van, akiben pánik él. Elegük van ebbõl a kekeckedõ, anarchista, lábtaposó, köpködõ stílusból, a zászlóégetésbõl, a tüntetésbõl az izraeli nagykövetség elõtt, a polgárpukkasztó performanszok rettentõen primitív, népies válfajából. Ami ráadásul szavazatot sem hoz.
És most önnek merre tovább?
Elsõsorban üzletember vagyok, a gazdaságiban dolgozom. Van egy kastélyom, felújítottam az elmúlt tizenöt évben, van informatikai cégem, egészségügyi cégem, sok mindennel foglalkozom.
Indul jövõre bárhol is, akár függetlenként?
Sok a lehetõség, de annyira képlékeny a közélet alakulása, hogy november, december elõtt lehetetlen komolyan nyilatkozni.
Menne más pártba?
Nem gondolkoztam még ilyenen.
Link
Egy lépéssel jutunk el Monica Lewinskytõl Zagyva György Gyuláig, de a veterán programalkotót ezzel sem tudjuk zavarba hozni: balladai homályban marad az elhíresült csula. Hatalmas próbatétel elõtt áll a bíróság.
Tanult Monica Lewinskytõl?
Mit is?
Ugye õ az a nõ, aki a Fehér Ház - mármint a washingtoni Fehér Ház – oválisában örömöt szerzett Bill Clintonnak, majd komódjában archiválta az elnöki DNS-t tartalmazó blúzát.
Igen, ismerem a történetet.
Most januárban - más típusú testnedvvel -, önnel esett meg hasonló attrakció. Konkrétan: a képviselõi irodaházban, a magyar Fehér Házban leköpte egy korábbi frakciótársa, Zagyva György Gyula jobbikos képviselõ. Ön feljelentést tett, s mostanra jutott oda az ügy, hogy az „elkövetõ” mentelmi jogát kiadta az Országgyûlés. Tudja igazolni a köpés tényét?
Megoldható feladat.
Hogyan oldja meg?
Sokféle módja létezik a bizonyításnak. Errõl többet nem akarok mondani. A bíróságon dõl majd el, helyesen kalkuláltam-e. Izgalmasabb kérdés, hogyan kerül ez magánvádas útra. Az ügyészségen tettem feljelentést, közvádas ügyben, mert az, hogy Magyarországon az alkotmányos berendezkedés intézményei és szereplõi biztonságban végezhetik-e a munkájukat, nem magánvádas kérdés. Mintha nõügy vagy elszámolási vita állna a háttérben! Ez színtiszta politikai ügy. Tiltakozom!
Ja, hogy ha a képviselõi irodaházban le lehet köpni egy honatyát…
Igen! Akkor mit lehet még csinálni?! Ezzel nem foglalkozik az ügyészség? Mi legyen? Minden képviselõ védje saját magát? Minden képviselõ vigyen be magával öt embert? Intézzék el párbajban? Magyarázatot követelek!
Elevenítsük fel az esetet. Ön egy dermesztõ januári napon kilépett a liftbõl a másodikon, ott tornyosult ön elõtt Zagyva, és se szó, se beszéd, köpött, pont pacekba. Így történt?
Errõl nem szeretnék semmi pontosabbat mondani, mint amit a beadványom tartalmaz.
Ezt tartalmazza. Legalább annyit áruljon el még, hogy hány lövés sercent, s milyen találati aránnyal.
Nem estünk még túl a bizonyítási procedúrán, vagyis akár rágalmazási pert is indítható ellenem, ha bõvebben nyilatkozom.
Zagyva tagad. Szerinte csupán szóváltás zajlott.
A bíróság dönt.
Zagyva nyála ide vagy oda, Põsze Lajos pártatlanul, sértettség nélkül, szikáran elemez. A Jobbik forgácsolódik, Vona Gábor nem is akkora arc. Van-e nálunk antiszemitizmus? Van hát, de igény az nem volna rá.
Szegény Zagyvának megvan a maga baja. A múlt héten kiderült, hogy botrányai miatt a pártja jövõre nem indítja sem egyéniben, sem listán.
Ez nem büntetés, ugyanis a botrányai nélkül sem kapott volna lehetõséget. A Jobbikból alig kerül majd be képviselõ az új Országgyûlésbe. Egyéniben senki, listán pedig maximum hat-nyolc fõ. A Jobbik ma körülbelül 11-13 százalékon áll a biztos pártválasztók körében. Ehhez vegye hozzá, hogy az új választási rendszer bünteti a kispártokat. Ráadásul a Jobbiknak nincs tartaléka. A finisben, amikor a nagyok tévében, rádióban telekampányolják majd az országot, a roskadozó, porladozó Jobbik nem tud javítani, inkább gyöngül. További probléma, s ezt az idõközi választások szépen mutatják, hogy szétszavaznak a Jobbik szimpatizánsai: egy részük a Fideszre, egy részük a szocikra adja a voksát.
Tán a sértettség beszél önbõl.
Neeem.
Ön a Jobbik listájáról került 2010-ben az Országgyûlésbe, de pár hónap után kizárták, mondván, „végleg eltávolodott a párt irányvonalától”. Ez elég ok a sértõdésre. Sõt egy zagyvai köpõhadmûveletet is indokol.
Legkevésbé sem a sértõdöttség beszél belõlem. Egyszerû matematika, meg kell nézni az idõköziket, mondjuk Szigetszentmiklóst: mostanáig a párt egyik fõhadiszállásának számított, a parlamenti frakció jelentõs része onnan jön, 10-12 százalékot kellett volna hozni, ehhez képest pár hete mindössze öt százalék jött össze!
Miért?
Mert az országnak nem jön be a jobbikos politika.
Melyik része? A cigányozás, zsidózás?
Leginkább azok. A zsidózás sehol nem jön be. Egyrészt mert a kulturált embereknek – márpedig Magyarország jelentõs része mégiscsak Európához tartozik – nem jön be a zsidózás, a magyarok zöme eleve ösztönösen tartózkodik az ilyen viselkedéstõl. A cigányozás ugyan bejön, de csak bizonyos régiókban, az ország talán egyhatodában, például Borsodban, de ott sem ér többet 8-10 százaléknál. Nagyon rosszak a párt kilátásai. De ugye onnan indultunk ki, hogy 6-8 százalékos eredmény éles helyzetben csodálatos eredmény lenne, és az reálisan hét parlamenti hely. Az elnökség meg nyolctagú. Hát még õk sem kerülnek be mindannyian! Hogy jutna hely Zagyvának?
Mi lesz vele, az eszméivel meg az elvbarátaival?
Zagyva Gyula és a mögötte álló radikálisok – nem sokan, de azért vannak – a választás után is ugyanúgy mozgatják majd a háttérbõl a Jobbikot, mint teszik most. Zagyva súlyát eddig sem a képviselõsége adta, hanem az, hogy néhány száz álarcos suhancot ide-oda tud vezényelni. Zagyva mit csinált képviselõként? Semmit. Beszólt pár embernek, és elment két utcai balhéra, hogy országgyûlési képviselõként védje az embereit a rendõröktõl.
Tegyük föl, hogy tényleg csupán hét mandátum jut a pártnak. Az mire lesz elég?
A szétesésre. Egy pártot képtelenség úgy életben tartani, hogy a megyék kétharmadából nincs képviselõje a Parlamentben.
Majd az önkormányzatin szereznek helyi mandátumokat.
Addig nem bírják ki. A tagságban már most óriási a kiábrándultság, a szervezetek zöme feloszlott, megszûnt.
Vona?
Õ már most sem ura a helyzetnek, nincs befolyása arra, mi történik a Jobbikban.
Kinek van?
Meglátásom szerint Szabó Gábor irányít, egy másfajta erõtérben, másfajta csoportra támaszkodva pedig a Novák Elõd, és talán… Talán nincs is más. Vona csak figyeli az eseményeket.
A betyársereges, hatvannégyvármegyés világban azért komoly befolyással bír a párt.
Fordítva. Azok mozgatják a Jobbikot.
Tudta ön, hogy lehetett volna európai értelemben kereszténydemokrata párt a Jobbik, amire bukik a középosztály? Nem Põsze Lajoson múlt. Erõs program, pozitív sajtóvisszhang, csak aztán... Nönönönö!
Ha a Jobbik szétesne, hová csapódna a szélsõjobbos közönség? Párt kell nekik.
Össze-vissza szervezgetik magukat. Amíg a gazdasági helyzet nehéz, amíg rosszul mûködnek a rendvédelmi szervek, addig szabadon virulhatnak az anarchisták, a szélsõségesek. Talán azt hiszi a hatalom, hogy ez ellen nem kell fellépni, majd elmúlik magától. Pedig kezelni kell a társadalom betegségeit.
Mi a túrót keresett maga a Jobbikban?
Azért hívtak, arra kértek föl, hogy egy európai szinten is védhetõ, nívós programot írjak a pártnak.
Nyilván ismerte a Jobbikot, tudta, hogy cigányoznak, zsidóznak olykor.
Én azt nem tudtam.
Hogyhogy?
Nem tudtam.
Úgy vállalt velük közösséget, hogy nem ismerte a csapatot?
Nem. Amikor 2009-ben, az EP-választások elõtt felkértek, nem ismertem õket. Megmondom õszintén, hogy bár én is használok internetet, visszamenõleg biztos, hogy egy vagy két alkalomnál többször még a nevét sem láttam a pártnak.
Úgy lépett be ebbe a politikai vállalkozásba, hogy…
Nem léptem be sehova se, már bocsánat.
Jó, akkor úgy vállalta a programírást és a választási listán való szereplést, hogy…
Nönönö! Ez egy folyamat. Elõször felkérést kaptam, hogy szakmai kabineteket hozzak létre, és kezdjek programot írni. Beleegyeztem. Megjegyzem, a szakmai kabinetek egy részében nem is ült Jobbik-tag.
Úgy írt programot, hogy nem volt tisztában a párt, hogy is mondjam, szellemi alapvetéseivel, irányultságával? Hogy jobbos vagy balos…
Nem. Nem is volt alapvetése a pártnak.
Ott van például a neve.
Mondom, nem volt alapvetésük, én csináltam meg a programot.
Csak állt valami a megrendelésben. Ha már ön nem ismerte õket, bizonyára elárulták, milyen brigádnak kell az a program.
Az volt a kérés, hogy egy középre nyitó párt nívós programját alkossuk meg. Ergo azt érzékeltették, azt sugallták, hogy szabadulni akarnak a múlttól, ezektõl az általuk is szinte elítélendõ jelenségektõl.
Vagy úgy.
S ennek útja-módja, hogy nyissunk középre, olyan programmal, amire rágyûjthetõ a középosztály. A program elkészült, és a magyar médiában nagyon jó visszhangot keltett: azt mondta a magyar média, hogy ez bármelyik nyugat-európai kereszténydemokrata párté lehetne. A programban természetesen elmentünk a falig, kihasználva a válság okozta sokkot. Kihasználtuk és beépítettük.
Konkrétan?
Kritizáltuk az Európai Unió mûködési módszerét, az elítéltek elhelyezését, a hazai ipar, a hazai bankrendszer állapotát – a mostani kormány programjának kilencven százaléka lényegében az általam vezetett programcsoport programját hajtja végre. Jó, kaptunk persze kritikát is, mert semmi sem tökéletes, de a mag jó volt.
Szóval hogyan is pörgött ki ön a Jobbikból?
A választásokon szerzett szép, tizennemtudomhány százalékos eredmény után azzal kellett szembesülnöm, hogy miközben forszíroztam a középre nyitást, fogyott körülöttem a levegõ, egyre inkább ellenségesen néztek rám. Kint akartak maradni szélen, a botrányos megmozdulásokat és jelenségeket akarták támogatni, felnagyítani, direkt nyomták a Gárda dolgot. Két-három hónap alatt világossá vált számomra, hogy ez vállalhatatlan, nem errõl volt szó.
De azért a listás mandátumát megtartotta.
Vállaltam a nehezebb utat, távoztam a frakcióból. Nyilván féltek attól, hogy valaki belelát a kártyájukba, és lebuktatja õket. Féltek, hogy valaki felismeri a küldetésüket, felismeri, ki küldte õket.
Ki küldte õket?
Ez messzire vezetne.
Menjünk messzire.
Korai.
Van sejtése?
Természetesen. Magyarország általános szinten is magasabban áll, mint hogy magától termelje ki a Jobbik képviselte nívót. A Jobbik primitívségének összetettsége, szinte érthetetlenül alacsony színvonala épp abban rejlik, hogy több felületrõl többfajta hatás éri és mozgatja.
Leárulózták, leköpték önt.
Nincs jelentõsége. Ezek az alakok sehol nem lesznek öt év múlva, elsodorja õket a történelem.
Kérdés, ki lesz a helyükön.
Most csupán csoportok vannak, nem akarom megbántani õket, úgynevezett hordák. Formált, tagolt radikális jobboldal nem létezik. A Jobbik is csak egy horda. Még csak nem is jobboldali. Jobboldalinak nevezni a Jobbikot, durván sértõ a normális jobboldalra nézve. Anarchista, szedett-vedett, megfogalmazhatatlan társaság. Sissy gyilkosához szoktam hasonlítani a Jobbikot. Õ volt az, ugye, aki elindult, hogy megöljön egy konkrét valakit, de nem talált rá. Ekkor jött vele szemben Sissy, és mindegy, hogy kit, csak ölni kiáltással megölte. Így halt meg Sissy! Abszolút fatális véletlen, egy elborult elme, egy igazi anarchista cselekedete. Így jellemezhetjük a Jobbikot is:
Ohne Zweck und Ziel, értelem és cél nélküli tettek, mindegy, csak valami történjen, mindegy, csak beszéljenek rólunk, mindegy, csak nehogy öt százalék alá essünk. Nincs ebben semmi jobboldali. Amúgy optimista vagyok.
Európa, ha keservesen is, de kikecmereg a válságból, stabilizálja a társadalmat. Kontinensünk nagy szerencséje, hogy itt található Németország, a világ harmadik gazdasági hatalma – én Kínával egyenrangúnak tekintem. Ráadásul alakul a föderáció az Egyesült Államok és az EU között. Elindult, nevén nevezték, s ha most még botladozik is, három-öt éven belül létrejön a közös piac, ami a világ gazdasági hatalmának kétharmadát adja majd, katonai hatalmának kilenctizedét, egy olyan stabilizáló keretet, amely képes lesz kigyógyítani a szélsõségekbõl az európai országokat.
Maga vagy sokat változott, vagy tényleg nem olvasta el, mi az a Jobbik, mielõtt elfogadta volna a fõideológusi felkérést. Ha ilyeneket mondott volna Vonáéknak, a küszöbig sem jut el. Nem másik pártból, inkább másik bolygóról jön hozzájuk képest.
Nem is akartam elolvasni a Jobbikot. Nem érdekelt az a párt. Nem másnak, nem nekik akartam megfelelni. Azt akartam, hogy a Jobbik feleljen meg az én programomnak. Nem felelt meg. Pech. Talán fel kellett volna mérnem, van-e értelme ilyen programot megcsinálni, számolhattam volna azzal, hogy nem tudom elfogadtatni. Csak hát olyan ritkán adódik lehetõség alkotni, végiggondolni dolgokat, megpróbálni tenni, pláne egy párt nagyságrendû konstrukcióban. Kihívás volt. Annyit tudok mentségemül felhozni, hogy amikor láttam, hogy valamit rosszul mértem fel, azonnal levontam a konzekvenciákat.
Minden kapcsolata megszakadt a jobbikosokkal?
Van ott még néhány ember, aki látja a problémákat – õk keresik a szövetségeseket, szeretik megbeszélni a problémákat.
Kik?
Sokuk látja, hogy rossz az alapirány, és rossz az elõadásmód. Van, aki aggódik, van, aki fél, és van, akiben pánik él. Elegük van ebbõl a kekeckedõ, anarchista, lábtaposó, köpködõ stílusból, a zászlóégetésbõl, a tüntetésbõl az izraeli nagykövetség elõtt, a polgárpukkasztó performanszok rettentõen primitív, népies válfajából. Ami ráadásul szavazatot sem hoz.
És most önnek merre tovább?
Elsõsorban üzletember vagyok, a gazdaságiban dolgozom. Van egy kastélyom, felújítottam az elmúlt tizenöt évben, van informatikai cégem, egészségügyi cégem, sok mindennel foglalkozom.
Indul jövõre bárhol is, akár függetlenként?
Sok a lehetõség, de annyira képlékeny a közélet alakulása, hogy november, december elõtt lehetetlen komolyan nyilatkozni.
Menne más pártba?
Nem gondolkoztam még ilyenen.
Link
Hozzaszolasok
Oldal: 2 / 2: 12
#11 |
Kedvesi
- 2013. September 19. 17:23:59
#12 |
mezesmozes
- 2013. September 19. 19:20:36
#13 |
Perje
- 2013. September 19. 19:58:46
Oldal: 2 / 2: 12
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.