Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cím - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
Hollywood paktuma Hitlerrel?
Á, dehogy, hisz ellenseggek voltak. Vagy nem? Ha a zsidó mondja akkor biztosan az egyik, vagy a másik. Mikor milyen a kipa állása. Egy 35 éves harvardi történész nemcsak alaposan felbolygatta az amerikai filmipart, de egyedülálló adalékkal is szolgál a második világháború történetének kutatásához, amikor könyvében azt állítja, hogy Hollywood együttmûködött a náci Németországgal. Jól értjük, nem passzív közömbösségrõl, nem öncenzúráról volt szó: aktív kollaborálásról. A Heti Válasz Online exkluzív interjúja Ben Urwand történésszel.
Szeptember 10-én jelent meg az Egyesült Államokban Ben Urwand The Collaboration Hollywood's Pact with Hitler (Az együttmûködés. Hollywood paktuma Hitlerrel) címû könyve. A szerzõvel még a publikálás elõtt beszélgettünk Bostonban, nemcsak könyvérõl, de magyar gyökereirõl is. (Az interjú közlését csak a könyv megjelenése után engedélyezte a kiadó.)
Édesanyám családja a XX. század két nagy történelmi eseményét élte meg Magyarországon alig egy évtized alatt. Zsidók lévén bujkálásra kényszerültek 1944-ben, csodával határos módon menekültek meg a deportálástól. A hadsereg egyik tisztje segítette õket, akinek nagyapám sofõrje és titkára volt. Elképesztõ történet! 1956-ban azután elmenekültek Magyarországról, Ausztráliában telepedtek le. Én Sydneyben születtem és nevelkedtem. Magyar állampolgár is vagyok, édesanyám után. Azt hiszem, leginkább a gasztronómián keresztül õriztük gyökereinket. Nagyszerû magyar ételeket és süteményeket ettünk. Szerintem Magyarországon kívül Sydneyben van a világ legjobb magyar étterme – mondja Ben Urwand, aki nagyon készül már Budapestre.
Hogyan jutott eszébe egy Berkeley-diáknak, hogy doktori disszertációját ilyen kényes témából merítse?
A doktori értekezés csak kiindulópontja volt kutatásomnak. Hollywood és a nácik kapcsolata nem volt teljesen ismeretlen a történészek elõtt, de az idõtartam, a mélység, az intenzitás nem volt feltárva. Akkor találkoztam ezzel az izgalmas témával, amikor a neves hollywoodi forgatókönyvíró, Budd Schulberg utalt a lehetséges kapcsolatokra. Kilenc évig kutattam, sorra jártam Amerikában és Európában az archívumokat, gyûjteményeket. Bár nagyon sok dokumentum idõközben megsemmisült, a diplomata-táviratok megmaradtak, így tudtam követni, mit is írt a Los Angeles-i német konzul Berlinbe. Dokumentumok ezreit vizsgáltam át, fotók, filmek tömegét néztem meg, míg lassan összeállt a kép, hogy nem hanyagságról volt szó, hanem szisztematikus együttmûködésrõl Hollywood és a náci Németország között.
Mit jelentett pontosan a kollaborálás?
A 30-as években a nagy amerikai filmstúdiók – köztük a MGM, Paramount, Fox, Warner Brothers, United Artists, Universal, Columbia – felismerték, hogy akkor maradhatnak meg a nagy német piacon, ha követik a nácik elõírásait. Delegációk mentek Berlinbõl Los Angelesbe, hollywoodi vezetõk utaztak Berlinbe. Maga a Los Angeles-i német fõkonzul is jó kapcsolatokat ápolt Hollywooddal. Mindennek eredményeképpen Hollywood nem gyártott olyan filmeket, amelyek rossz színben tüntették volna fel a náci rezsimet, és messzire kerülték azokat a témákat, amelyek a zsidók meghurcoltatásáról szóltak. Megvágták a filmeket Németország igényei szerint. És nem bánták, ha bizonyos amerikai filmeket náci propagandára használnak.
Tudna példákat mondani?
1933-ban Herman Mankiewicz, aki korábban Orson Welles világsikerének, az Aranypolgárnak a forgatókönyvét is írta, befejezte a The Mad Dog of Europe (Európa veszett kutyája) címû, a zsidóüldözésrõl szóló munkáját. A nácik kérésére Hollywood bojkottálta az alkotást. A Nobel-díjas Sinclair Lewis bestseller regényébõl, a nácik bûneit bemutató It Can't Happen Here-bõl végül nem készült film a harmincas években az MGM stúdiójában. Ez lett a sorsa Alfred Hitchchock Foreign Correspondent-ja eredeti változatának is. Nem beszélve Charlie Chaplin A diktátor címû Hitler-paródiának elsõ változatáról: a produkciót késõbb alaposan átalakították. A nácik viszont felismerték, hogy néhány amerikai film nem esik messze ideológiájuktól – Gabriel over the White House, Our Daily Bread, Mutiny on the Bounty (Lázadás a Bountyn) –, s ezeket propagandaként a Hitlerjugendekben is vetítettek.
A Paramount és a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) stúdiók nácibarát filmhíradókat gyártottak. Az MGM finanszírozta a fegyvergyártásról szóló produkciót. 1938-ban a Twentieth Century Fox vezetése személyesen Hitlerhez fordult, hogy véleményét kérjék a filmekrõl. A levelet Heil Hitler köszöntéssel fejezték be.
Hitler személyesen is tett a filmes együttmûködésért?
Hitler nagy filmrajongó volt, minden nap megnézett egy mozit, munkatársai jegyzetekben rögzítették véleményét, amit késõbb eligazításként is használt a rezsim. Csak találgatni tudok, hogy milyen típusú filmek álltak hozzá közel. De arról vannak dokumentumok, hogy könnyekre fakadt, amikor a Kaméliás hölgyet nézte Greta Garbóval a fõszerepben. Szerette a King Kongot, a Stan és Pan burleszk-sorozatot. Ki nem állhatta a Tarzant. Hitler tudatában volt a film erejének a propaganda-háborúban. Világossá tette, hogy több olyan atrocitást nem tûrnek, mint amilyen a háborúellenes Nyugaton a helyzet változatlan. De ha az amerikai stúdiók együttmûködnek, szívesen látják õket a német piacon. És Hollywood bólintott.
Nem érzi, hogy mesébe illõ dolgokat mond? A nagy stúdiók vezetõi sokszor zsidó származásúak voltak. Miért bólintottak volna egy mélyen antiszemita rendszer képviselõinek?
Bonyolult a szituáció. Nem azt mondom, hogy a hollywoodi zsidó mogulok antiszemiták voltak, még csak azt sem állítom, hogy magánemberként nem támogatták a zsidó ügyet karitatív szervezeteken keresztül. Azt hangsúlyozom, hogy a sikeres üzlet mindenek felett állt, hogy a profit fontosabb volt az elveknél. Louis B. Mayer, az MGM vezetõje azt mondta: „Érdekeink fûzõdnek Németországhoz. Nagy jövedelmet szerzünk Németországban.” Igaza volt. 1933-tól 1940-ig 250 amerikai filmet mutattak be Németországban. A King Kongot és a többi produkciót telt házak elõtt játszották. Greta Garbo, Gary Cooper, Clark Gable, Shirley Temple szupersztár volt.
It Can't Happen Here címû könyv megfilmesítésének ötletét idõ elõtt ejtette a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió
(képünkön balra a színpadi változat plakátja), míg az All Quiet on the Western Front c. amerikai filmet
erõsen megvágták
Mûve elismerést és felháborodást egyaránt kiváltott. A lelkes kritikusok szerint a kutatás hozzájárulhat a második világháború történetének árnyaltabb bemutatásához.
Örülök neki, ha így gondolják. Olyan új nemzedék veti bele magát a kutatásokba, amely nem ismeri a tabukat. Azt hiszem, hogy a nácikkal való együttmûködés nemcsak Hollywood, de az amerikai történelem sötét fejezete is volt. Ezt meg kellett írni.
Több filmtörténész viszont éppen az ellenkezõjét állítja annak, amit ön most könyvében megfogalmazott, de a visszafogottabb vélemények szerintem sem szabadna a „kollaborálás” kifejezést használni, hiszen a kapcsolat nem nevezhetõ együttmûködésnek.
Remélem, minden kétséget kizárólag tudtam bizonyítani az együttmûködést. De maguk az érintett felek is ezt a szót használják különbözõ forrásokban: az amerikaiak „collaborationt”, a németek „zusammenarbeitet”.
Mit gondol, hogyan reagál majd a hollywoodi filmipar a könyvre?
Nem tudom. Szerintem azt fogja mondani, hogy már letûnt nemzedékrõl van szó. Hollywood megváltozott, ma egészen másképpen mûködik már – mondanák, bár én ebben kissé szkeptikus vagyok. Persze a párbeszéd minden fomárájra nyitott vagyok a filmipar képviselõivel.
Link
Szeptember 10-én jelent meg az Egyesült Államokban Ben Urwand The Collaboration Hollywood's Pact with Hitler (Az együttmûködés. Hollywood paktuma Hitlerrel) címû könyve. A szerzõvel még a publikálás elõtt beszélgettünk Bostonban, nemcsak könyvérõl, de magyar gyökereirõl is. (Az interjú közlését csak a könyv megjelenése után engedélyezte a kiadó.)
Édesanyám családja a XX. század két nagy történelmi eseményét élte meg Magyarországon alig egy évtized alatt. Zsidók lévén bujkálásra kényszerültek 1944-ben, csodával határos módon menekültek meg a deportálástól. A hadsereg egyik tisztje segítette õket, akinek nagyapám sofõrje és titkára volt. Elképesztõ történet! 1956-ban azután elmenekültek Magyarországról, Ausztráliában telepedtek le. Én Sydneyben születtem és nevelkedtem. Magyar állampolgár is vagyok, édesanyám után. Azt hiszem, leginkább a gasztronómián keresztül õriztük gyökereinket. Nagyszerû magyar ételeket és süteményeket ettünk. Szerintem Magyarországon kívül Sydneyben van a világ legjobb magyar étterme – mondja Ben Urwand, aki nagyon készül már Budapestre.
Hogyan jutott eszébe egy Berkeley-diáknak, hogy doktori disszertációját ilyen kényes témából merítse?
A doktori értekezés csak kiindulópontja volt kutatásomnak. Hollywood és a nácik kapcsolata nem volt teljesen ismeretlen a történészek elõtt, de az idõtartam, a mélység, az intenzitás nem volt feltárva. Akkor találkoztam ezzel az izgalmas témával, amikor a neves hollywoodi forgatókönyvíró, Budd Schulberg utalt a lehetséges kapcsolatokra. Kilenc évig kutattam, sorra jártam Amerikában és Európában az archívumokat, gyûjteményeket. Bár nagyon sok dokumentum idõközben megsemmisült, a diplomata-táviratok megmaradtak, így tudtam követni, mit is írt a Los Angeles-i német konzul Berlinbe. Dokumentumok ezreit vizsgáltam át, fotók, filmek tömegét néztem meg, míg lassan összeállt a kép, hogy nem hanyagságról volt szó, hanem szisztematikus együttmûködésrõl Hollywood és a náci Németország között.
Mit jelentett pontosan a kollaborálás?
A 30-as években a nagy amerikai filmstúdiók – köztük a MGM, Paramount, Fox, Warner Brothers, United Artists, Universal, Columbia – felismerték, hogy akkor maradhatnak meg a nagy német piacon, ha követik a nácik elõírásait. Delegációk mentek Berlinbõl Los Angelesbe, hollywoodi vezetõk utaztak Berlinbe. Maga a Los Angeles-i német fõkonzul is jó kapcsolatokat ápolt Hollywooddal. Mindennek eredményeképpen Hollywood nem gyártott olyan filmeket, amelyek rossz színben tüntették volna fel a náci rezsimet, és messzire kerülték azokat a témákat, amelyek a zsidók meghurcoltatásáról szóltak. Megvágták a filmeket Németország igényei szerint. És nem bánták, ha bizonyos amerikai filmeket náci propagandára használnak.
Tudna példákat mondani?
1933-ban Herman Mankiewicz, aki korábban Orson Welles világsikerének, az Aranypolgárnak a forgatókönyvét is írta, befejezte a The Mad Dog of Europe (Európa veszett kutyája) címû, a zsidóüldözésrõl szóló munkáját. A nácik kérésére Hollywood bojkottálta az alkotást. A Nobel-díjas Sinclair Lewis bestseller regényébõl, a nácik bûneit bemutató It Can't Happen Here-bõl végül nem készült film a harmincas években az MGM stúdiójában. Ez lett a sorsa Alfred Hitchchock Foreign Correspondent-ja eredeti változatának is. Nem beszélve Charlie Chaplin A diktátor címû Hitler-paródiának elsõ változatáról: a produkciót késõbb alaposan átalakították. A nácik viszont felismerték, hogy néhány amerikai film nem esik messze ideológiájuktól – Gabriel over the White House, Our Daily Bread, Mutiny on the Bounty (Lázadás a Bountyn) –, s ezeket propagandaként a Hitlerjugendekben is vetítettek.
A Paramount és a Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) stúdiók nácibarát filmhíradókat gyártottak. Az MGM finanszírozta a fegyvergyártásról szóló produkciót. 1938-ban a Twentieth Century Fox vezetése személyesen Hitlerhez fordult, hogy véleményét kérjék a filmekrõl. A levelet Heil Hitler köszöntéssel fejezték be.
Hitler személyesen is tett a filmes együttmûködésért?
Hitler nagy filmrajongó volt, minden nap megnézett egy mozit, munkatársai jegyzetekben rögzítették véleményét, amit késõbb eligazításként is használt a rezsim. Csak találgatni tudok, hogy milyen típusú filmek álltak hozzá közel. De arról vannak dokumentumok, hogy könnyekre fakadt, amikor a Kaméliás hölgyet nézte Greta Garbóval a fõszerepben. Szerette a King Kongot, a Stan és Pan burleszk-sorozatot. Ki nem állhatta a Tarzant. Hitler tudatában volt a film erejének a propaganda-háborúban. Világossá tette, hogy több olyan atrocitást nem tûrnek, mint amilyen a háborúellenes Nyugaton a helyzet változatlan. De ha az amerikai stúdiók együttmûködnek, szívesen látják õket a német piacon. És Hollywood bólintott.
Nem érzi, hogy mesébe illõ dolgokat mond? A nagy stúdiók vezetõi sokszor zsidó származásúak voltak. Miért bólintottak volna egy mélyen antiszemita rendszer képviselõinek?
Bonyolult a szituáció. Nem azt mondom, hogy a hollywoodi zsidó mogulok antiszemiták voltak, még csak azt sem állítom, hogy magánemberként nem támogatták a zsidó ügyet karitatív szervezeteken keresztül. Azt hangsúlyozom, hogy a sikeres üzlet mindenek felett állt, hogy a profit fontosabb volt az elveknél. Louis B. Mayer, az MGM vezetõje azt mondta: „Érdekeink fûzõdnek Németországhoz. Nagy jövedelmet szerzünk Németországban.” Igaza volt. 1933-tól 1940-ig 250 amerikai filmet mutattak be Németországban. A King Kongot és a többi produkciót telt házak elõtt játszották. Greta Garbo, Gary Cooper, Clark Gable, Shirley Temple szupersztár volt.
It Can't Happen Here címû könyv megfilmesítésének ötletét idõ elõtt ejtette a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió
(képünkön balra a színpadi változat plakátja), míg az All Quiet on the Western Front c. amerikai filmet
erõsen megvágták
Mûve elismerést és felháborodást egyaránt kiváltott. A lelkes kritikusok szerint a kutatás hozzájárulhat a második világháború történetének árnyaltabb bemutatásához.
Örülök neki, ha így gondolják. Olyan új nemzedék veti bele magát a kutatásokba, amely nem ismeri a tabukat. Azt hiszem, hogy a nácikkal való együttmûködés nemcsak Hollywood, de az amerikai történelem sötét fejezete is volt. Ezt meg kellett írni.
Több filmtörténész viszont éppen az ellenkezõjét állítja annak, amit ön most könyvében megfogalmazott, de a visszafogottabb vélemények szerintem sem szabadna a „kollaborálás” kifejezést használni, hiszen a kapcsolat nem nevezhetõ együttmûködésnek.
Remélem, minden kétséget kizárólag tudtam bizonyítani az együttmûködést. De maguk az érintett felek is ezt a szót használják különbözõ forrásokban: az amerikaiak „collaborationt”, a németek „zusammenarbeitet”.
Mit gondol, hogyan reagál majd a hollywoodi filmipar a könyvre?
Nem tudom. Szerintem azt fogja mondani, hogy már letûnt nemzedékrõl van szó. Hollywood megváltozott, ma egészen másképpen mûködik már – mondanák, bár én ebben kissé szkeptikus vagyok. Persze a párbeszéd minden fomárájra nyitott vagyok a filmipar képviselõivel.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.