Navigacio
Szakmai oldal:
RSS
Jásdi Kiss Imre: Hatodik Pecsét
Bejelentkezés
üdvözlet
A MAI NAPTÓL (2015/09/22) AZ ÚJ WEBOLDALUNK A: HTTP://POSTAIMRE.MAGYARNEMZETIKORMANY.COM :)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
.....................
(A www.postaimre.net a továbbiakban szakmai oldalként müködik
az egykoti www.magyarnemzetikormany.com/pi-klub cÃm - archiv oldalként, amint tapasztalhatjátok - még mindig elérhetö.)
EU-védelempolitika: brit ellenszenv, német közöny
Úgy tûnik, lassan kezd beérni Párizs és London 2010-ben megkezdett kétoldalú biztonság- és védelempolitikai együttmûködése, eközben azonban az Európai Unió is szeretné ezen a téren megerõsÃteni a tagállamok közti kooperációt.
Az Egyesült Királyság és Franciaország kétoldalúan igyekszik szorosabbá fonni védelmi együttmûködését. A két ország költi az EU tagállamai közül a legnagyobb összeget – a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint tavaly 92 milliárd eurót – védelmi célokra, ugyanakkor mindkét nagyhatalom fegyveres ereje megsÃnylette a gazdasági válságot, különösen az Egyesült Királyságé.
A szigetország például egy 2010-es döntéssel úgy selejtezte le az anyahajóiról indÃtható, helybõl és rövid felszállásra képes (STOVL) Harrier-flottáját, hogy azóta sincs erre semmilyen alternatÃvája, Ãgy egyetlen megmaradt, csak STOVL-repülõgépek indÃtására alkalmas hordozója, az Illustrious csupán helikopter-hordozóként szolgál. Ugyan már elkezdték épÃteni a hajó utódját, amelyre F-35-ös gépeket telepÃtenének, de legkorábban csak az évtized vége felé tud majd az Egyesült Királyság tengerrõl vadászgépeket indÃtani, ráadásul folyamatos a vita arról, hogy az F-35-ösök STOVL-képes B vagy a hajókatapultot igénylõ C verzióját válasszák.
Csúszások és következetlenség a brit anyahajók körül
A 2010-ben hatalomra került – konzervatÃvok által vezetett – brit kormány számos kanyart hajtott végre az anyahajó-flottájával kapcsolatban. Elõször szerették volna, ha az akkor már épülõ új hordozó, a Queen Elizabeth és még csak a tervezõasztalon létezõ testvérhajója, a Prince of Wales közül mindössze az egyik készül el. A Munkáspárt regnálása alatt kötött szerzõdések kikötései miatt ugyanakkor úgy látták, inkább megéri mindkettõt megépÃteni. A 2010-es felülvizsgálat szerint a 2016-ra üzembe helyezhetõ Queen Elizabeth-et testvére elkészülte után határozatlan idõre „meghosszabbÃtott készenlétbe” helyeznék, azaz egy kikötõbe raknák, és az elsõ adandó alkalommal eladnák. A második, 2019-re hadrendbe álló hajót felszerelték volna egy elektromágneses katapultrendszerrel, Ãgy alkalmassá téve, hogy a várhatóan 2020-tól érkezõ F-35-ösök olcsóbb, nem STOVL-képes C tÃpusával is használhassák, azaz nem kellene a drágább B verziót megvásárolniuk, ráadásul többek között a francia gépekkel is kompatibilis lenne. Azóta viszont újra irányt váltott a kérdésben a brit kormány: 2012 májusára kiderült, hogy ez a megoldás az elsõ tÃz évben 1,2 milliárd fonttal többe kerülne, Ãgy ismét a B változat lett a favorit, a katapult ötletét pedig elvetették. A brit Nemzeti Számvevõszéki Hivatal idén májusban megállapÃtotta, hogy a 2010-es felülvizsgálat hibás feltevéseken és pontatlan adatokon alapult, és többek között abban is tévedett, hogy a katapultrendszerrel mennyire lenne a hajó alkalmas Franciaország és az USA gépeinek indÃtására. A jelentés szerint a kormány elhamarkodottan döntött, de dicséretet érdemel, amiért belátta a hibáját. Közben kiderült, hogy a B variáns 2023-ig nem állhat hadrendbe a hajón, és egy, a hordozókat védõ korai figyelmeztetõ rendszer is csak két éves csúszással, 2022-re lesz kész.
Az épülõ HMS Queen Elisabeth márciusban (Forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Királyság számára komoly problémát okozhat a tengerrõl indÃtható légierõ hiánya, ezért lépéskényszerben van, és fontos számára valamiféle együttmûködés egy megbÃzható partnerrel. Az ország 1982-ben vÃvott gyõztes háborút ArgentÃnával a Falkland-szigetekért, amelyet a brit Védelmi Minisztérium egy idén augusztusi nyilatkozata alapján jelenleg mindössze két – a Királyi Légierõ (RAF) honlapja szerint négy – Eurofighter véd a levegõbõl. A legközelebbi RAF-bázis Ascension szigetén, több mint hatezer kilométerre található, Ãgy további légierõt gyakorlatilag csak hordozóról vagy esetleg egy közeli szövetséges bázisról tudnának biztosÃtani. Utóbbi esélyeit azonban jelzi, hogy 2011-ben a dél-amerikai országok jelentõs részét tömörÃtõ Mercosur úgy döntött, nem engedi kikötni a Falkland-szigetek lobogóját viselõ hajókat a területén. Az argentin kormány eközben továbbra is kihasznál minden alkalmat – Ãgy többek között az idén kiélezõdõ brit-spanyol konfliktust Gibraltár miatt –, hogy a szigetek iránti igényét bizonygassa. ArgentÃna idén augusztusban ráadásul megállapodott Spanyolországgal, hogy húsz Mirage F1M-et vásárol, amelyek ugyan szerényebb képességûek, mint az Eurofighterek, de a lépés miatt Ãgy is komoly veszélyrõl cikkeztek a brit lapok.
A brit-francia együttmûködés segÃthet
London és Párizs 2010 novemberében kötött kétoldalú védelempolitikai megállapodást, amelynek része, hogy a 2020-as évek elejére egy integrált, közös csapásmérõ erõt hoznak létre az anyahajók köré csoportosÃtva, és mindkét fél repülõgépei használhatják a másik hordozóit. A megegyezés értelmében egy Kombinált EgyesÃtett ExpedÃciós Erõt (Combined Joint Expeditionary Force, CJEF) is felállÃtanak, és egy sor területen mûködnek együtt az atomfegyverek közös szimulált tesztelésétõl kezdve a rakétagyártáson át a kutatás-fejlesztési együttmûködésig.
Tekintse meg Párizs nevezetességeit a fenti képre kattintva!
A brit védelmi minisztérium EUobserver által idézett szóvivõje szerint a két fél jó úton halad ahhoz, hogy 2016-ra létrejöjjön a CJEF, amelynek légi komponensét jövõ hónapban már közös hadgyakorlaton próbálják ki. „A védelmi együttmûködésünk [a 2010-es megállapodás óta] mind fontosságában, mind területében nõtt” – nyilatkozta a minisztériumi szóvivõ. A két ország hadseregének tagjai rendszeresen közös képzéseken vesznek részt; néhány brit tiszt pedig a francia Charles De Gaulle anyahajón szolgál. London és Párizs 2030-ra közös pilóta nélküli repülõgépet is kifejlesztene.
Az EU közös védelempolitikája is továbblépne
Eközben azonban az Európai Unió is szeretné mélyÃteni Közös Biztonság- és Védelempolitikáját (CSDP). A kérdéssel decemberben a legmagasabb, állam- és kormányfõi szinten foglalkoznak majd a Huszonnyolcak. Öt év óta ez lesz az elsõ alkalom, hogy az Európai Tanács elé kerül a téma, és a legelsõ eset, hogy csak és kizárólag ennek szenteljenek egy teljes ülést. A tagállamok minisztereibõl álló Tanács soros litván elnöksége szeptember elején jókora lendülettel igyekezett elõkészÃteni az állam- és kormányfõi tanácskozást.
Kattintson és nézegessen képeket Vilniusról, Litvánia fõvárosáról!
Az EUobserver által idézett brit szóvivõ nem kÃvánt arra a kérdésre válaszolni, hogy a szigetország inkább a kétoldalú kapcsolatokat vagy az EU-szintû megoldást pártolja, ám ez már a 2010-es brit-francia megállapodás megkötésekor világos volt. „Rá kell mutatnom, hogy ez nem Tony Blair útjának megismétlése Saint Malóba, ahol mélyebb katonai együttmûködésre szólÃtott fel az EU-n keresztül” – utalt Liam Fox akkori védelmi miniszter arra a brit-francia találkozóra, amelybõl végül a CSDP kinõtte magát. „Nem is egy EU-hadseregre törekvés, amelyet ellenzünk. Ez valós képességek és kézzelfogható eredmények elérésérõl szól – valamint annak bizonyÃtásáról, hogy nem mindig kell EU-szinten folynia az együttmûködésnek Európában” – szögezte le Liam Fox.
Philip Hammond (Forrás: Wikipedia)
Utóda, Philip Hammond sem rejtette véka alá, hogy a kétoldalú vagy az uniós együttmûködés pártján áll. Szeptember 10-én Londonban arra figyelmeztetett, hogy „a védelmi eszközök exportjába és a kormányok közti védelmi üzletekbe való beavatkozás, vagy katonai termékekre vonatkozó külön európai szabványok létrehozása az Európai Bizottság szerepének jelentõs kiterjesztését jelentené, és nem feltétlenül állna az Egyesült Királyság védelmi iparának érdekében” – ezért „ellen fogunk neki állni”. Emellett Ãgéretet tett, hogy nagyon figyelmesen rajta tartja a szemét a „lehetséges brüsszeli beavatkozáson”, és megvédi a vállalatokat az EU „bürokratikus terheitõl”.
A merkeli közöny lehet a fõ akadály?
Judy Dempsey, a Carnegie AlapÃtvány külsõ munkatársa szerint ugyanakkor a brit konzervatÃvok euroszkepticizmusa mellett egy másik szereplõ érdektelensége is kisiklathatja az uniós terveket. Egy elemzése rámutat, hogy Angela Merkel német kancellár „alig mutat érdeklõdést a védelem- és biztonságpolitika iránt”, ez pedig komoly politikai vákuumot okoz Európában; akadályozza az EU stratégiájának kialakÃtását, és rombolja a hitelességét. Merkel tavaly októberben megbuktatta a tervet, hogy a brit BAE és a páneurópai EADS egyesüljön. Ha az üzlet létrejött volna, azzal a világ egyik legnagyobb védelmi óriásvállalata jött volna létre, amely az USA-beli konkurensek számára is nagyon erõs versenytársat jelentett volna, de részben az EADS által létrehozott német munkahelyek és Berlin befolyásának féltése miatt Merkel megtorpedózta az amúgy is ingatag egyezséget.
A közös hadi technológiai és -ipari bázis megteremtése ugyanakkor fontos része az uniós intézmények júliusi javaslatcsomagjának, ám a fentiek fényében kérdés, hogy mit tudnak ebbõl elfogadni a tagállamok. Egyelõre nem teljesen világos, hogy milyen irányt vesz majd a szeptember 22-ei választások után a német külpolitika, de a britek vélhetõen továbbra is ragaszkodni fognak a nemzeti szuverenitásuk megõrzéséhez, és ellenszenvvel fognak viseltetni az EU-szintû megoldásokkal szemben.
Link
Az Egyesült Királyság és Franciaország kétoldalúan igyekszik szorosabbá fonni védelmi együttmûködését. A két ország költi az EU tagállamai közül a legnagyobb összeget – a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint tavaly 92 milliárd eurót – védelmi célokra, ugyanakkor mindkét nagyhatalom fegyveres ereje megsÃnylette a gazdasági válságot, különösen az Egyesült Királyságé.
A szigetország például egy 2010-es döntéssel úgy selejtezte le az anyahajóiról indÃtható, helybõl és rövid felszállásra képes (STOVL) Harrier-flottáját, hogy azóta sincs erre semmilyen alternatÃvája, Ãgy egyetlen megmaradt, csak STOVL-repülõgépek indÃtására alkalmas hordozója, az Illustrious csupán helikopter-hordozóként szolgál. Ugyan már elkezdték épÃteni a hajó utódját, amelyre F-35-ös gépeket telepÃtenének, de legkorábban csak az évtized vége felé tud majd az Egyesült Királyság tengerrõl vadászgépeket indÃtani, ráadásul folyamatos a vita arról, hogy az F-35-ösök STOVL-képes B vagy a hajókatapultot igénylõ C verzióját válasszák.
Csúszások és következetlenség a brit anyahajók körül
A 2010-ben hatalomra került – konzervatÃvok által vezetett – brit kormány számos kanyart hajtott végre az anyahajó-flottájával kapcsolatban. Elõször szerették volna, ha az akkor már épülõ új hordozó, a Queen Elizabeth és még csak a tervezõasztalon létezõ testvérhajója, a Prince of Wales közül mindössze az egyik készül el. A Munkáspárt regnálása alatt kötött szerzõdések kikötései miatt ugyanakkor úgy látták, inkább megéri mindkettõt megépÃteni. A 2010-es felülvizsgálat szerint a 2016-ra üzembe helyezhetõ Queen Elizabeth-et testvére elkészülte után határozatlan idõre „meghosszabbÃtott készenlétbe” helyeznék, azaz egy kikötõbe raknák, és az elsõ adandó alkalommal eladnák. A második, 2019-re hadrendbe álló hajót felszerelték volna egy elektromágneses katapultrendszerrel, Ãgy alkalmassá téve, hogy a várhatóan 2020-tól érkezõ F-35-ösök olcsóbb, nem STOVL-képes C tÃpusával is használhassák, azaz nem kellene a drágább B verziót megvásárolniuk, ráadásul többek között a francia gépekkel is kompatibilis lenne. Azóta viszont újra irányt váltott a kérdésben a brit kormány: 2012 májusára kiderült, hogy ez a megoldás az elsõ tÃz évben 1,2 milliárd fonttal többe kerülne, Ãgy ismét a B változat lett a favorit, a katapult ötletét pedig elvetették. A brit Nemzeti Számvevõszéki Hivatal idén májusban megállapÃtotta, hogy a 2010-es felülvizsgálat hibás feltevéseken és pontatlan adatokon alapult, és többek között abban is tévedett, hogy a katapultrendszerrel mennyire lenne a hajó alkalmas Franciaország és az USA gépeinek indÃtására. A jelentés szerint a kormány elhamarkodottan döntött, de dicséretet érdemel, amiért belátta a hibáját. Közben kiderült, hogy a B variáns 2023-ig nem állhat hadrendbe a hajón, és egy, a hordozókat védõ korai figyelmeztetõ rendszer is csak két éves csúszással, 2022-re lesz kész.
Az épülõ HMS Queen Elisabeth márciusban (Forrás: Wikipedia)
Az Egyesült Királyság számára komoly problémát okozhat a tengerrõl indÃtható légierõ hiánya, ezért lépéskényszerben van, és fontos számára valamiféle együttmûködés egy megbÃzható partnerrel. Az ország 1982-ben vÃvott gyõztes háborút ArgentÃnával a Falkland-szigetekért, amelyet a brit Védelmi Minisztérium egy idén augusztusi nyilatkozata alapján jelenleg mindössze két – a Királyi Légierõ (RAF) honlapja szerint négy – Eurofighter véd a levegõbõl. A legközelebbi RAF-bázis Ascension szigetén, több mint hatezer kilométerre található, Ãgy további légierõt gyakorlatilag csak hordozóról vagy esetleg egy közeli szövetséges bázisról tudnának biztosÃtani. Utóbbi esélyeit azonban jelzi, hogy 2011-ben a dél-amerikai országok jelentõs részét tömörÃtõ Mercosur úgy döntött, nem engedi kikötni a Falkland-szigetek lobogóját viselõ hajókat a területén. Az argentin kormány eközben továbbra is kihasznál minden alkalmat – Ãgy többek között az idén kiélezõdõ brit-spanyol konfliktust Gibraltár miatt –, hogy a szigetek iránti igényét bizonygassa. ArgentÃna idén augusztusban ráadásul megállapodott Spanyolországgal, hogy húsz Mirage F1M-et vásárol, amelyek ugyan szerényebb képességûek, mint az Eurofighterek, de a lépés miatt Ãgy is komoly veszélyrõl cikkeztek a brit lapok.
A brit-francia együttmûködés segÃthet
London és Párizs 2010 novemberében kötött kétoldalú védelempolitikai megállapodást, amelynek része, hogy a 2020-as évek elejére egy integrált, közös csapásmérõ erõt hoznak létre az anyahajók köré csoportosÃtva, és mindkét fél repülõgépei használhatják a másik hordozóit. A megegyezés értelmében egy Kombinált EgyesÃtett ExpedÃciós Erõt (Combined Joint Expeditionary Force, CJEF) is felállÃtanak, és egy sor területen mûködnek együtt az atomfegyverek közös szimulált tesztelésétõl kezdve a rakétagyártáson át a kutatás-fejlesztési együttmûködésig.
Tekintse meg Párizs nevezetességeit a fenti képre kattintva!
A brit védelmi minisztérium EUobserver által idézett szóvivõje szerint a két fél jó úton halad ahhoz, hogy 2016-ra létrejöjjön a CJEF, amelynek légi komponensét jövõ hónapban már közös hadgyakorlaton próbálják ki. „A védelmi együttmûködésünk [a 2010-es megállapodás óta] mind fontosságában, mind területében nõtt” – nyilatkozta a minisztériumi szóvivõ. A két ország hadseregének tagjai rendszeresen közös képzéseken vesznek részt; néhány brit tiszt pedig a francia Charles De Gaulle anyahajón szolgál. London és Párizs 2030-ra közös pilóta nélküli repülõgépet is kifejlesztene.
Az EU közös védelempolitikája is továbblépne
Eközben azonban az Európai Unió is szeretné mélyÃteni Közös Biztonság- és Védelempolitikáját (CSDP). A kérdéssel decemberben a legmagasabb, állam- és kormányfõi szinten foglalkoznak majd a Huszonnyolcak. Öt év óta ez lesz az elsõ alkalom, hogy az Európai Tanács elé kerül a téma, és a legelsõ eset, hogy csak és kizárólag ennek szenteljenek egy teljes ülést. A tagállamok minisztereibõl álló Tanács soros litván elnöksége szeptember elején jókora lendülettel igyekezett elõkészÃteni az állam- és kormányfõi tanácskozást.
Kattintson és nézegessen képeket Vilniusról, Litvánia fõvárosáról!
Az EUobserver által idézett brit szóvivõ nem kÃvánt arra a kérdésre válaszolni, hogy a szigetország inkább a kétoldalú kapcsolatokat vagy az EU-szintû megoldást pártolja, ám ez már a 2010-es brit-francia megállapodás megkötésekor világos volt. „Rá kell mutatnom, hogy ez nem Tony Blair útjának megismétlése Saint Malóba, ahol mélyebb katonai együttmûködésre szólÃtott fel az EU-n keresztül” – utalt Liam Fox akkori védelmi miniszter arra a brit-francia találkozóra, amelybõl végül a CSDP kinõtte magát. „Nem is egy EU-hadseregre törekvés, amelyet ellenzünk. Ez valós képességek és kézzelfogható eredmények elérésérõl szól – valamint annak bizonyÃtásáról, hogy nem mindig kell EU-szinten folynia az együttmûködésnek Európában” – szögezte le Liam Fox.
Philip Hammond (Forrás: Wikipedia)
Utóda, Philip Hammond sem rejtette véka alá, hogy a kétoldalú vagy az uniós együttmûködés pártján áll. Szeptember 10-én Londonban arra figyelmeztetett, hogy „a védelmi eszközök exportjába és a kormányok közti védelmi üzletekbe való beavatkozás, vagy katonai termékekre vonatkozó külön európai szabványok létrehozása az Európai Bizottság szerepének jelentõs kiterjesztését jelentené, és nem feltétlenül állna az Egyesült Királyság védelmi iparának érdekében” – ezért „ellen fogunk neki állni”. Emellett Ãgéretet tett, hogy nagyon figyelmesen rajta tartja a szemét a „lehetséges brüsszeli beavatkozáson”, és megvédi a vállalatokat az EU „bürokratikus terheitõl”.
A merkeli közöny lehet a fõ akadály?
Judy Dempsey, a Carnegie AlapÃtvány külsõ munkatársa szerint ugyanakkor a brit konzervatÃvok euroszkepticizmusa mellett egy másik szereplõ érdektelensége is kisiklathatja az uniós terveket. Egy elemzése rámutat, hogy Angela Merkel német kancellár „alig mutat érdeklõdést a védelem- és biztonságpolitika iránt”, ez pedig komoly politikai vákuumot okoz Európában; akadályozza az EU stratégiájának kialakÃtását, és rombolja a hitelességét. Merkel tavaly októberben megbuktatta a tervet, hogy a brit BAE és a páneurópai EADS egyesüljön. Ha az üzlet létrejött volna, azzal a világ egyik legnagyobb védelmi óriásvállalata jött volna létre, amely az USA-beli konkurensek számára is nagyon erõs versenytársat jelentett volna, de részben az EADS által létrehozott német munkahelyek és Berlin befolyásának féltése miatt Merkel megtorpedózta az amúgy is ingatag egyezséget.
A közös hadi technológiai és -ipari bázis megteremtése ugyanakkor fontos része az uniós intézmények júliusi javaslatcsomagjának, ám a fentiek fényében kérdés, hogy mit tudnak ebbõl elfogadni a tagállamok. Egyelõre nem teljesen világos, hogy milyen irányt vesz majd a szeptember 22-ei választások után a német külpolitika, de a britek vélhetõen továbbra is ragaszkodni fognak a nemzeti szuverenitásuk megõrzéséhez, és ellenszenvvel fognak viseltetni az EU-szintû megoldásokkal szemben.
Link
Hozzaszolasok
Még nem küldtek hozzaszolast
Hozzaszolas küldése
Hozzaszolas küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Még nem értékelték