NĂŠpszerĂť szĂłlam, hogy a „csalĂĄdpĂĄrtiak” a nĂľt a konyhĂĄba, a fĂŠrfit meg a gyĂĄrba szĂĄmĂťznĂŠk. Vannak ilyen hangok is, mikĂśzben a jĂł pĂĄrkapcsolat ĂŠs hĂĄzassĂĄg mĂĄr nem a merev alĂĄ-fĂślĂŠ rendeltsĂŠgen alapszik – persze vĂĄllalva ĂŠs megĂŠlve a nemisĂŠg okĂĄn fennĂĄllĂł kĂźlĂśnbsĂŠgeket –, hanem a kĂślcsĂśnĂśs tiszteleten ĂŠs egyĂźttmĂťkĂśdĂŠsen.

Lehet hirdetni az egyĂŠn szabadsĂĄgĂĄt, ĂĄm ha annak mĂŠrtĂŠke ĂŠs minĂľsĂŠge inkĂĄbb destruktĂ­v folyamatok bĂślcsĂľje az egyĂŠn ĂŠs a kĂśzĂśssĂŠg kĂśzĂśtt meglĂŠvĂľ kiegyensĂşlyozott kapcsolat helyett, egy-kĂŠt ĂŠvtized mĂşlva aranykorkĂŠnt emlĂŠkezĂźnk majd a mostani idĂľkre. A magyar tĂĄrsadalom atomizĂĄlĂłdĂĄsĂĄnak folyamata kĂŠzzel foghatĂł, mindennap megtapasztalhatĂł kellemetlen ĂŠlmĂŠny, holott a szĂĄmos, az elidegenedĂŠst kivĂĄltĂł tĂŠnyezĂľ a problĂŠma felismerĂŠse utĂĄn kellĂľ „egyĂŠni befektetĂŠssel” kalodĂĄba zĂĄrhatĂł lenne.

Persze ehhez az kell(ene), amit mĂĄr tĂśbbszĂśr is a legnehezebbnek Ă­rtam le: az egyĂŠn ĂśnmagĂĄval valĂł kritikus „elbeszĂŠlgetĂŠse” az Ăľ sajĂĄt szerepĂŠrĂľl azzal kapcsolatban, hogy mennyit tesz hozzĂĄ a tĂĄrsadalom jĂłlĂŠtĂŠhez, vagy ĂŠppen mennyit vesz el abbĂłl. Persze Ăśnmagunk felelĂľssĂŠgĂŠnek megĂĄllapĂ­tĂĄsa ĂŠs fĂľleg elismerĂŠse a sĂşlyossĂĄ vĂĄlt helyzetben a legnagyobb kihĂ­vĂĄs, mĂŠgis ĂŠrdemes lenne fejleszteni ezt a kĂŠszsĂŠget. A felelĂľssĂŠg felvĂĄllalĂĄsa, a hibĂĄk be- ĂŠs elismerĂŠse nem gyengesĂŠg, hanem erĂŠny.
HirdetĂŠs

Ha megnĂŠzzĂźk a magyar fiatalok pĂĄrkapcsolatokkal ĂŠs a csalĂĄdalapĂ­tĂĄssal kapcsolatos attitĂťdvĂĄltozĂĄsait, jĂłl lĂĄthatĂł az egyĂŠn „elszigetelĂľdĂŠsĂŠnek” ĂŠs „bezĂĄrkĂłzĂĄsĂĄnak” folyamata. Paradox a helyzet, mert kĂśzben drĂĄmai mĂŠrtĂŠkben terjeszkedik ki az egĂł, ellehetetlenĂ­tve az egymĂĄs felĂŠ kĂśzeledĂŠs ĂŠs nyitĂĄs lehetĂľsĂŠgĂŠt.

Ne szĂŠpĂ­tsĂźk: a tartĂłs pĂĄrkapcsolatban ĂŠlĂŠs ĂŠs a csalĂĄdalapĂ­tĂĄs egyre kevĂŠsbĂŠ vonzĂł ĂĄllapot, mert mindkettĂľ „korlĂĄtoz” ĂŠs felelĂľssĂŠgvĂĄllalĂĄsra kĂśtelez. Pedig az emberi termĂŠszet korlĂĄtozĂĄsa ĂŠs a felelĂľssĂŠgvĂĄllalĂĄs olyan tĂŠnyezĂľk, amelyek szĂźksĂŠgesek a jĂłl megĂŠlt ĂŠs teljes ĂŠlethez. ArrĂłl pedig felesleges lamentĂĄlni – hiszen egyĂŠrtelmĂť –, hogy az intimitĂĄs, az ĂŠrzelmi kĂśzĂśssĂŠg javĂ­t az ĂŠletminĂľsĂŠgen.

EgyszerĂťen nem ĂŠrtem a csalĂĄd intĂŠzmĂŠnyĂŠt tĂĄmadĂłkat. KĂŠtsĂŠgtelen, hogy a csalĂĄd mint egyĂźttĂŠlĂŠsi forma sem mĂťkĂśdik tĂśkĂŠletesen, lĂŠvĂŠn az emberi lĂŠny maga sem tĂśkĂŠletes, ĂŠppen Ăşgy elĂľfordulnak mĂťkĂśdĂŠsi zavarok – ĂŠs igen, sajnos agressziĂł is –, mint bĂĄrmilyen mĂĄs ember vagy ĂĄllat alkotta csoportban. De erre az ĂŠrvre felfĂťzni annak meghaladottsĂĄgĂĄt ĂŠs torz mivoltĂĄt tĂśbb mint hiba.

A kérdés az, hogy milyen közösségben akarunk élni. Ha a család társadalmi erodálódása tovább folytatódik, egyre szûkebbé téve az egészséges szocializációs tereket és az intimitás megélésének lehetõségeit, csak a gyanakvás, a bizalmatlanság és az örökös ellenségkép-keresés marad. E tényezõk már most átszövik napjainkat, s miközben sokan vágynak a bizalomra, a törõdésre és az intimitásra, semmit sem tesznek érte. Önmaguknak sem vallják be ezt, miközben tele van az internet szomorú szmájlikkal.

DegenerĂĄltak, szĂŠtplasztikĂĄzott idegbetegek, vakarĂłdzĂł semmirekellĂľk, fĂŠrfiak ĂŠs nĂľk bĂśfĂśgik tele az ĂŠletĂźnket agressziĂłikkal, sikertelensĂŠgeikkel, botrĂĄnyaikkal, torz ĂŠs kudarcos magĂĄnĂŠletĂźkkel. MikĂśzben a magyarok naponta Ăśt ĂłrĂĄt Ăźlnek a tĂŠvĂŠ elĂľtt – de csak nagyjĂĄbĂłl tĂ­z percet beszĂŠlnek egymĂĄssal –, tort Ăźl az ĂŠrtĂŠk ĂŠs az ĂŠlet relativizĂĄlĂĄsa. Az alakulĂł szemĂŠlyisĂŠg a mĂŠg megfelelĂľ szĂťrĂľk ĂŠs tudati kontrollok hiĂĄnyĂĄban szivacskĂŠnt szĂ­vja magĂĄba ezeket a mintĂĄkat ĂŠs ĂŠppen itt van helye a szĂźlĂľknek ĂŠs a jĂłl mĂťkĂśdĂľ csalĂĄdnak. Ezt tĂĄmadni ĂŠs ezzel szembe menni: ostobasĂĄg.

NĂŠpszerĂť szĂłlam, hogy a „csalĂĄdpĂĄrtiak” a nĂľt a konyhĂĄba, a fĂŠrfit meg a gyĂĄrba szĂĄmĂťznĂŠk. Vannak ilyen hangok is, mikĂśzben a jĂł pĂĄrkapcsolat ĂŠs hĂĄzassĂĄg mĂĄr nem a merev alĂĄ-fĂślĂŠ rendeltsĂŠgen alapszik – persze vĂĄllalva ĂŠs megĂŠlve a nemisĂŠg okĂĄn fennĂĄllĂł kĂźlĂśnbsĂŠgeket! –, hanem a kĂślcsĂśnĂśs tiszteleten ĂŠs egyĂźttmĂťkĂśdĂŠsen. Ha sokĂĄig mondjĂĄk neked, hogy hĂźlye vagy, vĂŠgĂźl elhiszed te magad is.
Link